Esély és ösztönzés a gyakorlatban
Kiss Alberttel, a Zalabéri Általános Iskola és Alapfokú
Művészeti Iskola igazgatójával és tanárával beszélgettünk ösztönző
modellről, szunnyadó tehetségekről és nemes versengésről.
Ön a Zalabéri
Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója és tanára,
intézményük egyúttal akkreditált kiváló tehetségpont. Hogyan telik egy
munkahete?
-Egy átlagos hét minden napján az iskolánkban fél
nyolckor kezdem a napot és délután öt órakor távozom. Hétfőn
szemrevételezem az iskolát, áttekintem a hét teendőit, ha szükséges
vezetőségi vagy tantestületi értekezletet tartok. A hét többi napján a
mindennapi rutinfeladatok mellett, – e-mailváltás, ügyintézés vagy a KLIK-kel való kommunikáció – biológiát és kémiát tanítok,
irányítom az intézményünkben zajló innovációs folyamatokat, a pedagógiai
kutatásokat, a pályázatok írását és megvalósítását. Kapcsolatot tartok fenn és
aktívan működök közre számos szakmai szervezettel, például a MATEHETSZ-szel, a Pannon Egyetemmel, a KGYTK
Tehetségsegítő Tanáccsal, határon túli magyar és hazai
tehetségpontokkal. Eközben kitüntetett figyelmet fordítok a komplex
tehetséggondozásra, valamint a tehetségígéretek fejlesztésére, a lemaradók
felzárkóztatására. Az iskolai tanítás után saját kutatásommal tevékenykedem,
amelynek tárgya a „Kreatív természettudományi tehetséggondozás”. Mindehhez az
esténkénti futással és a szerdánkénti (tömegsport szintű) kosarazással
regenerálódom.
A közelmúltban jelent meg a Géniusz Műhely keretében Az „Esély és ösztönzés” komplex
tehetségsegítő modell pedagógiai kutatásának részeredményei
című tanulmánya. Melyek a kutatás legfontosabb eredményei?
-Hátrányos helyzetű kistérségben dolgozunk, ahol a
gyermekek nagy többségének értékvilága lényegesen különbözik attól az
értékrendtől, amelyet intézményünk közvetít. Ebből adódóan
mindennapos értékütközést, konfliktust élünk meg diák-diák, diák-felnőtt
között a pedagógiai folyamatokban. Ha ezeket a konfliktusokat nem kezeljük, és
nem segítjük a gyermeket az értékek világában eligazodni, akkor egyre kevesebb
az esélyük, hogy megállják helyüket a társadalmunkban. Pedagógiai
akciókutatással dolgoztuk ki azt az ösztönző modellt, amely segíti a
szociális hátránykompenzálást és a szunnyadó tehetség felszínre hozását. A
részeredményeink azt mutatják, hogy az iskolánk tanulóinak viszonyulása a
tárgyakhoz, a diáktársakhoz, felnőttekhez, a közösségi élethez javuló
tendenciát mutat. A kezdeti verbális és nem verbális agresszió csökkent, a
nemes becsvágyuk nőtt. Tanulóink alkotó teljesítménye hazai és nemzetközi
sikert is arat. Szabadidejükben megjelent az önfeledt, közös játék és a nemes
versengés. Mindezt a komplex tehetséggondozásunknak köszönhetjük: azt valljuk,
hogy minden gyermekben ott szunnyad a tehetség. Keressük a gyermekek
érdeklődési körét: a tudomány iránt érdeklődő, a művészi
alkotásra érzékeny, az aktív társadalmi szerepet vállaló, a tömegsportot
kedvelő diákokat és számukra komplex tehetséggondozást biztosítunk. A
modellünkben többek között fellelhető a megfelelő légkör kialakítása,
a gyenge oldalak fejlesztése, az erős oldalak dúsítása, a kiegészítő
tevékenységek biztosítása.
Mi tette az Önök intézményét alkalmassá a Tehetségpont megalakítására,
milyen tehetséggondozó programjaik vannak?
