BURJÁN EMIL
ÉRZÉKI
MEDITÁCIÓK
©
GYERGYÓSZENTMIKLÓS
~ 2014 ~
„Óh, dombtető,
nyugalmat
adó végállomás!
Megtorpanok a csúcson,
tekintetem kibontom,
amíg a végtelennek,
az esti horizonton
szál füstliliomot nyújt
fel minden néma ház.”
Ion Pillat
1.
éjféli napfogyatkozás
nyitányával tele a ház
csend-árnyékomra heverek
akár az antik istenek
szimultán frissülök ahogy
fekete űrdimenziók
rajzolnak égre holnapot
(szilveszterkor)
2.
érzéki meditációk
szülnek egyéni víziót
mely általunk is lüktető
korból örök formába nő
(ha
szellem emel palotát)
minket talál ki egy saját
magányát hallgató világ
2014-01-01
3.
világ-rejtély hogyan itatja át
tudatunk léte létünk tudatát
fészkük a lélek és a messzeség
vagyis a pentaton ős-balladák
és csöndhatáron túli fényzenék
2014-01-02
4.
még itt vagyok és
körbejár
déli verőfény ~ éjhomály
évek számlapján a tizen-
két állatöv a végzetem
felé gyorsulni kénytelen
mígnem hazámnyi szívemen
szivárog lassan át a menny
még itt lakom még körbejár
éjféli tél és déli nyár
2014-01-03
5.
nyugalmam az éjszaka
békéjének párlata
ahogyan a gondolat
a szavaknál szabadabb
olyan mintha a zene
sóhajokkal kezdene
~
kottázgatom éjszakák
kórusának dallamát
~
menekülni kell a kor
kényszerzubbonyaitól
2014-01-04
6.
érzéki meditációimat
rajzolták égre vándormadarak
látványként voltam ott egész csapat
melyhez honvágy-hűségem felugat
magányom az égbolttal egy-darab
akusztikánk némább-tollatlanabb
2014-01-05
7.
pásztáz a csend ingája
kint-bent
nagy ismeretlen és kis ismert
határain felejtve ingert
itt rezdül-dobban meg a lélek
membránja melyen át beszélek
2014-01-06
8.
érzelmi evolúciókban
szétoldható a két-világ
idegenül is idelobban
egy csillagbölcsős délibáb
melyből kinő az én-te-mi
szerelmeinkben isteni
csodákat vélek sejteni
2014-01-07
9.
zeném tükör ~
tükröm zene
a néma kor füle-szeme
képzeli titkait bele
visszhang visszhangra felesel
forrásukat nem érem el
2014-01-08
10.
bankterror és/vagy
éhgyomor
adóztatható/lopható
javaim körül szimatol
szülőföldem lélek-kehely
terem-teremt és nem perel
2014-01-09
11.
pánevolúciós jövők
falják a kozmikus időt
múlttá lesz salakanyaguk
~
spirálkarjával a Tejút
centrifugálja szanaszét
~
vágyunk-honvágyunk üstökös
az évszakok körül köröz
(szívünkön átzuhog az ég)
2014-01-10
12.
mihelyt az éjfél nulla
másod-
perce alól éppen kimászok
új tegnappal vagyok modernebb
(akár a kortalan szerelmek)
ezért sem koszorúzza bánat
szivárvány ívű koponyámat
2014-01-11
13.
érzem ha érzek valakit
ha szenvedélyünk alakít
vad ösztönből ösztönvadat
ha alkony néz ha virradat
ha monológ ha párbeszéd
a desztilláló nemiség
gyógyír lehet tündércsaták
sebeire tündércsodád
2014-01-12
14.
(magány dobog vagy kozmikus idők)
helyben járó szívemmel örülök
évtizedeim holnapjainak
melyek felélik az álmaimat
úgy érzem hogy belső végtelenem
titka egy élő világegyetem
2014-01-12
15.
csendet az éjszakából
csendből az éjszakát
kivonva fuvolán szól
ezüstös holdvilág
hegy-pantomim a távol
zenéjű némaság
hajnalig mozdulatlan
ez a gyergyói dallam
2014-01-13
16.
tenyerek vonalaiba írt
jóslatok térképei szerint
rendeződnek össze génjeink
kint és bent iker-végzet kering
drámákká fokozva az idillt
2014-01-14
17.
egy-testben -lélekben -tudatban
átélni ami változatlan
vagy éjszakákból éjszakákba
zuhanni más időkre várva
lebegtetnek (énemnyi pontot)
a szétgyűrűző horizontok
2014-01-15
18
szívem/agyam/lelkem-gyümölcsöt
hálóznak többrétegnyi görcsök
világok körüli feszültség
virrad bőrömre és repül szét
felejthetem ostorcsapóit
a „mégsem-én” hatványozódik
2014-01-16
19.
éjféli tél és déli nyár
között ingázó január
keveri az évszakokat
~
óráim vándormadarak
hangulatokkal követik
az év labirintusait
2014-01-16
20.
érzékeny egyensúly a rím
forrásvíz-fürge pantomim
átcsillan a betűk közén
titkok alól árad felém
azzal ringatva amivel
magába vissza is kever
2014-01-17
21.
érzéki meditáción
belül akar a rációm
maradni – hogy a monoton
magányát hadd dúsítsa fel
jeges-láz élményeivel
2014-01-18
22.
fűt és hűt az is ahogyan
érzem a bőrömben magam
különböző szerepcserék
álmaival vár a vidék
feltündököl arcomon a
leáldozó Nap aranya
leszek képzelt bolond akit
székelyek őrtüze vakít
2014-01-19
23.
ritkulnak az éjszakai
szélfutamok rohamai
csillagtalan harmóniák
lopnak közéjük mágiát
félelmetest akár a kard
~
kerüld a néma zenekart
2014-01-20
24.
mikor a „nem-mikor” irányít
tapintva a csend áriáit
álmodni adom át az élet
akusztikájú testbeszédet
2014-01-20
25.
képzelj violinkulcsot a
szivárványív sávjaira
(csend-skálájú harmónia)
elmondhatatlan ballada
kivetített változata
2014-01-21
26.
önnön köbén a pillanat
zenit-nadír felé mutat
a semminél súlytalanabb
irány átrezgi agyamat
~
(Milyen
Húron Milyen Tudat)
2014-01-21
27.
hús-vér virág ~
hús-vér világ
feszül-lazít ~ feszül-lazít
ismétli egy életen át
az űr apró törvényeit
vagy test vagy űr ~ vagy test vagy űr
mint nappalok ~ mint éjszakák
pulzál-vibrál maga körül
hús-vér világ ~ hús vér virág
hol elsüllyed ~ hol felmerül
kozmosz alá ~ kozmosz mögül
ismétli őt az ész tovább
tovább új Dévavár-falig
akár a létezés dobog
szívem a sorsnyi monológ
2014-01-22
28.
szélcsend-zenéjű éjszakáim
kórusa hét fekete jázmin
tűnődöm néma balladáin
sajnálva hogy a rezzenetlen
derengésben el is felejtem
2014-01-23
29.
eltűnt a csönd tudatalattija
mert (gyóntatónk) a kleptománia
kikezdte az égbolt oszlopait
és csönd a csöndre csöndet havazik
2014-01-23
30.
hullámok álmok partjaink
néhány vitorla visszaint
szellők sziréndalok megint
piramis tölcsér labirint
szellem kikötő odakint
tüzében zivatart magányt
szivárványt látó gyertyaláng
2014-01-24
31.
