Zenei nevelés magzati kortól

A jobb agyfélteke felelős a muzikalitásért, ennek fejlesztését már embrionális korban elkezdheti az édesanya

„Arra a kérdésre, hogy mikor kezdődjék a gyermek zenei nevelése, azt találtam felelni: kilenc hónappal a születése előtt. Első percben tréfára vették, de később igazat adtak. Az anya nemcsak testét adja gyermekének, lelkét is a magáéból építi fel... még tovább mennék: nem is a gyermek: az anya születése előtt kilenc hónappal kezdődik a gyermek zenei nevelése” - hangzott el Kodály Zoltántól 1948-ban, Párizsban, egy művészeti nevelésről szóló gyermeknapi konferencián. Kodály arra célzott: minden édesanyának hinnie kell abban, hogy a gyermeke egészséges fejlődése szempontjából már magzat és újszülött korban is fontos az énekelés, mondókázás. A zenepedagógus gondolatait azóta számos kutatás alátámasztotta.

Összeállításunkban többek között a magzat zenei érzékenységével, az embrionális korban kezdődő zenei neveléssel foglalkozó kutatásokat mutatjuk be.

Zenével a teljes személyiség felé

Kodály szerint már az anyaméhben el kell kezdeni a zenei nevelést, az anya éneke ugyanis már embrionális korban fejleszti ezt a képességet – mutat rá Hámori József Széchenyi-díjas biológus, agykutató hozzátéve, hogy az alapvető muzikalitás ugyanolyan velünk született képesség, mint a beszéd képessége.

„A kreativitás a beszédkészség és a muzikalitás mellett az ember egyik legfontosabb tulajdonsága. Tudományos módszerekkel mérték le, hogy a zene hallgatása, gyakorlása növeli a kreativitást. A zene és az érzelmek kapcsolata szintén fontos, amiről úgyszintén gyakran elfeledkezünk. Az érzelmi világ befolyásolja még az intellektuális képességeinket is, méghozzá azért, mert az intellektualitás inkább a bal agyfélteke, az érzelmi világ pedig elsősorban a jobb agyfélteke tulajdonsága – a homloklebeny elülső részében pedig van egy központ, amely az érzelmekre reagál, s kapcsolatban van az intellektualitással. Az érzelmek a kutatók szerint tehát fejlesztik az intellektualitást – emeli ki Hámori József.

A biológus szerint a két félteke tulajdonságai szerencsés esetben kiegészítik egymást. Ha megfelelő a művészeti nevelés az iskolában, az egységes személyiség kialakulását teszi lehetővé. Nem csak a beszédre kell hagyatkozni, igaz, erre is több hangsúlyt kellene fektetni, mert – mint mondja – a jelenlegi iskolai rendszerben még a beszédkészség sem fejlődik megfelelően. Hámori szerint azonban a beszéd egyedül nem alkalmas arra, hogy teljes személyiséget hozzon létre.

A zenének van egy másik komponense, a ritmus, ami az agy időszámításához köthető – ez pedig a bal agyféltekéhez. Tudományos eredmények mutatják, hogy a gyerek ritmusérzéke az anyai szívhangok miatt már embrionális korban kezd kialakulni – mutat rá.

Mindezek alapján kijelenthető, hogy az alapvető muzikalitás velünk született képesség, éppúgy, mint a beszédre való képesség. De ahogy a beszéd képessége sem alakulhat ki, ha például teljesen süket környezetben nevelik a gyereket, hasonlóképpen, ha hosszú időn keresztül nincs muzikális nevelés, akkor nagyon hézagosan alakul a jobb félteke érzékenysége.

Hámori József szerint sajnálatos, hogy a mai társadalomban a zenének nincs olyan hangsúlyos szerepe, mint mondjuk, a közgazdaságtannak. Sokan azt gondolják, sokkal fontosabb például az állampolgári jogok és kötelességek oktatása. Tényleg fontos – teszi hozzá Hámori József –, de nem ennyire. Féloldalas az oktatási rendszer.

