Farkas Ferenc kórusműveinek CD-felvételéről

A Toccata Classicsnál örvendetes tempóban megjelenő CD-sorozatnak immár az 5. darabja is megjelent, s ezen (az összes fúvóskvintett, a kamarazenekari darabok, a vonószenekarra szánt kompozíciók, valamint az oboára és vonószenekarra írottak után) bő órányi kórusmuzsikát hallunk. Nem ígérhető keresztmetszet, vagy bármiféle globális áttekintő válogatás, érthető módon, mivel Farkas Ferenc kórusművei mennyiségüket és sokféleségüket tekintve is ellenállnak bármiféle „skatulyázós” besorolásnak.

Ezúttal kizárólag külföldi előadók szólaltatják meg a hangfelvétel anyagát, a hangfelvételkészítőként debütáló fiatal londoni Ascolta, az Ascolta Kamaraegyüttes közreműködésével, Peter Broadbent vezényletével.

A nyolc nyelven beszélő zeneszerző előszeretettel zenésített meg eredeti nyelven verseket – de szép számmal találunk példákat életművének vokális fejezeteiben (a kórusokban és a dalokban) arra is, hogy műfordítást, netán átköltést önt hangokba. És időről-időre feltűnnek átiratok-átdolgozások, amelyeknek sajátos csoportját alkotják azok a kórusművek, amelyek több nyelven egyaránt énekelhetőek (talán nem túlzás állítani, hogy nem lehet olyan kritériumot megjelölni, amelyre ne találnánk példát oeuvre-jében).

A hangzó összkiadást célzó sorozat első vokális albumán latin, angol és francia nyelvű tételek között felbukkan egy magyar is (Ének Szent Erzsébetről). Ezt a magyar hallgatónak mindenképp érdemes szöveggel a kézben hallgatni, hogy mindent pontosan érthessen (egyébként a gondos kivitelezésű kísérőfüzet olyan szövegkönyvet ad, amelyben az angol tételek egy nyelven szerepelnek, a többieknél pedig megszólaltatásuk nyelvén túl angol fordítást is kapunk). S ha már a nyelveknél tartunk: magyar muzsikusok (és zenehallgatók) szívesen hangoztatják, hogy nem tanácsos külföldinek (más anyanyelvűnek) magyarul énekelni, olyannyira „megtanulhatatlan” a nyelvünk. Érdemes lenne egyszer/többször beleképzelni magunkat olyan zenehallgatók helyébe, akik saját anyanyelvüket magyar előadók által kerékbetörten próbálják követni.

A műsor három pillére a Szent Margit mise (Missa Secunda in honorem Sanctae Margaritae), az Emmaus (Cantata after St Luke) és a Christmas Cantata, amelyben a magyar hallgató örömmel ismer rá a Kőröshegyi betlehemesre, amelyben ezúttal Janus Pannonius megzenésített versrészletei latinul csendülnek fel, a többi tétel szövege angol. Ezek a legterjedelmesebbek – köztük többségükben miniatűrök kaptak helyet, angol, francia (és a már említett egy esetben) magyar szöveggel.

A felhangzó ciklusok és tételek komponálása mintegy négy évtizedet ölel fel – s miként oly gyakran Farkasnál, ezúttal is nehéz lenne megtippelni a keletkezésük idejét csakúgy, mint a megkomponálás időbeli sorrendjét.

Farkas Ferencnél meddő dolog lenne az énekelnivaló nehézségét összefüggésbe hozni a komponálás idejével – amikor konkrét előadó együttesben gondolkodhatott, leginkább a potenciális előadók felkészültségi szintje tűnhet meghatározónak a darabok nehézségi szintjét illetően.

Zenei értékein túl azért is érdemes meghallgatni ezt a felvételt, hogy a miniatűr-tételek hangzó pillanatképei sejttethessék, hogy milyen gazdag és változatos Farkas Ferenc zenei világa, a legkülönbözőbb léptékek szintjén egyaránt.

S amiért méginkább fontos lehet a karvezetők és a kórustagok számára: megannyi repertoár-bővítésre alkalmas, viszonylag könnyen megtanulható énekelnivalót ismerhetnek meg – ráadásul, a kísérőfüzet feltünteti az egyes kórusművek kottájának kiadóját, ami nagy gyakorlati segítséget jelent mindazok számára, akik kedvet kaptak a megszólaltatáshoz, műsorra-tűzéshez, repertoáron-tartáshoz. Napjainkban, amikor az idegen nyelvek tanulása ismét alapkövetelmény, nem jelenthet leküzdhetetlen nehézséget talán amatőr kórusoknak sem – annál inkább, mivelhogy a zenei anyag anyanyelvi szinten ismertnek tekinthető. (S akik külföldi komponisták kórustételeit képesek eredeti nyelven megszólaltatni, azoknál ne jelentsen akadályt, hogy ezúttal magyar a szerző!)

Az áttekinthető formák biztos kézzel tagolt részletekből állnak össze, ily módon szinte észrevétlenül formatani elemzésekhez is kedvet kapnak az előadók. A miniatűrök megtanulása azzal a haszonnal jár, hogy kórusok hozzászoknak: a megszólaltatás első hangjától mindvégig formálni kell (artikulálni és frazeálni), és már az első hangokkal megragadni hangvételt, tónusokat. Mindeközben néha az anyag kényszerítő hatással szoktatja az énekeseket arra, hogy figyeljék a többi szólam énekelnivalóját - tehát az áttört szerkesztésmód iránti érzékenységet is fejleszti.

És aki végighallgatta a sorozat korábbi felvételeit, meglepődve tapasztalhatja, hogy Farkas Ferenc hasonlóképp magától értetődően komponál hangszerekre és énekhangokra, tehát az ő esetében nehéz lenne valamely műfaj vagy apparátus „par excellence” szerzőjeként besorolni. Ezért is tanulságos egymás szomszédságában hallgatni minél több művének gyönyörködtető változatosságát.

(TOCCATA CLASSICS – TOCC 0296)

Fittler Katalin