Jövőnk lassan pilinkéz
Múltunk egy-egy köhintés
Tudati Üledéket
kever bele a Végzet
Reflexein keresztül
Emlékek Színe rezdül
fel-felsóhajt a Rend és
elalszik a Teremtés
2014-01-25
32.
csillagközi kőzetgyűjteményt
dolgozunk fel testért-lélekért
a teremtés élő szerveként
*űrmembránja
bőrünk és zenénk*
(ez amit a szellemünk
megélt)
2014-01-26
33.
kezdet és vég nélküli
munka megteremteni
fényt ~ a fénynek a teret
*
benned érted ellened
dolgoznak idők-terek
mindenütt ~ hogy általad
önmagukba lássanak
2014-01-27
34.
mikor dicsfényem befelé ragyog
fűtöm magam akár a csillagok
kizárva így az örök messzeség
alsó határig hűlt lélegzetét
ezért választja a napsugarat
szövetségeséül a gondolat
2014-01-28
35.
micsoda tűz micsoda kín
markából menekül a fény
(teremthetetlen semmibe)
lélek-honunkon söpör át
marad a tűz a kín a szó
2014-01-29
36.
ködöm-csendem zenei
áthajlások terei
patyolatárnyalata
simulón selyempuha
érintetlen mint a hó
képzeletben gyúrható
mintha röntgen ~ mintha láz
öntudatra ájulás
2014-01-30
37.
cél nélkülin céltalan a
teremtés fény-tünettana
még annyi volt csak látható
hogy létrejön valami jó
gyönyörűség lesz menteni
mi benne szép és isteni
2014-01-31
38.
örök a forma mert a szellem
diadala az anyag ellen
ami a tűnő pillanatban
tartalmaival halhatatlan
2014-02-01
39.
hegedűkben alszik az igazság
és Vivaldi minket álmodik
míg a némasággal vívja harcát
szélbe szórja kottalapjait
röptüket vezénylik a vonók
felidézve A Négy Évszakot
2014-02-02
40.
külső és belső változások
közé szellemtanyát varázslok
hármashatárunk talpalattnyi
mégis befelé kell haladni
ott lesz egy óvilági fárosz
szívemet emeli magához
hogy csúcsán az a fénykulissza
ne pislákoljon össze-vissza
2014-02-03
41.
éj-lassú csillagvonulást
takar a nappali palást
nem-látható folyamatok
lelke az élő állapot
(csendjük a legmélyebb titok)
2014-02-04
42.
evolúciós párbeszédek
csődjeiből tudást remélek
~
magukba omló Dévavárak
másolata megannyi század
de ellentétük is utánzat
*példái a megújulásnak*
2014-02-05
43.
búcsú-csókomba zártalak
akár a fény az aranyat
aranyként őrzöm azt a fényt
mely akkor kettőnkben zenélt
még visszhangozzuk a magányt
noha megint megosztanánk
2014-02-06
44.
tűhegynyi fagymolekulák
illannak csontjaimon át
sugárzásuk még hidegebb
megborzongják az idegek
*napoztatnám a szívemet*
2014-02-07
45.
szavak nélkül beszédes
világom visszakérdez
hogy neki mit jelentek
vagy róla mit jelentek
írom mit a hatalmas
váltóláz-kor sugalmaz
2014-02-08
46.
magamtól magamig
tévelygek nem-kicsit
álmomban alszom el
jósolni tegnapot
két őrangyal figyel
ellenem összefog
vagy ébreszteni fog
2014-02-09
47.
*bolygó-anyám kétpólusú*
testem mágneses háború
agyam-szívem villámai
mögött a harctér spártai
hordok tetoválás helyett
akupunktúrás pöttyöket
azok mély-szerpentinjein
magában szédeleg a kín
~
akár a szentek~lázadók
szülőföldemmé porladok
2014-02-10
48.
házfalon az ajtók-ablakok
ki-bezárnak egy-két évszakot
égtájakkal álmodó tanya
önszeszélyes a lélektana
benne testi-lelki eleség
kéményéből száll a messzeség
és hazaosonnak a mesék
(velük az ingázó távlatod)
2014-02-11
49.
látom hogy a virradat
megfordított alkonyat
éjbe vagy a fénybe néz
egy égaljnyi lüktetés
énem is négy változat
úgy vagyok sokféleség
mint a mozdulatlan ég
2014-02-12
50.
zenetükör és csendtükör
ellentétük titok-tömör
(mely látványokból tündököl)
élhetek-e át szellemit
ha szüntelen átszellemít
2014-02-12
51.
akár az évszakaim ez
az álom is átröntgenez
éjente mind több elvonó
kúrára leszek ágy-lakó
nagyobbat sújt a sors-kovács
és mélyebb a feltámadás
2014-02-13
52.
táruljon távlataira
kíváncsiságom kapuja
~
absztrakt múlt és absztrakt jövő
között a MOST az élhető
figuratív jelen idő
amely formálja ki meg át
mindenkori másik magát
~
bár tévelyeg ide-oda
a létezés örök csoda
ön-mélységeiben merül
alá akár a szárnyas űr
2014-02-13
53.
filmezhetetlen álmokat
szakít meg egy-egy munkanap
egyikük titkokkal üzen
a másik fényes nagyüzem
magamtól ~ mint őspillanat
sodródom egyre távolabb
tán kezdem a szubatomi
szinteket szétrobbantani
2014-02-14
54.
nem evolúciós szabály
az évszakváltó láthatár
négyütemű szívem körül
szorosra zárva szinte fáj
egy trianon utáni táj
2014-02-14
55.
éjfél a csigaházam
alulról süt a Nap
ciklikus változásban
filmezem arcomat
~
áttetsző kósza lelkem
hiány a végtelenben
2014-02-14
56.
idők szétszálló buborékait
követjük vissza nullapontjukig
(képzeletünk tereket zsugorít)
de ami lesz ~ ami van ~ ami volt
ugyanaz a lebegő horizont
(sors-tudatom hasonulva szorong)
2014-02-15
57.
szellemidéző gondolat
a nincs-hálóján szétszalad
érintve lelkek tükreit
magával is találkozik
pár pillanatra meditál
és felszívódik mint a nyár
2014-02-16
58.
átleng a fagy a csontjaim
közlekedő edényein
onnan virágzik szét a kín
(szakaszba fonja fürge rím)
2014-02-16
59.
népdalok csendje is magány
mint hajnalnak a délután
az alma és az almalé
templom ~ hiszen az istené
~
hiány él bennünk-nélkülünk
így járja be a fény az űrt
2014-02-16
60.
örök-hat égtáj
felé a fény száll
robbanva száguld
el a magányunk
oázisán át
keresve párját
~
találva drámák
bolygónyi mását
2014-02-17
61.
két tenyeremre ugyanaz
a semmi súlyával havaz
mérlegelem a messzeség
derengő lázát-hűvösét
körforgalmukban egyazon
tempóval ~ helyben ~ utazom
2014-02-18
62.
valami kortalan zene
harmóniája kellene
hogy balzsamozzon szelleme
lehet-e égi tisztaságú
ez a bolygó-kis lelki kátyú
2014-02-19
63.
el-eltűnődik a Sötét
és holdtalan tekintetét
felejti rajtam álmatag
Magát Igéző Pillanat
nélkül a hajnal sem hasad
csak túlcsordul a horizont
*álmai őrzik ezt a
Hont*
2014-02-19
64.
felfoghatatlan végletem
a semmi és a végtelen
középen mint örök hiány
édesapám édesanyám
előállít e bamba kor
két szék közötti pad alól
sorsom lesz amit a halál
köldökzsinórja kitalál
2014-02-20
65.
anyagtalan anyagiság
néz a fényképről vissza rád
úgy is ha rajta én vagyok
így képviselünk négy valót
(fénykép ~ te ~ én ~ a
verssorok)
2014-02-21
66.
formákhoz simuló folyadék
(mint atomonként a levegő)
önnön negatívjaiba nő
akkor is ha kristálytiszta jég
sejtjük újra sok évszázada
hogy érző kozmosz tápoldata
evolúciónyi örököst
gyógyít-etet-itat és füröszt
2014-02-21
67.
