BORUZSNÉ BŰDI KATINKA – SZABÓNÉ FODOR ADRIENNE*
A
MAGYARORSZÁGI ZENETANÁRKÉPZÉS RENDSZERE
Bevezetés
Magyarországon a zeneoktatásnak fontos szerepe van a közoktatásban. Az alapfokú és középfokú oktatási rendszerben - amely Magyarországon mind a mai napig a Kodály-koncepción alapul- a fő feladat a zenei élmény nyújtása, a zeneértő közönség nevelése. Már az óvodában rendszeres éneklés, játékos készségfejlesztés történik, amely előkészíti, egyszersmind megalapozza az általános iskolai ének-zene órákon folyó oktatást.
Magyarországon alapvetően a zeneoktatás két formáját tudjuk megkülönböztetni: egy általános képzési rendszert és egy professzionális, szakoktatási képzési rendszert. Az általános képzési rendszerű intézményekben (általános iskola, szakiskola, szakközépiskola, gimnázium) a kerettanterv által előírt óraszámban tanulják a diákok az ének-zenét. Vannak olyan intézmények, melyekben emelt szinten történik az ének-zene oktatás.
A professzionális képzési kategóriába a zeneiskolai képzés, alap- és középfokú művészeti iskolák, zeneművészeti szakközépiskolák tartoznak.
Az általános iskolában minden gyermek tanul ének-zenét. Az új (2013-as) kerettanterv[1] szerint felmenő rendszerben kerül bevezetésre alsó tagozaton heti 2 ének-zene óra (heti 1 óra helyett), felső tagozaton marad az eddigi heti 1 óra, de a korábbi ének-zene tagozatos osztályok jelenlegi formájában, az emelt szintű zenei képzési osztályok tantervében (a különböző évfolyamokon más-más óraszám van törvényileg előírva) heti 3-4 ének-zene óra és 2 óra énekkar szerepel. Az általános iskolák mellett a zeneiskolákban, vagy alapfokú művészeti iskolákban van lehetőség egyéni órák keretében hangszertanulásra és csoportos szolfézstanulásra, amely nem kötelező, egyénileg választható képzési forma, melyért tandíjat kell fizetni.
1. ábra A magyar iskolarendszerű köz- és felsőoktatás szerkezete életkor, évfolyam és ISCED szint szerint/ The System of Education in Hungary:
Forrás: http://www.ofi.hu/tudastar/iskolarendszerek/isced-oktatas-egyseges
A magyar oktatás rendszerében a középfokú oktatás intézményei a következők: szakiskola, szakközépiskola és gimnázium. Ének-zene oktatás mindenki számára van, heti 1 órában, általában az első két évben, továbbá néhány gimnáziumban van emelt szintű zenei képzési osztály, ahol magasabb (általában 2) óraszámban, 4 éven keresztül tanítják az ének-zene tantárgyat. A gimnazista diákok érettségi vizsgát is tehetnek ének-zene tárgyból.
A zeneművészeti szakközépiskolai képzés egy sajátosan magyar, értékes képzési forma, mely a zenei képzést az általános műveltségi területekkel összehangolva párhuzamosan nyújtja a diákoknak. A képzés során közismereti tantárgyak oktatására kerül sor, továbbá egyéni hangszeres órákon és csoportos zenei órákon (például: szolfézs, zeneelmélet, zeneirodalom, népzene, kamarazene, kórus) vesznek részt a diákok. Tanulmányaik végén az itt tanuló diákok érettségi vizsgát és szakmai záróvizsgát tesznek az általános és a zenei követelményeknek megfelelően.
