A 80
éves Csányi Vilmos etológust ISKOLAKULTÚRA 2010/9. számában megjelent „Az iskola
– evolúciós áttekintés” című írásával köszöntjük.
„Az iskola kicsiben az adott a társadalmi rendszert mintázza. A
tanító és a büdös kölykök konfliktusainak képében egyszerűsített modellje
a zsarnok és a nép szembenállásának. Amint az iskola működni kezd,
megindul a harc a zsarnok ellen. Elgáncsolják a tanítót a padsorok között vagy
a kabátjára egy „Hülye vagyok” cédulát ragasztanak. A tanító pedig kioszt
néhány körmöst, fenekest és bezárja a Kovácsot, mert az pimaszkodott, és százszor
le kell neki írni, hogy „tiszteld öreg tanítódat”. Ezzel beindulnak a
mintaképző mechanizmusok. A nép rájön, hogy az ellenállás nem reménytelen.
Nincsen teljesen kiszolgáltatva a zsarnoknak, és még a szemetesládába is el
lehet bújni, és ott az óra alatt brekegni, amitől a zsarnok feje alaposan
megfájdul. Az ellenállás persze áldozatokkal jár, de ha egy forradalmár
fenekére nyilvánosan tíz botütést mérnek és az ezt összeszorított szájjal,
némán elviseli, akkor még a szomszéd osztálybeli lányok is elragadtatva fogják
őt délután üdvözölni, ami hosszú távon a szaporodási sikereit is
növelheti, ami nem elhanyagolható szelekciós szempont. Az iskolába tehát a
büdös kölykök tulajdonképpen nem azért járnak, hogy ott írni, olvasni
megtanuljanak, ezt csak néhány nyájtermészetű egyed teszi (később az
ő segítségükkel jönnek létre a zsarnokságot kiszolgáló intellektuális
intézmények), hanem azért, hogy az ellenállás legkülönfélébb formáit
kitanulják, és azokat majd felnőtt életükben is sikeresen alkalmazzák a
társadalomban megjelenő elnyomás ellen. Roppant fontos funkció. A
forrongások, forradalmak időnként alapvetően megváltoztatják a
társadalom szerkezetét, lehetővé teszik egészen új technológiák
kialakítását. Az iskola evolúciós szempontból a forradalom előkészületének,
preadaptációjának tekinthető, nagyon fontos intézmény, neki köszönhetjük a
modern államok demokratikus berendezéseit. Az iskolában tanult minták persze
nemcsak a zsarnokok elleni harcban segítenek, hanem abban is, hogy az emberek
alkalmazkodni legyenek képesek, akkor is, amikor a zsarnokot megdöntötték, és
épül az új, szabad társadalom. Sokan hebehurgyán azt képzelik, hogy ha már
nincs zsarnok, akkor most mindent szabad. Dőreség. Néhány eddig tilos
dolgot tényleg szabad, de különböztessük csak meg a szabadságot a
szabadosságtól, az anarchiától és káosztól. Azt, hogy ezeket a fogalmakat
hogyan kell értelmeznünk, és valójában tényleg mit szabad és mit nem, azt
természetesen választott új vezetőink fogják elmagyarázni. Ha valaki az
iskolában esetleg nem tanulta meg, hogy a nála sokkal okosabb, tanult és
vezetésre alkalmasabb emberekhez alkalmazkodjék, és siránkozás nélkül hajtsa
végre azok utasításait, az képtelen lesz beilleszkedni az új társadalomba.
Ezért is fontos, hogy az iskolában a tanítóra és a tanárokra figyeljünk, mert
ezek jót akarnak nekünk: lehet, hogy apró gyermeki elménkkel még nem látjuk,
hogy ez a jó milyen lépéseken keresztül jelentkezik majd, de bizonyos, hogy
jőni fog. Iskola nélkül nem lenne modern társadalom!”
Közzétette: dr. Trencsényi László rovatvezető