Dr. Hontvári Csaba*
Összegzés a XIII. Országos
Lubik Imre Zeneiskolai Trombitaversenyről
2014. november 6-9. Zalaegerszeg
Az
Országos Lubik Imre[1]
Zeneiskolai Trombitaversenynek immáron tizenharmadik alkalommal adott otthont
Zalaegerszeg városa. A háromévente megrendezésre kerülő esemény, amelyet
az Oktatási Hivatal hirdet meg, remek lehetőséget nyújt a honi alapfokú
művészetoktatási intézmények legtehetségesebb trombitás növendékei
számára, hogy intenzíven bővítsék ismereteiket, gyűjtsenek
tapasztalatokat nem csupán saját, de mások produkciói nyomán is, illetve
megméressék tudásuk, játékuk, képességeik pillanatnyi szintjét. A tanárok számára
ugyanakkor – növendékeik felkészítésén, motiválásán túl – az országos
kitekintés, eszmecsere és az oktatási anyagok, a szakirodalom bővítésének
fórumát is jelenti a Zeneakadémia egykori híres tanárának nevét viselő
rendezvény.
A
2014. évi verseny keretében szeptember 26. és október 7. között területi
válogatókat tartottak az ország hét városában. A szegedi, debreceni, dunakeszi,
egri, sümegi válogatók zsűriijeiben – egy a régióban tevékenykedő, de
a verseny tekintetében független szaktekintély mellett – két állandó tagként
Simai László, a Veszprémi Zeneművészeti Szakközépiskola és Alapfokú
Művészeti Iskola Dohnányi Ernő Zeneművészeti Szakközépiskola
Intézményegységének tanára, a Brass-in-the-Five
Rézfúvósötös trombitaművésze, valamint Kis András, a Bp. XI. kerületi
Weiner Leó Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola tanára voltak
jelen. A pécsi és budapesti válogatókon – Kis András távollétében – az utazó
zsűri Skultéty Zsolttal, a Bartók Béla
Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium trombitatanárával, a Nemzeti
Filharmonikus Zenekar művészével vált teljessé. Az ítészek a hét
válogatóról összesen 63 fiatal tehetséget juttattak az országos döntőbe.
Érdekes
lehet egy pillantást vetni az indulók, illetve a továbbjutók számára,
százalékos arányára. Baranya, Tolna és Somogy megyéből 20-an érkeztek a
dél-dunántúli válogatóra, akik közül csupán nyolcnak jelentette Pécs a
végállomást (60%). Ennél jobb aránnyal – ugyanakkor az indulók tekintetében a
legalacsonyabb számmal – csupán Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg
megyék Debrecenben megrendezett válogatója büszkélkedhet: Az itt fellépő
nyolcból öt ifjú trombitás kapta meg zalaegerszegi részvétel lehetőségét
(63%). Hasonló méretű volt az egri mezőny: összesen kilencen mérették
meg magukat Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyéből, közülük azonban csupán
hárman kvalifikálták magukat az országos döntőre (33%). Némileg jobb
aránnyal, ám több résztvevővel büszkélkedhet a sümegi és a dunakeszi
válogató. Míg az előbbi megmérettetésen Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom,
Vas és Zala megye alapfokú művészetoktatási intézményeit 28-an
képviselték, akik közül tizenegyen jutottak tovább (39%), addig az utóbbin –
Fejér, Nógrád és Pest megye 24 trombitása közül – kilencen jártak sikerrel
(38%). A fővárosi zeneiskolákból összesen 28-an indultak, és a zsűri
döntése alapján pontosan 50%-uk válthatta meg zalaegerszegi vonatjegyét.
Csaknem hasonló eredményességű volt a szegedi válogató is: Bács-Kiskun,
Békés és Csongrád megyéből húsz növendéket hallgattak meg az ítészek, és
közülük 9 ifjú trombitás számára adták meg a lehetőséget az országos
döntőn való részvételre. A dél-alföldi régió 45%-os sikerességi mutatója
gyakorlatilag megegyezik a válogatók összesített átlagával, hiszen 137
indulóból a fentebb már említett 63 jutott el Zalaegerszegre (46%).