A különféle képzési szinteket és az itt alkalmazható tanárok képzési helyeit a következő ábra szemlélteti:
A zenetanárképzés
intézményessége a rendszerváltás előtt
A magyarországi zenetanárképzés a 19. század közepén legmagasabb szintű zenei képzést biztosító Nemzeti Zenedében kezdődött. Az 1840-től e név alatt működő intézmény évtizedekig jogosult volt arra, hogy legkiválóbb növendékeinek zenetanításra érvényes oklevelet adjon ki.[2] Az 1875-ben megalapított Zeneakadémia kezdetben csak néhány tanszakon indított felsőfokú zenei képzést[3], mely a századforduló után vált valamennyi zenekari hangszert tartalmazóan teljessé. A zenetanárképzés azonban csak 1890-ben kezdődött a Zeneakadémián és két évtized alatt épült teljessé – beleértve az oktatott hangszerek, a magánének, valamint a középiskolai és tanítóképző-intézeti énektanítás tanárképzését.[4] A már tanárként működő muzsikusok ún. képesítő vizsgát tehettek a Zeneakadémián, s az 1920-as évek elejétől „okleveles zenetanár” végzettséget csak ez az intézmény adhatott ki. A Zeneakadémiáról kikerült tanárok a budapesti és vidéki nagyvárosok zeneiskoláinak/zenedéinek lettek vezető tanáraik. A Zeneakadémián a következő időszakban háromszintű zenészképzés (előkészítő – akadémiai - művészképző osztályok) alakult ki. Az 1952-es oktatási reform megszűntette ezt és egy egységesen öt éves főiskolai osztályt hozott létre, melynek végén művésztanári oklevelet kaptak a hallgatók[5]. 1966-ban a zenetanárok képzési struktúrája átalakult, így ettől kezdve a zenetanárképzés a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zene-és Énektanárképző Intézetének részeként országszerte főiskolai tagozatokon működött[6]. A zenetanárok képzési ideje három év volt, míg az általános pedagógiai főiskolákon négy évig tanultak a leendő tanárjelöltek. A Zeneakadémián kívül hat intézmény rendelkezett zenetanár-képzéssel: Budapest, Győr, Debrecen, Szeged, Miskolc, Pécs. Az 1966-os átszervezés, valamint a zeneiskolai hálózat bővítése pozitív hatással bírt, hiszen a következő években jelentősen emelkedett a zeneiskolai tanulók és tanárok létszáma.
1971-től a Zeneakadémia egyetemi rangú felsőoktatási intézményként folytatta működését, majd 1980-tól Debrecenben, 1983-tól pedig Szegeden is engedélyezték az egyetemi szintű képzési formát.
Zenetanári képzési rendszer
az 1990-es évektől
Zeneművészeti képzés
Az 1990-es évektől kezdve alapvetően két szinten működött Magyarországon a zenetanárok képzése, egy ötéves egyetemi képzés és egy négyéves főiskolai képzés keretében. A központi intézmény továbbra is a Zeneakadémia volt. A felsőoktatási intézmények akkreditációját az Országos Akkreditációs Bizottság 1996-ben kezdte meg, melynek része volt a zenei felsőoktatás is (Kozma-Rébay, 2005). Ekkor indult el a magyarországi zenészképző intézmények egyfajta önállósodási folyamata, melynek alapján 1997-ben levált a Zeneakadémiáról a győri és a miskolci tagozat, így a győri tagozat integrálódott a Széchenyi István Főiskolához[7], a Miskolci Egyetemhez integrálva pedig létrejött a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézete[8]. Ez a folyamat nem állt meg, a következő évben a szegedi, pécsi és debreceni tagozatok integrálódtak a helyi egyetemekhez. Szegeden 2000-ig a Szegedi Felsőoktatási Szövetség alapító tagja volt az intézet, majd az ekkor létrejött Szegedi Tudományegyetem egyik karaként működött, mai formáját pedig 2003-ban nyerte el: Szegedi Egyetem Zeneművészeti Kara[9]. A Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara egyedüli az országban, hiszen itt 1996 óta együttesen vannak jelen a művészeti képzésnek az egyes területei, mind a zeneművészet, mind a képzőművészet területéről[10]. A Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kara 2006-ban lett önálló egyetemi kar.
Az egyetemi szintű képzés két
intézményben folytatódhatott tovább a Zeneakadémia székhelyen kívüli
képzéseként, Debrecenben és Szegeden (Duffek, 2009). Összesen
tehát hat városban folyik hazánkban zeneművészeti és zenetanár-képzés:
Budapest, Debrecen, Szeged, Győr, Pécs, Miskolc.[11]
Ének-zene tanárképzés
A második képzéstípus az iskolai ének-zene tanárképzés, amely kiterjedtebb hálózattal rendelkezik. Ennek fontos helyszínei az alábbi városok 40-80 éves, eredményes múlttal rendelkező Tanárképző Főiskolái, melyekben korábban kétszakos képzés folyt: Szeged, Eger, Nyíregyháza, Pécs, Szombathely és Budapest (ELTE Tanárképző Intézete). Egyetemi végzettségű középiskolai énektanárképzés három helyszínen (Zeneakadémia, Debrecen, Pécs) valósult meg (Duffek, 2009).
