1046

MAGYAR ZENEMŰVÉSZ-PEDAGÓGUS 2016. ÉVI „KEREK" ÉVFORDULÓJA

Szerkeszti: Dittrichné Vajtai Zsuzsánna és Zelinka Tamás

                - 3. Tervezet-

 

Az évfordulókra vonatkozó ismertetéseink terjedelmét - néhány kivételtől eltekintve - kizárólag a figyelemfelkeltést szolgálják, minden teljességre való törekvés nélkül. Legfőbb cél, az EMLÉKEZTETÉS kiváló jelenlegi és egykori kollégáink „KEREK” születésnapjára, évfordulójára!

 

Köszönettel fogadjuk a további jelentősnek ítélt évfordulós információkat éppen úgy, mint az alábbi évszámokkal kapcsolatos hiány-pótlásokat, kiegészítéseket, korrekciókat, netán önálló írásokat! (mobil: 0620/493-7663, email: tamas.zelinka@gmail.com, név: Zelinka Tamás).

Erre minden bizonnyal szükség lesz, mert az interneten kívül rendelkezésre álló magyar nyelvű lexikonok, lexikonszerű nyomtatott kiadványok is már 30-35 évesek, és a legtöbb esetben csak a születési dátumokat rögzítik… Megjegyezzük, hogy az életmű / legfontosabb munkahelyek-városok / rövid jellemzésén, bemutatásán túl egyéb konkrétumokra (pl. tanárok, tanulmányok helyszínei, időpontjai, fontos szereplések, kitűntetések, stb.) a legtöbb esetben nem vállalkozhattunk, viszont ilyen irányú kiegészítéseknek szívesen adunk helyet az „évfordulósról” szóló külön írásokban!

 

 

510 éve született (1506)

 

Bakfark Bálint (Brassó 1506. /v. 1507/ - Padova 1576. VIII. 22. )

 

http://www.sandormester.com/images/bakfark_n.jpg

(www.sandormester.com)

 

lantművész, zeneszerző. Szapolyai János erdélyi vajda udvarában lantművész, 1540-es években Franciaországban Tournon gróf szolgálatában állt, 1549-ben II. Zsigmond Ágost lengyel király udvarában muzsikus, utána német, francia területek következtek, majd 1554-től Vilniusban dolgozott 10 évig. 1566-ban Bécsbe telepedett és 1569-ig Miksa császár és magyar király szolgálatában állt. 1570-ben János Zsigmond udvarában muzsikált 1571-ben bekövetkezett haláláig. Itáliába családjával együtt a pestis járvány áldozata lett;

 

 

395 éve született (1621)

 

Marckfelner  Sámuel    Kassa 1621. - Lőcse 1674.) 1647-1648. Szepesolasziban, 1649-től Lőcsén orgonista

Művei: orgonára írt praeludiumai, fantáziái és koralelőjátékai

a Lőcsei tabulaturás kötetekben maradtak ránk

 

340 éve született (1676)

 

Apor Péter (Altorja, 1676. június 3. – Altorja, 1752. szeptember 22.)

 

http://www.vkt.hu/lexicon/images/apor_csalad.jpg

(www.vkt.hu)

 

történetíró, főispán, királybíró.Erdély átalakulása c. munkájában a régi erdélyi házi muzsikáról írt több feljegyzést;

 

305 éve született (1711)

 

Czinka Panna / Cinka Panna / (Sajógömör, 1711–1772) legendás cigányzenész,

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/hu/thumb/7/79/PannaCzinka.jpg/345px-PannaCzinka.jpg

Greguss Imre Czinka Panna című festményének képeslap-reprodukciója

virtuóz hegedűs, az első mai értelemben vett cigányprímás.  Már 9 évesen olyan tisztán hegedült, hogy a szépreményű gyermeket több gömöri földbirtokos saját költségén Rozsnyóra küldte, hogy ott hegedűjátékát tökéletesítsék. Elsősorban földesura, Lányi János támogatta.  Tizenkét éves korára bámulat tárgya lett a muzsikája. fivérével, 1728-ban megalapította kis zenekarát. Czinka Pannáé volt az első igazi cigánybanda, amelyben két hegedűs (egyikük a prímás, a másikuk a kontrás), egy cimbalmos és egy bőgős játszott. Az ezernyolcszázas években gróf Fáy István és Káldy Gyula adták ki Czinka Panna műveit (A régi magyar zene kincsei c. gyűjteményben), ezek azonban sajnos nem eredetiek, köztük a híres Czinka Panna-nóta sem. A legenda szerint az ő műve a Rákóczi-induló, de az is csak a 19. század elején, jóval halála után keletkezett. Nem maradt fenn hiteles műve. Fáy gróf egyéb tekintetben is legendateremtő volt: feltűnő szépségű, drágakövekkel díszített ruhájú cigányasszonynak írta le Pannát, akinek Amati-hegedűje volt. Végakaratának megfelelően férfiruhában, kedvenc hegedűjével és pipájával együtt temették el 1772-ben a gömöri temetőben;

 

275 éve született (1741)

Dettelbach Hilár Antal (Magyaróvár 1741. május 31. -  Esztergom, 1804. október 13.) orgonista, zeneszerző. 1761: Malackán, majd Kismartonban, 1769: Győrött, 1787: Boldogasszonyban a rendi templom orgonistája;

 

Zimmermann Antal (? , 1741Pozsony, 1781. október 6.) zeneszerző, tanár. 1773-ban már Pozsonyban működött, később ugyanitt gróf Batthyány József karmestere és a dóm orgonistája lett;

 

 

270 éve született (1746)

 

Deppisch Bálint /Depisch, Valentino/ (Ausztria, 1746. - Pécs, 1782. 03. 14.) orgonaművész, zeneszerző, karnagy. A Székesegyház orgonistája (1769–), zenekarának karnagya;

 

240 éve született (1776)

 

Berzsenyi Dániel (Egyházashelye, 1776. május 7. – Nikla, 1836. február

24.) költő, népdalgyűjtő,

 

gróf Brunszvik /Brunswick/ Ferenc (1776 – 1832) kitűnő gordonkás,

 

Brunszvik Ferenc és felesége 1828-ban (Th. Heinrich festménye

 

Beethoven barátja és mecénása. Martonvásári birtokukon 1800-, 1801-, 1806-ban vendégül látta a család Beethovent. (Beethoven neki ajánlotta az „Apassionata” c. művét.) 1819-1821. között a pesti német színház bérlője.

 

 

235 éve született (1781)

Arnold György (Taksony, 1781. június 5.Szabadka, 1848. október 25.) zeneszerző, karmester, egyházi karnagy, tanár. Nagyon fiatalon, mindössze tizenkilenc évesen, 1800. április 19-én benyújtotta folyamodványát tanára, Pöhm Pál ajánlásával a szabadkai Szent Teréz templom karnagyi állására. Mint a nagytemplom zenei felelőse, nevéhez fűződik a rendszeres zenei nevelés elindítása. Majd ötven éves szabadkai tevékenysége során egy egész kórust és zenekart nevelt ki, a komolyzenei élet elindítója a rendkívül gyorsan fejlődő városban. Nevéhez fűződik Szabadka első, hivatalos hangversenyének a megszervezése, amelyet 1809-ben mutattak be;

 

230 éve született (1786)

 

Fáy András (Kohány 1786. május 30.  – Pest, 1864. július 26.) író,

(hu.wikipedia.org)

 

zeneszerző, politikus, akadémikus. Számos dalt komponált;

Ruzitska György (Bécs, 1786. február 10.Kolozsvár, 1869. december 2.)

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/9/94/Ruzitska_Gy%C3%B6rgy.jpg 

zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus. 1819-ben költözött Kolozsvárra, itt Nemzeti Színháznál dolgozott, mint korrepetitor és karmester. 1835-ben alapította a zenedét Kolozsvárt, melynek később igazgatója lett. 1851-től az ottani katolikus főgimnáziumban is énektanár volt;

Menner Bernát (? 1786. – Tata, 1846. április 27.) hegedűs, tanár és zeneszerző. A 19. század elejétől Tata udvari és templomi zenei életének támogatója gróf Esterházy II. Miklós (1775 – 1856) megbízta 1806. szeptember 14-ével a sziléziai

 származású Menner Bernátot a tatai plébániatemplom kórusának karnagyaként a zenekar újbóli megszervezésével. A zenekar fenntartásáról (hangszerek, kották beszerzése, orgona javítása) a zenészek és énekesek fizetéséről a gróf gondoskodott;

225 éve született (1791)

Debali Ferenc József /de Bali, Debáli, Debally, Debály / (Kinnen, Havasalföld, 1791. július 26. - Montevideo, 1859. január 13.) zeneszerző, karnagy, tanár, Uruguay és Paraguay nemzeti himnuszának szerzője. Erdélyi katonazenész családból származott, 1805: katonazenész az 51. Splényi gyalogezredben. 1820: Itáliában katonai karnagy, majd a szárd király testőrségi zenekarának másodkarnagya. 1838: családjával Dél-Amerikába ment. 1839: Uruguay tábori zenekarának karnagya; részt vett az uruguayi szabadságharc több csatájában. A Cagancha melletti ütközet után írta La Batalla de Cagancha c. művét. 1841-48: a Casa de Comedias színház zeneigazgatója. Francisco Acuna de Figueroa szövegére 1841-ben megírta Uruguay nemzeti himnuszának első, 1846-ban pedig második változatát. Emlékét Montevideóban az Uruguayi M. Otthon előcsarnokában 1963. VII. 20. óta emléktábla őrzi. - Zenei hagyatéka több mint 800 átirat, 143 eredeti mű (köztük 10 szimfónia, 5 Tantum ergo, 3 mise, 2 Magnificat, több concerto, szonáta, szerenád, fantázia, nyitány, induló stb.);

Dömény Sándor (Békés, 1791. november 26. – 1837 után) ügyvéd, zeneszerző, tanár. Iskoláit Debrecenben végezte, ahol magánszorgalomból a jogot is megtanulta. 1816-ban Pestre ment, hogy az ügyvédség mellett a zenében is kiképezze magát, melyben Malovetzky és Becker voltak mesterei; nemsokára, mint keresett zongoraművész igen jó hírnévre tett szert. Ez időben zongora-tanulmányokat szerzett, melyeket később két kötetben ki is adott; az 1830-as években zeneiskolát nyitott a fővárosban, melyben Joachim, a híres hegedűművész is tanult. 1830-ban kiadta a tőle átdolgozott református hitfelekezeti karénekeket;

Kirchlehner Ferenc (Aspern, 1791. január 31. – Buda, 1868. május) hegedűművész-tanár, librettista. Ismert művészként 1839-ben került a Nemzeti Színház zenekarába. 1849-ben rövid ideig a színház igazgatását is ellátta. Operáját (Die Doppelgänger, 1855) ugyan nem mutatták be, de ő írta Császár György műveinek, a nagy sikerű Kunok, a Morsinai Erzsébet, valamint Doppler K.: A vadon fia c. operájának szövegkönyvét;

Wagner József (1791-1858) gordonkaművész, tanár, pesti zeneműkiadó- és kereskedő. Fiatal korában (1814) vándorolt Magyarországra, s itt kezdetben előkelő házak zenetanára, majd a pesti Városi Színház első csellistája volt. A gyakorló zenész-pályáról egészségi okokból visszavonulva (1837) hangjegykereskedést nyitott. Erkel, Egressy Béni, Thern, Rózsavölgyi, Mátray, Doppler művei nála jelentek meg először. Üzlete 1855-ig állott fenn: kiadványai utóbb a Rózsavölgyi és Tsda tulajdonába mentek át;

220 éve született (1796-1861)

Apáthy János (1796-1861) sárospataki zenetanár, Ő vezette be a református kollégiumi oktatásba a mai hangjegyek szerinti, korszerű zened- és énektanítást (1829-51). Tanulmányait Bécsben végezte; orgonista tanítványai országszerte keresettek voltak. Zongorát is tanított;

215 éve született (1801)

Feigerl /Figési / Illés (1801 - )Morvaországból származó uemesuerző, zenetanár, orgonista, hegedűs, énekes. 1829-30. Sopronban működött, majd Pozsonyban élt.  Zongoraművei jelentek meg;

Földváry Miklós (Tápiószentmárton, 1801. szeptember 2. - Péteri 1837.   október 1.) megyei főszolgabíró, zeneszerző. Művei: Die Goldburg in

Hedentale - 2 felv. opera, Cantate, Nyitány, Szép a vadásznak élete – ffi kar és zongora,  Caprice en Fantasiezongora, 6 Vari-

ations sur un théme original – zongora;

Fraimann Károly (Szilézia, 1801 - Pozsony 1843) zeneszerző, karnagy, tenorista. Pozsonyi ének- és zongoratanár (1832.), győri székesegyház orgonistája (1838-1843.), pozsonyi Egyházi Zeneegyesület karnagya és dómtenorista. Egyházi kompoziciókat, áriákat, dalokat írt; 

Grill János Johann (Bécs, 1801 – Pest, 1854. előtt ?) osztrák számazású magyar zeneszerző. 1830 – 1832 között a pesti német színház énekese, 1932-1845. között karmestere, a társulatnak írta mintegy 15 színpadi zeneművét;

Kumlik József (Bécs, 1801 - Pozsony, 1869): zenetanár, zeneszerző. 1833: a pozsonyi Egyházi Zeneegyesület karnagya;

id. Rácz Norbert (1801-1962) Jászsági prímás. Önálló zenekara volt, ahol később fiával együtt játszott. Szülőhelyén, Jászapátiban van eltemetve;

210 éve született (1806)

Menner Károly (Pest, 1806 – Eger, 1896. augusztus 25.) hegedűs, zenetanár.

Menner Károly (2)

1844-54 a pesti Nemzeti Színhát zenekarának tagja, 1854-től az egri káptalan zenésze volt (1887-ben még hegedült is az együttesben) 1854-68 az egri ciszterci gimnáziumban rajzot, közben néhány éven át az angolkisasszonyok iskolájában rajzot és hangszeres zenét is tanított.

Köszönjük Soóváryné Borsody Katalin, Eger szíves kiegészítését, pontosítását ükapjának halálozási dátumáról és helyéről, továbbá portréjának megküldését;

Mertz János Gáspár /németül: Johann Kaspar Mertz/ (Pozsony, 1806. augusztus

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/7/7f/J._K._Mertz.jpg/375px-J._K._Mertz.jpg

17. – Bécs, 1856. október 14.) magyar-osztrák romantikus zeneszerző, gitárművész.

Turányi Károly (1806-1872) zongoraművész, tanár, zeneszerző. Mosonyi Mihály tanára, 1842-59 Aachenben volt karmester, az ottani zeneünnepségeken került kapcsolatba Liszt Ferenccel;

205 éve született (1811)

Bognár Ignác (Csepreg, 1811. március 18.Budapest, 1883. november 1.)

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/9/99/Bogn%C3%A1r_Ign%C3%A1c.jpg

zeneszerző, a Nemzeti Színház ének-karnagya, és a Tudor Mária című opera szerzője. A gimnáziumot Kőszegen és Sopronban végezte. Ezután négy évig zongoratanító volt a Jankovich- és Semsei-családoknál. 1833-ban mint tenorista a bécsi udvari színháznak (Hoftheater) lett tagja, majd 1835-ben a coburg-gothai színházhoz szerződött mint első énekes. 1839-ben a pesti Nemzeti Színházhoz szerződtették Nyáry Pál meghívására, egy év múlva a brünni és innsbrucki színházakhoz került. 1841 és 1847 között a kolozsvári színház operarendezőjeként működött, majd 1847-ben ismét visszaszerződtették a Nemzeti Színházhoz, mint első tenoristát;

Liszt Ferenc (Doborján, 1811. október 22. – Bayreuth, 1886. július 31.) Minden

https://encrypted-tbn2.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcTRHjPfap6NaWqLGInvjZCGXZO5Gae3V6SKchKiKb3MeaDlGpIzXQ

A Kossuth Kiadó sorozatának egyik kötete

idők legnagyobb zongoraművésze, neves zeneszerző, karmester és tanár. A magyar Zeneakadémia alapító elnöke és professzora. Rendkívüli hírnévre és elismertségre tett szert a 19. században, virtuóz zongora játéka ámulatba ejtette közönségét. Kortársai azt mondták róla, hogy technikailag korának a legfejlettebb zongoraművésze, sőt talán minden idők legnagyobbja. Liszt Ferenc volt az egyetlen kortárs művész, akinek a zenéjét Richard Wagner elismerte és hatással is volt rá. Tartós hírnevet szerzett rendkívüli digitális képességével billentyű játéka a történelem legjobbja páratlan ösztönű előadóművész, zenei fantáziája korát meghaladta. Zeneszerzőként is a XX. századi zene előfutára volt, aki ezen a téren is utánozhatatlan módon írta be nevét a zene történelmébe;

Merkl József (Tolna, 1811 – Tolna, 1887) zeneszerző, tanár. Zenetanárként működik (egy ideik magán-zeneiskolát tart fenn) Pesten a tolnai születésű Merkl József. Színházi zenén kívül négy vonósnégyest, hegedű–zongora-szonátát, magyaros Impromtut írt (az 1840–60-as években); 

báró Praun Zsigmond (Nagyszombat, 1811. június 1. – Krakkó, 1830. január 5.) hegedűművész. Már 1815-ben (4 évesen) közreműködött egy

bécsi, Burgtheater-i hangversenyen, 1816-ban és 1819-ben  Pozsonyban játszott, 1820-ban Milánóban, 1821-ben Rómában, 1824-ben Málta szigetén, 1825-ben Párizsban, 1829-ben Lipcsében, 1929-ben Krakkóban tüdőgyulladásban hunyt el;

Schodelné Klein Rozália (Kolozsvár, 1811. szeptember 29.Nyáregyháza,

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/b/b2/Barabas%2C_Miklos_-_Mrs._Schodel_in_the_Role_of_Elisabeth_Szil%C3%A1gyi_%281852%29.jpg/375px-Barabas%2C_Miklos_-_Mrs._Schodel_in_the_Role_of_Elisabeth_Szil%C3%A1gyi_%281852%29.jpg

1854. szeptember 29.) az első nemzetközileg is jelentős magyar opera-énekesnő, tanár. Schodel János, aki akkor Kolozsváron zenetanító volt, már 5 éves korától (1816) kezdve tanította a rendkívül csengő hangú gyermeket, 15 éves korában (1826) nőül vette és Olaszországba vitte, ahol teljesen kiképezte nemcsak az ének művészetében, hanem a játékban is. 1829-ben Agathe szerepében (Weber: A bűvös vadász) debütált Pozsonyban. Bécsben tovább képezte magát, s ottani társulatok tagja lett évekre. Közben Európa-szerte vendégszerepelt. 1836. szeptember 26-án Kolozsvárott a Nemzeti Színházban koncertet adott jótékony célra. 1837-ben a Pesti Német Színházban szerepelt, s ekkor szerződtette az éppen nyíló (magyar) Nemzeti Színház. 1841-1842-ben nyugat-európai színházakhoz szerződött. 1843-ban újra a pesti magyar társulat tagja lett, immár pályája végéig;

200 éve született (1816)

Füredi Mihály /Aszalkovics/ (1816-1869) operaénekes, tanár. Énekesként különböző vándortársulatoknál működött, majd 1842-ben visszatért Pestre. Bécsi tanulmányok után 1845-ben szerződött a Nemzeti Színházhoz, melynek 1863-ig volt első baritonistája. Ő volt az első Petur, Rigoletto, Luna, Germont, Nabucco stb. Híres Figaro, Gara nádor. Népdalokat is gyűjtött, melyeket nyomtatásban Bartalus, Mosonyi és Bognár Ignác adott ki;

195 éve született (1821)

Bartalus István (Bálványosváralja, 1821 – Budapest, 1899. február 9. –

Bartalus István

zenetanár, zenetörténész, népdalgyűjtő. Kolozsvárott tanult jogot, bölcsészetet és teológiát és egyidejűleg az ottani konzervatórium növendéke is lett. 1843-tól a zsibói Wesselényi-házban zenei nevelő volt, 1846-tól zongoratanításból élt Kolozsváron. 1851-ben történt Pestre költözése után néhány évig koncertezett, majd 1852-ben Gönczy Pál nevelőintézetének tanára lett. 1858-tól publikált. A Zenészeti Lapok szerkesztőbizottságának tagja (1860-1863), írásait később a Budapesti Szemle és a Koszorú közölte. 1867-ben a Kisfaludy Társaság felvette tagjai sorába. 1875-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A magyar zenetörténeti kutatás egyik megindítója volt, s munkássága alapvető a magyar zenetudomány történetében. Mint népdalgyűjtő és kutató korának legjelesebb úttörője. Számos zenetörténeti, zenepadagógiai művet írt, és zenetörténeti forráskutatásokat is végzett. Nevezetes a népdalgyűjteménye;

Doppler Ferenc /Franz Doppler/ (Lemberg, 1821. október 16.Baden bei Wien, 1883. július 27.) osztrák–magyar fuvolavirtuóz és zeneszerző.

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/5/5b/Franz_Doppler_by_%C3%81gost_Elek_Canzi_1853.jpg/300px-Franz_Doppler_by_%C3%81gost_Elek_Canzi_1853.jpg

1853-ban

Atyjának, Doppler Józsefnek volt a tanítványa. Bécsben először 1834. december 28-án adott koncertet. Öccsével, Doppler Károllyal az 1830-as években települt át Pestre, ahol előbb a német színház első fuvolásaként működött 1838 és 1845 között, majd a Nemzeti Színház

 zenekarának volt a tagja. 1858-ban a bécsi udvari operához szerződött, mint első fuvolás, később, mint balett igazgató, másodkarnagyi minőségben. 1865-ben a bécsi konzervatórium fuvolatanára lett,

Mochonaky Amália / Paksyné, Mochovszky/ (1821–1866) énekművész, tanár;

Paksyné Mochonaky Amália /Mochovszky / (Pest, 1821. június 29.–Pest, 1866. október 28.) operaénekes, tanár. 1841-ben a nemzeti színházi bemutatkozása után egy évig, majd bécsi tanulmányútját követően 1845–47-ben volt a színház tagja. Koncerteken is gyakran közreműködött. Az első m. Lammermmori Lucia (Donizetti) volt;

Palotásy János /Pecsenyánszky/ (Jászberény, 1821Jászberény, 1878. február

http://pjz.hu/uj/wp-content/uploads/2015/10/palotasy1.jpg

3.) Gimnáziumi tanulmányai után elkerül a városból, 1848-ban tér vissza a Jászságba, Jászapátin tölti be az aljegyzői tisztséget. Pályáját ettől kezdve kettősség jellemzi, hiszen élete végéig közhivatalnok, ugyanakkor muzikalitása zeneszerzésre, a zenei életben való aktív részvételre ösztönzi. Élete legtermékenyebb időszaka a Jászapátin töltött évek. 1861-től Jászberény lakosa, ebben az évben változtatja meg családi nevét. Mint Jászkun kerületi levéltáros, a város közösségének, társadalmi életének tevékeny résztvevője volt. Szervezője, elnöke az 1860-as évek elején megalakuló Jászsági-kör, majd Palotásy dalkör néven működő dalárdának. Palotásy Jánost a jászberényi Fehértói temetőben helyezték örök nyugalomra. Emlékét őrzi a város, nevét utca viseli, a róla elnevezett zeneiskola előtt áll mellszobra;

Szuk Lipót (1821 - 1897. április 18.) gordonkaművész. 1873-tól három

Szuk Lipót  festmény (hora János Alajos)

(forrás:  http://dka.mnm.hu/?docId=26346)

évtizeden át a Nemzeti Színház első gordonkása, 1844-től a Nemzeti Zenede gordonkatanára 1850-1858. a Ridley-Kohne Vonósnégyes tagja. 1853-ban a Filharmóniai társaság alapító tagjainak egyike. Három testvére – András, Mátyás és György szintén a Nemzeti Szinház zenekarának voltak tagjai, lánya Róza jeles gordonkaművész.

Zerdahelyi Ede /tévesen: Zerdahelyi Károly; angolul: Edward Zerdahelyi/ (Nyitraszerdahely, 1821. – Philadelphia, 1906. augusztus 16.) zongoraművész, honvédtiszt; az amerikai polgárháború hadnagya. Bécsben tanult, a zongoraművészi pályát választotta hivatásának, Liszt Ferenc tanítványi és baráti körébe tartozott;

190 éve született (1826)

Adler Vincent /Adler Vince/ Győr, 1826. április 3.Genf, 1871. január 4.)

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/4/4c/Adler_Vince.jpg/300px-Adler_Vince.jpg

zongoraművész, zeneszerző. Kezdetben apja, Adler György tanította, majd sógora, aki nem más volt, mint Erkel Ferenc. Tanulmányai befejezése után Bécsbe, majd Párizsba utazott. Párizsban Richard Wagner, Hans von Bülow, Edouard Lalo és Ernst társasága tett rá nagy hatást. Az 1860-as években Párizs legjobb zongoraművészei közé tartozott. Rengeteg hangversenyt adott. A turnék után Genfben telepedett le, ahol hat évig volt a konzervatórium tanára. Kompo­zíciói közül briliáns etűdjei és értékes zongora­darabjai nevezetesek;

Grünbaum József (1826-1900) nagykanizsai zeneművész, zenekarvezető, zenetanár;

Hennig Alajos (Rajka, 1826. június 31. – Pozsony, 1902. június 12.  v. július 10.) egyházi zeneszerző, iskolai énekkar-vezető, iskolai igazgató-tanár, Liszt Ferenc unokatestvére;

Ivánka Sámuel (1826–1884) zenepedagógus, zeneíró, 1860-tól a sárospataki főiskola tanára. Karénektan c. könyve a vasárnapi iskolák és népegyletek célját is szolgálta;

 

185 éve született (1831)

Garsó Zsigmond (Tisza-Vezseny, 1831. szeptember 17. – Bécs, 1915. március 8.) énekes, pedagógus. Gentiluomo tanítványa volt. 1850–54-ben a Nemzeti Színház karénekese, 1855-től Aradon, majd Kasselban énekelt. A frankfurti színház vezető énekeseként 1858-ban újra fellépett Pesten. Később Brémában híres énektanár lett, szakkönyvei is megjelentek 1884-ben, 1889-ben és 1911-ben;

Joachim József /Joseph Joachim / (Köpcsény, 1831. június 28.Berlin, 1907.

http://vs.hu/i/menzel-1853-joseph-joachim-jpg.exact848x1010.jpg

Joseph Joachim (1853), Adolph Menzel festménye

augusztus 15.) hegedűművész, karmester, tanár és zeneszerző. Sokszor őt emlegetik minden idők legjobb hegedűsének. Ötéves korától kezdve rendszeres hegedűoktatásban részesült. Ezután Bécs és Lipcse következett, ahol Mendelssohn támogatását élvezte. Mendelssohnnal együtt jutott el először Londonba, amely várost pályafutása során sokszor meglátogatott. Itt játszotta el 1844-ben, tizenkét évesen Mendelssohn vezényletével Beethoven akkor még újrafelfedezésre váró D-dúr hegedűversenyét. Mendelssohn halála után Weimarba költözött, ahol koncertmesteri státuszba került, és itt ismerkedett meg Liszt Ferenccel és Richard Wagnerrel. Baráti viszonyba került Robert és Clara Schumann-nal, illetve Johannes Brahmsszal, akivel rendszeresen kamarazenélt. 1866-ban került Berlinbe, ahol 1869-ben elvállalta az akkor alakuló Berlini Zeneakadémia igazgatója állását, amely tisztséget egészen haláláig töltött be. Itt alapította első együttesét, a Joachim vonósnégyest, 1869-ben. A korban szinte páratlanul széles repertoárja Johann Sebastian Bach műveitől az akkori kortárs zenéig terjedt. Felix Mendelssohn is vele konzultált e-moll hegedűversenyének komponálásakor, s Antonín Dvořák neki írta a hegedűversenyét, ennek ellenére Joachim sosem adta elő. Charles Jean Baptiste Collin-Mezin francia hangszerkészítő által készített hegedűn játszott;

Singer Ödön /Edmund/ (Tata, 1831. október 14.Stuttgart, 1912. január 23.) hegedűművész, tanár. Zenei pályára Pesten készült, ahol Ridley-Kohne Dávidnál (Böhm-növendék) tanult, Bécsben pedig Böhm Józsefnél. 1846-tól a pesti Királyi Városi Színház – más elnevezéssel német színház – koncertmestere lett. A bécsi zenekonzervatóriumban és Párizsban tanult, s azután a pesti Nemzeti Színház szólistája lett. Európa-szerte nagy sikerrel hangversenyezett az ötvenes években, főleg Lipcsében a Gewandhausban. Weimarban Liszt Ferenc oldalán működött. Kora legnagyobb mestereivel találkozhatott. 1854-ben Liszt ajánlatára kinevezték koncertmesternek Weimarba, ahol az udvari színházban hangversenymesterként dolgozott. 1861-től kezdve Stuttgartban lett a zenekonzervatórium tanára. Itt tagja volt a híres Singer-Cossmann-Bülow triónak. Max Seifrizzel közösen adta ki Stuttgartban Grosse Theoretisch-Praktische Violinschule című hegedűtankönyvét, amely a legátfogóbb munkának számított akkoriban a modern hegedűpedagógia terén. Nem csak komponistaként alkotott maradandót. Az általa kifejlesztett ujjgyakorlatokra napjainkban is sokat hivatkoznak szakemberek: „A Singer-ujjgyakorlatok kiválóan fejlesztik az izomzatot, és úgy megerősítik az ujjakat, amennyire az szükséges; a Kreutzer-etűdök pedig nélkülözhetetlenek.”;

180 éve született (1836)

Ágai Adolf /ered. Rosenzweig/ Jánoshalma, 1836. III. 31 – Budapest

Ágai Adolf karikatúrája a Borszem Jankóban

1916. IX. 21.) író, újságíró, lapszerkesztő, orvos, műkedvelő, zeneszerző. Élclapjának, a Borsszem Jankónak figuráit az „Egy görbe nap” c. énekes bohózatában vitte színre.

