Osztályfőnöki pótlék, térítési díjak, óraszámok
Ember Csaba kerekasztalról, tárgyalásokról,
helyzetről
Számos
fontos, a zenepedagógusokat is érintő kérdésről kell a következő
hetekben döntésnek születnie. Ember Csaba, a Magyar Zeneiskolák és
Művészeti Iskolák Szövetségének elnöke több tárgyalásban, egyeztetésben
vesz részt, s bízik abban, hogy az oly hosszú ideje húzódó osztályfőnöki pótlék
ügye is végre megoldódik, ahogy a térítési díjról, a további fenntartói
rendszerről is döntés születik. Lényeges az is, hogy hány tankerülettel
számolhatnak, az iskoláknak lesz-e keretük az eszközbeszerzésre, - karbantartásra.
Ember Csaba a kötelező óraszámról és a nyugdíj melletti foglalkoztatásról
is beszélt.
- Több
mint másfél esztendeje függesztette fel a KLIK az osztályfőnöki pótlék
fizetését a zenetanároknak, s e kérdésben azóta sem született újabb döntés…
- Az ügy még
mindig nem oldódott meg, bár az tény, hogy mindenki elismeri: az
osztályfőnöki pótlék jár. Úgy vélem, a fenntartó attól tart, túl sok
embert érintene, s ezért túl sokba kerülne… Pedig a zenetanárok esetében sem
lenne több mint az általános iskolában. A tárgyalásokon az MZTSZ-szel közösen azt
ajánlatunk, hogy 2016. február 1-jétől mindenképpen ítéljék meg azoknak a
zenetanár kollégáknak, akiknek jár. S nemcsak azért, hogy végre ezt a
pluszpénzt is megkapják, hanem azért is, mert akkor bázisszámként szolgálhatna
az újonnan alakuló, állami fenntartó számára, és nem kellene végre erről
többet vitatkozni. S ez rendkívül kompromisszum kész javaslat a részünkről,
hiszen ezt a pénzt 2014 novemberétől kellene kapniuk a kollégáinknak. Maga
a felfüggesztése is jogszabály-ellenes… Arról nem is beszélve, hogy tényleges
munka van mögötte. Azt kérjük, hogy a jogszabályban is lefektetett feladat
elvégzéséért a zenetanárok kapják meg az ezért járó díjazást. Nem olyan nagy
összeg ez, különösen ahhoz képest, amennyi a KLIK költségvetéséből
hiányzik… Egyébként a Nemzeti Pedagóguskarnak is az a véleménye, hogy az
osztályfőnöki pótlék jár. A szakmának szintén egységesen kell e témában
fellépnie, mert a szakmai érdekvédők is ugyanazon az állásponton vannak.
-
Mikorra várható az ügyben valamilyen fejlemény?
- A megbeszélések
során elhangzott az a konkrét kérés, s mielőtt a kerekasztal-tárgyalásokat
befejeznénk, azelőtt a világos döntésnek meg kellene születnie. Ha
jogszabályváltozás készülne az egyértelműsítés érdekében, úgy ahhoz is van
az MZTSZ-szel egyeztetett javaslatunk, ami kifejezetten az egyéni hangszeres
oktatást végzők többlet munkáját is elismerné.
- Milyen
témák kerültek szóba még emellett a Köznevelési Kerekasztalnál?
- A fenntartói
munkacsoport elsősorban azzal foglalkozott, amivel legelőször is
kellett volna a KLIK megalakításánál: hogyan lehetne az állami teendőt a
legjobban ellátni, milyen egységekre kellene bontani a feladatellátást.
Közeledtek az álláspontok, s mivel valamennyi többletpénz is érkezik a
rendszerbe, elképzelhető, hogy a feladatellátás jobbá válik.
Felhőtlennek persze nem mondható még így sem a kép, mert annyira nagy
összeg hiányzott korábban a fenntartói büdzséből… Nagyon fontos, hogy a
pedagógusbérek fokozatosan emelkednek –– s ez persze jelentős forrást
igényel –, közben azonban a beszerzésre nem jut semmi pénz. Most már több éve
nincs büdzsé új eszközökre, tönkremennek a hangszerek, nincs állagmegóvás. Csak
pályázati forrásból sikerült eszközökhöz jutnunk, bár e téren valamelyest most
előreléptünk. Nemrég jártam a nemzeti tehetséggondozó koordinációs
fórumon, és sikerült elérni, hogy a megnövekedett 1 százalékos jövedelemadó
adományokból az alapfokú művészetoktatás témáira több pénz jusson,
ráadásul az eddiginél több
tehetséggondozó témában pályázhatnak az alapfokú művészeti iskolák.
Ez jó hír, hiszen a korábbi, egymilliárd
alatti összeg 2016-ra 2 milliárd forint fölé emelkedett, s ezt az állam még 800
millióval megtoldotta. Ez viszont csak a tehetséggondozást érinti. Olyan
költségvetésre lenne hát szükség, amelyben világosan, önálló sorokban jelenik
meg az eszközkarbantartás és ugyancsak önálló sorokban az eszközbeszerzés.