öntörvényű belső tükör ~
vajon
mit nyerhetek az evolúción
(megörökölten örökbe hagyom)
*szabadság-lánc /
szellem-pajzs / törzsi trón*
2014-02-22
68.
mert kátyútlan a NAP körüli pálya
az idő sima geometriája
nem ez a szellem evolúciója
könnyű is a nihilbe csúszni róla
ezért becses minden perc minden óra
magadba nézz ne az illúzióra
kátyúk gyanánt ~ ki gondolná ~ ki hinné
illúziók rétegződnek nihillé
2014-02-23
69.
*anyagtalan űrhullám-futamok*
izomzatommal oda lazulok
nemcsak helyet cserél az itt meg ott
de ötvözök is információt
amely a szétgyűrűző nihilé
*sodor seholse-boldogság
felé*
2014-02-23
70.
szülőföldünk ma látványhorizont
szivárványívvé fókuszál fotont
varázsoljunk alája piramist
sütkérezzenek rovásjeleink
értéke hogy nem múlt-jövő beli
jelzálogok kamata terheli
2014-02-24
71.
nézem a változások fényeit
az eget csillagszívek éltetik
ideghálózatom galaktikák
halmazából kölcsönöz logikát
(két egyetemes ám külön világ)
múltak fátylából így dereng elő
örök tervként a meztelen jövő
2014-02-25
72.
*láthatáron túli távlatok*
nekik láthatatlanul vagyok
vak a fél égboltnyi kupola
körbe tapogató sugara
test- és gondolat-auraként
hasznosítok színt meg némi fényt
2014-02-25
73.
szertegurul az éji csend és
utána illan a merengés
dallamok és akusztikájuk
örvényeit lereagáljuk
az elmúlás zeneiségét
(nem keretezheti be fénykép)
színek-szavak költészetével
álom-alommal vár az éjjel
2014-02-26
74.
bekódolnám az evolúció
reflexeibe mindazt ~ ami jó
de visszakérnék némi kamatot
(legyen könnyebb ez az ingyen robot)
az örökléttől kialkudva még
száz esztendőm utolsó tizedét
2014-02-26
75.
pulzáló hőmérsékletem
a naptűz és fény-végtelen
közötti átmenet ~ amely
egyensúlyát veszíti el
akár a kozmikus üzem
~
tán felemésztve az időt
így győz a nincs maga fölött
2014-02-27
76.
várom akár a sziklaszirt
áthullámozni a nihilt
szorongva egy fél éjszakán át
(görcsös magányom néma gránát)
két nincs közötti semmiként
nem is tudom meddig-miért
mint vaksötét éjfélre hajnal
omlik a tegnapi falammal
test-lélek szellem és tudat
mi szétszed újra összerak
ahogy a kín a szerelemben
(létezni már-már lehetetlen)
hagyom akár a sziklaszirt
belém száradni a nihilt
2014-02-27
77.
vérem néma csobogását
téli szellők dudorásszák
lassúbb-gyorsabb változatban
(hőfokuk kottázhatatlan)
mindenféle zene nyelvén
görcseimet hangszerelném
~
ha e korszak fénybe tárul
mit válasszak láthatárul
2014-02-28
78.
miért kell folyton akkorát
hazudni mint egy ziggurát
politikai pótcselekvés
(amit csalással elvisz ~ elvész)
ez a demo(cso)krácia
lebuktatandók mázlija
2014-02-28
79.
egy evolúciónyi háttér
néhány sors-romlást újra átél
politikák legalja már-már
logikusabb a logikánál
(hogyhogy nem kíséri ágytál)
2014-03-01
80.
álmatlanul „virikolok”
nem törnek rám a marslakók
egy evolúciónyi ókor
rémképe összegyűlve sokkol
semlegesítésük helyett
átalszom a jövőimet
2014-03-02
81.
csendje őrzi éjszakámat
csatazajt kelt aki
támad
valamilyen égi béke
a remeték menedéke
2014-03-02
82.
pihe-puha és
vízszintes ágy
tájai fantazmagóriák
megpihennek sorra Gaudi
tornyain Hitchcock madarai
(orgonál csontváz-ujjú Dalí)
bennem mégis ~ öndicséretül
írom ~ csak a béke hegedül
~
dátum-váltó éjfél a kusza
szellem-torzók lélek-cirkusza
2014-03-03
83.
impulzusai léthatárán
téblábol énem lélek-árván
tapintva Istent ~ Ő vigyáz rám
(két kölcsönös világtalálmány)
egymásba árnyal körszivárvány
2014-03-03
84.
nem érzem
~ csak elgondolom
hogy a hazám kis otthonom
hogy otthonom teremt saját
végzethez alkalmas hazát
*mely szülőföldnyi
délibáb*
2014-03-04
85.
örök a kezdet ~
nem a vég
mely fényeket nyelő sötét
vagyis a kezdet kezdetét
echózza a fekete ég
~
egymásba hull két messzeség
*világegyensúly ~
pontnyi lét*
2014-03-04
86.
sóhajnyi légnyomáskülönbség
cserélgeti az oxigént
tüdőkapum két szárnyaként
egyensúlyoz egy sors-időgép
~
ha célja nélküli ~
vajon
potyautas a tudatom
2014-03-05
87.
svédasztal és angol budi
között zajlik minden buli
befűt pár háborús sztori
kegyetlenségük bronzkori
mindenki mindenhol ma már
csupa ilyet globalizál
(ez a fogyasztói kosár)
2014-03-06
88.
gömb-végtelen
tüdő gyanánt
hajnalt lélegzik éjszakánk
búcsúzásként vele hal a
szellők derengő sóhaja
elsuhanó átmenetek
csiszolják
érzékeimet
2014-03-07
89.
állandó robbanás a
fénycsík
*bárhonnan az örök sötétig*
lázad talán ~ miként a szellem
a moccanatlan semmi(k) ellen
2014. III. 8
90.
magába hulló gondolat
alól a tegnap szétszalad
zuhanna holnapom fölé
örökké fejjel lefelé
test-lélek ~ dupla délibáb
figyeli bennem önmagát
úgy tegnapot mint holnapot
*tőlük ma ihletet lopok*
2014-03-09
91.
fagyfehér
télből hóvirág
(tükörbe néző délibáb)
az is szülhet pár balladát
hogy tőmondatnyi évszakok
hoznak-visznek új holnapot
mely ablakunkra mosolyog
2014-03-10
92.
*égboltnyi felhőmonitor*
röntgen-derengés vándorol
évszak-cserélő szédület
szellőzteti a lelkemet
ma ő is változást tanul
szinte tapinthatatlanul
érzékeny árnyalatokat
ahogy csendjét az alkonyat
2014-03-11
93.
kis membránja van a Csendnek is
saját zenéjű némaság
látható amikor hull a hó
és suhanó álmot idéz
misét hallgat a Föld ~ az Ég
(kever a Lét a Semmivel)
2014-03-12
94.
vízszintesek az éjjeli
sötétség kósza neszei
csend-rétegekben tűnnek el
*a fény emléke énekel*
2014-03-12
95.
állandósult véletlenek
sorozata szabály lehet
szabály szabálya pedig a
törvényerejű logika
benned is gyakran felborul
mert biológiátlanul
szervezi az életedet
a halhatatlan istened
2014-03-12
96.
mivé foszolhat virradóra
az álom gravitációja
pedig páncél-akaratát
szándékaim nem törik át
noha én vagyok mind a kettő
*iszonyat és meredek lejtő*
velük fakasztja gyönyörét
világegyensúly ~ percnyi lét
2014-03-13
97.
belülről
öklöző * szívünk
nem vérmező
körforgalmú erek * pályáit tölti meg
sejtjeink mocsarát * Lélek hangolja át
2014-03-14
98.
fáradt becsukott szemem ~
éber
látványaiban gazdag éjjel
átfog pozitív-negatív
szivárványból egy dupla ív
én vagyok zárójelük is
lendületük a mennybe visz
a rálátás sem biztos ~ annyi
ok van lebegve szétzuhanni
2014-03-15
99.
szivárog
fényfalak alól az alkonyat
velük mind vaskosabb éveim omlanak
(várépítő tudat a törmelék alatt)
2014-03-16
100.
lélegzésem négyütemű
fuvallatok ihlette mű
fejem szintén szabadalom
hiszen a tudathordozóm
érzékek transzformátorát
gerjeszti a mozgó világ
őket szívem turbózza fel
áramló vérköreivel
2014-03-17
101.
se szín se hang se mozdulat
ami rezdülve átszalad
a csenden és a csend alatt
~
ami magának is nehéz
fürkészhetetlen létezés
2014-03-17
102.
