BÁNKY TAMÁS*

 

Elkésett önéletrajz

 

 

Nem hiszem, hogy bárhol eredményesen felhasználhatnám ezt a beszámolót, hiszen ha csak megmondom életkoromat a telefonba, amikor különböző szervezők a legkecsegtetőbb ajánlatokkal, és csak a számomra átvehető nyereményekkel jelentkeznek, sietve elköszönnek és további jó egészséget kívánva teszik le a kagylót. Hiszen 75 éves vagyok, és nem várható, hogy bármit is vegyek. No de nézzük a Keveháza általános iskolában eltöltött negyed évszázadomat.    

 

Mint ének, testnevelő és gyakorlati foglalkozás szakos tanár jelentkeztem. Az iskolától kettő percre lakom, ami kedvezőbb volt a VIII. kerületben, a Práter utcai iskolában eltöltött 10 év közlekedéséhez képest. Így lettem a felső tagozaton gyakorlati foglalkozás tanár, és az iskola énekkarának kórusvezetője. Kezdettől fogva szakköröket is vállaltam, mint előző tíz évben is: így a híradástechnika szakkört, ahol a morze távírótól a fényképezésig, a film előhívásától a nagyításig, a film-vetítőgép kezelésétől alapvető számítógépes programok szerkesztéséig mindent, amihez a gyerekeknek kedvük volt. Mint például a segédmotoros kerékpár vezetése. Nagyon szerették a vasútterepasztal készítését, évente a továbbfejlesztését. Főleg a hetedikes, nyolcadikos tanulók jártak ebbe a szakkörbe. Ezért 25 évig a hétfő délutánom foglalt volt. Számítógép felhasználói versenyre többször felkészítettem tanulóimat, de legeredményesebb versenyzőm Brunner Ádám volt, aki nemcsak a kerületi versenyt nyerte meg, de a budapestin is eredményes volt. Fel is vették a Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskolába, és a mai napig számítástechnikával foglalkozik. A kerületi versenyre vitt önálló munkája említésre méltó. 40 ország címere és zászlója, pár szavas ismertetője, kereső programmal, BASIC nyelven.

 

Hamár tanítványaim eredményeiről írok, eszembe jutnak a tantárgyi vetélkedők legjobbjai: 1980 évi Tudományos-Technikai Úttörőszemle iskolai versenycsapat tagjai Tóth András, Cserháti László és Baczoni Péter a kerületi verseny győztesei, majd a budapesti első helyezettek és Szegeden az országos fordulón ezüst oklevelesek lettek.

1981-ben a megyei fordulón az iskola csapata bronz oklevelet szerzett.

1982-ben szintén bronz okleveles lett budapesti szinten a Tóth László, Hauer Balázs, Bodnár Zoltán csapat.

 

Amikor a gyakorlati foglalkozás tantárgy átállt a Technika oktatására, egy éven keresztül minden héten bemutató tanítással, és utána ismertető előadással készítettem elő a XI. kerületi munkaközösség tanárait az új ismeretek tanítására.

Mivel nagyon fontosnak tartottam különösen ennek a tantárgynak óráin a szemléltetést, sok száz szemléltető eszközt készítettem, melyeket nem csak a XI. kerület tanárainak mutattam be és ismertettem, hanem a budapesti szakfelügyelőknek 3 alkalommal, az utolsó tíz évemben. Jóleső érzés volt régi tanítványaimtól hallani, hogy a középiskolában mindvégig abból éltek, amit a technika órákon készítettek, kísérleteztek, mértek, hallottak, és nem utolsósorban a műszaki rajz szakszerű készítését.

 

Visszatérve a szakkörök témakörre, szerda délutánonként „barkács szakkör” zaja töltötte be az épületet. Itt kötetlen munka folyt. Minden gyerek azt készített, amit tervezett, vagy amit hozott javításra. Sok folyóiratban böngészhettek ötletek után. /Ezermester/

Folytathatta, vagy az órai elrontott munkáját ismét megcsinálhatta. Nagy sikere volt ennek a szakkörnek, különösen az ötödik-hatodik osztályosok körében. Itt készíthették szüleiknek a karácsonyi ajándékot, vagy testvéreiknek játékot, vitorlázó repülőket. Sokszor be sem fértek a műhelybe.

