MAGYAR ZENEMŰVÉSZ-PEDAGÓGUS
2016. ÉVI „KEREK" ÉVFORDULÓJA
Szerkeszti: Dittrichné Vajtai
Zsuzsánna és Zelinka Tamás
Az évfordulókra
vonatkozó ismertetéseink terjedelmét - néhány kivételtől eltekintve -
kizárólag a figyelemfelkeltést szolgálják, minden teljességre való törekvés
nélkül. Legfőbb cél, az EMLÉKEZTETÉS kiváló jelenlegi és egykori
kollégáink „KEREK” születésnapjára, évfordulójára!
Köszönettel
fogadjuk a további jelentősnek ítélt évfordulós információkat éppen úgy,
mint az alábbi évszámokkal kapcsolatos hiány-pótlásokat, kiegészítéseket,
korrekciókat, netán önálló írásokat! (mobil: 0620/493-7663, email: tamas.zelinka@gmail.com, név: Zelinka
Tamás).
Erre minden
bizonnyal szükség lesz, mert az interneten kívül rendelkezésre álló magyar
nyelvű lexikonok, lexikonszerű nyomtatott kiadványok is már 30-35
évesek, és a legtöbb esetben csak a születési dátumokat rögzítik… Megjegyezzük,
hogy az életmű / legfontosabb munkahelyek-városok / rövid jellemzésén,
bemutatásán túl egyéb konkrétumokra (pl. tanárok, tanulmányok helyszínei,
időpontjai, fontos szereplések, kitűntetések, stb.) a legtöbb esetben
nem vállalkozhattunk, viszont ilyen irányú kiegészítéseknek
szívesen adunk helyet az „évfordulósról” szóló külön írásokban!
510
éve született (1506)
Bakfark
Bálint (Brassó 1506. /v. 1507/ - Padova 1576. VIII.
22. )
(www.sandormester.com)
lantművész, zeneszerző. Szapolyai János
erdélyi vajda udvarában lantművész,
1540-es években Franciaországban
Tournon gróf szolgálatában állt, 1549-ben II.
Zsigmond Ágost lengyel király
udvarában muzsikus, utána német, francia
területek következtek, majd 1554-től Vilniusban dolgozott 10 évig.
1566-ban Bécsbe telepedett és 1569-ig Miksa császár és magyar király szolgálatában állt. 1570-ben János Zsigmond
udvarában muzsikált
1571-ben bekövetkezett haláláig.
Itáliába családjával együtt a pestis járvány áldozata lett;
395
éve született (1621)
Marckfelner Sámuel Kassa 1621. - Lőcse
1674.) 1647-1648. Szepesolasziban, 1649-től
Lőcsén orgonista
Művei: orgonára írt praeludiumai, fantáziái és koralelőjátékai
a Lőcsei tabulaturás kötetekben maradtak
ránk
340
éve született (1676)
Apor
Péter (Altorja, 1676. június
3. – Altorja, 1752. szeptember 22.)
(www.vkt.hu)
történetíró, főispán, királybíró.Erdély átalakulása
c. munkájában a régi erdélyi házi muzsikáról írt több feljegyzést;
305 éve született (1711)
Czinka Panna / Cinka Panna / (Sajógömör, 1711–1772) legendás cigányzenész,
Greguss Imre
Czinka Panna című festményének képeslap-reprodukciója
virtuóz hegedűs, az első mai értelemben
vett cigányprímás. Már 9 évesen olyan
tisztán hegedült, hogy a szépreményű gyermeket több gömöri
földbirtokos saját költségén Rozsnyóra
küldte, hogy ott hegedűjátékát tökéletesítsék. Elsősorban földesura,
Lányi János támogatta. Tizenkét éves
korára bámulat tárgya lett a muzsikája. fivérével, 1728-ban megalapította kis
zenekarát. Czinka Pannáé volt az első igazi
cigánybanda, amelyben két hegedűs (egyikük a prímás, a másikuk
a kontrás), egy cimbalmos és egy bőgős játszott. Az ezernyolcszázas
években gróf Fáy István és Káldy Gyula adták ki Czinka
Panna műveit (A régi magyar zene kincsei c. gyűjteményben), ezek
azonban sajnos nem eredetiek, köztük a híres Czinka Panna-nóta
sem. A legenda szerint az ő műve a Rákóczi-induló, de az is
csak a 19. század elején, jóval halála után keletkezett. Nem maradt fenn
hiteles műve. Fáy gróf egyéb tekintetben is legendateremtő volt: feltűnő
szépségű, drágakövekkel díszített ruhájú cigányasszonynak írta le Pannát,
akinek Amati-hegedűje volt.
Végakaratának megfelelően férfiruhában, kedvenc hegedűjével és
pipájával együtt temették el 1772-ben a gömöri
temetőben;
275 éve született (1741)
Dettelbach Hilár Antal (Magyaróvár 1741. május 31.
- Esztergom, 1804. október 13.)
orgonista, zeneszerző. 1761: Malackán, majd Kismartonban,
1769: Győrött, 1787: Boldogasszonyban
a rendi templom orgonistája;
Zimmermann Antal (?
, 1741 – Pozsony, 1781. október 6.) zeneszerző, tanár. 1773-ban már Pozsonyban
működött, később ugyanitt gróf Batthyány József karmestere és a dóm
orgonistája lett;
270 éve
született (1746)
Deppisch Bálint /Depisch, Valentino/ (Ausztria, 1746. - Pécs, 1782. 03. 14.)
orgonaművész, zeneszerző, karnagy. A Székesegyház orgonistája
(1769–), zenekarának karnagya;
240 éve
született (1776)
Berzsenyi
Dániel (Egyházashelye, 1776.
május 7. – Nikla, 1836. február
24.) költő, népdalgyűjtő,
gróf Brunszvik /Brunswick/ Ferenc (1776 – 1832)
kitűnő gordonkás,
Brunszvik Ferenc és felesége 1828-ban (Th.
Heinrich festménye
Beethoven
barátja és mecénása. Martonvásári
birtokukon 1800-, 1801-, 1806-ban vendégül látta a család Beethovent.
(Beethoven neki ajánlotta az „Apassionata” c. művét.) 1819-1821. között a
pesti német színház bérlője.
235 éve
született (1781)
Arnold György (Taksony, 1781. június 5.
– Szabadka,
1848. október 25.) zeneszerző, karmester,
egyházi karnagy, tanár. Nagyon fiatalon, mindössze tizenkilenc évesen, 1800. április 19-én
benyújtotta folyamodványát tanára, Pöhm Pál
ajánlásával a szabadkai Szent Teréz templom karnagyi állására. Mint a nagytemplom zenei felelőse,
nevéhez fűződik a rendszeres zenei nevelés elindítása. Majd ötven
éves szabadkai tevékenysége során egy egész kórust és zenekart nevelt ki, a
komolyzenei élet elindítója a rendkívül gyorsan fejlődő városban.
Nevéhez fűződik Szabadka első, hivatalos hangversenyének a
megszervezése, amelyet 1809-ben
mutattak be;
230 éve
született (1786)
Fáy
András (Kohány 1786. május
30. – Pest, 1864. július 26.) író,
(hu.wikipedia.org)
zeneszerző, politikus, akadémikus. Számos dalt komponált;
Ruzitska György (Bécs, 1786. február 10. – Kolozsvár, 1869. december 2.)
zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus. 1819-ben
költözött Kolozsvárra, itt Nemzeti Színháznál dolgozott, mint korrepetitor és
karmester. 1835-ben alapította a zenedét Kolozsvárt,
melynek később igazgatója lett. 1851-től az ottani katolikus
főgimnáziumban is énektanár volt;
Menner Bernát (? 1786.
– Tata,
1846. április 27.) hegedűs, tanár és zeneszerző. A
19. század
elejétől Tata
udvari és templomi zenei életének támogatója gróf Esterházy II. Miklós (1775 – 1856)
megbízta 1806.
szeptember 14-ével
a sziléziai
származású Menner Bernátot a tatai
plébániatemplom kórusának karnagyaként a zenekar újbóli megszervezésével. A
zenekar fenntartásáról (hangszerek, kották beszerzése, orgona javítása) a
zenészek és énekesek fizetéséről a gróf gondoskodott;
225
éve született (1791)
Debali Ferenc
József /de Bali, Debáli, Debally,
Debály / (Kinnen, Havasalföld,
1791. július 26. - Montevideo, 1859. január 13.) zeneszerző, karnagy,
tanár, Uruguay és Paraguay nemzeti himnuszának szerzője. Erdélyi
katonazenész családból származott, 1805: katonazenész az 51. Splényi gyalogezredben. 1820: Itáliában katonai karnagy,
majd a szárd király testőrségi zenekarának másodkarnagya. 1838:
családjával Dél-Amerikába ment. 1839: Uruguay tábori zenekarának karnagya;
részt vett az uruguayi szabadságharc több csatájában. A Cagancha
melletti ütközet után írta
La Batalla de Cagancha c. művét. 1841-48: a Casa de
Comedias színház zeneigazgatója. Francisco Acuna de Figueroa szövegére
1841-ben megírta Uruguay nemzeti himnuszának első, 1846-ban pedig második
változatát. Emlékét Montevideóban az Uruguayi M. Otthon előcsarnokában
1963. VII. 20. óta emléktábla őrzi. - Zenei hagyatéka több mint 800
átirat, 143 eredeti mű (köztük 10 szimfónia, 5 Tantum
ergo, 3 mise, 2 Magnificat, több concerto, szonáta,
szerenád, fantázia, nyitány, induló stb.);
Dömény Sándor (Békés,
1791.
november
26. – 1837 után) ügyvéd, zeneszerző, tanár. Iskoláit Debrecenben
végezte, ahol magánszorgalomból a jogot is megtanulta. 1816-ban Pestre
ment, hogy az ügyvédség mellett a zenében is kiképezze magát, melyben Malovetzky és Becker voltak mesterei; nemsokára, mint
keresett zongoraművész igen jó hírnévre tett szert. Ez időben zongora-tanulmányokat szerzett, melyeket később két kötetben
ki is adott; az 1830-as
években zeneiskolát nyitott a fővárosban, melyben Joachim, a híres
hegedűművész is tanult. 1830-ban kiadta a tőle átdolgozott református
hitfelekezeti karénekeket;
Wagner
József (1791-1858) gordonkaművész, tanár,
pesti zeneműkiadó- és kereskedő. Fiatal korában (1814) vándorolt
Magyarországra, s itt kezdetben előkelő házak zenetanára, majd a
pesti Városi Színház első csellistája volt. A gyakorló zenész-pályáról
egészségi okokból visszavonulva (1837) hangjegykereskedést nyitott. Erkel,
Egressy Béni, Thern, Rózsavölgyi, Mátray,
Doppler művei nála jelentek meg először. Üzlete 1855-ig állott fenn:
kiadványai utóbb a Rózsavölgyi és Tsda tulajdonába
mentek át;
220
éve született (1796-1861)
Apáthy János (1796-1861)
sárospataki zenetanár, Ő vezette be a református kollégiumi oktatásba a
mai hangjegyek szerinti, korszerű zened- és énektanítást (1829-51).
