FRANK OSZKÁR: HANGZÓ ZENEELMÉLET II.

XIX. századi romantikus zene

Frank Oszkár az utóbbi évtizedekben nagyon sok zeneelméleti tárgyú tankönyvvel gazdagította a zenei tankönyvek és zenei ismeretterjesztő munkák sorát.

A romantika korának egy sorozatot is szentelt: „A romantikus zene műhelytitkai” címmel. Ezekben az írásaiban Schubert (1994), Chopin (1999), Liszt (2004) zenei világával foglalkozik. A különböző változatú „Hangzó zeneelmélet” tankönyveiben (1991, 1992, 2005) a klasszikus összhangzattant mutatja be. Ezt megelőzte „A funkciós zene harmónia-és formavilága” (1973).

A romantikus zene vizsgálata már a „Zeneelmélet III.” főiskolai jegyzetében is helyet kapott (1973). Abban Bartók zenei gondolkodásmódjáról is szó esik, mint ahogy a „Bevezető Bartók Mikrokozmoszának világába (1977, 1994) valamint a „Bartók és a gyermekek”(1981, 1985, 1994) c. műveiből is látszik, Frank Oszkár mennyire érdeklődik a bartóki hangzásvilág iránt. Debussy alkotásai szintén izgatják:”Debussy-harmóniák” (2003).

Frank Oszkár úgy érezte, szükség van egy olyan tankönyvre is, amely „Hangzó zeneelmélet II.” címen a romantikus stílus jellemzőit veszi górcső alá, azokat bemutatva, elemezve, összehasonlítva, és mindig valamilyen romantikus zeneműből, annak részletéből kiindulva. Tehát a közölt zenei példák nagyon fontosak, első a mű, azután vonja le következtetéseket.

A kötet bevezetője igazán felkelti az olvasó érdeklődését. A zene fejlődését társadalmi, technikai vonatkozásokkal is alátámasztja, megemlíti a hangszerek felépítésének, játéklehetőségeinek változásait is. Ezek nyomán jöhetett létre átalakulás a zeneművek formálásában, hangzásában, az egész zenei gondolkodásmódban. [Az alábbi linkeken a könyv Bevezetője, és egy-egy fejezete nyílik meg új ablakban.]

Bevezető (pdf)

Korábbi könyveihez hasonlóan itt is azt a szerkesztésmódot választja Frank Oszkár, hogy bizonyos jellemző szempontokat kiemelve különböző műrészleteken mutatja be azokat a tanulónak. Arról is tájékoztat, hogy az adott hangzatot, hangsort, kezelésmódot miként alkalmazták a klasszikus vagy – régebbre visszatekintve – akár a barokk stílusban. A tárgyalt kompozíciók kottája is megtalálható a „Hangzó zeneelmélet II.”-ben. Az eredeti kézirat szerint CD-melléklet is tartozott volna ehhez a könyvhöz, ahogy a „Hangzó zeneelmélet I.” kötetnek létezik hanghordozó melléklete. A zenei részletek hangzó közlése azonban nagymértékben nehezítette volna jelen könyv kiadását. Így a korszerű technika lehetőségeinek kihasználására buzdítjuk a zenét tanuló fiatalokat, hogy igyekezzenek maguk kikeresni és meghallgatni a közölt zeneműveket, úgyis felsőfokon tanuló zenészekről van szó. A kiválogatott darab-részleteknél Frank Oszkár vázlatos mintapéldákat dolgozott ki, hogy ezeket zongorázni (adott esetben hozzá énekelni), transzponálni, memorizálni lehessen. A harmóniai történéseket, a fokszámok felsorolását mondatokba foglalva közli. A különböző fejezetcímek olyan logikai sorrendben követik egymást, hogy eleinte még a klasszikában is jelenlevő akkordi tényezőkre fókuszál, majd egyre inkább a XX. századi zenei eszközök felé tendál. A 16 fejezet után – ugyancsak korábbi munkáihoz hasonlóan – néhány darabról komplex elemzést nyújt a szerző, jó példát adva ezzel a tanuló ifjúságnak, hogyan közelítsenek egy zenemű lényeget feltáró megértéséhez.