Az agykutató szerint, ha az iskolákban sikerül a gyerekekkel elfogadtatni a készségtárgyakat, akkor teljesen természetes, hogy később eljárnak múzeumokba, koncertekre, s felnőttként is használják mindkét agyféltekéjüket, azaz teljes emberi személyiséggé válnak.

A magzat zenei érzékenységét a kismama fejlesztheti

Mélykútiné Dietrich Helga Zenei nevelés születés előtt és után című tanulmányában arra mutat rá, hogy az auditív (hallási) rendszer igen korán fejlődésnek indul - a fül már az első terhességi héten látható mikroszkóp segítségével. „A belső fül az 5. hónap után teljesen kialakul. Sokkal korábban, mint a központi idegrendszer más részei”. A baba akusztikus ingerlése már a megtermékenyítést követő 8. héten agyi tevékenységet vált ki. A 24. hét után szívritmus-változással, pislogással reagál.

A magzat zenei érzékenységét a kismama jobban elő tudja készíteni, fejleszteni, ha ő maga is kifejt énekes tevékenységet, illetve a hallott/hallgatott zene ritmusára mozog/táncol – írja a zenepedagógus. Számos kutatás foglalkozott a magzat hangészlelésével és a zenei hangokra való reagálással is. A magzat az anyaméhben sokféle hangnak, zajnak van kitéve (köztük igen erőseknek is). A magzatvíz nem akadályozza az anyaméhből érkező zajok eljutását a belső fülhöz. Éppen ellenkezőleg, szinte a teljes hallható frekvenciatartományon belül vezeti a zörejeket, csaknem tompítás nélkül érnek a magzat füléhez. Csak a 2 kHz feletti, tehát nagyon magas frekvenciájú hangokat tompítja erőteljesebben.

A magzat a vérkeringés okozta zajokat, a testmozgásból származó hangokat erőteljes hanghatásként éli meg, A lélegzetvétel hangja és az anya beszéd- és énekhangja is a magzat korai hangélményei közé tartozik. Az evést, ivást stb. kísérő zajok is rendszeresen jól érzékelhetők a méhen belül a baba számára.

A születés előtti énekes élmények, illetve zenetanulási nyomok meglétét számos vizsgálat célozta, illetve erősítette meg – olvasható a tanulmányban. A konklúziók a következők: a születés előtti zenetanulási élmények valószínűleg dallamspecifikusak és idővel eltűnhetnek, a csecsemők az anyjuk által kedvelt zenét hosszabb ideig képesek hallgatni (arra egy bizonyos beidegződött módon reagálni, akár mozdulatlanul figyelni, fixálni).

Rendkívül kifinomult hallási képességekkel jönnek világra

Számos vizsgálati eredmény szól amellett, hogy a csecsemők rendkívül kifinomult hallási képességekkel jönnek világra. Születéskor a babák érzékenyen reagálnak a hang különböző tulajdonságaira, például a rezgésszámra, a hangerőre.

Már a terhesség harmadik trimeszterétől a születés utáni életszakasz harmadik hónapjáig a magzat, illetve csecsemő jobban megkülönbözteti az alacsony hangtartományban fekvő hangokat, mint a magasabbakat. Ez a minta a születés utáni lét harmadik és hatodik hónapja között megváltozik, és ennek eredményeképpen a hatodik hónapban a csecsemők már ugyanúgy érzékelik a magas hangokat, mint a felnőttek. Érdekes módon a magzat neme is szerepet játszik az újszülöttek rezgésszámra vonatkozó érzékelési mutatóikban - a lányok hallása érzékenyebb, mint a fiúké. A hangmagasság érzékeléséhez hasonlóan a csecsemők hangerő érzékelése szintén javul a fejlődés során.

A háromnapos csecsemők már előnyben részesítik anyjuk hangját

A hangforrások irányának követése a születés után néhány perccel megjelenik. A születés utáni napokban lassú reakciók és reflexek egyre csökkenő intenzitással és ritkábban is jelentkeznek, az első és harmadik hónapban el is tűnnek.