Tanulmányait Bécsben végezte; orgonista tanítványai országszerte keresettek
voltak. Zongorát is tanított;
215
éve született (1801)
Feigerl /Figési / Illés (1801 - )Morvaországból
származó uemesuerző, zenetanár, orgonista, hegedűs,
énekes. 1829-30. Sopronban
működött, majd Pozsonyban élt. Zongoraművei
jelentek meg;
Földváry Miklós
(Tápiószentmárton, 1801. szeptember 2. - Péteri 1837. október 1.) megyei főszolgabíró, zeneszerző. Művei: Die Goldburg in
Hedentale - 2 felv. opera, Cantate,
Nyitány, Szép a vadásznak élete – ffi kar és zongora, Caprice en Fantasie – zongora,
6 Vari-
ations sur un théme
original – zongora;
Fraimann Károly (Szilézia,
1801 - Pozsony 1843) zeneszerző, karnagy, tenorista. Pozsonyi ének- és zongoratanár (1832.), győri székesegyház orgonistája (1838-1843.), pozsonyi
Egyházi
Zeneegyesület karnagya és dómtenorista. Egyházi kompoziciókat,
áriákat, dalokat írt;
Grill
János Johann (Bécs, 1801 – Pest, 1854. előtt ?) osztrák számazású magyar zeneszerző. 1830 – 1832 között a pesti német színház énekese, 1932-1845. között
karmestere, a társulatnak írta mintegy 15 színpadi zeneművét;
Kumlik József (Bécs, 1801 - Pozsony,
1869): zenetanár, zeneszerző. 1833: a pozsonyi Egyházi Zeneegyesület
karnagya;
id. Rácz Norbert (1801-1962) Jászsági prímás. Önálló
zenekara volt, ahol később fiával együtt játszott. Szülőhelyén,
Jászapátiban van eltemetve;
210
éve született (1806)
Menner Károly (Pest, 1806 –
Eger, 1896. augusztus 25.) hegedűs, zenetanár.
1844-54
a pesti Nemzeti Színhát zenekarának tagja, 1854-től az egri káptalan
zenésze volt (1887-ben még hegedült is az együttesben) 1854-68 az egri
ciszterci gimnáziumban rajzot, közben néhány éven át az angolkisasszonyok
iskolájában rajzot és hangszeres zenét is tanított.
Köszönjük
Soóváryné Borsody Katalin,
Eger szíves kiegészítését, pontosítását ükapjának halálozási dátumáról és
helyéről, továbbá portréjának megküldését;
Mertz János Gáspár /németül: Johann Kaspar Mertz/ (Pozsony, 1806.
augusztus
17.
– Bécs, 1856. október 14.) magyar-osztrák romantikus zeneszerző,
gitárművész.
Turányi
Károly (1806-1872) zongoraművész, tanár,
zeneszerző. Mosonyi Mihály tanára, 1842-59 Aachenben volt karmester, az
ottani zeneünnepségeken került kapcsolatba Liszt Ferenccel;
205
éve született (1811)
Bognár
Ignác (Csepreg,
1811. március
18. – Budapest,
1883.
november
1.)
zeneszerző,
a Nemzeti
Színház ének-karnagya,
és a Tudor Mária című opera
szerzője. A gimnáziumot Kőszegen
és Sopronban
végezte. Ezután négy évig zongoratanító
volt a Jankovich- és Semsei-családoknál.
1833-ban mint tenorista a bécsi
udvari színháznak (Hoftheater) lett tagja, majd
1835-ben a coburg-gothai színházhoz szerződött
mint első énekes. 1839-ben a pesti
Nemzeti
Színházhoz szerződtették Nyáry Pál meghívására, egy év múlva a brünni
és innsbrucki
színházakhoz került. 1841 és 1847 között a kolozsvári színház
operarendezőjeként működött, majd 1847-ben ismét
visszaszerződtették a Nemzeti Színházhoz, mint első tenoristát;
Liszt
Ferenc (Doborján, 1811. október 22. –
Bayreuth, 1886. július 31.) Minden
A
Kossuth Kiadó sorozatának egyik kötete
idők legnagyobb zongoraművésze, neves
zeneszerző, karmester és tanár. A magyar Zeneakadémia alapító elnöke és
professzora. Rendkívüli hírnévre és elismertségre tett szert a 19. században,
virtuóz zongora játéka ámulatba ejtette közönségét. Kortársai azt mondták róla,
hogy technikailag korának a legfejlettebb zongoraművésze, sőt talán
minden idők legnagyobbja. Liszt Ferenc volt az egyetlen kortárs
művész, akinek a zenéjét Richard Wagner elismerte és hatással is volt rá.
Tartós hírnevet szerzett rendkívüli digitális képességével – billentyű játéka a
történelem legjobbja páratlan ösztönű előadóművész, zenei
fantáziája korát meghaladta. Zeneszerzőként is a XX. századi zene
előfutára volt, aki ezen a téren is utánozhatatlan módon írta be nevét a
zene történelmébe;
Merkl József (Tolna, 1811 –
Tolna, 1887) zeneszerző, tanár. Zenetanárként működik (egy ideik
magán-zeneiskolát tart fenn) Pesten a tolnai születésű Merkl
József. Színházi zenén kívül négy vonósnégyest, hegedű–zongora-szonátát,
magyaros Impromtut írt (az 1840–60-as
években);
báró Praun Zsigmond (Nagyszombat, 1811. június 1.
– Krakkó, 1830. január 5.) hegedűművész. Már 1815-ben (4 évesen) közreműködött egy
bécsi, Burgtheater-i
hangversenyen, 1816-ban és 1819-ben
Pozsonyban játszott, 1820-ban Milánóban, 1821-ben Rómában, 1824-ben
Málta szigetén, 1825-ben Párizsban, 1829-ben Lipcsében, 1929-ben Krakkóban tüdőgyulladásban hunyt el;
Schodelné Klein Rozália (Kolozsvár,
1811.
szeptember
29. – Nyáregyháza,
1854. szeptember
29.) az első nemzetközileg is jelentős magyar
opera-énekesnő, tanár. Schodel
János, aki akkor Kolozsváron
zenetanító volt, már 5 éves korától (1816)
kezdve tanította a rendkívül csengő hangú gyermeket, 15 éves korában (1826)
nőül vette és Olaszországba vitte, ahol teljesen kiképezte nemcsak az ének
művészetében, hanem a játékban is. 1829-ben Agathe szerepében (Weber:
A
bűvös vadász) debütált Pozsonyban.
Bécsben
tovább képezte magát, s ottani társulatok tagja lett évekre. Közben
Európa-szerte vendégszerepelt. 1836.
szeptember
26-án Kolozsvárott
a Nemzeti Színházban koncertet adott jótékony célra. 1837-ben a Pesti Német Színházban szerepelt, s ekkor
szerződtette az éppen nyíló (magyar) Nemzeti Színház. 1841-1842-ben nyugat-európai színházakhoz szerződött. 1843-ban újra a pesti magyar társulat tagja lett, immár pályája
végéig;
200
éve született (1816)
Füredi Mihály /Aszalkovics/
(1816-1869)
operaénekes, tanár. Énekesként különböző vándortársulatoknál
működött, majd 1842-ben visszatért Pestre. Bécsi tanulmányok után 1845-ben
szerződött a Nemzeti Színházhoz, melynek 1863-ig volt első
baritonistája. Ő volt az első Petur, Rigoletto, Luna,
Germont, Nabucco stb. Híres Figaro, Gara nádor.
Népdalokat is gyűjtött, melyeket nyomtatásban Bartalus,
Mosonyi és Bognár Ignác adott ki;
195
éve született (1821)
Bartalus István (Bálványosváralja, 1821 – Budapest, 1899. február 9. –
zenetanár, zenetörténész, népdalgyűjtő.
Kolozsvárott tanult jogot, bölcsészetet és teológiát és egyidejűleg az
ottani konzervatórium növendéke is lett. 1843-tól a zsibói
Wesselényi-házban zenei nevelő volt, 1846-tól zongoratanításból élt
Kolozsváron. 1851-ben történt Pestre költözése után néhány évig koncertezett,
majd 1852-ben Gönczy Pál nevelőintézetének
tanára lett. 1858-tól publikált. A Zenészeti Lapok
szerkesztőbizottságának tagja (1860-1863), írásait később a Budapesti
Szemle és a Koszorú közölte. 1867-ben a Kisfaludy Társaság felvette tagjai
sorába. 1875-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A magyar
zenetörténeti kutatás egyik megindítója volt, s munkássága alapvető a
magyar zenetudomány történetében. Mint népdalgyűjtő és kutató korának
legjelesebb úttörője. Számos zenetörténeti, zenepadagógiai
művet írt, és zenetörténeti forráskutatásokat is végzett. Nevezetes a
népdalgyűjteménye;
Doppler
Ferenc /Franz Doppler/ (Lemberg,
1821.
október
16. – Baden
bei Wien, 1883.
július
27.) osztrák–magyar fuvolavirtuóz és zeneszerző.
1853-ban
Atyjának,
Doppler Józsefnek volt a tanítványa. Bécsben
először 1834. december 28-án adott koncertet. Öccsével, Doppler
Károllyal az 1830-as
években települt át Pestre,
ahol előbb a német színház első fuvolásaként működött 1838 és
1845 között, majd a Nemzeti
Színház
zenekarának volt a tagja. 1858-ban a bécsi
udvari operához szerződött, mint első fuvolás, később, mint
balett igazgató, másodkarnagyi minőségben. 1865-ben a bécsi konzervatórium
fuvolatanára lett,
Mochonaky
Amália / Paksyné, Mochovszky/ (1821–1866) énekművész, tanár;
Palotásy
János /Pecsenyánszky/ (Jászberény, 1821 – Jászberény, 1878. február
3.)
Gimnáziumi tanulmányai után elkerül a városból,
1848-ban tér vissza a Jászságba, Jászapátin tölti be az aljegyzői
tisztséget. Pályáját ettől kezdve kettősség jellemzi, hiszen élete
végéig közhivatalnok, ugyanakkor muzikalitása zeneszerzésre, a zenei életben
való aktív részvételre ösztönzi. Élete legtermékenyebb időszaka a
Jászapátin töltött évek. 1861-től Jászberény lakosa, ebben az évben
változtatja meg családi nevét. Mint Jászkun kerületi levéltáros, a város
közösségének, társadalmi életének tevékeny résztvevője volt.
Szervezője, elnöke az 1860-as évek elején megalakuló Jászsági-kör, majd
Palotásy dalkör néven működő dalárdának. Palotásy Jánost a
jászberényi Fehértói temetőben helyezték örök nyugalomra. Emlékét
őrzi a város, nevét utca viseli, a róla elnevezett zeneiskola előtt
áll mellszobra;
Szuk
Lipót (1821 - 1897. április 18.)
gordonkaművész. 1873-tól három
Szuk
Lipót festmény (hora János Alajos)
(forrás: http://dka.mnm.hu/?docId=26346)
évtizeden
át a Nemzeti Színház első gordonkása,
1844-től a Nemzeti Zenede
gordonkatanára 1850-1858. a Ridley-Kohne Vonósnégyes tagja. 1853-ban a Filharmóniai társaság alapító
tagjainak egyike. Három testvére – András, Mátyás és György szintén a Nemzeti Szinház zenekarának
voltak tagjai, lánya Róza jeles
gordonkaművész.
Zerdahelyi
Ede /tévesen:
Zerdahelyi Károly; angolul:
Edward Zerdahelyi/ (Nyitraszerdahely,
1821.
– Philadelphia,
1906.
augusztus
16.) zongoraművész, honvédtiszt; az amerikai polgárháború hadnagya.
Bécsben
tanult, a zongoraművészi
pályát választotta hivatásának, Liszt
Ferenc tanítványi és baráti körébe tartozott;
190
éve született (1826)
Adler
Vincent /Adler Vince/ Győr,
1826.
április
3. – Genf,
1871.
január
4.)
zongoraművész,
zeneszerző.
