Varga Csabáné Zakariás
Emőke, Dr. Wilhelm Márta
Bemelegítés, a gyakorlás közbeni pihenők, a
helyes testtartás
Három fontos
elem a mozgásszervi betegségek megelőzéséhez
Talán meglepő, hogy testnevelő tanárként
választottam zenepedagógusok, gyógytornászok orvosok által kutatott témát.
Tizenöt éve a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskolában tanítok
zenész növendékeket. A kezdeti időszakban sok problémát jelentett a zenész
osztályok tananyagának összeállítása. A
mozgásformák kiválasztása és zenészekre alakítása mindennapos fejtörést
okozott, mivel az éppen aktuális tantervek anyagát nem lehetett válogatás és
változtatás nélkül tanítani ezekben az osztályokban. Gyakoriak voltak a
gyakorlásból adódó panaszok, melyek miatt a gyerekek a testnevelés órán nem
tudtak teljesíteni, illetve az órámon szerzett sérülések akadályozták a zenei
haladásukat. Szerencsésnek mondhatom magam, mert hangszertanár kollégáim
segítségemre voltak abban, hogy megtaláljam a helyes irányokat.
Iskolánk helyi tantevének elkészítésekor kezdtem el
érdeklődni a zenészek gyakorláshoz köthető mozgásszervi panaszai
iránt. Úgy gondoltam, hogy a tapasztalataim szerint gyenge fizikai
képességekkel rendelkező növendékek tananyagát úgy kellene összeállítani,
hogy a későbbi mozgatórendszeri problémákat megelőzhessük.
1. Előzmények
Az eddigi kutatások eredményeit látva, kíváncsi lettem arra,
hogy a leírt problémák jelentkeznek-e iskolánk tanulóinál. A témával foglalkozó valamennyi irodalom
kiemeli, hogy a hosszú évek alatt kialakuló foglalkozási ártalmak
megelőzhetők.
Magyarországon a zenészek és a zenét tanuló növendékek
egészségvédelmével az 1960-as évektől kezdődően a Kovács Módszer
Egyesület foglalkozik. Ma már sok zenetanár alkalmazza tanításában a
Kovács-módszer elveit és módszereit.
Pásztor Zsuzsanna, a Liszt Ferenc Zeneművészeti egyetem
tanára 2006/2007-ben készített felmérést
a zenei foglalkozási ártalmakról[1] (Pásztor 2007).
Kérdőíves felmérésében a magyar zeneoktatási intézmények növendékeinek
foglalkozási eredetű panaszaira, gyakorlási szokásaikra és életmódjukra
vonatkozó kérdéseket tett fel, amelyben 8 felsőoktatási intézmény 549
hallgatója és 12 szakközépiskola 907 tanulója vett részt, valamennyien zenész
növendékek. A kapott eredmények alapján aggasztónak tartja, hogy a felmérésben
szereplő növendékek több mint felének volt már foglalkozási ártalomból
eredő panasza. A probléma okát a tanulók terhelésének és a teherbíró
képessége egyensúlyának megbomlásában látja. A panaszok között leggyakrabban a
kézbántalmak (28%), hátfájdalmak (26%9), nyakfájdalmak (16%) és a
derékfájdalmak (11%9) fordulnak elő. Számomra elgondolkodtató, hogy a
szakközépiskolások körében is igen magas az arányuk, és a panaszok többüknél
már zeneiskolás korban is jelentkeztek.
Kádas Mariann szakközépiskolai testnevelő tanár a
2004/2005. tanévben készített felmérést a Kovács-módszer zenei munkaképesség
mérő tesztje alapján[2]. A véletlenszerűen
kiválasztott 60 tanuló többségében a 9. és 10. évfolyamra járt. Felmérésének
elsődleges célja az volt, hogy adatokkal alátámassza azt a szubjektív
véleményt, hogy diákjainak szüksége van a speciális zenei
munkaképesség-gondozásra, mivel jelen állapotuk, jóllehet az egészség-zónán
belül van, nagyon sok esetben az optimálistól messze elmarad.”