Huber Ida (?, 1836–Debrecen, 1869. november 11.) énekes, tanár. 1859-ben Izabella (Meyerbeer: Ördög Róbert) szerepében mutatkozott be a Nemzeti Színházban, amelynek 1865-ig tagja volt. Ezt követően fellépett Aachenben, 1866–68-ban Kolozsvárott. 1868–69-ben pedig Debrecenben;

Kapossy György /Kaposy/ (Szántó, 1836. július 17. - 1912. április 10.) kántortanító. Esztergomban kezdett tanulni. 1852: Pécs-Szigeti külvárosban a ferences templom orgonistája. 1853: Felsőiregen, 1854: Perkátán tanító. A tanítóképző első évét Esztergomban, a másodikat 1857: Nagyváradon járta, ekkor a kormány megbízásából a bukovinai Andrásfalván tanított. Nagyváradon tanítói oklevelet szerzett. 1858: Újkigyóson, Döbröközben, Ozorán, Tamásiban, majd Nakon kántortanító és orgonista;

Marczell Géza (Újszőny, 1836Baja, 1893. december 11.) színész, operaénekes, tanár. 1859-ben Szabó József és Filippovits operatársulatánál kezdte pályáját. 1862-ben a Nemzeti Színházban vendégszerepelt, majd Ressler Istvánhoz került Debrecenbe. 1872-ben Follinusz János társulatánál játszott. 1883-ban Aradon, utána a Budai Színkörben lépett fel, 1885-92 között ügyelő volt az Operaházban;

Preuss Adolf (1836 - Pécs, 1908. augusztus 29.) zongoraművész-

tanár;

Szentirmay Elemér /Németh János/ (Horpács, 1836. november 9.Budapest,

http://zene.hu/image/article/main/.640x640/9754.jpg

1908. október 3.) zeneszerző. Az 50-es évek elejétől foglalkozott komponálással, csárdásai, dalai egyre nagyobb számban jelentek meg. 1865-ben biztosítási tisztviselő, Pesten telepedett le. Ettől kezdve elsősorban népszínmű-dalbetétek komponálásával foglalkozott. A 80-as években az Országos Daláregyesületnek volt alelnöke. 1903-ban Cinkotára vonult vissza. A 19. sz.-i csárdás és népies műdalirodalom egyik legszínvonalasabb képviselője volt;

175 éve született (1841)

Allaga Géza (Óbecse, 1841. március 25. – Baja, 1913. augusztus 19.)

zeneszerző, gordonka- és cimbalomművész, zenetanár. 1861-ben a Budai Népszínházhoz szerződött és a társulatnak magyar operetteket és népszínműveket komponált. 1863-tól gordonkás a pesti Nemzeti Színház zenekarában. 1865-ben Pécsett színházi karmester, s egyúttal a szabadkai zenede tanára és dalegyesületi karmestere. 1870-ben a bajai tanítóképző zenetanára. 1871-től ismét a pesti Nemzeti Színház, 1884-től az Operaház zenekarának tagja. 1891-1902. a Nemzeti Zenedében a cimbalom-tanszak tanára;

Bachrich Zsigmond (Zsámbokrét, 1841. január 23.Bécs, 1913. július 16.) hegedűművész. A bécsi konzervatórium növendéke volt. 18511857 közt Böhrn tanította. Rövid ideig Bécsben működött, mint színházi karmester, majd 1866-ban Párizsba költözött. 1869-ben visszatért Bécsbe, ahol a Hellmesberger-féle vonósnégyes brácsása lett. Tizenkét évig műkö­dött ebben a kvartettban. Ezután 1899-ig a bécsi Zeneakadémia tanára, a filharmonikusok szóló-brácsása, a Hofoper zenekarának hangverseny­mestere és a Rosé vonósnégyes tagja volt;

Czapik János (Kecskemét, 1841 – Szeged, 1884) zenetanár, zeneszerző. Apja kántor volt, akitől zongorázni tanult, majd tanulmányait a Nemzeti Zenedében folytatta Thern Károlynál. A zenei oklevél megszerzése után Szegeden jó nevű tanárként működött. Ő volt a szegedi Dalárda újjászervezője (1870), és a Belvárosi templom orgonistája (1873). Táncokat komponált, melyek sorra megjelentek;

Gobbi Henrik /Enrico Gobbi-Ruggieri, Gobby Henrik Alajos Béla/ Pest,

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/9/9f/Henri_Gobbi.jpg

Józsefváros, 1841. június 7.Budapest, Lipótváros, 1920. március 20.) zongoraművész-tanár, zeneszerző. Tanárai között voltak Thern Károly, Volkmann Róbert és Dunkl Nepomuk János, aki az általa megrendezett estélyeken és hangversenyeken szerepeltette növendékét. 1858-ban tartotta első nyilvánosa hangversenyét a Zeneakadémián, számtalanszor fellépett az Európa Szállóban is. Zongoraművészi pályájánál fontosabb szerepet játszott a zenetanítás. Az 1860-as években sem javult nehéz anyagi helyzete, így továbbra is zongoraórákat adott, többek között Acsán a báró Prónay családnál két ízben is: 1859-ben és 1861-ben; itt születtek első zeneművei is. Az évtized közepére összeszedett annyi pénzt, hogy Bécsbe utazhatott egykori mesteréhez, Dunklhez. Itt találkozott Brahms-szal, Herbeckkel, Hellmesbergerrel, valamint Anton Rubinstejnnel is. Rubinstein és Carl Tausig hatást gyakoroltak zongoratechnikájára. Miután visszatért Pestre, újból komponálni és tanítani kezdett. Az egyik ekkor szerzett trióját Volkmann Róbertnek is megmutatta, akitől zeneszerzést tanult. 1866-ban megpályázta a Nemzeti Zenede zongoratanári állását (melyről Thern Károly előzőleg lemondott), azonban zsenge kora miatt nem nyerhette azt el. Gobbi 1870-től tanított a Budai Zeneakadémián, 1877/78-tól a Zeneakadémia rendes, majd 1879 őszétől 1889-ig rendkívüli tanáraként működött, 1888-ban helyettesítette az akkor betegeskedő Erkel Ferencet. Gobbi tanítványai közül öten kerültek Liszt osztályába: Forster Stefánia, Schuk Anna, Kun Margit, Hegyei Géza és Szendy Árpád. Kun Margit, Kelen (Kohn) Ida és Hollósy Kornélia rendszeresen adtak kétzongorás hangversenyeket, s többnyire tanáruk, Gobbi átiratait játszották, népszerűsítették. 911-től a Fodor Zeneiskola tanára volt;

Goll János (Bátaszék, 1841 – Bátaszék, 1907) ének-zenetanár, zenepedagógus.

http://marvin.bline.hu/product_tnimages_6/40/TN6_1111010600735G.JPG

A Nemzeti Zenedében Thern, Zapf és Frigler növendéke; 1865-tól polgári iskolai énektanár volt Budapesten. 1875-től a Tánc c. folyóirat szerkesztője. 1886-ban átvette az Apollo zenemű-folyóirat szerkesztését;

Nemesmiliticsi Allaga Géza (Óbecse, ma: Szerbia, 1841. március 25.Baja,

Allaga Géza.jpg

1913. augusztus 19.) gordonkaművész, cimbalomtanár, zeneszerző. Jelentős szerepet játszott a magyar cimbalomoktatás elindításában.  A gimnáziumot Baján végezte; 1855-ben kezdett gordonkázni, 1857-ben már a bécsi konzervatóriumon tanult, a zeneszerzéssel együtt, 1861-ig. 1865-ben Pécsre ment színházi karnagynak, Szigeti Imre társulatához; s Bényei Szakállas farkas című operettszövegét zenésítette meg. Szabadkán az akkor új „zenede” tanára és dalegyesületi karmester volt, Bajára költözve pedig 1870-ben az állami tanítóképzőben lett a zene tanára. 1871-től ismét Pesten élt, mint a Nemzeti Színház, majd az 1884 őszén megnyílt magyar királyi operaház zenekari tagja. 1880 óta foglalkozott a cimbalommal, melynek javítását is igényesen előmozdította. Cimbalom-iskolát írt két részben, több zeneművet a haladók számára; főleg neki köszönhető a hangszer nagy elterjedése. 1890-től szerkesztette a Cimbalom családi körben c. havi folyóiratot. A Nemzeti Zenedében az ő számára alapított cimbalom-tanszékét 1891-ben foglalta el;

Oláh Károly (Szatmár, 1841Nagykőrös, 1900. július 10.) zeneszerző, a nagykőrösi református tanítóképző igazgató-tanára. 1864-ben Derecskén lett kántor és orgonista. Még abban az évben a nagykőrösi református képezdéhez hívták meg zenetanárnak. Oláh Károly később az intézmény igazgató-tanára lett. Zenepedagógiai cikkeket és leveleket írt a Zenészeti Lapokba, melynek rendes munkatársa volt;

Perotti Gyula /Julius Prott/ (Ueckermünde bei Stettin, 1841. március 13.–

http://mek.oszk.hu/02100/02139/html/img/thumb/608.jpg

Milano, 1900. február 20.) énekes, tanár. Berlinben végzett zongora és karmester szakon. Boroszlóban debütált 1863-ban, majd Európa és Amerika számos városában lépett fel. Pesten előbb a német színházban, majd 1875 októberében a Nemzeti Színházban is bemutatkozott (Gounod: Faust). Ettől kezdve itt, majd az Operaház színpadán állandó vendég volt. 1878-tól magyar nyelven is énekelt. 1879–80-ban a Nemzeti Színház, 1892–1899 között pedig az Operaház szerződött tagja. 1888-ig 92 szerepben 1585 alkalommal lépett fel. Az olasz operák és Wagner-főszerepek egyaránt ünnepelt, ideális hőstenorja;

Tallián János (Szeged, 1841. július 19.–?, 1902. május): énekes-tanár. 1870-től a Nemzeti Színház, majd az Operaház tagja volt 1896-ig. Kiváló muzikalitása, hatalmas orgánuma és termete másodrendű szerepekben ugyan, de rendkívül kedvelt és sokat foglalkoztatott művésszé tették;

170 éve született (1846)

Bánfi Sándor /ered. Deutsch/ Lovasberény 1846. X.30 - Budapest 1890. IX. l5.) zeneszerző, zeneesztéta, újságíró, a bp.-i izraelita tanítóképző zenetanára;

Bátori Lajos (Pest 1846 – Budapest 1920.) tanító, zenetanár. 1864-ben fővárosi tanító lett. 1868-69-ben Prágában orgonálást tanult. 1870-től a csurgói tanítóképzőben tanított. Egyházi kompozíciókat, pedagógiai jellegű zongora- és orgonaműveket írt, az elemi énekoktatás módszertanával foglalkozott;

Bauer Lajos (1846-) orgonista, zenetanár. A Tanítóképző mellett a Nemzeti Zenedében tanult összhangzattant (Thern és Feiger). Diplomája megszerzése után a prágai konzervatóriumban tanult;

Benza Ida (Pest-Buda, 1846.–Budapest, 1880. március 10.) énekművész, tanár.

http://www.bildarchivaustria.at/Bildarchiv//BA/856/B9265471T9265476.jpg

Apjánál, Benza Károlynál kezdte, majd Bécsben folytatta énektanulmányait, ahol 1865-ben debütált. A milánói Scalában aratott sikere után Európában turnézott. 1872 elején Moszkvában és Szentpétervárott lépett fel. 1871-ben Valentine szerepében (Meyerbeer: Hugenották) mutatkozott be, majd leszerződött a Nemzeti Színházhoz, amelynek vezető drámai énekesnője lett;

Erkel Sándor (Buda, 1846. január 2. - Békéscsaba, 1900. október 14.) karmester,

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/f/fc/Erkel_S%C3%A1ndor-D%C3%A9csey_Ede.jpg

zeneszerző, az operaház főzenei igazgatója, a Budapesti Filharmónia Társaság elnöke, Erkel Ferenc negyedik fia. Apja, majd Mosonyi Mihály tanította. Karrierjét a Nemzeti Színházban ütősként (üstdob) kezdte, majd karvezetőként. Folyamatosan képezte magát, főleg zongoratudását tökéletesítette, majd cimbalmozni is megtanult, így a Bánk bán ősbemutatóján apja ráosztotta a hangszer kezelését. Karmesterré 1868-ban vált. 1874-ben a Nemzeti Színháznál kartanító lett. 1876-ban Richter János távozó igazgató javaslatára nevezték ki a színház operatagozata igazgatójának, mely tisztséget 1884-ig töltötte be. 1884-től 1886-ig az új Operaház igazgatóságát is vállalta, amiről később lemondott. 1898-ban Meyerbeer Hugenották című operája dirigálása alatt agyvérzést kapott, ezután visszavonultan élt. Az operaházban 1900-ig dolgozott vezető karnagyként;

Erney József (Pest, 1846. február 7.Budapest, 1929. január 23.) zenepedagógus. A párizsi Conservatoire növendéke volt. 1867-től a Nemzeti Zenede tanára, 1901-től igazgatója. 1875-ben polgári iskolai énektanár lett. 1882-ben Aggházy Károllyal szerkesztette a Harmónia c. zenei folyóiratot,

Korbay Ferenc (Pest, 1846. május 8.–London, 1913. március 9.) énekes, zongorista, tanár, zeneszerző. Szülei amatőr zenészek voltak. 1866–1870 között a Nemzeti Színházban kisebb szerepeket alakított. Énektechnikai problémák miatt Liszt Ferenc tanácsára zongoristaként folytatta pályáját;

Mányik Ernesztina (1846-1867) operaénekes, tanár. Reményi Ede fedezte fel. 1864-ben Párizsban tanult, itt Rossini is segítette. 1866-ban debütált a Nemzeti Színház Faust előadásában;

Zsasskovszky Károly (Eger, 1846. november 1. – Eger, 1918. január 8.) egri székesegyházi karnagy és tanítóképezdei zenetanár. Zenét Prágában Joseph Proksch növendékeként tanult;

165 éve született (1851)

Erdélyi Marietta (Kassa, 1851. december 22. v. 1858. június 3.Budapest, 1928. február 4.) operaénekes, tanár. 1866-ban Stoll Péternél és Salvinál tanult. Pályafutását 1875-ben Debrecenben kezdte, majd Arad, Kolozsvár és a Nemzeti Színház színpada fellépéseinek sorrendje. Ezt követően Lipcsébe, 1877-ben Bécsbe szerződött. A következő esztendőben ismét Kolozsvárott működött, majd a budapesti Operaházban énekelt. 1892-ben társulatot szervezett, de ez rövid életűnek bizonyult;

Farkas Ödön (Jászmonostor, 1851. január 27.Kolozsvár, 1912. szeptember

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/9/97/Farkas_%C3%96d%C3%B6n.jpg

11.) zeneszerző, zenepedagógus volt Szülei akaratának megfelelően előbb mérnöki tanulmányokat folytatott. A budapesti Zeneakadémiára iratkozott annak megnyílása, 1875 után, s itt végzett a felsőbb zeneszerzési osztályban. Ábrányi Kornél és Nikolics Sándor tanítványa volt. 1879-től haláláig Kolozsvárott élt és a zenei élet irányítója lett. A konzervatórium igazgatója volt. Fia, Farkas János tehetséges hegedűművész 29 évesen tüdőbajban meghalt. Kiváló énektanár, s 1882-83-ban a kolozsvári színház karmestere is volt. Híressé vált tanítványai voltak: Sándor Erzsi és Székelyhidy Ferenc. Zeneelméletre tanította Kacsóh Pongrácot is. Népszerű zeneszerző volt, főleg operákat és kamarazeneműveket írt. Zeneelméleti és zenepedagógiai munkássága is jelentős volt. (A konzervatórium 1903. és 1904. évi évkönyveiben írt cikkeket e tárgyban). „Az énekhang” címmel 1907-ben módszertani és elméleti könyvet jelentetett meg;

Forgács Béla /. ghymesi és gácsi / Gomba, 1851. január 24. – Keszthely, 1940. október 6.) – zeneszerző, tanár. 1884-ben zongorával összekapcsolt kottaíró-gépet talált fel. Más apró találmányai is voltak, pl. betű- és számkódos zár, zsebre tehető esernyő. Az 1880-as években kezdett behatóbban foglalkozni zenéléssel, zeneszerzői diplomát is szerzett. Játszott orgonán és zongorán, cimbalmon és hárfán. 63 dalt szerzett: magyar nótákat, dalokat és táncdarabokat. Dalait saját vagy más szövegírók magyar, v. német nyelvű szövegeire, ill. költők verseire írta. Összhangzattant is írt. Tagja volt a Zeneszerzők és Szövegírók Egyesületének;

Főkövy Lajos (Gyöngyös, 1851. szeptember 22.Szeged, 1900. április 9.) zenetörténész, tanár. 1879-ben végzett Budapesten a Zeneakadémián, utána Szegeden telepedett le, ahol magániskolát nyitott. 1888-tól a városi zeneiskola tanára, 1890-tól zenetörténetet is tanított. Éveken át vezette a Szegedi Híradó színházi és zenei rovatát. Állandó munkatársa volt a Zenészeti Közlönynek. Számos kritikát és zenetörténeti tanulmányt írt;

Jaksch Ferenc (Neu Bistritz /Csehország/, 1851 - Bregenz /Ausztria/, 1931. március 3.) karmester, hegedűművész-tanár. A prágai zenekonzervatóriumban tanult. 1875-ben került Pécsre. A városi zenekar karmestere (1878–). 1882-től a bécsi konzervatórium tanára;

Kerner József (Nyomja, 1851. március 18. - Debrecen, 1916. augusztus 9.) karnagy, tanár.  1869: színházi zenész, 1874: Sopronban orgonista és templomi karnagy, 1882: Kassán a székesegyház karnagya, orgonistája és a Városi Zeneiskola igazgatója. 1904: Debrecenben zenetanár;

Nádayné Vidmár Katalin (? , 1851.Budapest, 1935. július 28.) énekesnő, tanár. Tanulmányait 1867-től a színiakadémia operaszakán végezte. Színpadi pályafutását a Nemzeti Színházban kezdte 1872-ben, ugyanebben az évben a Carmen magyarországi bemutatóján ő énekelte a címszerepet kiugró sikerrel. 1883 – 88 között a bécsi udvari opera tagja volt;

160 éve született (1856)

Bürger Zsigmond (Bécs, 1856. február 8.Budapest, 1908. május 14.)

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/8/84/B%C3%BCrger_Zsigmond.JPEG/375px-B%C3%BCrger_Zsigmond.JPEG

gordonkaművész, tanár. Moser és Popper Dávid voltak a tanárai. Elméleti tudását H. Graedenernél és Gustav Nottebohmnál sajátította el. 1872-ben lépett fel először, egy gimnáziumi hangverseny alkalmával. A következő évben debütált hivatalosan Bernhard Molique gordonkaversenyével. Nagyon sokat hangversenyezett. Kitűnő művészekkel (Henryk Wieniawski, Patti, Alfred Grünfeld, Ernst Loewenbeg, Breitner, Marsik, Johannes Wolf) járta be Ausztriát, Magyarországot, Német-, Francia-, Orosz-, Törökországot, Dániát és Angliát. Aztán leszerződött a bécsi és müncheni operákhoz. 1876-ban Krancsevics Dragomirral, 1894-ben Grünfeld Vilmossal alakított vonósnégyest. 1887-től haláláig az Operaház első szólócsellistája. 1894-től a Nemzeti Zenede tanára volt;

Gáthy Zoltán / Gáty Zoltán/ (Ajka, 1856. március 5. – Pápa, 1928. július 17.) ének- és zenetanár, karnagy, zeneszerző. A Zeneakadémián Erkel Ferenc tanítványaként szerzett diplomát. Pályáját 1890-ben a pápai Református Nőnevelő Intézet Tanítóképzőjében kezdte. Volt karvezető és gyakran hangversenyt adó hegedűművész. A Református Főiskolán az 1901–1902. tanévben 83 tagból álló énekkart szervezett, mellyel többször szerepelt. Pályája kezdetén zenetanfolyamot indított, melynek legjobbjai alkották a 25 fős zenekart;

Hegedűs Ferenc (Szabadka, 1856. május 16.Budapest, 1929. augusztus 3.) operaénekes, tanár. Várnay Fábián és Csóka Sándor társulatában kezdte pályafutását. Énekelt többek között Kassán és Kolozsváron is. A budapesti Operaházban 1886. szeptember 9-én mutatkozott be Bartolo doktor szerepében Rossini A sevillai borbély című operájában. A következő évben szerződtették az intézményhez. Csaknem négy évtizedes pályafutás után, 1924-ben nyugalomba vonult, de még ez után is fellépett. A következő évben az Operaház örökös tagja lett;

Herzfeld Viktor (Pozsony, 1856. október 8.Budapest, 1919. február 20.)

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/d/d2/Victor_Herzfeld.jpg

zeneszerző és zenepedagógus. Bécsben Krenn, Riedl és J. Hellmesberger tanítványa. 1881–82-ben Linzben, 1882–83-ban Lipcsében operai karmester. 1883–85 között Berlinben a zeneszerzés mesteriskoláján Fr. Kiel és E. A. Grell tanítványa. 1886-ban Budapestre költözött, ahol a Hubay-Popper vonósnégyes társaság tagja (2. hegedűs) lett (1889-ig, majd másodízben 1897–99). 1888-tól a Zeneakadémia zeneelmélet tanára, 1908-tól a zeneszerzés tanára;

Jankó Pál (Tata, 1856. június 2.Konstantinápoly, 1919. március 17.) zongoraművész, akusztikus és feltaláló, tanár. Bécsben H. Schmitt és Bruckner tanítványa. Ezen kívül technikai főiskolát végzett és a berlini egyetemen matematikát is tanult. H. Ehrlich zongoratanítványa volt. 1882-ben új zongoraszerkezetet talált fel (Jankó-klaviatúra), mely hat teraszszerűen egymás

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/6/6d/Jank%C3%B3_P%C3%A1l_klaviat%C3%BAra.jpg/375px-Jank%C3%B3_P%C3%A1l_klaviat%C3%BAra.jpg

Jankó Pál klaviatúrájának rajza

fölé helyezett és nem ugyanazon a hangon kezdődő billentyűsorból áll. A klaviatúra nemcsak az oktáv fogását rövidíti egyötödére, hanem új hanghatásokra is módot ad (pl. kromatikus glisszandók). Zongorájával hangversenykörutakat tett, többen komponáltak az új hangszerre és 1905-ben Bécsben egyesület alakult, 1906-ban a berlini Scharwenka konzervatóriumon megkezdték a Jankó-féle klaviatúrán való játék tanítását is, komolyabb elterjedést mégsem ért el, 1892-től Konstantinápolyban élt, mint az állami dohányjövedék tisztviselője;

Juhász Aladár (Pest, 1856Budapest, 1922. június 12.) zongoraművész, zeneszerző, tanár. Ábrányi Kornél, Liszt Ferenc, Volkmann Róbert tanítványa. A Budai Zeneakadémia zeneiskolájában tanított. A Zeneakadémia tanárává – Liszt javaslata ellenére – nem nevezték ki. Ritkán hangversenyezett, utoljára az 1911. évi centenáris Liszt-ünnepségeken szerepelt. Mint zeneíró és filozófus is működött;

Szupper Alfréd (Rőt, 1856. március 24. - Bécs, 1943.) karnagy, tanár. - A középiskolai tanulmányainak befejezése után tanító, majd Bécsben J. Schmidt, Fr. Krenn és Jacques Dont növendékeként egyházzenét tanult. Rövid ideig Kőszegen orgonista és egyházi karnagy, majd a kalksburgi jezsuita iskola zenetanára és orgonistája. 1885-1935 között Csornán templomi karnagy is. Alapításától az Országos Magyar Cecília Egyesület bíráló bizottsági tagja;

Máder Rezső /Raoul/ (Pozsony, 1856. június 25.Budapest, 1940. október 16.) karmester, zeneszerző, tanár. A bécsi konzervatóriumban tanult. 1882-től a bécsi operaház korrepetitora és a bécsi konzervatórium tanára. 1895-től a budapesti Operaház karnagya, 1901-től helyettes igazgatója, 1902-től igazgatója. 1907-től 1908-ig a Népszínház-Vígopera igazgatója, majd 1917-től 1919-ig a bécsi Volksoper vezetője. 1921 – 25 között ismét a budapesti Operaház igazgatója és örökös tagja;

155 éve született (1861)

Ábrányi Emilné, Wein Margit (Lezsnyek, 1861. december. 15.Budapest, 1948. november 28.) énekesnő (szoprán), tanár. 1884–1899 között a bp.-i Operaház tagja, Bécsben is fellépett (1897). 1901–16-ban a Zeneakadémia tanára. Több operai címszerep első alakítója volt Budapesten;

Bácskay Julcsa (Szabadka, 1861. február 15.– 1937 után?): énekes, tanár.  1877-től vidéki társulatok primadonnájaként megfordult többek közt Újvidék, Pozsony, Székesfehérvár, Győr, Szombathely, Székelyudvarhely színpadain, játszott a Népszínházban, a Népligeti Színkörben és igazgató is volt Máramarosszigeten;

Bánfi Rezső /Raimann Rezső/ (Veszprém, 1861. május 7. - Bécs, 1913. szeptember 26.) zeneszerző, zongoraművész-tanár. Tanulmányait Veszprémben kezdte. Kilenc éves korában Pesten zongoristaként lépett először a nyilvánosság elé. Első zongorakompozíciója, a Füredi búcsúzó is ebből az időből való. Balatonfüreden csodagyerekként koncertezett a régi fürdőház előtti platánok alatt. Esterházy Miklós gróf tatai színházának karmestere, majd Bécsben telepedett le. 1881-1908 között 15 operát írt;

Bartolucci Viktória (1861-1915) - olasz származású operaénekes. Firenzében született, de már fiatal korában Magyarországra került. 1881-ben debütált a pesti Nemzeti Színházban, melynek 1884-ig, a színház operarészlegének megszűntéig volt tagja. Az Operaházban folytatta működését, egészen 1890-ig, ahol az 1899-1900-as évadban még vendégszerepelt. Énekelte mindkét színházban az irodalom vezető szerepeit, leghíresebb alakításai Azucena, Amneris, Carmen és Orfeusz voltak;

Doppler Ilka (Pest, 1861–Bécs, 1894. júl. 15.): énekesnő, tanár. Tanulmányait a bécsi konzervatóriumban végezte. 1881-ben szerződött a pesti Nemzeti Színházhoz, majd az Operaház megnyitásakor 1884-ben oda szerződött át, és 1894-ig tagja maradt. Főként mezzó karakter szerepkörben lépett fel;

Kleinecke Rudolf (1861-1940) nagybőgőművész-tanár. A bécsi konzervatóriumban tanult Simandlnál nagybőgőt, valamint A. Brucknernél és R. Fuchsnál zeneszerzést. Zenei paródiákat írt zongorára és zenekarra, ezeket a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara és más együttesek mutatták be. Művei a rádióban is elhangzottak. 1886-tól 1916-ig a budapesti Operaház, 1903-tól a Filharmóniai Társaság Zenekarának tagja. Ez utóbbinak az 1914-1915-ös szezonban ügyvezető elnökévé is megválasztották. Nyugdíjazása után zenei íróként működött, és Johann Strauss életrajzát, valamint C. M. v. Weber műveinek gyűjteményét adta ki. Nagybőgőre írt egyetlen műve a "Magyar fantázia";

Lányi Ernő / Langsfeld/ (Pest, 1861. július.Szabadka, 1923. március 13.)