Kezdetben apja, Adler
György tanította, majd sógora, aki nem más volt, mint Erkel
Ferenc. Tanulmányai befejezése után Bécsbe,
majd Párizsba
utazott. Párizsban Richard
Wagner, Hans
von Bülow, Edouard
Lalo és Ernst társasága tett rá nagy hatást. Az 1860-as
években Párizs legjobb zongoraművészei közé tartozott. Rengeteg
hangversenyt adott. A turnék után Genfben telepedett le, ahol hat évig volt a
konzervatórium tanára. Kompozíciói közül briliáns etűdjei és értékes
zongoradarabjai nevezetesek;
Grünbaum
József (1826-1900) nagykanizsai
zeneművész, zenekarvezető, zenetanár;
Hennig
Alajos (Rajka, 1826. június 31. – Pozsony,
1902. június 12. v. július 10.) egyházi
zeneszerző, iskolai énekkar-vezető, iskolai igazgató-tanár, Liszt Ferenc unokatestvére;
Ivánka
Sámuel (1826–1884) zenepedagógus,
zeneíró, 1860-tól a sárospataki főiskola tanára. Karénektan c. könyve a vasárnapi iskolák és
népegyletek célját is szolgálta;
185
éve született (1831)
Garsó
Zsigmond (Tisza-Vezseny, 1831. szeptember 17. –
Bécs, 1915. március 8.) énekes, pedagógus. Gentiluomo tanítványa volt.
1850–54-ben a Nemzeti Színház karénekese, 1855-től Aradon, majd Kasselban
énekelt. A frankfurti színház vezető énekeseként 1858-ban újra fellépett
Pesten. Később Brémában híres énektanár lett, szakkönyvei is megjelentek
1884-ben, 1889-ben és 1911-ben;
Joachim
József /Joseph Joachim / (Köpcsény,
1831.
június
28. – Berlin,
1907.
Joseph
Joachim (1853), Adolph Menzel festménye
augusztus
15.) hegedűművész,
karmester,
tanár és zeneszerző.
Sokszor őt emlegetik minden idők legjobb hegedűsének. Ötéves
korától kezdve rendszeres hegedűoktatásban részesült. Ezután Bécs
és Lipcse
következett, ahol Mendelssohn
támogatását élvezte. Mendelssohnnal együtt jutott el először Londonba,
amely várost pályafutása során sokszor meglátogatott. Itt játszotta el
1844-ben, tizenkét évesen Mendelssohn vezényletével Beethoven
akkor még újrafelfedezésre váró D-dúr
hegedűversenyét. Mendelssohn halála után Weimarba
költözött, ahol koncertmesteri
státuszba került, és itt ismerkedett meg Liszt
Ferenccel és Richard
Wagnerrel. Baráti viszonyba került Robert
és Clara
Schumann-nal, illetve Johannes
Brahmsszal, akivel rendszeresen kamarazenélt. 1866-ban
került Berlinbe,
ahol 1869-ben elvállalta az akkor alakuló Berlini Zeneakadémia igazgatója
állását, amely tisztséget egészen haláláig töltött be. Itt alapította első
együttesét, a Joachim vonósnégyest,
1869-ben.
A korban szinte páratlanul széles repertoárja Johann
Sebastian Bach műveitől az akkori kortárs zenéig terjedt.
Felix Mendelssohn is vele konzultált e-moll hegedűversenyének
komponálásakor, s Antonín
Dvořák neki írta a hegedűversenyét,
ennek ellenére Joachim sosem adta elő. Charles
Jean Baptiste Collin-Mezin francia
hangszerkészítő
által készített hegedűn játszott;
Singer
Ödön /Edmund/ (Tata,
1831.
október
14. – Stuttgart,
1912.
január
23.) hegedűművész, tanár. Zenei pályára Pesten
készült, ahol Ridley-Kohne Dávidnál (Böhm-növendék) tanult, Bécsben
pedig Böhm
Józsefnél. 1846-tól
a pesti
Királyi Városi Színház – más elnevezéssel német színház – koncertmestere lett.
A bécsi
zenekonzervatóriumban és Párizsban
tanult, s azután a pesti
Nemzeti
Színház szólistája lett. Európa-szerte nagy sikerrel hangversenyezett az
ötvenes években, főleg Lipcsében
a Gewandhausban. Weimarban
Liszt
Ferenc oldalán működött. Kora legnagyobb mestereivel találkozhatott.
1854-ben
Liszt
ajánlatára kinevezték koncertmesternek Weimarba,
ahol az udvari színházban hangversenymesterként dolgozott. 1861-től
kezdve Stuttgartban
lett a zenekonzervatórium tanára. Itt tagja volt a híres Singer-Cossmann-Bülow
triónak. Max
Seifrizzel közösen adta ki Stuttgartban
Grosse Theoretisch-Praktische
Violinschule című hegedűtankönyvét, amely a legátfogóbb
munkának számított akkoriban a modern hegedűpedagógia terén. Nem csak
komponistaként alkotott maradandót. Az általa kifejlesztett ujjgyakorlatokra
napjainkban is sokat hivatkoznak szakemberek: „A Singer-ujjgyakorlatok kiválóan fejlesztik az izomzatot, és úgy
megerősítik az ujjakat, amennyire az szükséges; a Kreutzer-etűdök
pedig nélkülözhetetlenek.”;
180
éve született (1836)
Ágai
Adolf /ered. Rosenzweig/ Jánoshalma, 1836. III.
31 – Budapest
Ágai
Adolf karikatúrája a Borszem Jankóban
1916.
IX. 21.) író, újságíró, lapszerkesztő, orvos, műkedvelő,
zeneszerző. Élclapjának,
a Borsszem Jankónak figuráit az „Egy görbe nap” c. énekes bohózatában vitte
színre.
Kapossy György /Kaposy/ (Szántó, 1836. július
17. - 1912. április 10.) kántortanító. Esztergomban kezdett tanulni. 1852:
Pécs-Szigeti külvárosban a ferences templom orgonistája. 1853:
Felsőiregen, 1854: Perkátán tanító. A tanítóképző első évét
Esztergomban, a másodikat 1857: Nagyváradon járta, ekkor a kormány megbízásából
a bukovinai Andrásfalván tanított. Nagyváradon tanítói oklevelet szerzett.
1858: Újkigyóson, Döbröközben, Ozorán, Tamásiban, majd Nakon kántortanító és
orgonista;
Marczell
Géza (Újszőny, 1836 – Baja, 1893. december 11.)
színész,
operaénekes, tanár. 1859-ben
Szabó József és Filippovits operatársulatánál kezdte pályáját. 1862-ben a Nemzeti
Színházban vendégszerepelt, majd Ressler Istvánhoz került Debrecenbe. 1872-ben
Follinusz János társulatánál játszott. 1883-ban Aradon, utána a Budai
Színkörben lépett fel, 1885-92 között ügyelő volt az Operaházban;
Preuss
Adolf (1836 - Pécs, 1908. augusztus 29.)
zongoraművész-
tanár;
Szentirmay
Elemér /Németh János/ (Horpács, 1836. november 9. – Budapest,
1908.
október 3.) zeneszerző. Az 50-es évek
elejétől foglalkozott komponálással, csárdásai, dalai egyre nagyobb
számban jelentek meg. 1865-ben biztosítási tisztviselő, Pesten telepedett
le. Ettől kezdve elsősorban népszínmű-dalbetétek komponálásával
foglalkozott. A 80-as években az Országos Daláregyesületnek volt alelnöke.
1903-ban Cinkotára vonult vissza. A 19. sz.-i csárdás és népies
műdalirodalom egyik legszínvonalasabb képviselője volt;
175
éve született (1841)
Allaga
Géza (Óbecse, 1841. március 25. – Baja, 1913. augusztus 19.)
zeneszerző,
gordonka- és
cimbalomművész, zenetanár. 1861-ben a Budai Népszínházhoz
szerződött és a
társulatnak magyar operetteket és népszínműveket komponált. 1863-tól
gordonkás a pesti Nemzeti Színház zenekarában. 1865-ben Pécsett színházi
karmester, s egyúttal a szabadkai zenede tanára és dalegyesületi karmestere.
1870-ben a bajai tanítóképző zenetanára. 1871-től ismét a pesti
Nemzeti Színház, 1884-től az Operaház zenekarának tagja. 1891-1902. a
Nemzeti Zenedében a cimbalom-tanszak tanára;
Bachrich
Zsigmond (Zsámbokrét,
1841.
január
23. – Bécs,
1913.
július
16.) hegedűművész.
A bécsi konzervatórium növendéke volt. 1851
– 1857
közt Böhrn tanította. Rövid ideig Bécsben működött, mint színházi karmester,
majd 1866-ban
Párizsba
költözött. 1869-ben
visszatért Bécsbe, ahol a Hellmesberger-féle vonósnégyes
brácsása
lett. Tizenkét évig működött ebben a kvartettban. Ezután 1899-ig
a bécsi Zeneakadémia tanára, a filharmonikusok szóló-brácsása, a Hofoper
zenekarának hangversenymestere és a Rosé vonósnégyes tagja volt;
Czapik
János (Kecskemét, 1841 – Szeged, 1884)
zenetanár, zeneszerző. Apja kántor volt, akitől zongorázni tanult,
majd tanulmányait a Nemzeti Zenedében folytatta Thern Károlynál. A zenei
oklevél megszerzése után Szegeden jó nevű tanárként működött. Ő
volt a szegedi Dalárda újjászervezője (1870), és a Belvárosi templom
orgonistája (1873). Táncokat komponált, melyek sorra megjelentek;
Gobbi
Henrik /Enrico Gobbi-Ruggieri, Gobby Henrik Alajos Béla/ Pest,
Józsefváros,
1841.
június
7. – Budapest,
Lipótváros,
1920.
március
20.) zongoraművész-tanár, zeneszerző. Tanárai között voltak Thern
Károly, Volkmann
Róbert és Dunkl
Nepomuk János, aki az általa megrendezett estélyeken és hangversenyeken szerepeltette
növendékét. 1858-ban tartotta első nyilvánosa hangversenyét a
Zeneakadémián, számtalanszor fellépett az Európa Szállóban is.
Zongoraművészi pályájánál fontosabb szerepet játszott a zenetanítás. Az
1860-as években sem javult nehéz anyagi helyzete, így továbbra is zongoraórákat
adott, többek között Acsán
a báró Prónay családnál két ízben is: 1859-ben és 1861-ben; itt születtek
első zeneművei is. Az évtized közepére összeszedett annyi pénzt, hogy
Bécsbe utazhatott egykori mesteréhez, Dunklhez. Itt találkozott Brahms-szal,
Herbeckkel, Hellmesbergerrel, valamint Anton
Rubinstejnnel is. Rubinstein és Carl
Tausig hatást gyakoroltak zongoratechnikájára. Miután visszatért Pestre,
újból komponálni és tanítani kezdett. Az egyik ekkor szerzett trióját Volkmann
Róbertnek is megmutatta, akitől zeneszerzést tanult. 1866-ban megpályázta
a Nemzeti
Zenede zongoratanári állását (melyről Thern
Károly előzőleg lemondott), azonban zsenge kora miatt nem
nyerhette azt el. Gobbi 1870-től tanított a Budai Zeneakadémián,
1877/78-tól a Zeneakadémia rendes, majd 1879 őszétől 1889-ig
rendkívüli tanáraként működött, 1888-ban helyettesítette az akkor
betegeskedő Erkel
Ferencet. Gobbi tanítványai közül öten kerültek Liszt osztályába:
Forster Stefánia, Schuk Anna, Kun Margit, Hegyei Géza és Szendy Árpád. Kun
Margit, Kelen (Kohn) Ida és Hollósy Kornélia rendszeresen adtak kétzongorás
hangversenyeket, s többnyire tanáruk, Gobbi átiratait játszották,
népszerűsítették. 911-től a Fodor
Zeneiskola tanára volt;
Goll
János (Bátaszék, 1841 – Bátaszék, 1907)
ének-zenetanár, zenepedagógus.
A
Nemzeti Zenedében Thern, Zapf és Frigler növendéke; 1865-tól polgári iskolai
énektanár volt Budapesten. 1875-től a Tánc c. folyóirat szerkesztője.
