Diszkográfia és zenetudomány

 

50 esztendő a zene szolgálatában: 30 kötet, 150 hanglemez

 

Hollós Máté beszélgetése Simon Géza Gábor diszkográfussal

 

http://cikkiro.terasz.hu/cikk/kepek/5516_9_4663_1.jpg

Hollós Máté és Simon Géza Gábor (Forrás: Terasz.Hu)

 

    – Téged elsősorban jazztörténészként tartanak számon, holott emellett koncertszervezőként és lemezproducerként foglalkozol 19. századi és kortárs zenével egyaránt, lemezeid jelentek meg Angliában, Ausztriában, Belgiumban, Nyugat-Németországban, az Amerikai Egyesült Államokban. Újságíróként mintegy ötven lapnak dolgoztál eddig. Voltál és vagy zenei könyvtáros, dolgoztál archívumi munkatársként a Hungaroton Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnál, művészeti igazgatóként a Pannonton lemezkiadónál. Harminc szakkönyved egy része is a jazzről szól, de van egy terület, amiben nemzetközi szinten a legtöbb elismerést kaptad az egész világon. Ez irányú tevékenységed azonban itthon alig ismert, nemhogy elismert lenne, pedig fél évszázada műveled jelentős sikerrel. Ez a hanglemeztörténet és még külön annak egy speciális területe, a diszkográfia, amit egy angol szakember igen találóan „a hálátlan tudománynak” nevezett. Mi mindent fed a diszkográfia?

– Sajnos ezt a szót már eleve kétszeresen is rosszul használják. Egyrészt abban az értelemben, ahogyan korábban még az akadémiai kiadványokban is jelezték: „hanglemez jegyzék”, amit magyarul a „hanglemez prospektus” „hanglemez katalógus” szóösszetételekkel kellene helyettesíteni.

     Ennél is rosszabb, hogy a „diszkográfiai szabvány”, amit a könyvtári katalógusok készítésénél használnak, szó szerint „hangfelvételi katalógust” jelent(het).

     A valódi diszkográfiák egy lényegesen összetettebb tevékenységet fednek és a munka körülbelül tíz-húszszorosa egy érdemi diszkográfiával, mint a szabványban részletezett könyvtári katalógusos feldolgozás. Pedig az sem túl egyszerű, bár végül is nagyon mechanikus.

     A valódi diszkográfiáknál a tényleges munka akkor kezdődik, amikor a könyvtári katalógus készítője a jól végzett munka örömével hátradől.  És ezért is nevezik „hálátlan tudománynak”. A világ diszkográfusai erőteljes kutatómunkát végeznek például az egyes hangfelvételek összes közreműködőjének neve, hangszere kiderítésére, a tényleges felvételi helyszín, annak dátuma, az egyes hangszeres és énekes szólisták belépési sorrendjére, esetleg még a szólók időtartamát is külön kimérve.

     A régi, 78-as fordulatszámú lemezeknél alapvetően fontos a matricaszám, hiszen tulajdonképpen ez az egyetlen valódi azonosítási lehetőség. Így derülhet ki, hogy a (látszólag) különböző lemezmárkáknál, különböző nevek alatt (!) kiadott hangfelvételek azonosak. A nyomómatrica száma sokszor még a mikrolemez-kiadásban is fontos szerepet kapott, hiszen sokszor utaztatták a matricákat, mert ez olcsóbb megoldás volt, mint a késztermékek mozgatása.

     Nagyon fontos a különböző lemezborítók figyelemmel kísérése. A korai magyar mikrolemez gyártás az 1960-as években számos alkalommal élt azzal a nem éppen dicsérendő trükkel, hogy azonos hangfelvételeket akár 5-6 különböző lemezborítóval is kiadott…

S ezzel még messze nem merítettem ki mindazokat a részleteket, amelyekre egy katalógust készítőnek nem kell figyelemmel lennie. Egy diszkográfusnak nem szabad attól sem megijednie, ha egy hangfelvétel látszólag ötven (!) különböző kiadásban jelent meg. Én egyébként a most készülő Bacsik Elek bio-diszkográfiámnál szembesültem ilyen kihívásokkal. S ilyenkor bizony illik az egyes hanghordozókat lehetőleg teljes számban begyűjteni, hiszen a tényleges kézbevétel és az összes létező hangfelvétel meghallgatása ezekben az esetekben nem nélkülözhető! Így derülhetett ki például egy CD kiadás kapcsán, hogy nem a korábban kiadott két hangfelvétel került újrakiadásra, hanem két alternatív, évtizedekig az archívumban lappangott változat. Megjegyzem, hogy a megbízható diszkográfus és számítógépes kollégák közreműködése – nemzetközi szinten is – ilyen esetekben is nélkülözhetetlen: digitalizálás, a lemezcímkék és a teljes nyomdai anyag fotózása, szkennelése az alap ahhoz, hogy megbízható, időtálló anyagot adjunk ki a kezünkből.

     – Miért éppen a jazzbarátok lettek az első diszkográfusok?

– Szerintem nem véletlen, hogy a diszkográfia tudományát sok-sok évtizeddel ezelőtt, egészen pontosan közvetlenül az első világháború után, az 1920-as években jazzkedvelő gyűjtők alapozták meg és a mai napig is elsősorban ők tökéletesítik. A jazz a legkortársabb zene, hiszen teljes mértékben improvizálva a pódiumon, vagy a stúdió mikrofonja előtt születik meg a produkció. Épp ezért messze nem mindegy, hogy a témáról írónak tudnia kell(ene), hogy az egyes hangfelvételek napra pontosan mikor kerültek felvételre és nem árt(ana) tudni azt sem, hogy az illető hangfelvétel mikor került kereskedelmi fogalomba. Mindezek alapján ugyanis egyértelműbben meghatározható, hogy egy bizonyos dolgot ki talál(hatot)t ki előbb, ki a stílusújító és ki tekinthető „csak” stíluskövetőnek.     

Míg bibliográfusokból id. Szinnyey József óta, akinek nagyszabású életrajzi bibliográfiája, a Magyar írók élete és munkái, relatíve jól áll Magyarország, addig a rendszeresen alkotó hazai diszkográfusok számának összeszámlálására jószerével az ember fél keze is sok. A hivatalos zenei diplomások között általánosan elterjedt nézetet tavaly nagyon jól fogalmazta meg egy még a krisztusi kor előtt álló ifjú zenedoktor: „A diszkográfiai munka nem kifizetődő!”  Valóban nem az, de vajon gondoltak-e valaha arra, hogy a jól használható, részletes diszkográfiák nélkül ma már fabatkát sem ér a zenetudományi diplomával is rendelkezők munkássága? A profi diszkográfiák abszolút precíz felhasználása nélkül pedig sokszor a valósággal, az időrenddel köszönőviszonyban sem levő, tanulmányok, uram bocsá’ kötetek születnek, amelyeket azután tankönyvként, vagy éppen „kötelező olvasmányként” is ajánlanak a legmagasabb szinten.

     A legfájóbb kétségkívül a Magyar Nemzeti Diszkográfia hiánya, ami nélkül nyugodtan lehet úgy beszélni előadókról, akár kötetet írni, hogy a hangfelvételekről még véletlenül se essék szó. Elborzasztó példák a Fedák Sáriról szóló könyvek, amelyek nem tartalmaznak diszkográfiai részt s amelyek írói nagy valószínűséggel a művésznővel készült hangfelvételek egy jelentős részét sem hallották.

     A Karády Összes 1-3 címmel megjelent CD sorozattal pedig „csak” az a baj, hogy a kiadásnál nem vették figyelembe az azonos kiadási szám (!) alatt eredetileg más matricaszámmal (!) megjelent alternatív felvételeket.

     De evezzünk komolyzenei témákra, bár véleményem szerint nincs komoly és komolytalan (könnyű) zene.

     A klasszikus zenében is elborzasztó olyat hallani, hogy Arturo Toscaninivel tetszik/tetszett (valamilyen oknál fogva) Beethoven IX. szimfóniája… Na, de melyik felvétel? – kérdezi a megrögzött gyűjtő és diszkográfus. Vagy: Maria Callas hangfelvételei közül melyik Tosca előadásra hivatkozhat a zenetudós? És itt bizony már illik tudni az összes létező kiadás és újrakiadás adatait is, hiszen nem mindegy, hogy mi hol, mikor tűnik fel! Arról már nem is beszélve, hogy azt nem árt megindokolni, hogy miért az a kiválasztott, tehát beszélni kell(ene) a többi felvételről is.

Nincs Goldmark Károly, vagy Erkel Ferenc diszkográfiánk, pedig már több mint száz esztendeje készülnek hangfelvételek mindkettőjük kompozícióiból, már a CD újrakiadások és az új, csak a CD korszakban készített és kiadott hangfelvételek száma sem kevés!

Sajnos nem láttam – ha létezik, elnézést kérek a készítőjétől! – egy olyan diszkográfiát, amely Bartók Béla darabjainak továbbélését mutatná meg Dudás Lajos, Nicolas Simion, Burton Greene, Don Sebesky, Hans Kennel, Nigel Kennedy, Mitchel Wintsch, Chick Corea és mások feldolgozásában az illető előadók hangfelvételei tükrében. És akkor még nem beszéltünk arról a ma már szinte végeláthatatlan mennyiségű kompozícióról, amelyeket Bartók inspirált és ezért Bartóknak dedikáltak stb.