(Gondolatod Napszél-Virág)
Mendelejev Táblázatát
tudják a Csillag-Logikák
~
Egyetlen Kozmikus Család
az űrkomp és a szarkaláb
(így gazdag Házad és Hazád)
2014-03-18
103.
*mi és ez a Golyóbis*
bennünk lélegzik ~ általunk
az Evolúció is
~
csak egy kissé elszabadult
hiányzik néhány viadukt
és szánthatatlan a Tejút
2014-03-19
104.
nyugalmam is ~ miként a nyár
emléke ~ antigravitál
anyagtalan keveredés
belső fényű tükrébe néz
ahol zsugorodó magány
ejtőernyője aurám
~
szivárványlásuk jelzi
~ hogy
káprázatomat láthatod
2014-03-19
105.
csendből csendbe átmerülni
a különbség három űrnyi
két ellentét kiegyenlít
nem hányódtam soha ennyit
(örvénylő formám a semmik)
2014-03-20
106.
kileng a csend-iránytű ~ szellemek
hangolják fel a hegedűimet
az évszakok négy húrt pendítenek
~
harmóniáik balzsama tied
2014-03-20
107.
”gyógyulladás” a tűz mikor
parázs lángol ki hamuból
~
ősibbnek érzem a nomád
villámok ostor-áramát
2014-03-21
108.
egy megműtött lábujjon át
lopja belém a kín magát
most iker egyensúlytalanság
keresi kint-bent a nyugalmát
és tanulom milyen fonák
volt mindig is e két világ
eltűnt békém mutatja folyton
mennyire szűk a horizontom
2014-03-22
109.
ha nem csupán energia
a csillag ~ fájhat neki a
vonzás / súly / mozgás és erő
ezeket gyúrja az idő
tömör múlttá és semmivé
(résükként látsz a lét mögé)
2014-03-22
110.
felsejlik minden változatban
de változásként változatlan
nulla-idős ~ sosem esik szét
így őrzi ami nincs a nincsét
*korok alatti és fölötti*
bennünk ő fáj-e vagy a többi
2014-03-23
111.
tudatok álma álmok tudatára
épül naponta (szinte Dévavára)
tünékeny voltuk abban megerősít
hogy még a teremtésnél is van ősibb
olyan amit az űrfény el sem érhet
de újra-újra kitalál az élet
2014-03-23
112.
nem a miénk ~ tehát a Semmié
a Kozmikus Idő ~ mindenfelé
rombolva épít (ez a jelleme)
csak itt a Szellem ágál ellene
örököltük várfal-rakó hevét
(szerencse hogy közömbös a Nagy Ég)
2014-03-24
113.
ma szó és fény egyformán társtalan
forrása és megérkezése van
kódolni a kozmikus párbeszéd
továbbragozható üzenetét
~
felfedezünk-e néhány üstököst
nagy távolságok antennái közt
2014-03-25
114.
megunva néhány meteort
az ősz pincékbe vándorolt
egyszerre mélység és magasság
feledteti sokféle arcát
de frissnek őrzik a mesék
felhők és források vizét
2014-03-26
115.
éjfelet álmodik a dél
harangcsendjük szinkron zenél
”bimm” és „bamm” két szív ritmusát
tanulva rajtam kondul át
~
visszhangjuk öt sor némaság
2014-03-27
116.
órák
mozgólépcsőivel
újabb énemhez jutok el
amely máris olyan öreg
akár a tegnapi szerep
2014-03-28
117.
magánhangzóid futamaira
tercel a táj fúvós zenekara
hány célja vesztett akaraterőt
terelnek egybe páros dobverők
húrod pattanva ~
törve furulyád
idézik az őserdők viharát
ha szünetek torlódnak ~ éjjeli
sejtelmek neszezése éteri
2014-03-28
118.
piramisok
csúcsa-éle
némi sebet odavés-e
a nihil görbületére
(ami nincsként sem a béke)
bosszú fenyeget a kor
sodrásirányaiból
hordaléka pár szobor
(hallgatással szónokol)
2014-03-29
119.
egy kutya-én egy macska-én
bundáján délutáni fény
bölcsességük pillant felém
bölcsőjük szintén a tejút
lakjuk ezt a székely falut
mely ezer évet átaludt
2014-03-30
120.
vér-gejzír alagútjain
oszolva visszagyűl a kín
átmosnak árapályaink
velük Káron ladikja ring
(Noé bárkátlan idekint)
2014-03-31
121.
szálló idők álló örvényeit
nappalok-éjszakák szemléltetik
páráikkal foszlanak éveid
(eltűnik űrfény ~
bárka ~ víz ~ ladik)
2014-04-01
122.
milyen anyag az
időkapszula
álmodhatatlan idomú fala
2014-04-01
123.
Leonardóék sejtették hogy a
világértés a szépség záloga
körkép magunkról a barokk zene
felhőn túlról vezényel istene
~
bennünk támad fel minden ős-csoda
tudás-oázisunk űrpalota
2014-04-02
124.
színtesztek a
hajnali
égbolt pillanatai
kóbor álmaim után
szinte hangulatnyitány
csillagjósda-monológ
sejteti az új melót
(amiből e vers kilóg)
2014-04-03
125.
mozgatva
tart a gravitáció
(bolygónk űróceánban őrhajó)
hálós térgörbületeibe hal
a gondolat paraboláival
szelíd hatalma óvó fénybe zárt
(határtalan aura a hazánk)
2014-04-04
126.
ősrobbanással született-e
a matematika ~ helyette
a nemlét milyen képletekbe
tömörítette semmi-voltát
(ha volt mivé lett a mennyország)
2014-04-05
127.
két dobbanás közötti
némaság
sorozata átlátszó aurád
ő szokta a lélektani
csapdákat elhárítani
űr-bimbónak gondolja gömb-magát
kinyílva csak homorú délibáb
2014-04-06
128.
bolygók ~ elektronok
~ tenyérből a homok ~
a mindenség örök
egyensúlyért pörög
de lelkem is csupa
vén-új dinamika
mint havak és vizek
csakhogy ő ráfizet
2014-04-07
129.
álmaim negatív formáiban
lebeg a testem szinte súlytalan
emlékké párol az időfolyam
(álmomnak illanó formája van)
2014-04-08
130.
génekben vagy az evolúciókban
az őket firtató tudás is ott van
teremteni
filozófiai
mélység-magasság
~ ég-föld fiai ~
szeretjük az ős-ős múltat miként
élő bolygónkat ~ az űrkölteményt
2014-04-08
131.
Korond
képtárának egyik
festménye alá
érzi a fény a ház a lomb a pázsit
amit egy pillanat sűrítve szállít
örök csendek világharmóniáit
2014-04-08
132.
álmokkal átitatva ébredek
tegnapi tudatom körüllebeg
~
világgá küldik józan testemet
2014-04-09
133.
csontsejtjeimbe szánt bele
a földtömeg erőtere
(mint sziklafalba repedést)
*megújulok vagy elemészt*
fohászom is fejemre hull
az égből vissza válaszul
~ legyek a vénülésen úr ~
2014-04-09
134.
