Ábrahám Mariann

TANULMÁNYKÖTET UJFALUSSY JÓZSEF EMLÉKÉRE*

Tanulmányok, emlékírások, hommage-ok

Szerkesztette: Berlász Melinda és Grabócz Márta

A könyvben közölt írások közösségét a tiszteletből fakadó elkötelezettség teremti meg: szerzőik valamennyien szeretett, kedves tanárunk, Ujfalussy József Tanár Úr kollégái, tanítványai, munkatársai körének tagjai voltak. A közlemények különböző műfajt képviselnek: visszatekintések és tematikus tanulmányok füzéreként szövődnek egységbe, melynek eredményeként egy sokoldalú zenetörténeti, zeneesztétikai panoráma tárul fel előttünk. Minden egyes közlemény tudományos alapossággal tárja fel választott témáját, a háttér eseményeket és a tudományos koncepciót. Az írások rávilágítanak a művek alkotástörténeti összefüggéseire, a bonyolult szellemi előzményekre, amelyek egy-egy műalkotás létrejöttéhez kapcsolódnak. A megszülető válaszokban pedig feltárulnak a tények: milyen emberi karakterek, eszmék, filozófiák, célkitűzések befolyásolják egy zenemű stílusát, tartalmát. Gyöngyszemek ezek az írások, melyeknek megszületése mögött több évnyi vagy akár több évtizednyi kutatómunka húzódik meg, s melyek végső eredményét kapjuk kézbe. A szerzői megállapításokat szakszerű analitikus elemzések illusztrálják, levelekre, cikkekre, korabeli kritikákra való hivatkozások teszik teljessé, és a lábjegyzetekben közölt részletes forrásanyag további támpontot nyújt az olvasó számára. A témaválasztások zenetörténetünk múltjára is gazdagon reflektálnak: a több zenetörténész nemzedéket képviselő szerzők tudományos felkészültségük birtokában tárják fel kutatásaik legújabb eredményeit, melyeknek közzététele és ismerete a gyakorló muzsikus számára is közvetlen tanulsággal szolgálhat.  A közlemények magas színvonalon bizonyítják, hogy íróik milyen útravalót kaptak Ujfalussy Tanár Úr tanításából.

Zongoraművészként és zongorapedagógusként úgy vélem, hogy az írások mindegyike megerősíti azt a szemléletet, miszerint egy zeneművel való foglalkozás nem csak a „tehetséges megérzés” és technikai felkészültség formájában válik hitelesen valóra. A tanulmánykötet olvasása abban is megerősített, hogy életpályámnak megfelelően, gyakorló muzsikusként és zenepedagógiai kutatóként hívjam fel a kollegák figyelmét az emlékkönyv gazdagságára. Az én feladatom ezúttal csupán annyi lehet, hogy meglátásaim alapján rámutassak a könyv kiválóságára, és röviden képet adjak annak keresztmetszetéről. E cél érdekében írásomban a nagyszabású, 33 közleményt tartalmazó kötetnek csupán egyik fejezetét, a „zeneelméleti és zenetörténeti” tanulmányokat kísérem majd kiemelt figyelemmel. Olvasóként az a gondolat is felmerült bennem, hogy milyen jó lenne e könyv anyagát alapul véve egy továbbképzést tartani, ahol mindenki kiválaszthatná a számára legtöbbet mondó cikk témáját és annak reflexióiról számolhatna be. Meggyőződésem, hogy az Ujfalussy József emlékére összeállított tanulmánykötetnek minden muzsikus könyvespolcán ott kellene lennie, mert a kötetben publikált témák és ismeretanyag olvasása nemcsak élményszerűsége által, hanem a gyakorló muzsikus zenei horizontjának szélesítése szempontjából is komoly gyarapodást ígér. Amiként a Tanár Úr személye élő valóságában eltávolodik tőlünk, akként erősödik bennünk, tanítványaiban, kollégáiban annak a kulturális örökségnek a magasrendű szelleme, amely tudásából, tanításából áradt.

A könyv négy nagy fejezetre tagolódik:

I.

MÉLTATÁSOK, EMLÉKEZÉSEK, NEKROLÓGOK

Ez a fejezet Somfai László, Falvy Zoltán, Sárosi Bálint, Vekerdi József, Ritoók Zsigmond, Tallián Tibor, Batta András, Maróth Miklós és Szűcs Ferenc visszatekintő, méltató írásait közölte.

