Közös óra

Fischer Magda (1917-2011) ZONGORATANÁR emlékére

Július 2-án volt öt esztendeje, hogy eltávozott közülünk a zongoraoktatás és a zene lényegére nevelés egyik meghatározó egyénisége: Fischer Magda, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola nyugalmazott tanára.

A szomorú évfordulóra emlékeztek hálás tanítványai családias légkörben, szépszámú hallgatóság előtt, június 4-én 11 órakor a Bartók Emlékházban. Nagyrészt olyan művekkel készültek, amelyeket Magda nénivel tanultak és különleges élmény fűzi őket hozzájuk. Ezt a rendhagyó közös zongoraórát az tette igazán meghitté, hogy érezhetően ott sugárzott a régi tanítványok között az Ő szelleme. Mintha a teremben ült volna és az előadók némi szorongással titokban lesnék a tekintetét, ugyanakkor felszabadultan belefeledkezve a muzsikálás örömébe.

Fischer Magda portréit dr. Székely György főorvos-muzsikustól kaptuk

Mit mondana? Boldog és büszke lenne. Talán egy-egy frázis megformálásánál az őrá jellemző szerénységgel és finomsággal megjegyezné: „Mucikám, próbáld meg inkább így!”

A kontroll immár a tanítványaiban él tovább s ez így van rendjén. Éppen ez által foglalhatta el lelki helyét ezen a szombat délelőttön az őérte összejött közösség szeretetének ölelésében.

A bensőséges koncert nyitószáma Bach d-moll prelúdium és fúgája volt a Wohltemperiertes Klavier I. kötetéből. Maga a műsor is Fischer Magda ízlésvilágát idézte. Mindenki mesélt Magda néniről és szólt arról, hogy miért választotta pont azt a darabot, amelyet eljátszik. A bevezetést, a műsorvezetést és a zárást Kiss Margó kiegészítéseivel Takács Andrea vállalta. Kedves közvetlenséggel s egyúttal meghatottan tartotta kézben a felemelő, baráti zenésztalálkozót.

Fischer Magda egykori tanítványai balról haladva:

Gonda Krisztina, Dénes István, dr. Koltay Éva-orvos, Frideczky Katalin, Kiss Margit,

Takács Andrea, B. Kiss Zsuzsa, hátul Geréb László, előtte Győri  Erzsébet (Betty)

A volt növendékek közül Frideczky Katalin, Geréb László, Kis Margó, B. Kiss Zsuzsa, Gonda Krisztina, Takács Andrea és legvégül Dénes István ült a zongorához. Ő egy mókával oldotta fel – mintegy kódaként – a kissé könnyes délelőtti muzsikálást. (A Nokia telefon jól ismert szignáljára – amely a maga valójában is megszólalt a produkcióban – improvizált mulatságos variációkat, s még belecsempészett más népszerű dallamokat is. A fellépők a Bach-mű után Haydn Esz-dúr (Hob. XVI/52.) szonátájának impozáns I. tételét, Mozart C-dúr szonátáját (K. 300.), Schubert Három Zongoradarabjából az esz-mollt, Debussy E-dúr arabeszkjét, Chopin lírai cisz-moll és H-dúr (op. 9. no. 3.) nocturnjét, Schumann-Liszt: Widmung c. művét adták elő.

A fellépő Fischer Magda-tanítványok mellett jelen voltak olyanok is, akik nem szerepeltek. Szép és méltóságteljes esemény volt. Egy nagy ember tisztelői, egy nagy pedagógus rajongói rótták le kegyeletüket mesterük - és megkerülhetetlenül a világhírű testvér: Fischer Annie –előtt. Felbecsülhetetlen örökség mellett tettek tanúbizonyságot.

Dénes István felsorolta a „Nagyok” végtelenbe nyúló vonalát Beethoventől, Czernyin, Liszt Ferencen, Thomán Istvánon át Dohnányiig és tovább. A tanítványokban és azok tanítványaiban nemzedékeken keresztül, a személyes sikerre nem törekvő, de növendékei jövőjét anyai gondoskodással figyelő és biztató Magda néni is a halhatatlanok sorát gyarapítja.

Ungár István

Kiegészítésül:

Parlando 2012/1. szám:

Geréb László: Észrevétlenül távoztak (Hármas nekrológ)

Parlando 2012/2. szám:

Ungár István: „Ott álltunk Magda néni sírjánál…” Fischer Magda emlékére