1886-ban átvette az Apollo zenemű-folyóirat szerkesztését;
Nemesmiliticsi
Allaga
Géza (Óbecse,
ma: Szerbia,
1841.
március
25. – Baja,
|
|
1913.
augusztus
19.) gordonkaművész,
cimbalomtanár,
zeneszerző.
Jelentős szerepet játszott a magyar cimbalomoktatás
elindításában. A gimnáziumot Baján
végezte; 1855-ben
kezdett gordonkázni, 1857-ben
már a bécsi
konzervatóriumon tanult, a zeneszerzéssel együtt, 1861-ig.
1865-ben
Pécsre
ment színházi karnagynak, Szigeti
Imre társulatához; s Bényei Szakállas
farkas című operettszövegét zenésítette meg. Szabadkán
az akkor új „zenede” tanára és dalegyesületi karmester volt, Bajára költözve
pedig 1870-ben
az állami tanítóképzőben lett a zene tanára. 1871-től
ismét Pesten
élt, mint a Nemzeti Színház, majd az 1884
őszén megnyílt magyar
királyi operaház zenekari tagja. 1880
óta foglalkozott a cimbalommal, melynek javítását is igényesen
előmozdította. Cimbalom-iskolát írt két részben, több zeneművet a
haladók számára; főleg neki köszönhető a hangszer nagy elterjedése. 1890-től
szerkesztette a Cimbalom
családi körben c. havi folyóiratot. A Nemzeti
Zenedében az ő számára alapított cimbalom-tanszékét 1891-ben
foglalta el;
Oláh
Károly (Szatmár,
1841
– Nagykőrös,
1900.
július
10.) zeneszerző, a nagykőrösi református tanítóképző
igazgató-tanára. 1864-ben Derecskén
lett kántor
és orgonista. Még abban az évben a nagykőrösi református képezdéhez hívták
meg zenetanárnak. Oláh Károly később az intézmény igazgató-tanára lett.
Zenepedagógiai cikkeket és leveleket írt a Zenészeti Lapokba, melynek rendes
munkatársa volt;
170
éve született (1846)
Bánfi
Sándor /ered. Deutsch/ Lovasberény 1846. X.30 -
Budapest 1890. IX. l5.) zeneszerző, zeneesztéta, újságíró, a bp.-i izraelita tanítóképző zenetanára;
Bátori
Lajos (Pest 1846 – Budapest 1920.) tanító,
zenetanár. 1864-ben fővárosi tanító lett. 1868-69-ben Prágában orgonálást
tanult. 1870-től a csurgói tanítóképzőben tanított. Egyházi
kompozíciókat, pedagógiai jellegű zongora- és orgonaműveket írt, az
elemi énekoktatás módszertanával foglalkozott;
Bauer
Lajos (1846-) orgonista, zenetanár. A
Tanítóképző mellett a Nemzeti Zenedében tanult összhangzattant (Thern és
Feiger). Diplomája megszerzése után a prágai konzervatóriumban tanult;
Apjánál,
Benza Károlynál kezdte, majd
Bécsben folytatta énektanulmányait, ahol 1865-ben debütált. A milánói Scalában
aratott sikere után Európában turnézott. 1872 elején Moszkvában és
Szentpétervárott lépett fel. 1871-ben Valentine
szerepében (Meyerbeer: Hugenották) mutatkozott be, majd leszerződött a
Nemzeti Színházhoz, amelynek vezető drámai énekesnője lett;
Erkel Sándor (Buda, 1846. január 2. - Békéscsaba, 1900. október
14.) karmester,
zeneszerző,
az operaház főzenei igazgatója, a Budapesti Filharmónia Társaság elnöke, Erkel
Ferenc negyedik fia. Apja, majd Mosonyi
Mihály tanította. Karrierjét a Nemzeti
Színházban ütősként (üstdob) kezdte, majd karvezetőként.
Folyamatosan képezte magát, főleg zongoratudását
tökéletesítette, majd cimbalmozni
is megtanult, így a Bánk
bán ősbemutatóján apja ráosztotta a hangszer kezelését. Karmesterré
1868-ban vált. 1874-ben a Nemzeti Színháznál kartanító lett. 1876-ban Richter
János távozó igazgató javaslatára nevezték ki a színház operatagozata
igazgatójának, mely tisztséget 1884-ig töltötte be. 1884-től 1886-ig az új
Operaház
igazgatóságát is vállalta, amiről később lemondott. 1898-ban Meyerbeer
Hugenották
című operája dirigálása alatt agyvérzést kapott, ezután visszavonultan
élt. Az operaházban 1900-ig dolgozott vezető karnagyként;
Erney
József (Pest, 1846. február 7. – Budapest, 1929. január 23.)
zenepedagógus. A párizsi Conservatoire növendéke volt.
1867-től a Nemzeti Zenede tanára, 1901-től igazgatója. 1875-ben
polgári iskolai énektanár lett. 1882-ben Aggházy Károllyal szerkesztette a
Harmónia c. zenei folyóiratot,
Mányik Ernesztina (1846-1867) operaénekes, tanár. Reményi Ede fedezte
fel. 1864-ben Párizsban tanult, itt Rossini is segítette. 1866-ban debütált a
Nemzeti Színház Faust előadásában;
Zsasskovszky Károly (Eger, 1846. november 1. – Eger, 1918. január 8.) egri székesegyházi
karnagy és tanítóképezdei zenetanár. Zenét Prágában Joseph Proksch
növendékeként tanult;
165
éve született (1851)
Erdélyi
Marietta (Kassa, 1851. december 22. v. 1858. június 3. – Budapest, 1928. február 4.)
operaénekes,
tanár. 1866-ban Stoll Péternél és
Salvinál tanult. Pályafutását 1875-ben Debrecenben kezdte, majd Arad, Kolozsvár
és a Nemzeti Színház színpada fellépéseinek sorrendje. Ezt követően
Lipcsébe, 1877-ben Bécsbe szerződött. A következő esztendőben
ismét Kolozsvárott működött, majd a budapesti Operaházban énekelt.
1892-ben társulatot szervezett, de ez rövid életűnek bizonyult;
11.) zeneszerző,
zenepedagógus volt Szülei akaratának megfelelően előbb mérnöki tanulmányokat
folytatott. A budapesti Zeneakadémiára
iratkozott annak megnyílása, 1875 után, s itt végzett a felsőbb
zeneszerzési osztályban. Ábrányi
Kornél és Nikolics
Sándor tanítványa volt. 1879-től haláláig Kolozsvárott
élt és a zenei élet irányítója lett. A konzervatórium igazgatója volt. Fia, Farkas
János tehetséges hegedűművész 29 évesen tüdőbajban
meghalt. Kiváló énektanár, s 1882-83-ban a kolozsvári színház karmestere is
volt. Híressé vált tanítványai voltak: Sándor
Erzsi és Székelyhidy
Ferenc. Zeneelméletre tanította Kacsóh
Pongrácot is. Népszerű zeneszerző volt, főleg operákat
és kamarazeneműveket írt. Zeneelméleti és zenepedagógiai munkássága is
jelentős volt. (A konzervatórium 1903. és 1904. évi évkönyveiben írt
cikkeket e tárgyban). „Az énekhang”
címmel 1907-ben módszertani és elméleti könyvet jelentetett meg;
Forgács
Béla /. ghymesi és gácsi / Gomba, 1851. január 24. – Keszthely, 1940.
október 6.) – zeneszerző, tanár. 1884-ben zongorával összekapcsolt
kottaíró-gépet talált fel. Más apró találmányai is voltak, pl. betű- és
számkódos zár, zsebre tehető esernyő. Az 1880-as években kezdett
behatóbban foglalkozni zenéléssel, zeneszerzői diplomát is szerzett.
Játszott orgonán és zongorán, cimbalmon és hárfán. 63 dalt szerzett: magyar
nótákat, dalokat és táncdarabokat. Dalait saját vagy más szövegírók magyar, v.
német nyelvű szövegeire, ill. költők verseire írta. Összhangzattant
is írt. Tagja volt a Zeneszerzők és Szövegírók Egyesületének;
Főkövy
Lajos (Gyöngyös, 1851. szeptember 22. – Szeged, 1900. április 9.)
zenetörténész, tanár. 1879-ben végzett Budapesten a Zeneakadémián,
utána Szegeden telepedett le, ahol magániskolát nyitott. 1888-tól a városi
zeneiskola tanára, 1890-tól zenetörténetet is tanított. Éveken át vezette a
Szegedi Híradó színházi és zenei rovatát. Állandó munkatársa volt a Zenészeti
Közlönynek. Számos kritikát és zenetörténeti tanulmányt írt;
Kerner József (Nyomja, 1851. március 18. - Debrecen, 1916.
augusztus 9.) karnagy, tanár. 1869:
színházi zenész, 1874: Sopronban orgonista és templomi karnagy, 1882: Kassán a
székesegyház karnagya, orgonistája és a Városi Zeneiskola igazgatója. 1904:
Debrecenben zenetanár;
Nádayné
Vidmár Katalin (? , 1851. – Budapest, 1935. július 28.)
énekesnő,
tanár. Tanulmányait 1867-től
a színiakadémia operaszakán végezte. Színpadi pályafutását a Nemzeti Színházban
kezdte 1872-ben, ugyanebben az évben a Carmen magyarországi bemutatóján ő
énekelte a címszerepet kiugró sikerrel. 1883 – 88 között a bécsi udvari opera
tagja volt;
160
éve született (1856)
Bürger
Zsigmond (Bécs,
1856.
február
8. – Budapest,
1908.
május
14.)
gordonkaművész,
tanár. Moser és Popper
Dávid voltak a tanárai. Elméleti tudását H. Graedenernél és Gustav
Nottebohmnál sajátította el. 1872-ben lépett fel először, egy gimnáziumi
hangverseny alkalmával. A következő évben debütált hivatalosan Bernhard
Molique gordonkaversenyével. Nagyon sokat hangversenyezett.
Kitűnő művészekkel (Henryk
Wieniawski, Patti, Alfred
Grünfeld, Ernst
Loewenbeg, Breitner, Marsik, Johannes
Wolf) járta be Ausztriát,
Magyarországot,
Német-,
Francia-,
Orosz-,
Törökországot,
Dániát
és Angliát.
Aztán leszerződött a bécsi
és müncheni
operákhoz. 1876-ban Krancsevics
Dragomirral, 1894-ben Grünfeld
Vilmossal alakított vonósnégyest. 1887-től haláláig az Operaház
első szólócsellistája.
1894-től a Nemzeti
Zenede tanára volt;
Gáthy
Zoltán / Gáty Zoltán/
(Ajka, 1856. március 5. – Pápa,
1928. július 17.) ének- és zenetanár, karnagy, zeneszerző. A Zeneakadémián
Erkel Ferenc tanítványaként szerzett diplomát. Pályáját 1890-ben a pápai
Református Nőnevelő Intézet Tanítóképzőjében kezdte. Volt
karvezető és gyakran hangversenyt adó hegedűművész. A Református
Főiskolán az 1901–1902. tanévben 83 tagból álló énekkart szervezett,
mellyel többször szerepelt. Pályája kezdetén zenetanfolyamot indított, melynek
legjobbjai alkották a 25 fős zenekart;
Hegedűs
Ferenc (Szabadka,
1856.
május
16. – Budapest,
1929.
augusztus
3.) operaénekes,
tanár. Várnay
Fábián és Csóka
Sándor társulatában kezdte pályafutását. Énekelt többek között Kassán
és Kolozsváron
is. A budapesti Operaházban
1886. szeptember 9-én mutatkozott be Bartolo doktor szerepében Rossini
A
sevillai borbély című operájában. A következő évben
szerződtették az intézményhez. Csaknem négy évtizedes pályafutás után,
1924-ben nyugalomba vonult, de még ez után is fellépett. A következő évben
az Operaház örökös tagja lett;
Herzfeld
Viktor (Pozsony, 1856. október 8. – Budapest, 1919. február 20.)
zeneszerző
és zenepedagógus. Bécsben Krenn, Riedl és J. Hellmesberger tanítványa.