II.

ÉLETÚT - INTERJÚ

Berlász Melinda: Csütörtöki beszélgetések Ujfalussy Józseffel című interjú a beszélgetők kollegiális kapcsolatát tekintve 1965-től, a MTA Zenetudományi Intézet szervezeti kialakulásának első periódusától értelmezhetné a visszatekintés időkörét. A kérdést feltevő Berlász Melinda jóvoltából azonban Tanár Úr életútjának korábbi, általunk ismeretlen időszakai és témái is feltárulnak a beszélgetés során: a családi háttér, a debreceni egyetemi és zeneakadémiai tanulmányok, kutatási területei, könyveinek keletkezésével kapcsolatos kérdések, majd később a zenei intézmények kialakulásának hosszú, tekervényes időszakai, kapcsolatai hivatali, zeneakadémiai pályatársakkal. A személyes, közvetlen, nyílt hangú, olykor humoros elbeszélések során feltáruló események felidézése az adott történelmi időszakot megélt kortársakban számos  negatív emléket ébresztenek fel. Ujfalussy visszatekintése leplezetlen módon tárja fel a korabeli zenei élet kettős arculatát, amellyel a „külső szemlélő” akkoriban csak egy oldalról szembesülhetett.

III.

TANULMÁNYOK A ZENETÖRTÉNET, ZENEELMÉLET  TÁRGYKÖRÉBEN

A fejezet Mikusi Balázs, Domokos Zsuzsanna, Péteri Lóránt, Kusz Veronika, Kovács Ilona, Ittzés Mihály, Dalos Anna, Kárpáti János, Vikárius László, Pintér Csilla, Borgó András, Solymosi Tari Emőke és Laki Péter írásait tartalmazza. Mivel ismertetésem sem tartalmilag sem terjedelmileg nem ad lehetőséget a teljes kötet minden írásművének részletes áttekintésére, a következőkben e fejezetben közölt publikációk ismertetése alapján szeretnék némi betekintést nyújtani a könyv izgalmas és sok új információt tartalmazó írásaiba.

IV.

TANULMÁNYOK A ZENEESZTÉTIKA, ZENEPSZICHOLÓGIA, ZENESZOCIOLÓGIA TÁRGYKÖRÉBEN

Ez a kötetrész Kárpáti András, Ignácz Ádám, Herczog János, Grabócz Márta, Balázs István, Veres Bálint, Szemere Anna, Keuler Jenő és Laczó Zoltán sokoldalú írásainak gyűjteménye.

*

TANULMÁNYOK A ZENEELMÉLET, ZENETÖRTÉNET  TÁRGYKÖRÉBEN

Választásom nemcsak azért esett erre a fejezetre, mert felépítése nagyszerűen átgondolt, hanem mert a magyar zene világhírű nagyságairól írott cikkekben a választott témák a zenei terminológiák kialakulásától kezdve különleges aspektusokat képviselnek.  Életszerű közelségbe hozzák Liszt, Kodály, Bartók, Dohnányi, Lajtha, Veress, és közbevetőleg Mahler kompozícióinak keletkezéstörténeti körülményeit. Lássuk az egyes cikkeket!

Mikusi Balázs: „MINT HONNI NYELVÜNKÖN MAGA NEMÉBEN ELSŐ TÜNEMÉNY…” Bartay András Magyar Apollója, és a magyar zeneelméleti szaknyelv kezdetei című dolgozata az önálló magyar zeneelméleti terminológia első próbálkozásait térképezi fel és próbálja rekonstruálni a korabeli zongoraiskolák és a zeneelméleti írások alapján. A kitűnő írás a XIX. század első harmadában megjelent három szerző – Gáti István, Dömény Sándor, Gály János – „klavir-iskoláit” ismerteti és bemutatja, hogy Bartay András miként teremtette meg a zeneelméleti szakterminológiák használatát. Néhány példa: tört akkord = Törött Összvehangzat, crescendo-decrescendo = Nevelő, Fogyasztó jegy, hangnemi kitérés = Atyafiságos Hangnem stb. Bartay a Magyar Apollo (megj. 1834) című írásában az 1800-as években használatos ugyanazon zenei történésre vonatkozó különböző kifejezéseket vetette össze és az alapot adó német terminológiák alapján ültette át a hazai gyakorlatba. A későbbiekben Bartalus István munkája (1863) folytatta a zenei szaknyelv kialakulására irányuló törekvéseket. A cikk olvasása során végigjárhatjuk a XIX. század elejétől kezdődően a zenei szaknyelv „honni nyelvünkön” való használatának történeti folyamatát, a napjainkban használatos terminológia kialakulásához vezető útját.

