A Kodály-módszer Kínában

és hatása a kínai gyerekekre

A Kodály-módszer a világ három legnevesebb zeneoktatási módszerének egyike, melynek megalkotója Kodály Zoltán, világhírű zeneszerző, zenetudós és zeneoktató. Kodály 1882 decemberében született Kecskeméten, nemrég emlékeztünk meg születésének 130. évfordulójáról.

A magyarországi helyzethez képest Kínában még ma is viszonylag kevesen ismerik a Kodály-módszert, pedig Kínában már 1991-ben létrejött a Kínai Kodály Intézet, mely az országos szintű Kínai Zeneművészek Szövetségéhez tartozik. Zhou Wenqian, az intézet igazgatója, a non-profit Kínai Kodály Intézet megalakulása óta munkálkodik a Kodály-módszer elterjesztéséért Kínában az intézet jelentette platformon keresztül.

Kedves hallgatóink, mai műsorunkban a Kínai Kodály Intézet és Zhou Wenqian igazgató úr munkájával ismerkedünk meg, valamint a neves Kodály-módszer kínai terjedéséről, a kínai emberek e módszer iránti szemléletéről is hallhatnak mai Hangos Magazin című műsorunkban.

Az utóbbi években Kínában egyre ismertebbé vált a Kodály-módszer az átlagemberek körében, a zenei területen dolgozó emberek körében pedig igen népszerű és gyakori zeneoktatási módszerré vált. E változáshoz Zhou Wenqian óriási mértékben járult hozzá.

Zhou Wenqian a Pekingi Pedagógiai Egyetem zeneoktatási szakán végzett. Az egyetem utolsó évében hallott először a Kodály-módszerről és a zeneművész hírnevéről a nem sokkal korábban hazatért oktatójától, aki a magyarországi Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetben vett részt egy képzésben. A módszer nagy benyomást tett Zhou Wenqianre, aki negyedéves zeneoktató hallgatóként rögtön átlátta, hogy ez a módszer teljesen más, mint az addig ismert kínai zeneoktatási módszerek, ez a nyugatról jött új módszer friss és hasznos. Azóta Zhou Wenqian összekötötte oktatói életét a Kodály-módszerrel.

A Kínai Kodály Intézetet 1991-ben alapította Zhou Wenqian korábbi oktatója, és mint az oktató legkedveltebb diákja, Zhou Wenqian először segédként dolgozott az intézetnél, majd miután korábbi tanára nyugdíjba ment, ő vette át vállára az intézet irányításának feladatát. Azóta 21 év telt el, és mint Zhou Wenqian mondta, az intézet mindig a Kodály-módszer Kínán belüli elterjesztésén dolgozik.

„Munkánk legfőbb része a Kodály-módszer terjesztése, ez magában foglalja a zenei oktatók képzését. Az országos oktatási rendszeren keresztül főleg az óvodai, az általános iskolai, és a középiskolai zenetanároknak nyújtunk képzéseket, a felsőoktatásban pedig közvetlenül az egyetemistáknak mutatjuk be Kodályt és módszerét."

Idén lesz Kodály születésének 130. évfordulója, ezt az alkalmat felhasználva Zhou még többet szeretne tenni a zeneoktatási módszer népszerűsítéséért. Jelenleg azon dolgozik, hogy októberben a Kínai Zeneművészek Szövetsége keretében, Yin Qing híres kínai zeneszerzővel együtt, egy delegációt vezethessenek Magyarországra az ottani Kodály megemlékezéseken való részvételre. A delegáció legnagyobb részét a Henan tartománybeli Gyermek Művészeti Szövetség gyermekei adják majd. Arról, hogy a kínai delegáció milyen területeken fog Magyarországon cserekapcsolatokat létesíteni, részletesebben Zhou igazgató úr elmondta,

„Magyarországon a terv szerint meglátogatjuk a Kodály Múzeumot és a Kodály Intézetet, a Kodály Zoltán Zeneiskolában pedig a helyi tanárokkal és diákokkal is fogunk egy kis beszélgetést tartani. Ezeken kívül még a kínai-magyar két oktatási nyelvű iskolába is ellátogatunk."