A zenepedagógusok mellett hazánkban a gyógytornászhallgatók
is végeztek méréseket zenészek körében. Többek között vizsgálták a
hangszerhasználat során kialakuló mozgásszervi betegségeket, azok kialakulását,
kezelését és megelőzésük lehetőségét.
Hámori Zsófia a hangszeres játék hatásait vizsgálta cselló-
és hegedűművészeknél [3]. Tanulmányában a
hangszeres zenészek leggyakoribb mozgásszervi panaszának, a nyak-váll régió
fájdalmának okát kereste. Felmérésében 26 hegedűszakos és 16 csellószakos,
valamint a kontrollcsoportban 20 gyógytornász szakos hallgató vett részt,
akiknek az átlag életkora 23 év volt. A kapott
adatok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a hangszer tartása és a hangszeres játék
okozta izomdiszbalansz kialakulása kiválthatja az aszimmetrikus testtartást és
az izomfájdalmat.
Váraljai Csenge a hangszerek testtartásra gyakorolt hatását
vizsgálta zongora, hegedű és fuvola szakos növendékek körében[4]. Felmérésében három
konzervatórium növendékei vettek részt, összesen százhuszonhárman, 50
zongorista, 50 hegedűs és 23 fuvolista. Elgondolkodtató eredményre jutott,
ugyanis a felmért 14-18 éves tanulók közül mindössze 27%-nak volt
épnek mondható a gerincének állapota. Emellett vizsgálta még azt is, hogy
az afiziológiás testtartás milyen izomrendszeri elváltozásokat okoz a gerinc
mentén, majd ezek miatt milyen mozgásszervi betegségek alakulhatnak ki. A
gyakorláshoz köthető fájdalmak közül leggyakoribb a hátfájás (zongoristák
40%, hegedűsök 40%, fuvolisták 20%). A nyaki fájdalom a fuvolistáknál
kiemelkedően magas, 40% felett van. Derékfájás legtöbbször a
hegedűsöknél (27%) jelentkezik, de figyelemre méltó (17-22%) a másik két
hangszer esetében is. Egyformán gyakori a vállfájás (20% körül), mindhárom
hangszer esetében. Jeleztek még könyök (fuvola, zongora 5-4%), csukló és ujj
panaszokat. Ez utóbbiakat legnagyobb számban fuvolisták.
Külföldön számos szakmai szervezet foglalkozik az
előadóművészek, köztük a zenészek problémáinak kezelésével és
prevenciójával. Közülük az egyik az 1988-ban Amerikában, Coloradóban alakult
Performing Arts Medicine Assotiation (Előadóművészetek Egészségügyi
Szervezete), a másik 1994-ben jött létre Németországban, a hannoveri Institut
für Musikphysiologie und Musikermedizin (Zenefiziológiai és Zenész-egészségügyi
Intézet). Mindkét intézmény munkatársai számos publikációt írtak kutatásaikról.
Richard Lederman „Az izom-ideg kapcsolat és a
csont-izomrendzer problémái hangszeres zenészek körében” címmel jelentette meg
tanulmányát[5] (Lederman 2003). A
clivlandi klinika Department of Neurology and Medical Center for Performing
Artrists betegei közül 1353 hangszeres zenész vizsgálata során a legfontosabb
diagnózisok voltak a csont és izomrendszer elváltozásai (64%), perifériás
idegrendszeri problémák (20%) és focalis dystonia ( 8%).
A csont és izomrendszer elváltozásainak 1/3-át a váll
speciális ütődéses syndromája, a rotátor köpeny szakadása, az ízület túl
mozgékonysága okozta ficam, ínrándulás és íngyulladás idézi elő. A
fennmaradó 2/3-adnak helyi izomfájdalma van, amit a szakirodalom
„túl-használatnak” nevez. Ez a szóhasználat az előadóművészek gyógyítása
és a sportorvoslás során azt jelenti, hogy a kötőszövetek oly mértékű
terhelésnek vannak kitéve, ami túllépi a biológiai határokat. A panaszok
különösen a felső kar, a felső törzs és nyak környékén jelentkeztek,
s leggyakrabban a hangszerekre jellemző speciális megoszlásban.
