A 2015. évi Bartók-Pásztory-díjasok

 

Selmeczi György zeneszerzőnek, valamint a Nemzeti Énekkarnak és vezetőjének, Antal Mátyás karigazgatónak, karmesternek ítélték oda az idén a Bartók-Pásztory-díjakat.

 

A magyar zenei szakma legrangosabb elismerésének számító kitüntetéseket a hagyománynak megfelelően Bartók Béla születésnapján, március 25.-én  nyújtották át a kitüntetetteknek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen.

 

Hoppál Péter kulturális államtitkár köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a mostani kitüntetettek a korábbi díjazottak illusztris közösségéhez csatlakoznak, amelynek olyan nagyságok a tagjai, mint Solti György, Cziffra György vagy Marton Éva. “Boldogok lehetünk, hogy Bartók a miénk lehetett. Ha örökségében meg tudunk kapaszkodni, akkor jó úton járunk” – fogalmazott az államtitkár.

 

http://mso.hu/files/kepek/karmesterek/Antal_Matyas.jpg

Antal Mátyás portréja (Miskolci Szimfonikus Zenekar honlapja)

 

Erdei Péter karnagy, a díj kuratóriumának tagja Antal Mátyást méltató laudációjában kiemelte: hármas évfordulót ünnepelhetünk, hiszen idén lesz 30 éve, hogy megalakult az Állami Énekkar, a Nemzeti Énekkar elődje, az együttest 25 éve vezeti Antal Mátyás, aki pedig idén ünnepli 70. születésnapját.

A karvezető munkáját értékelve rámutatott: óriási teljesítmény, hogy miután az énekkarral elérte a magas előadói színvonalat, azt ilyen hosszú időn át képes volt megőrizni, sőt tovább emelni. Mint felidézte, Antal Mátyás a Magyar Állami Hangversenyzenekar fuvolaművésze volt 1990-ig, ekkor vette át az Állami Énekkar karigazgatói posztját, emellett a Zeneakadémián is tanít.

 

http://www.filharmonikusok.hu/f/image/hirek/Antal%20M%C3%A1ty%C3%A1s_%20Nemzeti%20%C3%89nekkar.jpg 

Antal Mátyás a Nemzeti Énekkart vezényli

(Magyar Nemzeti Filharmonikus Nonprofit Kft. honlapja)

 

Antal Mátyás úgy vélte, a mostani kitüntetés igazolja azt az utat, amelyet az 1985-ben egy vitatott kultúrpolitikai döntéssel létrehozott énekkar máig megtett. Évek teltek el, amíg a kezdetben nemkívánatos együttest elfogadták és értékelni kezdték, idővel azonban beköszöntött a siker, és folyamatosan gazdagodott a repertoár – emlékezett vissza.

 

Bartókhoz fűződő viszonyáról elmondta: gyerekként, fiatalként teljesen természetes volt Bartókkal foglalkozni, akinek zenéjét anyanyelveként szívta magába, mára azonban bizonyos értelemben „misztikus távolságba került” a komponista alakja.

 

http://www.magyaropera.ro/thumb.php?img=http://www.magyaropera.ro/images/company/selmeczi_gyorgy.jpg&width=650&height=350

Selmeczi György portréja

(www.magyaropera.ro)

 

Fekete Gyula zeneszerző, kuratóriumi tag laudációjában úgy fogalmazott: Selmeczi György mindig azon fáradozott, hogy határainkon túl is felhívja a figyelmet a magyar zeneművészet értékeire, és fordítva, hogy megismertesse a határon túli, az erdélyi magyarság művészetét az anyaország közönségével. Úgy vélte, ennek a bartóki gondolatnak a megvalósítása emelhető ki mindenekelőtt az 1952-ben, Kolozsváron született díjazott munkásságából.

 

Kiemelte azt is, hogy Selmeczi György az egyik legsokoldalúbb magyar muzsikus: zongoraművész, karmester, tanár, operarendező, és persze zeneszerző. Komponistaként szóló-, kamara- és szimfonikus művek, operák, valamint számos színházi és filmzene is fűződik a nevéhez – sorolta Fekete Gyula.

 

Méltatásában ecsetelte a Csemiczky Miklóssal, Orbán Györggyel és Vajda Jánossal együtt a Négyekhez sorolt komponista munkásságát Kolozsváron, Miskolcon és Budapesten, kiemelte többek között a Miskolci Új Zenei Műhely és a Budapesti Kamaraopera megalapítását.

 

Selmeczi György beszédében megjegyezte: zeneszerzőként gyakran kiérdemli a Bartók-epigon „megtisztelő” címet. „Én azonban valóban megtiszteltetésnek veszem ezt a jelzőt, mert úgy gondolom, az a dolgunk, hogy Bartók nyelvét beszéljük. A mi életünkben már nem tudunk szabadulni ennek az örökségnek a súlyától, de nem is szabad ezt megpróbálnunk”.

 

Mint mondta, a fiatalkori botladozások után éppen ennek a nyelvnek köszönhették pályatársaival együtt, hogy „beérkeztek” alkotói értelemben. „Jó lelkiismerettel olyan zenét írunk, amelynek az erkölcsi és esztétikai értékéről meg vagyunk győződve, és azt hiszem, hogy ennél többet nem is várhatunk a sorstól” – hangsúlyozta.

 

A díjakat Vigh Andrea, a Zeneakadémia rektora, a díj kuratóriumának elnöke adta át a kitüntetetteknek.

 

A Bartók-Pásztory-díjat a zeneszerző második felesége, Pásztory Ditta zongoraművész végrendelete alapján 1984-ben hozták létre, forrása a befolyó jogdíjak egy része. A kitüntetést – Pásztory Ditta akaratának megfelelően – azoknak az alkotó- és előadóművészeknek, együtteseknek adományozza a komponista születésnapján a Zeneakadémia neves professzorokból álló szakmai grémiuma, akik munkásságukkal jelentősen hozzájárultak a hazai zenei élet fejlődéséhez és Bartók Béla szellemiségének megőrzéséhez.

 

(MTI)