 

Az iskola énekkara már a második évben 80 főre, majd 100 fölé emelkedett. Számtalan fénykép, dokumentum szól a szereplésekről, meghívásokról, köszönő levelek, közös jutalomkirándulások, elismerő oklevelek, főleg arany fokozatot elért diplomák, és egyszer, az énekkar életének csúcspontján „NÍVÓDÍJ”, 1976. március 20-án. A 120 tagú, nem Zenei Általános Iskola kórusának műsora a következő volt:

                     Liszt Ferenc: Vidáman játszva űzzük a bút  - Részlet a Szent Erzsébet legenda    c. oratóriumból   

                     Ifj. Somorjai József: Trubadúr-mollban  

                                                         Vokáljáték  

                      Daróczi Bárdos Tamás: Üszküdára  

                                                            Vidám ballada                                     

                     A műveket zongorán kísérte: Rubin Márta zongoratanár

 

A zenei zsűri: Ördög László vezető ének szakfelügyelő            

                        Friss Gábor zeneakadémiai tanszékvezető tanár

                        Dr. Soltész Elekné főiskolai tanár.   

 

Ebben a tanévben a szólamok tanításában Szolga Józsefné és Torma Károlyné énektanár kolléganők segítettek.

 

A húsz év alatt, míg én voltam a Keveháza Általános Iskola Aranyokleveles Kórusának karnagya, háromszor énekeltünk a Magyar Rádió „Éneklő Ifjúság” műsorában, egy alkalommal a Zeneakadémia kistermében, és egyszer a Vígszínházban, az ország legjobb 10 nem zenei általános iskolai kórusának hangversenyén.     

 

Legszebb emlékeink közé tartozik az a négy önálló hangverseny, melyeket maga az énekkar szervezett és állított össze.

 

Színhelyek: Petőfi Művelődési Ház Gyömrő 1975

                   A Szovjet Kultúra és Tudomány Háza Színházterme 1976

                   Főv. 1 sz. Építő IP. Váll. Díszterme 1977   

                   Budapesti Művelődési Központ kamaraterme 1982

 

Ez utóbbinak „Szabadon szép az élet” címet adtuk és az utóbbi tíz évben előadott legszebb kórusműveket szedtük csokorba.  Két hónappal később kaptam kézhez a következő kitüntetést:

 

A közművelődésben végzett kiváló munkájáért

Bánky Tamásnak

A „Szocialista Kultúráért”

Kitüntető jelvényt adományozom

 

Budapest, 1982. augusztus 20.

                                                              Művelődési miniszter    

 

Korábban kapott kitüntetésem:

                  Az  OKTATÁSÜGY KIVÁLÓ DOLGOZÓJA   1975

 

majd 1987-ben a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa adományozta

 

                  KIVÁLÓ MUNKÁÉRT KITÜNTETŐ JELVÉNY.

 

Körülbelül nyolc évig voltam megbízva a 11. kerület közlekedési szakreferens tanárainak munkaközösség vezetésével. 

 

Időnként aktuális témákból szakelőadás, illetve az iskolai közlekedés biztonsági munkához módszertani tanácsadás volt a feladatom, valamint évente előkészíteni és megrendezni a gyalogos és kerékpáros szabályismereti és ügyességi versenyeket.  

E versenyek magas színvonaláért kaptam a Fővárosi Közlekedésbiztonsági Tanács Okleveleit, melyek szövege:

 

          „A kerület közlekedésbiztonsága és a közúti közlekedési balesetek megelőzése érdekében kifejtett eredményes társadalmi munkája elismeréséül”

                                       KBT titkára KBT elnöke.

