„Nem kérdőjelezik meg az alapfokú művészeti iskolák létét és fontosságát”

Ember Csaba pluszórákról, álláshelyekről, pótlékokról, pedagógus karról

Az utóbbi időszakban a művészetoktatás területén is sok változás történt, hiszen a KLIK fennhatósága alá került az iskolák jelentős többsége, s a köznevelési törvény változásai a zenepedagógusokat is érintik. Mindez rengeteg kérdést is felvetett, ezért ősszel két konferencián is részt vehettek az érdeklődő és információkat váró kollégák. Bár sok felvetésre nem érkezett válasz, az mindenképpen jó hír, hogy az utóbbi hetekben több minisztériumi egyeztetésen is részt vett Ember Csaba, a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének elnöke, éppen azért, hogy a kialakult problémákra közösen találjanak megoldást. Ember Csaba elmondta, optimista, bízik abban, hogy javaslataikat valóban figyelembe veszi majd a minisztérium.

- Hogy állnak a zenepedagógusokat is érintő ügyek? Mi volt a minisztériumi megbeszélés eredménye?

- Először is hadd mondjam el, mennyire fontosnak tartom, hogy nemcsak az általunk és a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete által szervezett konferenciára jött el a tárca képviselője, hanem maga a minisztérium is tanácskozást szervezett. Korábban erre évekig nem volt példa. Volt olyan előadó, aki mind a két konferencián szerepelt. Annak is nagyon örültem, hogy november 12-én Sipos Imre államtitkár megbeszélésre hívta a szakmai szervezeteket. Kutatás folyik ugyanis többek között arról, hogy alap- és középfok tantárgyai hogyan feleltethetőek meg egymásnak, és az erről készült tanulmány hamarosan megjelenik. A minisztériumi megbeszélésen emellett szó esett azokról a jogszabályokról, tervezetekről is, amelyek most készülnek, ezeket véleményeznünk kellett. S persze, arról is beszéltünk, hogyan alakul a finanszírozás ebben az évben, milyen jogszabályi változásokra lenne szükség, hol tart a minisztérium tárgyalása a gazdaságirányítással, és milyen útjai vannak a pedagógus továbbképzésnek. Nyitott kérdés még az is, hogy az intézményszerkezet hogyan alakul. November közepén jelent meg az újabb kutatásra vonatkozó közbeszerzési pályázat. Valószínűleg uniós forrásokból indítanak egy olyan kutatást is, amely azt vizsgálja, hogy az egyes iskolatípusoknak milyen formában kellene működnie. A felmérést nagyban segíti az, hogy az Oktatási Hivatalnál – kéthónapos átfutással – rendet raktak az információs rendszerben, s mindenkitől várják a pontosított adatokat.

- Milyen számokat kértek az iskoláktól és miért van erre szükség?

- A pontos létszámok a lényegesek, amelyek segítenek a rendszer áttekintésében. Ez azért fontos, mert a tavaly elkészült, megyei fejlesztési tervek is inkább felmérést jelentettek. Viszont éppen az alapfokú művészetoktatás területén rendelkezésre álló adatok nem jók. S a leírt szövegből azt is érzékeltük, hogy akik készítették, nem ismerik feltétlenül behatóan az egész területet... Egyébként a KLIK most készíti a saját nyilvántartási rendszerét, ami lényegében a közoktatás információs rendszerére épül, csak kiegészül néhány olyan kérdéssel, ami segít megállapítani, hány álláshelyre lenne szükség. Nem tudni ugyanis, hogy most, amikor iskolák meghirdetnek üres állásokat, akkor ezek ténylegesen hogyan töltődnek be. Készül ehhez követési rendszer is, amelyből pontosan lehet majd látni, milyen szakokon van hiány. Optimista vagyok. Sipos Imre államtitkárral folytatott megbeszéléseinket eredményesnek tartom, úgy vélem, számít a véleményünk. S nem kérdőjelezik meg végre az alapfokú művészeti iskolák létét és fontosságát. Azt látom, dolgoznak a pedagógus továbbképzési programon, a pedagógus életpályamodellen. Persze, mindenütt akad csúszás, de ezen nem lehet csodálkozni, hiszen hatalmas területről van szó, s a gazdasági feltételek is folyamatosan változnak...

- S most hogyan áll a nyugdíjazás kérdése? Korábban ugyanis arról hallottam, hogy a nyugdíjas kollégákat csak egy esztendőre lehet szerződtetni...

- Volt egy megnyugtató és gyors eredményeket hozó megbeszélésem a minisztériumban. Nyilván mindez nemcsak a mi területünket érinti, de a nyugdíjasokra vonatkozó kormányrendelet úgy változott, hogy az alapfokú művészetoktatásnál könnyítette a feltételeket. Ezzel persze a probléma nem oldódott meg, hiszen jelenleg is nagyon sok tanár hiányzik... S továbbra is fontos kérdés, hogyan oldható meg a nem megfelelő képesítéssel rendelkezők továbbképzése. Nem adunk fel ugyanis semmit abból az elképzelésből, hogy szakképzett pedagógusoknak kell a területünkön dolgozni, ha viszont valaki húsz-harminc éve tanít, nem biztos, hogy a kottaolvasást kell neki megtanítanunk. S tényleg azt gondolom, hogy egy zenész rosszabbul él, ha nem muzsikálhat, nem oktathat. Ráadásul erre a tudásra mindig szükség is lesz...

- Mit gondol, a mostani változások hogyan érintik a zenepedagógusokat?