A perifériás idegrendszeri rendellenességek többsége olyan
anatómiai pontokhoz köthető, amelyeken az ideg húzásnak, nyomásnak,
dörzsölésnek, súrlódásnak vannak kitéve. Ezek a rendellenességek a lakosság
körében is gyakoriak, de vannak adatok, amelyek azt mutatják, hogy a zenészek
testtartása, különösen bizonyos hangszereknél, okozhatják ezeket a
rendellenességeket. A frekventált perifériás idegrendszeri eltérések között
található a thoracic outlet syndrome, ulnaris neuropathya a könyöknél és a carpalis
alagutsyndroma a csuklónál.
Az eddigi kutatásokat az általam tanított korosztálynál
idősebbek körében végezték, ezért célom egy állapotfelmérés elkészítése
volt, melynek adatai felhasználhatóak egy preventív mozgásanyagot tartalmazó
tananyag összeállításához. Véleményem szerint a tanulóink gyakorláshoz
köthető panaszai korai tünetei a zenészeknél felnőttkorban
diagnosztizált betegségeknek.
2. Tanítványaim
körében végzett felmérés eredményei
A vizsgálatomat a Pécsi Művészeti Gimnázium és
Szakközépiskola Zeneművészeti tagozatán végeztem, 2012 szeptemberétől
– decemberéig. A beválasztási kritérium szerint a vizsgálatban 65 fő
zeneművészeti szakközépiskolai képzésben résztvevő 9. és 12.-13. évfolyamos
tanuló vett részt. Nemenkénti megoszlásuk 29 fiú (44%) és 36 leány
(55,4%). 
|
|
Átlag –életkor (év) |
Szórás |
Hány éve játszik a hangszerén |
N (fő) |
|
9. évfolyam 12-13. évfolyam Teljes minta |
14,6 18 16,5 |
,563 ,765 1,863 |
6,3 8, 8 7,6 |
30 35 65 |
A tanulóink körében végzett felmérés során egy
kérdőívet állítottam össze gyakorlási szokásaikról, és gyakorláshoz
köthető fájdalmaikról. Ezt követően speciális orvosi vizsgálati
teszteket végeztünk gyógytornászhallgató segítségével, a zenészek
foglalkozásból eredő betegségeinek szűrésére. Az adatok
feldolgozásához az SPSS.19 statisztikai programot használtam.
2. a.
Kérdőív a gyakorlási szokásokról és a gyakorláshoz köthető
fájdalmakról
A saját szerkesztésű kérdőívben a kérdések
összeállításánál figyelembe vettem az általam ismert kérdőíves felmérések
adatait. A gyakorlási szokásokra és a fájdalmakra feltett kérdések közül
azokat, melyek összehasonlíthatóak az eddigi felmérésekkel, beépítettem a
kérdőívembe. A kérdőív kitöltése osztálykeretben, a jelenlétemben
történt. A tanulók, a számukra nem egyértelmű kérdések megválaszolásához
segítséget kérhettek. A kihagyott kérdésekre és a számomra értelmezhetetlen
válaszkora a későbbi felmérések során visszatértünk, pontosítottunk.
A felmérés első részében megtudhattam, hogy mekkora
terhelést jelent a tanulók szervezetének a napi hangszeres gyakorlás, ugyanis a
gyakorlással töltött idő az év során nem egyenletesen oszlik meg. A
kérdőívben külön kérdeztem rá a fellépés előtti, a verseny
előtti, a vizsga előtti, az órára való felkészülés és a szünet alatti
gyakorlási időre. A tanulók által beírt perceket kategóriákba soroltam.
Az eredményekből látszik, hogy a fellépésre, versenyre
és vizsgára a növendékek legnagyobb arányban 140-240 percet, órákra 60-140
percet gyakorolnak a hangszerükön. A
szünetben jelentősen megnő a 60 percnél kevesebbet gyakorlók aránya.
