Évfordulók IV.

2013. október 5-én Witold Lutosławski (1913 – 1994) születésének századik, Ligeti Györgyének (1923 – 2006) kilencvenedik évfordulóját ünnepeltük.

(Ligeti György és Witold Lutosławski portréját a Budapest Music Center honlapjáról vettük át, amely a recenzált koncerthez készült.)

Az első műsorszám Ligeti György Ballada és tánc című alkotása volt. A helyenként erősen bartókos hangvételű darabok nagyszerű előadásban hangzottak el. Ugyancsak népi ihletettség jellemezte Lutosławski Cztery melodie śląskie [Négy sziléziai dallam] című darabjait.

Szomorú aktualitást adott a következő műnek – Kurtág György: Un brin du bruyere à Witold [Egy szál hangafű Witoldnak] –, hogy előadója, Vékony Ildikó, most lenne ötven éves. A felvételről elhangzó zene így két művészre is emlékezett. Szűkös hangkészletét mindössze egy skálaszerű és egy teltebb hangzás váltakozása jellemzi. Visszafogott, sóhajszerű, halk emlékezése fájdalmasan idézte az elmúlást.

A lengyel zeneszerző közjátéka, az Interlude (1989), Lutosławski kései stílusának reprezentáns darabja. A koncert első felének záródarabja Lutosławski Muzyka żałobna [Gyászzene] című kompozíciója volt. A Gyászzene Bartók Béla emlékére alcímű darabot 1958-ban mutatták be Katowicében. Jelentős mű a szerző életében, hiszen ekkor kezdte magáévá tenni a tizenkétfokúságot és a szeriális technikát. Maga a mű egyetlen tételből áll, mely négy részre osztható. A Prológ egyre többszólamú kánonokból épül föl, a Metamorfózisok pizzicatóval indul, majd az előző rész ritmikai osztódásai által alakul gyors prestóvá. Az Apogeumban, ennek a résznek és az egész darabnak a csúcspontján, fortissimo megszólal a tizenkéthangú akkord, ami lassan unisonóba torkollik. Az Epilógus fordított sorrendben idézi meg a Prológot, a kánonok egyre kevesebb szólamból állnak, míg a végére egyedül marad a cselló.

A szünet után Jeney Zoltán Búcsú Ligeti Györgytől című kompozícióját hallgathattuk meg ismét csak felvételről, Vékony Ildikó előadásában. Ugyanez a mű hangzott el ugyanitt október 2.-án, a szerző hetvenedik születésnapjára rendezett hangversenyen, Szalai András tolmácsolásában. Akkor is, most is, kivételes élményt jelentett.

Gémesi Géza nem csak karmesterként, hanem zeneszerzőként is részese volt a koncertnek, bemutatóként elhangzott Áthallások Ligeti György emlékére című művével. „Az Áthallások valamennyi hangja Ligeti fiatalkori műveit idézi. A már rám jellemző átalakítások után az alapul vett anyagok felismerhetetlenné váltak, a létrejött kompozícióban pedig dramaturgiai és technikai értelemben is ellenpontozom a kilencven éves mesterről őrzött benyomásokat.” – írja művéről a szerző. Újabb Gémesi átiratként hangzott el Kurtág György Kalandozás a múltban – Ligatura Ligetinek című alkotása. Az átirat érzékenyen közvetítette az eredeti hangulatát és mondanivalóját.

Az este befejező műve Ligeti György Melodien című alkotása volt. A fúvósokkal kibővített kamarazenekar az érett mester sajátos dallamvilágú és felépítésű, összefoglalásként is értelmezhető művét tolmácsolta.

A Rondino Kamarazenekar Gémesi Géza vezényletével végig elkötelezetten, nagy odaadással játszott. Hibául talán csak a gyakori tisztátalan intonációt és olykor a ritmikai pontatlanságot lehet említeni. Végeredményben azonban olyan koncertet hallhattunk, ahol a nagy alkotók iránti mély tisztelet és műveik minél tökéletesebb megszólaltatásának szándéka dominált.

Eisenbacher Zoltán

39. Korunk Zenéje Kortárs Zenei Fesztivál

Witold Lutosławski 100 / Ligeti György 90

Ligeti György: Ballada és tánc

Witold Lutosławski: Cztery melodie śląskie

Kurtág György: Un brin du bruyere à Witold

Witold Lutosławski: Interlude

Witold Lutosławski: Muzyka żałobna

Jeney Zoltán: Búcsú Ligeti Györgytől

Gémesi Géza: Áthallások Ligeti György emlékére

Kurtág – Gémesi: Kalandozás a múltban – Ligatura Ligetinek

Ligeti György: Melodien

Vékony Ildikó cimbalom (felvételről)

Gémesi Géza karmester

Rondino Kamarazenekar

Budapest Music Center

2013. október 5.