- A pedagógus életpályamodell és a köznevelési törvény a meglévő tartalmi szabályozással nagyon sok biztató lehetőséget ad. Kérdés, hogy mi mikor tud kibontakozni... Mindenkinek őszinte örömére megnyílt a Zeneakadémia, a BMC, az Erkel Színház. De ezeket az intézményeket előadókkal, közönséggel kell megtölteni, és ehhez mindenképpen szükség van az alapokra. Az alapfokú művészetoktatás nem hullott szét, mint a foci, megvannak a Liszttől, Dohnányitól levezethető alapok, hagyományok, az a tudás, amelyet Európa-szerte elismernek. Érdemes lenne például olyan felmérést készíteni, hány zenészünk dolgozik külföldön... Mindehhez alapot igazán csak a zeneiskola ad, együttműködve a művészeti oktatás többi szereplőjével. Sokszínűbbé váltak a zeneiskolák is, hiszen a klasszikus mellett jazz, népzene, számítógépes zene, egyházzene is megjelent. Még a kreativitásra, az erre való nevelésre kellene az eddiginél nagyobb figyelmet fordítanunk. Szerencsére az érdeklődés a területünk iránt még napjainkban is megvan, hiszen jelenleg százezer gyermek tanul zenét. Viszont fejleszteni kell a tanárképzést, azért, hogy elegendő oktatónk legyen, másrészt pedig azért, hogy jobban felkészült pedagógusokat indítsunk útjukra. Ma már nem lehet csak hegedűtanári oklevéllel végezni.... Szolfézsra vagy valami másra még szükség lenne mellette. Szakmailag minél többszínűen kell felkészülni. S ha sokan elvégzik a kiegészítő szakokat, akkor a többiek sem maradhatnak le mögöttük.

- S mi a helyzet a Pedagógus Karral, hiszen éppen az októberi konferencián hangzott el, hogy a szervezetük nem vállalhat benne funkciót...

- Ebből a szerveződésből értékes szervezet születhet. Viszont az is látszik, a demokratikus választások során minimális az esély arra, hogy a döntésközvetítők közé művészeti iskolások kerüljenek, hiszen általános iskolából vagy a gimnáziumból – s így ott tanító, választó és választható pedagógusból - jóval több van, mint művészeti iskolából. Ezt is elmondtam a helyettes államtitkár úrnak. A törvény pedig világosan kimondja, aki egy szakmai szervezetet vezet, az a Pedagógus Karban nem lehet tisztségviselő... Szövetségünkben sokan dolgoznak valamely tisztség viselőjeként. Úgy vélem azonban, hogy a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák szövetségében önként és lelkesen dolgozó kollégákat hiba lenne kizárni... De még itt is akadnak lehetőségek, s az MZMSZ tevékenységének nagy részét a Pedagógus Kar létrejötte sem tudja kiváltani.

- Hogyan látja az óraszám növekedésből fakadó nehézségeket?

- A pedagógus munkaidőnél azért okozott az óraszám növekedés gondot, mert a kollégák többsége gyakran több mint másfél állásnyi helyen dolgozott. Most, hogy fokozatosan egyre jobban megfizetik ezt a munkát, cserébe azt várják, hogy ez mindenki számára a fő munkahelye legyen, ahol kitölti az óraszámát. Amikor a szerkezeti átalakítások tényleges tervei készülnek, ki fog derülni, hogy az ötvenes évek mintájára bizonyos területeket kell ellátnia egy-egy tanárnak. Akkor bizony előfordulhat, hogy a gyerek utazik a tanárhoz, de szükség lehet arra is, hogy a pedagógus keljen útra. Akadnak ugyanis ilyen elképzelések is. Ez mindig az adott településtől, a tájegység adta lehetőségektől függ.

- Sokan tartottak attól, hogy a zeneiskolák működését nehezíteni fogja, hogy a gyerekeknek délután is akad elfoglaltságuk az iskolákban.

- Ősszel elsősorban helyi problémát jelentett mindez, s az államtitkárság és a KLIK elnök asszonya is körlevelet adott ki, amelyben világossá tette, nem a zeneiskolás és a művészeti iskolás gyerekeket kell mindenáron lekötni délután, hanem azokat, akik korábban csellengtek. A pedagógus munkaidő kitöltése az általános iskolában inkább azt eredményezte, hogy rendkívül sok olyan program szervezése kezdődött, ami vonzóvá teszi a helyben maradást. S minden rossz szándék nélkül megjegyezhetjük, ez konkurenciát jelent a zeneoktatásnak, hiszen a gyerekek előtt nagyobb a választék. De ha valamennyi tankerületi igazgató megismeri a hozzátartozó művészeti iskolák működését, akkor ezen a területen sem lesznek még helyi gondok sem. A ténylegesen egésznapos iskolák szervezésekor meg kell találni – akár finn példára tekintve – a jó megoldásokat. Most a kölcsönös jó szándék kell, hogy vezéreljen mindenkit.

- Mi a helyzet az osztályfőnöki pótlékkal?

- A KLIKen belül alakult egy bizottság, s novemberben született javaslat, ami tényleges döntést csak januárban eredményezhet. Azt gondolom, furcsa lenne, ha nem kapnánk... Ahogy meglepő volt az is, hogy a kompenzáció számításnál az alapfokú művészetoktatásnál a növendéklétszámot kettővel elosztották és utána állapították meg a vezetői pótlékokat. A törvényben erre vonatkozó utalás ugyanis nincs sehol... Sok művészeti iskolában emiatt kétségbeestek, én azonban abban bízom, hogy ez egyszeri eset volt, és nem tendencia.

Réfi Zsuzsanna