Mini a CAFe-ban 4.2.

A Fesztivál második napjára egy hét múlva került sor, ugyancsak a Várkert Bazárban.

Az első kompozíció Horváth Barnabás Hangsorok – Öt tétel szólóhárfára című munkája volt. A Gaál Erzsébet hárfaművész felkérésére komponált darab mindegyik tétele más-más hangsorra, hangközmodellre épül. Szerencsére azonban a hallgató műélvezetét ezek az elméleti konstrukciók egyáltalán nem zavarják, hiszen a tételek mindegyike más karakter, így – bár didaktikai céllal íródott – végig élvezetes a darab. A művet Bábel Klára szólaltatta meg.

A második műsorszám egy macedóniai vendégművész, Jana Andreevska darabja, a Scattered Blues volt. A Marcel Worms felkérésére készült mű létrehozásánál a szerző nem teljesen új komponálási módszere az volt, hogy egy sűrűn kilyuggatott papírlappal takarta le a kottát. Ami így láthatóvá vált, az a hangzó darab. A technikából következően egy szaggatott, valóban szétszórt művet hallhattunk. Az előadó Lajkó István volt.

A Mini Fesztivál rendezőségének felkérésére írta Dragony Tímea Rhiannon című darabját. A walesi mitológia által ihletett mű, a címadó istennő egy napját meséli el. A változatos, sokrétű elfoglaltságokban bővelkedő nap – varázslás, harc, holtak feltámasztása, lélekkísérés – kiváló lehetőséget biztosít a szerzőnek, hogy az istennő jellemét és cselekedeteit igen sokszínű anyagon mutathassa be. A ritmikai és harmóniai változatosság, kiegészülve a komor és táncos, a lassú és gyors, a hangos és halk állandó váltakozásával egy valóban kifejező, expresszív kompozíciót eredményezett. A zongorára és hegedűre írt darab vonósszólama határozottan nehéz, ami olykor érződött is Varga Oszkár játékán. Zongorán közreműködött a szerző.

Az első félidő záró darabja Ivan Brkljačić műve, a Kuvada volt. Címét a Couvade szindrómáról kapta, mely a várandós nők párjainak álterhességét írja le. Ez a néha kellemetlen, néha komikus helyzet inspirálta a fiatal szerb szerzőt. A címnek megfelelően, a zene is vidám, groteszk. Gyakran használ szélső regisztereket, sok a motívumismétlés, a gunyoros glisszandó, az ironikus, éneklő dallamosság. A művet Tfirst Péter hegedűn, Varga Gábor klarinéton, Marczi Mariann zongorán adta elő.

A hangverseny második felének Varga Judit műve, a Barcarolle pour Frédéric et George volt a nyitódarabja. A címben szereplő két név Chopinre és feleségére, George Sandra utal, míg a barcarola – bárkadal – chopeni műveket idéz. Az egész alkotás a híres zeneszerző előd stílusában ringatózik, előtte tiszteleg. Bár jól hallhatóan kortárs, egész faktúrájában, dallamvezetésében chopeni hagyományokra épül. A darabot a szerző előadásában hallhattuk.

Másodikként Dobszay-Meskó Ilona Una cartolina illustrata di Ungheria című darabja hangzott el. A konkrét magyar népdalokat feldolgozó műben a Megfogtam egy szúnyogot…, és az Erik a szőlő…, kezdetűek hangzanak el teljes egészükben, míg több másikat csak részletükben véltem felfedezni. A különböző karakterű népdalok – a címnek megfelelően – valóban jó összefoglalását adják a magyar népléleknek. A művet Szecsődi Ferenc hegedűn, a szerző zongorán adta elő.

A következő műsorszám Decsényi János „Kottalapok” – három metafora tenorhangra és vonósötösre című darabja volt, melyet saját verseire komponált a szerző. A három tétel címe Harang, Ajtó, Parázs. A modern hangvételű mű első két tétele elgondolkodtató, melankolikus, míg a harmadik groteszk, humoros. A szólót Nagy Bertalan énekelte, akinek a cseppet sem könnyű szólam helyenként komoly problémát jelentett. A vonósötöst a Somogyi Vonósnégyes tagjai és Lukácsházi István bőgőművész alkották.

Az este záró számaként Dubrovay László, A Duna folyása című alkotását hallgathattuk meg. A mű ősbemutatója a milánói Világkiállítás részeként megrendezett – Bartók Béla zsengéjétől kölcsönzött – azonos című hangversenyen volt, ahol tizennégy másik magyar szerző művével együtt hangzott el. A szemléletes zenei képpel kezdődő bevezetés után, mely glisszandókkal és flageolett hangokkal érzékelteti a hatalmas folyam cseppekből összeálló természetét, hangsúlyozottan magyaros elemekből építkezik. Ezt erősíti a tárogató – mint magyar népi hangszer – végig szólisztikus alkalmazása. A magyar komolyzenében is indokolatlanul ritkán használt hangszer nagyszerűen bizonyítja alkalmasságát akár a behízelgően dallamos, akár a kifejezetten gyors, virtuóz részekben. Bár ebben a műben is a helyi jellegzetességek, különlegességek megmutatása miatt szerepel, jól hallhatóan egyenrangú partnere a többi hangszernek. A népi ihletettségű dallamvilág és ritmika, valamint a szóló hangszer megválasztása mindkét tétel – lassú és gyors – kiemelt jellegzetessége. Egyértelmű a szerző szándéka, a Világkiállításon a magyaros jelleg, forma és melodika erőteljes bemutatása. A művet kiválóan adta elő tárogatón Kiss Gy. László, valamint a Somogyi Vonósnégyes

Eisenbacher Zoltán

Horváth Barnabás: Hangsorok – Öt tétel szóló hárfára

Jana Andreevska: Scattered Blues

Dragony Tímea: Rihannon

Ivan Brakljačić: Kuvada

Varga Judit: Barcarolle pour Frédéric et George

Dobszay-Meskó Ilona: Una cartollina illustrata di Ungheria

Decsényi János: „Kottalapok” – három metafora tenorhangra és vonósötösre

Dubrovay László: A Duna folyása

Bábel Klára - hárfa

Lajkó István - zongora

Varga Oszkár - hegedű

Dragony Tímea - zongora

Tfirst Péter - hegedű

Varga Gábor - klarinét

Marczi Mariann - zongora

Varga Judit - zongora

Szecsődi Ferenc - hegedű

Dobszay-Meskó Ilona - zongora

Nagy Bertalan - ének

Somogyi Péter - hegedű

Lendvai György - hegedű

Tóth Balázs - brácsa

Pólus László - cselló

Lukácsházi István - nagybőgő

Kiss Gy. László - tárogató

Várkert Bazár

2015. október 12.