Marosz Diána és az Arcus Régizene Kórus*

 

Az ARCUS Régizene Kórus Zsolnán működő szlovák kórus magyar karnaggyal, amely a két ország között kulturális szivárványt, ívet képez. Közös koncerteket szerveznek magyar kórusokkal, egymás városaiban vendégeskednek. Fő profiljuk a könnyű középkori többszólamú darabok. Karnagyukat, Marosz Diánát kérdeztük az alapításról, működésükről. Az interjú második részében két kórustag válaszait olvashatják.

 

 

Czakó Dóra: Hogyan kerültél Szlovákiába?
Marosz Diána: Szlovák-lengyel szakos voltam az ELTE-n. Lehetőség nyílt rá, hogy féléves részképzésre kimenjünk Szlovákiába. Én Nyitrát választottam. A férjem, aki zsolnai szlovák, Nyitrán tanult német-hittanár szakon. Ott ismerkedtünk meg, és miután mindketten befejeztük az egyetemet, összeházasodtunk. Eredetileg Budapesten akartunk lakni, de frissdiplomásként nem találtam munkát, a férjem pedig kapott egy ajánlatot Zsolnán. Így aztán végül előzetes terveinkkel ellentétben itt kötöttünk ki.

Cz.D.: Honnan jött az ötlet, hogy Szlovákiában kórust alapíts?
M.D.: Mivel nekem pár zeneiskolai éven kívül nem volt zenei végzettségem, eszembe sem jutott, hogy én valaha is kórust fogok vezetni. Amióta az eszemet tudom, mindig énekeltem valamilyen kórusban, de soha nem lett volna bátorságom alapítani egyet.
Amikor Zsolnára kerültem, megismerkedtem az egyik templomi orgonistával, aki megkért, hogy keressek pár embert passióénekléshez. A férjem segítségével összeverbuváltunk egy négyfős kis csapatot, és a gregorián passión kívül megtanítottam nekik még két középkori darabot azok közül, amelyeket Pestről hoztam magammal. Aztán valahogy együtt maradtunk húsvét után is. Megtanulni való darabokból nem volt hiány, mert egész kottahegyeket hoztam magammal, hála szkólás múltamnak (a Budapesti Egyetemi Lelkészség szkólájában énekeltem évekig). Idővel többen is csatlakoztak hozzánk, akik ismerősökön keresztül hallottak rólunk.
A karvezetés életem egyik fontos részét képezi, ezért is döntöttem úgy, hogy elmélyítem zenei ismereteimet: először karvezetést tanultam négy évig egy zeneiskolában, majd jelentkeztem a Zsolnai Egyetem zeneművészet-tanár szakára, ahol jelenleg végzős vagyok az alapképzésen.

Cz.D.: Mikor alakultatok meg, és miért éppen ez a nevet választottátok?
M.D.: 2004 tavaszán alakultunk meg, és néhány hónap után, amikor már kb. nyolcan voltunk, felmerült, hogy nevet kellene választanunk. Kinyitottuk a latin–szlovák szótárt, és az „arcus“ szóra vetődött a szemünk, amelynek jelentése: ív, szivárvány. Úgy éreztük, ez illik hozzánk. A fellépéseken általában félkörív alakban állunk fel.

Cz.D.: Tartoztok plébániához?
M.D.: Nem tartozunk konkrét plébániához, de több zsolnai plébániával is szoros kapcsolatban állunk. Gyakran hívnak minket ünnepi misékre, papszentelésre. A Zsolnai Püspökség püspöki miséin is rendszeresen teljesítünk szolgálatot.

Cz.D.: Milyen sűrűn szoktatok koncertezni?

M.D.: Változó. Voltak időszakok, amikor évi két koncertnél nem volt több, de mára már annyi helyre hívnak bennünket, hogy néha el kell utasítanom a felkérést. Tavaly ősszel minden hónapban legalább két fellépésünk volt. Nemcsak koncerteken, hanem fesztiválokon is vállalunk szereplést.. A gyakori fellépések azért valósíthatók meg nehezen, mert a kórus amatőr, és minden tag meglehetősen elfoglalt.

Cz.D.: Hányszor próbáltok hetente?
M.D.: Heti egyszer két órát. Nagyobb akciók előtt plusz próbákat is beiktatunk.

Cz.D.: Hány főből áll a kórus, és milyen korúak a tagok?
M.D.: Jelenlegi állandó létszámunk 11 fő. Vannak olyan „kültagjaink“ is, akik régebben aktívan jártak a próbákra, de most a többi elfoglaltságuk miatt csak szükséghelyzetben ugranak be segíteni. Van egy 15 éves tagunk, a többiek 23 és 39 év közöttiek.

