Évfordulók I.

 

(Krzysztof Penderecki és Henryk Górecki születésnapjára)

 

 

Idén ősszel, október elseje és tizenharmadika között került megrendezésre az immár 39. Korunk zenéje fesztivál, ami ebben az évben az évfordulók köré szerveződött. Ez a rendezőelv sok kiváló hazai és külföldi zeneszerző bemutatására teremtett alkalmat, amellett, hogy méltóképpen tisztelgett e neves alkotók születésének kerek évfordulói előtt.  A nyitó koncerten két világhírű lengyel zeneszerző műveit hallgathattuk meg, születésüknek nyolcvanadik évfordulója alkalmából.

 

Krzysztof Penderecki

 

 

 

1933-ban született Dębicaban. Előbb magánúton, majd a krakkói zeneakadémián tanult zeneszerzést, ahol később tanár is lett. Leghíresebb műve talán a Hirosimai áldozatoknak emlékére írt elégiája, de a Lukács passió szintén az ismert művei közé tartozik. Fiatal zeneszerzőként az európai avantgárd meghatározó alakja volt, aki annak idején meglehetősen modern hangzású zenével jelentkezett. A század utolsó harmadára azonban stílusában változás állt be, s egyre inkább közérthető, neoromantikus, eklektikus stílusban komponál.

 

Henryk Górecki

 

szintén 1933-ban született Czernicán. A katowicei főiskolán tanult, ahol később rektorként dolgozott. Kezdetben ő is avantgárd, modernista szerző, aki több éven át visszatérő komponistája a Varsói Ősznek. A hetvenes évek második felétől azonban az ő zenéje is a dallamos, neoromantikus irányba fordul. Mindkét zeneszerzőre jellemző a vallásos zene meghatározó volta. Ezt Górecki esetében Beatus Vir cimű alkotása szimbolizálja legjobban, melyet Karol Woytiła, akkori krakkói érsek felkérésére komponált. Világhírűvé Harmadik szimfóniájával vált. 2010-ben hunyt el Katowicében.

 

A hangverseny Penderecki Stabat Materével [Állt az anya keservében] kezdődött, megadva ezzel a jórészt egyházi kompozíciókból álló este alaphangulatát. A kórusmű 1962-ben keletkezett, a Mária-ünnep sequentiája. Gregorián hatások, hangközsúrlódások, ritmikus beszéd teszik eklektikusan változatossá. Komor hangulatú kezdés után a mű végén kivilágosodó dúr akkord hirdeti a hit erejét.

 

Górecki 1972-ben írt motettája, az Euntes ibant et flebant [Sírva mennek előre] a 126. és a 95. zsoltár egy-egy versét zenésíti meg. A két zsoltár egyszerre, paralel szólal meg, mintegy erősítve egymás hatását. A hazatérők ujjongó éneke és a felhívás a hálatelt dicséretre Góreckinél mégis inkább komor benyomást kelt, melyet a zsoltár kezdő sora fejez ki leginkább. A mű egy la trichorddal kezdődik, melynek kitartott nagy- és kisszekund súrlódásai inkább a megpróbáltatásokra emlékeztetnek, amik a makacs ismétlődések során forte unisonová erősödve dicsérik az Istent.

 

A vallásos művek sorát folytatja Penderecki Ciaccona [Chaconne] című alkotása, amit 2005-ben II. János Pál halálára komponált. Az eredetileg vonószenekarra íródott művet ez alkalomból hegedű és brácsa duójaként hallgathattuk meg. A szerző elmélyült, megható siratóval emlékezik meg a volt pápáról. Papp Dániel (hegedű) és Kertész Sándor (brácsa) összességében meggyőzően játszott, bár a kettősfogások nem mindig voltak makulátlanok.

Górecki Amen című kórusának szövegét egyetlen szó alkotja, ami egyben a mű címe is. Mély vallásosságát jelzi az Isten akaratában való megnyugvást jelentő szónak nagyigényű megzenésítése. Valószínűleg ezt szimbolizálja a kórus megszólalásának hatalmas ereje is.