Hasonló, de – jelenleg még – kisebb a Kodály Zoltán, Lajtha László darabok jazzben való továbbélése, továbbgondolása. A magyar kortárszene pedig egyenesen a páriák páriája a diszkográfiákban… holott például a Budapest Music Center hatalmas kortárszene gyűjteménnyel rendelkezik, de folyamatosan nagy raktárkészlete van ezen zenékből – ha ez a nevéből nem feltétlenül következik is – a Magyar Jazzkutatási Társaságnak is. Tehát forrás, lehetőség már akad itthon is bőségesen.

Különben is, ma, az internetes beszerezhetőségek korában szinte napok alatt lehet mindenfajta hangfelvételhez postai úton hozzájutni – már ha tudjuk a megfelelően garantált diszkográfiai adatokat és azt az eladóval megkonzultálva meg lehet rendelni.

Gondolom, hogy a csak egy jó vaskos kötetbe foglalható sok-sok felvétel ijeszti el a kutatókat Kálmán Imre, Lehár Ferenc, vagy éppen Király Ernő hangfelvételeinek számbavételétől, hiszen tőlük, róluk, velük kapcsolatban legalább olyan vaskos műnek kellene születnie, mint a Mahler diszkográfia, amelyről még ejtenék majd néhány szót.

     Elképedek, amikor nap mint nap olyan zenetudományi kötetek jelennek meg itthon nyomtatásban, vagy újabban az interneten, amelyekben nincs diszkográfia, vagy ha van, az roppantul slendrián. Ez ma már az ismeretterjesztő jellegű köteteknél sem lenne megengedhető, hiszen a féltudás nem tudás!

     Diszkográfiai szempontból (is) különösen érdekesek azok a hangfelvételek, amelyek egy LP-n jelentek meg, netán a különböző országokban azonos lemezszámok alatt (!) adták ki őket és a megjelent anyag mégsem azonos. Hát igen, az igazi gyűjtő/diszkográfus az, aki mindezt észreveszi, számon tartja, mert nem csak katalógusokból és egyéb, papír alapú adatokból táplálkozik, mint tette azt az internetes, nagyon gyenge Dohnányi diszkográfia készítője, hanem minden lehetséges számba jöhető darabot kézbe vesz és tételesen kiértékel. Erre már Magyarországon is voltak lehetőségek sok évtizeddel ezelőtt is, csak éppen kissé utána kellett járni a dolgoknak. Jó példa erre a dr. Marton Gyula – dr. Bajnai Klára házaspár sok tízezres klasszikus zenei hanghordozó gyűjteménye.

Dr. Bajnai Klára az utóbbi esztendőkben már számos, magas szinten értékelhető diszkográfiát, illetve hanglemez-történetet tett le az asztalra. Az ő tollából született az Első Magyar Hanglemezgyár, a „Diadal” Hanglemezgyár, valamint Kalmár Pál pompás diszkográfiája, s ő a társszerzője a Képes magyar hanglemeztörténet című kötetnek is. Utóbbi 1224 illusztrációját saját gyűjteményéből szkennelte be, majd tördelte is a kötetet. Mindezt – a sokáig függőben levő nyomdai támogatás túlzottan késői utalása és minimalizált összege miatt – alig hat hét alatt!! Lehet utánozni!

A minőségi klasszikus zenei diszkográfia magyar csúcspéldáját immár két kiadásban is az eredeti szakmáját tekintve mérnök Fülöp Péter tette le, aki 2010-ben a második kiadásban egészen fantasztikus minőségben produkálta az eddigi, sajnos minőségében az egyetlen! – igazi magyar klasszikus zenei diszkográfiát. Fülöp Péter nagy Mahler rajongó, aki nap mint nap újabb Mahler hangfelvételeket vásárol, hiszen a hangzó örömön túlmenően mindig azon is gondolkodik, hogy a begyűjtött adathalmazt mikor tudja/tudná újra a Mahler rajongók elé tárni. Igazi gyűjtő és egyúttal ragyogó diszkográfus. Igen, ez kell ahhoz, hogy minőségi diszkográfiák szülessenek, hiszen a hanghordozók tényleges kézbevétele nélkül ma már egy internethez valamit is értő alsó tagozatos is készíthet úgynevezett „diszkográfiát”.

     – Te hogyan lettél jazzkutató és diszkográfus?

 

https://encrypted-tbn2.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQpbI8ZrBt-A4aF0XJ716XvZLo5znzPowyTsIRan49KhOQbUT9pIQ

Simon Géza Gábor

 

– 1964 tavaszán, még a tudományág nevét sem ismerve(!) kezdtem diszkográfiai kutatásokba. Sorra-rendre olyan hazai és külföldi kiadású mikrolemezek kerültek a kezembe, amelyeknél már a lemezcímke és a lemeztasak sem volt azonos a számok címét, a zeneszerzőket és a szövegírókat, valamint az előadókat illetően. Először a lemezgyáraknak írtam. Ma visszagondolva, aligha volt véletlen, hogy egy kezdő gyűjtőnek és kutatónak a hazai állammonopolista cégen kívül kizárólag az akkori úgynevezett szocialista országok lemezcégei válaszoltak Berlinből, Prágából, Moszkvából, Varsóból. A nagy nyugat-európai és tengerentúli monopóliumok – úgy tűnik –vállrándításra sem méltatták a kérdéseket és a kéréseket. Utóbbiak jóval később, a rendszerváltás után sem voltak készségesek… ma pedig végképp nem azok…

     Már 1964-ben ellátogattam az Országos Széchenyi Könyvtár Zeneműtárába, ami akkoriban a Nemzeti Múzeum háta mögött, a mai Andrássy Egyetem épületének egy nagyon poros zugában volt. A Zeneműtárban Vavrinecz Veronika fogadott, nagy-nagy megértéssel, egészen kiemelkedő szaktudással. Nála már olyan folyóiratokat kerestem, amelyekben reményeim szerint a sok-sok évtizeddel korábbi hangfelvételek nyomait szerettem volna megtalálni.

     Vavrinecz Veronika mutatta az első példányt Molnár Antal Jazzband című kötetéből, amely a további jazzbibliográfiai kutatómunkám kiindulópontja lett. Mikor a hazai modern jazz körökben elkezdtem beszélni a kötetről, mindenütt lesajnálták, holott az a világ első tíz összefoglaló jellegű kötetének egyike volt. Mai szemmel nézve természetesen vannak hibái, de úttörő jellegét és a szemléletformálását illetően messze nem megkerülhető még az európai jazztörténetben sem, nemhogy a hazai, a jazzről olvasó közönséget illetően.

     A Jazzband után szintén a Széchenyiben került elő az egyik legfontosabb, relatíve korai magyar írásos dokumentum a ragtime-ról, amely Rag-Time címmel volt olvasható. Ez a Zeneközlöny című folyóirat 1912. augusztus 7-iki számában jelent meg Lavotta Rezső (Rudolf) tollából. Nyilvánvalóan alapvetően külföldi, mindenekelőtt német nyelvű minták alapján íródott. Jóval később, vagy két évtized múlva egy grazi könyvtáros jóvoltából az ihletadó német szakmunka is bekerült a cikkgyűjteményembe. Ezek a viszonylag korai példák is azt mutatták nekem, az akkor 17–18 esztendős filosznak, hogy van mit keresni, és hogy, finoman szólva is, bolondság az, amit a magyar (osztrák-magyar) jazz nemlétező (!) múltjáról szövegeltek az önmagukat felkent modern jazzisták.

     Nagyon gyorsan rá kellett eszmélnem, talán két-három hét alatt, hogy az általam akkor elsősorban preferált magyar ragtime hangfelvételekről csak akkor fogok érdemi információkhoz jutni, ha a magyar gramofonlemez-történetet egységes egészként kezelem és nem próbálok kizárólag egyik, vagy másik műfajjal foglalkozni. Részemről tulajdonképpen ez nem volt megalkuvás, hiszen a mintegy ötszáz darabos családi sellaklemez-tár műfajilag rendkívül vegyes volt, egyaránt szerepeltek benne operaáriák, nyitányok, szimfóniák, operettdalok, magyar nóták, napi slágerek.

     Részemre egyértelművé vált, hogy a gramofonlemez anyag óriási és hogy az abban való kutakodás ténylegesen csak magángyűjteményekben lehetséges, mert állami sellaklemez gyűjtemény semmilyen formában nem létezett. Már az első esztendőben vevőként jelentkeztem a Múzeum körúti Zenei Antikváriumban, ahol hamarosan összeakadtam az egyik szakmai origót jelentő, alapvetően klasszikus zenét gyűjtő dr. Marton Gyulával, majd mintegy három esztendő múltán Marton úr későbbi leendő feleségével, dr. Bajnai Klárával is. Évtizedekkel később, 1988. december 29-én, hosszas tárgyalások után, javaslatomra került sor a Pécsi Hangtár (Marton-Bajnai) Alapítvány a Nemzeti Hangtárért Pécsre telepítésére a Baranya megyei Könyvtár kezelésében. Ez az intézmény valamennyiünk nagy bánatára messze nem teljesítette a vállalt feladatok csekély töredékét sem, és dr. Marton Gyula halála után a gyűjtemény ezen része visszakerült Budapestre és Csobánkára. A mintegy 35 ezer hanghordozót összesen 13 helyiségben tárolták. 2014 elején, visszatérve az alapítók, dr. Marton Gyula és dr. Bajnai Klára eredeti elképzeléséhez, közreműködésemmel, mint időközben kinevezett kuratóriumi elnökkel, az Országos Széchenyi Könyvtárral kötött szerződés alapján a teljes anyag, beleértve az első pillantásra látszólag nem hungaricum anyagot is, beszállítása megkezdődött az OSzK Zeneműtárába.