Érthető persze, ha ez először nem túl nagy összeg, de ha valamit
bázisból terveznek, akkor már a következő évekre is számolni lehetne,
folyamattá válna. Azt egyébként már látjuk, hogy a jelenleg működő,
198 tankerületnél készülnek az intézményi, ez évi költségvetések-keretszámok, s
ott elméletileg léteznek ezek a beszerzési és karbantartási sorok. Az viszont
még nyitott kérdés, hogy az állami, egységes feladatellátás ténylegesen hogyan
valósul meg. Az már látszik, hogy az a fajta elkülönítés, mely során az állami
fenntartó és önkormányzat működtető feladatellátása összességében több
esetben működött rosszul, mint ahány esetben jól. De kár lenne
elveszíteni, ami jól működött, pusztán az egységesség érdekében.
- S mi
az, amit a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége szeretne
elérni?
- Mi azt
javasoltuk, hogy legalább hatvan-hetven tankerület legyen önálló gazdálkodó.
Végül 58 lesz. A fő probléma – bár ígéret van rá – nem igazán oldódik meg,
nem látni, hogy mennyire tudnak a beszerzéssel szabadon foglalkozni az iskolák.
Ez elsősorban közbeszerzési gond. Központi költségvetési szervként
maradnak a gazdasági egységek (tankerületek), s így az iskolákat is kötik az
uniós és hazai közbeszerzési szabályok. Ezek pedig – még, ha van is forrás –
szinte lehetetlenné teszik a tényleges, gyors beszerzést. Azon a címen, hogy
egységesen kell ellátni minden iskolát, adott esetben még az is gondot jelent,
hogy miért nem ugyanazt a dobfelszerelést veszi meg mindegyik iskola…
Szeretnénk ezért, hogy legyen mód a minimális eszközbeszerzésre iskolai
szinten. Javasoltuk, hogy legyen a beszerzésben átmeneti időszak, ez az
év, s a következő teljes költségvetési év, hogy tisztán látszódjanak a
feladatok és a költségvetési lehetőségek. Volt rá fogadókészség, de eddig
érdemi eredmény nem született. Ahogy a
lényeges kérdések közé tartozik a térítési díj is, s annak az egységesítése.
Annyira rosszul szabályozott ugyanis általánosan törvényi szinten, hogy a KLIK
sem tudott ezzel érdemben mit kezdeni. Előfordul, hogy két budapesti,
egymástól száz méterre lévő iskola között a térítési díjakban háromszoros
a különbség… Jogszabályi alap lesz, és ígéret, hogy egységes lesz a KLIK-hez
tartozó művészeti iskolákban a térítési díj, s ezt nagyon jónak tartjuk. Nyilvánvalóan nem tudnánk semmiféle emelést
támogatni, mert az elmúlt évben már jelentősen növekedett a térítési díj.
Most már egy olyan, egységes szintre volna szükség, ami a szülői
jövedelmekhez igazodik. Ugyanis a legtöbb család fontosnak tartja a
művészeti oktatást, még minimális létszámnövekedés is megfigyelhető
alapfokon, miközben az általános iskolában csökken a gyereklétszám. Nem lehet
azonban arra berendezkedni, hogy egyre kevesebb gyerek születik… Ráadásul a
növendékeink között a legnagyobb számban a többgyermekes családok gyermekei
vannak, így végképp nem mindegy, mekkora is ez az összeg.
- Mi a
helyzet a több hangszerrel?
- Az is gond -
bár bizonyosfajta előrelépés történt -, hogyha egy-egy gyermek több
műfajban tehetséges, azt az állam már nem tudja vállalni. A
jogszabályokban megtalálható, hogy tanulhat több művészeti ágat, ha
azonban még egy hangszert pluszban, főtárgyként akar tanulni, akkor azért
tandíjat kell fizetnie, s ennek az összege már igen magas… Hogyan képzeli
valaki, hogy utánozza Mozartot, Bachot, és hegedül, fuvolázik, orgonál?!
Kiskapuk persze akadnak a miniszteri rendeletben, de úgy vélem, fölösleges az
államnak attól tartania, hogy százezer gyerek akar majd három hangszeren
tanulni. Az iskola vezetői, vagy
akár a tanszak vezetőjének bölcsességére lehet bízni ezt, hiszen
ezerből 20-25 diák van, akinek emelt óraszámban két instrumentumon kellene
tanulnia. Mert a kezükben, a fejükben van a nemzeti kincs…
- Ha
átalakul a KLIK, mit várnak a helyébe lépő intézményektől?