Domokos Zsuzsanna:  LISZT, SZÉCHENYI ÉS A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA. Liszt hazafias szolgálatai a magyar közéletben

Domokos Zsuzsanna, Liszt-kutató írása a cím értelmében, többek között Liszt és Széchenyi személyes kapcsolatára hívja fel a figyelmet. Míg Liszt a zenekultúra területén, Széchenyi eszméi és adományai más síkon tettek óriási szolgálatot a magyar hazának.  A tanulmány középpontjában azonban Liszt még napjainkban is kevéssé ismert nemzeti törekvéseinek és szolgálatának közlése áll. Minthogy a szellemi köztudatban még egy-egy Liszt-mű inspiratív forrása sem tekinthető közismert ténynek, – mint például az a szellemi reflexió, amely során Liszt Vörösmarty hozzá intézett ”Ódá”-jára, mintegy válaszként, komponálta a szabadságharc hőseit sirató Funérailles című zongoraművét és a Hungária című szimfonikus költeményt, – igen időszerű az a feladat, amely Liszt magyar, nemzeti elkötelezettségére fordítja figyelmét. De az előadóművészet vonatkozásában sem elhanyagolhatók a történeti ismeretek, melyek például a Funérailles tartalmi mélységét nemcsak az oktávtechnikai bravúr végig dörömbölésének oldaláról közelítik meg, hanem az alkotás rendeltetésének irányából egy igazabb, teljesebb élmény megteremtésére törekednek. A közlemény szerzője legfőbb célját teljesíti azáltal, hogy Liszt fiatal korától kezdődő, egész életén át megnyilatkozó hazafias szolgálatát a maga sokoldalúságában és elkötelezettségében a mai olvasóközönség számára közzéteszi. Közismereti missziót teljesít a történeti források ismertetésével, mert általuk Liszt hazája iránti hűségét reprezentáló cselekedeteinek és alkotásainak eseménytörténetét vázolja fel, amelyben Liszt „magyar” történelmi alkotásai és a kor zenei intézményeinek létrehozására tett adományai éppúgy helyet kapnak. Az írásmű történeti alapvetését Liszt személyes „vallomásai” érzelmi voltukban egészítik ki, és e két tényező együttes képviselete Liszt magyarság iránti elkötelezettségének dokumentumául szolgál. Nem túlzás, ha e közlemény ismeretében az olvasók felvértezve érezhetik magukat minden elkövetkezendő szituációban, amely Liszt magyarságának megkérdőjelezésére irányul.

Péteri Lóránt: MENNYEI ÉLET ÉS ALVILÁG. Offenbach-utalás Mahler dalában

A szerző célja arra irányul, hogy a Mahler-dallal kapcsolatos ismeretünket a két zeneszerző vonatkozó műveinek összevetése által új ismeretekkel gazdagítsa. Megítélése szerint Mahler dala stilisztikai és gazdag utalások hálójával kötődik Offenbach példaként kiemelt művéhez. Állítja, hogy Mahler művészetének és világlátásának meghatározó inspirációját kapta Offenbachtól. Arról is tájékoztat, hogy Mahler miként ismerkedett meg Offenbach népszerű muzsikájával. Az értelmezéssel kapcsolatban négy író reflexióját tárja fel, melyek alapján betekintést nyerhet az olvasó egy kompozíció keletkezéstörténetének tudományos magyarázataiba, bonyolult szellemi kapcsolat-rendszerébe. A cikk szerzője egy ötödik nézet megalapozását valószínűsíti. Kísérletet tesz arra, hogy állítását mind empirikusan, mind kottapéldák elemzésével bizonyítsa. 

