Zsirai László

Megfojthatatlan

Kutas Lászlónak

Sokatmondó a szobrok némasága,
megszólal minden méltó mozdulat.
A karnagy int és látszat-bénasága
feloldódik egy pillanat alatt,

mert társai, a hangszeres zenészek
szívéből szárnyal száz szimfónia.
Megfojthatatlan a művészi lélek,
védelmezője hű harmónia –

S lehet bármilyen szomorú az élet,
az árnyék párja mégiscsak a fény.
Szólongatnak szép szoborköltemények,
édes dalt tanul tőlük a remény.

Kibomlik, mint az élő rózsa szirma,
mint hűs teremben forró hangulat,
a mester kezébe csomagolt minta,
s megmarad minden méltó mozdulat.

A zene hatalma

Munczy Lenke zenetanár emlékének

Billentyűk sorrendje
feketén-fehéren,
ritmusok fegyelme
lüktet a zenében.

Hangsúlyok hatalma
dallamok ívében,
gyógyító varázslat
emberek szívében.

Harmatos hangokat
virágzó kottafej,
viharos tapsokat
álmodó szünetjel.

Húrokat érintő
zongorakalapács

dolgozik és ettől
visszhangzik a lakás.

Az óra karjait
mozdítja a falon.
Akkord is, futam is
kiszáll az ablakon,

a zene szavait,
a zene színeit,
életünk hazavitt
összhangját hirdetik.

A zene gyógyszer

Akiből kifogyhatatlan a jóság,
emberségét osztja szét –
Nyitott ablakon repülnek ki a hangok,
s az utcát, a várost körbefutják.
Szomorú arcokra vigasztalóan nevetnek.
A zene csodálatos, a zene szép,
a zene gyógyszer –
Minden bajra adhat enyhet.

Vaksötétben

Lebontották a házat.

A kisszobát, a nagyszobát.

Kivittek onnan mindent,

de otthagyták a zongorát.

Egy kóbor Chopin-dallam

süvíti át az éjszakát,

ha tömör vaksötétben

eső veri a zongorát.

Koncert a télben

Mesél a tél a Grabenen,

hullik a hó a kútba,

a reménykedés jár velem

jövőm útjait tudva.

Figyelnek álomi manók

aranykeretű ablak

szárnyai mögül, s a lakók

nyugodtak, nem riadtak.

Fenyőfák állnak hallgatag,

tekintetemmel intek

dús tűlevelű ág alatt

árván bámuló pintynek.

Áhítatos-szép lámpafény

házak nyakán a gyöngysor,

varázslat-pillantás, kimért

boldogság este ötkor.

Zenél a szél a Grabenen,

s mint Mozart fuvoláját,

csengettyűk fordítják nekem

a város vallomását.

Bécs, 2010. december 17.

Bartók

Feszült álmokat kínoz a dal.
Szívét előttünk felmutatta,
a tiszta forrást felkutatta,
lélekig érő hangjaival.

A szerzőről

Zsirai László (Sopron, 1956. április 18.) költő, író, publicista, irodalmi

Zsirai László költő, kritikus (csukalib.hu)

szerkesztő. Szülővárosában, a Széchenyi István Gimnáziumban érettségizett, majd könyvesbolti eladóként dolgozott Győrött. 1975 decembere óta Budapesten él. 1976-89: újságíró a Hírlapkiadó Vállalatnál, 1982-ben a MÚOSZ Újságíró Iskola gazdaságpolitika szakán szerzett újságíró diplomát, 1990-91: a LÉTkép szociálmagazin egészségügyi és szépirodalmi szerkesztőségvezetője, olvasószerkesztője, 2010- a JEL című spirituális és kulturális folyóirat szépirodalmi rovatvezetője. 1973 óta jelennek meg versei, novellái, könyvrecenziói, jegyzetei hazai és külföldi lapokban, folyóiratokban, antológiákban, rádiókban. Legutóbbi művei: Szavak ikebanái (versek, 2008), Egyetlen ima (novellák, versek, esszék, 2011), Hajnali rigófütty (publicisztikák, interjúk, 2013). Különböző könyvkiadók külső munkatársaként 160 könyvet szerkesztett, lektorált, korrigált. Több országos szépirodalmi és sajtópályázaton nyert díjakat: Mikszáth irodalmi pályázat III. díja (Balassagyarmat, 2002), „Fehérvár! Téged köszöntsön énekem!” versíró pályázat Spányi Antal megyés püspök különdíja, (Székesfehérvár, 2009), Salvatore Quasimodo Költőverseny Elismerő Oklevél (Balatonfüred, 2010), I. Lírai miniatűrök verspályázat különdíja (Kaposvár, 2012). Dr. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter alkotói támogatásban részesítette (2011).

--

Az alábbi linken a Fehérvár Tv Híradójának többek között arról is nyilatkozik Zsirai László a székesfehérvári Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban 2015. március 8-án tartott könyvbemutató előtt, hogyan miképpen vezetett Őt a muzsika a költészethez.

http://www.fehervartv.hu/video/index/15946