Elmondhatjuk, hogy a „Hangzó zeneelmélet II.” tankönyvet minden téren az átgondoltság, a gondosan megtervezett felépítés jellemzi.

A szerző megismertet a nápolyi moll hangzattal (a tonika feletti kis szekundra nem dúr, hanem moll hármashangzat épül). Ezt az akkordot a szakközépiskolában még nem ismerik, csakúgy, mint az ultranápolyi hangzatot (a nápolyi dúr hármashangzatnál egy kvinttel mélyebben szól). Tehát fontos új tananyag! A középiskolai tanulmányok után szintén érdekességet jelent a szűkített terces hangzatok tárgyalása. Sőt Frank Oszkár már J. S. Bachnál (h-moll mise – Crucifixus) is rábukkan ilyen fajta hangzatra. Schubert: Tavaszi álom c. dala jól érzékelteti, hogy egy szöveg milyen kreatív akkordokat sugallhat egy zeneszerző számára (kakasszó, varjúrikoltás). Üdvözlendő, hogy Liszt: Faust-szimfónia kezdő témája (mely tizenkétfokúságot ad ki) megtalálható Frank Oszkár könyvében. Ugyanez mondható el a Trisztán-akkord (R.Wagner: Tristan és Izolda) megvilágításáról is.

A IX. fejezet olyan momentumra hívja fel a figyelmet, amelyről nem is gondolnánk, hogy fontos lehet, a skála 6. hangjának a szerepére. A szerző három féleképpen ismerteti a 6. hang meghatározását. a zenei idézetek közül nagyon elementáris példa Grieg: Troldhaugeni lakodalom c. műrészlete.

Frank Oszkár magyarázatot fűz a hagyományos tercrokonságon kívül a vegyestercrokon (dúr-moll) hangnemekhez. Ez az ultratercrokonság megint fontos új információ. Szó esik a poláris hangnemekről is.

XI. fejezet (pdf)

XII. fejezet (pdf)

A 16. fejezet arra vállalkozik, hogy már a XX. századi zenére jellemző jelenségeket állítsa középpontba, amelyek azonban már a romantikában is felbukkannak Lisztnél, Chopinnél (különleges hétfokúság, heptatonia secunda, egészhangú skála, modellek).Gondolom, ez a téma nagyon érdekelte Frank Oszkárt,mert igazán nagyszerű példákat keresett.

XV.-XVI. fejezet (pdf)

A kötet végén a teljes művek, tételek elemzésénél a könyv írója megcsillogtatja alaposságát, ötletességét, hosszú évtizedes tapasztalatát. Valóban mintát, fogódzót tud adni a főiskolai hallgatóknak – kotta közlésével együtt – a beható elemzés elsajátításához. Dalokat, zongoraműveket egyaránt kiválasztott a könyv szerzője. A „Hangzó zeneelmélet II.” befejező szakasza nem kisebb dologra vállalkozik, mint Liszt szimfonikus költeményének, a Les Préludes”-nek a vizsgálatára. Itt a diákok aktivitását szolgálja az, hogy bizonyos példákban nekik kell a hangnemeket és az akkordokat meghatározni. Frank Oszkár bemutatja a „Les Préludes” keletkezését, a tematikáját, az egyes tételeknél leírja a hangszerek szerepét, a témákat, a karaktereket, a formát, a hangnemeket, az akkordokat.

Bízzunk abban, hogy Frank Oszkárnak ez a nagyfokú kreativitással, gondossággal összeállított könyve eljuthat a zenei felsőoktatásban zenét tanulókhoz! De egyéb zenét kedvelő érdeklődőkhöz is.

Aki kezébe veszi e kötetet, érezni fogja, szerzője nagy lelkesedéssel gyűjtötte hozzá az anyagot és állította össze rengeteg zenemű áttekintése után ezt a leszűrt tanulmányt.

Bízom benne, hogy az is partnere lesz a szerzőnek a felfedezésben,aki tanul a romantikus összhangzattant bemutató könyvből. Serkentse a diákot további elemzésekre, önálló kutatásra!

Reméljük, kedve lesz Frank Oszkár többi írását is megismerni!

A könyv kiadója a Főnix Zeneműhely (Farkas Zoltán ügyvezető, Mike Ádám szakmai vezető).

Szendi Ágnes