Bartók Új Sorozat: I. és II. hegedű-zongoraszonáta - Szonáta
hegedűre
Előadók: Kelemen Barnabás (hegedű), Kocsis Zoltán (zongora)
A Hungaroton Bartók Új Sorozatának, mely a
zeneszerző műveit (zongoramuzsikáját és néhány kórusművét) 31
CD-én és SACD-én fogja bemutatni, ez a 15. darabja.
Bartók Béla műveinek 1970-es teljes Hungaroton kiadása 29 CD-ből
állt; most talán néhány kevésbé ismert mű is szerepel. A sorozat 2006-ban,
Bartók halálának 125. évfordulóján indult és a tervek szerint 2011-re kellett
volna befejeződnie, de mindmáig csak a korongok mintegy fele jelent meg.
Kocsis Zoltán a Hungaroton egyszemélyes zenekara; nemcsak a zongoraműveket
és a zongorás kamarazenét játssza, de majdnem mindent maga is vezényel. Kivéve,
amikor a zongoraversenyekben a hangszer előtt ül.
Kelemen Barnabás majdnem ennyire jelen van mindenütt:
ő játssza Bartók concertóit és szonátáit is. A Fanfare
34:5 számában Barry Brenesal dicsérte az
előadásában megszólaló II. hegedűversenyt, mely majdnem olyan kiváló,
mint a Székely/Mengelberg-féle; a 28:4 számban pedig Jerry Dubins áradozott Kelemen
produkciójáról a Brahms-szonátákban (Vásáry
Tamással). Kelemen és Kocsis az I. szonáta Allegro appassionatóját
csaknem őrült intenzitással szólaltatja meg, kifacsarva belőle
mindent az utolsó cseppig. A lehető legszorosabb a kapcsolat köztük:
olyanok, mint egy négykezes lény. Kelemen technikája ragyogó: mélyre ás és a magasba repül minden cincogás nélkül, és mindhárom
tétel gyöngéd pillanataira lágy, selymes angriffet
talál. Pompás pianissimói soha nem remegnek, nem csuklanak meg. Kocsis is
lubickol és tündököl.
A korábbi Bartók-összkiadás, mely a duo-szonáták két, számomra legkedvesebb előadását
tartalmazza, hasznos összehasonlításul szolgál. Szeretem Kremer
szabad, világos hangját és nyíltszívű játékát, melyet Smirnov
hűségesen támogat, és a felvétel rokonszenvesen élénk hangzását (mely
szokatlan abban a sorozatban). Számos összehasonlítás után azonban a régi
előadások egy picit felületesnek tűnnek; hangszínük és élénkségük
inkább külsődleges, mint belülről jövő. Nem állítom, hogy az új
előadások jobban tetszenek, mint Kremeré, de
talán jobban megfelelnek Bartók szándékának: föld-közelibbek és jobban
összhangban vannak nem csak a zenei frázisokkal és az előadó
virtuozitásával, hanem a népi elemekkel is, mely a zeneszerző valamennyi
művét átjárják. Emlékeztetnek az eredeti hengeres felvételekre (a 44
duóhoz mellékelve), melyekről a korábbi számunkban tudósítottam.
Az új Hungaroton felvétel CD-jéből hiányzik az
1972-es felvétel csillogása, de SACD-rétege azonos
vele; a hegedű életre kel és a zongora majdnem túl visszhangos. Számomra
megmagyarázhatatlan okból, a surround sound mindkét hangszeren mindkét világ legjobbikát nyújtja.
A szólószonáta befejezése után Bartók találkozott Menuhinnal, hogy megvitassa vele a vonóvezetést, az
ujjrendet és a finálé játszhatóságát. A zeneszerző egy félhangos változatot
is készített arra az esetre, ha az eredeti negyedhangos verzió túl nehéznek
bizonyulna, de ebben nem jutottak egyességre Bartók halála előtt. A
szonáta kiadására Menuhin közreadásában került sor, a kevésbé nehéz
alternatívával. Bartók Péter, a zeneszerző fia 1994-ben újra kiadta
Menuhin változatát, de visszaállította a negyedhangokat. Ezt a kottát használja
Kelemen, aki bagatellizálja a mű virtuóz jellegét, mely igazi zenei
virtuozitás. A kezdő Chaconne nyugodt és
méltóságteljes, a fúga gazdag és világos. Az Adagio gyászosan éneklő, míg
a Presto finale színtiszta
falusi tánc; negyedhangos nehézségei alig észlelhetők. Nem mintha Kelemen
játékában könnyűnek tűnnének. A technikai kivitelezés alig
érezhető; a szonáta most csupán zene és nem az eladó számára kihívást
jelentő kötelező darab többé. Bizonyára ezt akarta a zeneszerző
hallani.
A duo-szonáták itt hallható előadása olyan
csodálatos, amilyet csak hallhat az ember. A szólószonátáé azonban minden
összehasonlítást felülmúl.
(James H. North - Classical
Reviews - Composers &
Works, Fanfare Magazine,
2015. február 8, vasárnap)
Bartók Új Sorozat: I. és II.
hegedű-zongoraszonáta - Szonáta hegedűre
Előadók: Kelemen Barnabás (hegedű), Kocsis
Zoltán (zongora)
Katalógusszám: Hungaroton, HSACD 32515
2015. április 13. Hungaroton