     – Milyen gyűjtők játszottak még szerepet a magyar zenetörténeti kutatómunkád során?

     – Még az 1960-as évek második felében megismerkedtem Tiszay Andor kultúrtörténésszel, aki a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár bibliográfiai osztályát vezette és nap mint nap feltűnt mind a Zenei Antikváriumban, mind az akkor még a 78-as fordulatú lemezeket és egyre több nyugati mikrolemezt is forgalmazó Rózsavölgyi Zeneműboltban. Tiszay úr igen jelentős, szerteágazó, igen sok népzenei, afrikai, ázsiai és európai hanganyagot tartalmazó, elsősorban sellaklemezekből álló gyűjteménye egészen különleges és egyedi volt és sok tekintetben kiegészítette az általam akkoriban ismert, mára már részben elfelejtett kisebb, pár száz darabos gyűjteménnyel rendelkező, főleg könnyűzenét gyűjtők anyagát. Tiszay Andor halála után hanglemez-gyűjteménye közreműködésemmel került Pécsre, ahol idéntől ismét önálló gyűjteményként szerepel a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont zenei részlegében.

     Sajnos a kelleténél kevesebbet találkozhattam az 1951-ig középiskolában is tanító Grexa Gyula művelődéstörténésszel, aki találkozásainkkor már túl volt a hetvenedik életévén is. Emlékeim szerint először tőle hallottam a Nemzeti Hangtár gondolatáról. Ehhez (is) kapcsolódott a 80 esztendős korában, A közművelődési könyvtárak fonotékáinak feladata a zenei ismeretterjesztésben című, 1971-ben megjelent kötete. Lemezgyűjteménye mintegy 1400 klasszikus zenei sellaklemezből és közel ugyanannyi mikrobarázdás hanglemezből állt, amelyekből nyilvánosan is tartott előadásokat. A kötet ma - újraolvasva – is kötelező alapműnek tekinthető a hangfelvételekkel bármely szinten foglakozók számára.

     Grexa tanár úr sokszor eszembe jut. Például, amikor azt hallom egyes politikusoktól, hogy sok a tanóra, minden szinten túl vannak terhelve a diákok. Az 1891-ben született Grexa Gyula az első világháború előtti években járt egyetemre és volt olyan féléve, amikor heti 63 (!) órája volt és ugyanabban a félévben 41 tárgyból kollokvált. Vele már az 1970-es években beszélgettünk a diszkográfia oktatásának lehetőségéről. Ez csak az 1977-ben bekövetkezett halála után egy évtizeddel került a megvalósíthatóság határára. Akkor volt pénz, külföldi és hazai tanárok, négy egyetem érdeklődése, az érdekelt hivatalnokok viszont alaposan keresztbe tettek és azóta is teljes a csend. Eredmény mindössze annyi volt, már ha ezt komoly eredménynek lehet tekinteni, hogy akkoriban lettem a Magyar Könyvtárosok Egyesülete tagja és a Könyvtáros című lapban 1988-ban megjelent A dzsesszdiszkográfia tudományáról című cikkem. Azóta, azaz jó negyedszázada (!) e téren ismét néma csend.

     – Összesen hány sellaklemez gyűjtővel tartottad a kapcsolatot itthon és külföldön?

     – Ezt sosem akartam összeszámolni, de ha pontosabb számot akarok mondani, akkor legalább százötven hazai és mintegy ötven külföldi sellaklemez gyűjtővel volt hosszabb-rövidebb ideig kapcsolatom. Sajnos ma már sokuk nevére sem emlékszem, a korabeli levelezések egy része még megvan, de a rengeteg költözés után jobbára ládákban fekszenek ezek az anyagok. Nagyságrendileg ez 45 köbméter (!) anyagot jelent, azaz jó kamionnyit…

     Emlékszem például egy biztonsági őrre, még valamikor a 70-es évekből, aki egyetlen hét alatt több magyar ragtime sellaklemezt szállított le cserében mint amennyiről addig egyáltalában hallottam. De volt egy Németországba kitelepített egykori budapesti lakos is, aki csak magyar tangófelvételeket gyűjtött. A sokadik, duplumokból kiküldött 78-as fordulatú lemezekért cserében Németországban kiadott, ritka magyar jazzfelvételeket hozott. Többek között tőle kaptam meg az összes korai VHS kiadványt is, amin jazz volt.

     Igen érdekes személyiség volt a lassan a Budapesti Közlekedési Vállalat személyzeti igazgatói posztjáig feltörő Sághy István, akinek mindenekelőtt az akkor még élő magyar nóta énekes, Kalmár Pál újrafelfedezése és nem utolsósorban a Karády Katalin kultusz újraindítása köszönhető. Újpalotai lakótelepi lakásában Dexion polcokon állt a majdnem teljes Kalmár Pál hangfelvétel-gyűjtemény, amelynek darabjait naponta cserélgette szebb(nek tetsző) példányokra. Emellett természetszerűleg a két világháború közötti magyar könnyűzene nagyon jó ismerője is volt. Számos jazzelőadó kiváló gramofonlemezeire hívta fel a figyelmemet, illetve néhány példányt cserélhettem is vele, hiszen mindketten igazi gyűjtők voltunk, akik számos komplett gyűjteményt vásároltunk meg örökösöktől, amelyekben éppúgy voltak saját gyűjtőterületünk duplum példányai, mint a gyűjtőterületünktől messze eltérő gramofonlemezek.

     A hazai jelentősebb gyűjtők közül a lemezkereskedelemmel is foglalkozó fogorvos, Szomolányi Gy. Istvánnal talán összesen kétszer, háromszor cseréltünk. Ő nagy operabarát, a háza ma is dugig van operalemezekkel. Talán ha két-háromezer sellakja lehetett egykoron. Közreműködésével három CD-t is kiadtunk, amelyeknek én voltam a producere.

     Csak a rendszerváltás tájékán kerültünk kapcsolatba Kiss Gábor Zoltán fotóművésszel, akinek tízezres nagyságú sellaklemez gyűjteménye ma a Marton-Bajnai anyag mellett mind nagyságban, mind anyagerősségben a legjelentősebb. Anyaga magyar könnyűzenei oldalról nagyon jó kiegészítője a klasszikus zenei központú Marton-Bajnai gyűjteménynek. Az ő gyűjteményéből is adtunk ki CD-ket.

     – Közben bekerültél a Rádióba is…

– Még MTI-s koromban, 1967-ben, a felejthetetlen Pernye András szakmai ajánlásával kerültem külsősként a Magyar Rádió könnyűzenei rovatához, ahol előbb jazz-, majd gramofonlemez témákkal foglalkoztam egészen 1997-ig. Utóbbi műsorok szerkesztője Nemes András volt, aki a magyar swingfelvételek majdnem teljes repertoárját beszerezte a magángyűjtőktől, amelyekből hosszú-hosszú éveken keresztül készítettük a Gramofonsztárok és a Gramofonlemezek című sorozatokat. András nagyon precíz adatfelvételeket készített az egyes, általa átjátszatott felvételekről. A műsorokban azonban már nemcsak ezeket a diszkográfiai adatokat használtuk, hanem az általam begyűjtött egyéb, vonatkozó adatokat is. Nagyon jól jött, hogy én az első pillanattól kezdve komplexen kezeltem a magyar gramofonlemez-történetet, a legkisebb adatot is feljegyeztem, céduláztam, katalogizáltam és nem volt problémám azzal, hogy az „x” matricaszámú hangfelvétel mikor és hol készült/készülhetett, illetve hogy egy adott operett bemutatója mikor volt. Mindezek nagyon közel vittek sokszor annak a napnak is a majdnem a pontos meghatározásához, hogy egyes magyar jazzfelvételek Martiny Lajossal, Chappyvel, Buttola Edével és a többiekkel mikor készülhettek/készültek, hiszen egyetlen korabeli hangfelvételi könyv sem maradt meg a  hazai lemezcégek, a Radiola, a Pátria, az Odeon és mások anyagáról. Ezek a második világháború alatt mind elpusztultak.

Nemes András révén kerültem kapcsolatba nagyon sok gramofonlemez-gyűjtővel, akik ilyen-olyan okokból levelet írtak Andrásnak, aki azokat jobbára nekem továbbította. A mindmáig legemlékezetesebb ilyen gyűjtő a csepeli lakásában nagy mennyiségű könnyűzenei sellaklemezt gondosan tároló és feldolgozó Kovács József volt, akinek nagyszerű katalógusai voltak az 1950 előtti sellaklemezekről. Emellett a saját anyagaiból teljes körű, valódi diszkográfiai füzeteket készített kézírással. Ő volt az első, aki részemre egyértelművé tette a gramofonlemezekbe vésett matricaszámok mindenek feletti jelentőségét. A Budapest Székesfőváros Közlekedési Részvénytársaság (amit a köznyelvben leginkább „Beszkárt-ként emlegettek, a mai BKV elődcége) villamosvezetőjeként ő fektette le a magyar diszkográfiai alapokat!

– 23 éves voltál, elismert jazzszakember, akit többek között Pernye András, Szentkúti Pál, Martiny Lajos, Beamter Bubi támogatott a kutatómunkában (is).