Jelentős mennyiségű irodalom számol be arról, hogy az újszülöttek odafigyelnek a beszédhangokra, nemcsak különbséget tudnak tenni anyanyelvük és más nyelvek között, de anyanyelvükre tovább is figyelnek. Háromnapos csecsemők már felismerik anyjuk hangját és előnyben részesítik azt más nők hangjával szemben. Az anya hangjának ilyen fajta preferálása az első hónapokban jellemző, majd a gyerek fejlődésével, életkorának előrehaladtával egyre csökkenhet.

Konszonáns-disszonáns

A szakirodalomban a zenének / élő énekhang jelenlétének az újszülöttek viselkedésére gyakorolt hatásait vizsgáló tanulmányokkal is találkozunk. Ezek szerint a zene az újszülöttek mozgását és pulzusszámát egyaránt fokozza. Újszülött Intenzív Osztályon végzett megfigyelések beszámolnak arról is, hogy a zene -dallammotívumok, ritmusminták - kedvezően befolyásolják a koraszülött csecsemők oxigén szaturációs szintjét, pulzusszámát és légzését. Csökkentheti a stressz szintet, sőt hamarabb kerülhetett sor az újszülött elbocsátására. Ez utóbbi tanulmányok eredményei arra utalnak, hogy a zene terápiás hatásai a korai életszakaszban igen fontosak. Érdekes az a megfigyelés is, hogy a születést követő egy évben a csecsemők előnyben részesítik a dallamok konszonáns változatát a disszonáns variánsokhoz képest. A kisbabák hosszabb ideig figyeltek a konszonáns dallamokra. A ritmus-észlelés is igen korai életszakaszban megmutatkozik. Csecsemőkortól rendelkezik az ember azzal a képességgel, hogy a környező világ időbeli „finomságait” azonosítsák és megkülönböztessék. A babák másképp viselkednek akkor is, amikor ugyanazon dal más és más változatát hallják.

Az előbbiekben említett megfigyelések során az is bebizonyosodott, hogy altatódalok hallgatásakor a csecsemők magukra összpontosították figyelmüket és több hangot adtak ki, mint más dallamok hallgatásakor.

Érdekes az is, hogy a szülők általában igen jellegzetes módon énekelnek csecsemőikhez. A gyakran ún. csecsemő irányította éneklésnek is nevezett éneklési stílust többek között a magas hangok, a lassú tempó és a rendkívül kifejező, artikulált éneklés jellemzi. Az altatódalok és gyerekdalok gyermek által irányította „változatai” egyaránt magasabb hangon, jóval erőteljesebb hangsúlyokkal és a frázisok közötti hosszabb szünetekkel szólalnak meg többségükben, mint a nem gyermek által irányított verziók.

Akik a gyerekeknek (is) zenélnek

Szalóki Ági

Szalóki Ági népdalénekesnek igen fontos a gyermekek zenei nevelése. Mint mondja, a kodályi alapelvek közül az egyik legfontosabb, hogy a zenei nevelésnek már magzati korban el kell kezdődnie. „Úgy gondolom, nem feltétlenül a gyerekeknél, inkább a felnőtteknél kellene kezdeni, felébreszteni a bennük szunnyadó, éneklő gyermeket, vagyis »visszatanítani« őket” – vélekedik a felnőttek felelősségéről Szalóki Ági.

Az énekesnő szerint a gyermeki természet alapvetően nem változott, ugyanolyan nyitottak, kíváncsiak, gyorsan és előítélet nélkül fogadnak be mindent. Csak a világ változott meg körülöttük. „Én éppen arra törekszem, hogy ezekre a változásokra kicsit fittyet hányjak, és továbbra is azokat az univerzális értékeket helyezzem előtérbe, amelyek az ő szellemi és lelki fejlődésükre hatással vannak” – tette hozzá Szalóki Ági, aki azt tartja a legfontosabbnak, hogy az élmény, amelyet a zene segítségével át tud adni a gyerekeknek, meg is maradjon bennük, hiszen a zene esszenciát hordoz magában, s ez fontos lehet a harmonikus élethez. Mint mondta, mindig magából indul ki – előtérbe helyezi gyermeki tudatát, s emlékeit. „Nem kell megerőltetnem magam, nem kell sok ahhoz, hogy újra ott legyek a gyerekszobánk sötétkék padlószőnyegén, ahol épp játszom, s közben Halász Juditot hallgatok. Ezért csinálok gyerekműsorokat.”