átjárnak álmaim mint őket én
dupla nyitottsággal két fajta rém
pár évtizede egymást kerüli
ellipszisük Föld és Hold körüli
~
konok érzelmek árapálya tart
szimfóniában békét-zivatart
2014-04-09
135.
belénk pazarolt evolú-
ciónkkal szem- és fültanú
tettes és áldozat vagyunk
*magába így ölel a múlt*
2014-04-10
136.
szíved motor ~ kormánya a tudat
kiszolgáltatod nekik magadat
mert készen kapta önismereted
mely gyakran félre is vezethetett
de beleszól a lelkiismeret
(szellem-iránytű és szellem-terep)
2014-04-10
137.
vezetnek a hargitai
csillagpontok irányai
fényeken túli léthatárig
amely a képzelettel játszik
hadd súgja meg miért fonák
ez a túlszervezett világ
2014-04-11
138.
bomló rügyekben ~ magvak
csíráiban
hány ősrobbanás mai tudása van
körbenézve már-már elhiszem hogy az
örökéletünk folyamatos tavasz
2014-04-11
139.
szelek és lombvitorlák
csendünket kaszabolják
foszlányait parittya
gumijaként hajítva
~
az éjfél némasága
markol minden faágba
futó felhőkbe írják
sikolyok pantomimját
2014-04-12
140.
huzatos kéményemen át
a fölös füstenergiát
küldöm a tág egek felé
mert az is a végtelené
enyém a (lelkemmé dagadt
gondot megoldó) gondolat
2014-04-12
141.
kutyám kutyaként ~ cicám
cicaként
tesz-vesz a mindennapi falatért
más szagvilágra mozdul ösztönük
de tiszta lelkük ontja a derűt
2014-04-13
142.
derengésből tudom
hogy az
időtlenség hajnalt havaz
álomlassú pillanatok
ébresztgetik a friss napot
és szinte mozdulatlanul
szívem is új ritmust tanul
2014-04-13
143.
áram mozgat ~ sejtjeim
robotok
saját áram ~ akár a napraforgót
ha túltöltődtem társaimnak osztok
lélek-könnyű szeretet-csomagot
2014-04-14
144.
árnyak lopakodtak éjszakánként
udvaromba lim-lom ócskaságért
(kinyomozta aki erre ráért)
2014-04-14
145.
aura gyanánt körös-körül
csillagpontoktól tüskés az űr
morze gyorsasággal
hirdetik
a teremtés lelki sebeit
égő fájdalom a fénysikoly
melyben a reménység bujdokol
2014-04-015
146.
pontra~pontra~pontra
pont
összeáll egy horizont
ha repülsz rögtön követ
(mint versemben a szöveg)
félkész téridő szövet
hullámzik menet-jövet
úgy is hogyha ülsz vagy állsz
(szülőföldünk táj-szeánsz)
2014-04-15
147.
tegnap ~ ma ~ holnap körbezsong
tér-éhes időhorizont
nem lesz mi van ~
nem lesz mi volt
félig kész konstellációnk
festi a csillagközi port
2014-04-16
148.
*diák~tanár~ész~iskola*
*az evolúciók kora*
zászlót emel össznépi láz
SZABADSÁG-ÉHÜNK LÁZADÁS
2014-04-17
149.
szirom-dzsungel a
szilvafán
négy évszak súlya költözött
szél-edzett ágai közé
méheknek hangversenyterem
egy-színű kokafónia
vattába pólyált némaság
(sejtfallá épült dévavár)
2014-04-17
150.
kifordított-befordított
lelkem-testem külön titok
más léptékkel számíthatod
a tudati dimenziót
határainkat elkeni
mégis meg tudja érteni
2014-04-18
151.
másfél vagy két öklömnyi szív
körül fél mázsa negatív
izmok-csontok gépezete
örök robotra fogja be
fortissimója
végzetek
láncolatára mond nemet
2014-04-18
152.
árnyékaid szellemeként
több színt ~
energiát ~ esélyt
kaptál a Naptól ~ okosabb
vagy és ők csak lapítanak
(vagy áltatod csupán magad)
2014-04-19
153.
tudatalatti fekhelyed
álom-szeánszokig lebeg
párnád idő-tér lágy-kusza
végtelenének fókusza
áthangol mindenféle trükk
seholse voltál mindenütt
2014-04-19
154.
*szeretetünkön átzuhant*
tán üstökös sebhely a hant
hol hamvaink hamvadnak el
az égi béke félsiker
2014-04-20
155.
mintha tetőn lyukat keresne
próbálkozik a ritka zápor
szivárog lelki szenderemre
hogy tükre legyek a szobából
szívem előnye árnyalatnyi
*dobpergésükre nem riadni*
2014-04-21
156.
semmi semmivel beszélhet-e
mikor az éjfélnek fekete
csendjébe fullad lélegzete
ekkor sikerülhet hajdani
álmokig visszalazítani
2014-04-22
157.
kutyámban az ugatható
mellett van mondanivaló
lélek-iránytű-rezzenés
megérzés-reflex-ösztön-ész
valami több ~ eredeti
ősbölcsesség jutott neki
2014-04-23
158.
éjszakák és nappalok
ritmusába simulok
próbálván az isteni
szikrát nem felejteni
szinte mindenütt jelen
van akár az ihletem
köztünk néhány pillanat
csúcstalálkozó marad
2014-04-24
159.
szétszedhetően összetett
a lelked és a szellemed
megannyi „nincs”-en átsuhan
ami nem volt nem lesz de van
a létezőt a nihili
rejtély magába öleli
végösszegük mutatja hogy
a fejlődés helyben totyog
2014-04-25
160.
két „tárgy” körül három hiány fáj
kisebb vagyok az aurámnál
magába törpül a Golyóbis
csupa vedlés a Napkorong is
(melléfog a feltámadás-tan)
lelkemben csöpp fényóceán van
2014-04-26
161.
három dolog kellett háborúinkhoz
amit a béke most visszakasszíroz
2014-04-27
162.
időlomb és időgyökér
galaktikákon túlig ér
nincs oka nincs okozata
hiányaként is önmaga
agyamba fészkeli magát
rokonom a múló világ
friss rügyeim az idei
boldogság másodpercei
echózza sok madár-levél
amit versem továbbzenél
2014-04-28
163.
egy éjszakányi árny terül
lélekre-tájra ~ ám belül
az ösztön dolgozik tovább
gyümölcse az álomvilág
mely dévavárként éli át
az összeomlás látszatát
2014-04-29
164.
*csendem korbácsa a zene*
ellentétem ~ de részem-e
kiszorítani némely űrt
azonosulna lényegünk
2014-04-30
165.
fordulatszámláló hónapok
feljegyeznek minden tegnapot
(velük lassan én is elkopok)
csak a „volt” meg a „nem lesz” a kincs
megfullaszt a kinti-benti nincs
2014-05-01
166.
kopoltyú-szomjas a levél
amit a fény körülzenél
dallam-erőd a lombvilág
kórus ringatja szólamát
pantomim hangjegyeivel
neandervölgy varázsol el
2014-05-02
167.
víztükröm búvár-délibáb
túlél akárhány éjszakát
tejúttal és felhő-tutajjal
melyet alámerít a hajnal
~
káprázatos világokat
ölelve önmaga marad
2014-05-03
168.
égi csakra életem
észak és dél tengelyen
vonz-taszít nyugat-kelet
dolgoztatva szívemet
lelkem szinte válaszul
félnap hervad és virul
(minden perce régi-új)
2014-05-04
169.
hét szín hét hang és hét csoda
keverten áramlik tova
napoktól huzatos az ég
kontrasztjuk csukja-nyitja szét
(értünk dobog a messzeség)
2014-05-05
170.
szívként hullámzik önmagán át
a szerelem meg a barátság
éteri tájakká omolva
mintha emlék emléke volna
ködormokból sóhajnyi forma
visszhangra bízza némaságát
2014-05-06
171.