     – 1970-ben alakult meg a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetében a magyar jazzkutatási csoport, amelynek ihletője Pál Sándor, a magyar jazzkorszak átélője és személyes alakítója volt. Munkánkat vezetőként Szabolcsi Bence és Maróthy János támogatta. A budapesti Zeneakadémián zongoraművészként végzett Pál emellett komoly műszaki ismeretekkel is rendelkezett. Ő lett a korai, 1950-ig terjedő korszak ügyeinek gyűjtője és egyúttal ő fogta össze a képanyagot, mindenekelőtt a fotókat, de emellett a plakátokat, műsorfüzeteket is ő gyűjtötte össze valamennyi korból. Csányi Attila, aki számos hangszeren amatőrködött, kapta a középső korszakot, amelyet már ő is átélt és mivel neki volt akkoriban a legjelentősebb magyar jazztörténeti sellaklemez gyűjteménye, ő készítette az első lapokat egy jövendő magyar jazzdiszkográfiához. Én akkor már túl voltam a Magyar Távirati Iroda fotó főosztályán végzett különböző tevékenységeimen, így az ottani első nyilvános jazzelőadásaimon is. Ezeken többek között Jens Gerlach kelet-német költő jazzverseinek általam készített fordításait is bemutattam.

     Az MTA magyar jazztörténeti kutatócsoportjában én a legfiatalabb generációval foglalkoztam, amit nagyban megkönnyített, hogy akkoriban már dolgoztam a jazz magyarországi elterjesztésében komoly szerepet játszó Magyar Ifjúság című hetilapnak, illetve a Varsóban megjelenő, angol nyelvű Jazz Forumnak és a nyugat-németországi Der Jazzfreund című, negyedévenkénti szaklapnak. Jellemzésként azért elmondanám, hogy munkánkat mindössze két esztendeig támogatták és engedélyezték, majd mondvacsinált ürügyekkel: „nem jazz”, amivel foglalkoztunk, szélnek eresztettek bennünket. A mondvacsinált okok között volt, hogy „túl sokba kerülünk”. Nos, az akkori havi minimálbérnél (!) 10 %-kal kevesebbet kaptunk évente (!), fejenként. Azt hiszem, hogy ezt a mai profi, állásban levő kutatók igencsak kikérnék maguknak…

     Az elkövetkező két évtized igencsak munkás hétköznapokat hozott. Párhuzamosan dolgoztam a Magyar Rádiónak, számos lapnak itthon és külföldön, összeszámoltam, összesen 51 lapnak… magyarul, németül és angolul.

 

http://fidelio.hu/image.ashx?id=b597745b-416d-4b69-8057-db31e3557795&vid=d8c7859c-61d8-4e51-8bba-7240895e7aeb

Simon Géza Gábor a FSZEK Zenei Gyűjteményében (Forrás: Fidelio)

    

A lemezgyűjteményem ezen időszak alatt negyven ezres nagyságra nőtt, ez lett a korszak legnagyobb hazai gyűjteménye, amely nagyrészt sellaklemezekből állt és szinte teljes egészében hungaricum volt. Ezt elsősorban a külföldi lemezgyűjtő kapcsolatoknak köszönhettem, meg persze a már említett hazai gyűjtőkörnek. Minden egyes, a birtokomba került hanghordozóról teljes részletességű diszkográfiai leírást készítettem, amely messze túlhaladt azon, a már bevezetésekor is teljesen idejétmúlt diszkográfiai szabványon, amelyet Magyarországon alapvetően a könyvtárak és a könyvtárosok használtak. Az általuk kultivált, leírt adatokon túlmenően az én céduláimon a tényleges, érdemleges diszkográfiai leírásoknak megfelelően nyilvánvalóan szerepelt az összes zenekari tag, a tényleges felvételi hely és időpont (nem a kiadási év!), az egyes szólók sorrendje a szólista feltüntetésével stb.

     A gyűjtői és diszkográfusi kör szinte napról napra bővült. Tőlük óriási mennyiségű szakkönyv érkezett minden létező európai nyelven. Bármily hihetetlennek tűnhet, de a világnyelveken kívül gyakorlatilag minden európai nyelven lehet olvasni korai magyar jazztörténeti eseményekről és szinte hihetetlen mennyiségű hungaricum hanghordozót is cseréltünk. Amikorra 1988-ra megkaptam az új útlevelemet, már több mint ötszáz partnerem volt a világ minden táján. Dr. Carl Gregor Herzog zu Mecklenburgtól, azaz a mecklenburgi nagyhercegtől a jazzbibliográfia tudományát még az 1970-es években, Rainer E. Lotztól az igazi diszkográfia tudományát szintén körülbelül ugyanekkor kezdtem elsajátítani. Ő egy egészen fantasztikus bonni figura, eredeti szakmái szerint mérnök és közgazdász, többek között a German National Discography megalkotója.

     – Bizonyos fordulatot hozott számodra a Magyar Zeneművészek Szövetsége Jazz-szakosztálya megalakulása. Az újságírói és a kutatói szekció vezetője lettél.

     – Az újságírói munka, a szerteágazó kutatómunka olyan, általam korábban gondolatba sem került tevékenységeket hozott, amelyek még ismertebbé tettek az országban. Nevezetesen: több mint ötven városba hívtak meg jazzelőadónak, klubvezetőnek, műsorszervezőnek, fesztivál producernek stb. Hááát, beleestem mindezekbe, mint légy a levesbe… A nagy menetelést tulajdonképpen egy pécsi népművelő, Stenczer Béla indította el 1970-ben, aki számos helyszínen foglalkoztatott engem és végül Pécs szinte a második hazám lett. Egy apró epizód volt, amikor az egyik ottani kedves közreműködőnk, a grafikus Molnár Tamás pécsi lapokban hirdetett a nevemben és szedett össze újabb fontos korai sellaklemezen megjelent hangfelvételeket a magyar hanglemez-történeti kutató munkámhoz.

Ekkoriban Budapesten „élőben” még nem engedtek szóhoz jutni, de a vidéki sikerek nyomán Abella Miklós, aki akkor az ELTE diákja és klubfőnöke volt, „felhozott” Budapestre és jó pár évig csináltuk az ELTE „ÁJTK” Jazzfórum Klubot. Ezzel párhuzamosan működött a Budapesti Művelődési Központ (BMK) Jazzpresso klubja, ahol az alapokat Bánhidi Mária fektette le. A BMK-ban emellett gramofonos nyugdíjas klubot is vezettem. Mindhárom helyen igen intenzív munka folyt a magyar jazz történetének kutatása és esetleges publikálása ügyében. Számos idős, rég elfeledett magyar jazzmuzsikust sikerült fellépésekre összeverbuválni, így Martiny Lajos, Beamter Bubi, Zágon Iván, Radics Gábor, Győri István léptek fel az idősebb, szándékosan és erőteljesen háttérbe szorított generációból. Fellépéseiken a több évtizedekkel korábbi emlékeiket is felelevenítettük. Így derült ki például, hogy Martiny Lajos zenekara és Duke Ellington big bandje szinte napra pontosan egy időben vendégszerepelt Svájcban és a korabeli helyi, francia nyelvű sajtó egy szinten emlegette őket! Martiny Lajos gyűjteménye és Beamter Bubi hangfelvételeinek átjátszása is így került birtokomba, erősítve a magyar diszkográfiai anyagomat. Mindkettőjükkel nagyon jó viszony alakult ki. Bubival még társszerzők is lettünk Gerhard Conrad Diskographie der Jazz- und Semijazzaufnahmen im Bereich der heutigen Voolksdemokratien című 11 kötetes művében, amely 1982 és 1991 között jelent meg a nyugat-németországi Mendenben.

– A sok-sok kutakodás közben mikor lett mindennél fontosabb számodra a diszkográfia?

– 1984-ben, 12 esztendővel az MTA-s munkánk „befejezése” után némileg felszívtam magam, amikor egy volt jazztanszakos, gyengécske énekesnő, aki időközben tudományos státuszba került az MTA-nál, csúnyán megkritizálta a Csányi Attila által végzett jazzdiszkográfusi munkát. Alig egy esztendő múlva már a boltokban volt az általam készített, 49 hazai és külföldi segítőtárs által támogatott első komolyabb jazzdiszkográfiám. Utólag visszatekintve, óriási mérföldkő volt ez a Pécsett 1985-ben megjelentetett Magyar jazzlemezek 1912–1984 című kötet, amely az akkoriban a No. 1-nak számító Brian Rust által írott diszkográfiai kötetek 400 db-os eladási számát messze lepipálva majdnem 900 példányban kelt el és került be, többek között, a világ legjelentősebb könyvtáraiba. Itthon kaptam hideget, meleget. Külföldön meg szinte kizárólag dicshimnuszokat és persze: sok-sok kiegészítést!

     Ez az első, érdemleges magyar jazzdiszkográfia mindössze 224 oldalas volt. A húsz esztendővel később, 2005-ben megjelentetett harmadik változat, a Magyar Jazzdiszkográfia 1905–2005 a maga 1156 oldalával, több mint ötszörösére nőtt terjedelmével (!)  ehhez képest már valóságos monstrum. Csak a nyomdára való előkészítése mintegy másfél esztendei folyamatos gépelést és precíz adatellenőrzést igényelt.

     – Rádiósként, újságíróként, klubvezetőként folyamatosan a zenéért dolgoztál. Hogyan lett ebből főállás a Hungarotonnál, majd ezzel párhuzamosan Pécsett művészeti igazgatóság?