A trombitaverseny döntőseit 45
alapfokú művészetoktatási intézmény 50 tanára készítette fel. Kilenc tanár
2-2 növendékkel jutott el Zalaegerszegre, ugyanakkor a Budapest XI. kerületi
Weiner Leó Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskolából Kis András
tanszakát, valamint a nagykanizsai Farkas Ferenc Zene- és Aranymetszés Alapfokú
Művészeti Iskolából Tatár Csaba tanszakát három tanuló is képviselte! Ugyancsak hárman érkeztek a kaposvári Nagyboldogasszony Római
Katolikus Gimnázium Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola Bogáthy József (1 fő) és Bogáthy
Gábor (2 fő) vezette tanszakairól, Pécs Városközponti Általános Iskola
Liszt Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola Mátyás Tibor (1 fő) és Gráf
Ádám (2 fő) vezette tanszakairól, valamint a debreceni Kodály Zoltán
Zeneművészeti Szakközépiskola és Zeneiskola – Alapfokú Művészeti
Iskola Sárvári József (1 fő), Szabóné Puskás Ibolya (1 fő), illetve
Török Zsolt (1 fő) vezette tanszakairól is.
Az országos döntőre 2014. november
7-9. között került sor a zalai megyeszékhelyen, a Keresztury
Dezső Általános Művelődési Központ Hangversenytermében,
Zalaegerszeg egykori zsinagógájának épületében. A verseny házigazdája a helyi
Pálóczi Horváth Ádám Alapfokú Művészetoktatási Intézmény volt. Győrffyné
Könczöl Tímea igazgatónő és tanárok, adminisztrációs munkatársak alkotta
csapata – a tankerület valamint a város hathatós támogatását élvezve – a
korábbi versenyeken szerzett tapasztalatok birtokában nagyszerű
szervezéssel biztosították a rendezvény zökkenőmentes lebonyolítását, a
versenyzők és tanáraik kiszolgálását, a minden korábbinál jelentősebb
szponzori háttér megteremtését.
A
válogatók zsűriijeinek az első forduló műsora, azaz egy
kötelező és egy szabadon választott mű alapján kellett képet alkotniuk
és döntést hozniuk a továbbjutók személyéről. A kvalifikáltak
jelentős többsége ugyanakkor igazolta, hogy nem érdemtelenül vehet részt a
zalaegerszegi megmérettetésen. Tanáraik által mind játéktechnikai, mind zenei
téren alaposan felkészítettek, maguk pedig jól felkészültek voltak. Jól példázza ezt ama száraznak tűnő
tény is, hogy a versenyen elhangzott 252 műből, melyek mindegyikét, a
versenykiírásnak megfelelően, emlékezetből kellett interpretálni,
csupán egyetlen-egy előadásánál fordult elő olyan mértékű
memóriazavar, ami a játékfolyamat megszakadását, kényszerű leállást
eredményezett. Az apróbb hibák, hangtévesztések száma általánosságban véve
alacsonyabb volt, mint három évvel ezelőtt. Talán ez összefüggésben állhat
azzal a ténnyel, hogy ez alkalommal a kötelező művek – a tanárok
három évvel ezelőtt megfogalmazott kritikáját és kérését szem előtt
tartva – megfelelő időben kerültek kijelölésre, illetve az OH által kihirdetésre. Ennek köszönhetően a
felkészítő tanárok a versenyt megelőző tanév második félévének
tananyagába már integrálni tudták a versenyrepertoárt is, lehetővé téve a
növendékek számára a momentumok rögzítését, az automatizmusok kialakulását,
finomhangolását, az attitűdök megragadását és a darabok
növendékhangversenyeken történő többszöri kipróbálását, értékelését,
érlelését.
Az
országos döntő három tagú zsűrije – Horváth
László (a győri Richter János Zeneművészeti Szakközépiskola,
Általános Iskola, AMI és Kollégium trombitatanára), Simai László (lásd
fentebb), továbbá jelen sorok írója, mint a zsűri elnöke – a produkciók
megítélése során mindazonáltal a fő hangsúlyt nem az imént említett
faktorra, azaz a hibák számbavételére helyezte. Sokkal fontosabb
tényezőként kezelte a jó hangképzést, ami alatt nem csupán a hangindítások
minden stílusban, dinamikai és zenei árnyalatban tisztán artikulált és biztos
megvalósítását kell értenünk, hanem ezzel szoros összefüggésben a hangszín
szépségét, felhang gazdagságát, fényének színezetét, a pontos intonációt, a
hang fókuszáltságát és alakíthatóságát, hajlékonyságát is. E nélkül ugyanis a
legáthatóbb zenei gondolkodás, a legérzékenyebb zenei ösztön sem tud
kellőképpen érvényre jutni, kiteljesedni. Ugyanakkor lényeges elem – a
technikai kontrollon, precíz ritmusjátékon túl – a különböző stílusok
elsajátítása, a karakterek megragadásának és differenciált megjelenítésének
készsége, illetve előbbiekkel összhangban a zenei anyag szubjektív
tartalommal történő gazdagításának, árnyalásának képessége is. A
szokásokhoz híven a zsűritagok mindegyike egyénileg, 0-20-ig terjedő
pontozással értékelte a versenyzők produkcióit. Tehette ezt az egyéni
teljesítményről alkotott összkép alapján, illetve darab-bontásban is, ám
az utóbbi esetben a kötelező és szabadon választott műre adott
pontszámok átlaga adta a végleges értéket. Így a résztvevők maximálisan 60
pontot érhettek el fordulónként.