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/f/ff/L%C3%A1nyi_Ern%C5%91.jpg

zeneszerző, tanár és karmester. Négyéves korától Párizsban nevelkedett, serdülő ifjúként a müncheni konzervatóriumban tanult. Hazatérése után az 1880-as évektől karmester volt több vidéki városban. Már neves dalszerzőként a budapesti Zeneakadémián is tanult, majd egy évig volt az Operánál korrepetitor, 1889-től 1892-ig az egri főszékesegyház karnagya. 1901-től a Miskolci Városi Zeneiskola igazgatója, 1907-ben Szabadkára költözött, ahol élete végéig egyházi karnagy, a városi zeneiskola igazgatója és a helybeli dalárda karnagya;

Örley Flóra (Nagyvárad, 1861—?) operett énekes, tanár. Bár 1880-ban végezte el a SzAk-t, de már 1878–79-ben fellépett a Nemzeti Színházban, ahol kétéves szerződést kapott. 1881-től 1887-ig Debrecenben játszott; ezután Szeged (1887–89), Kolozsvár (1889–92), Miskolc (1893–95) következett. 1892 telére ismét visszatért Debrecenbe. 1898 és 1905 között Somogyi Károly társulatának volt tagja. 1905-től nyugdíjazásáig (1912) a Magyar és Király Színház szerződtette. 1922-től a Színészegyesületi iskola operett szakán tanított. Ekkor még fellépett a Városi Színházban is;

Szilágyi Arabella /Spiegel/ (Sárvár, 1861Budapest, 1918. április 27.) operaénekesnő, tanár. Bécsben Csillag Rózánál tanult, az udvari operaházban lépett fel. 1886 – 1888 között az Operaház magánénekese majd Boroszlóban működött. 1894 – 1895-ben ismét az Operaház tagja. Külföldön is megbecsült énekes volt. 1898-ban vált meg a színpadtól. 1908-tól a Fodor-zeneiskola tanára;

Szommer Endre (Pest, 1861. április 1. – Szeged?, 1936 után?) zenetanár. A pesti Nemzeti Zenedében Gobbi Alajostól, Huber Károlytól és Enghofer Mátyástól tanult, majd Münchenben képezte tovább magát. 1882-83: a veszprémi székesegyház zenekarának tagja. 1884-től a szegedi Városi Zeneiskola hegedűtanára. 1891-től a szegedi reáliskola ének- és zenetanára. Hegedűművészként vidéki hangverseny-körutakon szerepelt; megalapította a Szegedi Vonósnégyes Társaságot, majd a Trió Társaságot. Szegedi dalárdák karnagya;

Takáts Mihály (Nagybánya, 1861. szeptember 13.Keszthely, 1913. augusztus

http://www.mek.oszk.hu/02100/02139/html/img/thumb/784.jpg

20.) operaénekes, tanár. Nagyváradon volt teológus. Bubics Zsigmond szemináriumi rektor (későbbi kassai püspök) támogatta énekesi törekvéseit. A Nemzeti Színház ösztöndíjasa lett. A Zeneakadémián Pauli Richard és Passy-Cornet Adél tanítványa. 1884 – 1913 közt az Operaház tagja volt. 1894-ben Bayreuthban vendégszerepelt. Egyike volt kora nagy énekeseinek;

Waldbauer József /Josef Waldbauer/ (1861-1920) zeneszerző, hegedűművész, zenepedagógus,

150 éve született (1866)

Benes Ida Paula (1866-1942) operaénekes, tanár;

Futtakyné Pewny Irén (1866–1916) operaénekes, tanár;

Dr. Dalnoky Viktor /írásváltozata Dalnoki, eredeti nevén Dalnoki Győző Emil/ (Nagyvárad, 1866. június 20.Budapest, 1955. február 13.) operaénekes, tanár, rendező, fogorvos. Az orvosi pálya iránt is vonzódva, nem tudott a kettő között dönteni, egész életében mindkettőt párhuzamosan művelte. Színpadi pályája 1900-ban Pozsonyban indult, a következő évben Budapestre jött, és a Nép-, majd a Magyar Színház művésze volt, főként operettekben szerepelt. 1902-ben néhány hónapra a bécsi Udvari Opera tagja lett. 1903 elején szerződtette a Magyar Királyi Operaház, melynek szülei megnyitása óta tagjai voltak. Édesanyja 1908-ban egy olyan Nürnbergi mesterdalnokok-előadás közben halt meg, amiben Dalnoky Viktor Sixtus Beckmessert alakította. Az első világháborút – számos kitüntetést szerezve – ezredorvosként küzdötte végig. A Tanácsköztársaság utáni operaházi konszolidáció idején, 1919. szeptember 16-án nevezték ki rendezőnek, egy évadra. 1928-ban nyugdíjazta énekesként a dalszínház, ekkor a Városi Színház főrendezője lett egészen 1930-ig. (1922 és '24 között már rendszeresen vendégszerepelt itt.);

Hoppe Rezső (Budapest, 1866. január 24.  – Budapest, 1927. június 4.)

polgári iskolai igazgató. 1855: tanítói, 1888: a Paedagogiumban polgári iskolai zenetanári oklevelet, 1889: a Zeneakad. orgona, zeneszerzés és karének tagozatán végbizonyítványt szerzett. A budapesti Koronaőr u. (ma Kosciuszkó Tádé u.) leányiskola tanára, 1910-12: a VIII. ker. Práter u. fiú-, 1912-27: a Koronaőr u. leányiskola igazgatója, egy ideig a női kereskedelmi szaktanfolyamok igazgatója is. 40 éven át a Budai Dalárda karnagya, utóbb tiszteletbeli karnagya. Zeneszerzeményei: egyházi művek, férfikarok, vegyeskarok. 1901-ben Erzsébet királyné szobrának gödöllői avatásán részt vett a Budai Dalárda a Ganz-gyári Dalkörrel;

Kann Malvin / Bródy Imréné / (1866—1945) operaénekes, tanár;

Kárpáth Lajos (Budapest, 1866. április 27. – Bécs, 1936) zeneíró, tanár. Tanulmányait a magyar fővárosban végezte. 1894-től a Neues Wiener Tageblatt zenekritikusa. Művei: Siegfried Wagner als Mensch und Künstler; Zu den Briefen Richard Wagners an eine Putzmacherin; Richard Wagner der Schuldenmacher;

Mészáros Imre (1866-1913) az Operaház igazgatója volt 1907. április 1. – 1913.

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/0/01/M%C3%A9sz%C3%A1ros_Imre_igazgat%C3%B3_1900-21.JPG/800px-M%C3%A9sz%C3%A1ros_Imre_igazgat%C3%B3_1900-21.JPG

Mészáros Imre fényképe a Vasárnapi újságban. Strelisky Lipót felvétele

január 31.) között. A Nemzeti Zenedében Huber Károly és Gobbi Alajos voltak a hegedűtanárai. 1882-ben lett a Nemzeti Zenede tanára, 1887-től a Budapesti Filharmónia Társaság titkára, 1889-től alelnöke;

Novacek Ottokar Eugen (1866. május 13. Fehértemplom1900. február 3. New York) zeneszerző, tanár;

Pewny Irén /Futtaky Gyuláné /(Zimony, 1866. április 17.Budapest, 1916. december 29.) énekes, tanár. Tanulmányait 1881-ben Bécsben végezte. 1890 – 95-ben Hamburgban, Frankfurt am Main, München, Hannover operaszínpadain, később New Yorkban aratott sikereket. 1895-ben hazatért és az Operaházhoz szerződött. Később már csak koncertpódiumokon lépett fel;

Sztankó Béla (Szolnok, 1866. április 13. - Budapest, 1939. március 28.)

http://antikva.hu/images/item_image/644/63881.jpg

tanítóképző intézeti tanár. Debrecenben tanult, a Budapest II. kerületi állami tanítóképző elvégzése (1888) után 40 évig annak tanára, később igazgatója, majd főigazgatója, az Állami Polgári Iskola Tanárképző (Pedagógium) zenetanára, 1919: a VKM előadója. 1929: az áll. tanítóképző intézetek ének- és zeneoktatási felügyelője és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára. Tanított az énekszaktanítói és énektanári továbbképző tanfolyamokon;

145 éve született (1871)

Berény Henrik (Kassa, 1871- Budapest, 1932) hegedűművész-tanár és zeneszerző, szül. Tanulmányait Bécsben végezte Joachim alatt. A művészképző elvégzése után kezdte sikeres turnéinak sorozatát. 1886-ban Liszt Ferenc levelével Párizsba utazott, ahol lassan az elsők közé emelkedett. Több kamarazeneműve mellett értékes zenés színpadi műveket is komponált. Chou-chou c. operettje, A kéz c. pantomimje, a Thalma c. operája európai sikert aratott. Táncdarabjainak száma felülmúlja a háromszázat;

Buttykay Ákos /Buttykay Ákos Jenő Győző/ (Halmi, 1871. július 22.

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/0/05/Buttykay_%C3%81kos.jpg/390px-Buttykay_%C3%81kos.jpg

Debrecen, 1935. október 26.) zeneszerző, zongoraművész, tanár. Thomán István tanítványa volt, majd Weimarban tanult B. Stavenhagennál. 1907 és 1922 között Zeneakadémián tanított. Többnyire operetteket írt, melyek közül többet külföldön is bemutattak. Kísérőzenét írt Madách Imre Az ember tragédiájához, valamint Kacsóh Pongrác János vitézét áthangszerelte az Operaház számára;

Demény Dezső (Budapest, 1871. január 29.Budapest, 1937. november 9.) egyházi karnagy és zeneszerző, tanár.  Herzfeld Viktor és Bachó István tanítványa. 1893-ban szentelték pappá. 1897-től udvari káplán Budán és gimnáziumi tanár. 1913-tól a Szent István-bazilika karnagya. 1902-ben megalapította a Zeneközlöny c. folyóiratot, melyet 1925-ig szerkesztett, 1926-tól a Magyar Cecília Egyesület elnöke. 1926–28-ban a Zeneművészeti Főiskola tanára. Elsősorban egyházi zenét szerzett;

Kemény Rezső (Nyíregyháza, 1871. március 21.1945. július 7.) hegedűmű-

vész és pedagógus. Hubay Jenő és Joachim József tanítványa. 1890-től Königsbergben működött, mint karmester és a városi zeneiskola tanára, majd igazgatója. Több évig tartó hangversenykörútja után 1898–1934 között a Zeneművészeti Főiskola tanára. Sok éven át a Hubay–Popper-vonósnégyes tagjaként lépett fel. 1918-ban önálló vonósnégyes-társaságot alapított;

Kern Aurél (Pest, 1871. május 17.Budapest, 1928. január 20.) zenei író,

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/9/91/Kern_Aur%C3%A9l.jpg/375px-Kern_Aur%C3%A9l.jpg

zenekritikus, zeneszerző, tanár. Gimnáziumi és egyetemi tanulmányaival párhuzamosan Koessler János tanítványaként a Zeneakadémia zeneszerzési szakát is elvégezte. 1890-től magyar és külföldi folyóiratokban tevékeny írói munkásságot fejtett ki. 1893-tól a Budapesti Hírlapnál előbb, mint zenekritikus, később a zenén kívül, mint színházi, képző- és iparművészeti cikkíró, majd 1902-től a lap irodalmi és művészeti rovatának vezetője volt 1915-ig. Több éven át a Berliner Börsen Courir és a Dresdner Zeitung levelezője volt, ahol a millennium évében számos Magyarországot ismertető cikke jelent meg. Több tanulmányát közölte francia nyelven a Revne de Hongrie, német nyelven az Ungarische Rundschau. Évekig munkatársa volt a Hét című folyóiratnak. 1898-ban a Reviczky-dalok című ciklusával elnyerte a millenniumi zenei királydíjat. Somogyi Péterrel közösen operalibrettót írt, amely Czobor Károly zenéjével 1896-ban került színre az operában. 1915-ben az Operaház igazgatójává nevezték ki. 1917-ben megvált az Operaháztól és a Nemzeti Zenede igazgatója, majd 1922-ben elnökigazgatója lett. Jelentős szerepe volt a Nemzeti Zenede fellendülésében. Előadója volt az Országos Zeneművészeti Tanácsnak. Két évig mint a Képzőművészeti Társulat titkára működött, majd 1923-ban a Petőfi Társaság választotta rendes tagjává. 1925-től a rádió zenei tanácsadója volt;

Kun Margit (Miskolc, 1871 - Bártfa, 1897) zongoraművész-tanár. Tanulmányait a Zeneakadémián végezte. Kelen Idával és Hollósy Kornéliával kétzongorás hangversenyeket tartott;

László Ákos /Lőw / (Nagyenyed, 1871. november 10.Zürich, 1946) hegedűművész, tanár, zeneszerző, zenei szakíró. 1873-ban atyjával Szegedre költözött. 1888 elején, mint 17 éves fiú a német nyelv ismerete nélkül utazott Berlinbe és ott tartózkodása alatt megtanulta a nyelvet. 1893-tól 1897-ig a királyi zenefőiskola növendéke volt, Emanuel Wirthnél tanult, majd Joseph Joachim tanítványa volt. 1898-tól egy berlini konzervatórium tanáraként működött. Lőw családi nevét Lászlóra változtatta;

Schmitz Róbert (1871-1934) nagybőgőművész-tanár. Bécsben Simandl növendékeként végzett 1891-ben. Hazatérve a budapesti Operaház tagja lett 1895-1930-ig. A Filharmóniai Társaság tagja is volt hosszú évtizedeken keresztül. Tanítani 1910-ben kezdett el a Nemzeti Zenedében, amit 1931-ig folytatott. Kiemelkedő tanítványa volt Tibay Zoltán;

Stephanides Károly (Budapest, 1871. április 7.Budapest, 1964. június 19.) karnagy, zeneszerző, tanár. A Markó utcai gimn. VIII. osztályából szerződött el karnagynak. Zongorázni Major J. Gyulától és Hans Koschiertől, zeneszerzést magánúton Vikulicstól tanult. Egy esztendőt töltött az USA-ban, Kansas Cityben, ahol egy zeneiskolában működött. Hazatérése után (1894) a zombor-bajai színházhoz, majd a szegedi Városi Színházhoz (1896) szerződött. Bölöny József intendánssága alatt (1898–1905) a Kolozsvári Nemzeti Színház karnagya. 1905-ben került Budapestre a Népszínházhoz. 1908 őszén, Kálmán Imre kívánságára a Vígszínház karnagya lett, ahol 18 évig működött. Közben a Városi Színházban, az Operett Színházban és a Várszínházban is vezényelt. 1926-tól 5 éven át az Ufa Filmszínház zeneigazgatója, filmzenék szerzője és összeállítója. A 30-as években a rádió operett előadásait vezényelte. Több operett, daljáték és szimfonikus mű szerzője;

140 éve született (1876)

Angster Oszkár (Pécs, 1876. 08. 01.- Budapest, 1941. 01. 26.) orgonaépítő, tanár. Az Angster Orgonagyár orgonaépítője, 1903-tól kereskedelmi, gazdasági vezetője;

Benkepatonyai Nagy Géza (1876-1938) zongoraművész, zeneszerző, akadémiai és főiskolai tanár;

Bodrogi Lajos (Szabadka, 1876), Szabadka) egyházkarnagy, tanár. A szabadkai konzervatóriumban, a Nemzeti Zenedében és a Főiskolán tanult. Tanárai: Ernyei, Gaál F., Koessler, Erkel Gy. 25 évig volt a Verbőczy gimnázium énektanára és zenekarának vezetője, és évtizedeken keresztül a krisztinavárosi plébániatemplom karnagya;

Czobor Károly (Pozsony, 1876. április 29.Budapest, 1957. szeptember 14.) zeneszerző. Tanulmányait a Zeneakadémián végezte. Ismertségét elsősorban daljátékainak és operettjeinek köszönheti. Karen című daljátékát (szöveg: Kern Aurél és Somogyi Péter) 1896-ban mutatta be az Operaház, de zenepedagógiai tevékenysége is jelentős volt.

Guttmann Miklós (Budapest, 1876Auschwitz, 1944) erdélyi zenekritikus, zeneszerző, zongoraművész, tanár. Zenei tanulmányait Budapesten végezte Gobbi Henriknél, Várkonyi Bélánál és Reschofsky Sándornál. Az 1920-as években Nagyváradon telepedett le. Zenekritikáit, zeneesztétikai és zenetörténeti írásait a Nagyváradi Napló, Zenei Szemle s a Nagyvárad című napilap közölte. Dalokat és kisebb zongoradarabokat komponált, ezek nyomtatásban is megjelentek. Előadóművészként többek között a Waldbauer-vonósnégyessel, Tötössy Béla zenekarával, Basilides Máriával, Medgyaszay Vilmával, Rita Marcuş-sal lépett fel. Az 1929-es Erdélyi Lexikon említésre méltónak ítéli 3000 kötetre menő kottagyűjteményét és zenei szakkönyvtárát. A fasiszta terror áldozata lett;

Hatvani Lajos (Makó, 1876 - Pápa, 1939): tanítóképző intézeti ének-zenetanár. Koessler Jánosnál tanult zeneszerzést. Sepsiszentgyörgyön, a tanítóképzőben tanított. 1920-ban Erdélyből kiutasítva került Pápára, a Magyar Királyi Állami Tanítóképző Intézethez zenetanárként. Érdeme, hogy a tanítójelöltek részére Pápán megszervezte a kántorképzést. 1927-től több kitűnő kántortanítót nevelt. Tizenhat évi pápai tanári pályája során szolgálatával három területen tűnt ki kortársai közül: éveken át nagyszerű orgonaképzést nyújtott a kántori pályára is készülő tanítójelölteknek; ő volt az egyetlen tanítóképző-intézeti tanár az országban, aki a húszas években már relatív szolmizációs módszerrel tanított; megalapította és vezette a Kárpát Dalkört;

Jankó Pál (Tata, 1856. június 2.Konstantinápoly, 1919. március 17.) zongoraművész, zeneszerző, tanár. Bécsben H. Schmitt és Bruckner (osztrák zeneszerző) tanítványa volt. Technikai főiskolán és a berlini egyetemen matematikát is tanult. Heinrich Ehrilch (német zongoraművész) zongoratanítványa volt.

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/6/6d/Jank%C3%B3_P%C3%A1l_klaviat%C3%BAra.jpg/250px-Jank%C3%B3_P%C3%A1l_klaviat%C3%BAra.jpg

Jankó Pál klaviatúrájának rajza

1882-ben új zongoraszerkezetet talált fel, mely hat teraszszerűen egymás fölé helyezett és nem ugyanazon a hangon kezdődő billentyűsorból áll. Reformjának előnyei abban voltak, hogy a Jankó-féle klaviatúra hat terasz-szerűen egymás fölé épített, nem ugyanazon a hangon kezdődő billentyűsor, mellyel a zongorajátékos egyrészt az oktávok fogási távolságát egyötödével megszűkíthette, másrészt olyan hanghatásokat, (kromatikus glisszandókat stb.) hozhatott létre, amelyekre a közönséges zongorabillentyűzet elégtelen volt. Zongorájával hangversenykörutakat tett, többen komponáltak az új hangszerre és 1905-ben Bécsben egyesület is alakult, 1906-ban a berlini Scharwenka konzervatóriumon megkezdhették a Jankó-féle klaviatúrán való játék tanítását is;

Lavotta Rezső /Rudolf/ (Budapest, 1876. május 1.Budapest, 1962) karmester, zeneszerző, tanár.  A budapesti Zeneakadémián Koessler János tanítványa; később Párizsban nyolc évig Vincent ďIndy francia zeneszerző iskolájában tanult. Hazatérése után, 1913-tól 1919-ig a Kolozsvári Konzervatóriumot vezette, majd 1920-tól Budapesten a Nemzeti Újság kritikusa, a Nemzeti Múzeum zenei könyvtárának vezetője, 1944-ben igazgatója volt. Közben 1922-32-ben a Nemzeti Színház karnagya;

Mányoki Gusztáv (1876-1955) zeneszerző, zenetanár;

Nagy Géza (Budapest, 1876. december 23.Budapest, 1938. október 12.) zongoraművész, tanár. A Zeneakadémián Szendy Árpád, Berlinben Busoni tanítványa. 1902-től a csáktornyai, majd a kolozsvári tanítóképző, 1906 – 36 között a Zeneakadémia tanára. Művei: zongoraművek (Trilla gyakorlatok, Hat zongoradarab);

Pacha Gáspár (17761811) zeneszerző, karmester. 33 évesen lett a pesti karmester, tanár és az operaszövegek szerzője;

Szabó Sándor (Mezőtúron 1876-). Tanulmányait a Nemzeti Zenedében Kiss Péter tanárnál folytatta. Igen sok hangversenyen működött közre, Budapesten a Zeneakadémián, a Pátria Írók és Művészek Klubjában, Veszprémben és az ország különböző városaiban. Szerzeményei: magyar nóták és műdalok. A Veszprémi Szimfonikus Zeneegyesület tagja és fennállása óta elnöke volt;

Szántó Lili (1876—?) operaénekes, tanár;

Újj József (Tóváros, 1876. december 20. –? 1950) karnagy, tanár. A tatai piarista gimnázium tandíjmentes növendékeként 1891-ben végzett.  Zenét a Győri Tanítóképző zenetanárától Nemcsovics Antaltól, majd a Nemzeti Zenedében tanult. 10 éves korától a tatai piaristák, majd a váci főgimnázium templomának, később a budapesti terézvárosi templom és a Szerviták templomának orgonistája. Énektanár és karnagy, az 1930-as években a budapesti V. ker. Munkáskaszinó Dalkar, a Pesterzsébeti Polgári és Munkás Dalkör, a Csepeli Weiss Manfréd gyári Dalkör, az Újpesti Ált. Munkásdalkör, a Budapesti  Könyvnyomdászok Dalköre, a MÁV Visszhang Dalkör majd az Országos Magyar Dalos Szövetség Ill. kerületi és a Magyar Munkás Dalos Szövetség karnagya,

135 éve született (1881)

Bartók Béla (1881. március 25. - 1945. szeptember 26.) A 20. század egyik

http://marvin.bline.hu/product_tnimages_6/1310/TN6_B1238068.JPG

VILÁGHÍRES ZENESZERZŐK sorozat Bartók könyvét Szirányi János írta

legnagyobb zeneszerzője, zongoraművész, népzenekutató, a közép-európai népzene gyűjtője, a Zeneakadémia tanára. Kodály Zoltánnal együtt behatóan foglalkozott a magyar népzenével. A parasztzene megismerésének hatására kompozíciós stílusa is átalakult, mely immár a népzene stílusjegyeire támaszkodott. Ennek kiteljesedése a Balázs Béla misztériumjátékára komponált operája A kékszakállú herceg vára. 1940-ben az Egyesült Államokba emigrált és a Harvard Egyetemen tartott előadásokat a magyar zene kérdéseiről. 1945. szeptember 26-án halt meg leukémia következtében New Yorkban. 1948-ban posztumusz Kossuth-díjjal jutalmazták;

Braun Paula (Budapest, 1881. május 22. – Budapest, 1962. április 24.) zongoraművész pedagógus. A Zeneművészeti Főiskola zongora szakára járt, ahol Szendy Árpád tanította, majd Edwin Fischernél Berlinben folytatta tanulmányait. Egy ideig Szendy Árpád asszisztenseként dolgozott. 1906-ban külföldi művészi körúton járt Durigo Ilona énekesnővel együtt. 1920-tól 1945-ig a Fodor Zeneiskolában, 1945-től haláláig a Zeneművészeti Főiskolán volt zongoratanár. Szabadalmai között több zenei készülék is szerepel (ujjtorna készülék, Berlin, 1918), kottaépítő szekrényét az 1930-as években bemutatta Bécsben és Párizsban is. Egy olyan billentyűzetet is feltalált, ami hét oktáv hangterjedelemmel bírt és gyermekalkatra, illetve kis kezekre volt szabva;

Bura Károly (Debrecen, 1881 – Budapest., 1934. június 1.) cigányprímás, tanár.

https://encrypted-tbn1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcTzWbBLbCcgL1l2qGj1HphVtXufZ0CvflvAJqcb4pDCQA8bx6-T

1898-ban alakított önálló zenekart Nagyváradon. 1928-ban telepedett le Budapesten. Hamarosan a Rádió és a főváros kedvelt prímásai közé tartozott. Játékát a nemesen egyszerű, de egyszersmind bensőséges előadás jellemezte;