     – A rendszerváltozás előtt, még 1985-ben, a diszkográfiai munkám következményeként kerültem a Hungaroton archívumába, hogy elsősorban a könnyűzenei anyagot tegyem rendbe. Ezzel majdnem párhuzamosan indult meg Pécsett az egyik első magán lemezkiadó, a Pannonton, amelynek művészeti igazgatója lettem. Ennek egyik első terméke volt a Hungarian Jazz 1912–1948 című LP kiadvány, amely a korábbi angol és nyugat-német kiadású, általam készített LP-ket követve az első hazai kiadású magyar jazztörténeti LP lett. Ennek hangrestaurálási munkáit Bécsben az Osztrák Tudományos Akadémia Hangarchívumában végeztük. (Megjegyzem, hogy a korábbi, kétlemezes magyar jazztörténeti Hungaroton kiadványt, Csányi Attila és Pál Sándor munkáját, közvetlenül a kiadás előtti napokban tiltotta be az a kör, amely szerint a magyar jazznek az 1960-as évek eleje előtt nem volt története, nem létezett! Ez az antológia jó pár helyen megjelentként szerepel, mutatva, hogy a kötetek jegyzője a diszkográfiai adatait „légből kapta”, valami prosiból másolta.)

     – Életedben volt egy három esztendős különleges korszak, amikor minden mást sutba dobva, folyamatosan kutathattad a magyar jazztörténetet. Ha jól tudom, akkor ez volt az egyetlen, ráadásul nem is magyar zenei ösztöndíj az életben.

     – Érdekes fordulópontot jelentett életemben, amikor ötödik nekifutásra, Ránki György zeneszerző igencsak hathatós támogatásával, aki személyesen közbenjárt Sorosék várbeli irodájában, sikerült kapnom egy két plusz egy esztendős magyar jazztörténeti kutatási ösztöndíjat, amelynek segítségével Ausztriában, Németországban, Svájcban, Hollandiában, Franciaországban, Olaszországban kutattam a magyar jazzmuzsikusok nyomait és számos alkalommal több bőröndnyi hanghordozóval és írott anyaggal tértem haza Budapestre. A terv eredetileg egy háromkötetes mű (történet, diszkográfia, bibliográfia) volt, amiből az első, a Book of Hungarian Jazz, rövid időn belül megjelent, mégpedig címsoros diszkográfiával. A nagyobb, terjedelmesebb, azaz második ilyen jellegű, teljes részletességű diszkográfiai kötetemre egy kicsit többet kellett várni, egészen 1994-ig, amikor megjelent a Magyar Jazzdiszkográfia 1905–1994. A harmadik kötet a hatalmas mennyiségű anyag miatt kiadhatatlan lett. Szolid számítások szerint is pár ezer oldalnyi lenne. Ráadásul egy anyagrész teljesen hiányozna belőle, hiszen a Magyar Zeneművészek Szövetségében jó másfél évtizedig gyűjtött anyagot, amelyet az én intencióim alapján rendeltek meg, egyszerűen a kukába dobták!

     1988-ban az Osztrák Tudományos Akadémia vendégeként vettem részt a Hangarchívumok Nemzetközi Egyesülete, eredeti angol nevén az International Association of Sound Archives, rövidítve a IASA bécsi konferenciáján. Itthonról ekkor ennek a szervezetnek csak a Magyar Rádió volt tagja. Én lettem a második. Nagyon szerencsés találkozás volt ez számos szakemberrel a világ minden részéről. Vittem néhány példányt az akkorra már szép nemzetközi sikert elért Magyar Jazzlemezek 1912–1984 című kötetemből. Ez a diszkográfia igen szerény volt a mai tudásom szerint, mégis bombaként robbant a konferencián. Kiderült, hogy számos országban már tervezgettek hasonlókat, de még nem nagyon jutottak előre az azt vállalt szakemberek. Közöttük  igen kevesen voltak zenei előképzettségűek, aminek egyik oka az volt, hogy a IASA elsősorban a nem zenei produktumokra fókuszáló gyűjteményeket vette védőszárnyai alá. Már pedig ezekből a nem zenei anyagokból a hagyományos katalóguscédulák felhasználásával is lehetett jól használható diszkográfiákat készíteni, hiszen egy-egy hangfelvétel többnyire csak egy-egy hangarchívumban volt megtalálható. Az egyszer már kiadott ilyen jellegű, 78-as fordulatú sellaklemezeken megjelent hangfelvételekből pedig csak nagyon ritkán készült újabb, mikrólemezes kiadás. Államfők, miniszterelnökök politikai beszédei, meg egyes, korábban csak a rádióadókban élőben elhangzott zenei műsorok voltak a fontosabb újrakiadásokon. CD-k, CD-ROM-ok és hasonlók ekkor még nem játszottak szerepet.

     – Itthon nem találkoztam korábban bio-diszkográfiákkal. Te pedig már jó párat letettél az asztalra az elmúlt évtizedekben.

     – A mintát természetesen külföldi szakkönyvek adták. Elsősorban olyanok, amelyeknek a címében még nem szerepelt a „bio-diszkográfia” szóösszetétel, de már diszkográfiai középpontú munkák voltak. Már az első egy-két mű, például Norvégiából és Nyugat-Németországból, nagyon tetszett és úgy gondoltam, hogy ez lehet a jövő: huszadik századi zeneszerzőket, zenészeket, együtteseket komplexen kell bemutatni, hiszen a hagyományos, a főleg a kottákra koncentráló, a korabeli különböző minőségű írásokra fókuszáló hagyományos zenei életrajz ideje lejárt. És akkor még nem volt internet! És nyilván nem tudhattunk arról, hogy milyen problémáink lesznek például akár az egyetemistáknál is, a hosszabb szövegrészekkel…

     Én a magam részéről már az 1981-es John Coltrane öröksége című kötetemben is elsősorban a hangfelvételekben gondolkodtam. A diszkográfiai részben például az akkor legújabb japán LP kiadások adatait adtam meg. Ez 33 esztendővel ezelőtt volt! 

     Libisch Károly és én 1988-ban jegyeztük a Dudás Lajos című, szintén bio-diszkográfiai alapú füzetet,  majd  ezt is felhasználva 1990-ben jelent meg A klarinét dimenziói. Portré Dudás Lajosról.

     1993-ban, tehát 12 esztendővel az én első, ilyen jellegű kötetem után Libisch Károly, Ujfalussy József tanítványa a tanár úr előszavával jelentette meg korszakalkotó jelentőségű, szintén diszkográfiai alapú kötetét, amelynek címe Feketére festve. Szabó Gábor bio-diszkográfiája volt, azaz az első olyan hazai kötet, amely már a címében is jelezte, hogy mind életrajzi, mind hangfelvételi kötődésű. Ebből azóta igen sok kiadás jelent meg, legutóbb 2011-ben, reprintben, sorszámozva. A Coltrane és a Szabó Gábor kötet az eddigi legtöbb kiadásban és a legtöbb nem engedélyezett utánnyomásban megjelent magyar nyelvű zenei könyv…

     Az említett kötetek előtt és után számos hanglemeztörténeti és jazztörténeti kötetem, valamint diszkográfiám jelent meg. Ezek mellett három igazi, már a nevében is bio-diszkográfiám került kiadásra. 2002-ben a Zoller Attiláról szóló Mindhalálig gitár, a következő esztendőben ennek bővített német nyelvű kiadása, az Immens gut, majd 2004-ben a Rólad szóló Szelíd dalok következett.

     Ezek a kötetek természetesen még intenzívebb kutatómunkát igényelnek, mint a diszkográfiák, és ezért (is) már nem túl sokat tervezhetek a magyar lemezmárka diszkográfiák mellett, hiszen azokból még vagy tucatnyit kellene publikálni.

Harmadik esztendeje készül az Esős évszak. Bacsik Elek bio-diszkográfiája. Őszintén szólva, valami egészen elképesztő mennyiségű, nem várt nagyságrendű hang- és képanyaggal kerültem szembe, hála a végre felszabaduló kiadói jogoknak, a CD korszak utolsó hullámveréseinek, az újra megizmosodó mikrolemez piacnak és a DVD-ken először kiadásra kerülő egykori tv-műsoroknak.

A bevezető rész rövidített változata a világhírű magyar hegedűs-gitáros életének első 22 esztendejéről a Gramofon idei nyári számában jelent meg. Nagyon büszkén mondhatom, hogy mind a kiadót, Retkes Attilát, mind engem rendkívül meglepett a magyar nyelven publikált anyag szinte órák alatti sikere a szakkutatóknál Angliában, Franciaországban, Kanadában, Németországban.

                                  

***

Simon Géza Gábor az utóbbi két évtizedben általában évi egy szakkönyv jelenik meg a tollából. Zenei könyvtárakban, iskolákban, klubokban a legkülönbözőbb zenei témákban tart előadásokat, hosszabb sorozatokat. Rádió- és tv-műsorok állandó vendége Magyarországon és Ausztriában. Összesen több mint négyezer előadást tartott eddig.

 

A Wikipédia adatai szerint:

 

Önálló kötetei

·       John Coltrane öröksége: életrajzi mozaikok. Limitált kiadás. Budapest, 1981. szeptember 22.

