VÁLOGATÁS RÁNKI KATALIN KÖLTEMÉNYEIBŐL (II/1)

 

 

Zenehallgatás itthon

 

Egyedül vagyok, de nem igazán..

Magányom megosztják édes melódiák.

Dallamuk elbűvöl, ritmusuk megigéz,

Megtelik a csend, kelet édessége vegyül a zenébe,

Merengés, ábránd szövögetik az éjjel kárpitját.                                            

 

 2007. június 3. - július 20.

 

 

 

Hangok oázisa

 

Hangok oázisa – lemezen

Kottafejek sorakoznak

Megszólalnak „felütésre”

Dallamuk elrepít Délre

„Funiculi-funicula” – táncra perdít, ott vagyok

Boldogan hallgatom, dúdolom,

Pavarottit csöndben, fotelben.

Meghitt békét, derűt sugároz a hangja

Nápoly népét idézi színesen

Szeretem az olasz zenét

Barátaim a napsugár fiai

Belőlük merítem hitem.                                                                                 

 

2010. május 29.

 

 

’Varázsital’

 

Kihörpinted gyanútlanul,

Elbódulsz az ’italodtól’,

Azon veszed észre magad,

Remegni kezd kezed-lábad

Zsigereid elzsibbadnak

Alakod megváltozik

Arcod kisimul

Hangod akár pacsirta lenne

                                                             

 2009. december 1.

 

Toncsi

 

Ködbeveszett a reménység

Szép zene kísérje mindég

Hárfa szóljon mélabúsan

Gitár pengjen szomorúan

Összeesett és kész volt

Eddig ketyegett az óra….

Szerettük őt jó néhányan

A jóság csak úgy sütött róla

A légynek se ártott soha

Zenészlelke telve dallal

Művész volt minden értelemben

Restaurált és varázsolt

Lett légyen az bieder bútor

Tökéletes reneszánszot hozott ki

Egy komódból vagy asztalból

Mesterként bánt fával - hanggal

Adózzunk neki szép szóval

Mily kevés ez hozzá képest

Belátom, de mihez kezdjek nélküle?

 

2002. augusztus 30.

 

 

Hátraarc!

 

Megindult a sáskaraj,

Zászlójuk darázsmintás

Ruhájuk, csizmájuk harcias

Léptük döngeti a földet s eget- -

Eszményük maradi,

Eszközük primitív,

Lábbal tapossák az emberi jogokat,

A szabad gondolat, építő terv,

Alkotó elme nem náluk terem;

Céljuk a ’régi’: maguk alá

Söpörni a kisebbségeket,

Elnyomni a különbségeket,

Karámba terelni a lázadó elméket.

Ez nem mást eredményez,

Mint vihar előtti csendet.

A béke, az igazi, más talajt igényel.

A meghitt beszélgetés, nevetés

Hívja elő, mint hű ebet,

Az őszinte tolerancia, a sokféleség

Egymás mellett, megértésben terem.

A Föld és Ég paradicsomában táncolunk,

Kört formálunk, énekelünk,

És így ünnepeljük az újraszületést.                                                                

 

2011. április 4.

 

 

(A szerzőről)

Ránki Katalin műfordító (francia, olasz, angol, spanyol), költő. Budapesten született 1941. július 12-én. Édesapja Ránki György zeneszerzői, művészeti tevékenysége már gyermekkorában nagy hatással volt rá. Könyvtárszakot végzett, melyet széleskörű nyelvismeretével együtt jól kamatoztatott az Élet és Tudomány c. hetilap dokumentátoraként. 1982-től 1996-ig, nyugdíjba vonulásáig a Közlekedési Múzeumban volt könyvtáros. A hatvanas évektől ír novellákat, verseket. Önállókötetei: Régmúlt időkben merülten; Kanyargó utak; Körtánc; Sziklák és kavicsok; Bugatti élete, munkássága, Libikóka-válogatott versek;

 

http://marvin.bline.hu/product_tnimages_6/39/TN6_0299001063170G.JPG 

 

Ránki Katalin: Viszonzatlan szerelemnek (felolvassa ...

 (Felolvassa Drégely László. Mellette a szerző)