Kusz Veronika: LISZTTŐL DEBUSSYIG? Egytételes versenyművek Dohnányinál

Dohnányi zeneszerzőként főként klasszikus zenei struktúrákban gondolkodott, s viszonylag nagy szabadsággal ötvözte azokat. A tanulmány az egytételes versenyművek analízise alapján sokoldalú szempontok szerint vizsgálja Dohnányi forma-művészetét és megállapítja, hogy Dohnányi inkább összegző, mint teremtő jellegű művész volt. Az írásműből a mai előadóművész és pedagógus arról is tudomást szerezhet, hogy a fiatal, zseniális képességekkel megáldott zongoraművész is küzdelmesen „birkózott” Liszt h-moll szonátájának és Beethoven kései műveinek értelmezésével. A gyakorló muzsikus számára ugyancsak tanulságul szolgálhat Dohnányi példája, aki hosszú és küzdelmes érési folyamatként élte át egy mű interpretációs megközelítésének állomásait. A tanulmány központi figyelme azonban a komponista Dohnányi felnőttkori, egytételes műveinek strukturális sajátosságaira irányul: felépítésük szerint három  formatípust állapít meg és külön-külön mutatja be azok sajátosságait.

Kovács Ilona: TÖBBSZAKASZOS KOMPONÁLÁS DOHNÁNYI ERNŐ ZENESZERZŐI MŰHELYÉBEN: a C-dúr szextett (op. 37) I. tételének vázlattanulmánya címmel bőséges és érdekfeszítő részletességgel vizsgálja a forrásokat.  Rendkívül részletes ismertetést kapunk a mű keletkezésének történetéről, az érlelődés folyamatáról, a szerkezet és a témák kialakulásáról. A komponálás során felhasznált forrásokat és a végső változatot a szerző a kottapapírok alapján is analizálja, és rávilágít, hogy Dohnányi még az utolsó pillanatban is korrekciókat hajtott végre művein: példaként említve az egyes formarészek lezárási szakaszait. Az alkotó folyamatot a szerző rengeteg kottapéldával illusztrálja, és ismét hangsúlyozza, hogy nemcsak egy előadó, hanem a zeneszerző számára is hosszú érlelődési folyamat eredményeként valósul meg egy mű végső változatának megszületése.

Ittzés Mihály: KODÁLY EMMA NÉPZENEI FELDOLGOZÁSAI

Ittzés Mihály kitűnő írásában Kodály Zoltán első feleségét, Kodály Emmát, mint Bartók munkatársát és Kodály szerzőtársát méltatja. A cikk néhány mondatos felidézése helyett, e beszámoló határok közé szorított rövidsége miatt írásának összefoglalását, az Utóhangot idézem:

„...Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy (Kodály Emma művei) érzékeny, gazdag zenei fantáziával, kiérlelt mesterségbeli tudással, ökonomikusan megírt darabok, melyek méltóak voltak arra, hogy a nagymesterek befogadják őket saját világukba. Mindazonáltal nem a másokétól elütő, kiugróan egyéni stílus vagy feldolgozási mód volt a sajátjuk, hanem a mélyen megértett és átérzett közös, vagy legalább is rokon zenei nyelv, gondolkodás, vagy zeneszerzési technika, a mesterség magabiztos használata, és a népdalok zenei-tartalmi lehetőségeinek lélekkel teli kibontása. Akár játsszuk, akár hallgatjuk a darabokat, igazolva érezhetjük Molnár Antal és Ujfalussy József szavait, s hisszük, hogy nem csak „álnéven, hanem a Szerző saját jogán is ismételt előadásra érdemes művek.”

Dalos Anna: NAUSIKAA, SAPPHO ÉS MÁS SZERELMES NŐK. Kodály Zoltán és a görög antikvitás

Dalos Anna hihetetlen érzékenységgel közelít a fiatal Kodály személyiségének kialakulásához érzelmi kapcsolatainak összefüggésében. (A mi generációnk Kodályt főként népzenetanárként ismerhette, aki életútjának utolsó évtizedében tekintéllyel, szigorú tanárként követelte meg a hallgatóktól – küzdelmes gyűjtő-munkája felfedezésének eredményeként — a népzenei ismereteket.) A pályakezdő Kodály életkörülményeit feltáró tanulmány a Balázs Bélával való barátság szerepére is rámutat. Tudomásunkra jut, hogy ebben az időszakban (1906-1907) Kodály és Balázs is naplót vezettek, melynek középpontjában természetesen a férfi és a női szerelem áll. A feltárt források alapján betekintést nyerhetünk Kodály életének e korai időszakába, és a közölt levél idézetek alapján végtelen kifinomult pszichológiai érzékének is tanúja lehet az olvasó. A szerző arra is rávilágít, hogy ezek a fiatalkori élmények Kodály még sokkal későbbi zeneszerzői tevékenységében is egyértelműen nyomon követhetők.