Az
első korcsoport (2003. június 1-jén, ill. utána születettek) volt a
legnépesebb (21 fiú és 2 lány), teljesítmény tekintetében pedig a szokásoknak
megfelelően kiegyenlítettség jellemezte a mezőnyt. Az utóbbi
megállapítást támasztja alá többek között az a tény, hogy a képzeletbeli
dobogóra összesen öten léphettek fel. Egy-egy első és második helyezett
mellett hármas holtverseny alakult ki a harmadik helyen, valamint három különdíjat
is kiosztott a zsűri; a pontszámkülönbség pedig csupán 3,5 volt az
első és a harmadik díjazottak között (ami az elérhető maximum 120
pontra vetítve kevesebb, mint 3%), valamint 6,5-7,5 az első és a
különdíjasok viszonylatában!
A
produkciók kapcsán említésre érdemes, hogy az 1. forduló kötelező
darabjában, Henry Purcell: Trombitaszó és ária c. művében gyakorlatilag minden
versenyző fegyelmezett és pontos ritmusjátékról tett tanúbizonyságot.
Korábban regionális versenyeken gyakran tapasztalhattuk, hogy a trombitaszó
pontozott ritmusai – a tanárok és zongorakísérők minden igyekezete
ellenére – gyakran kifogtak a fiatal trombitásokon. Ez alkalommal azonban még
az is előfordult – egy, vagy két esetben –, hogy pontosság és karakter
tekintetében jó példával nem annyira a korrepetitor, mint inkább a növendék
járt elől. A barokk művek dinamikai felépítésével, súlyrendiségével
kapcsolatban ugyanakkor némi kritikát kell megfogalmaznunk. Egy-két
felkészítő tanárnak nem sikerült a barokk zene stílusjegyeit maradéktalanul
érvényre juttatni növendéke interpretációjában. Egyértelműen hatásvadász
törekvésnek bizonyult a zárlatok előtti utolsó, vagy utolsó két ütemben
felbukkanó intenzív, több dinamikai fokozaton is áttörő crescendo, amire a
koronát a záró hangok olykor sforzato által is
nyomatékosított súlyozása tette fel. (A záró hangok túlzottan markáns
artikulációja sajnos nem csupán barokk, de bécsi klasszikus mű
előadása során is előfordult az idei versenyen.) A barokk darabok
érzelmi töltését, hangulati árnyalását, a feszültségek-oldások többnyire
tipikus hangnemstruktúrákban megvalósuló láncolatát a teraszos dinamikai
árnyalás elvének (és gyakorlatának) érvényt szerezve, inkább az irányok
meghatározásával, lendületes felütésekkel és differenciált súlyokkal kell
megvalósítani, mintsem monumentális dinamikai különbségekkel – még egy oly
hősi affektust sugárzó indulóban is, mint Purcell
Trombitaszó című tétele. A második forduló kötelező művének,
Sugár Rezső: Dal és tánc c.
darabjának előadása kapcsán ugyanakkor szinte egyöntetű dicséret
illeti a versenyzőket, ill. tanáraikat: a különböző karaktereket,
attitűdöt a nagy többség jól ragadta meg, és esetükben az artikuláció is
kellően differenciáltnak bizonyult.