értem jó néhány gyógynövény
zsoltárt susog amit a fény
színskálájától ellesett
szivárványozva énemet
mert egy a sors bár más a maszk
*sejt szinten éljük ugyanazt*
2014-05-07
172.
szíved motor ~
kormánya a tudat
kiszolgáltatod nekik magadat
készen kapja az önismereted
mely gyakran félre is vezethetett
de közbeszólt a lelkiismeret
(szellem-iránytű és szellem-terep)
2014-05-08
173.
mozgó vakfolt az éjszakánk
hozza-viszi a fény-hiányt
amit álmokkal pótolunk
(mint szürke Hold a kék azúrt)
sok égi törvény idelent
vonzódást és óhajt teremt
2014-05-09
174.
anyagtalan az éjszaka
visszhang határú csarnoka
kísérteteknek szálloda
lélek-kórusnak gótika
tegnap/holnap-akusztika
~
különben csak galaktika
az anyagtalan éjszaka
fényvisszhang szélű csarnoka
2014-05-10
175.
belélegezhető csendet ketyeg szét
jelezve az idő kopsemmi testét
hányféle kor-tüdő a földkerekség
amelyben összenő múlt és jelenlét
2014-05-11
176.
ágak között hat fénybogár
kontrasztja sűrű félhomály
magányon áthulló jelük
visszhangtalan talajra süt
egyéb választ nem küldhetek
csupán rakéta-rímeket
2014-05-12
177.
másképpen gravitálnak
az álmaid ~ a vágyad
mert kinti-benti pályák
hibáit korrigálják
gyógyítva gyógyulást is
te part vagy ~ ők meg árvíz
2014-05-13
178.
behunyt szemhéj alatt
átlátszó titkokat
villant a pillanat
hogy múltaddá kavard
mint békét és vihart
*légy páncél~lándzsa~kard*
2014-05-14
179.
tudatom körüli
test-szerű aura
kínját szétkürtöli
(nem a maga ura)
ma lényem lényeként
szikráztatok reményt
hogy lássam odabent
mivé kövül a csend
2014-05-15
180.
ismét napozni vérerek
waterlójából ébredek
évszaknyi tájban dévavár
romjain égi létra vár
a zuhanás iszonyatával
mely reggel-alkony közti párbaj
2014-05-16
181.
lelken kívüli bennem az idő
miként a víz ~ a tűz ~ a levegő
örvények mélypontján találkozunk
mert szellemével odavonz a múlt
anyagtalan sötét hatalma is
(a létezés fordított piramis)
2014-05-17
182.
nézd a zöldek lim-lomát
égi kék a lombon át
folt hátán folt a világ
benned néha válaszul
dirib-darabokra hull
ekkor vagy te régi-új
2014-05-18
183.
van felhő rajzú égi hang
mely villámfénnyel indul el
szimfóniák mögötti szín
vad mint az első jajszavad
mint vízözönszerelmeink
nehéz akár a születés
2014-05-19
184.
kelet-nyugat vízszintesen
érkező sugarai sem
találkoznak a végtelen
szétgyűrűző bugyraiban
~
külön világával hogyan
lel egymásra két szerelem
2014-05-20
185.
*szélcsenddel induló vihar-zene*
a város és a hegy-völgy dzsungele
zeng csatasorba állva ellene
fénytükrű lelkem is borzong bele
ám belesír egy hangtalan derű
fellélegzem akár a lomb ~ a fű
2014-05-21
186.
naponta egyre-egyre bennebb
menekítgetem a szerelmet
vele borogatja kobakját
a félig agyonvert szabadság
hazudozók meg sem köszönvén
osztozkodnak munkám gyümölcsén
kis kozmoszom kifordítottan
mutatja mennyit gazdagodtam
2014-05-22
187.
túlél a fizikai test
amit a lélek elereszt
átszellemülve semmivé
egy nem psziché szerű psziché
aurájában bújni el
(ennyit veszít a porhüvely)
2014-05-23
188.
már elfogadtam hogy nekem
sors-záró vég a végtelen
létem előtti és utáni
nemléttel mit tudnék csinálni
kettős csendjük belül-kívül
évek ráncaivá kövül
2014-05-24
189.
*űróceán~földóceán*
világítótorony szobám
plafonján az első sugár
éjfélt átfestő aranya
~
néhány napóra fejen áll
vagy számlapjuk a Föld-Anya
~
honnan tud tündökölni fény
az álmaink mennyezetén
2014-05-25
190.
csendjébe záruló virág
álmodja holnapi magát
amikor újra fényre nyit
szellőkre bízva szirmait
2014-05-26
191.
vitézeim az evolúció
csatársorában * mogyoró ~ dió
lósóska ~ búza ~ zab ~ banán ~ narancs
mindenkinek egy a hadiparancs
egymás testébe térni vissza mint
humuszréteggé porló hamvaink
2014-05-27
192.
ahogy a vérem át-meg átköröz
nyomot hagy mint a messzi üstökös
napszívem és a belső kozmoszom
pályáin rejtélyekkel osztozom
kifordított-befordított csodák
törvénye a mozgó tükör-világ
2014-05-28
193.
képalkotás az alkotás
*áttetsző mindenség-varázs*
látja emésztő gondomat
is a világnagy gondolat
az ami folyton csak teremt
(másolható-e idebent)
2014-05-29
194.
torony hegyén a napsugár
hajnalt jelez ~ alkonyra vár
feledteti az álmait
melyeket őriz a zenit
*naprendszerrel gondolkodik*
~
kozmosznyi kérdőjel a fény
nem csupán égi tünemény
2014-05-30
195.
fekete éjszaka után
harsan a színes fény-nyitány
szabadulás igézetével
árad valami lélek-éter
élő látvánnyá szerteszét
(kottázható mint testbeszéd)
2014-06-01
196.
haverok az éveim
repülőszőnyegein
~
célba vesz a sehova
lebegés iszonyata
~
felsír a röntgenszemű
mélyből egy-egy zenemű
2014-06-02
197.
bakó-e aki odafent
szivárványt szép görbére fent
irdalni a gömb-végtelent
(létünk köldökzsinórja szent)
2014-06-03
198.
csend alatti dallamot
festenek az alkonyok
színskálájuk ahogyan
érkezik tovasuhan
egymáson át-átborong
ami lesz és ami volt
~
lehet-e az én tüzem
is mennyei szerelem
2014-06-04
199.
hogy itt vagyunk az tartalom
hiányunk formai keret
van aki minket így szeret
de a jövőnk is polifon
~
kereszt-irány a feszület
eget és földet összevon
2014-06-05
200.
húszéves almafám formai jel csupán
tartalmilag talány ~ négy évszak
talaján
nyújtózik ég felé
*lelke a kozmoszé*
2014-06-06
201.
nem létezik előjog
de valaki jövőt lop
fél négyzetméterenként
az isteni teremtés
~
sorsom köldökzsinórját
nyakam köré csavarják
akiknek az igazság
nagy igazságtalanság
2014-06-07
202.
fordított
napfogyatkozás
a hajnal (színfeltámadás)
szorgos szívem visszadobogja
magát mélázó tudatomba
szabaduló énem pedig
aurává zsugorodik
2014-06-08
203.
fény-árnyék árapályán
téblábol lélek-árván
szellő-puha szivárvány
*ha nincs baj Ő vigyáz rám*
2014-06-09
204.
tudatmögöttim úgy
van itt vagy ott
mint szemhatár alatti csillagok
két égi félteke együtt mozog
*átélem amiről még nem tudok*
2014-06-10
205.
vers-sorok szögesdrótjain
fennakadnak a szavaim
sejtenként vérzik át
mind a két retinád
akkor gyógyul be amikor
emlékeimmel egybeforr
2014-06-11
206.
követve szívünk ritmusát
rajtunk a semmi csobog át
önsúlyunk ellentéteként
(ő szűri szét a fürge fényt)
éter fölötti zenemű
mert komplikáltan egynemű
kontrasztja a világhiány
(feltündököl sok aurán)
2014-06-11
207.
felhők repülőszőnyege
zápor gyanánt ájul bele
lombok-füvek sűrűibe
~
vizek ~ halmazállapotok
körforgásában újulok
(másolva néhány évszakot)
2014-06-12
208.
testemre simuló hiány
tapinthatatlan aurám
állva köröz körözve áll
majdnem lét- és nemlét-határ
így bár kopsemmi tünemény
csak hozzá képest én az én
2014-06-13
209.
testi aurám antitest
szorításából nem ereszt
körülbalzsamoz fáslija
legkülső énem múmia
megfordíthatom ugyanezt
ha körbefásliz balzsama
századom bűne álruha
2014-06-14
210.
kottázható a néma csend
árnyéka ~ bármin átdereng
a testbeszédes monológ
(valóság súgja a valót)
lassításban egy igazi
intergalaktikus mozi
2014-06-14
211.
szívem-dobhártyám párosan
testfüggő és otthontalan
szétlüktetik magányukat
mint a csillagközi anyag
de összetartja némi láz
(létezni lassú robbanás)
2014-06-15
212.