Kárpáti János: MŰHELYTITKOK A VÉGSŐ FORMÁBA REJTVE

A tanulmány először Somfai László Bartók kutatásaira hivatkozik, melyekben Somfai Bartók műhelytitkait analitikus módszerrel, kéziratok vázlatok, első fogalmazványok összevetésével tárta fel. Kárpáti János közleménye megállapítja, hogy Bartóknál néhány esetben a „végleges forma maga is árulkodó”.  Azaz: „a szerző (Bartók) néha olyan struktúrákat is beleépített a kompozícióba, amelyek az alkotói gondolkodás folyamatát is megmutatják.” Kárpáti János felismeréseinek és analíziseinek alapján Lendvai Ernő elméletének pontosítására és korrekciójára is hangsúlyos figyelmet szentelt. Konklúzióként hangsúlyozza, „hogy a kedvelt akkord típushoz vezető út a nagyszeptim felezésével, majd további osztásával rajzolódik ki.” E tények megértését a tanulmány bőséges kottapéldákkal illusztrálja.

Vikárius László: „KARÓVAL JÖTTÉL, NEM VIRÁGGAL”. A horror quotidiani Bartók művészetében

A hétköznapi elleni szándékos tiltakozás szellemében alakult ki Bartók Béla stílusa – idézi a cikk szerzője Bartók egyik 1910-ből való levelét. Bartók szándékát Vikárius László Bartók népzenével való kapcsolatában is érvényesnek tekinti a tekintetben, hogy a népzenét kompozícióiban a szokatlanság, az újdonság jegyében használja. A különös, a váratlan, az újszerű … sokféleképpen jelentkezik Bartók zenéjében a téma, a hangsor a ritmus, a hangszín és játéktechnika, a forma és a műfaj területén… Vikárius László Bartók zenei nyelvezete eredetiségének kérdését egyetlen példával,  a Mikrokozmosz: Bolyongás című darabjának két változatával szemlélteti. (Megtudjuk, hogy Bartók, a Harvard Egyetemen e témában tartott egyik előadásában mondottakat is ezzel a művel illusztrálta.) A darab végső formájának megszületését követve megállapítja, hogy a darab jelenlegi megfogalmazása Bartók végső választása volt. Bartóknak a hétköznapi eszközök elleni tiltakozását József Attila egyik kései versével, a „Karóval jöttél, nem virággal”- című költeményével hozza kapcsolatba, amelyet szintén a megszokott, a konvencionális elleni tiltakozás formálta ilyen feledhetetlenné. A két mű közeli analógiát mutat a költői stíluseszköz és Bartók kompozíciós eszközeinek vonatkozásában.

Pintér Csilla Mária: SZÓ ÉS ZENE FESZÜLTSÉGE a Kékszakállú herceg vára ÉNEKRITMUSAIBAN

Pintér Csilla cikkének kezdetén Bartók egyik leveléből idéz. E levélidézet alapul szolgál arra, hogy Bartók első, nagyszabású szöveges kompozícióját elemezve, kifejtse és összefoglalja a szöveg metrikus szerkezete és a zenei ritmus közötti kapcsolatot. Írásában Bartók azon korai és későbbi tanulmányaira, leveleire is utal, melyekben bihari gyűjtése alapján rámutat az adott szövegben és zenében rejlő azonosságokra, feszültségekre. Népzenénk és a szomszéd népek népzenéje című tanulmányában Bartók párhuzamot von a magyar és a román népzene szövegsorai között. A Magyar népdal című monográfiában bemutatja a magyar nyelvű népi szövegsorok ritmusváltozatait, majd különbséget tesz rögzített és szabad beszédszerűség között. Pintér Csilla írása a szöveg és zene együttesének többféle megnyilvánulási lehetőségét tárja fel, majd levonja a következtetést, hogy a Kékszakállú a műfaj történetének legszigorúbb megkötéseket alkalmazó szövegkönyve, melyben a drámai beszédnek egyetlen ritmussor makacs ismétlése az alapja.