A két évfolyam gyakorlási idői között a szünet kivételével szignifikáns
összefüggés mutatható ki (p<0,05). A 9. évfolyamon a tanulók 60-145 percet,
míg a 12-13. évfolyamon tanulók 145-240 percet gyakorolnak. Mindez azt jelzi
számunkra, hogy a napi gyakorlási idő a képzés öt éve alatt majdnem
duplájára emelkedik, ennyivel növekszik a hangszeres játékért és a hangszer
tartásért felelős izomcsoportok terhelése.
A több órás izomtevékenységre, a sportmozgásokhoz hasonlóan,
fel kell készíteni a tanulók szervezetét.
A gyakorlást meg kellene előznie bemelegítésnek, ami nem egyezik
meg a hangszeres bejátszással. A bejátszás során hangszeres ujjgyakorlatokat,
skálázást különböző irányokban, valamint oktávgyakorlatokat végeznek a
tanulók. Ezek a gyakorlatok azonban nem melegítik be a hangszer tartásért és a
hangszeres testtartásért felelős izomcsoportokat.
A bemelegítés teremt átmenetet a szervezet nyugalmi állapota
és a fokozott fizikai igénybevétel között. A gyakorlatok hatására gyorsul a
szívműködés, fokozódik a légzés, megnő az izmok vérellátása, ami
biztosítja a fokozott izommunka számára a megfelelő oxigén- és energia
ellátást. Az idegpályák alkalmazkodnak az ingerek számának fokozódásához és
pontosabb mozgáskoordinációt tesznek lehetővé[6].
A kérdőívben külön érdeklődtem a növendékek
bejátszási és bemelegítési szokásairól.
Míg valamennyien átlagosan 5-30 perc bejátszással kezdik a
gyakorlást, addig a teljes minta
mindössze 20%-a végez bemelegítő gyakorlatokat. A felmérésben
résztvevő tanulók közül 19 fő tanult bemelegítő gyakorlatokat,
de mindössze 13 fő melegít be hangszeres gyakorlás előtt. Nemenkénti
és korcsoportonkénti megoszlásuk nem mutat különbséget. Arra a kérdésre, hogy
ki tanította a bemelegítő gyakorlatokat, 13 esetben a zenetanár, 3 esetben
a testnevelő tanár és egy esetben az internetről, válaszokat kaptam.
Figyelemre méltó, hogy a növendékek 70,8%-a nem melegít be, néhányan annak
ellenére sem, hogy tanítottak neki gyakorlatokat. Testnevelő szemmel
elgondolkodtató, hogy a testnevelés órán rendszeresen végzett bemelegítő
gyakorlatokat a gyerekek nem kapcsolják a hangszeres gyakorláshoz. Fontos
feladat lehet számunkra, hogy a zenetanárokkal együtt tudatosítsuk bennük ennek
szükségességét.
A gyakorlás megterhelő hatásának mértékét vizsgálva
feltétlenül tudnunk kell, hogy tartanak-e szünetet gyakorlás közben. Jó látni,
hogy a növendékek 92 %-a tart szünetet, de míg a 9. évfolyam átlagosan 32
percenként, addig a 12-13. évfolyam csak 51 percenként. A gyakorlás közbeni
szünetek és a korcsoport összehasonlítása szignifikáns összefüggést mutat.
(p<0,05). Amennyiben ezzel az adattal összevetjük a napi gyakorlási idő
jelentős növekedését a szakközépiskolai zenei képzés ideje alatt,
láthatjuk, hogy a hosszabb ideig tartó izommunka és a ritkábban beiktatott
pihenőidő fokozza a terhelést. A szünetekben a tanulóknak csak
26,2%-a mozgatja át tornával elfáradt tagjait. Legtöbben nyújtó (8fő) és
keringésfokozó (5fő) gyakorlatokat végeznek. A tornázók 80%-a a 12-13.
évfolyamra jár (p<0,05).
