Jakabné Muity Mária
választásról, plusz órákról, kollektív szerződésről
Ha
sok harc árán is, de elérték, hogy a nyugdíjas zenepedagógusok legalább óraadó
tanárként dolgozhassanak, sikeresen küzdöttek azért, hogy ne 32 órát kelljen a
kollégáknak az iskolákban ülniük, azt pedig már várják, hogy ismét
tárgyalhassanak a minisztériummal a különböző pótlékokról. A folyamatos
egyeztetéseket ezekben a témákban a szakszervezet részéről dr Gyimesi
László, az MZTSZ főtitkára és Jakabné Muity Mária, az MZTSZ Zenepedagógus Tagozati elnöke vezette. Muity Mária eredményes munkáját
pedig talán az is jelzi, hogy a fővárosi szervezet március közepén – az
alapszervezeti titkári választáson – újra, egyhangúan rá voksolt a
fővárosi titkári testület. Ő tölti be emellett – a hamarosan
összehívásra kerülő küldöttértekezletig – még a Magyar Zeneművészek
és Táncművészek Szakszervezete Zenepedagógus Tagozatának elnöki posztját
is. A tisztség következő betöltőjéről 2014.
április 23-án döntenek, s a jelöltek között ismét ott van Muity Mária is, aki
idén ősszel már harminc esztendős szakszervezeti, vezetői
megbízatását ünnepelheti. Jelenleg is aktívan járja a vidéket, s szívesen
beszél az érdeklődőknek arról, hogy mit tesz a szakszervezet, miért
érdemes tagnak lenni. S persze olyan problémákkal is foglalkozik, mint az
osztályfőnöki-pótlék vagy a portfólió-készítés.
– Hogyan zajlik most a választási folyamat?
– A Zenepedagógus Tagozatunk országos, mindenhol vannak titkáraink, s
ebben a tisztújító sorozatban dr. Dorogi Ákos jogtanácsos kollégámmal járjuk a
vidéket, s a helyi választások kapcsán arról is szót ejtünk, mi az a
szakszervezet, milyen eredményeket tud felmutatni, miért érdemes a tagjává
válni. Ezek a vidéki látogatások nagy sikerrel zajlottak, sok helyen telt meg
érdeklődőkkel a terem (sok helyen még a szakszervezeten kívüli kollégák
is részt vettek a gyűléseken), és rengeteg kérdést kaptunk. Nagyon sok
problémával fordultak hozzánk a kollégák, amelynek egy része a gyors
intézkedésekből és határidők rövidségéből fakad. Minden
üggyel igyekszünk foglalkozni, hiszen reprezentatív szakszervezetként az EMMI
vezető munkatársai és dr. Hoffmann Rózsa államtitkár asszony is
rendszeresen tárgyal velünk. Visszatérve a választásokra, a megyei szinteken
történő tisztújításokat követően a tagozati elnök személyéről
majd az április 23-i konferencián döntenek a küldöttek, addig ezt a pozíciót én
töltöm be. Amint azt már említettem, a legnagyobb alapszervezet a –
Fővárosi Zeneiskolák Szakszervezeti Bizottságának – a titkárává egyhangúan
(kollégáink meghatalmazásának megfelelően) ismét rám szavaztak a
tisztségviselők. Be kell valljam azonban, hogy
már gondolkoznom kell az „utódláson”is, hiszen – ha eljön az ideje – felállni
is felelősséggel kell.
– Mit tapasztal, hogyan változik a
szakszervezeti tagok száma az utóbbi időben?