Borgó András: STILUSVÁLTOZÁS A SZÍNPADON, A csodálatos mandarin RENDEZÉSEINEK NYOLC ÉVTIZEDE TÜKRÉBEN

Már a témaválasztás önmagában is izgalmas kérdésnek bizonyul azáltal, hogy A csodálatos mandarin színrevitelét az adott történelmi és politikai megítélések tükrében mutatja be a szerző. Különleges élmény tudomást szerezni arról, hogy egy remekmű megítélését milyen külső körülmények, milyen félreértések befolyásolták: miként torzulhatott el az eredeti koncepció, és mennyi idő kellett ahhoz, amíg egy olyan színpadi megoldás létrejött, amely Bartók szemléletét tükrözte. A történelmi visszatekintést a külföldi előadásokról készült fényképek, újságcikkek, kritikák szemléltetik. A tanulmány öt vizsgálati szempont szerint mutatta be a nyolc évtizedes eseménytörténetet: 1/a dramaturgiai koncepciók politikai és ideológiai alapú változásai, 2/ a Mandarin figurája az első időkben 3/ a rendezői koncepciók 4/ a Lány és a Mandarin megszemélyesítései, és végül: 5/a játék színhelyei szerint.  A tanulmány az 1926 és 2006 között bemutatott előadások helyszíneiről és főbb adatairól időrendi áttekintést nyújt. Emlékezetes adatok: a mű bemutatója Kölnben volt, 1926-ban, a budapesti Operaházban az előadásra csak 1945-ben kerülhetett sor.

Solymosi Tari Emőke: „ARISZTOFANESZI ARCFINTOR” avagy „AZ ELSŐ PACIFISTA BALETT”.

Lajtha első szinpadi műve, a Lysistrata körülményei és sajtó visszhangja

A szerző több év óta foglalkozik Lajtha hagyatékának feltárásával. Könyveiben, írásaiban, előadásaiban az a törekvés vezeti, hogy Lajtha életművét a XX. századi magyar zenetörténetben az őt megillető ismeret és elismerés kísérje. E cikkének tárgya Lajtha első színpadi műve, az 1937-ben bemutatott Lysistrata című balett. Az olvasó bőséges tájékoztatást kap a bemutató körülményeiről, a darab fogadtatásáról, szenzációs sajtó-visszhangjáról, az Operaház akkori helyzetéről, szponzorairól. Lajtha nyilatkozata szerint: „… Az Operaház a balettet nagy nyereségnek tartotta. A Lysistrata története kiáltvány a békéért, pajzán és kacagtató köntösbe csomagolva. Szeretném, ha nem a címemet és a rangomat, hanem a partitúrát és egy zenerajongó ember munkáját mérlegelné a közönség.” A balett bemutatójához csatlakozó kritikák és a bemutató fontosságát jelző híradások arra utalnak, „hogy a második világháborút követően egy Lajtha számára tolerálhatóbb környezetben, kevesebb akadályoztatás közepette, e zeneszerzői oeuvre a hazai zenei élet integráns részét képezhette volna” – állapítja meg a tanulmány szerzője.

Laki Péter: REQUIEM EGY REQUIEMÉRT. VERESS SÁNDOR TERVEZETT KÓRUSMŰVE JOHN F. KENNEDY EMLÉKÉRE

Veress Sándor számára zeneszerzőnek lenni egyet jelentett azoknak a morális értékeknek a fenntartásával és védelmével, amelyekben mélyen hitt. Ily módon a Requiem nem csak Kennedynek, hanem a klasszikus liberté - egalité - fraternité eszménynek szólt volna, amelyet Veress életében túl sokszor tiportak sárba. A felhasználandó versek kiválasztása még nem dőlt el, de a kompozíciós munka az elnöki szavakkal már 1972-ben elkezdődött. A műből azonban csak két tétel készült el, melyek hűen tükrözik Veress komponálási módszerét. Sajnálatos, hogy Veress Sándor egyetemi tanári elfoglaltsága nem tette lehetővé a mű megkomponálásához szükséges szabad idő megteremtését: a Requiem megvalósítására a későbbiekben sem került sor. A tanulmányban Laki Péter beható ismertetést ad a Requiem ötrészes kompozíciós tervéről, továbbá a megzenésített két tételről és egy harmadik tétel-töredék zenei koncepciójáról. 