A
második korcsoportban (2001. június 1. és 2003. május 31. között születettek)
14 versenyző – 12 fiú és 2 lány – lépett pódiumra. A kötelező
művek itt ugyancsak a barokkból és XX. századi magyar kompozíciók közül
kerültek kiválasztásra. Míg Vivaldi Adagio-ja
remek lehetőséget nyújtott a versenyzők számára, hogy bizonyíthassák
légvezetési, hangi, frazeálási képességeiket, affektus-érzékenységüket, addig a
második fordulóban Székely Endre Rondino-jának különböző karakterei, technikai
követelményei másrétű kihívásokat támasztottak feléjük. Ők pedig jól
teljesítették a kötelezőt. A szabadon választott művek ugyanakkor – a
zenei, technikai követelmények tekintetében – jóval szélesebb spektrumot
öleltek át, mint az az első korcsoportnál volt megfigyelhető. Ez
természetesnek és hagyományosnak is mondható, hiszen 3-5 év zenetanulás után
már egyértelműen körvonalazódnak a gyerekek fejlődési ütemében
mutatkozó – és a terhelhetőség mértékével, a tan- és (hang)verseny-anyag elsajátításának eltérő gyorsaságával (és
minőségével) is összefüggő – kisebb-nagyobb különbségek. Mindazonáltal
örvendetes, hogy a tanárok itt jól mérték fel tanítványaik zenei, technikai
tudásszintjét, és csaknem minden esetben annak megfelelő mű
elsajátíttatását tűzték ki célul. Talán egyetlen kivételként Karol Kurpinski Cavatináját
említhetnénk, amelynek meglehetősen harsány, technika-központú
interpretációi sem ebben a korcsoportban, sem a harmadikban nem viselték
magukon a korai romantika operaáriáinak tipikus stilisztikai, dramaturgiai
attribútumait.
Nagyrészt
a tanárok jó darabválasztásának köszönhető, hogy a mezőny ebben a
korosztályban bizonyult a legkiegyenlítettebbnek, és a színvonal tekintetében
sincs senkinek szégyenkezni valója: minden induló 100 pont fölötti eredményt
ért el – 106-os átlag mellett –, ugyanakkor a szóródás 10%-on belül volt.
Mindazonáltal a dobogósok produkciói markánsabban emelkedtek ki, mint az az
első korcsoportban volt megfigyelhető. Itt két első díjat,
egy-egy második és harmadik díjat, valamint négy különdíjat osztott ki a
zsűri. Örvendetes, hogy a korcsoportban induló mindkét lány odaért a
képzeletbeli dobogóra, annak legfelső és második fokára.
A
harmadik korcsoportban (1998. június 1. és 2001. május 31. között születettek)
15 fiú és 2 lány mutatkozott be. A korábbi tapasztalatokból kiindulva itt
várhattuk a legkiélezettebb versenyt. Nem véletlenül, hiszen e korosztály
jelentős része komolyan fontolgatja a zenei pálya lehetőségét, s így
a résztvevők többsége e versennyel egy időben a szakközépiskolai
felvételire is készül. Telemann F-dúr szonáta II-I. tételeinek kötelező
darabként történő kijelölésére hagyományosan ennek figyelembe vételével
került sor, ugyanakkor lehetőség nyílott opcionális választásra is, melyet
Cimarosa F-dúr concerto I-II. tételei jelentettek. Míg
a Telemann mű az átlagosnál jobb állóképességet, nyelvtechnikát, addig a
Cimarosa átirat jelentősebb rugalmasságot, stílusérzéket, árnyalási
képességet, szélesebb hangterjedelmet, jól koordinált ujj- és nyelvtechnikát
követel meg az ifjú trombitásoktól. A második fordulóban kötelező
darabként Bogár István: Karaktervariációk
egy magyar népdalra, vagy Francis Thomé Fantaisie
című művét kellett a résztvevőknek előadniuk. A mezőny jelentős hányada Bogár remekét választotta,
és e mű sokrétű kihívásait mind technikai, mind zenei kidolgozottság
tekintetében a korosztályhoz méltó módon, vagy annál jobb szinten teljesítette.
(Három évvel ezelőtt ugyanez kevésbé volt elmondható Bogár István
Trombitaversenyének III. tétele kapcsán.)
A szabadon választottak tekintetében – a második korcsoporthoz hasonlóan
– jelentős szóródást tapasztalhattunk, azonban itt több esetben fordult
elő, hogy a darabok által támasztott technikai, zenei követelmények –
kiélezett szituációban – túlzott terhet jelentettek a gyerekek számára.
Néhányuknál ez állóképességi problémákban mutatkozott meg, és emiatt
teljesítették egy-egy forduló akár mindkét előadási darabját valós
tudásszintjük alatt. Más esetben – alapvetően a szakközépiskolai
korosztálynak ajánlott repertoárdarabok előadása során – a technikai
nehézségekkel való puszta küzdelem emésztette fel a mentális energiák
jelentős részét, így nem jutott, juthatott kellő figyelem a pontos
ritmusjátékra, a fegyelmezett és kontrollált tempótartásra, a hangminőség,
artikuláció csiszolására, végig kontrollált és átélt zenei megvalósításra. A
szakmai értékelés során a túlzottan merész darabválasztásra, a fokozott
fizikális és mentális terhelés problematikájára, később mutatkozó
hátulütőire, illetve ezzel szemben a szakmai és pedagógiai eszközök,
célkitűzések összhangjának megteremtésére – mely elsődlegesen a
gyermekek pozitív tapasztalatokon, élményeken nyugvó, hosszútávon harmonikus
fejlődését kell, hogy szolgálja – kiemelten hívtuk fel a felkészítő
tanárok figyelmét.