– Szakszervezeti tagjaink létszáma a
fővárosban megközelíti a 800 főt, ami úgy vélem, hogy arányaiban, az
összes művészetoktató kollégát figyelembe véve, igen
szép szám. Akad persze kilépő is, a jelenlegi helyzetben azonban megértem
azt, aki hiába becsüli a munkánkat, egyedül tartja el a családját és a havi
tagdíjat sem tudja nélkülözni. Volt egyébként olyan is, aki amiatt
panaszkodott, hogy túl sok lett a tagdíj, mert nem gondolta végig, hogy ennek a
magasabb fizetés az oka. Tréfásan meg is jegyeztem, hogy akkor ezentúl nem
küzdünk a zenepedagógusok béremeléséért… Egyébként a pedagógus
életpályamodellnek köszönhetően a kollégák bruttó 34% -os átlagos
béremelésben részesültek, persze ez nem mindenkinél mutatkozik meg a különböző
pótlékmegvonások miatt. A legtöbb kolléga szerencsére tudatában van annak, hogy
mennyit dolgozunk mi szakszervezetiek a terület érdekében. A munkánk
sajátossága, hogy a “bemeneti oldal” nincs arányban a “látványos”
eredménnyel. Naponta, folyamatosan folyik ez a munka – levélváltás, telefonon
történő megbeszélések – s a hónapokon át tartó egyeztetés eredménye
vagy megfelel törekvéseinknek, vagy továbbfolytatjuk a munkát…
– Akad azért látványos eredmény, hiszen sikerült
elérniük azt – igaz egyelőre csak átmeneti időszakra – hogy a
nyugdíjas pedagógusok óraadókként továbbra is dolgozhassanak.
- Ha ezt nem sikerül elérnünk, akadt volna olyan
művészetoktatási iskola, ahol 400 tanulót kellett volna elküldeni... S olyan tanárokat érintett mindez, akik a szakma
megbecsült művész-tanárai itthon, és külföldön is, nem kis elismerést
hozva a hazai művészetoktatásnak. Arról nem is beszélve, hogy a gyermek,
illetve a szülő az iskolával tanulói jogviszonyt létesít a
beiratkozáskor, amit egyoldalúan megszüntetni igen problémás dolog…. Óriási küzdelembe kezdtünk hát, sokszor a létünket
bizonygattuk. Végül megszületett az engedélyező rendelet, és igaz, hogy ez
átmeneti, de 2014. május-június táján majd visszatérünk a tárgyalóasztalokhoz.
Az élet fintora egyébként, hogy a rendelet engem is érintett, hiába voltam
alapító tagja az iskolának, ahol már 43 éve dolgoztam, hiába kaptam meg három
évvel ezelőtt eddigi munkámért a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet,
azok közé tartozom, akinek elutasították a továbbfoglalkoztatási kérelmét.... Pedig a gyerekek és a szülők még ma is
kérdezik: „Marika néni, mikor jön vissza tanítani?”. Kicsit elszomorít mindez,
hiszen idén már a három évtizedes szakszervezeti munkám évfordulóját
ünnepelhetem, de emellett számomra a tanítás: HIVATÁS .
– S mi a helyzet a szintén hosszú ideje húzódó
gonddal, az osztályfőnöki pótlékkal?
– Jelenleg, mióta KLIK vette át az iskolákat,
senki sem kap. Remélem a pótlékok ügyében is minél hamarabb lesz
előrelépés. Egyébként a vonatkozó jogszabályok alapján a legtöbb
művészeti iskolában kaptak korábban a zenepedagógusok is
osztályfőnöki pótlékot. Hiszen a főtárgy tanár feladata megegyezik a
közismereti iskolákban folyó, osztályfőnöki munkával: naplóvezetés, törzslapok,
a bizonyítványok megírása, beszámolók, vizsgák, helyi és országos versenyek,
megmérettetések megszervezése, kapcsolattartás a gyermekeket tanító
kollégákkal, közismereti tanárokkal való rendszeres konzultálás, szülői
értekezlet tartása, családlátogatás, tanórán kívüli foglalkozások megszervezése,
felvételik előkészítése-megtartása. Kollégáink még egy nagyon fontos
feladatot is ellátnak, ami a mi területünknek roppant lényeges, de nem
könnyű feladata: a gyermek egyéni problémáinak meglátása, egyéni
segítségnyújtás az iskolai és otthoni problémák leküzdésében. Számos esetben a
kisgyermek a hangszeres órán túl ugyanis lelki segítséget is igényel.
– Említette, hogy a kollégákkal történt
személyes találkozókon több probléma is szóba került, ami a
zenepedagógusokat foglalkoztatja. Melyek a mostani gondok?
– A pótlékok mellett – hiszen mindenki azt várja,
hogy ismét folyósítsák ezeket – a portfólió-készítés okoz sok nehézséget a
kollégáknak. Most ugyanis mindenki a Tanár I-be lett sorolva, kortól,
végzettségtől függetlenül. Ahhoz, hogy a II-be
kerülhessen, fel kell töltenie az egyéni portfóliót. A zenetanárok, főleg
az idősebbek, nem születtek bele a számítógépes világba...