*

E rövid ismertető után magam is szeretném Ujfalussy József Tanár Úr iránti tiszteletemet és köszönetemet e keretek között is kifejezni, mondván, hogy annak idején én is felkérést kaptam az emlékkötetben való részvételre. Felkészültségem más irányú lévén, egyértelmű volt számomra, hogy ezt a megtisztelő feladatot nem vállalhatom el. Egyébként is évekkel korábban már némiképpen eleget tettem e tiszteletadásnak, amikor barátaim rábeszéltek egy honlap készítésére. E a honlap keretén belül egy fejezetet szenteltem az általam alapított Varró Margit Alapítvány működésének 10 éves bemutatására, melynek elnöki tisztjét ekkor, (1992-2002 között) Ujfalussy Tanár Úr töltötte be. Most, az ő nem múló emléke előtt szeretném az ott megfogalmazott gondolataimat megosztani az olvasókkal. A hosszú fejezet címe:

HOMMAGE PROF. Dr. UJFALUSSY JÓZSEF TANÁR ÚRNAK

„A Varró Margit Alapítvány történetének részletes krónikájával szeretném tiszteletemet és köszönetemet kifejezni az alapítvány első 10 évének elnöke, Ujfalussy József akadémikus, a Zeneakadémia volt rektora előtt. Bámulatosan nagy tudású tanárom életre szóló útravalót adott az emberi, szellemi, érzelmi, zenei kultúra minőségét illetően. Ennek az alapítványnak elnöki tisztét rengeteg felelősségteljes kötelezettsége mellett első kérésemre elvállalta. Egyetértett a Varró Margit Alapítvány alapító okiratában lefektetett célkitűzéseimmel, mert teljes bizonyossággal vallotta, hogy a zene értékeivel  és a zenéléssel a gyermekeknek már nagyon fiatal korban kapcsolatba kell kerülni. Az Ő neve és pozíciója már önmagában értéket jelentett tevékenységünknek. Ez alatt a 10 év alatt több mint 40 hangversenyt szerveztünk, melyeknek bevezetését gyakran vállalta.  Az ország zeneiskoláinak tanárai és növendékei közel 1000 fővel képviseltették magukat a tíz év során rendezett hangversenyeken.  Az alapítvány tevékenységének egyes állomásai önmagukért beszélnek. Néhányat felsorolva:

A hangversenyekből szerkesztett „Magyar zene a zongoratanításban 1900-2000” című 240 perc időtartamú video antológia elnyerte az UNESCO Yehudi Menuhin által alapított kitüntetését (1996), melynek elnevezése: World Decade for Cultural Development 1988-1997

A növendékek hangversenyéből egy összeállítást vetítettek a Párizsi Bartók Rendezvényen, (1997. január 14-24)

A Magyar Rádió, a TV1 és a Duna TV egy éven át 25-25 adásban sugározta a koncertek felvételét.

A zongoránál unokáival (1995) (Felvégi Andrea felvétele)**

Az alapítvány első 10 évének összefoglaló leírásában olvasható, hogy több mint 300 magyar zeneiskola és számtalan külföldi, amerikai egyetem is megkapta ajándékba a rangosan kivitelezett két video kazettából és kísérő kiadványból álló, 36 magyar zeneszerző pedagógiai céllal készült műveiből válogatott darabokat tartalmazó antológiát.

Végezetül a hivatkozásra kattintva meghallgathatók Ujfalussy Tanár Úr bevezető gondolatai, melyek 1993 márciusában, Bartók Béla születésnapján, a Bartók Emlékházban megtartott ifjúsági hangverseny alkalmával hangzottak el.***

- Hallgatható http://www.abrahammariann.hu/ujfalussy.mp3 (5’47’’)

- Letölthető: http://www.abrahammariann.hu/ujfalussy.wma

* Magyar Tudományos Akadémia, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, L ’Harmattan Kiadó Budapest, 2013

** A fotót Ujfalussyné Pap Enikő szíves engedélyével adtuk közre.

*** Ábrahám Mariann helyszíni felvétele, dokumentáció célját szolgáló amatőr felvétel