 

És amikor volt egy kis időm, /nem tudom, hogy fért még bele,/ az iskola videó tárát fejlesztettem. A negyed évszázad alatt, míg a Keveháza utcai iskolában voltam nevelő, 600 órai műsort vettem fel a televíziók műsoraiból VHS kazettákra,, hogy szaktanár kollégáim szemléltető munkáját, a magas szintű oktatást segítsem. Csodálatos földrajzi tájak, fantasztikus természet filmek, kötelező olvasmányok filmen, a technika világa, zenei illusztrációk, vegyi folyamatok, matematikai összefüggések, környezetünk, életünk és számtalan más témában szolgáltam a gyerekek szélesebb körű ismereteinek szemléltetési lehetőségét. E tevékenységem kevésbé korszerű eszköze a filmvetítés volt a hetvenes években. Évente négy-ötszáz filmet kölcsönöztünk, és vetítettem a különböző szakórákon, illetve az általam betanított híradás-technikus szakköri tagok segítségével. A 25-35 évvel korábbi időben nem volt az iskolának csak 1-2 TV készüléke. A vetítésre berendeztem egy zsibongót, sötétítési lehetőséggel, egymásba rakható padokkal. Így az ügyeletes vetítő mindent előkészített, befűzte a filmet, bekapcsolta, szükség szerint a filmet megragasztotta, visszapörgette. Az esetek 90 %- ban simán ment minden. Persze a TV és video lejátszók korában mindez korszerűbb, a legtöbb tanteremben megoldott.

 

Ennyi volt, ami eszembe jutott a röpke két és fél évtizedről.  Bevallom, szerettem itt dolgozni. Igyekeztem tanárkollégáimat megbecsülni, nekik segíteni, ahol tudtam, és úgy érzem tőlük is így kaptam. A gyerekekkel a kapcsolatom jó volt, emberi, habár szigorúnak tartottak, de igyekeztem következetes lenni, és magam is példát mutatni. Jó volt látni a sikereiket, mint például a negyedikes, ötödikes apróságok örömét a számítógép LOGO nyelv megismerése során, a hetedik, nyolcadikosok BASIC nyelvű játékos programjainak elkészítésekor. Úgy gondoltam, hogy nyugdíjas éveimben, mint technikai segítő tevékenykedhetek tovább az iskolában, de nem volt szükség rá. Tulajdonképpen jól jött, hogy nem kellett bejárnom tovább, mert feleségem ekkor már nagyon beteg volt és gondját tudtam viselni, még másfél évig. Ő a Mérnök utcai iskola tanára, és gyakorlati foglalkozás munkaközösség vezető volt a kerületben. Később igazgató helyettes lett. Élete utolsó évtizedében szó szerint szolgálta az iskoláját és tanár kollégáit. Halála után, búcsúztatásakor munkatársai mondták el sorban gyönyörű gondolatokkal, igaz emberi méltatással, hogy mennyire szerették, tisztelték. Fantasztikus jó pedagógus volt. Kedves humora nélkül és türelme nélkül én sem tudtam volna ilyen tartalmas pályát megélni!

 

Budapest, 2006. 06. 14.                          

                                                       Bánky Tamás     

                                            

Ma nyugdíjas, de nem passzív. Most is járok a Fővárosi Énekkarba énekelni. Két éve ünnepelték meg 50 éves tagságomat, ahol örökös elnök vagyok. És hogy életkedvem teljében leledzem, elmondom, hogy a Dunaharaszti Plébániatemplom Énekkarának karnagya vagyok nyolcadik éve, kikkel az országban hangversenykörutakat szervezek,

gyönyörű miséket, motettákat egyházi kórusműveket énekelünk.

 

Készült a XI. kerületi Pedagógia Tanszék kérésére!

 

 



* Bánky Tamás ének-zenetanár, karnagy 2014. szeptember 1-én, 82 éves korában elhunyt. A kiváló szakemberre, a Fővárosi Énekkar örökös elnökére, a Dunaharaszti Plébánia Templom karnagyára az elhunyt 2006-ban írt önéletrajzával emlékezünk.