Bozsoki Zenei Tábor – Álomból valóság

A szervezés

Körülbelül egy éve történt, hogy Bozsokon a Sibrik kastély előtt az erdő szélén ülve egyik pillanatról a másikra egy kép jelent meg előttem, mely nagyon jó érzésekkel töltött el. A megelevenedett képen láttam, ahogy a kastély falai közt zenészbarátaim- és társaim, szeretett és nagyra tartott tanáraim hangszerekkel és kottákkal a kezükben beszélgetnek, hallottam, ahogy a szobákból, termekből, a rétről és az erdőből zene hangzik szüntelenül, mely belengi egész Bozsokot és környékét.

Első vágyam csupán annyi volt ezt a belső benyomást követően, hogy egyszer majd, ha nagyobb leszek, megpróbálok szervezni ide egy zenei tábort – így az ötlet álomként szerepelt az elkövetkezendő félévben.

Tavasszal azonban hallottam beszélgetésfoszlányokat ilyen-olyan kurzusokról, így feléledt bennem az a gondolat: mi lenne, ha valahogy mégis megszerveznénk ezt a tábort idén?

Elkezdődött. Nem is sejtettem, milyen feladatokkal fog ez járni, így mindvégig az volt bennem: ha sikerül, sikerül, ha nem, akkor majd jövőre… Őszintén szólva nem gondoltam, hogy ilyen rövid idő alatt létrejöhet az I. Bozsoki Zenei Tábor.

Családom, barátaim, tanáraim és a bozsoki Sibrik kastély együttműködő segítségével azonban minden sokkal gyorsabban haladt, mint ahogyan gondolni mertem volna. Hirtelen benne voltunk a sűrűjében, egyre inkább éreztem a felelősséget és azt, hogy most már mindent csak a legjobban szabad csinálni.

Szervező társaim szinte egytől egyig most érettségiztek, így amint túl voltunk a vizsgákon, valamint a felvételiken, már mindnyájan nagyon vártuk a Tábort. Persze izgultunk is, de a magam részéről elmondhatom, hogy bármikor, amikor a feladás határán voltam, csak elképzeltem azt a zenei légkört, közösségi hangulatot, amely egyre közeledett és azt, hogy ezzel a táborral sok embernek örömet szerezhetünk. Ebben reménykedtem. És ez a remény segítette talán a Tábor létrejöttét.

Elérkezett július 6.-a; megtelt a kastély. Én egy nappal később érkeztem- külföldi elfoglaltság miatt-, épp az esti koncertnek lett vége, amikor odaértem. Mindenki boldognak tűnt, lelkesen üdvözöltek. Már ekkor az volt az érzésem, hogy egy minden elemében kedves- és jó muzsikusokból álló csapat jött össze. Mindenki, akivel csak egy mondat erejéig is találkoztam azt mondta, hogy ilyen szép helyen lévő, jó hangulatú zenei táborban még nem volt. Ekkor már tudtam, hogy nem hiába volt bennem minden nehézség közepette is az a bizonyos remény.

Az egész tábor ideje alatt nagyon magas színvonalú koncerteken játszhattunk. Volt olyan kamara előadás, amelyben tanár és diák együtt játszhatott. A tábor elején a kastély udvarában voltak a koncertek, minden résztvevő nagyon örült, hogy szabadtéren muzsikálhatott. Ezek a koncertek, valamint a délutáni előadások jól összerázták a közösséget, segítették a személyességét a tábornak.

Célunk volt, hogy a résztvevők akár minden este felléphessenek, hogy tapasztalatot szerezzenek a koncertezésben. Voltak is, akik éltek a lehetőséggel.

Hálás vagyok, hogy a tanárok (Kőrösiné Belák Erzsébet, Hargitai Imre, Petőfi Erika, Szászné Réger Judit és Fekete Győr István) ilyen odaadó munkával segítették a tábor magas szakmai színvonalát, hogy a barátaim a szervezésben folyamatosan jelen voltak, segítettek, és elsősorban azt, hogy a családom biztosított minden lehetőséget ahhoz, hogy ezt a tábort megvalósíthassuk. Örülök, hogy a Waldorf iskolában elsajátított tapasztalataimat a szervezés minden apró elemében kamatoztathattam, és hogy egy olyan csapat jött létre az I. Bozsoki Zenei Táborban, amely mind zeneileg, mind emberileg egy nagyszerű közösséget alkot.

Jövőre kicsit bővülünk, de csak addig, amíg a bensőséges egymás felé fordulást a létszám nem akadályozza. Cselló- és fuvolaszak is van kilátásban, s tanulva a tapasztalatokból, már most megkezdtük a szervezést. Sok érdekességgel készülünk, és a remény mindvégig ott él bennem, bennünk ameddig a II. Bozsoki Zenei Tábor megszervezésében részt veszünk.

Tanárainkról, a szervező csapatról, Bozsokról és környékéről, valamint a későbbiekben a jövő évi táborról honlapunkon olvashatnak: www.bozsoki-zenei-tabor.hu

Balog Alexandra

(„Balog Alexandra vagyok, most végeztem a Bartók Konzervatóriumban Fejérvári Zoltán zongoraművész osztályában, tanulmányaimat a londoni Royal Academyn folytatom szeptembertől.” Részlet a szerző szerkesztőnek írt leveléből.)

Tanári szemmel

Az idei nyaram legmeghatározóbb élménye az a zenei tábor volt, amit néhány kedves kollégámmal Bozsokon töltöttünk.

Nemcsak a helyszín volt különleges, nemcsak a résztvevők összetétele volt nagyszerű, de az sem volt mindennapi, ahogyan ez a kurzus létrejött.

Sikeréért, megvalósulásáért már tavasz óta drukkolhattam kedves volt növendékemnek, Balog Alexandrának, aki a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola zongora szakos hallgatójaként megálmodta, létrehozta, családjával, barátaival életre hívta a tábort.

A kastély eddig is helyszíne volt filmforgatásoknak, alkalmi képzőművészeti kiállításoknak, egyéb kulturális eseményeknek, de- mint ahogyan azt a polgármester úrtól is megtudhattuk-, ilyen pezsgő élet, napokon át a falut és a környező településeket is lázban tartó zenei esemény még nem volt e falak között.

A hagyományos nyári kurzusok erényein túl ez a tábor személyességével, családias légkörével, hangulatával vált feledhetetlenné. Nem is lehetett ez másként, hiszen a terv megszületésének pillanatától a búcsúkoncertig szinte mindenki személyes ügyének tekintette a rendezvény sikerét.

Számomra ma is felfoghatatlan, hogy hogyan képes egy az érettségi és a felvételik szorításában lévő középiskolás egy ilyen nagyszabású, szerteágazó tervet valóra váltani. Azért valamit sejtek mindebből: mindez nem jöhetett volna létre, ha nem segítenek a barátok, iskolatársak, zenét kedvelő gyerekek és azok szülei. A Balog Család minden tagját köszönet illeti. Felsorolni sem lehet, mi mindenben álltak segítségünkre és rendelkezésünkre a tábor sikeres lebonyolításában, kezdve az étkeztetésünktől a hangszerek szállításáig, utaztatásunkig, egyáltalán: a még ki sem mondott kívánságaink teljesítéséig.

Én külön köszönöm Balog Alexandrának, hogy saját álmain túl, ezen a nyáron az én álmomat is valóra váltotta.

Kőrösiné Belák Erzsébet

a Bartók Béla és a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola zongoraművész-tanára