Durigo Ilona /férjezett nevén dr. Kasics Ozmánné vagy Kasicsné Durigo Ilona,

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/0/04/Durig%C3%B3_Ilona_01.jpg

Az 1900-as években

külföldön Ilona Durigo/ (Budapest, 1881. május 13. – Budapest, 1943. december 25.) énekművész és tanár, a 20. század első felében világszerte ünnepelt dal- és oratóriuménekes.1896-ban lett a budapesti Zeneakadémia zongoristanövendéke Szendy Árpád osztályában. Tanárképzőt is végzett Chován Kálmánnál. Énektanulmányait csak 1899-ben kezdte meg, 1900 és 1902 között Maleczkyné Ellinger Jozefa tanítványa is volt az operaszakon. Hazai képzését befejezve Bécsben Philipp Forsténnél, Frankfurt am Mainban Julius Stockhausennál, végül Berlinben Gerster Etelkánál tanult énekelni. Az 1900-as évek kezdetétől szerepelt pesti koncerteken. 1906-ban Braun Paulával európai hangversenykörutat tettek. (Braun rendezte Durigo Ilona énektechnikai feljegyzéseit.) Tanulmányai befejeztével operaénekesi pályára lépett, de gyorsan felhagyott a színpadi szerepléssel. 1912-ben a budapesti Népoperában, 1913-ban az Operaházban mutatkozott be. Később külföldön működött: Frankfurtban illetve Bázelban. Legemlékezetesebb dalszínházi alakítása az Orfeusz (Gluck: Orfeusz és Eurüdiké) volt. Volkmar Andreae meghívására 1921-től a zürichi konzervatóriumban tanított, egyidejűleg oratórium- és dalénekesként is dolgozott, koncertezett Európában és Amerikában. Ebben az időszakban lett Hermann Hesse és Othmar Schoeck közeli barátja, akinek sok dalát mutatta be. 1938-tól a budapesti Zeneművészeti Főiskolán tanított. Növendékei közül a legjelesebb Zürichben Maria Stader, itthon Sándor Judit volt. Dalénekesként Schuberttől a kortársakig terjedt repertoárja. 1919-ben Bartók kíséretével mutatta be az Öt Ady-dalt. Oratóriumokban Bachtól, Händeltől Mahlerig énekelt altszólókat. Fennmaradt egy amszterdami Máté-passió előadás felvétele, 1939-ből;

Erdős Richard (Budapest, 1881. május 18. – Budapest, 1912. június 10.)

http://info.bmc.hu/resources/muvesz/photoimage/EMBER_3105.jpg

Énekművész. Zsidó árvaházban nevelkedett és már gyermekkorában templomi karénekes lett. Innen került 1902-ben az Operaház kórusába, ahol Máder Dezső fedezte fel. Miután zenei tanulmányait a Zeneakadémián, majd állami ösztöndíjjal Münchenben befejezte 1904/05-ben az Operaház ösztöndíjasként szerződtette. Itt első nagyobb szerepe A Rajna kincse Fasoltja volt, majd 1906-tól (Sarastrója sikere után) a színház magánénekese lett (mint Ney Dávid közvetlen utóda) 1910-ig. 1911-ben a frankfurti Operához szerződött, majd 1912. tavaszán a Népopera (ma Erkel Színház) Wagner-ciklusán bayreuthi énekesekkel együtt vendégszerepelt nagy sikerrel, de súlyos szívbetegsége következtében az egyik előadáson rosszul lett és pár nap múlva elhunyt. Váratlan halála éppen induló nemzetközi karrierjét törte derékba;

Kosáry János (1881-1942) zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus, tanítóképzői-igazgató;

Papp Viktor (Szilágysomlyó, 1881. április 13.Budapest, 1954. május 10.)

http://static.168ora.hu/db/0E/25/pavi1-d00016E25778a8af6b344.jpg

zenekritikus, zenei író, tanár.  Bp.-en jogot végzett. Zenét magánúton tanult; hegedűművésznek készült, majd később felhagyott az aktív muzsikálással és zenekritikus lett. 1919-ig a Népszava, majd az Új Nemzedék, a Napkelet és a Budapesti Hírlap zenekritikusa, 1929 – 30 között a Muzsika c. zenei lap szerkesztője és a Rádió zenei tanácsadója. Több népszerű zenészéletrajzot írt. Szerk. a Zenei Pantheon c. sorozatot. Ady Endre baráti köréhez tartozott;

Pécsi István (Budapest, 1916. március 7.Budapest, 1984. január 22.) karmester, tanár. Tanulmányait a budapesti Nemzeti Zenedében végezte 1940-ben, a zeneszerzést Lajtha Lászlónál, a karmesterképzőt Ferencsik Jánosnál. 1946-80 között a budapesti MÁV Szimfonikusok karmestere, ezzel párhuzamosan 1946-tól a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar, majd 1956-59-ben a Debreceni MÁV Filharmonikusok vezető karmestere volt. 1980-tól haláláig a Népművészeti Intézet fúvós-karnagyképzőjének vezetője és a Zenekari Szakbizottság tagja, az Intézet fővárosi szakfelügyelője. Ezek mellett vezette 1947-ben az Északi Járműjavító, majd 1962-64-ben az Egyesült Izzó kórusát; 1955-1964 között a Landler Jenő Járműjavító, 1963-71-ben a Dunakeszi Járműjavító, 1965-70-ben a Vác Város fúvószenekarát; 1971-1980 között a Vasutas Szakszervezet Szimfonikus Zenekarát. A Vasutas Szakszervezet Központi Zeneiskolájában karvezetést; a Honvéd Zenei Konzervatóriumban fúvós zenekari gyakorlatot tanított;

Szamosi Elza /Szamossy/ (Budapest,1881. március 8. – Budapest, 1924. július.

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/b/b4/Szamosi_Elza.jpg

Szamosi Elza 1905-ben Mimi szerepében

július 14.) operaénekes, tanár. Színésznői pályafutását Németországban kezdte. Csak 1903-ban lépett fel először Magyarországon, amikor megnyitották a Királyszínházat. Később a Népszínházhoz szerződött, de 1904-ben már az Operaház társulatának tagja. Amerikában vendégszerepelt 1906-ban, de egy évre rá visszatért az Operaházhoz. 1917-ben végleg megvált az Operaháztól, és Bécsben énekiskolát nyitott;

Varró Margit /Varróné Picker Margit/ (Barcs, 1881. október 22.Chicago,

http://www.parlando.hu/1988/3/1988-3-01-Riportok_elemei/image004.jpg

1978. május 15.) zenepedagógus. A budapesti Zeneakadémián a zongora tanszakon végzett (1897). Magánúton tanított, majd a Fodor-féle zeneiskolában (1907–08), a Zeneakadémián (1918–20). Több neves magyar zongoraművészt tanított, a zongorajáték metodikáját alapvető pedagógiai elvekkel gyarapította zenepedagógiai műveiben és a Zenei Szemlében, a Crescendóban, stb. megjelent cikkeiben. 1937-ben a párizsi nemzetközi zeneoktatói munkaértekezleten előadást tartott „A zenét hallgató gyermek. A zenei élmény fejlődése” címmel. 1928-tól az USA-ban élt. Chicagóban a Roosevelt Egyetemen tanított. Magánoktatói tevékenységét csak egy évvel a halála előtt hagyta abba. – Főbb művei: Zongoratanítás és zenei nevelés (Bp., 1921); Der lebendige Klavierunterricht (Bonn, 1929, 1931; Hamburg-London, 1958); Designs to Music (Chicago, 1952.);

Venczell Béla (Nyitra, 1881. február 17.–Budapest, 1945. november 17.) énekes,

VENCZELL BÉLA

tanár. Tanítóképzőt végzett, majd ösztöndíjasként került az Operaházba. 1906–1930 között az Operaház magánénekese, 1923-tól örökös tagja. 1930-ban német és olasz színpadokon aratott sikereket. Oratórium- és dalénekesként is elismert volt;

Zerkovitz Béla (Szeged, 1882. július 11.Budapest, 1948. október 23.)

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/6/6c/Zerkovitz_B%C3%A9la.jpg

műépítész, zeneszerző, színigazgató, népszerű sanzon- és operett szerző, a századforduló utáni magyar kuplé- és sanzonszerzők egyik legjelentősebb alakja. Szegeden született, építészmérnök lett. Miközben a MÁV alkalmazottja volt, a pesti utca divatos énekmestere lett. Műegyetemi tanulmányai alatt írta meg első dalát, egy társas összejövetelen egy barátja énekelte el az „Integrál Böske” című számát. Néhány nappal később Baumann Károlyt, az orfeum népszerű énekesét is felkereste, aki elkérte a számot tőle, hogy műsorába illessze. A dal sikert aratott, így kezdődött Zerkovitz pályafutása, ami alatt több mint 1000, a nevéhez fűződő sláger született. Rajongott a színházért, évekig volt az Orfeum igazgatója (a mai Madách Színház helyén) és a Városi színház vezetője (ma Erkel Színház). Barátai közé nemcsak magyar, hanem híres külföldi személyek is tartoztak, mint Grock vagy Josephine Baker. Zenei teljesítményét elismerte szinte az egész világ, Giacomo Puccinivel sokszor nyaralt együtt. A dalait a magyar kor legnagyobb alakjai is énekelték: Bilicsi Tivadar, Ajtay Andor, Petress Zsuzsa, Udvardy Tibor, Kishegyi Árpád, Zentay Anna, Rátonyi Róbert, Vámosi János, stb.);

130 éve született (1886)

Albert Erzsi (Szamosújvár, 1886. március 30.Budapest, 1960. március 30.) operaénekes, tanár. Pályafutását Pozsonyban kezdte. A János vitéz címszerepével, valamint Huszka Gül Baba c. operettjében aratta első sikereit. A Városi Színház opera együttesének tagja volt, mint hangverseny énekesnő is szerepelt;

Balassa Imre / Schweiger Salamon/ (1886-1974) zenekritikus, író, publicista, dramaturg, színházi rendező, műfordító;

Basilides Mária (1886-1946) operaénekes, tanár. 1911-ben debütált a Városi

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/3/30/Basilides_M%C3%A1ria_Gertrudis.jpg 

Basilides Mária, mint Gertrudis 1935

Színházban, méghozzá a színház megnyitó előadásán, Jean Nougučs Quo vadis c. operájának Poppea szerepében. 1915-ben szerződtette az Operaház. Ő volt az első magyar Márfa, ő énekelte először a Székely fonó Háziasszonyát. A magyar műveknek, Bartók és Kodály alkotásainak egyik legjelentősebb propagátora. Haladó szellemű művész, aki számtalan munkáselőadáson és hangversenyen lépett fel. Az Operaház örökös tagja volt;

Goll Aladár (Budapest, 1886Budapest, 1957.): zeneíró, tanár. Zongorázni és zeneelméletet édesapjától, hegedülni a budapesti Nemzeti Zenedében Kálmán Adolftól tanult. Sajtó alá rendezte a Tudományos Zsebkönyvtárban apja Általános zenetan és zeneműszótár c. művének újabb kiadását. Apja halála után 1907-ben átvette és tovább folytatta az Apolló férfikar gyűjteményes folyóirat szerkesztését, ami a háború alatt és után szünetelt, de 1926-tól újra megjelent negyedévenként. 1936-ig 780 férfikari szerzeményt tartalmazott, s a magyar dalárdák gazdag tárháza volt. 1922-24-ben a Nemzeti Újságban Radnai Miklóssal a zenei rovatot látta el; 1925-ben az Új Nemzedékbe is írt zenei cikkeket. 1906-ban megalapította (többedmagával) a Budapesti Egyetemi Énekkart, amit néhány évig sikeresen vezetett;

Haják Károly (Budapest 1886. augusztus 24. – Kolozsvár, 1970. szeptember 6.) zeneszerző, karmester, tanár.  1910 -1913-ig Budapesten és Debrecenben, később Marosvásárhelyen a Városi Konzervatóriumban hegedűtanár. 1948-tól a kolozsvári Magyar Opera brácsása, 1957-től a Kolozsvári Filmanónia zenekarának tagja.  Művei: 2 szimfonia,  Téma 9 változattal, Divertisment, Szvit vonószenekarra, Fúvósszerenád, h-moll gordonkaverseny, 4 vonósnégyes, Vonóstrió, Zongoraötös, Fúvósötös, Gordonka – zongoraszonáta, Hegedű- zongoraszonáta, Judith ballada, Csángó rapszódia férfi karra;

Hidassy Sándor (1886-1973) festőművész, zeneszerző;

Ilosvay Mária (1886–) operaénekes, tanár;

Kovács Sándor (? , 1886. január 26.Budapest, 1918. február 24.)

https://www.antikvarium.hu/foto/kovacs-sandor-kovacs-sandor-valogatott-zenei-irasai-5237123-nagy.jpg

zongorapedagógus. Szendy Árpád és Koessler János tanítványa. Bölcsészettudományi doktor (ő volt az első, aki Magyarországon zenetörténetből disszertált). Berlinben Joh. Wolfnál stílustörténeti tanulmányokat is folytatott. 1910-től haláláig a Fodor-zeneiskola tanára. A legkiválóbb magyar zongorapedagógusok egyike. Elsőnek alkalmazta a modern pszichológia eredményeit a zenepedagógiára. A hallási képzeteket helyezte a tanítás középpontjába. Zenetörténettel és zeneesztétikával is foglalkozott. – M. Prolegomena a zene fejlődéstani történetéhez (Bp., 1907); Zeneesztétikai problémák (Bp., 1911); Hogyan kellene a gyermekeket a zenébe bevezetni (Bp., 1916); Hátrahagyott zenei írásai (Összeállította Molnár Antal, Bp., 1928); Zeneművek, kompozíciók, átiratok, kiadványok;

László Géza (Rácszentmiklós, 1886. március 14.Budapest, 1955. november 12.) énekpedagógus. Budapesten Anthes György tanítványa, azon kívül Berlinben, Milánóban (Vanzo, Sabbati és Anselmi) tanult. Ügyvédi gyakorlatot folytatott, majd az I. világháborútól éneket tanított. Hőstenor volt, de színpadra nem lépett. 1943-tól a Zenei Gimnáziumban tanított. Egyike volt a legkiválóbb magyar énekpedagógusoknak, tanítványai között voltak Székely Mihály, Rösler Endre, Palló Imre, Németh Mária, Anday Piroska;

Rácz Aladár (Jászapáti, 1886. február 28.Budapest, 1958. március 28.)

http://imaginebp.hu/wp-content/uploads/2015/02/racz_aladar3.jpg?timestamp=1451211692007

Rácz Aladár tanítványai körében

cimbalomművész, tanár. Cigányzenész családból származott. Jászberényben és Bp.-en cigányzenekarokban játszott. Tagja volt 36. Rácz Laci zenekarának is. 1910-től Párizsban, 1914-től Svájcban magyar, majd francia cigányzenekarokban játszott. Az I. világháború alatt Svájcban megismerkedett Ernest Ansermet professzorral, Jaques-Dalcroze-zal, Igor Sztravinszkijjal, akik felfigyeltek játékára, művészetének tökéletesítésére ösztönözték és a komoly muzsika irányába terelték. Sztravinszkij cimbalmozni tanult tőle, s komponált is erre a hangszerre. 1926-ban Lausanne-ban adta első önálló cimbalomhangversenyét. Koncertútjai során majd egész Európát bejárta. 1927 – 35-ben Franciaországban élt, 1935-ben tért vissza Magyarországra, Budapesten 1937-ben a Nemzeti Zenede, 1938-tól haláláig a budapesti Zeneművészeti Főiskola tanára volt, ahol számos kitűnő tanítványt nevelt. A cimbalomjátékot ő emelte művészi színvonalra, a cimbalom általa lett hangversenyhangszer. Barokk és preklasszikus mesterek főként csembalóra írt műveit adta elő többnyire felesége, Yvonne Barblan zongorakíséretével;

Romagnoli Ferenc (Bécs, 1886Budapest, 1970. december 25.): kürtművész, tanár. Bécsben a Hochschule für Musikon szerezte meg oklevelét (1905), ez évben ő mutatta be Bécsben Richard Strauss I. kürtversenyét. 1909-től 1950-ig a budapesti Operaház zenekarában játszott, sok kürtszámmal szerepelt mind operaelőadásokon, mind a Budapesti Filharmóniai Társaság hangversenyein. 1917–1959 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán is tanított, hosszabb ideig tanszékvezetőként. Kiváló fúvósjátékosokat nevelt;

Sebeők Sára (Sátoraljaújhely, 1886. április 11.Budapest, 1952. július) operaénekes, tanár. Budapesten Maleczkyné, Bécsben Rosa Papier tanítványa. Egy ideig a bécsi Operaháznál működött, majd Frankfurtban szerepelt. 1908 – 29 között a budapesti Operaház tagja, 1923-ban örökös tag lett;

Szügyi Kálmán (1886-1942) operaénekes, tanár. 1916-ban debütált az Operaházban;

Turai Mihály (Szakcs, 1886. szeptember 10.Budapest, 1978. március 15.) karmester, zeneszerző, tanár. 1906-1926 között vidéki városokban színházi karmester, öt évig a Pécsi Nemzeti Színház zenekarát vezette; majd Székesfehérvárott, Nyíregyházán, Győrött és a budai Várszínházban karmesterkedett. 1926-45 között a budapesti Nemzeti Színház karmestere, itt különböző művek kísérőzenéjét állította össze. 1947-től a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1953-tól az Országos Széchényi Könyvtár zeneműtárának munkatársa, az utóbbinak ő katalogizálta teljes muzeális jellegű anyagát. Később az MTA Bartók-archívumának munkatársa;

Zoltán Vilmos /Zupancsics Vilmos/ Sopron, 1886. 11. 27. - Pécs, 1938. 08. 31.) gordonkaművész, zenetanár, karmester- 1912-től a pécsi Városi Zeneiskola tanára, a Pécsi Dalárda és a Zenekedvelők Egyesülete karmestere és a Pécsi Kamarazene Társaság egyik alapítója;

125 éve született (1891)

Bán János (Dunaszentgyörgy, 1891. 08. 13. - Budapest, 1979. 01. 25.)

Zenetanár, nyelvész. Konzervatóriumi és városi zeneiskolai zenetanár Pécsett;

Baranyi János (1891-1971) zongoraművész, karmester, főiskolai tanár, zeneiskola-alapító, a szegedi Városi Színház igazgatója;

Ferenczy Gyula (Kolozsvár, 1891. április 12.Budapest, 1962. február 13.) zeneszerző, színművész, tanár. Középiskoláit szülővárosában végezte, egyetemi tanulmányait ugyanitt, Bécsben és Párizsban folytatta. A zeneirodalomban könnyűzenére szerzett dalaival ért el sikert, Intermezzo c. balettjével a zürichi Duncan Theaterben mutatkozott be. Erdélybe hazatérve 1926-ban megalakította az állandó lakhelyhez nem kötött székelyföldi színtársulatot, játékrendjén Goldoni, Moličre és Gorkij is szerepelt;

Fleischer Antal (Makó, 1891. május 30.Budapest, 1945. október 30.)

http://photos.geni.com/p13/d1/38/6c/5a/53444839400bcc1d/fleischer_antal_large.jpg

(www.geni.com)

karmester, tanár. Herzfeld Viktor és Kodály Zoltán tanítványa. A budapesti Népopera korrepetitora, majd karnagya. 1915-től az Operaháznál működött Tango Egisto mellett, mint korrepetitor, 1917–39 között karmester. 1919-től 1935-ig a Nemzeti Zenede tanára. Főként a modern zene kiváló előadója. Nevéhez fűződik Verdi Falstaff c. operájának budapesti bemutatója (1927);

Kardos István (Debrecen, 1891. július 6.  – Budapest, 1975. február 28.) zeneszerző, tanár; 

Keresztes Károly (Lécfalva, 1891. június 20.Gyergyószentmiklós, 1944.

http://www.3szek.ro/kepek2/20111129213200.jpg

szeptember 9.) zeneszerző, lapszerkesztő. Felsőfokú jogi tanulmányait Debrecenben és budapesti Zeneakadémia magántanulója volt, zeneszerzésben Toldy László irányította. Szolgabíró, majd ügyvéd Sepsiszentgyörgyön, az OMP megyei főtitkára, egy ideig a Székely Nép c. lap felelős szerkesztője (1920–22). Írásai itt s a Keleti Újságban jelentek meg. A hangszeres irodalom s a zenés színpad foglalkoztatta. Már 1916-ban hegedűfantáziája jelent meg Lipcsében (Frühling im Kriege). Kapcsolatba került Bartókkal és Kodállyal, hatásuk alatt a székely népzene motívumanyagát hasznosította hagyományos keretek között. Kodály számára háromszéki népdalokat gyűjtött, megrendezte Sepsiszentgyörgyön Bartók Béla 1927. március 2-i hangversenyét a Székely Nemzeti Múzeumban. Előadóművészként Giovanni Battista Viotti, Bach, Händel, Mozart, Beethoven, Mendelssohn, Hubay Jenő műveit népszerűsítette Sepsiszentgyörgyön, Gyergyószentmiklóson;

Kornstein Egon Ferenc (Nagyszalonta, 1891. május 22.Párizs, 1987. december 3.) hegedű- és brácsaművész, zenetudós, tanár.  A budapesti Zeneakadémián Hubay Jenő növendéke volt, 1911-ben diplomázott. Évekig a Waldbauer-Kerpely vonósnégyes brácsása. 1923-ban az USA-ban telepedett le, 1947-ben a New York Universityn kapott tudományos fokozatot. Zenetörténetet tanított 1961-ig. 1961-től 1971-ig a Mannes College of Music zenei könyvtárosa volt. Zenetörténészként főleg a XVI. sz. végi velencei zenét tanulmányozta, és zenetudományi cikkeket írt amerikai szaklapokba (Egon F. Kenton néven);

Kardos István (Debrecen, 1891. június 6. – Budapest, 1975. december 22.) zeneszerző, karmester, pedagógus. 1913-ban Herzfeld Viktor növendékeként szerzett zeneszerzői diplomát a Zeneakadémián, közben jogot is végzett. Mint színházi karmester Budapesten, Debrecenben és Bernben; mint rádió-, film- és hanglemez felvétel karmester Berlinben dolgozott. 1913-tól hangversenyek zongorakísérője hazánkban és külföldön. A Fodor Zeneiskolában tanított. 1945 után a Textil Szakszervezet Kulturális Bizottságában dolgozott. A Magyar Zeneművészek Szakszervezetének tagozati alelnöke volt. 1949–1957 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanított. 1952–1963 között a Színművészeti Főiskolán is oktatott;

Keresztes Károly (Lécfalva, 1891. június 20.Gyergyószentmiklós, 1944. szeptember 9.) zeneszerző, tanér, lapszerkesztő. A budapesti Zeneakadémia magántanulója volt, zeneszerzésben Toldy László irányította. Szolgabíró, majd ügyvéd Sepsiszentgyörgyön, az OMP megyei főtitkára, egy ideig a Székely Nép c. lap felelős szerkesztője (1920–22). Írásai itt s a Keleti Újságban jelentek meg. A hangszeres irodalom s a zenés színpad foglalkoztatta. Már 1916-ban hegedűfantáziája jelent meg Lipcsében (Frühling im Kriege). Kapcsolatba került Bartókkal és Kodállyal, hatásuk alatt a székely népzene motívumanyagát hasznosította hagyományos keretek között. Kodály számára háromszéki népdalokat gyűjtött, megrendezte Sepsiszentgyörgyön Bartók Béla 1927. március 2-i hangversenyét a Székely Nemzeti Múzeumban. Előadóművészként Giovanni Battista Viotti, Bach, Händel, Mozart, Beethoven, Mendelssohn, Hubay Jenő műveit népszerűsítette Sepsiszentgyörgyön, Gyergyószentmiklóson;

Lengyel László Béla (Pécs, 1891. február 6.Marosvásárhely, 1957. december 12.) zeneszerző, tanár. Pályáját tanítóként kezdte, feljáró hallgatóként Kacsóh Pongrác tanítványa volt a budapesti Zeneművészeti Főiskolán. Mint hadifogoly került Brassóba (1919), ahol a brassói Magyar Dalárda (1925), majd a Törekvés munkásdalárda (1926) karnagya lett. Utoljára a marosvásárhelyi Magyar Népi Együttes kórusát vezette;

Melles Béla (Baja, 1891. június 26.Budapest, 1939. február 4.) hegedűművész, tanár. Mérnöknek készült, majd zenei pályára lépett. Grünfeld Vilmos, majd hadifogsága idején Szentpétervárott Auer Lipót és Glazunov tanítványa. 1922-ben vonósnégyes-társaságot alakított, mellyel sikeres külföldi hangversenykörutakat tett. Az Operaház tagja (hangversenymester) volt. 1936-tól a Zeneművészeti Főiskola tanára. Az állástalan zenészek szimfonikus zenekarának szervezője és karnagya;

Palló Imre (Mátisfalva, 1891. október 23.Budapest, 1978. január 25.)

http://szakkonyvkeres.unas.hu/shop_ordered/4209/shop_pic/737035.jpg?time=1358592804

Németh Amadé könyvének borítója

operaénekes (bariton). 1910-ben Kolozsvárott érettségizett. Egy éves megszakítás után tanulmányait Budapesten, a Zeneakadémián folytatta 1911-1916 között. Rövid ideig katona volt, majd az Operaház szerződtette és (1917-től) egészen haláláig tagja volt. Munkája mellett a jogi diplomát is megszerezte. Kodály Zoltán a magyar népdalok mesterdalnokának nevezte. Az Operaház igazgatója volt 1957-től 1959-ig;

Petz Hubert (Leánycsók, 1891 -) főkántor, karnagy, tanár. A pécsi papi tanítóképzőben tanítói és kántor oklevelet szerzett, majd a szekszárdi gimnázium énektanára lett. A szekszárdi r.k. belvárosi plébániatemplom 120 tagú vegyeskarának vezetője;

Pilinszky Géza (? , 1891Ny–Berlin, 1970, szept.): brácsaművész, operaénekes, zeneszerző, tanár.  A budapesti Zeneakadémián tanult, Szerémi Gusztáv, majd Anthes György tanítványa. A Magyar Állami Operaház (1920–27), a Városi Színház tagja volt (1928). 1928-tól Németországban, előbb Berlinben, majd az elbingi Stadttheaterben hőstenorszerepeket énekelt, 1930-ban részt vett A. Toscanini vezénylete mellett a Bayreuthi Ünnepi Játékokon. Ezt követően főként brácsaművészként lépett fel, 1937-től a berlini Metropol Theather szólóbrácsása. Az 1950-es évek elejétől ének- és zenepedagógus volt. Néhány zenekari művet is komponált;

Rados Dezső (Győr, 1891. április 12 – ­Budapest, 1974. szeptember 17.)

http://www.parlando.hu/2013/2013-2/2013-2-2-Deak_elemei/image001.jpg

hegedűművész-professzor.  A XX. század második felének egyik legjelentősebb magyar hegedűpedagógusa. Még be sem iratkozott a Zeneakadémiára, amikor már tanított: gimnazistaként a nála fiatalabbakat oktatta hegedűre, szolfézsra, zeneelméletre. A Zeneakadémián 1913-ban szerzett diplomát a szólistaként és kamaramuzsikusként is kiváló, de egyúttal nagyszerű pedagógiai érzékkel rendelkező Mambriny Gyula (1874-1928) – Hubay Jenő és Koessler János egykori növendéke – osztályában. Mambriny egy évtizeddel később, 1922-ben a hegedű tanárképző vezetője lett, de Rados Dezső tanulóéveiben ezt a szakot még Bloch József (1862-1922) vezette, akit Rados egész életében példaképének tekintett. Bloch a hazai hegedűpedagógia és – metodika úttörőjeként máig alapvető jelentőségű hegedűiskolát, ujjgyakorlatokat, hangsoriskolát, instruktív műveket írt, és A hegedűjáték módszertana című könyve még évtizedekkel halála után is kötelező tananyag volt a főiskolán. Rados Dezső folytatta, továbbfejlesztette és bizonyos területeken megváltoztatta a Bloch által kidolgozott metodikai rendszer elméletét és gyakorlatát, s e tevékenységével jelentősen hozzájárult a Hubay Jenő, majd később Székely Zoltán, Szigeti József, Vecsey Ferenc, Zathureczky Ede nevével fémjelzett budapesti iskola sikeréhez, értékeinek megőrzéséhez. Rados Dezső 1920-ban a Fodor Zeneiskola tanára lett: minden évben több tehetséges növendékét vették fel a Nemzeti Zenedébe, illetve a Zeneakadémiára. Pedagógiai módszerének eredményességére – mint a Bartók-archívumban őrzött ajánlólevélből kitűnik – Bartók Béla is felfigyelt. Angol nyelvű ajánlólevelének magyar fordítása a következő: Rados Dezső úrat mint kitűnő hegedűtanárt mindenkinek ajánlom, akit érint. Hosszú gyakorlata van Budapest legkiválóbb magán-zeneiskolájában és briliáns eredményeket ért el tanítványaival. – Budapest, 1939. június 3. 1940-ben a Goldmark Zeneiskola igazgatójává nevezték ki, és a II. világháború éveiben meghatározó szerepet játszott a hivatalos iskolarendszerből kizárt, zsidó származású növendékek szervezett zeneoktatásának megteremtésében. 1945-től két éven át a Nemzeti Zenedében folytatta a tanítást, majd 1947-ben visszatért alma materébe: a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hegedű tanszakának tanára lett. 1959-ben nyugdíjba vonult, de – a didaktika és a módszertan specialistájaként – ezután is tanított. A vonós tanszék keretein belül az 1966/67-es tanévben kezdte meg működését az általa vezetett hegedűstúdió, amely művész-tanári, illetve hegedűtanári diplomával rendelkező pedagógusok metodikai továbbképzésére vállalkozott. A stúdió indításakor Rados Dezső interjút adott a Muzsika című folyóiratnak, amelyben összefoglalta művészi és pedagógusi hitvallását. „A modern hegedűirodalom, de általában a hegedűművészetről vallott modern felfogás a művek mélyebb analitikai ismeretét követeli meg a művésztől, nagyobb elméleti, esztétikai, sőt zenetörténeti tudást is […] A metodikus foglalkozik a vonótartással, a fekvésváltással, a díszítések kivitelezésével, a vonás nemekkel, a vibrátóval, az ujjrenddel és talán elsősorban a tónussal, vagyis a hangképzéssel. Az utóbbi egyik döntő feltétele a jó hegedülésnek. A budapesti iskola sikerének legfontosabb tényezője az volt, hogy a mesterek az akkori nyugati iskolákban kialakított legmodernebb hangszertechnikát tanították, és olyan romantikus hangzás elérésére építettek, amit a nagy cigányprímásoktól tanultak el… A cigányprímások játékstílusa rendkívül alkalmas volt a nagy romantika, általában a nagy líra, a forró drámaiság közvetítésére. Ennek a játékstílusnak ma sem csökkent a vonzereje, de az ízlés átalakulása mégis sok változást hozott létre… A hegedű a legérzékenyebb hangszer, mert a legközvetlenebb kapcsolatban áll az emberrel. A hegedű testét és a vonót szervesen kell kapcsolni az emberi testhez."