A
korosztályban sok jó, és néhány kitűnő teljesítménynek tapsolhatott a
szépszámú közönség. Volt, aki a hang szépsége, a technikai koordináció és
kidolgozottság terén emelkedett ki a mezőnyből; volt, aki bátor
műsorválasztásával és a megvalósítás céltudatosságával tűnt ki; s
volt, aki a stílusérzék, a differenciált zenei formálás, az érzelem-gazdag
interpretáció terén nőtt társai fölé ez alkalommal. Mindezen aspektusokat
figyelembe véve a zsűri döntése nyomán három versenyző részesült
első díjban – közöttük egy lány –, ketten a képzeletbeli dobogó második,
egy résztvevő pedig annak harmadik fokára léphetett. A korcsoport
színvonalát mutatja, hogy további hat versenyző részesült különdíjban. A
megosztott díjak kapcsán a zsűri a versenykiírás szabályzatát nem
felülírva, ismételten adott hangot három évvel ezelőtt megfogalmazott
véleményének, miszerint egy zeneiskolai versenyen a helyezések inkább
nívószinteket, mintsem konkrét, tizedekben, századokban differenciálható
különbségeket jelentenek.
A
negyedik korcsoport (1995. június 1. és 1998. május 31. között születettek)
említése, értékelése során mindig figyelembe kell venni, hogy e korosztályban
indulók középfokú tanulmányaik sokrétű feladatai mellett vállalják
hangszerjátékuk további csiszolását egy-egy alapfokú művészetoktatási
intézményben. Esetükben már pusztán zenei tanulmányaik folytatása, a gyakorlás,
a zenekari próbák napirendbe iktatása is üdvözlendő, ám egy-egy
regionális, vagy éppen országos zenei versenyre való felkészülés, az azzal járó
felelősségteljes munka vállalása különösen dicséretet érdemlő.
Mindazonáltal egy-egy esetben arra is találhatunk példát, hogy a gimnáziumi
évek alatt érlelődik a gondolat, és születik meg a döntés a zenei pálya
mellett. A zeneművészeti felsőoktatás olykor fenntartással viseltetik
a nem zeneművészeti szakiskolákból érkezők iránt, ám jelen sorok írója
szerint – manapság egyre több fiatal sikerei bizonyítják – megfelelő
szakmai háttér biztosítása és a belső motivációk erősítése nyomán
nagy ívű karrier születhet egy későbbi döntést követően is.
Az idei verseny döntőjén e
korosztályt kilencen képviselhették – három éve csupán nyolcan. Az első
forduló kötelező darabja Cimarosa F-dúr versenyművének III-IV. tétele volt, míg a második fordulóban romantikus, vagy
későromantikus művet kellett megszólaltatni. Nyolcan Alexander Goedicke op.49-es Koncertetűd-jét adták elő – melyet alapvetően
virtuóz jellege folytán manapság gyakorta a harmadik korcsoport szabadon
választott repertoárjában, nyerő darabként tartanak számon tanárok és
növendékek egyaránt –, mellettük pedig csupán egyetlen versenyző tette le
voksát a hazánkban kevésbé ismert és játszott darab, Georges Hüe Premičre Solo de cornet á pistons című, a
párizsi Conservatoire 1900. évi kornett versenyére
komponált remeke mellett. Ezúttal azonban érvényét vesztette a „Járt utat
járatlanért el ne hagyj!” közmondás intelme –
legalábbis e korcsoport vonatkozásában bizonyosan. A Koncertetűdben
ugyanis a versenyzők nagyobb része nem volt képes kellően artikulált
és kontrollált kettősnyelv-technika megvalósítására, vagy annak
ujjtechnikával való pontos szinkronizálására, koordinálására, esetleg a
melléktéma hangzásigénye vett igénybe túl sok energiát ahhoz, hogy a mégoly
rövid darabot fölényes biztonsággal, az állóképesség kisebb-nagyobb megingása
nélkül tudja interpretálni. Mindazonáltal két versenyző remekelt e darabbal:
technikailag kidolgozott, ötlet- és érzelem gazdag, mondhatni impresszív játékuknak köszönhetően valódi zenei
élménnyel ajándékozták meg a közönséget. Ugyanakkor az Hüe
darab újrafelfedezése, akár többek számára is – a műben rejlő
karakterek, attitűdök, dramaturgia kibontása által –, az árnyalt zenei
megvalósítás, a differenciált egyéni megközelítés még szélesebb
lehetőségeire adhatott volna alkalmat – mint azt a mű sajnálatosan
egyetlen interpretációja fényesen bizonyítani is tudta.