- Elsősorban
javuló működési feltételeket, melyekben a leszakadt iskolák
jelentősen előbbre léphetnek, s ezt nem az eddig jobb feltételekkel
működő iskolák kárára teszik. Ha a bérek elsődlegességét nézzük,
akkor erre nyilván nem jut azonnal sok forrás, de érezhető, folyamatos
javulásra van szükség, tervezhető fejlesztésre. Ehhez pedig mindenképpen
hozzátartozik az is, hogy az alapfokú művészeti oktatásban szükség van
olyan felmérésre is, ami tényleges fejlesztési tervnek lehet az alapja. Az
előző megyei fejlesztési terveknél ugyanis csak a
legvéletlenszerűbb esetekben szóltak bele az alapfokú
művészetoktatásban dolgozók abba, hogyan is nézzen ki a tervezet… Naiv
megállapításokat írtak sok helyen ezekbe az összefoglalókba. Jó lenne, ha
tényleg szakszerű, reális fejlesztési elképzelések születnének. Emellett mindenkinek
közös ügye, s mindenkit érint is a tananyag-csökkentés, hogy a gyermekek napi
elfoglaltsága normális szintre csökkenjen. Fontos számunkra is, hogy egy
harmadikosnak ne este hatkor legyen zeneórája. Nem a tanárok kényelme miatt…
Joggal számítunk
egy életszerűbb, a valós munkához közelítő tantárgyfelosztásra,
értelmesebb benyújtási határidőkkel, az alapfokú művészetoktatásban
is meg kell valósulnia az évek óta elmaradt infrastruktúra-fejlesztésnek.
- Van
valami újabb változás az óraszámokat illetően?
- Ebben nem
enged a kormány, nincs lehetőség a rugalmas órakezelésre. Sőt, voltak
olyan törekvések, hogy a jogszabályban – amikor álláshelyeket nézünk, s most 22
órával kell számolnunk – ezt is felemelnék 24-re. Ezzel nem értünk egyet, a
zeneoktatás területén a szakos ellátottságot tovább rontaná, ilyen értelemben
az egész
magyar zenei
nevelést nehéz helyzetbe hozná. A KLIK kevés erényeinek egyike volt, hogy
átirányításokkal tankerületen belül képes volt az embereket mozgatni. Négyszáz
énektanár hiányzott, de javítottak az ellátáson. Miközben örülünk ennek,
gondoljuk végig – s ez személyes tapasztalat, hogy egy énektanár a tankerületen
belül öt iskolában, mindennap másik településen látja el az énekoktatást,
azonban sehol sem tagja a tantestületnek, sehol nem szervez kórust, közösséget,
sehol nincs ott a helyi kulturális életben… Tényleg olyan nagy élmény ez?! Nem
teljesedhet ki sehol a munkája. Nem arról kellene szólni a tevékenységének,
hogy mindenhol túlessenek egy énekórán, hanem arról, hogy az éneklés, a zene
életmóddá váljon. Hogy pozitívan hasson a benne résztvevők személyiségére.
Ezt egyébként el is mondtam a kerekasztalos megbeszélésén, hát nagy csönd volt
rá a válasz… De bízom egy jobb feladatellátásban e területen is.
- Változik
a nyugdíj melletti foglalkoztatás?
- Abban már
egyetértés van a résztvevők között, hogy legalább azok, akik tanév közben
érik el a nyugdíj-korhatárt, a tanév végéig taníthassanak, s ehhez legyen
elegendő az intézményvezető beleegyezése. Dr. Gyimesi László, az
MZTSZ képviseletében pedig nagyon ésszerű javaslatot tett: az egyetemek
mintájára azt kellene engedélyezni, hogy ha valaki szeretne, akkor 70 éves
korig – az igazgatója döntése alapján – taníthasson tovább.
- A
tárgyalások, egyeztetések mellett mire készül még az MZMSZ?
- Fontos esemény
Bartók születésnapja, a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége
most májusban hirdetett programot, azt szeretnénk, hogy számos
Bartók-megemlékezésen mutatkozzanak be a tanulóink, lesznek kórusrendezvények,
az ősz folyamán pedig egy kárpát-medencei műveltségi vetélkedőt
is rendezünk középiskolásoknak. Lényege, hogy minél jobban emberközelbe hozzuk
a zeneszerzőt. S aztán a következő esztendő már Kodály-év lesz…
Nemrég vettem egyébként részt San Sebastianban az Európai Zeneiskolák
Szövetsége (EMU) közgyűlésén, amelyen zenei nevelési konferenciát is
rendeztek. Szó esett az iskolák, az ott folyó munka minősítéséről,
valamint az EMU küldetéséről, tevékenységéről. Arról, hogy 2020-ig
hogyan kellene megtalálni azt az utat, amelyen minél
több emberhez eljuthat a zene. A rendezvényen négy
magyar együttes is részt vett Balog Zoltán miniszter úr támogatásával, és
nagyon szépen szerepeltek. Nyolc hangversenyt adtak, utcai bemutatókat
tartottak, részt vettek a rendezvényzáró produkciójában is. Két év múlva
Hollandiában lesz a következő ifjúsági
zenei fesztivál, remélem, arra sokkal több hazai együttes utazik.
Réfi
Zsuzsanna