Retkes Attila

(Zeneakadémia honlapja)

Sándor Jenő (Székelykeresztúr, 1891. június 30.Budapest, 1978. december 30.) zeneszerző, tanár. Gyermekkorában tanult meg hegedülni; 15 éves korában diákzenekart alakított. Kolozsvárott jogi doktorrá avatták 1913-ban. A 20-as évek elején keletkeztek első nótái, a Halványsárga rózsát bokrétába szedtem országos sikert aratott. 1920-tól hegedült, népi zenekarokat alakított, zeneszerzői működésében a nóta játszotta a főszerepet;

Sebestyén Sándor (Szeged, 1891. november 10.Budapest, 1962. február 10.) gordonkaművész, zenepedagógus. Budapesten Schiffer Adolf, Berlinben Földesy Arnold tanítványa volt. Emellett tanári diplomát és 1914-ben bölcsészdoktorátust szerzett A primitív népek zenéje c. disszertációjával. Az I. világháború alatt a Nemzeti Zenede tanára. 1921-ben Svédországba távozott, ahol mint koncertező gordonkaművész és mint tanár működött, 1921 – 25-ben a göteborgi színház szólógordonkása volt. 1926 után Budapesten a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolában tanított, ugyanakkor a Székesfővárosi Zenekarnak volt tagja. 1945 után a MÁV-szimfonikusok szólógordonkása lett, mint pedagógus haláláig a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában működött. 1948-ban megszervezte és haláláig vezette a Vasutas Szakszervezet zeneiskoláját. – F. m. A primitív népek zenéje (Bp., 1914); A gordonkajáték technikája és tanítsanak módszere, (Bp., 1917); Vonós hangszerek tanításának akusztikus megalapozása, (Bp., 1923); A gordonkajáték technikájának elemzése (Bp., 1936); Hamis megfigyelések és tévedések a vonós hangszerjáték technikájában és tanításában (Bp., 1937); Gordonkametodikai jegyzetek (Bp., 1956);

Szenkár Jenő (Budapest, 1891. április 9.Düsseldorf, 1977. március 25.)

http://lfze.hu/documents/10608/0/szenkar_jeno.jpg/e4fedd58-812c-4ae7-a8c2-800143fa00c1?t=1381843199963

(lfze.hu)

karmester, tanár. A budapesti Zeneművészeti Főiskolán zeneszerzést tanult Koessler Jánosnál, majd Herzfeld Viktornál. 1911-ben egy évadra az Operaházhoz szerződött korrepetitorként, de már a következő évadtól kezdve élete végéig külföldön vállalt szerződést. Ez alól csak az 1913-1915 közötti két év volt kivétel, amikor – egy évadnyi prágai működés után – a budapesti Népopera (ma: Erkel Színház) karnagya volt. Ezután Salzburgban, később Altenburgban volt karmester. 1920-ban három évadra a Frankfurti Operához került, majd egy évadon át Berlinben a Volksoper igazgatója volt. 1924-től Kölnben vezető karnagy. Ott mutatta be 1926. november 27-én Bartók Csodálatos Mandarin c. táncjátékát és Kodály Háry János c. daljátékát. 1934-1939 között Moszkvában a Filharmonikusok vezető karnagyaként működött, és a Moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban vezénylést tanított. 1939-1949 között Rio de Janeiró-ban vállalt szerződést, de közben New York-ban a Metropolitanben is vezényelt. 1950-ben visszatért Európába. Két évadon át Mannheimben és Kölnben működött, majd 1952-től nyerte el utolsó állandó szerződését a Düsseldorfi Színháznál. 1958-ban az ő hangversenye vált a Bp.-i Zenei Hetek egyik legnevezetesebb eseményévé. 1963-ban és 1964-ben vezényelt utoljára Budapesten, mindkét alkalommal a Magyar Állami Operaházban. Zeneszerzőként is tevékenykedett: szimfonikus és kamaraművek mellett dalokat és zongoraműveket írt;

Temesváry János (Szamosújvár, 1891. december 12.Budapest, 1964.

http://www.parlando.hu/2015/2015-2/Deak-Rados_elemei/image041.jpg

Bartók Béla, Kodály Zoltán és a Waldbauer-Kerpely vonósnégyes (balról jobbra: Kerpely Jenő, Waldbauer Imre, Molnár Antal és Temesváry János) (A kép forrása: maimanohaz.blog.hu)

november 8.) hegedűművész, tanár. Hegedűtanulmányait a Zeneakadémián Hubay Jenőnél végezte. Tagja lett az 1909-ben megalakult Waldbauer – Kerpely-vonósnégyesnek, 1940-ig játszott az együttesben. Mint hegedűtanár 1911- től a Fodor-zeneiskolában, 1914-től a Nemzeti Zenedében működött. 1922 – 35 között a Postás Zeneiskola. igazgatója, ezután a Zeneművészeti Főiskolára került, amelynek 1959-ig volt tanára. 1927-től nyugalomba vonulásáig (1960) az Operaház zenekarának szólóbrácsása volt. 1927 – 44 között a Magyar Zeneszövetség alelnöke. 1945-ben Vasvári Istvánnal együtt megszervezte a Hivatásos Zenészek Szakszervezetét, amelynek 1952-ig elnöke volt;

120 éve született (1896)

Ádám Jenő (Szigetszentmiklós, 1896. december 13.Budapest, 1982. május

http://www.parlando.hu/2012/2012-5/2012-5-07-Kiraly_elemei/image008.jpg

15.) zeneszerző, karnagy, egyetemi tanár. Az I. világháború hadifoglyaként ének- és zenekart szervezett és azzal műsoros előadásokat tartott egész Szibériában. Hazatérve 1921-től 1925-g a budapesti Zeneakadémián Kodály Zoltán növendéke (zeneszerzés), 1933-ban Felix Weingartnernél karmesterképzőt is végzett. Fővárosi iskolákban tanított. 1929-től 1959-ig (nyugdíjazásáig) a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára, ahol szolfézst, népzenét, kamaraéneket, módszertant, dalirodalmat tanított; az operatanszak, majd az ének-főtanszak vezetője volt. A Zeneművészeti Főiskola énekkarával nagysikerű előadásokat tartott. Nem csak élőszóval, de írásaival is nevelt. Kodály biztatására kidolgozta a későbbi „Kodály módszer” néven ismert ének-zeneoktatás alapjait feltáró Módszeres énektanítás a relatív szolmizáció alapján c. pedagógiai művét, valamint Szó–Mi címmel az általános iskolák énektanításának tankönyvét. Zeneszerzői munkásságának jelentős része a m. népzenéhez kapcsolódott;

Ágoston Imre (Nemesdéd, 1896 - ?) tanító, karnagy. Tanítói és kántori oklevelet nyert. 1923 után a sümegi plébániatemplom kántora és karnagya. Alapította és vezette az egyházi vegyeskart, amely 1927-ben, Keszthelyen első díjat nyert. Karnagya volt a város Ének és Zeneegyletének, valamint a Levente Zenekarnak is;

Bárdos Alice (Budapest, 1896 - Auschwitz, 1944) hegedűművész-tanár.

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/4/47/B%C3%A1rdos_Alice.jpg/250px-B%C3%A1rdos_Alice.jpg

A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Hubay Jenő tanítványa, Szombathelyen élt. Kamarapartnerei között említhetjük többek között a Waldbauer-Kerpely vonósnégyest, Bartók Bélát, Fischer Annie-t, Weiner Lászlót. Fellépési lehetőségei élete végén már csak a javarészt zsidó zenészekből álló szombathelyi Collegium Musicum és a budapesti OMIKE hangversenyekre korlátozódott. Életéről, művészetéről valamint a Collegium Musicum történetéről Gál József írt könyvet;

Beder Sándor (1896-1946) zeneszerző, tanár;

Bihari Teréz (Budapest, 1896 - ?)  budapesti zenetanár. 1944. november 15-én elhurcolták, eltűnt;

Ember Nándor (Budapest, 1896?, 1946) zongoraművész, tanár. Laub István tanítványa. Hosszabb időn át Madridban élt, ahol a spanyol zenei élet számottevő reprezentánsa volt. 1935-től 1944-ig a budapesti Zeneművészeti Főiskola tanára;

Hir Sári (1896-1978) zongoraművész, zenepedagógus;

Komjáti Károly (Budapest, 1896. március 8.Budapest, 1953. július 3.) zeneszerző, karmester. 10 éves korában nyert felvételt a Zeneakadémia zongoraszakára, ahol Nagy Géza, Szendy Árpád, ill. Hegyi Emánuel, később a zeneszerzési főtanszakon Weiner Leó és Kodály Zoltán tanítványa. Tanulmányait a háború után Berlinben fejezte be. 1922–23-ban a berlini Staatsoper korrepetitora, 1925-től a Vidám Színpad, 1926-tól a nagyváradi Szigligeti Színház, 1927-től a kolozsvári Magyar Színház karmestere. 1930-ban Budapesten, 1932–34 között Ausztriában és Németországban dirigált. 1934-től a budapesti Király Színház karmestere. 1936-tól 1942-ig a Pódium Kabaré zenei vezetője, majd karmestere. 1943 –44-ben a Kamara Varieté karmestere. 1944-ben deportálták. 1945-től a Pódium Kabaré karmestere és zenei vezetője, majd 1949 után zeneiskolai tanár;

Mádai Istvánné Präger Gizella (Budapest, 1896. április 23. – 1944) budapesti zongoratanárnő. Budapestről deportálták 1944 novemberében. Eltűnt;

Mihalik Kálmán (Oravicabánya, 1896. február 21.Szeged, 1922. szeptember 6.) orvos, zeneszerző, tanár. 1918-ban a kolozsvári egyetemmel együtt előbb Budapestre, majd 1920-ban Szegedre került. Kutatóorvos lett az egyetemen, és tanársegédként dolgozott Reinbold professzor mellett. Mindössze 26 éves volt, amikor tífuszban meghalt. Szegeden írta 1921-ben – Csanády György szövegére – a Székely himnusz (Erdélyi himnusz) zenéjét. Több forrás állítja, hogy a dalt 1922-ben énekelték először egy SzEFHE-közgyűlésen. A dal Erdély székely-magyar lakosságának második himnuszává vált. A szegedi Erdélyi Kör 1991-ben Mihalik Kálmán Alapítványt hozott létre tehetséges erdélyi fiatalok támogatására;

Nagy Izabella (Győr, 1896. július 17.Budapest, 1960. január 31.) énekesnő, tanár. Noseda Károly és Rékai Nándor tanítványa. 1921-ben a Budai Színkörben lépett először színpadra Finum Rózsi (Tóth Ede: A falu rossza) szerepében. A Vígszínházhoz szerződött, 1922-ben az Operaház tagja lett, ahol a Carmen (Bizet) címszerepében mutatkozott be, 1925-től a Nemzeti Színháznak is tagja volt. 1930.-tól mint vendég szerepelt a két utóbbi színházban. Sikerrel alakította népszínművek női főszerepeit is;

deésfalvi Pataky Kálmán (Alsólendva, 1896. november 14.Los Angeles,

PatakyKalman.jpg

1964. február 29.) operaénekes-tanár. Gábor József Andrássy úti énekiskolájában tanult énekelni. melyet 1921-ben a budapesti Operaház szerződtette. Egyedülálló képességeire külföldön is felfigyeltek, így 1926-ban a bécsi operaház szerződtette. Világhírének csúcsán, 1936-ban a Salzburgi Ünnepi Játékokon Florestant (Beethoven: Fidelio) énekelte Toscanini vezényletével. 1946-ban a tengerentúlra ment, egy ideig Buenos Airesben élt, később visszavonult az énekesi pályától és Chilében, végül Kaliforniában telepedett le;

Pártos Jenő (Budapest, 1896. május 26. – Budapest, 1963. szeptember 1.) író,

http://bosze.com/img/Enek/Enek_3/tn_enek_NP_betu0004.jpg

dalszövegíró, zeneszerző., tanár. Számos műfajban dolgozott a 20. században. Írt operettet, táncdalt, magyar nótát, leginkább szövegíróként, de néha zenét is komponált. Népszerű budapesti szerző volt. Szerzőként az orfeumi kupléktól a tangókon; angol és orosz fordításokon át az ötvenes évek sematikus művészetéig mindenhol megtalálta a helyét.

Sándor Árpád (Budapest, 1896. június 5.Budapest, 1972. február 10) zongoraművész, kamaramuzsikus. Tanulmányait a budapesti Zeneakadémián Bartók Bélánál és Kodály Zoltánnál végezte (1914). Nem sokkal később az USA-ban járt hangversenykörúton. 1917-ben szerkesztette a Szimfónia c. zenei folyóiratot. 1922-ben Berlinben telepedett le, a fasizmus uralomra jutásáig a Berliner Tageblatt zenekritikusa volt. 1933-ban ismét az USA-ba ment, ahol mint kamaramuzsikus és zongorakísérő működött. Partnere volt Jascha Heifetznek, Lily Ponsnak és más híres művészeknek. Élete utolsó éveit teljes visszavonultságban Budapesten töltötte;

Sáray Elemér, ifj. (Nyíregyháza, 1896. június 17.Budapest, 1982. október 9.) prímás, zenekarvezető. Zenei tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte Gobbi Alajos (hegedű) tanítványaként. Saját zenekarával bejárta egész Magyarországot;

Szekeres Ferenc (Budapest, 1896. április 9.Toulouse, Franciaország, 1960. március 26.) orgonaművész-tanár. Az édesanyja által 1905-ben alapított zeneiskola vezetését kb. 1918-ban vette át és tovább fejlesztette. Benne Európában elsőként létesített jazz-tanszakot. A kis jazz-együttest propagálta (zongora, nagybőgő, hegedű, gitár). Az iskolája 1941 táján szűnt meg. 1939-től Franciaországban élt;

Szücs Gergely (Kunmadaras, 1891-1953) zenetanár. Tanulmányait a Zeneművészeti Főiskolán végezte, ahol a hegedűtanári és középiskolai ének- és zenetanári tanszakokon oklevelet nyert. Hangversenyezett az általa szervezett magyar cimbalomötössel Debrecenben és környékén. Gyakran szerepelt a magyar rádióban. 12 évig a kisújszállási református főgimnázium tanára volt, 8 évig a Debreceni Városi. Zeneiskolában tanított, majd magán zeneiskolát alapított, és a debreceni református főgimnázium ének- és hegedűtanára volt;

ifj. Toronyi Gyula (1896-1966) operaénekes, tanár. A Nemzeti Zenedében és a

http://axioart.com/images/live_images/200/2813/209.jpg

Fényképes levelezőlap ifj. Toronyi Gyula saját kezű ajánlásával és aláírásával (axioart.com)

Zeneművészeti Főiskolán Miolnár Imrénél tanult. 1929-ben debütált az Operaházban, a Mesterdalnokok Moserjeként. Kitűnő comprimario-tenor volt;

Vannay János (Arad, 1896. szeptember 6. – Zalaegerszeg, 1967. november 28.)

http://holmi.nagykar.hu/files/106/Kir%C3%A1lyi.02.%201930%20Vannay%20J%C3%A1nos_sm.jpg

(holmi.nagykar.hu)

zenetanári oklevelet szerzett. 1919–: magán oktatással foglalkozott 1926–: a nagykanizsai zeneiskola igazgatója, a Nagykanizsai Szimfonikus Zenekar karnagya. Az 1930-a években az Országos Zenepedagógiai Egyesület igazgatója, az Országos Magyar Dalosszövetség 14. „kerületi karnagya” és művészeti bizottság elnöke, a Zala-megyei Népművelési Bizottság 3 éves karnagyképző tanfolyamának vezetője. A Nagykanizsai Szimfonikus Zenekar és a Városi Nőikar karnagya. Szólistaként és kísérőként hangversenyezett. Az 1950-es években Zalaegerszegen telepedett le, a Zalaegerszegi Állami Zeneiskola helyettes igazgatójaként nyugdíjazták;

115 éve született (1901)

Ambrus Géza (Halmágy, 1901. május 16.Nagyvárad, 1970. augusztus 15.) tanító, népművelő, tanár. zeneszerző. 1921-ben szerzett tanítói oklevelet Nagyenyeden. Tanított Mezőbándon, Pókán, Csernátfaluban, Marosludason. 1929-től kezdve Nagyváradon;

Andrády Árpád (Pesterzsébet, 1901. november 12. -) hegedűművész-tanár. 1919-től különböző szalon- és színházi zenekarokban, 1951-1956. Békéscsabai Jókai Színház, 1956-tól Békéscsaba Állami Zeneiskola, hegedűtanár, 1956-1973. a Békési Városi Szimfonikus Zenekar koncert- mestere;

Báthy Anna/ Stampf Anette/ (Beregszász, 1901. június 13. – Budapest, 1962.

http://pctrs.network.hu/clubpicture/1/8/6/_/bathy_anna_3_1860631_5376_n.JPG

május 14.) operaénekes, tanár. A Zeneművészeti Főiskolán Maleczki Bianka tanítványa volt. Az évzáró növendék-előadáson Verdi Aida című operájából a címszereplő Nílus-parti jelenetét énekelte. 1927-től a budapesti Városi Színházban énekelt, majd 1929-ben az operaház szerződtette. 1929. december 30-án mutatkozott be Verdi Álarcosbáljának Amélia szerepében. A korabeli sajtó elragadtatással írt debütálásáról. Báthy Anna több mint harminc éven át volt a Magyar Operaház legrangosabb énekesnője, 1955-ben a társulat örökös tagjává választották;

Berend Endre (Keszthely, 1901. ? – ?) hegedűművész, tanár, karnagy.
Elvégezte a Zeneművészeti Főiskolát, ahol Hubay Jenő tanítványa volt. 1920–26 között a Városi Színház első hangversenymestereként, 1926–30 között Norvégiában, a bergeni rádió zenei vezetőjeként és karmestereként dolgozott;

Böhm Endre (1901-1952) operaénekes, tanár. Rostockban debütált 1932-ben, mint Don Juan. Kibontakozó világkarrierjét akadályozta meg tragikus halála: Zürichben Bolygó hollandiként a süllyesztőbe zuhant;

Domokos Pál Péter /Írói álnevei Gernyeszeghy Ádám illetve Páldeák

http://www.magyarpatriotak.hu/wp-content/uploads/2015/02/76022.jpg

Áron/ (Csíkvárdotfalva, 1901. június 28.Budapest, 1992. február 19.) tanár, történész, néprajzkutató. A csíksomlyói tanítóképzőbe járt, amit az 1916-os román betörés miatt egy időre meg kellett szakítania, Debrecenben végzett egy évet, majd később otthon fejezte be tanulmányait. A csíkkarcfalvi tanítóskodás után Krajovában a román hadsereg katonája. Ez időtáj határozta el, hogy az elszakadt magyarságért tennie kell, így beiratkozott a budapesti Tanárképző Főiskolára, ahol matematika, fizika, kémia, és ének-zene szakon végzett. Tanulmányai után 1926-ban hazatért, és előbb Vulkánban tanított, majd Csíkszeredában kapott állást a tanítóképzőben. Ő szervezte meg először Csíksomlyón Ezer Székely Leány Napja néven a ma is élő rendezvényt. Három év után felmondtak neki, mert Magyarországon szerzett diplomáját a román állam nem fogadta el. Ebben az időben olvasott Bartók és Kodály népdalgyűjtő útjairól, akik szinte az összes magyarlakta vidéket felkeresték, kivéve a moldvai csángókat. Domokos Pál Péter ekkor, 1929-ben, huszonnyolc éves korában indult első ízben a csángók közé. Moldvából visszatérve újra tanítani kezdett Kézdivásárhelyen, míg végleg el nem tiltották a pályától. Gyergyóalfaluba került kántornak. Három esztendeig, 1936-ig működött ott. Összegyűjtött anyagát Bartóknak és Kodálynak is bemutatta, akik további kutatásokra ösztönözték. A bécsi döntés fordulatot hozott az életébe. Hóman Bálint kinevezte a Kolozsvári Állami Tanárképző igazgatójává. Hogy megfeleljen az elvárásoknak, 1943-ban summa cum laude doktorált néprajzból, Kelet-Európa történelméből és magyar irodalomból a kolozsvári egyetem bölcsésztudományi karán. A bukovinai székelyek Magyarországra telepítése kapcsán Teleki Pál is véleményét kérte. Domokos ellenezte a Bácskába való telepítést. 1944 őszén családjával Budapestre menekült, 1945-től a közoktatási, később a Népjóléti Minisztériumban dolgozott. Innen 1948-ban elbocsátották, mert a segélyezéshez amerikai civil adományokat vett igénybe. Szárászpusztán birtokot kapott, gazdálkodásba kezdett, családja ezen idő alatt Budapesten élt. Egyházaskozár, Szárászpuszta és Mekényes községekben tovább folytatta az anyaggyűjtést. Ezután nyugdíjba vonulásáig (1961) Budapesten a József Attila Gimnáziumban, és a Kaffka Margit Gimnáziumban tanított. 1991-ben a könyvtára csángó vonatkozású anyagait átadta a Győrben alapítandó Arrabona Universitas Társadalomtudományi Karán működő Hungarológiai Tanszéknek. A gyűjtemény mellett százezer forintos alapítványt is tett olyan csángó fiatal képzésére, aki diplomaszerzés után visszatér szülőföldjére;

Fehér Ilona (Budapest, 1901. december 1. – Holon, Izrael, 1988, január)

http://www.hagaishaham.com/images/bios/feher4.jpg

Yehudi Menuhin társaságában (www.hagaishaham.com)

hegedűművész-tanár. Hubay Jenőnél tanult a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. A két világháború fellépett Európa-szerte, különösen a Willem Mengelberg, és a Royal Concertgebouw Orchestra in Amsterdam, a holland. Fehér Budapesten élt 1942-ig, amikor internálták lányával egy koncentrációs táborban. Úgy sikerült megszöknie 1944 és csatlakozott a magyar és a csehszlovák partizánokhoz.  1949-ben kivándorolt ​​Izraelbe, ahol hegedűt tanított. Tanítványai közé tartozott Pinkas Zukerman, Shlomo Mintz, Hagai Shaham, Ittai Shapira, Moshe Hammer és Yehonatan Berick, kamarazenei játékosok Shmuel Ashkenasi és David Ehrlich, valamint zenekari zenész, Ron Ephrat (Principal brácsaművész Rotterdam Philharmonic), Jakov Rubinstein (koncertmestere a Bamberg Symphony Orchestra) és karmester Yoel Levi. Amellett, hogy tanít a Rubin Akadémián, világszerte mesterkurzusokat is tartott;

Gere Lola / pályája elején [Págerné] Gaizler Lola/ (Budapest, 1901. május 1.New York, 1967. november 17.) operaénekes, tanár.  (mezzoszoprán). 1923-ban fejezte be zeneakadémiai tanulmányait. Pályáját Miskolcon kezdte, majd Pécsett, Nagyváradon, 1926 őszétől Szegeden szerepelt. Az 1930–31-es évadban lett a budapesti Operaház ösztöndíjasa, ahol Czipra (J. Strauss d. S.: A cigánybáró) szerepében debütált. 1945 márciusában második férjével, a nyilas kollaboráns Laurisin Lajossal előbb Ausztriába, majd Németországba menekült. Külföldön mindkettejük énekesi karrierje megszakadt, alkalmi munkákból éltek, Gere Lolának néhány magántanítványa volt;

Gerő Frigyes (Győr, 1901. április 11. - ?) győri hegedűművész, tanár.