Zhou Wenqian ugyanakkor azt is elárulta, hogy az októberi látogatása során egy egyezményt is alá fog írni a Kínai Kodály Intézet nevében a magyarországi Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézettel egy hosszú távú és rendszeres együttműködési platform létrehozására a két ország, két intézet között annak érdekében, hogy Kínában még többen megismerhessék Kodályt, a Kodály-módszert, és hogy még többen és még jobban megismerjék a kínai emberek Magyarországot. Konkrétan ez azt jelenti, hogy Kínából minél több zenetanár vehessen részt magyarországi képzésben a Kodály-módszer tanításában, akik pedig nem tudnak Magyarországra utazni, azok számára Magyarországról is jöjjenek oktatók, hogy itt Kínában tanítsanak, képzéseket tartsanak a kínai tanárok számára.

Mint Zhou Wenqian elmondta, manapság Kínában az embereknek egyre nagyobb szüksége van a zenére, ellentétben a 80-as évekkel. A reform és nyitás politikájának bevezetésekor az emberek még nem tudtak ennyi figyelmet fordítani a zenére, azonban ez mára teljesen megváltozott. Zhou meglátása szerint a legnagyobb változást az jelenti, hogy megváltozott az emberek gondolkodásmódja, és ma már igen fontosnak tartják a zenét.

„Idén lesz Kodály Zoltán születésének 130. évfordulója, ezért idén szeretnénk országszerte jobban megismertetni a Kodály-módszert a kínai zenetanárokkal, ezáltal is szolgálva a kínai gyerekek érdekeit."

Ebben a munkában az egyik fő segítségnyújtó Yang Yulian asszony, a Pekingi Pedagógiai Egyetem professzora, akinek főbb kutatási területei a zeneoktatás, a népzene, a művészeti oktatás és a művészet és a kultúra igazgatása. Az intézet által eddig szervezett különféle képzéseken Yang professzorasszony mindig az egyik fő oktató volt. Yang professzorasszony jelenleg egy olyan zenei tankönyvsorozat írásán dolgozik, amely a kínai viszonyokhoz igazodva mutatja be a Kodály-módszert. Mint elmondta,

„A 9 éves kötelező zeneoktatás rendszerében megtalálható a Kodály-módszer, jelenleg azon dolgozunk, hogy az óvodákban is bevezessük azt. Igyekszünk a kínai tanárokhoz és diákokhoz igazítani a módszert. Az a célom, hogy minden diákhoz közelebb hozzam a művészetet, melynek során minden diák megtapasztalhatja, élvezheti és feltárhatja magában a művészi készséget. Igyekszem a gyakorlatba átültetni, amit Kodály úr mondott, nevezetesen, hogy 《Legyen a zene mindenkié!》"

Az utóbbi években, hála a kitartó erőfeszítéseknek, a Kínai Kodály Intézet szép eredményeket ért el. Ennek egyik jó példája a pekingi Dongcheng kerületben található Peizhi speciális iskola. Az iskola az elsők között, 1995-ben vezette be a Kodály-módszert az értelmi fogyatékos gyermekek oktatásában. Xu Dunping tanárnő volt az első és sokáig az egyedüli Kodály-módszert használó oktató. Majd lassan további két tanárnak is átadta tapasztalatait a Kodály-módszerrel kapcsolatban, így ők hárman egy Kodály-módszert alkalmazó oktatási csoportot is alakítottak.

Saját tapasztalatai alapján Xu Dunping tanárnő nagyra értékelte a Kodály-módszer hasznát a gyakorlati zeneoktatásban az értelmi fogyatékos gyerekek körében.

„Rengeteg változást figyelhettem meg. A Kodály-módszert felhasználva a zeneoktatás révén az értelmi fogyatékos diákok nemcsak a kísérőhangszeres éneklést tudták elsajátítani, hanem három szólamban is tudnak kórusban énekelni. Emellett nem kevés gyerek, akiket hosszabb ideje tanítunk Kodály-módszerrel három-ötféle ütőshangszert is elsajátítanak, ami óriási eredmény a szellemileg sérültek számára."

Xu tanárnő elmondta, hogy a felszínen csak az látszott, hogy a gyerekek énekelni és ütős hangszereken játszani tanultak, tudtak, de a zene igazából fejlesztette a értelmi fogyatékos gyerekek rejtett tehetségeit is és megerősítette az intelligenciájukat. Példaként Xu tanárnő elmesélte,

„Az volt legnagyobb élményem, amikor 2009-ben az iskolánkban egy művészeti fesztivált rendezetünk. Az ünnepség megnyitóján diákjaink hagyományos kínai népi dobolást adtak elő. Összesen 15 nagy dob volt ott, remekül játszottak a gyerekek, a nézők pedig nem akarták elhinni, hogy ezt egy értelmi fogyatékos gyerekből álló csoport adta elő. Emellett idén júniusban egy amerikai zenekari delegáció látogatott meg minket, a látogatás során pedig mindenki nagy meglepetéssel vette észre, hogy a zene mennyire nagy vidámságot hozott az iskola diákjainak."