Mészáros Tamás
Endre,
a Budapest XXI. kerületi Fasang Árpád Zenei Alapfokú
Művészetoktatási Intézmény növendéke azonban nem csupán Georges Hüe darabjával tűnt ki a 2014-es verseny teljes
mezőnyéből. Hangképzése, artikulációja, levegő és ajaknyílás
kontrollja, technikai koordinációja egyértelműen a legmagasabb szintű
volt. Ám ami sokkal lényegesebb, hogy technikai tudását telt, ugyanakkor
ezüstösen fénylő, fókuszált, árnyalatokban gazdag hang birtokában – mely a
legszebbnek bizonyult a mezőnyben –, szinte észrevétlenül – és sosem
öncélúan – tudta az érett, stílustudatos zenei megvalósítás szolgálatába
állítani. A kötelező és szabadon választott művek mindegyikének
előadása, a zsűri egyöntetű véleménye szerint, maximális pontot
érdemelt. Játékának átgondoltsága, érzelemgazdagsága mellett a
műsorválasztás is példaértékű volt. Nyilvánvaló, hogy ez nem csak
Tamást, de felkészítő tanárát, Horváth
Ferencet is dicséri: a közös munka során ugyanis talán ők találták meg
leginkább azt az ideális egyensúlyt, amely a korosztálynak minden vonatkozásban
megfelelő darabok kitűzése, elsajátítása és a mind tökéletesebb zenei
megvalósításra való törekvés prioritása között kell, hogy fennálljon.
A
megfelelő darabválasztás, helyes verseny stratégia kialakítása kapcsán – a
fentebb már tárgyalt túlvállalás mellett – ki kell térnünk az anyagerősség
tekintetében a korosztályok általános követelményeit kevésbé teljesítő,
könnyű darabok problematikájára is. A szabadon választott repertoár valódi
jolly-jokerévé ezúttal Allan Street Rondino
című, virtuozitást és éneklő játékmódot egyaránt megkövetelő
műve lépett elő, amely mind a négy(!) korcsoportban felcsendült. Míg a legkisebbeknél ez valódi
bravúrdarabnak számít – és valóban ehhez méltó előadásoknak örvendhettünk
–, addig a harmadik, negyedik korcsoportban remélhetőleg csupán az
időhiány ösztönözte a tanárokat és növendékeiket arra, hogy Street
darabját – valamelyest törekedve a korosztály zenei szintjén történő
újragondolásra – elővegyék, esetleg felfrissítsék. Tanácsos volna arra
törekedni a jövő versenyein, hogy e mű maradjon inkább az első
két korcsoport tehetségeinek repertoárjában.
A
zsűri egyébiránt – összhangban az értékelési szempontokkal és a korosztály
kapcsán fentebb megfogalmazottakkal – a korcsoport csaknem minden
résztvevőjét díjban részesítette: egy-egy második és harmadik helyezés
mellett öt különdíjat is odaítélt. E különdíjak – a Zenetanárok Társaságának
felajánlásaként fellépési, részvételi lehetőségek a Magyar Zeneiskolák és
Művészeti Iskolák Szövetségének programjaiban – további célokat és
motivációt adhatnak az ifjú muzsikusok számára. Hálás köszönet az ötletért és a
felajánlásért Sztán István tanár úrnak.
Ugyancsak
a legnagyobb elismerés hangján kell szólnunk a Devecserből érkezett Ormándlaky Péter (Gárdonyi Géza Általános Iskola és
Alapfokú Művészeti Iskola) tanár úrnak a versenyt követő szakmai
értékelésen tett felajánlásáról: az általa összeállított, „Gyakorolni jó!” című kiadványból minden jelenlévő kolléga
ajándékként magával vihetett egy-egy példányt. E gesztus a legékesebb bizonyítéka
annak, hogy az immáron tizenharmadik alkalommal megrendezett zalaegerszegi
esemény nem csupán egy verseny a sok közül, hanem valódi szakmai találkozó,
ahol a tapasztalatok kölcsönös megosztása révén is erősödhet a szakmai
összefogás, melynek köszönhetően a fejlődés még intenzívebb
ütemű lehet.