 http://www.hdke.hu/files/imagecache/memory_book/gero_frigyes.jpg

Tanulmányait a Győri Ének-és Zeneegylet iskolájában és Bécsben végezte. A Győri Vonósnégyes tagja, a Győri Ének-és Zeneegylet zenekarának koncertmestere volt. Mint szólista is működött. A győri Hírlap zenei munkatársa volt. Deportálták, 1944. június után Auschwitzban halt meg;

Helényi Gyula (Felvinc, 1901-Budapest, 1961) gordonkaművész, katonai karmester, zenepedagógus, határőr alezredes. A budapesti Zeneművészeti Főiskolán 1926-ban Schiffer Adolf növendékeként végzett. Még ugyanabban az évben a győri zeneművészeti szakközépiskola tanára és helyettes igazgatója, valamint a „Győri trió” tagja lett. 1940-től Székesfehérvárott honvédkarmester volt, később a Határőrség zenekarának az alapítója és vezetője; 

Hont Erzsébet (Szeged, 1901. május 23.Budapest, 1954. április 25.) opera-, operett- és dalénekes, tanár. Mint munkásszínjátszó tűnt fel Szegeden. A bp.-i Nemzeti Zenedében Rosty Anni tanítványa volt. 1925-ben Párizsba ment és ott több hangversenyt adott. 1927-ben visszatért Magyarországra, és előbb a szegedi Nemzeti Színház, majd Bp.-en a Király Színház tagja. A 30-as évek közepén több vidéki színházban játszott operett szerepeket. 1945 után haláláig a Fővárosi Operettszínház tagja;

Istók Margit (Földeák, 1901. március 26. – 1995) zongoratanár.1936-

       

 (forrás: http://makoiiskola.hu)       

1952. Államilag Engedélyezett Zeneiskola, Makó, 1953-1965 Zeneoktatói Munkaközösség, Makó, 1965- Állami Zeneiskola, Makó - zongoratanár, tanszakvezető,

       

Lendvai Andor /Lendvai-Leopold/ (Vác, 1901. május 20.Budapest,

https://i.ytimg.com/vi/WJeFD0yD-6I/hqdefault.jpg

1964. május 13.) operaénekes, tanár.  (bariton), érdemes művész (1961). Zenei tanulmányait a budapesti Zeneakadémián (1923-ig), majd Bécsben és Münchenben folytatta, az utóbbi helyen Fritz Feinhals asszisztense. 1930 – 31-ben a müncheni operaház tagja. 1933 után visszatért Budapestre, 1934-től 1961-ig a budapesti Operaház tagja. 1949-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára;

Lukács István (Mindszent, 1901. december 8.Budapest, 1967. április 3.) cimbalomművész, tanár. Ötéves korától Szabó József hódmezővásárhelyi zongora- és cimbalomtanártól tanult. A 20-as évek végén került fel Budapestre és vált a legkiválóbb prímások (Bura Károly, Sovánka Nándor, Farkas Jenő, id. Veres Károly, Magyari Imre, Oláh Kálmán, Kozák Gábor József) zenekarának cimbalmosává. Londonban Geiger lengyel karmester zenekarában szólócimbalmosként szerepelt (1934–39) a Claridge Hotelben és hetenként kétszer játszott a londoni BBC rádióban. Részt vett a szórakoztató zeneképzés újjászervezésében (1947). A Magy. Rádió Népi Zenekarának cimbalmosa volt (1950–55). Az ő cimbalmán csendül fel több mint két évtizede a Jó éjszakát, gyerekek meseműsor Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok kezdetű szignálja;

Major Ervin (Budapest, 1901. január 26.Budapest, 1967. október 10.)

http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/img/1aff.jpg

zenetörténész, zeneszerző, tanár.  A budapesti Zeneakadémián Weiner Leónál tanult. Ezzel párhuzamosan a budapesti tudományegyetemen bölcsészdoktorátust szerzett (1924). A Zenei Szemle c. folyóiratot szerk. (1926–28), a Muzsika c. lap társszerkesztője (1929–30). A Nemzeti Zenedében 1928-tól tanított zeneszerzést, majd zenetörténetet, közben az isk. könyvtárát is vezette. Itt találta meg 1933-ban azokat a Galánta-vidéki hangszeres dallamokat, amelyekből Kodály Zoltán a Budapesti Filharmóniai Társaság 80 éves jubileumára a Galántai táncok c. zenekari művét írta. 1935-ben kinevezték a Zeneművészeti Főiskolára a magyar zenetörténet tanárának. 1941-ben Hóman Bálint követelésére el kellett bocsátani. Bár 1945-ben a Zeneművészeti Főiskola zenetörténeti tanszékén óradíjas tanár lett, nem ott folytatta pályáját, hanem 1948-tól a budapesti Zenei Gimnáziumban, 1954-től a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában, ahol zeneszerzést tanított. Jelentős munkásságot fejtett ki a magyar zenetörténeti kutatás, főként a 18–19. sz.-i magyar zenetörténet, s Beethoven, Haydn, Mozart, Brahms, Liszt, stb. magyar vonatkozásainak kutatásában;

Oláh Gusztáv (1901-1956) rendező, tervező, tanár. A magyar zenés színpadi

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/b/ba/Ol%C3%A1h_Guszt%C3%A1v.jpg

kultúra operai vonatkozásának legnagyobb alakjai közé tartozott. Művelt muzsikus, kiváló zongorista is volt. Főiskolai tanárként ő nevelte a fiatal operarendezők gárdáját. Az OH örökös tagja;

Országh Tivadar (Soroksár, 1901. december 5.Budapest, 1963. október 11.)

https://c1.staticflickr.com/9/8234/8455723061_fa441e8e7d_b.jpg

(www.flickr.com)

hegedűművész, zeneszerző, tanár. Tanulmányait a budapesti Zeneakadémián végezte, ahol Hubay Jenő, Szerémi Gusztáv, Zsolt Nándor (hegedű), Kodály Zoltán (zeneszerzés) és Weiner Leó tanítványa volt. 1924-től tanított a Székesfővárosi Zeneiskolában, majd 1927-ben a Zeneművészeti Főiskola oktatója lett. 1961-ben a hegedűszak vezetőjévé nevezték ki. 1927 és 1940 között tagja volt a Waldbauer–Kerpely-vonósnégyesnek, 1930 és '37 között a Kentler-triónak, a Magyar vonóstriónak. 1947 és 1958 között saját vonósnégyese volt. Több fővárosi zenekar hangversenymestere volt. Alkalmanként vezényelt is. Számos pedagógiai művet írt. Hegedűiskolája két kiadást ért meg Budapesten (1930, 1934), módszertani munkája ugyanott A hegedűjáték és tanítása címmel (1935);

Radnai Erzsi (1901–83) operaénekes, tanár. 1925-27 között az Operaház, majd a Városi Színház volt. Híres Mignon, Carmen és Sába királynője,

Rékai András (1901-1968) rendező, tanár. 1919-ben lett az Operaház tagja, ahol 30 éven át működött rendezőként, majd főrendezőként. Nyugdíjba vonulása után a Zeneműkiadó irodalmi vezetője volt;

Prioler Gyula (Szarvas, 1901 -) egyházi karnagy, tanár. A Liszt F. Zeneművészeti Főiskolán Siklós Albert és Thomán István tanítványaként végzett. A budapesti Szervita téri templom kántor-karnagya, hangversenyeken előadó és kísérő;

Rajeczky Benjámin (Eger, 1901. november 11.Pásztó, 1989. július 2.)

http://users.atw.hu/lisztferenckorusbfok/bucsi/kepek/raje_bucs_1bb.jpg

Bucsi László egyházi karnagy-plébánossal Pásztón (1981)

zenetörténész, népzenekutató, tanár. 1917-től a ciszterci rend tagja volt. A húszas években teológiát tanult az innsbrucki egyetemen, ahol 1926-ban a teológia doktora lett. 1920-1926 között az innsbrucki egyetemen a zenei tanszakon folytatott zenetörténeti tanulmányokat Rudolf von Fickernél. Hazatérése után 1926-1945 között a budapesti Szent Imre ciszterci Gimnázium tanára volt. 1932-1935-ben Kodály Zoltánnál zeneszerzést tanult a Zeneművészeti Főiskolán. 1933-tól a Magyar Énekoktatók Országos Egyesületének főtitkára volt. 1945-1950-ben a ciszterci rend priorja Pásztón. Ugyanebben az időben a népzene lektora a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1950-től 1960-ig muzeológus a Néprajzi Múzeum népzenei osztályán. 1960-1967-ig az MTA Népzenekutató Csoportjának igazgató helyettese, majd megbízott igazgatója, 1967-től az MTA Zenetudományi Intézetének ny. tudományos főmunkatársa volt. A Zeneművészeti Főiskola zenetudományi tanszakának megbízott tanára, az International Folk Music Council tagja. 1940-től a középkori magyar zenetörténet, a gregorián és a magyar népzene területén végzett kiemelkedő tudományos kutatómunkát. Szerkesztette a Magyarország zenetörténete c. kiadványt. Számos cikke, tanulmánya jelent meg a zenetudományi, az etnográfiai szakfolyóiratokban;

Rékai András (1901-1968) rendező, tanár. 1919-ben lett az Operaház tagja, ahol 30 éven át működött rendezőként, majd főrendezőként. Nyugdíjba vonulása után a Zeneműkiadó irodalmi vezetője volt;

Serly Tibor (Losonc, 1901. november 25.London, 1978. október 8.)

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/6/6c/Serly_Tibor.jpg

zeneszerző, zenetanár, karmester. Gyermekkorában Amerikába került, 1922-ben hazatérve a budapesti Zeneművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait Kodály Zoltánnál (zeneszerzés) és Hubay Jenőnél (hegedű). Diplomájának megszerzése után zenekari játékosként és karmesterként működött az USA-ban, 1937-ben New Yorkban telepedett le, mint zenetanár. Bartók Béla barátja volt, vázlatai nyomán feldolgozta és hangszerelte Bartók posztumusz Brácsaversenyét és a III. Zongoraverseny utolsó 17 ütemét (1945). Jól sikerült zenekari átiratokat készített Bartók Mikrokozmosz-sorozatának darabjaiból;

Székely Mihály (Jászberény, 1901. május 8.Budapest, 1963. március 22.)

https://geocdn.fotex.net/www.hungarotonmusic.com/images/artworks/09/4209-500px.jpg

énekművész-tanár. Énekelni magánúton tanult László Gézánál. 22 éves korában lett az Operaház tagja, és az is maradt haláláig. Már a harmincas években nemzetközi elismerést szerzett magának, énekelt Bécsben és Olaszországban. A világháború után az USA-ban aratott sikert, 1946 – 50 között minden évadban fellépett a New York-i Metropolitanben. 1948 – 58 között három alkalommal járt az SZU-ban, bejárta szinte egész Európát. 1956-ban a holland fesztiválon egyik legnagyobb alakítását, Bartók Kékszakállú hercegét énekelte;

P. Tóth Erzsi (Győr, 1901. december 17.) operaénekes, nótaszerző, tanár

(Magyar Királyi Operaház, Budapest – magánénekes; Magyar Rádió énekese);

Urbán Gábor (Csanádapáca, 1901. július 12.Budapest, 1984. december 14.) zenetanár, zeneszerző. A Makói Dalárdában és a Makói Petőfi Dalkörben tevékenykedett. Zeneszerzőként főleg szimfóniákat és a színpadi műveket alkotott. Zóra és Erzsébet királyné címmel operákat is írt. Zenetudományi munkát is készített, ami a Hangzatok világa címet viselte;

Vándor Sándor /Venetianer/ (Miskolc, 1901. július 28.Sopronbánfalva, 1945.

 

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/a/a4/V%C3%A1ndor_S%C3%A1ndor.jpg/250px-V%C3%A1ndor_S%C3%A1ndor.jpg

január 14.) karmester és zeneszerző. 1921 – 1924 közt P. Graenernél Lipcsében tanult. Hosszabb ideig Olaszországban működött, mint operai korrepetitor: 1932-ben tért haza. 1936-ban átvette a Szalmás-kórus tagjainak egy részéből alakult énekkar vezetését, amely később Vándor-kórus néven lett ismert. Több más munkáskórust is vezetett. Következetesen terjesztette és népszerűsítette Bartók és Kodály műveit. Nevéhez fűződik számos József Attila-költemény megzenésítése;

Veszprémi Lili (Tata, 1901. július 21.Budapest, 1982. június 3.) zongoratanár,

http://rewrite.origos.hu/s/img/i/0205/2002050701szulok.jpg

Almár György és Veszprémi Lili unokájukkal, Edittel 1966-ban

zeneíró. Tanulmányait 1916-1922 között a budapesti Fodor Zeneiskolában (zongora) Tóth Árpád, Vas Sándor; majd 1922-24-ben a budapesti Zeneművészeti Főiskolán (tanárképző) Senn Irén tanároknál végezte. 1949-51-ben a Postás Zeneiskola igazgatója; 1951-1956 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanulmányi osztályvezetője; 1956-61-ben a Fővárosi Zeneiskola Szervezet szakfelügyelője. Számos írása jelent meg zenei folyóiratokban;

R. Walter Rózsi (Budapest, 1901. szeptember 21.Budapest, 1974. augusztus 14.) opera-énekesnő, tanár. Hétévesen került az Operaház keretében működő

http://mek.oszk.hu/02100/02139/html/img/thumb/868.jpg

(mek.oszk.hu)

balettiskolába. 1919-ig a tánckar tagja maradt. Ezt követően a Belvárosi Színházban volt színésznő egy évadon át. A Zeneakadémián Georg Antheshez iratkozott be, majd Milánóban tanult énekelni. Állítólag Puccinival is találkozott. Énekesi debütálása 1921. szeptember 5-én volt a Városi Színházban Tosca címszerepében. Hamarosan átszerződtette az Operaház, melynek 1948-as nyugdíjba vonulásáig egyik vezető énekese volt;

110 éve született (1906)

Agócsy László (Szeged, 1906. február 27.  - Pécs, 1993. február 7.) 1926-

http://www.parlando.hu/2015/2015-2/AgocsyLaszlo_elemei/image001.jpg

48: a pécsi Szt. Ferenc plébtp. karnagy-kántora, 1929: megalapította és 30 évig vezette a Pécsi Szeráfi Kórust. 1926-42: a pécsi polgári fiúiskola tanára, 1942-66: a Pécsi Városi Zenekonzervatórium, 1966-71: Liszt F. Zeneművészeti Főiskola Zenetanári Intézet Pécsi Tagozatának tanára,

Buday Mária (1906–?) hangversenyénekes, tanár;

Csizmadia Imre (Noszlop, 1906. október 8. - Budapest, 1982. május 9.) zenetanár, nótaszerző. Tanítói képesítését 1927-ben Pápán, az ének-zenetanári oklevelet 1943-ban a Zeneakadémián szerezte. Népzenét Bárdos Lajosnál, karvezetést Vásárhelyi Zoltánnál tanult. Pedagógiai működését 1940-ben Sárbogárdon kezdte. 1953-ban Rákospalotára került, ahol éneket tanított. Az 1930-as évek elejétől foglalkozott nótaszerzéssel;

Deutsch Imre /Emery Deutsch/ (Budapest, 1906. – Miami, 1997.) hegedűművész, tanár. Családja 1913-ban az első világháború viszontagságai elől az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. Clevelandben telepedtek le. Ide köti az első hegedűvel kapcsolatos élménye is: meglátott egy hegedűt egy kirakatban nyolc dollárért, és könyörgött az édesanyjának, hogy vásárolja meg neki. A szegény családnak nagy anyagi megterhelést okozott ez az akkoriban nagy összeg, de mégis összegyűjtötték valahogy a rávalót. Autodidakta módon kezdett hegedülni, később azonban a New York-i Juilliard School of Music vette szárnyai alá. Így tehát az Amerikai Egyesült Államok egyik legjobb zeneiskolájában tanulhatott. Később feleségül vette az intézmény igazgatójának a lányát. Korának egyik legnagyobb hegedűművésze volt, egy valódi Stradivari hangszeren játszott, valamint volt neki egy 1728-ban készített Gagliano darabja is. Fellépett a Carnegie Hallban, többek között játszott az angol királynőnek és a spanyol királynak is. Élete során körülbelül huszonötezer fellépése volt, számtalan felvételt készített a CBS azaz a Columbia Broadcasting System rádióadó részére. Főszereplője volt a clevelandi Night of Budapest in Cleveland magyar báloknak, számtalan hotelben és zenekarban játszott;

Doráti Antal (Budapest, 1906. április 9.Zürich, 1988. november 13.)

https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcSClcQGwC9glf4tfUncI2N5gHci7afhzOI0Z0ifVqf6r1fv7SmTJg

karmester, zeneszerző, tanár. 1911-től zongorázott, első tanára Braun Paula volt. 1928-ban Stravinsky Petruskájának zongoraszólóját játszotta. Weiner Leónál összhangzattant tanult magánúton, majd a budapesti Zeneművészeti Főiskola diákja volt, ahol kamarazenét tanult. Kodály Zoltánnál 1920-ban felvételizett, s 1921-ben elsajátította a zeneszerzés-tudományt. Bartók Béla zongoraművészi és emberi magatartása egész életére meghatározó hatású volt. A csodálatos mandarin négykezes előjátszására maga Bartók jelölte ki társául a fiatal korrepetitort 1926-ban. 1925-1927 között a Budapesti Operaház korrepetitora. 1928-1929 között Fritz Busch asszisztense volt a drezdai operánál. 1929-1933 között a Münsteri Városi Színház karmester-zeneigazgatója volt. 1933-tól a Ballets Russes de Monte-Carlo karmestere volt. 1938-ban Ausztráliában zenekart szervezett. 1939-ben az USA-ba utazott. New York-ban az American Broadcasting Company (ABC) szerződtette egy sor rádió-hangverseny vezénylésére. Yehudi Menuhinnal Bartók Hegedűversenyét 40-szer játszották együtt, 3-szor lemezre vették. 1941-1944 között a New York-i „Ballet Theatre” zeneigazgatója volt, s a New Opera Company zenei vezetője is. 1945-1949 között létrehozta a Dallasi Szimfonikus Zenekart. 1948-ban a budapesti Bartók Fesztiválon a Concertót vezényelte. 1960-ban elhagyta Minneapolist, Európába jött. 1960-1970 között Rómában élt, de London volt munkája központja. Izraelben 1960-ban járt először, a Londoni Szimfonikus Zenekarral, s ettől kezdve 1970-ig minden évadban visszatért, s az Izraeli Filharmonikusokat is vezényelte. A Londoni Szimfonikusokkal turnézott Angliában, Európában, Izraelben, Japánban. 1963-1965 között a BBC Symphony Orchestra vezető karmestere volt. 1965-1974 között a Stockholmi Filharmonikusok vezető karnagya. Közben vezényelte a chicagói, a bostoni, a Los Angeles-i és a washingtoni szimfonikus zenekarokat. Az emigráns magyar muzsikusokból szerveződött Philharmónia Hungarica tiszteletbeli elnök-karnagya Doráti Antal lett 1966-tól. Ez a vállalása azért is volt nagy jelentőségű, mert mielőtt nemzetközi tekintélyű karmester lett, korábbi szintén emigráns lett kényszerűségből. Miközben 1966-tól már rendszeresen hazajárt, 1968-ban átvette a washingtoni National Symphony Orchestra karnagyi posztját. 1974-től a londoni Royal Philharmonic Orchestra vezetője, „örökös karnagy”-a, de 1977-től ellátta a Detroiti Szimfonikus Zenekar vezetését is. 1934-től haláláig több mint 500 lemezt készített. Egész életében Bartók Béla propagátora volt; de Kodály Zoltán, Stravinsky, Csajkovszkij, Liszt Ferenc, valamint klasszikus szerzők műveit is dirigálta lemezre;

Eördögh János (Erzsébetfalva, 1906. december 3.) fuvolaművész-tanár, karnagy

http://www.ezenebolt.hu/Portal/sites/shop/katalogus/Kotta%20k%C3%A9pek/1801.jpg

(Budapesti Hangversenyzenekar - I. fuvola; Országos Postászenekar – karnagy; Zeneművészeti Szakiskola, Győr;

Fodor János (Budapest, 1906. március 2.Budapest, 1973. augusztus 1.)

http://operavilag.net/wp-content/uploads/kategoria-nelkuli/2013/03/19/5810/Fodor-portre-jo.jpg

(operavilag.net)

operaénekes, tanár. Pályáját vasesztergályosként kezdte. A Dunakeszi Vagongyár egyik műkedvelő előadásán tűnt fel. Ezután tanult énekelni a Zeneművészeti Főiskolán. A budapesti Operaház szerződtette (1938), ahonnan 1968-ban vonult nyugdíjba. Különleges zengésű basszbariton hangja alkalmassá tette, hogy repertoárjába felvegye az operairodalom szinte valamennyi basszbariton szerepét;

Friedrich Józsefné Ujvárosy Izabella (Hajdúböszörmény, 1906, január 16. -) zenetanár. 1924-30 a Fodor Zeneiskola zongora szakos hallgatója volt, 1947-48 a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán középiskolai ének-zenetanári oklevelet szerzett. 1930-50 zongorát és éneket tanított, 1950-től pedig a debreceni, majd a miskolci konzervatóriumban. 1966-72 a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet miskolci tagozatának igazgatóhelyettes tanára. 1972-75 között a németországi Niederkassel zeneiskoláját vezette. Munkásságában elsősorban a szolfézs és a gyakorlati tanítás tekintetében volt jelentős;

Prof. dr. Gárdonyi Zoltán (Budapest, 1906. április 25.Herford, 1986. június 30.)

zeneszerző, zenetörténész, zenetudós, tanár. Zeneszerzés-tanulmányait 1923-tól 1927-ig Budapesten a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Kodály Zoltán, majd 1927-től 1930-ig Berlinben Paul Hindemith tanítványaként végezte. A berlini egyetemen ezzel egyidejűleg folytatott tanulmányait az ott 1931-ben megszerzett zenetudományi doktorátusával zárta le, majd tíz évig a soproni Evangélikus Tanítóképző Intézet, illetve a Teológiai Fakultás tanára és a Soproni Zeneegyesület karnagya volt. Ezt követően Gárdonyi Zoltán 1941-től 1967-ig a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola professzoraként fejtett ki szerteágazó tevékenységet; ő volt a Zeneakadémia 1948-ban feloszlatott protestáns egyházzenei tanszakának utolsó vezetője is. Nemzetközileg is nagyrabecsült zenetudományi és zeneelméleti munkásságának mindenekelőtt a Bach- és a Liszt-kutatás köszönhet alapvetően fontos új eredményeket. 
Gárdonyi Zoltán zeneszerzői életműve felöleli a szimfonikus- és kamarazene, zongora- és orgonakompozíciók, az egyházi és világi szövegű vokális művek továbbá pedagógiai célzatú darabok legkülönfélébb műfajait. Orgonaművei és bibliai szövegű kórusművei a huszadik századi európai egyházzenében egyedülálló értéket képviselnek. Gárdonyi Zoltán 1972 óta családjával együtt Németországban élt és 1986. június 27-én, néhány héttel nyolcvanadik születésnapja után hunyt el Herfordban. Szellemi hagyatékának jelenkori kisugárzását a halála után Németországban és Magyarországon kiadott mintegy száz műve és számos CD-felvétel is dokumentálja.

Gellért István (Mezőtúr, 1906 -) ének-zenetanár, karnagy, orgonista.  Zenei tanulmányait a Debreceni Református Tanítóképzőben végezte, ahol kántori oklevelet nyert. 1929-tól református tanító volt Mezőtúron. Iskolájában 2-3 szólamú gyermekkórust szervezett. A belvárosi református templom kisegítő orgonistája;

Graef Matild /Mestrits Jenőné/ (Pécs, 1906. március 10.Budapest, 1983. december 7.) hegedűtanár, koncertmester. Zenei tanulmányait 1924-1926 közt a budapesti Zeneakadémia hegedű szakán Mambriny Gyula irányításával tanult. Később Párizsban tökéletesítette tudását (több ízben hangversenyen is szerepelt). A húszas évek végén, s ezt követően szólistaként fellépett külföldön is. 1931-69 között a Pécsi Szimfonikus Zenekar és a Pécsi Nemzeti Színház koncertmestere; 1969-ig a pécsi Zeneművészeti Szakközépiskola és a Zeneművészeti Főiskola Zeneiskola ZTI pécsi tagozatának tanára. A Pécsi Nemzetközi Zenei Tábor kamarazene-tanára tíz alkalommal. Évtizedeken át a pécsi vonósnégyes első hegedűse volt;

Herrer Pál / Paul Ma De Herrer Y Marchez/ (Nagybánya, 1906. június 9. - ) zeneszerző, zenekarvezető, zongora-, harmonika-, szaxofon és  klarinétművész-tanár, Sokoldalú muzsikus, évtizedeken keresztül a magyar jazz

meghatározó alakja. Játszott klarinéton, szaxofonon, bandoneonon és harmonikán, pályafutása során olyan neves zenészekkel is fellépett, mint Django Reinhardt, Stephane Grappelli vagy Coleman Hawkins. Herrer Pál az Újpesti Konzervatóriumban kezdte el zenei tanulmányit, zongoratanára Kósa Sándor volt. Miután elvégezte a Bánki Donát Műszaki Főiskolát, Párizsba ment továbbtanulni. A Sorbonne Gépészmérnöki Karán végzett. Már az egyetemi évek alatt is zenélt, aztán egy Nizza-i szerződés végképp eldöntötte a sorsát. Klarinétozni, szaxofonozni, harmonikázni és bandoneonon játszani Párizsban tanult meg. Tánczenét játszott, de nagyon vonzotta a jazz és a dél-amerikai zene. Kairóban Ray Noble zenekarában szaxofonozott, majd hosszabb ideig játszott egy nemzetközi együttesben is. Közben fellépett dél-amerikai zenekarokkal (Ramon Cortez, Canarora, Lecuona Cuban Boysra), játszott tengerjáró hajókon (Paris, Ile De France, Normandie), New Yorkban zongorázni tanult Teddy Wilsontól és elindult harmonika-versenyeken is - Ruenben első, Párizsban második díjat nyert. Később Amszterdamba szerződött, ahol Eddie South zenekarában dolgozott, majd beiratkozott a párizsi Schola Cantorumba, ahol Darius Milhaudtól tanult zeneszerzést. Meghívást kapott Teheránba is, ahol a perzsa sah esküvőjén és a koronázási ceremónián lépett fel. 1939-ben hazatért és a Fox Filmirodában kezdett dolgozni, de rövid idő elteltével visszatért a zenéléshez. Játszott a Chappy zenekarban, fellépett Víg Györggyel, Seprődi Sándorral, Radics Gáborral, Vécsey Ernővel, Weisz Apival, Schlotthauer Józseffel, Zágon Ivánnal, stb. 1957-től tíz évig egy kilenc-tagú zenekart vezetett a Béke Szálló kupolatermében. Amikor a szállót tatarozás miatt bezárták, abbahagyta az aktív zenélést és azután csak tanítással foglalkozott. Herrer Pál nevéhez fűződik Magyarország első és a mai napig népszerű szaxofoniskolája

http://www.kotta.info/media/41/4194/b1_tn_f.jpg

Horváth László (1906–1975) operaénekes, tanár. 1941-ben debütált a kolozsvári Nemzeti Színházban, a Bánk bán II. Endréjeként. 1944-ig e színház, majd egy évadig az Operaház, 1956-67 ismét az Operaház tagja. A közbeeső időben, mint egyik leggyakrabban foglalkoztatott oratóriuménekesünk működött. Főleg Wagner-szerepekben aratott sikereket;