éjfél sötétje hajnalig
bőröm alá zsugorodik
annyira hogy a reggeli
napozás hűlt helyét leli
~
kigyöngyözöm pórusaim
közlekedő edényein
keresztül kétéltű gyanánt
az álom-ébrenlét hiányt
2014-06-16
213.
megszenvedett-harcolt-elhazudott
történelem előtti állapot
a lelkek ősbékéje-dzsungele
*a többi evolúciós zene*
2014-06-17
214.
amennyiben az álom én
vagyok ~ az
éjszaka felén
osztozkodom de kivel is
(lovaktól kérdi a kocsis)
2014-06-18
215.
örök kérdőjel aki lát ~ csupa felelet a világ
csupa kérdőjel aki lát ~ örök
felelet a világ
örök felelet aki lát ~ csupa
kérdőjel a világ
csupa felelet aki lát ~ örök
kérdőjel a világ
2014-06-18
216.
véges időm a végtelen terekben
két aurának elképzelhetetlen
~ vagy ha igen ~ köztük jár lelki csendem ~
(megborzongatja a Hegel-i szellem)
2014-06-19
217.
formák áttételeivel
ágyam padló fölé emel
rajta felejtem a tömeg-
vonzásban úszó testemet
mint egyik ellenpólusát
(törvényszerű az árvaság)
2014-06-19
218.
kifordított hajó az űr
leszórja titkai közül
szétszálló alkatrészeit
~
itt önmagában utazik
a fénymembránú gondolat
hadd lássuk az igaz utat
2014-06-20
219.
fényjelre kapcsol a
június-mikrofon
erdőcsicsergésű
hajnal az udvarom
háttérben a nap-éj-
egyenlőség zenél
harmóniáiban
félév munkája van
2014-06-21
220.
nincseimet növelve lélek
ruhájú látomást remélek
(mert ami csak volt az is éltet)
milyen kínokkal fogy az élet
2014-06-22
221.
már semmi-múltak még semmibb jövők
erőtlen erőterei között
átmenetként lebeg jelen-időd
amely a nincs-világba visszalök
2014-06-22
222.
fák törzsébe belelátnak
hajló izmot ~
csigolyákat
visszafelé ugyanaz van
erkölcsünk a faragatlan
(lelki űr a kék magasban)
2014-06-23
223.
csupa „nincs” a csend-öböl
~ noha délibáb-tükör ~
duplázódó semmi mely
némaságba süllyed el
2014-06-23
224.
első gondolatunk a „van”
felismerése ~ második
szintén világnagy ~ ő a hit
a létben és a létezők
bűntelen igazaiban
(ez ad szeretetet-erőt)
a többi már csak árfolyam
2014-06-23
225.
lelkünk nem tesbe-hónapokba
egy évszázadba öltözik
örökli tévedéseit
de nem kíváncsi „gyóntatókra”
jogért nem vettünk hógolyót
hogy szerválgassák össze-vissza
túlélők és áldozatok
himnuszait az ég felissza
2014-06-24
226.
sorsom csupán léleknyi lék
nyitott akár az égi kék
sodródik mint az évszakok
együtt lopnak fényharmatot
vajon legmélyén-legbelül
milyen kincset csillant az űr
2014-06-24
227.
mert pályaíve óraszerkezet
pontos időzónákkal penderül
bolygónk zaj nélkül tengelye körül
(nem szótagolva másodperceket)
egymást gerjesztik az idő-terek
hiányukat nyeli az éhes űr
2014-06-25
228.
álom beli énem
túlnő a sötéten
mindenféle bűnön
amit kell kerülnöm
~
ami neki rabság
nekem az igazság
2014-06-26
229.
mióta szobraimat őrzik
testvéreim az éjszakák
lopást álcázó titkaikkal
költői álmunk egy-család
virrasztás közben újraélem
kis kozmoszunk csöpp káoszát
2014-06-26
230.
mint a teremtő értelem
sok-sok céltól céltalanul
tűnődöm a szépségeken
(helyettem ez a vers tanul)
2014-06-27
231.
zápor vize futó egyensúly
ugyanilyen a lomb amely hull
helyet cserélünk az időben
csupán a sehol az időtlen
hiszen iránytalanul árad
mint a hiánya glóriámnak
2014-06-27
232.
233.
234.
235.
236.
237.
238.
239.
POÉTIKA-TEKTONIKA
/*/
Bretter György egyik felismerése, hogy „A szerkezetet
hallani kell, a mondatok olvashatók.” Természetes igény, ha a mondatokban
keressük a rejtett szerkezeti elemeket, amihez a költői nyelv három
funkciójának ismerete segít, ezek pedig a következők: 1). Gondolatközlés; 2). Az
egyneműsítésből kialakuló visszaérzékítő funkció; 3). Megjelenítő funkció. Ezek változékony
ötvözetéből keletkezik és hat a művészi közlés. Aminek természetére világít
rá egy másik telitalálata, miszerint: „Háromszoros
felfüggesztés a vers: felfüggesztjük benne mindennapi életünk esetlegességeit,
felfüggesztjük benne a mindig egyedi dolgokhoz kapcsolódó szubjektivitásunkat,
felfüggesztjük benne a dolgokat alakító cselekvést.” (Itt és mást; 472; 501) Ebből a
szempontból következik, hogy a puszta, absztrakt gondolatközlést teszi
zárójelbe a másik két funkció. Viszont,
ami a felfüggesztés-sorozat után megmarad, az határozza meg a másik két
funkciót, tehát a valamilyen esetlegességet,
az egyedi dolgoktól független szubjektivitást
és a cselekvés nélküli alakulást.
Mindezt (hiányok láncreakciójaként, elvontabban: a negatív lét evolúciójaként) néhány
sorban próbáltam kamatoztatni:
első ötletnek sem
akármi
a Semmiből Űrként kiválni
hogy a köztük támadt különbség
terét hiányukkal kitöltsék
anyagok és energiáik
~bár az értől az óceánig~
/*/
Szabó Lőrinc egyik
tizennyolc-sorosában a költői nyelv két funkcióját alkalmazza: 1. gondolatközlés, ami ebben a
versében „helyzetjelentés”, „tényközlés”, ilyen a verssorok többsége. 2. visszaérzékítő funkció,
amit a költő a róla portét festő képzőművész szempontjai
szerint végez el, mintegy megduplázva a „valamilyen szubjektivitást; olyan,
alább félkövéren kiemelt
szavak-tájelemek tartoznak ide, amik krétarajzba kívánkoznak, amikre a
festő a maga vizuális kifejezőeszközeinek megválogatásával redukálná-egyneműsítené
a látványt. Itt a visszaérzékítő funkció a képzőművész-szerepébe
való helyezkedés, ami messze más, mint a dolgokat
közvetlenül alakító cselekvés, ennek jelzése a „mint” és az „ahogy” is. Könnyen illusztrálhatók volnának a versépítkezés
logikájából következően a visszaérzékítést szolgáló sorok.
Szabó
Lőrinc: RIPPL-RÓNAI
„Ülj
csak le!”, mordult rám és máris új
papírt feszített deszkájára. Túl
a Róma villán, Kaposvár felett,
oly gyöngédség bolyhozta az eget,
mint a kabátom kékes hamva. „Ülj
csak le!”, mondta megint „most sikerül
félóra alatt, vagy soha sehogy!”