Érdekes
összevetni a 2014-es versenyt a 2011. évivel az egyéni teljesítmények
egyenletességének aspektusából. 2011-ben figyelemre méltó volt, hogy a dobogó
legfelső fokára csak azok léphettek, akik mindkét fordulóban magabiztos, a
saját korosztályuk szintje fölötti, gyakorlatilag hibátlan produkcióval tudtak
szerepelni. Érdekes módon ez most csupán a negyedik korcsoportra volt érvényes.
Sőt, ott Mészáros Tamás páratlan teljesítménye mellett a második díjat
nyert versenyző produkcióit is a kiegyenlítettség és minőség fentebb
említett kategóriájába kell sorolnunk. A többi korcsoportban ugyanakkor az
első forduló legjobbjainak másnap nem sikerült maradéktalanul megismételni
a remek teljesítményt, illetve akik az első fordulóban voltak picit
bizonytalanabbak esetlegesen az intonáció, a hang, netán a stabilitás, vagy a
zenei megvalósítás terén, azok a másodikban tudtak tanúbizonyságot tenni valódi
kvalitásaikról. Ennek folyományaként alakult ki a holtversenyekkel tarkított
végeredmény.
A
növendékek mellett – a hagyományokhoz híven – a zsűri a kiemelkedő
felkészítő munkáért különdíjakban részesített hat trombitatanárt, valamint
négy zongorakísérőt. A díjazott pedagógusok a következők:
Bogáthy Gábor
(Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnázium Általános Iskola és Alapfokú
Művészeti Iskola, Kaposvár),
Horváth Ferenc (Fasang Árpád Zenei Alapfokú Művészetoktatási
Intézmény, Budapest XXI.),
Kiszler András (Belvárosi
Általános és Alapfokú Művészeti Iskola, Dombóvár),
Tatár Csaba (Farkas Ferenc
Zene- és Aranymetszés Alapfokú Művészeti Iskola, Nagykanizsa),
Tóth Tamás (Rózsavölgyi
Márk Alapfokú Művészeti Iskola Rajeczky Benjamin
Tagintézménye, Pásztó),
Zsirmon Zsolt (Ádám Jenő
Zeneiskola Alapfokú Művészeti Iskola, Szigetszentmiklós).
Kiemelkedő
művészi teljesítményükért elismerésben részesültek az alábbi
zongorakísérők:
Fridrich Eszter (Pálóczi
Horváth Ádám Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Zalaegerszeg),
Gergely-Somogyi Éva
(Széchenyi Imre Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola Ránki György Művészeti Tagiskolája, Balatonföldvár),
Sarkady Katalin (Weiner Leó
Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola, Budapest XI., valamint
beugróként a Galambos János Zenei Alapfokú Művészeti Iskola, Budapest XXIII.
növendékét is kísérte),
Sárváriné Lábiscsák
Klára
(Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola és Zeneiskola – Alapfokú
Művészeti Iskola, Debrecen).
A színvonal – az élmezőnyt, azaz az
országos döntő produkcióit tekintve – a némileg ingadózó volta ellenére is
elérte, sőt, talán meg is haladta a három évvel ezelőttit.