Kapi-Králik Jenő (1906-1978) zeneszerző, orgonaművész, kántor, zenepedagógus;

Kara Imre /Krausz/ (Budapest, 1906 – 1945. január) operaénekes, tanár.
Borban volt munkaszolgálatos, utolsó tábori lapját 1944. augusztus 15-én írta. 1945 januárjában szemtanúk Oranienburgban látták;

Koréh Endre (Sepsiszentgyörgy, 1906. április 13.Bécs, 1960. szeptember 21.)

http://pctrs.network.hu/clubpicture/1/8/7/5/_/koreh_endre_1875889_5736.jpg

(hiresmagyar.network.hu)

operaénekes, tanár. Már 15 éves korában basszust énekelt a kolozsvári református kollégium énekkarában. A budapesti Zeneakadémiát Noseda Károly tanítványaként végezte el. 1929-ben debütált Sarastróként a budapesti Operaházban, ahol Székely Mihály mellett a társulat második basszistája volt. 1943-ban még vendég, emigrálása után, 1946-tól tag volt a bécsi Állami Operában. 1948-tól rendszeresen fellépett a Salzburgi Ünnepi Játékokon. Itt 1953-ban részt vett Gottfried von Einem A per c. operájának ősbemutatójában. Szerepelt a Glyndebourne-i fesztiválon és a New York-i Metropolitanben is. 2006-ban posztumusz örökös tag címet adományozott neki a budapesti Operaház. Több lemezfelvétel őrzi hangját, így például a Szöktetés a szerájból (vez. Josef Krips), A kékszakállú herceg vára (vez. Walter Süsskind), Figaro lakodalma (vez. Wilhelm Furtwängler), Giordano André Chénier (vez. Lovro von Matačić), Gottfried von Einem A per (vez.: Karl Böhm);

Kurucz Imréné Révay Ilona (Salgótarján, 1906. október 14.) zongoratanár (Állami Zeneiskola, Salgótarján);

Lehner Jenő (Pozsony, 1906. július 5 - 1997. szeptember 13.) brácsaművész és tanár. Bartók Béla ösztönzésére került a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol Mambriny Gyula, Hubay Jenő (hangszeres) és Weiner Leó (kamarazene) növendéke volt. Itteni tanulmányait 1925-ben félbehagyva, Jemnitz Sándor közvetítésével Bécsbe ment, ahol a zenetörténeti jelentőségű Kolisch Vonósnégyes brácsása lett - a kvartettben annak feloszlásáig, 1938-ig játszott. A '40-es években (Serge Koussevitzky hívására) szólóbrácsásként a Bostoni Szimfonikus Zenekarhoz szerződött - az együttesnek a '80-as évekig tagja maradt. Életének második felében az Egyesült Államok egyik meghatározó vonósnégyes- és kamarazene-pedagógusaként tevékenykedett: többek közt ő tanította be a Juilliard Vonósnégyesnek Bartók hat és Schoenberg négy kvartettjét. Tanított a Bostoni Konzervatóriumban és Tanglewoodban, valamint különféle kurzusokat vezetett európai országokban is. Pedagógusi munkásságát utolsó hónapjaiig folytatta;

Hernádi Lajos (Budapest, 1906. március 13. – Budapest, 1986. június 29.)

http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/img/10e3.jpg

zongoraművész, zenepedagógus. Heimlich Lajos néven született 1906-ban. Gyermekkorától tanult zongorázni, majd felsőfokú tanulmányait 1924-ben kezdte a budapesti Zeneakadémián, ahol Bartók Béla osztályában tanult zongorát. 1927-ben Berlinbe utazott, ahol egy tanév erejéig Artur Schnabel tanítványa volt. 1928-tól ismét Budapesten folytatta zongoratanulmányait, immár Dohnányi Ernőnél. Zongoraművészi diplomáját 1929-ben szerezte meg.  1933-as budapesti nemzetközi Liszt Ferenc Zongoraversenyen a Magyar Rádió díját nyerte el. Az 1930-as évek végétől az egyre fokozódó antiszemitizmus miatt csökkentek szereplési lehetőségei, végül már csak a lakásában adhatott koncerteket. Később munkaszolgálatra is behívták, egy Munkács mellett erdőben szabadult. 945-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára lett, és 1975-ös nyugdíjba vonulásáig a zongora főtárgy professzora volt. A folyamatos koncertezés mellett is nagy hangsúlyt fektetett az oktatásra, a későbbiekben híressé vált tanítványok sora került ki keze alól, például Frankl Péter, Vásáry Tamás, de Cziffra György pályafutását is segítette. Fontos volt zenetudományi munkássága is. Egyrészt közreműködött a hazai kottakiadásban, illetve ezzel együtt a zeneoktatás megújításában. (Bach, Beethoven, Haydn, Mozart, Czerny és még sok más komponista művét rendezte sajtó alá), másrészt jelentős volt szakirodalmi tevékenysége is. Kiemelkedő fontosságú tanulmánya Az anticipáció – Adalékok a gyakorlás lélektanához, amely zeneakadémiai székfoglaló előadása volt, és a Zenei Szemlében jelent meg 1947-ben. Szelényi Istvánnal közösen szerkesztette az 1948-ban megjelent A mesterek technikája – A technika mesterei című gyűjteményes zongoraalbumot. Jelentősek részletes előadói instrukciókkal ellátott közreadásai is (Bach 18 kis prelúdiuma, két- és háromszólamú invenciói, Haydn zongoraszonátái). Személyes ujjrendjeit, frazírozásait, megjegyzéseit tartalmazó kottáit a Zeneakadémia könyvtára őrzi;

Hirschl Ilma (Budapest, 1906. január 13. -?) zenetanár. 1944. november 10-én deportálták Budapestről, Bergen-Belsenben halt meg;

Horváth László (Pinkafő, 1906. szeptember 9.Jászkisér, 1975. február 23.) operaénekes, tanár. Molnár Imrénél és László Gézánál tanult. 1940-ben a Kolozsvári Nemzeti Színház operatársulatához szerződött. 1956-tól a budapesti Operaház tagja. 1945 után hangversenyénekesként működött; rendszeresen szerepelt oratóriumokban is. A bp.-i Mátyás-templomban a nagymiséken állandóan ő énekelte a basszusszólókat;

Kapi-Králik Jenő (Sopron, 1906. szeptember 23.Budapest, 1978. április 9.) zeneszerző, zenepedagógus, orgonaművész. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Siklós Albert növendéke, 1929-ben zeneszerzési végbizonyítványt, majd 1930-ban tanítóképzői zenetanári oklevelet szerzett, 1933-ban Zalánfy Aladár növendékeként végezte el az orgonatanszakot. Még főiskolás korában rendszeresen orgonált a budapesti Dohány utcai zsinagógában. 1933–1942 között a Deák-téri evangélikus templomban orgonált, az Evangélikus Leánygimnáziumban tanított. 1942-től 1954-ig a kelenföldi evangélikus egyházközség kántora volt. 1954–58-ban a Budapest VII. kerületi tanítóképzőben oktatott zenét. 1958–1962 között Soroksáron az ének-zene tagozatú általános iskola tanára volt nyugdíjazásáig;

Kara Imre /Krausz/ (Budapest, 1906 - ?) operaénekes, tanár. Borban volt munkaszolgálatos, utolsó tábori lapját 1944. augusztus 15-én írta. 1945 januárjában szemtanúk Oranienburgban látták;

Koréh Endre (Sepsiszentgyörgy, 1906. április 13.Bécs, 1960. szeptember 21.)

http://pctrs.network.hu/clubpicture/1/8/7/5/_/koreh_endre_1875889_5736.jpg

(hiresmagyar.network.hu)

operaénekes. Már 15 éves korában basszust énekelt a kolozsvári református kollégium énekkarában. Zeneakadémiai énektanulmányait Noseda Károly tanítványaként végezte el. 1929-ben debütált Sarastróként a budapesti Operaházban, ahol Székely Mihály mellett a társulat második basszistája volt. 1943-ban még vendég, emigrálása után, 1946-tól tag volt a bécsi Állami Operában. 1948-tól rendszeresen fellépett a Salzburgi Ünnepi Játékokon. 2006-ban posztumusz örökös tag címet adományozott neki a budapesti Operaház.

Dr. Kókai Rezső (Budapest, 1906. január 15. – Budapest, 1962. március 6.)

http://lfze.hu/documents/10608/0/Kokai_Rezso+fiatalkori+kepe_300.jpg/f9cb5cff-46f1-469a-8778-71af33dd295a?t=1380292647477

(www.lfze.hu)

magyar zeneszerző, zenetörténész és -esztéta. A Zeneakadémián Koessler János zeneszerzés- és Hegyi Emmánuel zongoratanítványa volt. Zenetörténetet Freiburgban tanult, doktori disszertációja: Franz Liszt in seinen frühen Klavierwerken (Lipcse, 1933). 1926 és 1934 között a Nemzeti Zenede tanára volt, 1929-től oktatott a Zeneakadémián is, zeneesztétikát, komponálást, pedagógiát, 1952-től stílustörténetet. 1945-től a Magyar Rádió zenei osztályának vezetője, 1946 októberétől a megfelezett részleg komolyzenei szekciójának első embere 1948-ig, de haláláig kapcsolatban maradt az intézménnyel, mint az új zenei felvételek „szuperlektora”;

Málczay Márky Andor (Sátoraljaújhely, 1906 - ) karnagy, tanár, zeneszerző. A Nemzeti Zenedében énekelni és zongorázni tanult, 1925-26: a Regnum Marianum orgonistája, majd énekes és zeneszerző;

Montag Lajos (Budapest, 1906. május 26. – Budapest, 1997) nagybőgőművész-

http://www.billbentgen.com/bass/images/montag.jpg

tanár. Tanulmányait 1921 és 1927 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola gordon szakán Tintner Bertalan és Schwalm Ferenc növendékeként végezte. 1929-től 1977-ben történt nyugalomba vonulásáig a budapesti Operaház gordon szólamvezetője. 1931-től 1945-ig a Nemzeti Zenedében, 1945-től 1985-ig a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zenetanárképző Intézete Budapesti Tagozatának tanára. Nevéhez nagybőgő-kompozíciók, átdolgozások, metodikai művek, nagybőgő-történet és nagybőgő-lexikon fűződik és a világhírű

http://hangszerker.hu/images/cache/450/montag_lajos_nagyb_g_iskola_1.png

nagybőgőiskola-sorozata;

Nemcsicsné Szabó Mária (1906. február 14. - ) tanítóképzői zenetanár (1934-1938. R. k. Tanítóképző, Zsámbék - zenetanár, 1938-1948. R.k. Tanítóképző, Pápa - zenetanár,1948-1959. Állami Tanítóképző, Pápa - zenetanár, 1959-1961. Ének-zenei Általános Iskola, Pápa-ének-zenetanár, karvezető);

Ney Tibor (Budapest, 1906. április 20.Budapest, 1981. február 6.)

hegedűművész, pedagógus. 1914-26 között a budapesti Zeneművészeti Főiskolán előbb Bloch József, majd Hubay Jenő tanította. Művészi pályáját az Operaház zenekarában kezdte, majd 1938-72 közt a Magyar Rádió zenekarában játszott koncertmesterként (utolsó aktív éveiben néha brácsásként is). 1948-60 között a Magyar Vonóstrióban hegedült; ezzel az együttessel több magyar és francia kamaraművet mutatott be. 1960-tól 1974-ig a budapesti Zeneművészeti Főiskolán részben hegedülni, részben zenekari játékot tanított. A Zeneműkiadó Vállalatnál Paganini-albumot adott közre, valamint Tartini szonátáiból és hegedűversenyeiből, Nardini hegedűversenyeiből szintén. Kókai Rezső Hegedűversenyét Budapesten 1953-ban mutatta be a Rádiózenekar közreműködésével;

Országh Margit (Rimaszombat, 1906. július 5. -) zeneművészeti szakiskolai tanár. 1930-1944. Református Polgári Leányiskola, 1944-1966. Pécsi Zenekonzervatórium tanár, 1966- nyugdíjban, 1950- a pécsi Liszt Ferenc Kórus tagja; 

Pátzay János (Gyöngyös, 1906. november 23. – Gyöngyös, 1955. szeptember

Pátzay János

6.) orgonaművész, karnagy, tanár. Iskoláit Gyöngyösön végezte, majd Budapesten a Zeneművészeti Főiskolán folytatta az orgona tanszakon. Visszatér Gyöngyösre és a Szt. Bertalan templom kántoraként dolgozott évtizedeken át. Az 1930-as évek közepétől templomi hangversenyek, zongoraversenyek, rádiós szereplések, valamint az énekkari munka tette nevét ismertebbé az országban. A Katolikus Énekkar karnagyaként országos sikereket ér el a dalosokkal. Jelentős érdeme volt abban, hogy Gyöngyöst "dalos városként" emlegették a 30-as, 40-es években. A háborús események elől Szombathelyre menekül, majd a front elmúltával visszatér Gyöngyösre, és folytatja munkáját a Szt. Bertalan templom kórusával, emellett éneket és zenetörténetet tanít a mezőgazdasági iskolában. Aktívan részt vesz a gyöngyösi zenei élet szervezésében is. A gyöngyösi Zeneiskola fennállásának 35. évfordulóján, 1993-ban vette fel Pátzay János nevét, méltó emléket állítva az egykori zenésznek;

Pertis Pali (Miskolc, 1906Budapest, 1947. augusztus 27.) kora egyik vezető cigányprímása. Gyermekkorában került Budapestre, gimnáziumi tanulmányait megszakítva különböző zenekarokban segéd-prímáskodott, majd húszévesen megalakította saját együttesét;

Péterffy Ida (Hódmezővásárhely, 1906. május 15.Budapest, 1984. december

http://marvin.bline.hu/product_tnimages_6/874/TN6_1111008677633G.JPG

26.) ének-zene tanár, zenei író, tanár. Tanulmányait a budapesti Zeneművészeti Főiskolán végezte: középiskolai énektanári, énektanárképző diplomát szerzett. 1935-től Budapesten énektanár, 1946-49 között és 1960-tól énekoktatási szakfelügyelő. Kodály Zoltán módszerének kiváló ismerője és tolmácsolója volt. Eredményeket ért el zenei szakkörök vezetésével. Az 1941-ben indult Éneklő Ifjúság c. szaklap főmunkatársa volt. A Magyar Rádióban a magyar zene történetét sorozatokban ismertette. Nyugdíjba vonulása után Pálóczi Horváth Ádám életét kutatta, feltárta az író és muzsikus Kazinczy Ferenccel, Csokonaival való levelezését, csillagászati megfigyeléseit, térképeit. Első írása 1967-ben jelent meg a Magyar Zenében Pálóczi Horváth Ádám nyomában Balatonfüreden címmel. Cikkei az Irodalomtörténeti Közleményekben, a Látóhatárban, a Somogy megye múltjából c. kaposvári levéltári évkönyvben jelentek meg. Kezdeményezésére újította fel a Siotours Pálóczi Horváth Ádám egykori majorját Szántódpusztán;

Pethes Sándor (Heves, 1906-?) karnagy, zenetanár. Hevesen született 1906-ban.

Kántori oklevelét az Egri Tanítóképzőben nyerte. Jászapátiban 1934-ben újjászervezte a 25 tagú Levente Fúvószenekart, amely több hangversenyen, hazafias ünnepélyen és a budapesti Országzászló előtt is játszott. Az elemi iskolában 22 tagú szájharmonika zenekart szervezett. Tagja volt a helybeli úri zenekarnak;

Radics Gábor (Budapest, 1906. – Sao Paulo (Brazília), 1968.) dzsesszhegedűs, szaxofonos, az egyik első jelentős jazzhegedűs, tanár.  Először klasszikus zenét tanult a Zeneakadémián, ahol Hubay Jenő növendéke volt. Később cigányzenekarokkal és tánczenekarokkal egyaránt muzsikált. Bár szaxofonon is játszott, elsősorban jazzhegedűsként vált ismertté. A világ számos helyén vendégszerepelt. Hosszú ideig élt Párizsban, ahol Josephine Baker zenekarában játszott;

Rajter Lajos, szlovákul Ľudovít Rajter (Bazin, 1906. július 30.Pozsony, 2000.

http://www.pozsonyicasino.eu/wp-content/uploads/2014/10/rajterl.jpg

www.pozsonyicasino.eu

július 6.) szlovákiai magyar karmester, zeneszerző, pedagógus. A pozsonyi evangélikus líceumban érettségizett (1924). Zenetanárai édesapja, id. Rajter Lajos, majd a pozsonyi Városi Zeneiskolán Albrecht Sándor, a pozsonyi Hudobná a dramatická (Zenei és drámaművészeti) akadémián Frico Kafenda (elmélet, zongora) és Rudolf Rupník (gordonka) voltak. Zeneszerzésben a bécsi Akademie für Musik Und darstellende Kunst-on (1924–1929) a pozsonyi születésű Franz Schmidt és Joseph Marx (zeneszerzés), Clemens Kraus és Alexander Wunderer (dirigálás), majd a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Mesteriskoláján a szintén pozsonyi születésű Dohnányi Ernő tanítványa volt. A salzburgi karmesteri mestertanfolyamon Clemens Kraus tanársegédje (1929-1933). 1934-től a Magyar Rádió karnagya, majd első karnagya (1935–1945), ugyanakkor a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára és a Budai Zeneakadémia Zenei Igazgatója. A pozsonyi Szlovák Rádió Szimfonikus Zenekarának két ízben vezető karnagya (1945–1949, 1968–1977). A Szlovák Filharmónia alapító első karnagya (1949–1976), pozsonyi Zene- és Drámaművészeti Főiskola karvezető tanszakának pedagógusa (1949–1976). 1976-ban nyugdíjazták, de karmesteri és zeneszerzési tevékenységét intenzíven tovább folytatta;

Rékai Miklós (Budapest, 1906. november 9.Budapest, 1959. január 21.) hárfaművész, tanár. Mosshammer Ottó tanítványa. 1926-tól a budapesti Operaház tagja, 1937-től a Zeneművészeti Főiskola tanára (haláláig betöltötte mindkét állást). 1934-től a Filharmónia Társaság titkára, 1938-tól főtitkára, 1940 – 41-ben ügyvezető alelnöke volt;

Rónai Antal (Szeged, 1906. július 22.Kolozsvár, 1996. február 9.) operakarmester, igazgató, tanár. A Kolozsváron található konzervatóriumban tanulmányait 1926-ban fejezte be. 1924 és 1940 között a kolozsvári Román Opera karmestere volt. 1940-ben a városban maradt, de nem vezényelhetett, 1944-ben Nagybányán volt munkaszolgálatos. 1944 őszétől ismét a Román Operában vezényelt, 1948 és 1970 között a kolozsvári Állami Magyar Opera karmestereként dolgozott, ő vezényelte 1948. december 11-én az opera avatásán Kodály Zoltán daljátékát, a Háry Jánost. 1951-től 1957-ig az opera igazgatója is volt. 1940 és 1973 között karvezetést, partitúraolvasást, hangszerismerettant tanított a konzervatóriumban. Pályafutása folyamán vezényelt ötvennél több operát és zenés színpadi művet, több mint ezer előadás alatt, többek között a következőket: Carmen, Fidelio, Igor herceg, Hoffmann meséi, Pillangókisasszony, Turandot, Aranykakas, Az eladott menyasszony, Falstaff, Otello, Rigoletto, A nürnbergi mesterdalnokok;

Solt Ilona (Budapest, 1906. október 24.Budapest, 1987. november 29.) zongoraművész, zenetanár. Zenei tanulmányait 1925-ben a Budapest Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolában kezdte, majd a budapesti Zeneművészeti Főiskola zongora tanszakán folytatta 1931-1933 között. A zongora tanárképző szakon Hernádi Lajos és Ungár Imre tanároknál; a kamarazene főtanszakon Weiner Leónál és Banda Edénél tanult és diplomázott. 1927-től elsősorban, mint pedagógus működött, de a negyvenes évektől már Európa szerte hangversenyezett zongora-szólistaként és kamara-muzsikusként;

Svéd Sándor (Budapest, 1906. május 28. – Budapest, 1979. június 9.)

Alexander Svéd: Baritone

operaénekes, tanár. Tanulmányait Olaszországban végezte, Mario Sammarco és Riccardo Stracciari növendékeként. A budapesti Operaházban 1928-ban debütált Silvio szerepében Leoncavallo Bajazzók című operájában. 1928-1936 között az Operaház magánénekese volt, közben 1931-ben sikerrel vendégszerepelt Bécsben, ahol a Staatsoper állandó tagja lett 1936-tól. 1940-1950 között New Yorkban énekelt a Metropolitan operaházban, de több alkalommal fellépett a milánói Scalában is. 1950–57 között visszatért Budapestre. Korának egyik legjelentősebb baritonjaként tartják számon, elsősorban Verdi-operákban aratott kimagasló sikereket;

Szabó Lajosné (Kisszállás, 1906. február 15.) zongoratanár (Orsolya –rendi apácák, Eger – zongoratanár; Állami Zeneiskola, Tatabánya – igazgató helyettes és igazgató is);

Szalay Lajos (Budapest, 1906. május 24. - Budapest, 1968. február. 11) orgonaművész, karnagy, tanár. Zenei tanulmányait a budapesti Lovass Izsó Zenekonzervatórium zongora szakán kezdte, a gimnáziumot a szalézi rend keretében végezte el. Otthagyva a rendet 1925-ben és beiratkozott a Zeneművészeti Főiskola orgona-, egyházzenei és karmesteri tanszakaira, tanára orgona szakon Zalánfy Aladár, zeneszerzésen Siklós Albert, karmesterképzőn Unger Ernő. Közben 1926-tól az erzsébetvárosi főplébánia orgonistája, 1927-35 között pedig a Várplébánia karmestere. 1927-től pár évig a budapesti UFA Filmszínház orgonistája is. 1932-ben fejezte be a főiskola orgona és karmesteri tanszakát. 1941-ben a Zeneakadémián egyházkarnagyi, 1947-ben pedig  középiskolai ének- és zenetanári oklevelet szerzett. 1933-tól az egri főszékesegyház karmestere, a Papnevelő Intézet énektanára és a főegyházmegye orgonaszakértője, 1941-től az Egri Tanítóképző énektanára. 1946-tól az országban elsőként egyházi zeneigazgató. Több mint 50 orgonát építettek v. alakítottak át tervei alapján. 1947ben lemondott a Papnevelő Intézeti énektanárságáról, 1952-ben orgonista és zeneigazgatói tevékenységéről, mert az Egri Állami Pedagógiai Főiskola ének-zene tanszékére nevezték ki. 1955-től a tanszék megszűnése miatt az Egri Zeneiskola zongoratanára lett. 1956-tól Budapesten a terézvárosi plébániatemplom kántor-karnagya;

Szánthó Enid (1906–?) operaénekes, tanár;

Székely Júlia (Budapest, 1906. május 8.Budapest, 1986. március 19.) író,

http://moly.hu/system/covers/big/covers_24636.jpg

zongoraművész, tanár. Zongoratanulmányait Szatmári Tibornál kezdte a budapesti Nemzeti Zenedében, majd Kodály Zoltánnál tanult, és Bartók Béla növendékeként 1934-ben szerzett zongoratanári diplomát. Közben a Színművészeti Akadémián rendezői tanfolyamot végzett. 1929-ben Bécsben mutatkozott be, mint zongoraművész. 1952-68-ban a pécsi Tanárképző Főiskolán énektanárképzéssel foglalkozott, adjunktus, majd docens. Jelentős irodalmi tevékenységet folytatott;

Szekrényiné Murányi Matild (Budapest, 1906. június 24. -) zongoratanár. 1935-1945. Murányi M. Zeneiskolája - igazgató, 1945-1947. Zeneiskolai munkacsoport igazgató, 1957- Zeneoktatói Munkaközösség igazgató;

Szerdahelyi János (Abony, 1906. június 7.Budapest, 1988. augusztus 24.)

http://www.miabonyunk.hu/images/Szerdhelyi%20J%C3%A1nos%20%C3%A9s%20feles%C3%A9ge.jpg

magyar nóta- és táncdalszerző. Zenei tanulmányait 9 éves korában (hegedű) kezdte Busztin Dezsőnél; 1938-40.-ben a Budai Zeneakadémián zeneszerzést tanult Kereszthy Jenő tanítványaként. Ezt megelőzően, 1930-ban a debreceni tudományegyetem matematika-fizika szakán szerzett tanári oklevelet. Egyetemi évei alatt egy debreceni moziban muzsikált saját zenekarával. 1932-37-ben a mátyásföldi gimnázium tanára; 1946-48-ban a balassagyarmati gimnázium 1948-52-ben a váci gimnázium igazgatója; 1952-53-ban Pest megyei Tanács szakfelügyelője; 1953-1967 között az Ybl Miklós Építőipari Technikum, közben 1954-57-ben az Épületgépészeti Technikum tanára;

Szokolay Bálint (Orosháza, 1906. január 28. – Sopron, 1997. március 18.)

http://solymaronline.hu/wp-content/uploads/2016/01/002-696x391.jpg

karnagy. Tisztviselő volt, de műkedvelő muzsikusként minden szabadidejét a zenélésnek szentelte. Már fiatalon hegedült, s zenei tanulmányait felnőtt fejjel, családapaként is folytatta. Amikor beíratta Sándor fiát (Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerzőt) a Békéstarhosi Zeneiskolába, döbbent rá hogy nem az egy szál hegedű, hanem a közös dalolás, a kóruséneklés az, ami őt leginkább vonzza. Első kórusa az Orosházi Madrigálkórus volt. 1977-től Solymáron élt és az ottani Női Kórust vezette. Bár Sopronban halt meg, de végakarata szerint Solymáron lett eltemetve;

Thomán Mária (1906 -) hegedűművész-tanár;

Váradi Józsefné Farkas Klára (Csíkbalánbánya, 1906. február 26. -) zongoratanár (Fővárosi Zeneiskola Szervezet; Fővárosi IX. kerületi Állami Zeneiskola);

Várnagy Viktor (Stolac, Bosznia-Hercegovina, 1906. február 21.–Pécs, 2003. május 15.) zenetanár. Pécsett a ciszterci gimnáziumban érettségizett, a ferencesek templomában vesperás-szólókat énekelt, rövidesen megalapította a Szeráfi Kórust. 1936–55: sport és cipő kiskereskedő. 1956–82: nyugdíjazásáig az Országos Filharmónia pécsi irodájának kirendeltség vezetője. A Pécsi Liszt Ferenc Kórus alapító tagja, a Pécsi Szimfonikus Zenekar adminisztratív vezetője;

Verbőczy Ila (Budapest, 1906Budapest, 1968. július 12.) énekművész, operett énekesnő, tanár. Rákosi Szidi színésziskoláját végezte, 1929-ben a Király Színház, 1930-ban a Teréz körúti Színpad, 1931–33-ban a Bethlen téri Színpad tagja. 1934-ben visszatért a Király Színházba, 1935-ben a Városi Színházban operettek címszerepeit játszotta. Számos hangversenyen működött közre a Zeneakadémián és állandó szereplője volt a Magyar Rádiónak. Műsorán operettek, sanzonok és dzsessz-számok szerepeltek;