Cz.D.: Bevonjátok a gyerekeket is?
M.D.: 2012-ben sikerült először rávenni a gyerekeimet (5 és 8 évesek) arra, hogy kapcsolódjanak be a karácsonyi koncertbe két szóló erejéig. Azt tervezem, hogy ezentúl minden fellépésen adok nekik valami feladatot. A többi tagnak még többnyire nincs családja, illetve ha van, akkor nagyon kicsik a gyerekek. Sajnos olyan tendencia is érvényesül, hogy ha valaki családot alapít, akkor nem jár többet a kórusba.

Cz.D.: A tagok tudnak kottát olvasni?
M.D.: Ketten vannak, akik igen, ők konzervatóriumot végeztek, a többiek nem.

Cz.D.: Magyarok és szlovákok is vannak köztetek?
M.D.: Nem, Zsolna teljesen szlovák város, itt magyarok csak elvétve fordulnak elő. Vagyis a kórusban rajtam kívül mindenki szlovák.

Cz.D.: Milyen nyelven énekeltek?
M.D.: Elsősorban latin, valamint szlovák, cseh, német, angol, francia, spanyol és ezeknek középkori változatai, ószláv. De énekeltünk már magyarul is.

Cz.D.: Gregoriánt és többszólamú műveket is előadtok?
M.D.: Igen. Az igazi profilunk a könnyű középkori többszólamú darabok, de gregoriánt is próbálunk énekelni. Ez utóbbi nagyon időigényes, a tagok még ennyi év alatt sem éreztek rá igazán az ízére, mert régebben sohasem találkoztak ezzel a stílussal. Énekelünk könnyebb reneszánsz és barokk darabokat is. Mivel a kórus szinte teljesen amatőr, nehezebb darabokkal csak ritkán próbálkozunk. Ami még különlegességünk: hangszereket is használunk (dobok, furulyák, portatívok, rebek). Tisztán hangszeres darabokat azonban csak elvétve játszunk, a hangszereket általában csak az énekszólamok alátámasztására vagy kis hangszeres közjátékra használjuk.

Cz.D.: Koncerteztetek már magyar kórussal?

M.D.: Igen, többször volt közös koncertünk a pesti egyetemi lelkészség szkólájával, a Capella Universitatis-szal. Egyszer mi jártunk náluk Budapesten, kétszer pedig ők voltak Zsolnán. Mindig úgy szerveztük meg a programot, hogy közös koncertet adjunk.

Cz.D.: Tudsz-e hasonló kórusról Szlovákiában, mint a tiétek?

Tudok egy-két jóval kisebb létszámú, elsősorban hangszeres-régizene-formációról, illetve szemiologista gregorián szkólákról. Mi mindkettőtől különbözünk.


Cz.D.: Mióta vagy tagja a kórusnak?
Roman Stránsky: Alapításától kezdve.
Barbara Heyes: 2011 októbere óta énekelek az Arcusban.

Cz.D.: Miért szeretsz járni?

R.S.: Azért, mert a próbákon jókat lehet énekelni, beszélgetni, és az egyházat is szolgáljuk. A fő ok számomra, hogy énekünkkel Istent dicsőítjük.
B.H.: Már gyermekkorom óta foglalkozom kórusénekléssel, és egy hosszabb szünet után megint énekelni szerettem volna, ezért nagyon örültem, hogy az Arcusban olyan kedvesen fogadtak. Városunkban más kórusok is működnek, de az Arcus különlegessége, hogy a régmúlt korok zenéjére koncentrál, ami komplexitásával és különösségével mindig vonzott.

Cz.D.: Kikapcsolódás, feltöltődés az ottlét?

R.S.: Az Arcusban való éneklés révén új barátokra és jó közösségre tettem szert, a próbákon kikapcsolhatok, és nem kell a munkahelyi dolgaimmal foglalkoznom. Főleg pedig Istennek énekelhetünk valami szépet. Biztosan örül neki.
B.H.: Igyekszem, hogy a tagságom ne csak a próbákon való részvételben merüljön ki. A kórusban töltött nem egészen két év alatt sok ismerettel lettem gazdagabb a darabok hátterét illetően, és magam is kerestem új darabokat, melyeket énekelhetnénk. Az együttlétünk számomra pihenés, inspiráció és kontempláció egyben, és új távlatot ad a mindennapi életemnek. A zenén kívül nagyszerű barátokra is leltem, amiért igazán hálás vagyok.

 

Czakó Dóra

 



* Czakó Dóra interjúját a MusiciansWho hírportálról vettük át a szerző szíves engedélyével. Marosz Diána tanulmánya a Parlando (www.parlando.hu) 2013/3. számában jelent meg.