Most kezdődött a próbaidőszak, amely 2014 április 30-ig tart. S
annak, aki jelentkezik a minősítésre, és ezt az igazgató is támogatja,
annak a fel kell töltenie 10 óravázlatot, és emellett mindenféle szakmai
kérdésre is választ kell adnia. Úgy tűnik, szenvednek vele a kollégák. Emellett
sérelmesnek és megalázónak is találják, nem értik, hogy miért kell
ötvenöt-hatvan évesen bizonyítaniuk bármit, amikor már több világhírű
művészt adtak az országnak, a világnak, kitüntetésekkel ismerték el
korábban a munkájukat. Úgy érzik, hogy a portfólió nélkülözi a szakmaiságot.
Ettől függetlenül én mindenkinek azt ajánlom, hogy aki megfelel az
előírásoknak (végzettség, munkában eltöltött idő), tegye meg most,
ebben a próbaidőszakban. Mi is igyekszünk minden segítséget megadni,
szorgalmaztuk e területre történő ajánlás elkészítését, ami időközben
meg is született. Az Oktatási Hivatal készített egy "kottát" ehhez a
speciális területhez, és a munkatársak előadáson ismertették azt az érdeklődőkkel.
Bokor György igazgató úr, aki az MZMSZ alelnöke, szintén felajánlotta
segítségét a hozzáfordulóknak. A véleményem egyébként az, hogy a 2-3 évvel a
nyugdíj előtt álló kolléga ebből nem sokat tud profitálni, viszont
eléggé méltatlan a Tanár I- ből nyugdíjba menni… Sokan valószínűleg
ezért bele sem kezdenek a munkába.
– Mennyire jelentett nehézséget a
zenepedagógusi területen a 26-32 óra értelmezése?
– Ez elsősorban a helyi – a jogszabálynak nem
megfelelő értelmezéseknél – fordult elő, sok tankerület értelmezte
helytelenül a jogszabályt, de ahol hozzáértő, intuitív a vezető, ott
nem jelentett problémát. Az életpályamodell része, hogy megszűnt a túlóra,
a 26 órába minden bele kell, hogy férjen. Így is akad persze, akinek 22 órája
van, míg ugyanazért a fizetésért dolgozó kollégájának
– Ejtsünk néhány szót az Ágazati Kollektív
Szerződésről is, hiszen ma nem intézményekként kötik ezt meg, hanem
ez vonatkozik minden munkavállalóra, aki a KLIK által fenntartott
intézményekben dolgozik…
– Ennek az elkészülte is nagyon hosszadalmas volt,
s a tárgyalásokban – mint reprezentatív szakszervezet – végig részt vettünk, a
két aláíró pedig a KLIK elnöke és a Pedagógusok Szakszervezete Elnöke
volt. Ennek oka, hogy a terület dolgozóinak egyetlen munkáltatója van, s
mellette a legnagyobb számú munkavállalóval bíró szakszervezet a jogosult
aláíró. Ez persze nem jelenti azt, hogy megváltozott volna szerepünk az
érdekegyeztetés rendszerében. Hiszen nekünk köszönhetően került bele
például a KSZ-be a 32 órából az iskolán kívül eltölthető órákra tett
javaslat is. Született egyébként a KLIK részéről egy részletes magyarázata
a KSZ-nek, amely szakszervezetünk honlapján megtalálható. Ajánlom mindenkinek,
hogy töltse le, nyomtassa ki. Bármilyen tárgyalást is folytat a tisztségviselő
kolléga a tankerületi vezetővel, vagy a munkahelyeken, ezt fel tudja
használni. S szakszervezetünk, az MZTSZ, megállapodást kötött az
oktatásban érdekelt szakszervezetekkel, valamint a KLIK elnökével is az
egyeztetés működéséről. Úgy vélem, az általunk végzett
érdekképviseleti munka sem egysíkúnak, sem unalmasnak, de még könnyűnek
sem nevezhető. A határideje pedig: FOLYAMATOS.
Réfi Zsuzsanna