 

A szünet után ismét Góreckinek egy műve csendült föl, a Totus tuus [Egészen a tied]. Ez a két szó volt II. János Pál pápa jelmondata, akinek harmadik lengyelországi látogatására készült ez a kompozíció 1987-ben. Bensőséges, áhítatos, őszinte zene, mely egyszerű szépségével valóban magával ragadja a lelket.

 

A hangverseny eddigi vallásos hangulatából lép ki Penderecki 1980-as Capriccioja. Kifejezetten vidám, humoros alkotás, ami már a hangszerválasztáson is meglátszik. Tubára íródott ugyanis, ami eleve jókedvű asszociációkat kelt. A nehézkes hangszer hírében álló instrumentum gyors futamai, jelentős hangközugrásai, szélső regisztereinek forszírozott megszólaltatásai, valamint polonéz utánzatai, minden hallgató arcára mosolyt csaltak, mely a mű végére egészen a hangos nevetésig fokozódott. Szentpáli Rolandnak (tuba) ugyan helyenként  gondot okozott az előbb leírtak hibátlan megszólaltatása, de a lemez kész tökéletességnél ez alkalommal sokkal többet jelentett az előadás sodró lendülete és magával ragadó bája.

 

Újabb hangszeres alkotás következett, a Változatok hegedűre és zongorára, amit Górecki 1956-ban komponált. Az évszámból is látszik, hogy fiatalkori műről van szó, amit a hangzás is alátámaszt. A tíz rövid tételből álló kamaradarab helyenként kifejezetten bartókos hangvételű, ami népi ihletettséggel párosul. Papp Dániel (hegedű) és Bizják Dóra (zongora) meggyőzően adták elő a darabot.

 

A hangverseny végére a rendezők visszatértek a vallásos művekhez, befejezésül a mise különböző részeit hallgathattuk meg. Penderecki különböző időpontokban komponálta a Sanctus et Benedictus kórusművét a 2000-es években. Női karra íródtak, a szerző dallamosabb, késői korszakára jellemző stílusban. A Benedicamus Domino [Mondjunk áldást az Úrnak] férfikarra íródott 1992-ben, éppen tíz évvel a Benedictus előtt. Míg az előző két mű ma is a mise szerves része, addig ez utóbbi szerepe a szertartásban 1960-ban megszűnt. Hangzására a sűrű polifónia jellemző. Befejezésül az 1981-ben vegyeskarra íródott Agnus Dei szólalt meg, melyet a szerző a Lengyelországban rendkívül népszerű Stefan Wyszyński bíboros, prímás halálára komponált. A mű később a Lengyel requiem része lett.

A koncert legnagyobb részében a Nemzeti Énekkart hallgathattuk Antal Mátyás vezényletével. A kórus összességében kedvező benyomást keltett, de sajnos többször is bizonytalan volt az intonáció. Talán a művek ismeretlensége okozhatta, hogy a máskor oly kiváló együttes ezen az estén nem száz százalékos teljesítményt nyújtott.

 

Eisenbacher Zoltán*

39. Korunk Zenéje Kortárs Zenei Fesztivál

Krzysztof Penderecki 80 / Henryk Górecky 80

 

Penderecki: Stabat Mater

Górecki:   Euntes ibant et flebant, op. 32.

Penderecki: Ciaccona

Górecki:   Amen, op. 35.

Górecki:   Totus tuus, op. 60.

Penderecki: Capriccio

Górecki:   Változatok hegedűre és zongorára, op. 4.

Penderecki: Sanctus et Benedictus

                 Benedicamus Domino

                 Agnus Dei

 

Nemzeti Énekkar

Antal Mátyás                            karnagy

Bizják Dóras                            zongora

Kertész Sándor                        brácsa

Papp Dániel                             hegedű

Szentpáli Roland                      tuba

Budapest Music Center 2013. október 1.

 

 



* A szerző a fővárosi XVI. kerületi Rácz Aladár Zeneiskola igazgatója, egyetemi filozófia- és esztétika tanári képesítéssel is rendelkező művésztanár.