A kérdőív következő részében arról
érdeklődtem, hogy szoktak-e a gyakorláshoz köthetően valamilyen
fájdalmat érezni a testük bármely részén. Ezt a testrészt egy emberi alakon
kellett megjelölniük.
|
testrész |
A fájdalom előfordulásának gyakorisága |
A fájdalomra panaszkodók között a 12-13.
évfolyamosok aránya |
|
kézfej
és ujjak |
40 % |
53,8 % |
|
lapockák
közötti terület |
24% |
85,7% |
|
derék |
19% |
72,7% |
|
vállak |
19% |
62,5% |
|
csukló |
19 % |
58,3% |
|
alkar |
17% |
71,4% |
|
nyak |
17% |
87,5% |
A táblázatból kitűnik, hogy a felső végtag és a
gerinc régió jelenti a kritikus területeket. Valamennyi testrész fájdalma - a gerinc régiók
esetében szignifikánsan (p<0,05) - gyakrabban jelentkezik a felsőbb
évesek körében , ami magyarázható a megnövekedett terheléssel. A gerinc régió különböző szakaszainak
fájdalma arányosan növekszik a napi gyakorlási idő emelkedésével.
A fájdalom jellegét kevesen tudták meghatározni. A
felső végtag fájdalmára panaszkodók valamennyien jeleztek zsibbadásos
tüneteket, mely idegi érintettségre utal
A. hát- és a felső
végtag fájdalommal küzdők
mindegyike izomfáradtságot illetve
izomlázat érzett, ami izomgyengeségre utal.
Sajnos a tanulók 75,4%-ának volt már gyakorláshoz
köthető panasza. A növendékek 13,9 %-a kényszerült már hosszabb ideig
kihagyni a gyakorlást, a jelentkező fájdalom miatt, közülük két 12-13.
évfolyamos növendék már több alkalommal is, egyikük a bal kézfej és ujjak
fájdalma, másik a jobb csukló fájdalma miatt. A fiatalabb korcsoport estében is
az alkarok, a csukló, a kézfejek és az ujjak fájdalma okozta a panaszokat.
Megfigyelhető, hogy akiknek a fájdalom miatt több napra abba kellett
hagyni a gyakorlást, azok gyakorlás közben 30 percnél nagyobb időközönként
tartanak szünetet. Gyakran előfordul, hogy panaszaik aszimmetrikusak, csak
az egyik végtagot, vagy a hát egyik oldalát érintik. Ez a jelenség a
különböző hangszerek sajátos tartásából adódó egyenlőtlen terheléssel
magyarázható.
2.b. Speciális tesztek
A zenészek
problémáival foglalkozó tanulmányok által leírt betegségek tünetei[7], a felismerésükre
alkalmas tesztek[8], és a prevenció
lehetősége[9] régóta foglalkoztatott.
A teszteket testnevelő tanárként nem végezhettem. Ezért egy, a téma iránt
érdeklődő gyógytornászhallgató volt a segítségemre.
●
Egy-egy esetben volt pozitív a teniszkönyök- és
a golfkönyök teszt. Ezek a tesztek a csuklót feszítő és hajlító izmok
túlterheléséből adódó csonthártya irritáció miatt kialakuló fájdalmat
jelzik. A probléma megelőzhető a terhelés fokozatos növelésével
(gyakorlási idő, pihenők) és az aszimmetrikus terhelés
csökkentésével.
●
A hullókar-, és a Yergason teszt a váll sérülése
miatt kialakuló fájdalmat jelzi.
●
A
Tinel-jel teszt a könyöknél az idegrongálódást jelzi, a csuklónál ínhüvelygyulladás okozta térszűkítő
folyamatok miatt kerül nyomás alá az ideg. Ez a teszt 26 tanulónál volt
pozitív, gyakran csak a jobb illetve a bal kézen. Megelőzésként szintén a
túlzott és egyoldalú terhelés
megszüntetését javasolják.
