ELHUNYT
LÁNG ETELKA ZONGORAMŰVÉSZ-TANÁR
(1929- Budapest, 2014. december 16.)
Láng Etelka portréját a
Ferencvárosi Ádám Jenő Zeneiskola honlapjáról vettük át.
Búcsú Láng Etelkától*
Megszégyenítő
ebben a nagyrészt érzéketlen és lelketlen világban az a szeretettől
csordultig telt szív, valamint az az egész lényéből fakadó jóság, amellyel
Láng Etelka itt hagyott bennünket.
Édesapámnál: Ungár Imre zongoraművésznél és Viski János zeneszerző
professzornál végzett a Zeneakadémián. Édesapámnak, aki kisgyerekként
elvesztette a látását, nemcsak egyik legtehetségesebb tanítványa, de közeli
barátja is volt. Kármán György, a kiváló orgonista és Etelka, mint Ungár Imre növendékek mindennapjaink részévé váltak.
Gyakran vendégeskedtek nálunk a Szemlőhegy
utcában. Etelka úgy tekintett mestere bölcs szavaira, mint biztonságot adó
fogódzóra, támaszra. Amikor egyik legsúlyosabb magánéleti krízisén – a válásán
– esett át, menedéket jelentett számára.
Nálunk az volt a
szokás, hogyha egy tanítvány a diplomahangversenyére készült, pár nappal
korábban, mintegy főpróba gyanánt a koncert műsorát eljátszotta a
lakásunkon. Eta többek között Beethoven op. 110. Asz-dúr zongoraszonátájával
diplomázott. Röviddel a családi hangulatú próba diplomakoncert előtt
kifogtam egy zongoraórát otthon, amint a zárótétel fúgája éppen kifordulva
önmagából eget ostromló tombolásba kezd. Ebben az extázisban úgy értette
egymást tanár és tanítvány, mint akik mindig is egy nyelvet beszéltek. Én még
gyerekként földbe gyökerezett lábbal a másik szobában hallgattam, ahogy ez a
két ember Beethoven muzsikájával elrugaszkodik a földtől és mind
magasabban és magasabban járnak.
Eta kivételes
muzsikus partner is volt. Édesapámmal és a Liszt Ferenc Kamarazenekarral
eljátszotta a Zeneakadémia nagytermében Bach c-moll valamint Mozart Esz-dúr
kétzongorás versenyművét. 1954 és 56 között zongora kíséretet tanított a
Zeneakadémián és persze ő maga is nagy élvezettel kamarázott. Korrepetitor
volt Sapszon Ferenc és Párkai István karnagyok
mellett.
Komponált is.
Zeneszerzés tanáráról, Viski Jánosról mindig hálás rajongással beszélt. Saját
művei közül különösen kedvesek voltak számára Radnóti Miklós verseire
írott dalai.
Szegedről
származott. Egy ízben alkalmam adódott Szegeden imádott édesanyjával együtt
töltenem néhány napot. Bűbájos asszony volt.
Láng Etelka több
mint 20 évig állt igazgatóként az Ádám Jenő Zeneiskola élén hihetetlen
munkabírással és energiával. Céltudatos, férfiasan szilárd, határozott alkata
nagyon is érzéken, sebezhető, ám minde4nkihez a legtisztább, szinte
gyermeki szeretettel közeledő lelket takart. Tanítványai ragaszkodása
mindent elárul róla. Bár egyedül élt, számtalan barát vette körül.
Az Ungár Imre születésének 100. évfordulója alkalmából
szervezett emlékhangversenyen arra készült, hogy a hajdani tanítványok sorában
ő is fellép. Egy szerencsétlen kézfej meghúzódás – no, meg az önmagától
elvárt maximális igényesség – keresztülhúzta a szereplés lehetőségét.
Napokig lelkiismeret furdalás gyötörte. A Bartók Rádióban
ugyanabban az esztendőben (2009) egy riport keretén belül
megrendítően szép szavakkal vallott Ungár
Imréhez fűződő kapcsolatáról.
80. születésnapján
kis ünnepséget tartottunk Hantos Andrea gondos szervezésében. Eta boldognak
látszott, remélem valóban az is volt. Kevés szerethetőbb embert ismertem.
Az utóbbi
időben gyakran beszéltünk. Leginkább telefonon, de olykor eljött egy-egy
zeneirodalmi előadásomra és én is meglátogattam otthonában. Végtelenül jól
estek ezek a nagyrészt hosszúra nyúlt beszélgetések. Hálás vagyok a sorsnak,
hogy megismerhettem Láng Etelkát.
A múlt idők még
felfoghatatlanok és rettentően fájnak.
Drága Eta! Ugye
tudod odafent, hogy lelked most is melegít, és nem engedjük kihűlni.
Isten áldjon Téged!