Zeneoktatás Latin-Amerikában

A sokszínű földrészen a zeneoktatás is sajátos kihívásokkal küzd

Latin-Amerika – egészen pontosan a karibi térség és Dél-Amerika – viharos történelme igen változatos népességű és kultúrájú országokat hozott létre. A betelepülő európaiak, elsősorban spanyolok és portugálok, igyekeztek minél szélesebb körben elterjeszteni saját hitüket és műveltségüket. Az őslakos indiánok azonban meg tudták őrizni rítusaik és az azokhoz kötődő zenék egy részét, és a képet tovább bonyolítja az Afrikából behurcolt egykori rabszolgák saját kultúrája, akiknek ugyan nagyrészt fel kellett adniuk vallásukat, mégis képesek voltak valamennyit átmenteni szokásaikból. Az évszázadok során a különböző népcsoportok ráadásul erősen keveredtek egymással, ami nem csak tovább színezte a már eddig is igen változatos latin-amerikai kultúrát, hanem szinte felfejthetetlenül összebogozta az egyes lakosok kulturális kötődéseit.

Ebben a közegben a latin-amerikai zeneoktatásnak is az az elsődleges célja, hogy segítse a kulturális sokszínűség kibontakozását és a békés egymás mellett élést. Így egyre erőteljesebb a törekvés, hogy az oktatás a térség zenéjének minden rétegét mutassa meg, az európai komolyzene mellett elsősorban a különböző népzenéket. Kutatások bizonyítják, milyen komoly károkat okozhat az egyén életében, ha saját kultúráját feladni kényszerül, és mivel a térségben több kisebb csoport is létezik, amelynek kulturális javai a többség által kevéssé ismertek és értékeltek, az oktatás jelenthet ezekre a problémákra is megoldást.

A helyzet egyelőre azonban nem túl rózsás. Bár bizonyára a legtöbbeknek Venezuela jut eszébe a latin-amerikai zeneoktatásról, amely ország örömteli kivételnek számít a maga virágzó ifjúsági zenekaraival. Bár szép számmal akadnak a térségből származó és nagy hírnévre szert tevő muzsikusok, az országok komoly problémákkal küzdenek. Gyakran nincs elég képzett zenetanár, aki mind a muzsikához, mind a pedagógiához kellőképpen értene, és általános képzésű oktatóknak kell tanítaniuk a zenét is. Bár hiányosságok mutatkoznak a tanárképzésben is, örvendetesen sok kutatás és publikáció foglalkozik azzal, mit lehetne tenni a térség zeneoktatásának javítása érdekében. Így erős a törekvés a tanárképzés megerősítésére, amely nem zárul le a diploma átadásával, hanem a későbbiekben is segítséget nyújthat, akár továbbképzések formájában is a pedagógusoknak.

A publikációk egy része konkrét módszertani javaslatokat tartalmaz, melyek a legmodernebb pedagógia elvekre épülnek: nagy hangsúlyt fektetnek a befogadói és a produktív oldalra is, erősíteni akarják a diákok aktív részvételét a zenei folyamatban, és kiemelik a motiváció fontosságát. Brazíliában az IMIT nevű projekt pedig abból a célból jött létre, hogy az általános iskoláskorú gyerekeket sokoldalú zenei élmények, éneklés, hangszeres játék, mozgás, zeneírás segítségével vigyék közel a muzsika világához. Természetesen a foglalkozások hangsúlyt fektetnek a térség sajátos zenei kultúrájára, így például tradicionális hangszereket használnak.

A sokszínűség feltárása, a különbözőségek kibékítése, egymás értékeinek megbecsülése a globalizációnak köszönhetően egyre több országban válnak az oktatás legfontosabb feladataivá. Érdemes tehát Latin-Amerikára figyelnünk, hogyan próbálják megoldani ezeket a feladatokat.

Fotók: Music for Canoa Project

(A szöveg forrása: MusiciansWho / Kondor Kata –szíves engedélyével)