●
A TOS (thoracic outlet sindroma) egy speciális
tünet együttes, mely a válltól kiindulva a kézfejig fájdalmat, zsibbadást
gyengeséget okoz. Tesztje 4 tanulónál volt pozitív, ami ebben az életkorban
nagyon korai. Megelőzhető a vállöv és a nyaki- és háti gerinc régió
fiziológiás helyzetének kialakításával
●
A kötőszöveti lazaság genetikai okra
vezethető vissza, tesztje 29 tanulónál volt pozitív. Ez a „betegség” a
hangszeres játék szempontjából az ujjak, a kézfej és a csukló mozgását
kedvezően befolyásolja, de a sérülésekkel és a túlterheléssel szemben ezek
a növendékek nagyobb veszélynek vannak kitéve. Arról nem is beszélve, hogy a
kötőszöveti lazaság a többi ízületnél is fennáll. Azoknál, amelyek a
hangszer tartásért és a testtartásért felelősek, aszimmetrikus terhelésük
sérülésekhez, tartáshibák kialakulásához vezethetnek. A lazaságból eredő
későbbi sérülések és betegségek megelőzésének módja a nagyízületek
körüli izomcsoportok erősítése.
●
A nyak és a váll régióban a tanuló fájdalmas
izomcsomókat érez. A myalgia kialakulásának oka az edzetlen izom túlterhelése.
A fájdalom kialakulása megelőzhető a helyes testtartás kialakításával
és a helyes gerinchasználat megtanulásával. Fontos a helyes testtartásért
felelős izmok erejének és nyújthatóságának növelése.
●
A hátfájás és a derékfájás esetében a panaszokat
kiválthatja a törzsstabilizáló izmok gyengesége, tartáshiba, esetlegesen gyermekkori
gerincbetegségek. A megelőzés lehetősége megegyezik az
előzőnél leírtakkal.
A hazai és külföldi kutatásokban leírt hangszerhasználathoz
köthető mozgásszervi betegségek kiváltó okait vizsgálva a növendékeink
körében, sok figyelemre méltó tendenciát fedezhetünk fel. A betegségre
utaló tünetek közül a felső végtag,
a vállöv és a gerinc különböző szakaszainak fájdalma tanulóink körében
gyakran előforduló panasz. A hangszertartás sok esetben hosszú ideig tartó
aszimmetrikus terhelésre kényszeríti a növendékek szervezetét, ami ebben az
életkorban különösen káros számukra, és a korábban leírt mozgásszervi
betegségek kialakulását segíti elő. A speciális tesztek pozitív eredményei
már több betegség kialakulását előrevetítik, szerencsére alacsony számban,
de ebben az életkorban túl korán.
A felmérés eredményeit összegezve úgy gondolom, hogy
tanítványaim egészséges fejlődését akkor segíthetem leghatékonyabban, ha
hangszertanár kollegáimmal közösen helyes gyakorlási szokásokat alakítunk ki.
Elmagyarázva a bemelegítés, a gyakorlás közbeni pihenők, a helyes
hangszeres testtartás fontosságát. A testnevelés órák tananyagában a
bemelegítő-, a pihenő időben végezhető relaxációs és
nyújtó-, a testtartás javító- és a vállöv fiziológiás helyzetét biztosító
izomcsoportok erősítését és nyújtását célzó gyakorlatsorok kiemelt
fontosságúak. A mindennapos testnevelés bevezetése lehetőséget ad arra,
hogy a mozgás beépüljön a napi programjukba, elsajátítsák az őket
érintő alapvető élettani ismereteket. Az órákon sok játékos feladattal
oldani tudják a zenész életformából adódó szellemi, fizikai és pszichés
terhelést.
Végül szeretnék köszönetet mondani iskolánk
zeneművészeti tagozatának , hogy támogatásukkal, tanácsaikkal segítették
munkámat, tanár kollégáimnak akik segítettek a felmérések elkészítésében és
értékelésében, valamint Dr. Járomi
Melindának a PTE ETK adjunktusának és Jozifek Eszter gyógytornász hallgatónak.