Kortárs kórusest I-II

Kortárs kórusest I-II.

20160320-231629_sm

A Kortárs Kórusest II. közreműködői és zeneszerzői

Amikor a BMC-be igyekeztem az Erkel Ferenc Vegyeskar (Cseri Zsófia) koncertjére, már pontosan tudtam, hogy olyan élményben lesz részem, amit egy hónapja meglepetésként kaptam. Akkor Gyulára utaztam az énekkarral, hogy a „Kortárs kóruszene” első estjét meghallgassam, és most március 20-án a második estre került sor a BMC-ben (Budapest Music Center). A gyulai hangverseny célja az volt, hogy Erkel Ferenc szülővárosának vigyenek el kortárs műveket, és ezeket a zeneszerzők vezessék be. Most a bővebb, két részes koncerten hangzottak el ugyanazok és más művek is. A műsort ezúttal Zelinka Tamás vezette, aki a tőle megszokott körültekintéssel szólalt meg és jó hangulatot teremtett a koncerthez.

A két hangverseny meggyőzött arról, hogy amatőr kórus tagsága és közönsége sokaknak viheti el a kortárs művészet kultúráját. Az együttes szívesen énekli mai magyar szerzők műveit, és ezért került sor arra, hogy a két hangversenyből álló „Kortárs kórusest” c. rendezvényükön Gyula és Budapest közönségének nyújtsanak keresztmetszetet a velük kapcsolatban álló komponisták negyed évszázad alatt született szerzeményeiből.

Ezen a koncerten közreműködött a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának Vox Universitatis Szegediensis vegyeskara (Cseri Zsófia) is. A két énekkar együtt is, külön is bizonyította, hogy azonos hangképzésben van részük, együtthangzásuk ideális, vezetőjükkel nagyszerű a kapcsolatuk, és mindannyian érzékenyen reagálnak karnagyuk mozdulataira.

A budapesti hangverseny jelentőségét emelte, hogy a Gyulán elhangzott művek mellett itt ősbemutatókra is sor került, továbbá azok a zeneszerzők, akik Gyulán filmfelvételről mutatták be műveiket, itt személyesen is megjelentek az „ősbemutatós” szerzők társágában. Sajátos értéket adott a hangversenynek, hogy a darabok megszületéséről, az alkotás problémáiról maguk, a zeneszerzők szóltak a közönséghez.

A két hangversenyen egyházi és világi műveket egyaránt hallottunk. Gyuláról ismertük a két „Pater noster”-t. Először Kocsár Miklós alkotása (2014) majd Csemiczky Miklós debreceni megrendelésre készült (1991) darabja szólalt meg. Ezt Barabás Árpád Kányádi Sándor két versére írt madrigálja, a Gyulán is elhangzott „Hófoltos még a határ” (2010) és a „Madármarasztaló” (2005) követte. Ősbemutatót hallottunk ezután, Bella Máté „Lacrimosa” c. művét. Günsberger Ákos Varró Dániel szövegére írt jó hangulatú „Négy limerick” -je zárta a koncert első felét.

A szünet utáni rész Olasz Balázs „Este a SzékHelyeknél” (2015) ősbemutatójával kezdődött, amit a szegedi egyetemistáktól hallottunk. Ez a darab bizonyította, hogy a koreográfiához kötött művek csak ifjúsági együttesnek valók. Előadók és közönség egyaránt élvezte a kóruspróbára későn érkező énekesek bevonulását, ami már a darab kezdetét jelezte. Ezután az Erkel kórus Beischer-Matyó Tamás „Édesanyám rózsafája” (2012) c. népdalfeldolgozását és Tóth Péter „Mi Atyánk” (2012) c., Babits Mihály versére komponált művének második változatát énekelte. (Az első változatot Gyulán hallottuk.) Befejezésül a két kórus közösen adta elő Orbán György „Nunc dimittis” (2000) kezdetű darabját, amit Gyulán az Erkel Ferenc Vegyeskar énekelt.

Tóth Péter duplán is a sajátjának érezhette e koncertet, mert nem csak zeneszerzőként volt jelen, hanem a Szegedi Egyetem Zeneművészeti Karának dékánjaként hallgatta a Vox Universitatis Szegediensis énekét.

Ritka élményben volt részünk, amikor a hangverseny végén Cseri Zsófia karnagy kérésére a nyolc jelenlévő zeneszerző együttesen is meghajolt, megköszönve az énekesek előadását és a közönség befogadását.

A hangversenyhez technikai csoda is társult: az egész koncert rögzítésre került úgy, hogy az Erkel Ferenc Vegyeskar honlapjáról bármikor újrahallgatható. Ezért is a BMC-nek vagyunk hálásak, és a zeneszerzői bevezetések levetítéséért is. Vetítés azonban nincs vágás nélkül: Zelinka Tamás gondossága arra is kiterjedt, hogy a kórustag Simon Ákosnak a közönség tapssal köszönje meg élményt adó, szakszerű munkáját. A BMC hangversenyterme ideális koncerthelyszín: nagyszerű az akusztika, a közönség soraiban sokan foglalhatnak helyet, és a technikai körülmények korszerűek.

Mind a gyulai, mind a budapesti hangverseny megerősítette meggyőződésemet, hogy mennyire fontos az aktív közönség jelenléte egy hangversenyen. Így kialakulhat az előadók és a hallgatóság vibráló kapcsolata, ami fokozza az egyes művek interpretálásának színvonalát. Azt hiszem, ezen a két koncerten fordult elő először, hogy se mobiltelefon nem szólalt meg, se egy túl korán elkezdett taps nem szakította meg az összes jelenlévő áhítatát, sőt, még drukkolnom sem kellett a zavartalan körülményekért.

Azt hiszem, mindnyájan megosztjuk Zelinka Tamás gondolatát: bízunk benne, hogy a 2-ből egyszer 3 lesz, és a „Kortárs kórusest” sorozat jövőre már három koncertből állhat, és ez csak a növekedés kezdete lesz.

Kovács Mária

---

A zeneszerzők - alkotásuk elhangzása előtt – Cseri Zsófia kérdéseire válaszolva, képmagnóra rögzítve – „mini interjúk” keretében ajánlották figyelmükbe a megszólalásra váró szerzeményüket:

P3190405 (2)_2(1)