Szalai József cimbalomművész-TANÁR emlékére

(1929. december 24. - 2014. június 27.)

A Hubay Jenő Zeneiskola Kamaratermében 2009-ben, 80. születésnapján

Keresem magamban az első találkozás emlékképét, amely több mint fél évszázaddal ezelőttre tehető.

1962-ben Gerencsér Ferenchez mentem cimbalomórára. Észre sem vettem, - ahogy háttal ült az ajtónak, - hogy helyettesként Ő hallgatja az éppen játszó növendéket. Azután megszólalt visszafogottan, halk hangon, szerényen, nehogy megzavarja a korábbi tanár-diák munkát.

Hamarosan elmentem kétcimbalmos koncertjükre, s akkor, ott, az élő zenélés elementáris erejével, egy életre elvarázsoltak. Részletekbe menően kidolgozott, alázatosan előadott műsor volt, rám az egyszeri és megismételhetetlen erejével hatott.

Szalai Józsefnek különös, szép, küzdelmes élete volt.

Kisgyermekként családi indíttatásból kezdett el cimbalmozni. Édesapja klarinétos volt, s a faluban akkoriban a zenélés is a természetes életfeltételek közé tartozott, a boldogságot jelentette. Esti házi muzsikálás mellett folyt a tengeri-hántás, tollfosztás. Falusi mulatságokban, lakodalmakban játszottak együtt: apa és fia. (Ez a boldogság az apává lett Szalai Józsefnek is megadatott, amikor gyermekével, Andrissal játszottak együtt a kilencvenes évek végétől, Kodály és Bartók és más műveket, két cimbalmon.)

Génjeiben hordozta zenei képességét, a parasztember tisztánlátását, szívós, fáradhatatlan munkabírását, természetszeretetét, tudásszomját, kíváncsiságát.

Ezzel a gazdagsággal érkezett a háború után szülőfalujából Borjádról Budapestre, a Zeneakadémiára Rácz Aladárhoz, aki tanítványait fiaiként szerette, támogatta. Sok nélkülözéssel, albérletben hányódással teltek a tanulóévek. 1958-ban szerzett diplomát, s olyan professzoroknál tanulhatott, mint Járdányi Pál, Kodály Zoltán, Molnár Antal és Szabolcsi Bence.

Génjeiben hordozta zenei képességét, a parasztember tisztánlátását, szívós, fáradhatatlan munkabírását, természetszeretetét, tudásszomját, kíváncsiságát.

Ezzel a gazdagsággal érkezett a háború után szülőfalujából Borjádról Budapestre, a Zeneakadémiára Rácz Aladárhoz, aki tanítványait fiaiként szerette, támogatta. Sok nélkülözéssel, albérletben hányódással teltek a tanulóévek. 1958-ban szerzett diplomát, s olyan professzoroknál tanulhatott, mint Járdányi Pál, Kodály Zoltán, Molnár Antal és Szabolcsi Bence.

Fiával a Hubay Jenő Zeneiskola Kamaratermében (2009)

Az igazi, örömteli zenélést a kétcimbalmos kamarazenélés jelentette a számára is. Gerencsér Ferenccel beutazták egész Európát, s óriási sikereket arattak, öregbítve a cimbalom klasszikus-zenei jó hírét, azt a különleges új arculatot, amelyet a duózásukkal Ők teremtettek meg, nekik köszönhető. Hanglemez-

Gerencsér Ferenccel egy muzeálisnak tekinthető közös HUNGAROTON lemezen

felvételek, rádió-, tévéfelvételek őrzik gazdag repertoárjukat itthon és külföldön. (Pl.: Bartók Péter által készített lemezfelvételek New Yorkban) Munkásságukkal bizonyították, hogy a reneszánsztól napjaink zeneirodalmáig szinte minden korszakból játszhatóak művek cimbalmon, átírás, átértelmezés nélkül.

Nevéhez fűződik Kurtág György: Nyolc duó hegedűre és cimbalomra c. művének bemutatása Hevesi Judittal, amelynek lemezfelvétele etalon.

1985-től Zalaegerszegen tanított, majd a Molnár Antal Zeneiskolában is, több éven át.

Fáradhatatlanul segítőkész volt. Napjainkig rendszeresen meghívott hangolója a Magyar Rádiónak, hanglemez-stúdióknak, a Zeneakadémiának, zeneiskoláknak. Az általa jól temperált cimbalmok hangját őrzi több-száz órányi hangfelvétel.

A hamis hangokat emberileg sem tűrte. Család- és természetszeretete erős, megtartó bázis volt a számára, s óvta, amennyire csak tudta ezt az egységet. Törekedett a tökéletességre, s környezetétől is elvárta ugyanezt.

Nehéz elfogadni, hogy már nincs közöttünk.

Nehéz elfogadni, hogy nem hívhatom fel, nézze meg jól csináltam e meg bármit, cseréljen húrt, törött verőszárat, jöjjön, hangoljon. Nem kérhetem, hogy hallgassa meg a vizsgáinkat, koncertjeinket. Ő volt az egyetlen TANÚ - huszonöt éve eltávozott férjem óta - aki megerősített, bizonyította igazamat, vagy éppen tanácsot adott, akire hivatkozhattam, aki hitelesített.

Nem találkozhatok Vele az utcánkban, amint éppen koncertre, vagy hangolni megy…

Nem siratni akarom, hanem dicsérni, köszönetet mondani példamutatásáért, az örökségért, amit rám, ránk hagyott, fiatalabb nemzedékre.

Hálás szívvel köszönöm azt a különös kegyét a sorsnak, hogy élete kicsinyke része lehettem.

Gerencsérné Szeverényi Ilona

A fotókat a Hubay Jenő Zeneiskola videó filmjéről Demlyén Krisztina készítette. Köszönjük!