A Bolognai rendszer a
magyarországi zenetanárképzésben
Zeneművészeti képzés
A képzési struktúra átalakítása következtében a képzési idő az alábbi formában nyert végleges formát: három éves alapképzés, két éves mesterképzés, valamint három éves doktori fokozatszerzés. 2006-ban kezdték meg az alapképzés akkreditációját, melynek eredményeképpen 2007-ben indultak el az első évfolyamok. A képzést az Alkotóművészet és muzikológia[12], valamint Előadóművészet[13] alapszakokkal indították. A három éves alapozó képzés során a tanárjelölteknek egy úgynevezett 10 kredites pedagógiai-pszichológiai modult kell elvégezniük, amelynek megszerzése feltétele volt a mesterszakokra való belépésnek, de ez a modul még nem jogosítja fel az alapképzéssel rendelkező hallgatókat tanításra. Ezt követően a zeneművészeti mesterképzési szakok 2007-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, 2008-ban pedig Debrecenben, Szegeden és Pécsett kerültek akkreditálásra. 2010-ben két irányban indult el a képzés: előadóművészi és tanári mesterképzési szakokon. A tanári mesterképzés elvégzése után fél éves egybefüggő tanítási gyakorlattal zárul le a tanulmányok sora, ez idő alatt egy kijelölt mentortanár óráit látogatják a tanárjelöltek, valamint meghatározott számú tanórát ők maguk is tartanak, a félév végén pedig egy zárótanítás keretében adnak számot gyakorlati tudásukról.
Fontos kérdés volt, hogy az előadóművészi mesterszakos hallgatók hogyan tudják megszerezni a tanári képesítésüket is, hiszen a zenetanárok nagy része, különösen a művészeti szakközépiskolában tanító tanárok rendszeresen koncertező művészek is. Ennek megoldására született meg a tanári kiegészítő képzés lehetősége, melynek értelmében a hallgatóknak egy 60 kredites pedagógiai modult kell teljesíteniük, így művésztanári diplomát kaphatnak.
A szakirányú továbbképzések lehetővé teszik a régebbi rendszerben végzett zenetanároknak azt a lehetőséget, hogy rövidebb idő alatt megszerezhessék a képesítést azokhoz a tantárgyakhoz, amelyet tanítanak.
Ének-zene tanárképzés
A bolognai folyamat új megfogalmazást hozott, melynek alapján az ének-zene tanárképzés a tanári mesterképzés Művészetek műveltségi terület része lett. Az ének-zene alapképzés a Művészetközvetítés képzési terület szakiránya lett, mely szóhasználat a BA képzésben jelent meg. Korábban a pedagógiai főiskolákon kétszakos képzések működtek, így szakpárban az ének-zene is jelen volt. Ezt a bolognai folyamat megszüntette, így a képzési rendszer az egyéb tantárgyakkal való párosíthatóságot úgynevezett minor szakokkal helyettesítette. Ezáltal a hallgatók az alapképzés idejében a saját szakirányuk mellé egy másik pedagógiai szakirány 50 kredites modulját vehetik fel, ami képessé teszi őket a tanárképzési mesterszakon való továbbtanuláshoz. Sikeres felvételi vizsga után ének-zene tanári oklevelet a tanári mesterképzésben szerezhetnek a hallgatók.
Tanítóképző főiskolák
A tanítóképző főiskolák 8 félév során olyan pedagógiai szakembereket képeznek, akik elméletileg megalapozott ismeretek, készségek és képességek birtokában az általános iskola 1-4. osztályában minden tantárgyat taníthatnak, az 5-6. osztályokban pedig a választott műveltségterületüknek megfelelően taníthatják a rájuk bízott gyermekeket. A kötelezően választható műveltségterületek között az ének-zene is megtalálható. A hallgatók szakmai gyakorlaton is részt vesznek. A gyakorlati képzés során a 6-12 éves gyermekek tanításának irányításához, személyiségük fejlesztéséhez szükséges korszerű eljárásokkal, módszerekkel ismerkednek meg, továbbá ezeket gyakorolják is iskolai környezetben, amely a speciális tanítói képességek, készségek fejlesztését szolgálja.
