KOCSIS KATALIN

STRÉM KÁLMÁN (1934-2005) hangversenyrendező

Gerő Katalin, dr. Várkonyi Tamás: Strém Kálmán - A hangversenyrendezés művésze (Gramofon Kiadó)

Hát, akkor csapjunk bele, látogassuk meg közösen az első zenei emlékhelyet. Kezdésnek természetesen  egy nagykanizsai jeles helyet választottam, ami szerepel tavaly ilyenkor megjelent, Nagykanizsa 100 zenei emlékhelye című könyvemben is. De mivel  a könyv nem túl sok példányban látott napvilágot, úgy gondoltam, itt a blogon is csemegézek időnként belőle. Ezzel a választással egyúttal szeretnék népszerűsíteni egy olyan egyéniséget, aki nem volt muzsikus, halála mégis nagy űrt hagyott a magyar zenei életben.

Strém Kálmán mellszobra (dr. Gerő Katalin, 2009, Nagykanizsa, Rozgonyi utca 14.)

Strém Kálmánnak hívták, zeneszociológus és hangversenyrendező volt és Nagykanizsán született. Városunk fő terén, egyik legszebb épületén látható emléktáblája, a pontos cím Erzsébet tér 11.

A nemes arányú klasszicista palotát 1820-ban egy termény nagykereskedő építtette, később a Nagykanizsa életében kiemelkedő szerepet betöltő gelsei Gutmann család otthona lett. Egyébként az 1860-as évektől, Gutmannék idejében pezsgő zenei élet folyt itt, erről még érdemes lesz mesélnem egyszer.

Kálmán Magda

A házat 1932-ben Strém Vilmos fakereskedő vásárolta meg. A következő évben nősült meg fia, a jogász végzettséggel rendelkező, apja vállalkozásában tevékenykedő dr. Strém Zsigmond. Feleségével, Kálmán Magdával ebben a házban éltek. 1934. május 29-én született meg fiuk, Strém Kálmán, ám születése huszonegy éves édesanyja életébe került. A kisfiút három éves koráig anyai nagyszülei nevelték, majd apja ismét megnősült, s a kis család Budapestre költözött. Strém Kálmán a második világháborúban apját is elveszítette, aki a Don-kanyarban tűnt el. Nevelőanyjával és öccsével túlélte az embertelen időket, a Nagykanizsán maradt kiterjedt rokonságból azonban szinte mindenki a holokauszt áldozata lett. 1948 után Strém Kálmán tanulása, pályakezdése nagy akadályokba ütközött: rossz káderlapja miatt nem vették fel az egyetemre, amit csak később végezhetett el, s az Országos Filharmóniánál sikerült elhelyezkednie. Itt fokról-fokra tanulva ki a szakmát jeles hangversenyrendező vált belőle, miközben létrehozta a Filharmónia hatalmas vidéki hálózatát. A rendszerváltás után megalapította a Strém Koncert Kft.-t. Tevékenységének egyik fő iránya a magyarországi Haydn-kultusz erősítése, a másik pedig a kortárs zene és a fiatal előadóművészek menedzselése, népszerűsítése volt. Hangversenyeit mindig a legnagyobb gondossággal, európai ízléssel rendezte meg. Mint Batta András, a Zeneakadémia rektora jellemezte: "Számára egy hangverseny olyan volt, mint egy mestermű, a szó régies, céhes értelmében. Aprólékos finomsággal dolgozta ki művésze portréjának díszes keretét. A világhírűét éppen úgy, mint a még ismeretlen fiatalét."

2005. november 27-én bekövetkezett hirtelen halálával egy korszak zárult le a magyar zenei életben. Szülőházát 2007. május 27-én emléktáblával jelölte meg a

Strém Kálmán emléktáblája nagykanizsai szülőházán. (Dr. Gerő Katalin alkotása)

Magyar Haydn Társaság, amelynek alapítója volt. A portrédombormű Gerő Katalin alkotása. Azóta születésének évfordulóján minden évben megrendezik a városban a Strém Kálmán Emléknapot. Az első emléknapon nevét felvette a  nagykanizsai Farkas Ferenc Zeneiskola ifjúsági vonószenekara. 2009 május végén, születésének hetvenötödik évfordulóján a Medgyaszay Házban felavatták bronz mellszobrát és az érdeklődők kezükbe vehették az életét és működését bemutató könyvet: Strém Kálmán – A hangversenyrendezés művésze.

(Forrás: Kataliszt blogja)

A szerzőről:

Kocsis Katalin vagyok, zenei könyvtáros, jelenleg már nyugdíjban. A zenei könyvtárosság nekem nem csak a kenyérkeresetet jelentette, hanem, mondhatni, életformát. Amióta a munkahelyemen nem dolgozom, saját kedvemre nagy vonalakban ugyanazt csinálom, csak "íróasztalomat helyeztem át" a lakásomba:) - bár régi munkahelyemen is sokat kutatok. Régóta gyűjtöm Magyarország és a világ zenei emlékhelyeit és kutatom városom, Nagykanizsa zenei életének történetét. Első könyvem, a "Nagykanizsa 100 zenei emlékhelye" 2009-ben jelent meg. Ezt követte 2011-ben a „Liszt Ferenc és Nagykanizsa” című munkám. Jelenleg tovább folytatom az anyaggyűjtést városom zenei életéről, és töröm a fejemet, hogy az ország és a világ zenei emlékhelyeiről létező hatalmas anyagomat hogyan próbáljam megosztani a nagyközönséggel. Hobbim természetesen a zenehallgatás. Liszt Ferenc mellett nagy „szenvedélyem” az olasz opera, előadói közül pedig Placido Domingo. Szintén gyermekkorom óta nagyon szeretem Gábor Miklós művészetét. Mindezt két blogom bizonyítja.