Herczku Ági

„Úgy érzem, hogy a közösséghez tartozás vágya ugyanolyan erős az emberekben, mint régen. Volt belőle vita, amikor egy rádióban azt találtam mondani, mindegy, hogy mit, csak énekeljünk. Amikor egy gyerek megszületik, ő sem azt tanulja meg először, hogyan kell sasszézni, hanem hogy hogyan rakja egyik lábát a másik után. Az, hogy az emberek újra felismerik: magyar népdalokat jó énekelni, már egy következő lépés. Először is le kell küzdeni azt a gátat, hogy a közös éneklés ciki. Az tesz boldoggá, ha ezt a gátat segíthetek áttörni.”

Gryllus Dániel (Kaláka)

Gryllus Dániel, aki több mint negyven éve zenél a Kalákával, azt tartja a legfontosabbnak, hogy természetesen, értéket képviselve, s tartalmat közölve játsszanak a gyerekeknek, mindezt persze szórakoztató formában. A bugyuta dallamokról és dalszövegekről pedig így vélekedett: „Aki manipulálja a közönséget, annak könnyebb a gyerekek előtt játszani. Vannak olyan zenekarok, amelyek elkezdik őket tapsoltatni, és már mindegy is, hogy mit játszanak. Pedig egyáltalán nem könnyebb a gyerekeknek zenélni, mint a felnőtteknek, ők ugyanis sokkal őszintébbek”. Tőlük, mint mondta, nem lehet elvárni, hogy bizalmat előlegezzenek egy előadónak vagy maradjanak csendben. Ha nem tetszik nekik a műsor, akkor bizony elment a hajó. Gryllus szerint a gyerekek mindig is sokfélék voltak, persze sokkal ingergazdagabb környezetből jönnek, mint ezelőtt húsz évvel. Mindezek ellenére a zenésznek ma is ugyanolyan pozitív tapasztalatai vannak. „Ha elkezdünk muzsikálni, nincs gond” – tette hozzá Gryllus Dániel.

Nagy Zoltán (Kolompos)

Nagy Zoltán, a Kolompos együttes tagja szerint „az a legfontosabb, hogy szeretettel adjunk a gyerekeknek olyasmit, amit mi magunk is szeretünk, ez pedig a népzene.” A Kolompos célja, hogy a szülőkkel és a pedagógusokkal együtt részt vehessenek a gyerekek nevelésében. Kérdésünkre, hogy könnyebb vagy nehezebb-e gyerekeknek zenélni, Nagy Zoltán elmondta, nemegyszer kerültek olyan helyzetbe, hogy számukra teljesen egyértelmű szöveggel dolgoztak, a gyerekek viszont nem tudták, miről van szó, nem tudtak mire asszociálni. Az ilyen esetekből tanult az együttes, s igyekeznek ezeket a problémákat elkerülni. „Aki azt mondja, könnyebb a gyerekeknek zenélni, mint a felnőtteknek, az nem is ért az egészhez. Sokan azt gondolják, hogy csak az megy el gyerekeknek játszani, aki kiszorult a felnőttek szórakoztatásából. A mi esetünkben nem így történt, mi csak belecsöppentünk és lassan beletanultunk ebbe a szép hivatásba” – tette hozzá a zenész, aki úgy véli, a mai gyerekek ugyanolyanok, mint a 30-40 évvel ezelőttiek. Mint mondta, „sokszor mi, felnőttek vagyunk hibásak abban, hogy azt hisszük, mást kell adnunk nekik. Nem a sok idióta rajzfilmet kell nézetni velük, persze lehet, hogy leköti a figyelmüket, de értelme nem sok van, legfeljebb letompítja őket”.

Forrás: http://magyarhirlap.hu online - 2015.04.24.