Az osztatlan tanárképzés
rendszere
2013-ban ismét változás történt a zenetanárképzésben. Az osztatlan tanárképzési rendszer 4+1 (általános iskolai tanárok), valamint 5+1 és 3+2+1 (középiskolai tanárok) éves. A képzés végén egy egész éves összefüggő gyakorlatot kell teljesíteni a tanárjelölteknek, ami eddig egy féléves volt a zenetanárképzésben. Egy teljes év eltöltése az iskolai rendszerben betekintést enged az intézményi mindennapokba, lehetőséget ad hosszabb pedagógiai folyamatok megismerésére, amely hasznos útravaló egy pályakezdő számára. Ez a képzési struktúra hasonlóságot mutat a Bolognai szisztéma előtt működött főiskolai, illetve egyetemi szintű tanárképzési rendszerrel. A zenetanárképzésben elkülönül az alap- és középfokú képzés, főként a zeneművészeti szakközépiskolai tanárok megfelelő szakmai színvonalú utánpótlása végett.
Összegzés
Magyarországon
a zenetanár képzési rendszer folyamatos változást, megújulást mutat, ami
egyrészt követi a nemzetközi tendenciákat (pl. Bologna), másrészt alkalmazkodik
a többi hazai felsőfokú tanárképzési rendszerhez, elősegítve ezáltal az intézmények közötti átjárhatóságot is (pl. a
kredit befogadási rendszerrel).
Zeneoktatásunk keretét az alapfoktól a felsőfokig egy egységes
rendszer fogja egybe, melynek feltétele a stabil alapokon nyugvó
többszintű zenetanár-képzés és a hozzákapcsolódó gyakorlati képzés.
Bíztató, hogy a változó óraszámok és a kisebb megbecsültség ellenére is sokan
vannak, akik nemcsak magukénak érzik, hanem tovább is adják Kodály Zoltán
gondolatát: „Zene nélkül nincs teljes ember.”[14]
Felhasznált irodalom
A kerettantervek
kiadásának és jogállásának rendjéről szóló 51/2012. (XII. 21.) számú EMMI
rendelet mellékletei [Curriculum framework].
Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. Retrieved from http://kerettanterv.ofi.hu/
Czövek, E. (1979). Emberközpontú zenetanítás [The human oriented music teaching]. Budapest: Zeneműkiadó.
Duffek, M. (2009). Bizonytalan
bizonyosságok...: helyzetkép az átalakuló magyar zenei
felsőoktatásról [Uncertain certainties
...: Situation from the changing Hungarian
higher education in music]. In:
Zeneoktatásunk (A Magyar Zenei Tanács
Polifónia című kiadványának különszáma, 2009. május) (pp. 99-156) Retrieved from http://www.hunmusic.hu/tanulmanyok/zeneoktatasunk_fuzet_09.pdf
Erős, I. (2008). Kodály-módszer, Kodály-koncepció, Kodály-filozófia. [Kodály-method, Kodály-concept, Kodály-philosophy]. In: Parlando, 50(5), 4–9.
History of the Bartók Béla Institute of Music. Retrieved from
History of the Liszt Academy of Music-The last 50 years. Retrieved from http://www.lfze.hu/a_liszt_ferenc_zenemuveszeti_egyetemrol222/tortenet_hires_regi_tanitvanyok/tortenet_fontosabb_allomasok/az_utolso_50_ev
ISCED – Az oktatás egységes nemzetközi osztályozási rendszere [The International Standard Classification of Education].
Compiled by: András Forgács. Retrieved from http://www.ofi.hu/tudastar/iskolarendszerek/isced-oktatas-egyseges
Short History of the Faculty of Music of the University of Szeged. Retrieved from
http://www.music.u-szeged.hu/karunkrol/kar-tortenete-100819/szte-zenemuveszeti-kar
Varga Tibor Institute of Musical Art. Retrieved from http://zene.sze.hu/koszonto