Vincze Ottó (Visegrád, 1906. július 9.Budapest, 1984. augusztus 14.)

http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/img/2e83.jpg

zeneszerző, karnagy. 1922-1929 közt a budapesti Zeneművészeti Főiskolán Siklós Albertnél tanult komponálni. 1942-ig az állástalan zenészeket tömörítő Melles Béla-zenekart vezényelte. 1942-től a háború végéig a Magyar Rádiónál dolgozott karmesterként és zeneszerzőként. 1946-1949 között a Miskolci Nemzeti Színháznál, majd egy évadon át az Állami Bányász Színháznál, ezután az Úttörő és Ifjúsági Színháznál dolgozott művészeti vezetőként. Közben az 1953-ban megrendezett II. Zenei Plénum keretében a Fővárosi Operettszínházban bemutatták daljátékát (Boci-boci tarka), amellyel kimagasló sikert ért el. 1957-60-ban a Fővárosi Operettszínház, majd 1966-ig a Petőfi Színház zenei vezetője és karnagya volt;

Viski János (Kolozsvár, 1906. június 10.Budapest, 1961. január 16.)

https://www.kozterkep.hu/artpiece_photos/39/99db8ff9bbc8e77b3a951b71310a47b7_4.jpg

Krasznai János szobrászművész Viski János portréja

zeneszerző, zenepedagógus. Előbb hegedűművésznek tanult, Antal Gyula, Sipos Gábor és Kolár Gusztáv voltak a tanárai, majd 19 éves korában, három önálló hegedűest után egyre inkább a zeneszerzés kezdte érdekelni. 1927-ben – a gazdálkodói életvitele mellett – nyert felvételt a budapesti Zeneművészeti Főiskolára, ahol Kodály Zoltán tanítványa volt. Zenei tanulmányai mellett a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen filozófiai és művészettörténeti tanulmányokat is folytatott. A főiskolán 1932-ben diplomázott, majd ezt követően hazaköltözött Szilágyzoványba. A birtokon gazdálkodott és komponált. Egyik első itt született műve a Szimfonikus szvit, amit 1937-ben Vaszy Viktor mutatott be a Magyar Rádióban. Egy 1939-es budapesti koncerten a világhírű holland karmester, Willem Mengelberg is dirigálta a darabot, a Filharmóniai Társaság Zenekara élén, majd ezt követően szerte Európában is előadta – komoly nemzetközi ismertséget szerezve a komponistának. 1939-ben írta a Balassi Bálint verse által ihletett Enigma című szimfonikus költeményét, amely egyik legismertebb zeneműve lett, és amelyet a Kisfaludy Társaság Greguss Pál-emlékéremmel tüntetett ki. Ez a szerzeménye is gyakran játszott darab volt külföldön, Norvégiától Törökországig majdnem minden nagyobb európai városban elhangzott”. Zeneszerzői munkásságára jelentős mértékben hatott mestere, Kodály Zoltán. Maga így írt erről: „Én vagyok a Kodály-iskola zászlóvivője.” 1940-ben a Nemzeti Zenede főtitkára és hangszerelés tanára lett, és hetenként utazott Zoványból Budapestre és vissza. Egy év múlva a kolozsvári Zene- és Színművészeti Konzervatórium igazgatója lett (erről a megbízásról már 1932-ben is szó volt, de akkor elmaradt a kinevezés). 1942 őszén a budapesti Zeneakadémia zeneszerzés főtanszak tanárává nevezték ki (ekkor végleg Magyarországra költözött), és haláláig tevékenykedett az intézményben. Működése idején számos, később híressé vált hallgató mestere volt, például Dobszay László, Eötvös Péter, Földes Imre, Hidas Frigyes, Láng István, Károlyi Pál, Lendvay Kamilló, Petrovics Emil, Simon Albert, Soproni József, Szőllősy András, Szőnyi Erzsébet és sokan mások;

Zipernovszky Fülöpke / Mály Elemérné/ (1906-1974) hegedűművész-tanár;

Osdolai Zsögön Lenke /Laczó Istvánné/ (1906-1995) operaénekesnő, tanár;

http://m.cdn.blog.hu/ca/caruso/image/laczo3.jpg

105 éve született (1911)

Adorján Ilona (Kolozsvár, 1911. augusztus 9. – Budapest, 2004) énekművész,

http://lisztbolt.hu/uploads/images/products/9789638546548.jpg

tanár. Tanulmányait a kolozsvári konzervatóriumban és Zeneakadémián végezte zongora és ének szakon, Mihályffy Irén és Mátyásné Lévay Ilona növendékeként. Szülővárosában a leánygimnáziumban, a tanítóképzőben, majd az ottani Zeneakadémián húsz éven át tanított magánéneket; ezzel egy időben a kolozsvári magyar opera énekmestereként is működött. 1983-ban áttelepült Magyarországra. Budapesten az ELTE Tanárképző Főiskolai Kar Zenei Tanszékén magánéneket oktatott, egyúttal a győri Kisfaludy Színház opera együttesének énekmestereként tevékenykedett, később a Kodály Zoltán Kórusiskolában kórus-hangképzést vezetett. Kurzusokat tartott többek közt Szegeden, Debrecenben, Szombathelyen, Esztergomban, Kecskeméten, Majkon. Haláláig a budapesti Operaház számos énekesének és énekesnőjének tanára volt, sok nagyhírű művészt ő indított el a pályán. Több mint hatvan évig művelte az énekoktatás valamennyi ágát;

Alpár Géza János (Kristyor, 1911. szeptember 28. - ) nótaszerző, szövegíró, tanár;

Bacsák Erzsébet dr. Zelliger Ernőné (Pozsony, 1911. szeptember 27. -) zongoraművész, zenetanár, Bartók Béla tanítványa (1945-től Fővárosi IX. kerületi Állami Zeneiskola – tanszakvezető zongoratanár);

Bágya András (Arad, 1911. december 8.Budapest, 1992. november 4.)

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/1c/B%C3%A1gya_Andr%C3%A1s.jpg

zeneszerző, tanár, az 1960-as évek magyar könnyűzenéjének egyik meghatározó alakja. 1927 és '32 között Kolozsvárt végezte a zeneakadémiát Martian Negrea és Alexandru Schelletti tanítványaként. 1932-től, tizenkét éven át a sepsiszentgyörgyi református Székely Mikó Kollégium zenetanára volt. Már ekkor komponált kórusműveket a diákoknak. A második világháborúban frontszolgálatot teljesített és amerikai hadifogságba esett. Innen szabadulva Bu­dapesten telepedett le. Előbb zongorázott a Holéczy-együttesben, majd 1947-tól a Magyar Rádió könnyűzenei osztályának külső munkatársa, később vezetője lett;

Dr. Bakos Géza (Szeged, 1911. február 26. - ) zeneszerző, jogász (Szegedi Városi Tanács – kultúrtanácsos);

Balogh Géza (Vrdnik, 1911. december 31. - ) gitárművész-tanár, hangszerkészítő;

Bánszegi Albertné Cseperkálovits Erzsébet (Budapest, 1916. szeptember 22.  -) zeneiskolai hegedűtanár (1939-1941. Állami Zeneiskola Esztergom; 1942-1943. Állami Zeneiskola, Budapest; 1953-1959. Állami Zeneiskola, Kecskemét; 1959-1972. Fővárosi XX-XXI. kerületi Állami Zeneiskola-tanszakvezető zongoratanár);

Békefi Aladár Gábor (Románd, 1911. április 4. - Szombathely, 1986.

http://wiki.strandkonyvtar.hu/images/b/bf/B%C3%A9kefi_Alad%C3%A1r_G%C3%A1bor.jpg

(wiki.strandkonyvtar.hu)

szeptember 30.) ének-zene szakos tanítóképző-intézeti tanár. Tanulmányait a pápai tanítóképzőben, és a budapesti Zeneakadémián végezte. 1933-ban Pápán tanítói, 1948-ban Budapesten középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1933-39-ig Marcaltőn, 1939-44-ig Felsőörsön, 1946-51-ig a pápai Zalka Máté Általános Iskolában, 1951-58-ig az Állami Tanítóképző Intézetben, 1958-59-ben a Türr István Gimnáziumban, 1959-86-ig a Szombathelyi Tanárképző Főiskolán tanított. Pápán és Szombathelyen is tevékenyen részt vett a város zenei életében. Pápán 1945-48 között egy ideig ő vezette a pápai Perutz Gyár énekkarát, 1957-59-ig a Petőfi Gimnázium zenekarát;

Bencze Miklós (Budapest, 1911. június 19.Dothan, 1992. január 24.[1]) operaénekes-tanár. Lendvay Miklós tanítványa volt. 1947-ben ösztöndíjjal Olaszországban Manfredo Polverosinál képezte tovább magát. 1946-ban szerződtette az Operaház, ahol Ferrando (Verdi: A trubadúr) szerepében debütált. 1957-ig maradt a társulat tagja, akkor emigrált az USA-ba, ahol előbb a rövid életű Petőfi Színpadon játszott New Yorkban, majd különböző társulatoknál énekelt, később főként tanított;

N. Bontó Ilona (Budapest, 1911. december 16. - ) zenetanár, zongoraművész (1936- magán zeneiskolai tanár;  1961-1972. Állami Balettintézet – zenetanár;

Brózik Jánosné Máté Katalin (Nagyvárad, 1911. december 27. -) zongoratanár (Zenei munkaközösség, Békéscsaba; Bartók Béla Állami Zeneiskola, Békéscsaba);

Dr. Dallóné Turóczi Magda (Korompa, 1911. augusztus 10. - ) hegedűművész-tanár (Zeneművészeti Szakközépiskola, Győr – igazgató; Győri Filharmonikus Zenekar – koncertmester; Budai Járási Körzeti Zeneiskola – tanszakvezető, vezetőtanár);

Darvas Gábor /Steinberger Gábor / (Szatmárnémeti, 1911. január 18.

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/c/cf/Gd1958.jpg

Budapest, 1985. február 18.) zeneszerző, zenetörténész, tanár. Családjával 1918-ban Budapestre költözött, ott végezte gimnáziumi és főiskolai tanulmányait. Kilencéves korától zongorázni tanult, 1926-tól 1932-ig a budapesti Zeneakadémia növendéke volt, előbb hangszeres majd zeneszerzői tanszakon (Kodály Zoltán tanítványaként). A harmincas években zenekari szerzeményeit hangversenyen és a Magyar Rádióban mutatták be. 1939-ben külföldre távozott; a második világháború idején Dél-Amerikában élt, egy ideig Erich Kleiber közvetlen munkatársa volt, később cikkeket írt zenei folyóiratok részére. 1948-ban tért vissza Magyarországra, ahol különböző kulturális intézményeknél működött zenei szakértőként, 1972-ig. Szerzői tevékenységét 1951-ben újította fel; a komponáláson kívül az európai múlt zenei értékeinek feltárásával és közreadásával, feldolgozásával és hangszerelésével valamint szakkönyvek írásával;

Déri Ottó (Bécs, 1911. október 5.New York City, 1969. április 18.) gordonkaművész és jogász. 1929–1933 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Kerpely Jenőnél végezte el a gordonkatanulmányait. 1935-ben a budapesti tudományegyetemen jogi doktorátust szerzett. 1938-ig a Budapesti Hangversenyzenekarban játszott. Ausztria német megszállását követően Párizsba emigrált, ahol az École Normale-on Maurice Eisenbergnél tanult tovább. 1939-től az USA-ban élt. Több szimfonikus zenekarban játszott, majd 1945–1948 között a Léner-vonósnégyesben, 1951–1961 között a New York Trióban, 1962-től haláláig a City College vonósnégyesében;

Dóry József (Szabadszállás, 1911. augusztus 12. –Szabadszállás, 2002. május

http://www.hirosnaptar.hu/adat/matortent/1333/Image/dory-andras.jpg

22.) főkönyvelő, dalénekes, szövegíró. 1984-ben Szabadszálláson is megünnepeltük az 50 éves pályafutását. 1986-ban Szabadszállás díszpolgára. Emlékét a Szabadszállás város Helytörténeti Gyűjteményében állandó kiállítással őrzi;

Dr. Farkas Edéné Földes Lívia (Budapest, 1911. március 30. -) zongoratanár

(Bartók Béla Állami Zeneiskola, Békéscsaba – alapító tanár, tanszakvezető; Fővárosi XV. kerületi Állami Zeneiskola;

Füzes Zsigmond (Budapest, 1921. november 26.) hegedűtanár (Állami Zeneiskola, Salgótarján – hegedű- és kürttanár, uo. tanszakvezető is; Salgótarjáni Szimfonikus Zenekar - koncertmester és zenekari titkár; a salgótarjáni Úttőrőház vonószenekartának megalapítja és vezető karnagya);

Goszleth Ervinné (Budapest, 1911. november 7. - ) zongoratanár (Fővárosi Hernád utcai Ének-zenei Általános Iskola-zongora; Fővárosi VI. kerületi Állami Zeneiskola;

Gődel Hilda / Vági Istvánné/ (Budapest, 1911. december 25. – 2015. március) énekművész-tanár, színművész.

 

http://www.parlando.hu/2015/2015-4/ELHUNYT-GODELHILDA_elemei/image002.jpg

 

1932-39 Volksoper, Bécs- operaénekes; 1952-71 között a pécsi Tanárképző Főiskola - a PTE Művészeti Kar elődjének - elhivatott magánének-hangképző tanára volt, de a vezető pécsi énekkarok hangképzését is ellátta. A híres pécsi kórushangzás Tillai Aurél és tanítványai (dr. Kamp Salamon, Kertész Attila, dr. Kutnyánszky Csaba, dr. Szabó Szabolcs, Nagy Ernő, dr. Lakner Tamás, ifj. Dobos László, Schóber Tamás, stb.). Horváth Mária énekművész Gődel Hilda hangképző műhelyének szintén sokat köszönhetett, mert 2005-ben saját énektanodát alapított Gődel-Pauk Hangnevelő Iskola néven. Magyar nyelvű publikációi mellett számos német nyelvű írása jelent meg a Schweizerische Musikzeitung hasábjain. 1932-39 között a Volksoper Wien magánénekese volt. Több száz műfordítás (dalok, kórusművek) szerzője. "Daloljatok! A hangnevelés művészete" című könyve tanítványi magánkiadásban jelent meg 2004-ben és a kötelező és ajánlott irodalmi jegyzékben szerepel a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen BA zenekar- és kórusvezető tanszak hallgatói részére készült tantárgyleírások között.

A Gődel tanítványok egyike: Tihanyi József

(Parlando 2015/4. szám-részlet)

Gyöngyösi János (Budapest, 1911. augusztus 28. -  ) nyugalmazott zenekari gordonkás (1929-1932.  2. honvéd gyalogezred zenekar zenekari tag, 1933-1944. Honvédzenekar, Kecskemét, 1948-1958. Honvéd Központi Zene3kar, 1958-1966. Magyar Néphadsereg Művészegyüttese Szimfonikus Zenekara - zenekari művész);

Faludi Béla (Rábcakapi, 1911. - Budapest, 1966. február 18.) karnagy, zenetanár. 1929: a kalocsai tanítóképzőben kántori, a budapesti Zeneművészeti Főiskolán Harmat Artúr tanítványaként 1933-ban egyházkarnagyi, 1935-ben pedig középiskolai énektanári oklevelet szerzett. 1927: a kalocsai érseki székesegyház orgonistája, 1931: a budapesti Jézus Szt. Szíve-templom kántora, a Szt. Család-plébániatemplom, a Mesterek és Ifjak Mária Kongregációja férfikarának alapító karnagya, 1935: az Állami Kölcsey Reálgimnázium, az angolkisasszonyok Váci u. iskolájának és tanárképző főiskolájának ének- és zenetanára;

Hamvas László (Budapest, 1911. október 4. –Budapest, 1996. augusztus 14. ) zenekari hegedűművész (Honvéd Művészegyüttes, Magyar Állami Hangversenyzenekar);

Harangozó János (Mezőtúr, 1911-?) énekművész, tanár. Énektanulmányait magánúton dr. László Gézánál, majd az Operaház ösztöndíjával dr. Székelyhidynél folytatta. 1935-től az Operaház ösztöndíjas magánénekese volt. Szerepei: Bajazzók: Beppó, Bánk bán: Ottó, Bolygó hollandi: kormányos stb. 1934-35-ben a Haris-kvartett tagja;

Jámbor László (Mende, 1911. május 18.Budapest, 1995. május 1.) magyar

http://operavilag.net/wp-content/uploads/kategoria-nelkuli/2013/03/19/5741/J%C3%A1mbor1.jpg

(operavilag.net)

operaénekes-tanár. Már gyermekként kórusban énekelt. A szépen szavaló gimnazista akkor fordult végleg az éneklés felé, mikor tanára, Bárdos Lajos felfigyelt kivételes hangi adottságaira. Az érettségi után pékmesterséget tanult, s a katonai szolgálatot követően, 1933-tól a sütőiparban dolgozott, de magánúton tovább képezte hangját Makkay Pálnál. Előéneklés útján lett az Operaház ösztöndíjasa 1937-ben. Palotay Árpád vette át képzését. 1938. június 7-én debütált az öreg pap szerepében Mozart Varázsfuvolájában. Az 1940-es évek végén Rómában Manfredo Polverosinál tanult tovább. Közel négy évtizeden át, 1974-ig volt a társulat egyik vezető énekese, később nyugdíjasként is fellépett. Elsősorban Wagner műveinek bariton szerepei álltak hozzá legközelebb; 

Kapitánffyné Katona Magdolna (Munkács 1911. március - hangversenyénekes, énektanár (1947-1976. Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, Budapest, 1976 – uo. nyugdíjas szerződéses énektanár);

Keresztes Mihály (Pereg, 1911. november 13. -) zeneszerző;

Keuler Jenőné Bajkó Éva (Kovászna, 1911. április 13.) zenetanár (1949-1966. Fővárosi Zeneiskola Szervezet - zongora- és szolfézstanár);

ifj. Kilényi Edward (Philadelphia, 1911 - ) zongoraművész, tanár. 1927-30

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/d/da/Edward_Kilenyi.jpg/330px-Edward_Kilenyi.jpg

között Dohnányi Ernő tanítványa volt Budapesten. Amerikai bemutatkozó koncertje 1941-ben volt;

Kókai Rezsőné (Budapest, 1911. március 26.) zongoraművész-tanár (1963-1965. Fővárosi Zeneiskola Szervezet-zongoratanár; 1965- Magyar Zeneművészek Szövetsége Zenei könyvtár és hangtár, Zenei Információs Központ- vezető);

 Kovács János (Tamási, 1911. február 2.) általános iskolai ének-zenetanár, kórusvezető (Nagybajom- tanító és karnagy; Tamási – tanító, ének-zene- és zongoratanár, karnagy);

Kósa Ferenc (Budapest, 1911. június 12. - Székesfehérvár, 1999. december 23.) karnagy, zenetanár. A Zeneakadémián középiskolai ének- és zenetanári oklevelet szerzett. 1935. VI. 15: Székesfehérvárott szentelték pappá. Káplán Ráckevén, 1937-41: a Zeneakadémia egyházkarnagyi tanszakán egyházzenei tanulmányokat folytat. Székesfehérvárott 1941-96: nyugdíjazásáig a székesegyház karnagya, 1941-45: a Leánynevelő Intézet lelkésze, 1944-94: az egyházmegyei kántorképző igazgatója;

Lackó Mária (Tiszaföldvár, 1911-1984) énekesnő, tanár. Budanovics Máriánál és Palotásy Árpánál magánúton tanult énekelni. 1945-ben Sergio Failoni hívására a fővárosi Operaház társulatához szegődött, Turandotként. Két évtizeden keresztül a színház egyik jelentős drámai hősnője volt (Aida, Santuzza, Senta, Tosca stb.) 1965-ben vonult vissza a színpadtól;

Lakatos Vince (Budapest, 1911. július 13.Budapest, 1970. február 2.)

http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/img/18bf.jpg

cigányprímás, tanár. Tanulmányait a Zeneművészeti Főiskolán végezte (1932), Zsolt Nándor tanítványa volt. Számos fővárosi vendéglátó ipari helyiségben játszott szórakoztató zenét, magyar nótát és klasszikus darabokat is;

 Marschall József (Soroksár 1911. július 18.) zenekari harsonaművész

(1940-1944. Budapesti Hangversenyzenekar-zenekari tag; 1944-1973.

Magyar Állami Operaház-Filharmóniai Társaság Zenekara – zenekari művész); 

Máté Áron (Budapest, 1911. szeptember 4. - ) zenekari klarinétművész, tanár

            

Máté Áron (balra) és Dittrich Tibor (Dittva Zsuzsánna gyűjteményéből)

(Magyar Rádió Szalonzenekara; MRT Szimfonikus Zenekar – alapító tag;

Matherni Géza (Diósgyőr, 1911. december 21. -) középiskolai ének- és zenetanár (MÁVAG és MÁV Szimfonikus Zenekar – hegedűs; Fráter György Gimnázium, Miskolc-tanár, ének és zenetanulmányi felügyelő; Miskolci Szénbányák Szimfonikus Zenekara – betanító karmester, korrepetitor – uo. vezető karmester is; Zrínyi Ilona Gimnázium – ének-zenetanár);

Molnár Dezső (Alsóág, 1911. május 26.) orgonista, kántor, zeneiskolai igazgató (Csönge – orgonista, kántor; Általános Iskola, Celldömölk – magyar-, történelem- és ének-zenetanár; Munkaközösségi Zeneiskola, Celldömölk – szolfézs- és gordonkatanár, igazgató; Állami Zeneiskola, Celldömölk – szolfézs- és gordonkatanár, igazgató);

Nagy Béla /C. Nagy/ (Székesfehérvár, 1911. február 16.Budapest, 1974.

https://www.antikvarium.hu/foto/c-nagy-bela-magyar-nepzene-179830-lista.jpg

május 2.) népzenetudós, pedagógus. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Siklós Albertnél zeneszerzés szakon végzett (1937). Helsinkiben a Sibelius Akadémián Martenssonnál orgonálni tanult (1938). Előadóművészi pályája véget ért, minthogy a II. világháború alatt egy bombatámadás során balkarját elveszítette. Finnországi tartózkodása alatt fordult érdeklődése az ének-pedagógia felé. Hazatérése után 1941–1943 között a kolozsvári konzervatóriumban tanított zeneelméletet, majd a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Művészeti Osztályán dolgozott (1943–46). 1946-ban az akkor megalakult Állami Zenei Gimnázium zenei tagozatának, 1954-től jogutódjának, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolának szolfézs, összhangzattan, népzene, s egy ideig zeneszerzés tanára. Emellett 1966-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ének- és zenetanárképző tagozatának megbízott tanára is volt. Elvégezte a budapesti tudományegyetemen a néprajz szakot (1948). Tanulmányozta a magyar, finnugor, afró-amerikai népzenét. Cikkeit a Magyar Zene, az Énekszó, a Parlando közölte;

Negrelli Henrik (19111993) zeneszerző;

Dr. Németh Józsefné (Szatmárnémeti, 1911. április 23. - ) zongoratanár

(Zeneoktatói Munkaközösség, Celldömölk; Állami Zeneiskola, Celldömölk; Zeneiskolai Munkacsoport, Debreceni Helyőrségi Tiszti Klub);

Perényi Sándor (Budapest, 1911. január 18.Budapest, 1987. február 22.) gordonkaművész, tanár, zenekarvezető. Zenei tanulmányait a jogi tanulmányok mellett végezte a budapesti Zeneművészeti Főiskolán 1931-ben a gordonka szakon Schiffer Adolf tanítványaként. Sokoldalúságát megmutatta a harmincas évek szalonzenekaraiban, az Ilniczky-zenekarban, de maga is vezetett ilyen – korában divatos – zenekarokat. Gordonkásként játszott a Városi (később Erkel) Színház zenekarában, több hangszeren is játszott a filmgyárban és hanglemezfelvételeken. Tagja volt a Budapesti Hangversenyzenekarnak: 1946-48-ban a Zeneművészek Szakszervezetének vezetője volt. 1948-tól különböző színházakban játszott, később a budapesti MÁV Szimfonikusok gordonkása, innen ment nyugdíjba 1976-ban. Tizenhat éven keresztül dolgozott nyári szezonban 12 tagú szalonzenekarával az NSZK különböző városaiban. Lindauban tíz évig dolgozott, a város díszpolgárává avatták;

Péter József (Budapest, 1911. szeptember 29.Bern, 1976. január 21.)

http://www.fovarosienekkar.hu/FKAimage016.jpg

(www.fovarosienekkar.hu)

kóruskarnagy és zenepedagógus. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán középiskolai énektanári, tanítóképző intézeti ének- és zenekari, valamint r. k. egyházkarnagyi oklevelet szerzett. 1931-től fővárosi iskolákban tanított, majd szakfelügyelőnek nevezték ki. 1940-től vezette a Pénzjegynyomda amatőr énekkarát, 1949–1973 között az újjáalakult Fővárosi Énekkart. 1950-től a Közoktatásügyi Minisztériumban volt nevelésügyi főelőadó 1956-tól a Pedagógiai Tudományos Intézet, 1962-től az Országos Pedagógiai Intézet ének- és zenetanári részlegének főosztályvezetőjeként dolgozott. Az 1956-ban életbe lépett ének-zenetanítási tanterv kiadványainak nagy részét, mint Ádám Jenő munkáinak társszerzője szerkesztette, majd 1963-ban az újabb tantervhez szükségessé vált hanglemezsorozat szerkesztője volt (1964–72). Nyugdíjazása után Svájcba távozott. Kórusműveket, népdalfeldolgozásokat írt;

Pető István (Budapest, 1911. június 17.Budapest, 1978. december 21.) zeneszerző, tánczenekar-vezető, tanár. A budapesti Zeneművészeti Főiskolán kapott hegedűművészi, zongoratanári diplomát; az OSZK-nál A-kategóriás zongorista, hegedűs, zenekarvezető volt. Játszott Rósz Emil zenekarában, továbbá kabarékban muzsikált. 1947-től a Magyar Rádió-Stúdió Kisegyüttesének vezetője, itt hegedűn és brácsán is játszott. 1958-ban hosszabb turnén volt a Szovjetunióban, később Brüsszelben muzsikált; 1968-69-ben az OSZK Stúdióban hegedű- és énektanár; 1971-75 között a Vasutas Szakszervezet zeneiskolájában énektanár, korrepetitor volt;

Rissay Pál (?, 1911–?, 1980. aug. 25.) operaénekes, tanár. 1938–1948 között az

http://m.cdn.blog.hu/ca/caruso/image/3_walkur_rigo-rissay-joviczky_1.jpg

Rigó Magda, Rissay Pál és Joviczky József Wagner Walkür c. zenedrámájában (caruso.blog.hu)

Operaház férfikarának tagja, 1938-ban Richard Strauss Daphnéjának egy kisebb szerepében is bemutatkozott. 1948–1960 között az Operaház magánénekese, 1960–66-ban a Szegedi Nemzeti Színház énekese volt. Különösen drámai basszus-szerepekben voltak emlékezetes alakításai. Oratóriumszólistaként is sikereket aratott. A Gördülő Opera egyik kezdeményezője volt;

Sík Olga (1911. augusztus 11.—2007) énekművész-tanár. A hazai

http://retroton.hu/wp-content/uploads/2015/08/Olgi-n%C3%A9ni-183x300.jpg<