S
már fogta a krétáit. Hónyomok
integettek, sárguló, laza fény,
a barázdákból s a karók hegyén,
arrébb meg, barnán friss-zöld erezet,
vetés vonalazta a földeket.
Néztem a tájat s a
Mestert (ahogy
engemet ők):
tavaszi áramok
keverték köröttünk a színeket,
/*/*/
Áprily Lajos is a költői nyelv
két funkcióját érvényesíti: 1. gondolatközlés,
ami egyszerűen a tények felsorolása, a maguk száraz fogalmiságában. Az
első szakasz mindenik páratlan számú sora, majd a második szakasz majdnem
minden páros számú sora ilyen. 2. megjelenítő
funkció: a félkövérrel kiemelt sorok
érzésvilág hullámzásait jelenítik meg, ami ismét a valamilyen különös szubjektivitás. Ha illusztrálni kellene
a verset, a gondolatközlő funkcióval megfogalmazottak lennének alkalmasak,
de azok visszhangjait sejtető sorok áttételessége már nagyon nehezen.
Áprily
Lajos: KAKUKK
Szól.
Elhallgat s figyel. Megszólal újra.
A lombot édes láz
borzolja meg.
Mintha
Pán-fuvolából szabadulna,
hangpárja hívó, buggyanó, meleg.
Ha ez a vágytól duzzadó
zene
egyszer
lelüktet majd egy szikla-szájon
s ujjongva száll a néma mélybe le,
ahol komor király az én királyom,
rezzent a hang, s te, sugaras világ,
a mély ködön túl megjelensz előttem:
forrásvizek, rétek, hegyéli fák,
sok hű arc, melyet életembe szőttem,
holdfény játéka házunk terraszán,
/*/*/*/
Váci Mihály a költői nyelvnek
a gondolatközlő és a visszaérzékítő funkcióját
beleolvasztja a megjelenítő funkcióba. Verseiben is hangsúlyos a
képanyag egyneműsítés, például, ahogy a címben előrevetíti és összefoglalja:
A Föld tomporán, két dolgot von
össze, a derékon aluli-fölüli emberi test és a két féltekéjű földgömb
formai-helyzeti, anatómiai-geodéziai hasonlóságának vizuális párhuzamát követi
végig, amibe beleszövi a háromszoros felfüggesztés révén a maga – szociológiai
– reflexivitását. (Valójában itt a visszaérzékítő funkcióban
összekapcsolódik az érzékelés kapuja (ami az ihlet pillanata) és az érzékelés
horizontja (ami az ihlet hatósugara): egyéni társadalmi vonatkozásokká, „társadalmi tükröződés”-sé terebélyesítve azt, ami a hasonlóságokból következik.
Ezáltal az anatómiai tagoltság és a féltekékre való oszthatóság társadalmi
meghatározottságok törésvonalába ékeli a költőt és korát, aki a maga
módján viszontdeterminál, hogy ez a történelmileg nyomasztóan félresikerült
egyensúlytalanság legyen súlytalanság:
„Tiétek a Föld alsó
része,
széles, forró csípője,
az eszméleten aluli tájak,
a gyomor alatti nyers pucérság,
a délkörök pálmaleveleivel fedett
szoknyaalatti forróság öve.
Ott éltek
távol a Föld zabáló
pofájától,
ahol végződik az emésztés,
s ahol elégtételül
csak a szerelem párás homálya marad.
Ti, a Föld csípejének népe,
két-láb-közti
forró világok
szapora buja gyermekei:
– a gazdag teli mell;
a szoptató, édes, jóllakató emlő
felettetek fenn remeg,
messze, mint a fehérek kitalált mennyei.
Nem láttalak én titeket
csak a külvárosok sivatagjaiban,
a tüskeerdők kunyhói előtt:
– őserdők szőrzetében
ugráló,
Földet viszkettető
szapora feketék,
kopár földeken
kecskéket vakarva.
Amerre jártam – mindenütt
két világ vicsorog egymásra,
két fajta ember él a Földön
a megváltó században is:
– mindenki fehér,
aki jóllakott,
mindenki fekete,
aki nyomorult.” (457)
Ehhez hasonló példának számít a
Világ teremtői (451) és a Paradicsom (459) című versének
néhány részlete. Az első cselekvéssort egyneműsít, a második környezet-jellemzéseket
von feldúsultan sűrű hangulatba:
„És
mi – tolongó pázsitokként –
csak vonulunk a Föld alacsony porában,
sárban fulladva, égő homokba
fojtva,
pucér giliszták, nyeljük, megemésztjük,
nyálunkkal elkeverjük a dologi világot;
barázdával teli a szánk, nyelvünkön
szántóföldek rettenetes íze omlik,
keserűn,
szenet eszünk és lélegzünk cementet,
port legelünk, iszunk rá homokot,
tüzet falunk, akár a gépek,
bőrünkön
virít a verejték, hegesztések sebe,
bányák fetrengnek álmainkban.”
(Világ
teremtői, 451)
„Paráznán kitárja méhét
a banán virág,
vajúdva sikolt ez a felhasadt anyaméh.
Az orchideák kolibriként lebegnek
a trágyasűrű
légben,
szimatolva szopják a duzzadt sugárzást.
A patak fölé faldosó
lombok hajolnak,
bivalyszuszogással szürcsölik a
hűvös
tenyérnyi nedvet a pálmák.
A bambuszon majomként csimpaszkodik
fel-le
a nyávogó szél, – átlőtt elefánt
fülekkel
hallgatóznak a filodendronok, legelnek
lomha szuszogással a zsiráfnyakú ágak.”
(Paradicsom,
459)
Virágcserép és lámpaláng
bizarrnak tűnő hasonlóságát sorjázza az alábbi egyneműsítő
(metaforikusan illusztrálható) rokonításban:
„Aztán keblébe nyúlt, s
onnan, ahol szíve dörömböl,
síró pénzt ölelő, összegubancolt zsebkendőből
kivette a gyufát, a fény fűszálnyi plántáját,
megdörgölte bezárt bimbóját s mint cserépbe mályvát,
lámpába ültette a kis sziklevelecske lángot,
és tenyérrel óvta az árvácska-szirmú virágot.”
(A lámpagyújtás ihlete – 797) {Váci Mihály
Összegyűjtött művei ~ Magvető könyvkiadó, Budapest, 1979}
* ~*~ *~ *
{{Nagyrészt a külső formák mentén
követtem a fenti okfejtésben a nyelv alakváltozásait. Most azok értelmét
a belső formák felé tapogatózva foglalom össze.}}
MÚZSA-TAN
Verseimben a három
költői funkció valamilyen belső szervezettségéhez kerestem az
élmény alapon összegző ihletet, hogy a száraz fogalmiságban fogant
szavak az auraközelség különösségében felcsillanjanak. Magáról az esztétikai
különösségről pedig a
következőket illik tudni: klasszikusaink egyike állapította meg, hogy
„a műalkotás mindig a szemlélet határán jár”. A szemlélet az érzékelés
kapuja, a határ az érzékelés horizontja, Amiből persze kihagyhatatlan az a
bizonyos „mindig”, azaz az ihletett szemlélő, aki (alkotóként bizonyos
arányokban) az egyik friss élményével-aurájával érinti az érzékelés kapuját,
a másikkal az érzékelés horizontját. Például:
„elaltat szívem ritmusa
pedig élet-halál tusa”
Más, ugyancsak léptékeket
felvillantó idézet szerint: ha a térről emlékeink vannak,
amennyiben azt tudjuk, hogy itt vagy ott jártunk, esetleg nem jártunk korábban,
az időről pedig az a tapasztalatunk maradt, hogy ránk
erőlteti a felejtést, akkor ezekből következik a szintetizáló
eszmélet, hogy:
„Emlék a Tér ~ Idő
a Feledés
versem tehát a Semmiből
idéz
vagyis Formája már örökre
kész
így sejteti mi a Világ-Egész”
Burján
Emil