1881–82-ben Linzben, 1882–83-ban Lipcsében operai karmester. 1883–85 között
Berlinben a zeneszerzés mesteriskoláján Fr. Kiel és E. A. Grell tanítványa. 1886-ban
Budapestre költözött, ahol a Hubay-Popper vonósnégyes társaság tagja (2.
hegedűs) lett (1889-ig, majd másodízben 1897–99). 1888-tól a Zeneakadémia
zeneelmélet tanára, 1908-tól a zeneszerzés tanára;
Jankó
Pál (Tata, 1856. június 2. – Konstantinápoly, 1919. március 17.) zongoraművész, akusztikus és feltaláló, tanár. Bécsben H. Schmitt és Bruckner tanítványa.
Ezen kívül technikai főiskolát végzett és a berlini egyetemen matematikát
is tanult. H. Ehrlich zongoratanítványa volt. 1882-ben új zongoraszerkezetet
talált fel (Jankó-klaviatúra), mely hat teraszszerűen egymás
Jankó
Pál klaviatúrájának rajza
fölé
helyezett és nem ugyanazon a hangon kezdődő billentyűsorból áll.
A klaviatúra nemcsak az oktáv fogását rövidíti egyötödére, hanem új
hanghatásokra is módot ad (pl. kromatikus glisszandók). Zongorájával
hangversenykörutakat tett, többen komponáltak az új hangszerre és 1905-ben
Bécsben egyesület alakult, 1906-ban a berlini Scharwenka konzervatóriumon
megkezdték a Jankó-féle klaviatúrán való játék tanítását is, komolyabb
elterjedést mégsem ért el, 1892-től Konstantinápolyban élt, mint az állami
dohányjövedék tisztviselője;
Juhász
Aladár (Pest, 1856 – Budapest,
1922. június 12.) zongoraművész,
zeneszerző, tanár. Ábrányi
Kornél, Liszt Ferenc, Volkmann Róbert tanítványa. A Budai Zeneakadémia
zeneiskolájában tanított. A Zeneakadémia tanárává – Liszt javaslata ellenére –
nem nevezték ki. Ritkán hangversenyezett, utoljára az 1911. évi centenáris
Liszt-ünnepségeken szerepelt. Mint zeneíró és filozófus is működött;
Szupper Alfréd (Rőt, 1856. március
24. - Bécs, 1943.) karnagy, tanár. - A középiskolai tanulmányainak befejezése
után tanító, majd Bécsben J. Schmidt, Fr. Krenn és Jacques Dont növendékeként egyházzenét
tanult. Rövid ideig Kőszegen orgonista és egyházi karnagy, majd a
kalksburgi jezsuita iskola zenetanára és orgonistája. 1885-1935 között Csornán
templomi karnagy is. Alapításától az Országos
Magyar Cecília Egyesület bíráló bizottsági tagja;
Máder
Rezső /Raoul/ (Pozsony, 1856. június 25. – Budapest, 1940. október 16.)
karmester,
zeneszerző, tanár. A bécsi
konzervatóriumban tanult. 1882-től a bécsi operaház korrepetitora és a
bécsi konzervatórium tanára. 1895-től a budapesti Operaház karnagya,
1901-től helyettes igazgatója, 1902-től igazgatója. 1907-től
1908-ig a Népszínház-Vígopera igazgatója, majd 1917-től 1919-ig a bécsi
Volksoper vezetője. 1921 – 25 között ismét a budapesti Operaház igazgatója
és örökös tagja;
155
éve született (1861)
Ábrányi
Emilné, Wein Margit (Lezsnyek, 1861. december. 15. – Budapest, 1948. november 28.) énekesnő
(szoprán), tanár. 1884–1899
között a bp.-i Operaház tagja, Bécsben is fellépett (1897). 1901–16-ban a
Zeneakadémia tanára. Több operai címszerep első alakítója volt Budapesten;
Bánfi
Rezső /Raimann Rezső/ (Veszprém, 1861. május 7. - Bécs, 1913. szeptember 26.)
zeneszerző, zongoraművész-tanár. Tanulmányait Veszprémben kezdte. Kilenc
éves korában Pesten zongoristaként lépett először a nyilvánosság elé.
Első zongorakompozíciója, a Füredi búcsúzó is ebből az
időből való. Balatonfüreden
csodagyerekként koncertezett a régi fürdőház előtti platánok alatt.
Esterházy Miklós gróf tatai színházának karmestere, majd Bécsben telepedett le.
1881-1908 között 15 operát írt;
Bartolucci Viktória (1861-1915) - olasz származású operaénekes.
Firenzében született, de már fiatal korában Magyarországra került. 1881-ben
debütált a pesti Nemzeti Színházban, melynek 1884-ig, a színház operarészlegének
megszűntéig volt tagja. Az Operaházban folytatta működését, egészen
1890-ig, ahol az 1899-1900-as évadban még vendégszerepelt. Énekelte mindkét
színházban az irodalom vezető szerepeit, leghíresebb alakításai Azucena,
Amneris, Carmen és Orfeusz voltak;
Kleinecke
Rudolf (1861-1940)
nagybőgőművész-tanár. A bécsi konzervatóriumban tanult
Simandlnál nagybőgőt, valamint A. Brucknernél és R. Fuchsnál
zeneszerzést. Zenei paródiákat írt zongorára és zenekarra, ezeket a Budapesti
Filharmóniai Társaság Zenekara és más együttesek mutatták be. Művei a
rádióban is elhangzottak. 1886-tól 1916-ig a budapesti Operaház, 1903-tól a
Filharmóniai Társaság Zenekarának tagja. Ez utóbbinak az 1914-1915-ös szezonban
ügyvezető elnökévé is megválasztották. Nyugdíjazása után zenei íróként
működött, és Johann Strauss életrajzát, valamint C. M. v. Weber
műveinek gyűjteményét adta ki. Nagybőgőre írt egyetlen
műve a "Magyar fantázia";
Lányi
Ernő / Langsfeld/ (Pest, 1861. július. – Szabadka, 1923. március 13.)
zeneszerző,
tanár és karmester. Négyéves korától Párizsban nevelkedett, serdülő
ifjúként a müncheni konzervatóriumban tanult. Hazatérése után az 1880-as
évektől karmester volt több vidéki városban. Már neves dalszerzőként
a budapesti Zeneakadémián is tanult, majd egy évig volt az Operánál
korrepetitor, 1889-től 1892-ig az egri főszékesegyház karnagya.
1901-től a Miskolci Városi Zeneiskola igazgatója, 1907-ben Szabadkára
költözött, ahol élete végéig egyházi karnagy, a városi zeneiskola igazgatója és
a helybeli dalárda karnagya;
Örley
Flóra (Nagyvárad, 1861—?) operett
énekes, tanár. Bár 1880-ban végezte el a SzAk-t, de már 1878–79-ben fellépett a
Nemzeti Színházban, ahol kétéves szerződést kapott. 1881-től 1887-ig
Debrecenben játszott; ezután Szeged (1887–89), Kolozsvár (1889–92), Miskolc
(1893–95) következett. 1892 telére ismét visszatért Debrecenbe. 1898 és 1905
között Somogyi Károly társulatának volt tagja. 1905-től
nyugdíjazásáig (1912) a Magyar és Király Színház szerződtette.
1922-től a Színészegyesületi iskola operett szakán tanított. Ekkor még
fellépett a Városi Színházban is;
Szilágyi
Arabella /Spiegel/ (Sárvár, 1861 – Budapest,
1918. április 27.) operaénekesnő, tanár. Bécsben Csillag Rózánál tanult, az udvari
operaházban lépett fel. 1886 – 1888 között az Operaház magánénekese majd
Boroszlóban működött. 1894 – 1895-ben ismét az Operaház tagja. Külföldön
is megbecsült énekes volt. 1898-ban vált meg a színpadtól. 1908-tól a
Fodor-zeneiskola tanára;
Szommer Endre (Pest, 1861. április 1. – Szeged?, 1936 után?)
zenetanár. A pesti Nemzeti Zenedében Gobbi Alajostól, Huber Károlytól és
Enghofer Mátyástól tanult, majd Münchenben képezte tovább magát. 1882-83: a
veszprémi székesegyház zenekarának tagja. 1884-től a szegedi Városi
Zeneiskola hegedűtanára. 1891-től a szegedi reáliskola ének- és zenetanára.
Hegedűművészként vidéki hangverseny-körutakon szerepelt;
megalapította a Szegedi Vonósnégyes Társaságot, majd a Trió Társaságot. Szegedi
dalárdák karnagya;
Takáts
Mihály (Nagybánya, 1861. szeptember 13. – Keszthely, 1913. augusztus
20.)
operaénekes, tanár. Nagyváradon volt teológus.
Bubics Zsigmond szemináriumi rektor (későbbi kassai püspök) támogatta
énekesi törekvéseit. A Nemzeti Színház ösztöndíjasa lett. A Zeneakadémián Pauli
Richard és Passy-Cornet Adél tanítványa. 1884 – 1913 közt az Operaház tagja
volt. 1894-ben Bayreuthban vendégszerepelt. Egyike volt kora nagy énekeseinek;
Waldbauer
József /Josef Waldbauer/ (1861-1920) zeneszerző, hegedűművész,
zenepedagógus,
150
éve született (1866)
Benes
Ida Paula (1866-1942) operaénekes, tanár;
Futtakyné
Pewny Irén (1866–1916) operaénekes,
tanár;
Dr.
Dalnoky Viktor /írásváltozata Dalnoki, eredeti nevén Dalnoki
Győző Emil/ (Nagyvárad,
1866.
június
20. – Budapest,
1955.
február
13.) operaénekes, tanár, rendező, fogorvos. Az orvosi pálya iránt
is vonzódva, nem tudott a kettő között dönteni, egész életében
mindkettőt párhuzamosan művelte. Színpadi pályája 1900-ban Pozsonyban
indult, a következő évben Budapestre jött, és a Nép-,
majd a Magyar
Színház művésze volt, főként operettekben szerepelt. 1902-ben
néhány hónapra a bécsi Udvari
Opera tagja lett. 1903 elején szerződtette a Magyar
Királyi Operaház, melynek szülei megnyitása óta tagjai voltak. Édesanyja
1908-ban egy olyan Nürnbergi
mesterdalnokok-előadás közben halt meg, amiben Dalnoky
Viktor Sixtus Beckmessert
alakította. Az első
világháborút – számos kitüntetést szerezve – ezredorvosként küzdötte
végig. A Tanácsköztársaság
utáni operaházi konszolidáció idején, 1919. szeptember 16-án nevezték ki
rendezőnek, egy évadra. 1928-ban nyugdíjazta énekesként a dalszínház,
ekkor a Városi
Színház főrendezője lett egészen 1930-ig. (1922 és '24 között
már rendszeresen vendégszerepelt itt.);
Hoppe
Rezső (Budapest, 1866. január 24. –
Budapest, 1927. június 4.)
polgári
iskolai igazgató. 1855: tanítói, 1888: a Paedagogiumban polgári iskolai
zenetanári oklevelet, 1889: a Zeneakad. orgona, zeneszerzés és karének
tagozatán végbizonyítványt szerzett. A budapesti Koronaőr u. (ma Kosciuszkó Tádé u.) leányiskola tanára,
1910-12: a VIII. ker. Práter u. fiú-, 1912-27: a Koronaőr u. leányiskola
igazgatója, egy ideig a női kereskedelmi szaktanfolyamok igazgatója is. 40
éven át a Budai Dalárda karnagya, utóbb tiszteletbeli karnagya.