·       A szegedi Molnár Dixieland története. Szeged, 1984. április. ISBN 963-01-5448-X

·       Magyar jazzlemezek 1912-1984 / Hungarian Jazz Records 1912-1984. Pécs 1985. április 2. ISBN 963-00-0797-5

·       A klarinét dimenziói. Portré Dudás Lajosról, Jazzbarátok kiskönyvtára 1., Pécs, 1990. szeptember. ISBN 963-028550-9

·       A magyarjazz 1945-1990. Történeti vázlat. Jazzbarátok kiskönyvtára 2., Budapest - Pécs, 1990. szeptember. ISBN 963-028551-7

·       Benkó Dixieland Band Discography. Eurojazz Discos No.25. Zwolle, Hollandia, 1991. június

·       The Book of Hungarian Jazz, Budapest 1992. november. ISBN 963-85069-1-1

·       Magyar jazz diszkográfia 1905-1994 / Hungarian Jazz Discography 1905-1994. Budapest 1994. ISBN 963-04-4294-9

·       Benkó Dixieland Band Discography. Second Edtion. Eurojazz Discos No.25. Zwolle, Hollandia, 1997. december

·       Magyar jazztörténet. Budapest, 1999. október 13. ISBN 963-03-8549-x

http://marvin.bookline.hu/product_tnimages_6/417/TN6_1111009019937G.JPG

·       Mindhalálig gitár - Zoller Attila élete és művészete. Bio-diszkográfia. Budapest 2002. december 13. ISBN 963-204-716-8

·       Immens gut - Attila Zoller. Sein Leben und seine Kunst. Bio-Diskographie. Erweiterte und verbesserte deutsche Ausgabe. Budapest 2003. május 24. ISBN 963-206-928-5

·       Szelíd dalok – Hollós Máté bio-diszkográfia. Budapest 2004. ISBN 963-214-168-7

·       Magyar jazz diszkográfia 1905-2000/ Hungarian Jazz Discography 1905-2000. Budapest 2005. ISBN 963-219-002-5

·       K.u.K. ragtime - Az Osztrák-Magyar Monarchia ragtime korszaka. Budapest 2007. ISBN 978-963-9746-08-4

·       K.u.K. Ragtime – Die Ragtime-Ära der Österreichisch-Ungarischen Monarchie Budapest 2007. ISBN 978-963-9746-11-4

·       K.u.K. Ragtime – The Ragtime Era of the Austro-Hungarian Monarchy Budapest 2008. Limited edition. ISBN 978-963-9746-12-1

·       Magyar hanglemeztörténet : 100 éves a magyar hanglemez, 1908-2008. Budapest, 2008. ISBN 978-963-87966-1-5

·       „Csillogó fekete lemezeken...” 100 éves a magyar hanglemezgyártás és – forgalmazás / „On Shiny Black Disc...” 100 Years of Hungarian Record Manufacturing and Distribuition. Budapest, 2008. augusztus. ISBN 978-963-87454-4-6

·       Magyar ragtime kották bibliográfiája, hangfelvételek diszkográfiája 1896-2009. Budapest 2009. ISBN 978-963-87966-2-2

·       Guitar Forever - Attila Zoller Discography. Limited edition. Budapest, 2011. november

Könyvek társszerzővel

·       Dudás Lajos (Libisch Károllyal). Limitált kiadás. Sikonda 1988

·       The Chronological Ragtime Discography of the Austro-Hungarian Monarchy (Wolfgang Hirschenbergerrel). Limitált kiadás, Budapest, 1992

·       Benkó Dixieland Band: Történet és a Karácsonyi Mise /History and Christmas Mass (Benkó Sándorral és Petrányi Judittal). Budapest 2007 ISBN 978-963-06-3257-7

·       Gramophone-lemezek (Bajnai Klárával). Budapest 2009. ISBN 978-963-87919-4-8

·       Joe Muranyi Discography. Swingin' Americans No. 22 (Gerard Bieldermannal). Zwolle, Hollandia, 2010. március

·       A „Diadal” Hanglemezgyár története és diszkográfiája (Bajnai Klárával és Borsos Tiborral). 2010. Limitált kiadás Budapest

·       Képes magyar hanglemez-történet / Hungarian Recording History in Pictures (Bajnai Klárával) Budapest, 2012. ISBN 978-963-87966-3-9

 

Lemezkísérő füzetek (válogatás)

·       Géza Gábor Simon Presents Lajos Dudas – The Jubilee Box. Unissued & Rare Recordings. Pannon Jazz PJ 1045 (Budapest 2001, 72 oldal)

·       Az Első Magyar Hanglemezgyár vázlatos története. In: Ujjé a Ligetben nagyszerű... Az Első Magyar Hanglemezgyár budapesti felvételeiből 1908-1913. Pannon Archiv PA 6666 (Budapest, 2002, 16 oldal)

Nagyobb tanulmányok kötetekben (válogatás)

·       Ragtime az Osztrák-Magyar Monarchiában. In: Zenetudományi dolgozatok 1995-1996, Budapest, 1997. ISSN 0139-0732

·       Első Magyar Hanglemezgyár – Bevezető. In: Dr. Marton Gyula - Dr. Bajnai Klára: Első Magyar Hanglemezgyár – Premier Records. Hungarian gramophone record discography 1. Budapest, 2008. ISBN 978-963-87966-08

Tanulmányok folyóiratokban (válogatás)

·       Magyar jazzbibliográfia I-III., Jazz, Budapest, 1983/2, 1983/3, 1984/2

·       Európai jazztörténeti lemezek, lemezsorozatok I-III. Jazz Studium, Budapest-Győr, 1983/1, 1983/3-4, 1984/1

·       A dzsesszdiszkográfia tudományáról. Könyvtáros, Budapest, 1988/7 (július)

·       A magyar dzsessz és rock története I. Előfutárok az Osztrák-Magyar Monarchiában. Playboy, magyar kiadás, 1990. október

·       A magyar dzsessz és rock története II. A cake walk és a ragtime támadása. Playboy, magyar kiadás, 1991. február

·       Ki kicsoda a magyar jazztörténetben. Az ismeretlenek I. rész: Füredy F. Gusztáv. Jazzkutatás, 2011. augusztus 23.

·       Ki kicsoda a magyar jazztörténetben. Az ismeretlenek II. rész: Auer Vera. Jazzkutatás, 2011. szeptember 22.

Közreműködő munkatársként

·       Gerhard Conrad (szerk.): Discographie der Jazz- und Semijazzaufnahmen im Bereich der heutigen Volksdemokratien Vols 1-11, Menden, Német Szövetségi Köztársaság, 1982-1991

·       Barry Kernfeld (szerk,): The New Grove Dictionnary of Jazz Vols 1-2, London 1988

·       Barry Kernfeld (szerk,): The New Grove Dictionnary of Jazz Vols 1-3, London 2002

Fordítóként

·       Colin Larkin (szerk.): Guinness Jazz-Zenészek Lexikona (The Guinness Who's Who In Jazz). Plusz egy fejezet Legendák nélkül. A magyar jazz hangzó öröksége címmel. Budapest, 1993. december, ISBN 963-09-3678-X

·       Michael Jacobs: Fejezetek a jazz történetéből (All That’s Jazz. Die Gescichte einer Musik). Budapest. 2000. február ISBN 963-8168-35-8

Szerkesztőként

·       Who’s Who In Hungarian Jazz, Budapest 1974

·       Dunapalota Ragtime. Rags of the Austro-Hungarian Monarchy (kotta), Budapest, 1992. ENJ 003

·       Siklós Péter: Jazzfantáziák (fotóalbum), Budapest, 2000. ősz. ISBN 963-00-3943-5

·       Fejezetek a magyar jazz történetéből 1961-ig. Limitált kiadás. Budapest 2001. ISBN 963-00-5225-3

·       Dr. Ittzés Tamás: Franz Liszt's Influence On The Ragtime And Swing Era. Historical and musical parallelisms. Limited edition. Budapest, 2011

Szaklektorként

·       Miles Davis - Quincy Troupe: Miles - önéletrajz . Budapest, 2004. ISBN 963-530-001-8

Hanglemez kiadványai

·       Jazz and Hot Dance in Hungary 1912-1949. Harlequin HQ 2015, Nagy Britannia, 1984

·       Tabányi Mihály: Csillogó harmonika. Qualiton LPM 16704. 1985

·       Martiny Lajos It’s a Hap-Hap-Happy Day Black Jack LP 3017. Menden, Német Szövetségi Köztársaság, 1986

·       Hungarian Jazz History 1-.18 (Hungaroton CD-sorozat),

·       Pannon Jazz, Pannon Classic, Pannon Archiv, Zoller Records márkákon: magyar jazz- és operatörténeti CD-k,

·       Jazzkutatás CD-ROM sorozat.

Kiállítások (kurátor)

·       I. Magyar jazztörténeti kiállítás, Művészetek Háza, Pécs, 1992. május

·       II. Magyar jazztörténeti kiállítás, Erdei Ferenc Művelődési Központ, Kecskemét, 1994. március

·       III. Magyar Jazztörténeti Kiállítás, Marczibányi téri Művelődési Ház, Budapest, 1996. szeptember

·       IV. Magyar Jazztörténeti Kiállítás, Dunakeszi, 1996. október

·       V. Magyar Jazztörténeti Kiállítás, Közúti Szakgyűjtemény, Kiskőrös, 1997. április-szeptember

·       VI. Magyar Jazztörténeti Kiállítás, Erdei Ferenc Művelődési Központ, Kecskemét, 2000. március

·       Ungarische Jazzgeschichte von der Österreichisch-Ungarischen Monarchie bis 1950.

