Meghalt Erdélyi Zsuzsanna néprajztudós, FOLKLORISTA

(1921-2015)

Dr. Erdélyi Zsuzsanna fényképe a Farkasréti temető ravatalozója előtt,
a 2015. március 12-én megtartott temetési szertartáson

(Forrás:Hagyományok háza-Lajtha László honlap)

Erdélyi Zsuzsanna 1921-ben, Komáromban született. Nagyapja Erdélyi János író, irodalomtörténész, filozófus. 1953-tól tíz éven keresztül a Művelődésügyi Minisztérium népzenei kutatócsoportjában dolgozott, ott ismerkedett meg a magyar népművészet gazdag forrásvilágával - írták a közleményben.

1964-1971 között a Néprajzi Múzeum népzenei osztályának, 1971-től 1987-ig a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoportjának munkatársa volt. Szakrális szövegfolklórral, a népköltészet szimbolikájával foglalkozott, a népi vallásosságot kutatta. Több tízezer szöveget gyűjtött. 1980-ban Esztergomban létrehozta a népi vallásosság gyűjteményét.

Legismertebb művei az Adatok a magyar népköltészet szimbolikájához (1961), a Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok (1974), az Aki ezt az imádságot... Élő passiók (2001) és a Századokon át paptalanúl (2011).

Erdélyi Zsuzsanna 2011-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt. Munkásságát számos díjjal ismerték el, 1991-ben megkapta a Magyar Köztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendjét, 1992-ben a Magyar Köztársasági Emlékérmet, 2001-ben a Kossuth-díjat is, 2014-ben a Magyar Művészeti Akadémia Nagydíját és ugyanebben az évben a nemzet művésze címet is.

Erdélyi Zsuzsannát az Emmi mellett a Magyar Művészeti Akadémia is saját halottjának tekinti.

Művei (válogatás)

Sopron megyei virrasztóénekek. 1956. (társszerzőkkel)

Adatok a magyar népköltészet szimbolikájához. Ethnographia, (1961)

Archaikus és középkori elemek népi szövegekben. Ethnographia, (1971) 343–374. o.

Somogy Megyei ny. 1974. = Somogyi Almanach, (további kiadásai: 1976, 1978, 1999, lemezen is)

Nógrádsipek: Tanulmányok egy észak-magyarországi falu mai folklórjáról. Szerk. Szemerkényi Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1980. = Néprajzi

Tanulmányok:

Későközépkori közköltészeti emlékek a hazai interetnikus-délszláv-szakrális hagyományban. In Folklór és tradíció I. Szerk. Kiss Mária. Budapest: (kiadó nélkül). 1984. 43–105. o.

Golgota: Szántó Piroska festményei és archaikus népi imádságok. Vál. Erdélyi Zsuzsanna. Budapest: Corvina. 1987.

Amor Sanctus. In A szerelem kertjében: Erotikus jelképek a művészetben. Szerk. Hoppál Mihály, Szepes Erika. Budapest: Szépirodalmi. 1987. 179–202. o.

Archaikus népi imádságok. In Magyar néprajz V: Folklór I. / Magyar népköltészet. Budapest: Akadémiai. 1988. 692–748. o.

Modern szinkretizmus. In Néphit, népi vallásosság ma Magyarországon. Szerk. Lovik András, Horváth Pál. Budapest: MTA Filozófiai Intézet. 1990. =

Vallástudományi Tanulmányok,

Az archaikus népi imádságzáradékok történeti kérdései. In Boldogasszony ága: Tanulmányok a népi vallásosság köréből. Szerk. Erdélyi Zsuzsanna. Budapest: Szent István Társulat. 1991. 51–142. o.

„Aki ezt az imádságot…”: Élő passiók. Pozsony: Kalligram. 2001. (további kiadása: 2004)

Az archaikus népi imádságműfaj terjedési iránya. In Népi vallásosság a Kárpát-medencében VI. Veszprém: (kiadó nélkül). 2004.

Díjak, elismerések (válogatás)

· Népművészeti Európa-díj (1983)

· Stephanus-díj (1993)

· Bethlen Gábor-díj (1996)^[3]

· Giuseppe Pitre–Salomone Marino-díj (1996)

· Magyar Örökség díj (1998)

· A Magyar Művészeti Akadémia aranyérme (2001)

· Kossuth-díj (2001)

· Prima díj (2005)

· Hazám-díj (2009)

· A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2013)^[4]

· A Nemzet Művésze (2014)

(Forrás: Hír24 ás wikipédia)