Zeneszerzeményei: egyházi művek, férfikarok, vegyeskarok. 1901-ben
Erzsébet királyné szobrának gödöllői avatásán részt vett a Budai Dalárda a
Ganz-gyári Dalkörrel;
Kann
Malvin / Bródy Imréné / (1866—1945) operaénekes, tanár;
Kárpáth
Lajos (Budapest, 1866. április 27. – Bécs,
1936) zeneíró, tanár. Tanulmányait a magyar fővárosban végezte.
1894-től a Neues Wiener Tageblatt zenekritikusa. Művei: Siegfried
Wagner als Mensch und Künstler; Zu den Briefen Richard Wagners an eine
Putzmacherin; Richard Wagner der Schuldenmacher;
Mészáros
Imre (1866-1913) az Operaház igazgatója volt 1907. április 1. – 1913.
Mészáros
Imre fényképe a Vasárnapi
újságban. Strelisky
Lipót felvétele
január
31.) között. A Nemzeti Zenedében Huber Károly és Gobbi Alajos voltak a
hegedűtanárai. 1882-ben lett a Nemzeti Zenede tanára, 1887-től a
Budapesti Filharmónia Társaság titkára, 1889-től alelnöke;
Novacek
Ottokar Eugen (1866.
május
13. Fehértemplom
– 1900.
február
3. New
York) zeneszerző, tanár;
Pewny
Irén /Futtaky Gyuláné /(Zimony, 1866. április 17. – Budapest, 1916. december 29.) énekes,
tanár. Tanulmányait 1881-ben
Bécsben végezte. 1890 – 95-ben Hamburgban, Frankfurt am Main, München, Hannover
operaszínpadain, később New Yorkban aratott sikereket. 1895-ben hazatért
és az Operaházhoz szerződött. Később már csak koncertpódiumokon
lépett fel;
Sztankó Béla (Szolnok, 1866. április 13. - Budapest, 1939.
március 28.)
tanítóképző
intézeti tanár. Debrecenben tanult, a Budapest II. kerületi állami
tanítóképző elvégzése (1888) után 40 évig annak tanára, később
igazgatója, majd főigazgatója, az Állami Polgári Iskola Tanárképző
(Pedagógium) zenetanára, 1919: a VKM előadója. 1929: az áll.
tanítóképző intézetek ének- és zeneoktatási felügyelője és a Liszt
Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára. Tanított az énekszaktanítói és
énektanári továbbképző tanfolyamokon;
145
éve született (1871)
Berény
Henrik (Kassa, 1871- Budapest, 1932)
hegedűművész-tanár és zeneszerző, szül. Tanulmányait Bécsben
végezte Joachim alatt. A művészképző elvégzése után kezdte sikeres
turnéinak sorozatát. 1886-ban Liszt Ferenc levelével Párizsba utazott, ahol
lassan az elsők közé emelkedett. Több kamarazeneműve mellett értékes
zenés színpadi műveket is komponált. Chou-chou c. operettje, A kéz c.
pantomimje, a Thalma c. operája európai sikert aratott. Táncdarabjainak száma
felülmúlja a háromszázat;
Buttykay
Ákos /Buttykay
Ákos Jenő Győző/ (Halmi,
1871.
július
22. –
Debrecen,
1935.
október
26.) zeneszerző, zongoraművész, tanár. Thomán
István tanítványa volt, majd Weimarban
tanult B. Stavenhagennál. 1907 és 1922 között Zeneakadémián
tanított. Többnyire operetteket írt, melyek közül többet külföldön is
bemutattak. Kísérőzenét írt Madách
Imre Az ember tragédiájához, valamint Kacsóh
Pongrác János vitézét áthangszerelte az Operaház
számára;
Demény
Dezső (Budapest, 1871. január 29. – Budapest, 1937. november 9.)
egyházi karnagy
és zeneszerző, tanár. Herzfeld Viktor és Bachó István tanítványa.
1893-ban szentelték pappá. 1897-től udvari káplán Budán és gimnáziumi
tanár. 1913-tól a Szent István-bazilika karnagya. 1902-ben megalapította a
Zeneközlöny c. folyóiratot, melyet 1925-ig szerkesztett, 1926-tól a Magyar
Cecília Egyesület elnöke. 1926–28-ban a Zeneművészeti Főiskola
tanára. Elsősorban egyházi zenét szerzett;
Kemény
Rezső (Nyíregyháza, 1871. március 21. – 1945. július 7.) hegedűmű-
vész
és pedagógus. Hubay Jenő és Joachim József tanítványa. 1890-től
Königsbergben működött, mint karmester és a városi zeneiskola tanára, majd
igazgatója. Több évig tartó hangversenykörútja után 1898–1934 között a
Zeneművészeti Főiskola tanára. Sok éven át a Hubay–Popper-vonósnégyes
tagjaként lépett fel. 1918-ban önálló vonósnégyes-társaságot alapított;
Kern
Aurél (Pest, 1871. május 17. – Budapest, 1928. január 20.)
zenei író,
zenekritikus,
zeneszerző, tanár. Gimnáziumi és egyetemi tanulmányaival párhuzamosan Koessler
János tanítványaként a Zeneakadémia zeneszerzési szakát is elvégezte. 1890-től
magyar és külföldi folyóiratokban tevékeny írói munkásságot fejtett ki. 1893-tól
a Budapesti
Hírlapnál előbb, mint zenekritikus, később a zenén kívül, mint
színházi, képző- és iparművészeti cikkíró, majd 1902-től
a lap irodalmi és művészeti rovatának vezetője volt 1915-ig.
Több éven át a Berliner Börsen Courir és a Dresdner Zeitung levelezője
volt, ahol a millennium
évében számos Magyarországot ismertető cikke jelent meg. Több tanulmányát
közölte francia nyelven a Revne de Hongrie, német nyelven az Ungarische
Rundschau. Évekig munkatársa volt a Hét című folyóiratnak. 1898-ban
a Reviczky-dalok című
ciklusával elnyerte a millenniumi zenei királydíjat. Somogyi
Péterrel közösen operalibrettót írt, amely Czobor
Károly zenéjével 1896-ban
került színre az operában. 1915-ben
az Operaház igazgatójává nevezték ki. 1917-ben
megvált az Operaháztól és a Nemzeti Zenede igazgatója, majd 1922-ben
elnökigazgatója lett. Jelentős szerepe volt a Nemzeti Zenede
fellendülésében. Előadója volt az Országos Zeneművészeti Tanácsnak.
Két évig mint a Képzőművészeti Társulat titkára működött, majd 1923-ban
a Petőfi
Társaság választotta rendes tagjává. 1925-től
a rádió zenei tanácsadója volt;
Kun
Margit (Miskolc, 1871 - Bártfa, 1897)
zongoraművész-tanár. Tanulmányait a Zeneakadémián végezte. Kelen Idával és
Hollósy Kornéliával kétzongorás hangversenyeket tartott;
László
Ákos /Lőw / (Nagyenyed,
1871.
november
10. – Zürich,
1946)
hegedűművész, tanár, zeneszerző, zenei szakíró. 1873-ban
atyjával Szegedre költözött. 1888 elején, mint 17 éves fiú a német
nyelv ismerete nélkül utazott Berlinbe
és ott tartózkodása alatt megtanulta a nyelvet. 1893-tól 1897-ig a királyi
zenefőiskola növendéke volt, Emanuel
Wirthnél tanult, majd Joseph
Joachim tanítványa volt. 1898-tól egy berlini konzervatórium tanáraként
működött. Lőw családi nevét Lászlóra változtatta;
Schmitz
Róbert (1871-1934) nagybőgőművész-tanár. Bécsben
Simandl növendékeként végzett 1891-ben. Hazatérve a budapesti Operaház tagja
lett 1895-1930-ig. A Filharmóniai Társaság tagja is volt hosszú évtizedeken
keresztül. Tanítani 1910-ben kezdett el a Nemzeti Zenedében, amit 1931-ig
folytatott. Kiemelkedő tanítványa volt Tibay Zoltán;
Stephanides
Károly (Budapest, 1871. április 7. – Budapest, 1964. június 19.)
karnagy,
zeneszerző, tanár. A Markó
utcai gimn. VIII. osztályából szerződött el karnagynak. Zongorázni Major
J. Gyulától és Hans Koschiertől, zeneszerzést magánúton Vikulicstól
tanult. Egy esztendőt töltött az USA-ban, Kansas Cityben, ahol egy
zeneiskolában működött. Hazatérése után (1894) a zombor-bajai színházhoz,
majd a szegedi Városi Színházhoz (1896) szerződött. Bölöny József
intendánssága alatt (1898–1905) a Kolozsvári Nemzeti Színház karnagya. 1905-ben
került Budapestre a Népszínházhoz. 1908 őszén, Kálmán Imre kívánságára a
Vígszínház karnagya lett, ahol 18 évig működött. Közben a Városi
Színházban, az Operett Színházban és a Várszínházban is vezényelt. 1926-tól 5
éven át az Ufa Filmszínház zeneigazgatója, filmzenék szerzője és
összeállítója. A 30-as években a rádió operett előadásait vezényelte. Több
operett, daljáték és szimfonikus mű szerzője;
140
éve született (1876)
Angster
Oszkár (Pécs, 1876. 08. 01.- Budapest, 1941. 01. 26.) orgonaépítő, tanár. Az Angster
Orgonagyár orgonaépítője, 1903-tól kereskedelmi, gazdasági vezetője;
Benkepatonyai
Nagy Géza (1876-1938) zongoraművész,
zeneszerző, akadémiai és főiskolai tanár;
Bodrogi
Lajos (Szabadka, 1876), Szabadka)
egyházkarnagy, tanár. A szabadkai konzervatóriumban, a Nemzeti Zenedében és a
Főiskolán tanult. Tanárai: Ernyei, Gaál F., Koessler, Erkel Gy. 25 évig
volt a Verbőczy gimnázium énektanára és zenekarának vezetője, és
évtizedeken keresztül a krisztinavárosi plébániatemplom karnagya;
Czobor
Károly (Pozsony,
1876.
április
29. – Budapest,
1957.
szeptember
14.) zeneszerző.
Tanulmányait a Zeneakadémián végezte. Ismertségét elsősorban daljátékainak
és operettjeinek köszönheti. Karen című daljátékát (szöveg: Kern
Aurél és Somogyi Péter) 1896-ban
mutatta be az Operaház, de zenepedagógiai tevékenysége is jelentős volt.
Guttmann
Miklós (Budapest,
1876
– Auschwitz,
1944)
erdélyi zenekritikus, zeneszerző, zongoraművész, tanár. Zenei
tanulmányait Budapesten végezte Gobbi
Henriknél, Várkonyi
Bélánál és Reschofsky
Sándornál. Az 1920-as
években Nagyváradon
telepedett le. Zenekritikáit, zeneesztétikai és zenetörténeti írásait a Nagyváradi
Napló,
Zenei
Szemle
s a Nagyvárad című napilap
közölte. Dalokat és kisebb zongoradarabokat komponált, ezek nyomtatásban is
megjelentek. Előadóművészként többek között a
Waldbauer-vonósnégyessel, Tötössy Béla zenekarával, Basilides Máriával, Medgyaszay
Vilmával, Rita Marcuş-sal lépett fel. Az 1929-es Erdélyi Lexikon
említésre méltónak ítéli 3000 kötetre menő kottagyűjteményét
és zenei szakkönyvtárát. A fasiszta
terror áldozata lett;
Hatvani
Lajos (Makó, 1876 - Pápa, 1939): tanítóképző intézeti
ének-zenetanár. Koessler Jánosnál tanult zeneszerzést. Sepsiszentgyörgyön, a
tanítóképzőben tanított. 1920-ban Erdélyből kiutasítva került Pápára,
a Magyar Királyi Állami Tanítóképző Intézethez zenetanárként. Érdeme, hogy
a tanítójelöltek részére Pápán megszervezte a kántorképzést. 1927-től több
kitűnő kántortanítót nevelt. Tizenhat évi pápai tanári pályája során
szolgálatával három területen tűnt ki kortársai közül: éveken át
nagyszerű orgonaképzést nyújtott a kántori pályára is készülő
tanítójelölteknek; ő volt az egyetlen tanítóképző-intézeti tanár az
országban, aki a húszas években már relatív szolmizációs módszerrel tanított;
megalapította és vezette a Kárpát Dalkört;
Jankó
Pál (Tata,
1856.
június
2. – Konstantinápoly,
1919.
március
17.) zongoraművész, zeneszerző, tanár. Bécsben
H. Schmitt és Bruckner
(osztrák zeneszerző) tanítványa volt. Technikai főiskolán és a berlini
egyetemen matematikát is tanult. Heinrich
Ehrilch (német zongoraművész) zongoratanítványa volt.
