FRIDECZKY KATALIN

Feloldódás

Szinte megoldhatatlan feladat előtt állok, amikor szavak segítségével kéne beszámolnom olyasmiről, ami túlmegy a fogalmak tartományán. De hogy tudd, miről beszélek, kénytelen vagyok segítségül hívni őket.

Gyertek hát szavak és vigyetek át abba a világba, ahol már nincs rátok szükség!

Ülök a zongoránál. Anyagból van. Fából, fémből, filcből, elefántcsontból. Előttem kotta. Anyagból van. Papír. Rajta festék. A kottára zenedarabot nyomtattak. Egy szerző művét, aki már régen nem él, de üzenetet hagyott hátra. Hangokból álló anyagot. Rezgéseket, amiket talán egy álmatlanul forgolódó éjszaka vajúdott ki belőle. Én vagyok a közvetítő, a médium. Én is anyagból vagyok és azok is, akik majd meghallgatják az általam közvetített üzenetet. Kezemmel, ujjaimmal, vagyis anyaggal szólaltatom meg a hangszert. Ellenállást küzdök le, amikor lenyomom a billentyűket, vagy a pedált. Anyag dolgozik anyagon. Szellemem is anyag, mely megpróbálja felfogni a szerző üzenetét, összekapcsolódni vele és kézen fogva elvezetni a hallgatósághoz. A szerző individuum. Én is az vagyok. A közönség is csupa individuumból áll. Meg kell találnunk a közös pontot, melyben egyek vagyunk.

Elkezdem a darabot. Nézem a kottát és ujjaim követik a leírt szöveget. Megszólal a hang. A hang, melyre a lélek szomjúsága áhítozik. Előre hallom, mit fogok mondani és hallom, hogy valóban az szólalt meg, amit mondani akartam. Látszólag egy megtervezett és kontrollált konstrukciót hozok létre. De ez már nem én vagyok. Nincs anyag és nincs individuum. Rábíztam magam valamire, ami immár tőlem függetlenül működik. A lélek útra kelt.

Burok vesz körül. Anyagtalan. A hang betölti a teret. Mindenhová eljut, láthatatlan spirálokban, mint a csillagködök. Megszűntem létezni. Kiléptem testi dimenziómból. Eltűnt a kotta, eltűntek az ujjaim, eltűntem én magam és eltűntek az emberek, akik az előbb még ott voltak. Hallom a csendet. A hangok arra kanyarodnak, amerre kell nekik. Itt már nem én irányítok. A szellem kiszabadult az anyag fogságából és utat talált. Mindenhová eljutott, ahová kellett. Mindenkihez.

Átadtam az üzenetet.

A szerzőről

Frideczky Katalin zongoraművész, zenepedagógus, írónő. 1964-től a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában Fischer Magda és Hambalkó Edit növendéke volt. 1969-tól 1974-ig a Zeneakadémia zongora szakán Hernádi Lajos volt a mestere. A végzés után két évet töltött a leningrádi Rimszkij-Korszakovról elnevezett konzervatóriumban.

1983-tól a budapesti Bartók Béla Konzervatóriumban dolgozott zenetanárként, korrepetitorként. Rendszeresen koncertezik partnerével, Büki Mátyás hegedűművésszel. Repertoárjuk felöleli a hegedű–zongora irodalom széles skáláját, így a jelen zenéjét is.

2009 óta irodalmi műveit is publikálja. Novelláit folyamatosan közlik különböző folyóiratok, és megjelentek antológiákban is. Tagja a Szépírók Társaságának.

Könyvei

· Jolán gyereket vár (2010, novellák)

· Salto vitale (2011, novellák)

· Álomszőttes (2013, regény)

· Minden relatív (2013, mesék)