Felkészülést hátráltató, akadályozó körülményekről, tényezőkről
ezúttal nem tettek említést a tanár kollégák. A verseny résztvevőinek és
díjazottjainak sorát szemügyre véve pedig örvendetes tényként állapítható meg,
hogy az elmúlt évek országos és regionális versenyein hagyományosan szép
eredményekkel büszkélkedő alapfokú művészetoktatási intézmények
mellett (Kiskőrös, Mosonmagyaróvár, Nagykanizsa, Salgótarján, Szekszárd, Zalaegerszeg,
valamint Budapest számos zeneiskolája) – többnyire az ifjabb generációhoz
tartozó tanárok munkájának köszönhetően – a honi trombitaoktatás új
fellegvárai jelentek meg. Közülük – a teljesség igénye nélkül – e helyütt
Balatonföldvárt, Debrecent, Dombóvárt, Esztergomot, Kaposvárt, Pécset,
Szigetszentmiklóst említeném; s nem csupán az országos döntőben e városok
alapfokú művészetoktatási intézményeit képviselő tanulók számának,
hanem hangszerjátékuk színvonalának okán is. Nyilvánvaló, hogy egy-egy növendék
pódiumon mutatott teljesítménye nem csupán saját tehetségének, szorgalmának,
motivációjának és mentális képességeinek függvénye, hanem jelentős
mértékben a tanár szakmai, pedagógiai felkészültségének, tevékenységének, az
általa biztosított lélektani háttérnek, attitűdnek, összességében pedig a
közös munka sikerességének, hatékonyságának a tükre. A tanár számára ugyanakkor
fontos tényező lehet a megfelelő intézményi háttér is – ami alatt nem
működési formát, finanszírozást, jóval inkább munkahelyi légkört,
kultúrát, infrastruktúrát kell értenünk –, mely nem csupán szabályrendszerével
igazgat, de kellő rugalmassággal képes lehetőségeket és motivációt is
adni tanárnak, növendéknek egyaránt. A folytonosan változó struktúrában, az
egész napos iskola tanulókat és pedagógusokat érintő kötelezettségeinek,
valamint a gyerekeket érő környezeti hatások sokrétűségének hálójában
az intézményvezetők és tanárok legnagyobb igyekezete ellenére sem mindig
könnyű e háttér megteremtése, folyamatos biztosítása. Megyei és regionális
versenyek egyre szélesebb minőségi skálán értékelhető produkciói
sejtetik a nehézségeket, melyekkel a szakpedagógiai munka során manapság
szembesülni kényszerülnek a tanárok. Ugyanakkor a XIII. Országos Lubik Imre Zeneiskolai Trombitaverseny döntősei 2014.
november 7-9. között mindezt feledtetni tudták velünk. Köszönet érte nekik,
tanáraiknak, és nem utolsó sorban a rendező iskolának, valamennyi
támogatónak.
XIII. Országos Lubik Imre Trombitaverseny eredménye
I. korcsoport
I. díj:
Szécsényi István Balázs (Pásztó) tanára:
Tóth Tamás
II. díj:
Rácz Mihály (Budakeszi) tanára: Szita
Csaba
III. díj:
Illés Balázs (Csongrád) tanára: Soós
Péter
Ligabue Sergio
(Budapest XI. kerület) tanára: Kis András
Svajka Lázár (Szigetszentmiklós) tanára: Zsirmon
Zsolt
II.
korcsoport
I. díj:
Sallai Domokos Barna (Dombóvár) tanára:
Kiszler András
Vörös Barbara (Zalaegerszeg) tanára: Vörös
István
II. díj:
Fehér Ilona (Budapest XV. kerület)
tanára: Bera Zsolt
III. díj:
Kovács Kristóf (Budapest XI. kerület) tanára: Kis András
III. korcsoport
I. díj:
Drahos Balázs (Kaposvár) tanára: Bogáthy
Gábor
Stark Barbara (Budapest XVIII. kerület)
tanára: Somorjai István
Szabó Bálint (Budapest XIII. kerület)
tanára: Szabó Csaba
II. díj:
Horeczky Balázs (Budapest XI. kerület) tanára: Kis András
Szentpéteri Márton
(Szigetszentmiklós) tanára: Zsirmon Zsolt
III. díj:
Csapodi Márton (Budapest XIV. kerület)
tanára: Király Tibor
IV. korcsoport
I. díj:
Mészáros Tamás Endre (Budapest XXI.
kerület) tanára: Horváth Ferenc
II. díj:
Szurduk László (Debrecen) tanára: Török Zsolt
III. díj:
Tomka János (Püspökladány) tanára: Smidróczki Zsolt
Különdíjban részesülő versenyzők:
Boldoczki Róbert
tanára: Boldoczki Róbert
Takács
Levente tanára: Szélesi Attila
Turai Gergő Attila
tanára: Kresz Richárd
Bakondi Ferenc
Máté tanára: Szilli
Ákos
Horváth András
tanára: Horváth
Zoltán
Szűcs Gellért Zsombor tanára: Hergovics
János
Takács Botond tanára: Kozek
Balázs
Danyi
Zoltán
tanára: Dr.
Szabóné Puskás Ibolya
Springs
Botond tanára: Budai
Attila
Bodnár
Benedek tanára: Nagy
Zoltán
Leitner
Bálint
tanára: Szilli
Ákos
Lukács
Vendel tanára: Toarniczky
Richárd
Pusztaszegi
Ákos tanára:
Czirok Mihály
Zsélyi
Bulcsú
tanára: Szabó István
Kaló Vencel Konrád tanára: Panyi
Zoltán
Horváth Bálint
Máté tanára:
Tatár Csaba
Mikesy Tamás
Miksa tanára: Szalkay Dávid
Erős Levente tanára: Szalkay Dávid