Jankó
Pál klaviatúrájának rajza
1882-ben
új zongoraszerkezetet talált fel, mely hat teraszszerűen egymás fölé
helyezett és nem ugyanazon a hangon kezdődő billentyűsorból áll.
Reformjának előnyei abban voltak, hogy a Jankó-féle klaviatúra hat
terasz-szerűen egymás fölé épített, nem ugyanazon a hangon
kezdődő billentyűsor, mellyel a zongorajátékos egyrészt az
oktávok fogási távolságát egyötödével megszűkíthette, másrészt olyan
hanghatásokat, (kromatikus glisszandókat stb.) hozhatott létre, amelyekre a
közönséges zongorabillentyűzet elégtelen volt. Zongorájával
hangversenykörutakat tett, többen komponáltak az új hangszerre és 1905-ben
Bécsben
egyesület is alakult, 1906-ban
a berlini
Scharwenka konzervatóriumon megkezdhették a Jankó-féle klaviatúrán való játék
tanítását is;
Lavotta
Rezső /Rudolf/ (Budapest, 1876. május 1. – Budapest, 1962) karmester, zeneszerző, tanár. A
budapesti Zeneakadémián Koessler János tanítványa; később Párizsban nyolc
évig Vincent ďIndy francia zeneszerző iskolájában tanult. Hazatérése
után, 1913-tól 1919-ig a Kolozsvári Konzervatóriumot vezette, majd 1920-tól
Budapesten a Nemzeti Újság kritikusa, a Nemzeti Múzeum zenei könyvtárának
vezetője, 1944-ben igazgatója volt. Közben 1922-32-ben a Nemzeti Színház
karnagya;
Mányoki
Gusztáv (1876-1955) zeneszerző, zenetanár;
Nagy
Géza (Budapest, 1876. december 23. – Budapest, 1938. október 12.)
zongoraművész, tanár. A Zeneakadémián Szendy Árpád, Berlinben
Busoni tanítványa. 1902-től a csáktornyai, majd a kolozsvári
tanítóképző, 1906 – 36 között a Zeneakadémia tanára. Művei:
zongoraművek (Trilla gyakorlatok, Hat zongoradarab);
Pacha
Gáspár (1776
– 1811)
zeneszerző, karmester. 33 évesen lett a pesti karmester, tanár és az
operaszövegek szerzője;
Szántó
Lili (1876—?) operaénekes, tanár;
Újj
József (Tóváros, 1876. december
20. –? 1950) karnagy, tanár. A tatai piarista gimnázium tandíjmentes
növendékeként 1891-ben végzett. Zenét a Győri Tanítóképző
zenetanárától Nemcsovics Antaltól, majd a Nemzeti Zenedében tanult. 10 éves
korától a tatai piaristák, majd a váci főgimnázium templomának, később
a budapesti terézvárosi templom és a Szerviták templomának orgonistája.
Énektanár és karnagy, az 1930-as években a budapesti V. ker. Munkáskaszinó
Dalkar, a Pesterzsébeti Polgári és Munkás Dalkör, a Csepeli Weiss Manfréd gyári
Dalkör, az Újpesti Ált. Munkásdalkör, a Budapesti Könyvnyomdászok Dalköre, a MÁV Visszhang
Dalkör majd az Országos Magyar Dalos Szövetség Ill. kerületi és a Magyar Munkás
Dalos Szövetség karnagya,
135
éve született (1881)
Bartók
Béla (1881. március
25. - 1945. szeptember 26.) A 20. század egyik
VILÁGHÍRES
ZENESZERZŐK sorozat Bartók könyvét Szirányi János írta
legnagyobb
zeneszerzője, zongoraművész, népzenekutató, a közép-európai népzene
gyűjtője, a Zeneakadémia tanára. Kodály Zoltánnal együtt behatóan
foglalkozott a magyar népzenével. A parasztzene megismerésének hatására
kompozíciós stílusa is átalakult, mely immár a népzene stílusjegyeire
támaszkodott. Ennek kiteljesedése a Balázs Béla misztériumjátékára komponált
operája A kékszakállú herceg vára. 1940-ben az Egyesült Államokba emigrált és a
Harvard Egyetemen tartott előadásokat a magyar zene kérdéseiről.
1945. szeptember 26-án halt meg leukémia következtében New Yorkban. 1948-ban
posztumusz Kossuth-díjjal jutalmazták;
Braun
Paula (Budapest,
1881.
május
22. – Budapest, 1962.
április
24.) zongoraművész pedagógus. A Zeneművészeti
Főiskola zongora szakára járt, ahol Szendy
Árpád tanította, majd Edwin
Fischernél Berlinben folytatta tanulmányait. Egy ideig Szendy Árpád
asszisztenseként dolgozott. 1906-ban külföldi művészi körúton járt Durigo
Ilona énekesnővel együtt. 1920-tól 1945-ig a Fodor
Zeneiskolában, 1945-től haláláig a Zeneművészeti
Főiskolán volt zongoratanár. Szabadalmai között több zenei készülék is
szerepel (ujjtorna készülék, Berlin, 1918), kottaépítő szekrényét az 1930-as
években bemutatta Bécsben
és Párizsban
is. Egy olyan billentyűzetet is feltalált, ami hét oktáv hangterjedelemmel
bírt és gyermekalkatra, illetve kis kezekre volt szabva;
Bura
Károly (Debrecen, 1881 – Budapest., 1934. június 1.)
cigányprímás, tanár.
1898-ban
alakított önálló zenekart Nagyváradon. 1928-ban telepedett le Budapesten.
Hamarosan a Rádió és a főváros kedvelt prímásai közé tartozott. Játékát a
nemesen egyszerű, de egyszersmind bensőséges előadás jellemezte;
Durigo
Ilona /férjezett
nevén dr. Kasics Ozmánné vagy Kasicsné Durigo Ilona,
Az
1900-as években
külföldön
Ilona Durigo/ (Budapest,
1881.
május
13. – Budapest, 1943.
december
25.) énekművész és tanár, a 20. század első felében
világszerte ünnepelt dal- és oratóriuménekes.1896-ban lett a budapesti Zeneakadémia
zongoristanövendéke Szendy
Árpád osztályában. Tanárképzőt is végzett Chován
Kálmánnál. Énektanulmányait csak 1899-ben kezdte meg, 1900 és 1902
között Maleczkyné
Ellinger Jozefa tanítványa is volt az operaszakon. Hazai képzését
befejezve Bécsben
Philipp Forsténnél, Frankfurt
am Mainban Julius
Stockhausennál, végül Berlinben
Gerster
Etelkánál tanult énekelni. Az 1900-as évek kezdetétől szerepelt
pesti koncerteken. 1906-ban Braun
Paulával európai hangversenykörutat tettek. (Braun rendezte Durigo Ilona
énektechnikai feljegyzéseit.) Tanulmányai befejeztével operaénekesi pályára
lépett, de gyorsan felhagyott a színpadi szerepléssel. 1912-ben a budapesti Népoperában,
1913-ban az Operaházban
mutatkozott be. Később külföldön működött: Frankfurtban illetve Bázelban.
Legemlékezetesebb dalszínházi alakítása az Orfeusz (Gluck: Orfeusz
és Eurüdiké) volt. Volkmar
Andreae meghívására 1921-től a zürichi
konzervatóriumban tanított, egyidejűleg oratórium- és dalénekesként is
dolgozott, koncertezett Európában és Amerikában. Ebben az időszakban lett Hermann
Hesse és Othmar
Schoeck közeli barátja, akinek sok dalát mutatta be. 1938-tól a
budapesti Zeneművészeti Főiskolán tanított. Növendékei közül a
legjelesebb Zürichben Maria
Stader, itthon Sándor
Judit volt. Dalénekesként Schuberttől
a kortársakig terjedt repertoárja. 1919-ben Bartók
kíséretével mutatta be az Öt Ady-dalt.
Oratóriumokban Bachtól,
Händeltől
Mahlerig
énekelt altszólókat. Fennmaradt egy amszterdami
Máté-passió
előadás felvétele, 1939-ből;
Erdős
Richard (Budapest, 1881. május 18. – Budapest,
1912. június 10.)
Énekművész.
Zsidó árvaházban nevelkedett és már gyermekkorában templomi karénekes lett. Innen
került 1902-ben az Operaház kórusába, ahol Máder Dezső fedezte fel. Miután
zenei tanulmányait a Zeneakadémián, majd állami ösztöndíjjal Münchenben
befejezte 1904/05-ben az Operaház ösztöndíjasként szerződtette. Itt
első nagyobb szerepe A Rajna kincse Fasoltja volt, majd 1906-tól
(Sarastrója sikere után) a színház magánénekese lett (mint Ney Dávid közvetlen
utóda) 1910-ig. 1911-ben a frankfurti Operához szerződött, majd 1912.
tavaszán a Népopera (ma Erkel Színház) Wagner-ciklusán bayreuthi énekesekkel együtt
vendégszerepelt nagy sikerrel, de súlyos szívbetegsége következtében az egyik
előadáson rosszul lett és pár nap múlva elhunyt. Váratlan halála éppen
induló nemzetközi karrierjét törte derékba;
Kosáry
János (1881-1942) zeneszerző,
zongoraművész, zenepedagógus, tanítóképzői-igazgató;
Papp
Viktor (Szilágysomlyó, 1881. április 13. – Budapest, 1954. május 10.)
zenekritikus,
zenei író, tanár. Bp.-en jogot végzett.
Zenét magánúton tanult; hegedűművésznek készült, majd később
felhagyott az aktív muzsikálással és zenekritikus lett. 1919-ig a Népszava,
majd az Új Nemzedék, a Napkelet és a Budapesti Hírlap zenekritikusa, 1929 – 30
között a Muzsika c. zenei lap szerkesztője és a Rádió zenei tanácsadója.
Több népszerű zenészéletrajzot írt. Szerk. a Zenei Pantheon c. sorozatot.
Ady Endre baráti köréhez tartozott;
Pécsi
István (Budapest, 1916. március 7. – Budapest, 1984. január 22.) karmester, tanár. Tanulmányait a budapesti Nemzeti Zenedében
végezte 1940-ben, a zeneszerzést Lajtha Lászlónál, a karmesterképzőt
Ferencsik Jánosnál. 1946-80 között a budapesti MÁV Szimfonikusok karmestere,
ezzel párhuzamosan 1946-tól a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar, majd
1956-59-ben a Debreceni MÁV Filharmonikusok vezető karmestere volt.