A Kodály-módszerrel foglalkozó három zeneoktatóból álló csoport nemrégen egy pályázatot is benyújtott a pekingi kormányzat oktatásügyi hatóságához a Kodály-módszer fejlesztésével kapcsolatos oktatási és kutatási programban, melynek végül pozitív eredménye lett, így az iskola nem kevés támogatást kaphatott a kormányzattól. A támogatás segítségével eddig egy az értelmi fogyatékos gyerekek részére szánt képzési módszerekről szóló kis füzetet írtak, melyet ki is adtak, emellett a Kodály-módszer jegyében tananyagot is fejlesztettek.

Xu tanárnő igen büszke tanítványaira, és első kézből tapasztalta meg a Kodály-módszer hasznát az értelmi fogyatékosok számára szóló zeneoktatásban. Erre az eredményre Zhou Wenqian, a Kínai Kodály Intézet igazgatója is nagyon büszke. Zhou nemrégen látogatott el Budapesten egy zeneiskolába, ahol megszemlélte a Kodály-módszer alkalmazását az ottani zeneoktatásban. Véleménye szerint a Kodály-módszer kínai alkalmazása előtt még mindig nagy út áll. A júniusban tett látogatásáról beszélve Zhou Wenqian izgatottan mesélte, hogy személyesen találkozott Kodály Zoltán özvegyével.

„Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy Kodály Zoltán özvegye kísérletében látogathattam meg a Kodály Múzeumot, nézhettem meg a volt dolgozószobáját és műveit. Azt is tapasztaltam Magyarországon, hogy Kodály úr szavai, a 《Legyen a zene mindenkié!》mindenki szívében ott van, ezért azt remélem, előbb-utóbb Kínában is meghonosodik ez a szemlélet."

Yang Yulian professzorasszony a magyarországi képzésére visszaemlékezve önmagában is változást tapasztalt. Mint mondta:

„Jobban szeretem a zenét, jobban szeretem az életet, jobban szeretem minden tanítványomat és a tanári karrieremet, melyre szívesen teszem fel az egész életemet."

Kedves hallgatóink, műsorunk végén rövid háttér-információval szolgálunk Kodály Zoltán életútjáról.

Kodály Zoltán háromszoros Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zenetudós, zeneoktató és népzenekutató. 1882. december 16-án született Kecskeméten, 1900 szeptemberében került Budapestre, a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–német szakára. Az egyetem mellett beiratkozott az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia zeneszerző tanszakára is, ahol 1904 júniusában szerzett zeneszerzői diplomát. Szeptemberben újból beiratkozott a Zeneakadémiára, önkéntes ismétlőként. Doktori disszertációját a magyar népdal strófaszerkezetéről írta 1906-ban. Ugyanekkor ismerte meg Vikár Béla fonográf gyűjteményét, s ennek hatására döntötte el, hogy falvakban fog népdalokat gyűjteni. 1906-ban Magyar népdalok címmel tíz-tíz népdalt adtak ki közösen zongora kísérettel ellátva. Október 22-én mutatták be diplomamunkáját, a Nyári estét. Ezután féléves berlini és párizsi tanulmányútra indult. 1907-től a Zeneakadémia zeneelmélet-, 1908-tól a zeneszerzés tanárává nevezték ki. 1910. március 17-én, első szerzői estjén hangszeres kompozíciókkal állt a nagyközönség elé. 1909–1920 között kizárólag zongora- és zenekar-kíséretes dalokat, zongoraműveket és kamaradarabokat írt. Az első világháború kitörése megakadályozta a falusi gyűjtések folytatását, Kodály ezért ismeretterjesztő és tudományos közleményeket írt az Ethnographia és a Zenei Szemle című folyóiratok számára. 1919-ben a Zeneakadémia, új nevén a Zeneművészeti Főiskola aligazgatójává nevezték ki. A magyarság néprajza számára 1937-ben megírta A magyar népzene című népzene-történeti összefoglalását. A század közepétől a Kodály-írások új témája a zenei nevelés, amelyet ő „zenei belmissziónak" tekintett. Felszólalt a magyar karének ügyében, s felvettette az óvodai zeneoktatás ötletét is. A második világháborút követően Kodály meghatározó szerepet vállalt Magyarország szellemi újjáépítésében. Kodály Zoltán 1967. március 6-án szívroham következtében hunyt el Budapesten.

Írta/fordította: Zhao Jing