·       Foto-, Plakat- und Notenausstellung. Ungarisches Institut, München, 2002

·       Dzsessz te még az én utcámba. Osztrák-Magyar Monarchia ragtime és kuplé irodalmából. Petőfi Irodalmi Múzeum, 2006-2007

·       Csillogó fekete lemezeken - 100 éves a magyar hanglemezgyártás és -forgalmazás kiállítás Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2008

·        

http://www.pannonjazz.hu/images/stuff/mainlogo.jpg 

Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány (JOKA)
1034 Budapest
Szomolnok utca 5.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

cikkek, tanulmányok
forrásközlés
diszkográfia
hírek
képtár
kiadványaink


archívum

Kiadványok:

dr. Bajnai Klára - Simon Géza Gábor: Képes magyar hanglemez-történetdr. Bajnai Klára - Simon Géza Gábor:
Képes magyar hanglemez-történet
Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány, Budapest, 2012.176 oldal
ISBN 978-963-87966-3-9

 

részletek »

jazz_hungaricum_10

Jazz Hungaricum CD 10 - Early Modern Jazz in Hungary Volume II
Pannon Jazz PJ 1070 (CD)

 

részletek »

jazz_hungaricum_9
Jazz Hungaricum CD 9 - Early Modern Jazz in Hungary Volume I
Pannon Jazz PJ 1069 (CD)

 

részletek »

jazz_hungaricum_6
Jazz Hungaricum CD 6 - Jazzhungarians around the world Volume II
Pannon Jazz PJ 1066 (CD)

 

részletek »

jazz_hungaricum_5
Jazz Hungaricum CD 5 - Jazzhungarians around the world Volume I
Pannon Jazz PJ 1065 (CD)

 

részletek »

Hommage a Ferenc Erkel
Hommŕge ŕ Ferenc Erkel. The Historical Recordings 1902 – 1944 Volume One. Pannon Classic. PCL 8051 (CD)
Hommŕge ŕ Ferenc Erkel. The Historical Recordings 1904 – 1942 Volume Two. Pannon Classic. PCL 8052 (CD)

 

részletek »

György Perczel: George's Blues
György Perczel: George's Blues. Liszt Ferenc Academy of Music Jazz Faculty Volume 3
Pannon Jazz PJ 1048 (CD)

 

részletek »

Gypsy Ragtime from Hungary
Alexander's Ragtime Band. Gypsy Ragtime From Hungary 1905-1919. Early Syncopated Gypsy Music of The Austro-Hungarian Monarchy - Cake Walk, Ragtime, One Step, Two Step, Fox Trott, Shimmy. The Original Recordings
Pannon Jazz PJ 1054 (CD)

 

részletek »

Yochk'o Seffer: Magyar Etno
Yochk'o Seffer: Magyar etno
Pannon Jazz PJ 1028 (CD)

 

részletek »

Grencsó Kollektiva Plays Monk
Grencsó Kollektíva Plays Monk
Pannon Jazz PJ 1019 (CD)

 

részletek »

SzaMaBa
SzaMaBa Trio: The Historical Tata Concert
Pannon Jazz PJ 1056 (CD)

 

részletek »

The Akadimpex Concerts
Laszlo Gardony, Lajos Dudas, Balázs Berkes, George Vukán & Elemér Balázs: The Akadimpex Concerts
Pannon Jazz PJ 1015 (CD)

 

részletek »

Dudás Lajos: Jubileum
Géza Gábor Simon Presents Lajos Dudas: The Jubilee Box
Pannon Jazz PJ 1045 (CD)
Numbered CD in 400 exemplares + 72 pages booklet by Géza Gábor Simon

 

részletek »

JAZZ & Light Music On Hungarian Films 1934-1944. The Original 78s Recordings
Pannon Jazz PJ 1041 (CD)

 

részletek »

Populäre Musik
Populäre Musik und Jazz in Österreich. Historische Tondokumente 1902–1920. Die Vorläufer: Ragtime
Pannon Archiv PA 6670 (CD)

 

részletek »

Dudás Lajos: Maydance
Dudás Lajos/Philipp van Endert: Maydance
Pannon Jazz PJ 1003 (CD)

 

részletek »

Deseő Csaba: Keep Cool
Deseő Csaba: Keep Cool
Pannon Jazz PJ 1043 (CD / CD-ROM)

 

részletek »

Simon Géza Gábor
Magyar jazztörténet
Magyar Jazzkutatási Társaság, Budapest,
1999, 352 oldal, kötve, 2 CD melléklettel
ISBN 963-03-8549-X

 

részletek »

Simon Géza Gábor
Magyar jazzdiszkográfia 1905-1994 / Hungarian Jazz Discography 1905-1994
Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány, Budapest, 1994, 452 oldal, kötve,
ISBN 963-04-4294-9

 

részletek »

Simon Géza Gábor
Mindhalálig gitár. Zoller Attila élete és művészete,
Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány, Budapest,
2002, 248 oldal, bibliográfia, diszkográfia, névmutató, paperback, CD melléklettel,
ISBN 963-204-716-8

 

részletek »

Simon Géza Gábor
Immens gut. Attila Zoller. Sein Leben und seine Kunst. Bio-Diskographie,
Erweiterte und verbesserte Ausgabe von „Mindhalálig gitár”,
Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány, Budapest,
2003, 272 oldal, bibliográfia, diszkográfia, névmutató, kötve, CD melléklettel,
ISBN 963-206-928-5

 

részletek »

ragtimedisc.jpg
Simon Géza Gábor
Magyar ragtime kották bibliográfiája, hangfelvételek diszkográfiája 1896 – 2009.
Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány, Budapest,
2009, 248 oldal, paperback,
ISBN 978-963-87966-2-2

 

részletek »

Simon Géza Gábor – Bajnai Klára
Gramophone - lemezek.
Tandem Grafikai Stúdió – Anno Sorozata, Budapest,
2009, 144 oldal, paperback,
ISBN 978-963-87919-4-8

 

részletek »

jazz_hungaricum_4
Jazz Hungaricum 4 - Swing In Hungary Volume II,
Pannon Jazz PJ 1064 (CD)

 

részletek »

jazz_hungaricum_3
Jazz Hungaricum 3 - Swing In Hungary Volume I,
Pannon Jazz PJ 1063 (CD)

 

részletek »

hanglemtort.jpg
Simon Géza Gábor
Magyar hanglemeztörténet
Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány, Budapest,
2008, 156 oldal, 8 oldal színes melléklet, paperback,
ISBN 978-963-87966-0-8

 

részletek »

emhdisc.jpg
dr. Marton Gyula - dr. Bajnai Klára
Első Magyar Hanglemezgyár - Premier Record
Magyar gramofonlemez diszkográfia 1 / Hungarian gramophone record discography 1
Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány, Budapest,
2008, bibliográfia, zeneszerzők, előadók, számcímek mutatója, 8 oldal színes melléklet, 280 oldal, paperback

 

részletek »

csillogo_fekete_lemezeken
Simon Géza Gábor
„Csillogó fekete lemezeken...” 100 éves a magyar hanglemezgyártás és -forgalmazás - „On Shiny Black Disc...” 100 Years of Hungarian Record Manufacturing and Distribution
Magyar Kereskedelmi és Vendélátóipari Múzeum, Budapest - Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány, Budapest, 2008, 72 színes oldal, számtalan illusztrációval, paperback,
ISBN 978-963-87454-4-6

 

részletek »

Csillogó_100 éves
„Csillogó fekete lemezeken... 100 éves a magyar hanglemez. A kiállítás hanganyaga.
Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, Budapest, 2008.09.18.- 2009.02.09.
Pannon Archiv PA 6672 (CD)

 

részletek »

Simon Géza Gábor
K.u.K. Ragtime. The Ragtime-Era of the Austro-Hungarian Monarchy
Pytheas, Budapest, 2008, 118 színes, nagyalakú oldal, kötve, CD melléklettel, Limited Numbered Edition of 500 copies
ISBN 978-963-9746-12-1

 

részletek »

jazz_hungaricum_2
Jazz Hungaricum 2 - Dixieland In Hungary,
Pannon Jazz PJ 1062 (CD)

 

részletek »

jazz_hungaricum_1
Jazz Hungaricum 1 - Ragtime In Hungary,
Pannon Jazz PJ 1061 (CD)

 

részletek »

Simon Géza Gábor
K.u.K. Ragtime. Die Ragtime-Ära der Österreichisch-Ungarischen Monarchie
Pytheas, Budapest, 2007, 118 színes, nagyalakú oldal, kötve, CD melléklettel
ISBN 978-963-9746-11-4

 

részletek »

KuK
K.u.K. Ragtime. Az Osztrák-Magyar Monarchia ragtime-korszaka
Pannon Archiv PA 6671 (CD)
Az azonos című kötet CD melléklete, amely önállóan is megvásárolható

 

részletek »

Simon Géza Gábor
K.u.K. Ragtime. Az Osztrák-Magyar Monarchia ragtime-korszaka
Pytheas, Budapest, 2007, 118 színes, nagyalakú oldal, kötve, CD melléklettel
ISBN 978-963-9746-08-4

 

részletek »

Simon Géza Gábor
Magyar jazzdiszkográfia 1905-2000 / Hungarian Jazz Discography 1905-2000
Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány, Budapest, 2005, 1156 oldal, kötve,
ISBN 963-219-002-5

 

részletek »

Fekete Pál
Stars of the Hungarian Opera - Pál Fekete. Pannon Classic PCL 8021 (CD)

 

részletek »

Környei
Stars of the Hungarian Opera - Béla Környei. Pannon Classic PCL 8020 (CD)

 

részletek »

Simon Géza Gábor (szerk.)
Fejezetek a magyar jazz történetéből 1961-ig
Magyar Jazzkutatási Társaság, Budapest,
2001, 272 oldal, kötve, névmutató, CD melléklettel. 600 példányban, sorszámozva készült kiadvány
ISBN 963-00-5225-3

