A kincsesház kapujában

Beszélgetés Solymosi Tari Emőkével

(A portré forrása: LFZE.HU)

A közoktatásban alapvető strukturális változtatásra van szükség, hogy a művészeti nevelés sokkal nagyobb teret kaphasson – vallja Solymosi Tari Emőke zenetörténész, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti Tagozatának vezetője.

–Mikor merült fel önben a konferencia ötlete?

– Tavaly nyáron, amikor megalakult a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Művészetelméleti Tagozata, már az egyik legelső tagozati ülésen javasoltam ezt a programot. Nagy örömömre a tagozat akadémikusai lelkesen fogadták az ötletet. A művészeti akadémiának fontos feladata, hogy szerepet vállaljon olyan ügyekben, amelyek az egész társadalmat érintik. A művészeti nevelés, a művészet eszközeivel való személyiségformálás – és ezen keresztül a

kisebb-nagyobb közösségek harmonikusabbá tétele – az egyik legfontosabb társadalmi kérdés. Arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a csecsemőkortól az érettségiig, és még tovább tartó művészeti nevelésnek milyen sokféle jó gyakorlata van.

– Bár ön a zenével áll közvetlen kapcsolatban, a konferencián több művészeti ág is helyet kapott.

– A művészeti akadémia nyolc különféle művészeti ágat képvisel, így az összművészeti gondolkodás a Művészetelméleti Tagozatban is természetes. Az kétségtelen, hogy a legtöbb hasonló kezdeményezés egy adott művészeti területre koncentrál. Ezen a konferencián a zene mellett nagy hangsúlyt kap a népművészet, de lesz szó fotóművészetről, filmművészetről, építőművészetről, képzőművészetről, színházművészetről, illetve iskolai drámajátékról is, és olyan elméleti – például idegélettani, pszichológiai – előadásokra is sor kerül, amelyek a művészeti nevelés hatásainak vizsgálatára vonatkozó tudományos

kutatásokról számolnak be.

– Mennyire törekednek a gyakorlati megoldások ismertetésére?

- Szinte minden előadáson lesz vetítés, de többen élő művészi produkcióval, illetve gyakorlati bemutatóval érkeznek. A Ringató programot például valódi édesanyákkal és csecsemőjükkel mutatja be Gállné Gróh Ilona és Gáll Viktória, Gráf Zsuzsanna pedig kisebb kórust hoz, hogy a Zeneakadémia Városmajor utcai, a Kodály-koncepcióra épülő, az óvodától az érettségiig tartó projektjét megismertesse. Tímár Böske néptáncosokkal és népzenészekkel érkezik. Lesz egy önálló filmprogram, továbbá az előtérben két kiállítást is megtekinthetnek a látogatók.

– „Az élet kincsesháza” címet adta a konferenciának. Mit üzen ezzel a Kodály-idézettel?

– A művészetek hatalmas kincseket kínálnak nekünk, és mi bátran válogathatunk ezekből a kincsekből. Az alcím, vagyis a Művészeti nevelés, művészettel nevelés a közoktatásban pedig arra vonatkozik, hogy most elsősorban azokkal a lehetőségekkel szeretnénk foglalkozni, amelyek minden gyerek számára adottak, vagy adottak kellene, hogy legyenek, akkor is, ha

esetleg nem olyan családból jönnek, amelyben a szülők színházba, koncertre, kiállításra viszik, vagy külön művészeti iskolába járatják őket. Mindenkinek meg kell kapnia a lehetőséget, hogy részesülhessen a művészet áldásaiból.

Művészeti nevelés, művészettel nevelés a közoktatásban

A Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti Tagozata 2015. szeptember 25-én és 26-án kétnapos konferenciát rendezett „Az élet kincsesháza” – Művészeti nevelés, művészettel nevelés a közoktatásban címmel a művészeti nevelésről. A szakmai program elsődleges célja annak bemutatása volt, hogy a kisgyermekkortól az érettségiig milyen módon járul hozzá a művészeti nevelés (művészet által történő nevelés) a teljes emberré váláshoz. Az összesen huszonöt – élő produkcióval, illetve kivetítéssel teljessé tett – előadás élményszerűen, a jó gyakorlatokat középpontba helyezve kívánt hozzájárulni ahhoz, hogy a magyar közoktatásban a közeljövőben olyan struktúraváltás történjen, melynek köszönhetően az értékes művészetekkel való rendszeres találkozás és a művészi önkifejezés minden gyerek és fiatal (és így minden felnőtt) életének természetes részévé válhasson.

Megnyitó előadásában Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke amellett érvelt, hogy egységesíteni kell a tanítható tudást az érzelmi gazdaságot fokozó művészettel. Majd hozzátette: irreális, hogy minden egyes művészeti ág teret nyerhet a közoktatásban, de kiváló példák is bizonyítják, hogy lehetséges a művészet beépítése. Csépe Valéria, a Magyar Tudományos Akadémia kutatója arról beszélt, hogy a zenei nevelés bizonyíthatóan formálja gyermekkorban az agy még fejlődés alatt álló belső hálózatait. Kucsera Tamás Gergely, az

MMA főtitkára pedig az intézmény gyakorlati, művészet-népszerűsítő szerepvállalásának ismertetése után kitért a művészeti oktatás nehézségeire is, fontosnak tartva a tanmenet harmonizálását, és a művészet közvetítésében joggal elvárt érthetőséget. A főtitkár szerint nem cél a minél nagyobb számú művész képzése, cél viszont a művészethez értő kultúremberek nevelése. Kocsis Miklós az MMKI igazgatója kifejtette, hogy a kutatóintézet célja a kortárs alkotói folyamatok vizsgálata, a művészet társadalmi szerepének feltérképezése, az egyes kortárs művészeti ágak egymásra hatásának elemzése, valamint a művészeti oktatás módszertani lehetőségeinek felderítése.

A konferencián elhangzott előadások elsősorban a zenében, a népzenében, néptáncban és a képzőművészetben rejlő nevelési lehetőségeket járták körül, de voltak előadások a drámajáték, az építő-, a film- és a fotóművészet területéről is. Szó esett a művészeti nevelés neurológiai és pszichológiai hátteréről, és több előadás témája volt a hátrányos helyzetű gyerekek és fiatalok művészeti nevelése. A konferenciát diákok alkotásaiból összeállított képzőművészeti és fotókiállítás is kiegészítette.

(Forrás: Magyar Nemzet - 2015. 09. 25. /MMA 89. Hírlevél)