Julio Salvador Sagreras gitáriskolája
Julio Salvador Sagreras[1] argentin gitárművész, komponista és zenepedagógus. Zenei tanulmányait édesapjánál kezdte, majd a Buenos Aires-i Zeneakadémián folytatta elméleti tanulmányokkal kiegészítve.
Sagreras 1899-től kinevezett professzorként működött ugyanezen a
zeneakadémián, majd 1905-ben megalapította a saját „Gitár-Zeneakadémiá” - ját,
ahol pedagógia tevékenységének köszönhetően számos kitűnő
gitáros nevelkedett. Néhány színházi darabhoz írt kísérőzenét és számtalan
gitárra írt kompozíció jelenti életművét. Munkásságának kiemelkedő
részét képezi az önmaga komponálta gyakorlatokból, etűdökből
összeállított gitáriskolája, melynek 7. kötete a „Technica Superior”, a
gitározás magasiskoláját jelenti.[2]
A hét kötetes „Gitáriskola” első kötete 1933-ban jelent meg.[3] Európában a „Bérben”[4] kiadványaként látott napvilágot 1967-ben, és Németországban a ”Chantarell” kiadó 1983-ban jelentette meg a gitáriskola négynyelvű változatát.
Sagreras az első kötet előszavában leírja, hogy az első öt kötet már elkészült és a hatodik, valamint a hetedik kötet is készülőben van. Ebben a munkájában 41 év tapasztalatait sűrítette egybe. Módszertanában azt az elképzelését szándékozott megvalósítani, amellyel mind a tanulóknak, mint a tanároknak segítséget kívánt nyújtani a gitározás problémáinak megoldásában. Arról ír, hogy 23 évesen hallotta először gitározni Miguel Llobet-t (1878 – 1938), és ez arra ösztönözte, hogy komolyabban foglalkozzon a gitározás technikájával és a gitártanulás módszertani kérdéseivel. Véleménye szerint az eddig született módszertanok többségükben nem tartják be a fokozatosság pedagógiailag rendkívül fontos elvét, és ezért kiegészítésre szorulnak. Hivatkozik a Sor, Coste, Carcassi, Tarrega teremtette hagyományokra.
Eredeti elképzelése szerint az iskolát Domingo Prat-tal[5] kívánta megírni, de ez az együttműködés végül mégsem valósult meg. Sagreras külön hangsúlyozza, hogy a kottában minden – a darab technikai és zenei megvalósításhoz szükséges- információt igyekszik megadni. Ez a szándéka részben az etűdök előtt leírt szövegekben, részben a minden egyes hangjegyhez beírt egyértelmű hangszertechnikai jelzésekkel valósul meg.
A szerző hangsúlyozza, hogy olyan gyűjteményt kívánt létrehozni, amellyel szórakoztatóan, különböző karakterű darabokkal és gyakorlatokkal lehet a gitározást megtanulni.
Az iskola legnagyobb érdemei közé tartozik a pedagógiai fokozatosság. A világon eddig megjelent gitáriskolák közül mindenképpen kimagasló ebből a szempontból.
A második nagy érdeme a tudatosan felépített technikaképzés. Már az első füzetben lényegében a gitározás minden fontosabb technikai elemével megismerteti a tanulót. Határozott és egyértelmű utalásokkal hajtatja végre az egyre nehezebb feladatokat és ügyel arra is, hogy az első füzetben megtanultakra a további kötetekben visszatérjen egy jóval nehezebb etűddel. Nagyon következetesen gyakoroltatja az etűdökben az arpeggiot, a fekvésváltás lehetséges összes formáját, a barré-t, a skálameneteket. Különösen figyelemreméltó, hogy a kottában egy fordított „v”-vel (^) jelzi azokat a hangokat, amelyeket hangsúlyozni kell. Ez lehet technikai szempontból is fontos, de alapjában a zenei kifejezést szolgálja, a megszólalást színesíti. Ezt az iskola valamennyi kötetében következetesen ugyanígy jelzi. Abban is egyedülálló az eddig írott gitáriskolák között, hogy a kottában előforduló minden egyes hangra leírja, melyik bal kéz ujjal, melyik húron, hol kell lefogni, és a jobb kéznek melyik ujjával kell megpendíteni.
A gitár egyik jellegzetessége ugyanis, hogy ugyanazt a hangot lehet másik húron is képezni.[6] Előfordulhat ugyanaz a hang akár négy vagy öt különböző húron és különböző fekvésben is. Nincs ez másként az akkordokkal sem. Ezért aztán a fogáskombinációk változatos lehetőséget adnak a technikai kivitelezésre. A gitárkottákban előforduló technikai jelzések ezért tehát mindig rendkívül fontos információkat tartalmaznak a darab technikai és zenei megvalósítására vonatkozóan.
A Sagreras gitáriskola ebben a vonatkozásban is egyedülálló. Az ujjazatok pontos betartásával – megtanulásával – egy rendkívül praktikus, könnyed és biztonságos gitártechnika sajátítható el. Apró lépésekkel juttatja el a szerző a tanulót a gitározás legfelső fokára.
Az iskola hallatlan előnye, hogy Sagreras maga komponálta az etűdöket és a pedagógiai szempontokat minden előrelépésnél így könnyen érvényesíteni tudta. Vagyis mindig az általa fontosnak tartott soron következő feladathoz komponálta a következő darabot. Az iskola kottagrafikailag is hatalmas segítséget nyújt a tanulónak a többszólamú zenélés megértéséhez és interpretálásához.
Elmondható erről az iskoláról az is - alaposabban elemezve tartalmilag, didaktikailag és módszertanilag -, hogy nem csak a nagyon tehetséges tanulóknak szánták, hanem gyakorlatilag mindenkinek. Legfeljebb a haladás sebessége és az elért eredmény lesz különböző – a tanulók tehetségének, szorgalmának függvényében.
Az etűdök formái egyszerűek, könnyen megérthetőek. A közismert zenei sztereotípiákat követik. Az alapvető technikai elemeket az első füzetben ismerhetjük meg.
A második füzet a különböző lehetséges fekvésváltások megismertetésével az egész fogólapot birtokba véteti a tanulóval. A harmadik füzetben a gitározás egyik legfontosabb elemét, az „arpeggio” - t tanulhatjuk meg a legkülönbözőbb formációkban.
A negyedik és az ötödik füzet a tanulmányokat a középfokon folytatja, vagyis az eddig tanultakat sokkal nehezebb technikai és zenei feladatok megoldásával bővíti.
A hatodik füzetben jóval hosszabbak a darabok, mint korábban, és az eddigiektől eltérően nem csak az olasz kifejezéseket használja a szerző a darabok hangulatának és tempójának megjelölésére, hanem pontos metronómszámokkal jelzi a tempókat.
Az etűdök nagyon nehezek – lényegében a tanulmányok felső fokát jelentik.
Az a tanuló, aki idáig már eljutott, valójában a gitározást már magas szinten elsajátította és a gitárirodalom bármely szegmenséhez a hozzáértő magabiztosságával nyúlhat.
A hetedik füzet a „Technika Superior” összegzi a mindennapi gyakorlásra ajánlott technikai feladatokat. Kiegészítésként alkalmazható mindegyik füzet mellett.
Dr. Adrovicz István
gitárművész-tanár
(Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kar főiskolai docens)
A gitáriskola kötetei megrendelhetők:
Julio S. Sagreras: Guitar Lessons, Books 1-3, 4-7, Mel-Bay, Chanterelle /ECH 881, MB 96580/