-Elsősorban a tantestületünk elkötelezettsége tett alkalmassá
bennünket arra, hogy akkreditált kiváló tehetségponttá váljunk.
Elkötelezettségünk az iránt, hogy minden gyermekben megtaláljuk azt a
tehetségterületet, amiben kibontakozhat, érvényesülhet. Mindezt
felerősítette a pedagógiai kutatásra képes tehetségsegítő team, aki –
a késleltetett jutalom reményében – évtizedek megfeszített munkájával dolgozik
az „Esély és ösztönzés” komplex tehetségsegítő modellünkön. Közösen írtunk
és valósítottunk meg pályázatokat, amelyekkel gazdagítottuk a tehetséggondozásunk
feltételrendszerét. Emellett az innovációtól nem idegenkedő pedagógusaink
tehetségsegítő törekvése folyamatosan kiegészíti, fejleszti a modellünk
mindennapi praxisát. A tehetséggondozó modellünk alapját az a pozitív
pedagógiai klíma adja, ami alkotásra ösztönöz. Alkotásra ösztönzi a tudomány
iránt érdeklődő, a művészi alkotásra érzékeny és az aktív
társadalmi szerepet vállaló tanulót. A tudomány iránt érdeklődők
számára dolgoztuk ki a „Kutató Gyerekek Tudományos Konferenciája (KGYTK)
programot, ami a tanulók érdeklődési köréből kiindulva segíti az
alkotva történő információgyűjtést a kutatásmódszertani
elemek alkalmazásával. A művészi alkotásra érzékenyek részére ajánljuk a
„Művészeti projektek” programot, ami a képzőművészeten belül
segíti az önkifejezést a festészet és a grafika eszközeivel. A társadalmi
szerepet vállalók részére a „M(i)ért pont érték”
program segíti a gyermekeket a jó cselekedeteken keresztül a közjóért
való tevékenységben.
Mely korosztályt, milyen hátterű gyermeket céloznak ezek a
programok?
-A
„M(i)ért pont érték”, valamint a „Művészeti
projektek” programok az 1-8. osztályos tanulókat, míg a KGYTK a 4-8.
osztályosokat célozza meg. A szociális háttér tekintetében a hátrányos
helyzetű és a stabil, sikeres egzisztenciával bíró családok gyermekei
számára egyaránt felkínáljuk e programokat. Annál is inkább, hiszen az
interperszonális tehetségterület fejlesztését a heterogén szociális háttér
generálja leginkább.
Miről szól a Kutató Gyerekek Tudományos Konferenciája? Kinek ajánlaná a
részvételt egy ilyen eseményen?
-A
KGYTK olyan felmenő rendszerű komplex tanulmányi verseny, ahol a
nevező gyerekek Word programmal készített pályamunkájukat PowerPointtal
prezentálják 10 percben. A pályamunkákat a zsűri ismeretterjesztő
vagy kutatásmódszertani elemeket tartalmazó
kategóriába sorolja és az előadásokat – az országos döntőn –
társadalomtudományi vagy természettudományi szekcióban értékeli. A gyerekek
ismeretterjesztő pályamunkái a tudomány számára fontos témákat,
problémákat mutatnak be. A kutatásmódszertani
kategóriába soroltak a bemutatott problémák megoldási lehetőségeit is
taglalják. Némelyik a problémát és megoldási lehetőségeit a saját
természeti vagy társadalmi közegében is vizsgálja. A KGYTK-n
való részvételt azoknak a 10-14 éves tehetséges tanulóknak ajánlom, akik
érdeklődnek a tudományos ismeretek és problémák iránt. Motiváltak az
információforrások használatára, az ismeretgyűjtésre. Elkötelezettek egy
probléma megoldására, kutatására és hajtja őket a nemes becsvágy az
alkotásuk bemutatására. Ajánlom még azoknak a pedagógusoknak is, akik
felismerik az előzőekben jellemzett 10-14 éves tanítványukat és
nyitottak a gyermek érdeklődésére, a tankönyveken túli
információforrásokra, valamint elkötelezettek az alkotó ismeretszerzés segítése
mellett.