 

részletek »

csanyi1-2
Attila Csányi Presents The Unknown Hungarian Jazz . The Unissued Jazz Recordings 1942-1950 Vols. 1-2. Pannon Jazz PJ 1051/PJ 1052 (Double CD)

 

részletek »

Siklós Péter
Jazz fantáziák
Magyar Jazzkutatási Társaság, Budapest – Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány, Budapest
2000, 64 színes oldal, paperback,
ISBN 963-00-3943-5

 

részletek »

Szekszárd Jazz Quartett
Szekszárd Jazz Quartet: Classic Line
Pannon Jazz PJ 1040 (CD)

 

részletek »

Strauss dinasztia
DIE STRAUSS DYNASTIE IN BUDAPEST
THE STRAUSS DYNASTY IN BUDAPEST

BUDAPEST CONCERT ORCHESTRA MÁV
Conducted by TAMÁS GÁL
Pannon Classic PCL 8015 (CD)

 

részletek »

Brahms: I.JOHANNES BRAHMS
Symphony Nr. 1 C minor, Op. 68
Hungarian Dance Nr. 5& 6

BUDAPEST CONCERT ORCHESTRA MÁV
Conducted by YURI SIMONOV


Pannon Classic PCL 8005 (CD)

 

részletek »

Happy Birthday SGG
Trio Acoustic, Szekszárd Spirituale Ensemble, Szekszárd Jazz Quartet: Happy Birthday To S.G.G.: Live In Szekszárd
Pannon Jazz PJ 1031 (CD)

 

részletek »

Regős: Verbunkos
Regős: Verbunkos: Liszt Ferenc Academy of Music Jazz Faculty Volume 1. Pannon Jazz PJ 1046 (CD)

 

részletek »

Binder-Süle: For You
Binder-Süle: For You. Two Pianos. Liszt Ferenc Academy of Music Jazz Faculty Volume 2 Pannon Jazz PJ 1047 (CD)

 

részletek »

Berkes Balázs: Forever
Berkes Balázs: Forever
Pannon Jazz PJ 1016 (CD)

 

részletek »

PMD Blues Band: Live in Hungary
PMD Blues Band Featuring Eb Davis: Live In Hungary
Pannon Jazz PJ 1014 (CD)

 

részletek »

Gárdony - Vukán
Laszlo Gardonyi, George Vukán: The Akadimpex Concerts Volume 2. LISZT Ferenc Academy of Music Jazz Faculty Volume 4. Pannon Jazz PJ 1049 (CD)

 

részletek »

 

 

 

 

 

 

  

 

 

Grencsó Kollektíve: Ébredés-Revival
Grencsó Kollektíva: Ébredés/Revival
Pannon Jazz PJ 1006 (CD)

 

 

részletek »

 

AliaTerra
AT: Alia Terra. Tandem-Ferdinandus TR-HSJR 2005 (CD)

 

 

részletek »

 

Simon Géza Gábor
The Book of Hungarian Jazz
Hotelinfo, Ltd., Budapest, 1992, 200 nagyalakú oldal, kötve
ISBN 963-85069-1-1

 

 

részletek »

 

Bistro Blues Band
Bistro Blues Band: You Know Just Because
Rotary RY 9201-2 (CD)

 

 

részletek »

 

Vukán: Dunapalota
George Vukán: Dunapalota Ragtime. Hotelinfo-Ferdinandus HSJR 2001 (CD)

 

 

részletek »

 

Simon Géza Gábor
A magyar jazz 1945 – 1990. Történeti vázlat. Jazzbarátok kiskönyvtára 2.
Országos Köművelődési Központ, Budapest - Pannonton, Pécs.
1990, 52 oldal, bibliográfia, diszkográfia, paperback,
ISBN 963-028551-7-5, ISSN 0866-2002

 

 

részletek »

 

Simon Géza Gábor
A klarinét dimenziói. Portré Dudás Lajosról. Jazzbarátok kiskönyvtára 1.
Pannonton, Pécs,
1990, 100 oldal, bibliográfia, diszkográfia, névmutató, paperback,
ISBN 963-028550-9, ISSN 0866-2002

 

 

részletek »

 

Simon Géza Gábor
Magyar jazzlemezek 1912 – 1984 / Hungarian Jazz Records 1912 - 1984
Baranya megyei Művelődési Központ, Pécs, 1985, 224 oldal, paperback,
ISBN 963-00-0797-5

 

 

részletek »

 

Simon Géza Gábor
A szegedi Molnár Dixieland története
Bartók Béla Művelődési Központ, Szeged
1984, 138 oldal, bibliográfia, diszkográfia, névmutató, paperback,
ISBN 963-01-5448 X

 

 

részletek

 

cikkek, tanulmányok

2011-09-30 • Elekes Botond (cikkek, tanulmányok)
Néhány gondolat Szabados Györgyre emlékezve

A Gondviselő bizonyossága nélkül nem tudom befogadni, tudomásul venni, hogy Ő annak ellenére távozott, hogy nem akart elmenni.

elolvasom »

 

2011-09-22 • Simon Géza Gábor (cikkek, tanulmányok)
Ki kicsoda a magyar jazztörténetben
Az ismeretlenek
II. rész: Auer Vera

AUER VERA 1919. április 20-án született Bécsben. Kezdetben klasszikus zenei zongorázást tanult, majd áttért a tangóharminkára. E hangszer elismert mestere volt, amikor 1948-ban Bécsben megalapította a „Vera Auer und ihre Solisten” elnevezésű együttesét, amelynek fő erőssége a magyar gitáros, Zoller Attila volt...

elolvasom »

 

2011-08-23 • Simon Géza Gábor (cikkek, tanulmányok)
Ki kicsoda a magyar jazztörténetben
Az ismeretlenek
I. rész: Füredy F. Gusztáv

A magyar jazztörténet korai korszakában különösen sok olyan muzsikust és más zenei szakembert találunk, akiknek élete teljesen homályban maradt, sokszor még a legalapvetőbb adatok is hiányoznak.
Új sorozatunkban megpróbálunk néhány nevet előbányászni a teljes homályból.

elolvasom »

 

2011-05-09 • Matisz László (cikkek, tanulmányok)
Deseő Csaba: Kék húr

Deseő Csaba a modern magyar jazzélet emblematikus figurája. A Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány 1995-ben „Magic Violin” című anyagával indította előfizetéses CD sorozatát a „Pannon Jazz” márkanév alatt.

2000-ben szintén a „Pannon Jazz” adta ki a „Keep Cool” című Deseő CD-t, amely nemcsak hanganyagot, hanem egy hosszú, írott interjút is tartalmazott a művésszel, amelyet az ismert zenész és zenei szakíró, Matisz László készített.

Az interjút a szerző szíves engedélyével közli újra a „Jazzkutatás”.

elolvasom »

 

2010-10-24 • Olasz Sándor (cikkek, tanulmányok)
Négy lemez a Jazz Hungaricum sorozatból
Még mindig túl sok tévhit kereng a magyar jazz múltját illetően.

A magyar jazz a kezdetektől lépést tartott a jazznek a világban végbement fejlődésével. Amit ezen a négy CD-n lehet hallani, az nem csak igen érdekes, szórakoztató, de felettébb tanulságos is.

elolvasom »

 

2010-10-20 • Dr. Franz Krieger (cikkek, tanulmányok)
“Mindenki a zenében élt Jamaikában” Monty Alexander jazz-zongorista zenei gyökerei

Aki Monty Alexander zenéjét közelebbről ismeri, annak könnyen eszébe juthat a római Janus isten, akinek fő attribútuma a kettősség. Ez a hasonlat egyrészt azért lehet indokolt, mert Alexandert az Egyesült Államokon keresztül ismerte meg a világ, hiszen játékmodora és repertoárja a Nat King Cole-tól és Oscar Petersontól eredeztethető hagyományban gyökerezik. Mind e közben a másik oldalról gyökereit mélyen abba a hagyományba látszik ereszteni, amelyet leginkább jamaikai popzenének nevezhetünk.

elolvasom »

 

2010-09-01 • Albert Gizella (cikkek, tanulmányok)
Jazzklub a könyvtárban

2010. szeptember 16-án kezdődött el Simon Géza Gábor jazzkutató, szakíró jazzklubjának második féléve a Zenei Gyűjteményben.

elolvasom »

 

2010-06-19 • Simon Géza Gábor (cikkek, tanulmányok)
Nat King Cole, Natalie Cole, Frank Szabo

natcole.jpg2010. július 26-án a Papp László Budapest Sportarénában lép fel a kilencszeres Grammy-díjas Natalie Cole, Nat King Cole leánya. Ebből az alkalomból szeretnénk rámutatni arra a szerény, de egyáltalában nem elhanyagolandó magyar kapcsolatra, amely a két Cole életében eddig előfordult.

elolvasom »

 

2010-05-11 • Simon Géza Gábor (cikkek, tanulmányok)
Lena Horne és Szabó Gábor

lena_horne.jpg2010. május 9-én New York City-ben elhunyt Lena Horne énekesnő.

Az afro-amerikai, európai és indián ősökkel egyaránt rendelkező énekesnő felső-középosztálybeli feketebőrű családban született és nevelkedett. Énekesi pályáját 1933-ben a swing korszakban a színesbőrű jazzmuzsikusok pályafutásában jelentős szerepet játszott New York-i Cotton Club kórusában kezdte.

elolvasom »

 

2010-04-19 • Simon Géza Gábor (cikkek, tanulmányok)
Gyönyörű csehszlovák jazzdiszkográfia

Csak irigyelni lehet ezt a kötetet és gyönyörködni benne napestig.

elolvasom »