1980-tól haláláig a Népművészeti Intézet fúvós-karnagyképzőjének
vezetője és a Zenekari Szakbizottság tagja, az Intézet fővárosi
szakfelügyelője. Ezek mellett vezette 1947-ben az Északi Járműjavító,
majd 1962-64-ben az Egyesült Izzó kórusát; 1955-1964 között a Landler Jenő
Járműjavító, 1963-71-ben a Dunakeszi Járműjavító, 1965-70-ben a Vác
Város fúvószenekarát; 1971-1980 között a Vasutas Szakszervezet Szimfonikus
Zenekarát. A Vasutas Szakszervezet Központi Zeneiskolájában karvezetést; a
Honvéd Zenei Konzervatóriumban fúvós zenekari gyakorlatot tanított;
Szamosi
Elza /Szamossy/ (Budapest,1881.
március
8. – Budapest, 1924.
július.
Szamosi
Elza 1905-ben Mimi szerepében
július
14.) operaénekes, tanár. Színésznői pályafutását Németországban
kezdte. Csak 1903-ban lépett fel először Magyarországon,
amikor megnyitották a Királyszínházat. Később a Népszínházhoz
szerződött, de 1904-ben már az Operaház
társulatának tagja. Amerikában vendégszerepelt 1906-ban, de egy évre rá
visszatért az Operaházhoz. 1917-ben végleg megvált az Operaháztól, és Bécsben
énekiskolát nyitott;
Varró
Margit /Varróné Picker Margit/ (Barcs, 1881. október 22. – Chicago,
1978.
május 15.) zenepedagógus. A budapesti
Zeneakadémián a zongora tanszakon végzett (1897). Magánúton tanított, majd a
Fodor-féle zeneiskolában (1907–08), a Zeneakadémián (1918–20). Több neves
magyar zongoraművészt tanított, a zongorajáték metodikáját alapvető
pedagógiai elvekkel gyarapította zenepedagógiai műveiben és a Zenei
Szemlében, a Crescendóban, stb. megjelent cikkeiben. 1937-ben a párizsi
nemzetközi zeneoktatói munkaértekezleten előadást tartott „A zenét
hallgató gyermek. A zenei élmény fejlődése” címmel. 1928-tól az USA-ban
élt. Chicagóban a Roosevelt Egyetemen tanított. Magánoktatói tevékenységét csak
egy évvel a halála előtt hagyta abba. – Főbb művei:
Zongoratanítás és zenei nevelés (Bp., 1921); Der lebendige Klavierunterricht
(Bonn, 1929, 1931; Hamburg-London, 1958); Designs to Music (Chicago, 1952.);
Zerkovitz
Béla (Szeged,
1882.
július
11. – Budapest,
1948.
október
23.)
műépítész,
zeneszerző, színigazgató, népszerű sanzon- és operett szerző, a
századforduló utáni magyar kuplé-
és sanzonszerzők
egyik legjelentősebb alakja. Szegeden
született, építészmérnök lett. Miközben a MÁV
alkalmazottja volt, a pesti utca divatos énekmestere lett. Műegyetemi
tanulmányai alatt írta meg első dalát, egy társas összejövetelen egy
barátja énekelte el az „Integrál Böske” című számát. Néhány nappal
később Baumann Károlyt, az orfeum
népszerű énekesét is felkereste, aki elkérte a számot tőle, hogy
műsorába illessze. A dal sikert aratott, így kezdődött Zerkovitz
pályafutása, ami alatt több mint 1000, a nevéhez fűződő sláger
született. Rajongott a színházért, évekig volt az Orfeum igazgatója (a mai Madách
Színház helyén) és a Városi színház vezetője (ma Erkel
Színház). Barátai közé nemcsak magyar, hanem híres külföldi személyek is
tartoztak, mint Grock vagy Josephine
Baker. Zenei teljesítményét elismerte szinte az egész világ, Giacomo
Puccinivel sokszor nyaralt együtt. A dalait a magyar kor legnagyobb
alakjai is énekelték: Bilicsi
Tivadar, Ajtay
Andor, Petress
Zsuzsa, Udvardy
Tibor, Kishegyi
Árpád, Zentay
Anna, Rátonyi
Róbert, Vámosi
János, stb.);
130
éve született (1886)
Albert
Erzsi (Szamosújvár, 1886. március 30. – Budapest, 1960. március 30.)
operaénekes,
tanár. Pályafutását Pozsonyban kezdte.
A János vitéz címszerepével, valamint Huszka Gül Baba c. operettjében aratta
első sikereit. A Városi Színház opera együttesének tagja volt, mint
hangverseny énekesnő is szerepelt;
Balassa
Imre / Schweiger Salamon/ (1886-1974)
zenekritikus, író, publicista, dramaturg, színházi rendező,
műfordító;
Basilides Mária (1886-1946) operaénekes, tanár. 1911-ben debütált a
Városi
Basilides
Mária, mint Gertrudis 1935
Színházban,
méghozzá a színház megnyitó előadásán, Jean Nougučs Quo vadis c.
operájának Poppea szerepében. 1915-ben szerződtette az Operaház. Ő
volt az első magyar Márfa, ő énekelte először a Székely fonó
Háziasszonyát. A magyar műveknek, Bartók és Kodály alkotásainak egyik
legjelentősebb propagátora. Haladó szellemű művész, aki
számtalan munkáselőadáson és hangversenyen lépett fel. Az Operaház örökös
tagja volt;
Goll
Aladár (Budapest, 1886 – Budapest,
1957.): zeneíró, tanár. Zongorázni és zeneelméletet édesapjától,
hegedülni a budapesti Nemzeti Zenedében Kálmán Adolftól tanult. Sajtó alá
rendezte a Tudományos Zsebkönyvtárban apja Általános zenetan és
zeneműszótár c. művének újabb kiadását. Apja halála után 1907-ben
átvette és tovább folytatta az Apolló férfikar gyűjteményes folyóirat
szerkesztését, ami a háború alatt és után szünetelt, de 1926-tól újra megjelent
negyedévenként. 1936-ig 780 férfikari szerzeményt tartalmazott, s a magyar
dalárdák gazdag tárháza volt. 1922-24-ben a Nemzeti Újságban Radnai Miklóssal a
zenei rovatot látta el; 1925-ben az Új Nemzedékbe is írt zenei cikkeket.
1906-ban megalapította (többedmagával) a Budapesti Egyetemi Énekkart, amit
néhány évig sikeresen vezetett;
Haják
Károly (Budapest 1886. augusztus 24. –
Kolozsvár, 1970. szeptember 6.) zeneszerző, karmester, tanár. 1910 -1913-ig Budapesten és Debrecenben,
később Marosvásárhelyen a Városi Konzervatóriumban hegedűtanár.
1948-tól a kolozsvári Magyar Opera brácsása, 1957-től a Kolozsvári
Filmanónia zenekarának tagja.
Művei: 2 szimfonia, Téma 9
változattal, Divertisment, Szvit
vonószenekarra, Fúvósszerenád, h-moll gordonkaverseny, 4 vonósnégyes, Vonóstrió, Zongoraötös, Fúvósötös,
Gordonka – zongoraszonáta, Hegedű- zongoraszonáta, Judith ballada, Csángó rapszódia férfi karra;
Hidassy
Sándor (1886-1973) festőművész,
zeneszerző;
Ilosvay
Mária (1886–) operaénekes, tanár;
Kovács
Sándor (? , 1886. január 26. – Budapest, 1918. február 24.)
zongorapedagógus.
Szendy Árpád és Koessler János tanítványa. Bölcsészettudományi doktor (ő
volt az első, aki Magyarországon zenetörténetből disszertált).
Berlinben Joh. Wolfnál stílustörténeti tanulmányokat is folytatott.
1910-től haláláig a Fodor-zeneiskola tanára. A legkiválóbb magyar
zongorapedagógusok egyike. Elsőnek alkalmazta a modern pszichológia
eredményeit a zenepedagógiára. A hallási képzeteket helyezte a tanítás
középpontjába. Zenetörténettel és zeneesztétikával is foglalkozott. – M.
Prolegomena a zene fejlődéstani történetéhez (Bp., 1907); Zeneesztétikai
problémák (Bp., 1911); Hogyan kellene a gyermekeket a zenébe bevezetni (Bp.,
1916); Hátrahagyott zenei írásai (Összeállította Molnár Antal, Bp., 1928);
Zeneművek, kompozíciók, átiratok, kiadványok;
László
Géza (Rácszentmiklós, 1886. március 14. – Budapest, 1955. november 12.) énekpedagógus. Budapesten Anthes György tanítványa, azon kívül
Berlinben, Milánóban (Vanzo, Sabbati és Anselmi) tanult. Ügyvédi gyakorlatot
folytatott, majd az I. világháborútól éneket tanított. Hőstenor volt, de
színpadra nem lépett. 1943-tól a Zenei Gimnáziumban tanított. Egyike volt a
legkiválóbb magyar énekpedagógusoknak, tanítványai között voltak Székely
Mihály, Rösler Endre, Palló Imre, Németh Mária, Anday Piroska;
Rácz
Aladár (Jászapáti, 1886. február 28. – Budapest, 1958. március 28.)
Rácz
Aladár tanítványai körében
cimbalomművész,
tanár. Cigányzenész családból származott. Jászberényben és Bp.-en
cigányzenekarokban játszott. Tagja volt 36. Rácz Laci zenekarának is.
1910-től Párizsban, 1914-től Svájcban magyar, majd francia
cigányzenekarokban játszott. Az I. világháború alatt Svájcban megismerkedett Ernest
Ansermet professzorral, Jaques-Dalcroze-zal, Igor Sztravinszkijjal, akik
felfigyeltek játékára, művészetének tökéletesítésére ösztönözték és a
komoly muzsika irányába terelték. Sztravinszkij cimbalmozni tanult tőle, s
komponált is erre a hangszerre. 1926-ban Lausanne-ban adta első önálló
cimbalomhangversenyét. Koncertútjai során majd egész Európát bejárta. 1927 –
35-ben Franciaországban élt, 1935-ben tért vissza Magyarországra, Budapesten
1937-ben a Nemzeti Zenede, 1938-tól haláláig a budapesti Zeneművészeti
Főiskola tanára volt, ahol számos kitűnő tanítványt nevelt. A
cimbalomjátékot ő emelte művészi színvonalra, a cimbalom általa lett
hangversenyhangszer. Barokk és preklasszikus mesterek főként csembalóra
írt műveit adta elő többnyire felesége, Yvonne Barblan zongorakíséretével;
Romagnoli
Ferenc (Bécs, 1886 – Budapest,
1970. december 25.): kürtművész, tanár. Bécsben a Hochschule für Musikon szerezte
meg oklevelét (1905), ez évben ő mutatta be Bécsben Richard Strauss I.
kürtversenyét. 1909-től 1950-ig a budapesti Operaház zenekarában játszott,
sok kürtszámmal szerepelt mind operaelőadásokon, mind a Budapesti
Filharmóniai Társaság hangversenyein. 1917–1959 között a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskolán is tanított, hosszabb ideig
tanszékvezetőként. Kiváló fúvósjátékosokat nevelt;
Sebeők
Sára (Sátoraljaújhely, 1886. április 11. – Budapest, 1952. július) operaénekes, tanár. Budapesten
Maleczkyné, Bécsben Rosa Papier
tanítványa. Egy ideig a bécsi Operaháznál működött, majd Frankfurtban
szerepelt. 1908 – 29 között a budapesti Operaház tagja, 1923-ban örökös tag
lett;
Szügyi Kálmán (1886-1942) operaénekes, tanár. 1916-ban debütált az
Operaházban;
Turai
Mihály (Szakcs, 1886. szeptember 10. – Budapest, 1978. március 15.)
karmester,
zeneszerző, tanár. 1906-1926
között vidéki városokban színházi karmester, öt évig a Pécsi Nemzeti Színház
zenekarát vezette; majd Székesfehérvárott, Nyíregyházán, Győrött és a
budai Várszínházban karmesterkedett. 1926-45 között a budapesti Nemzeti Színház
karmestere, itt különböző művek kísérőzenéjét állította össze.
1947-től a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1953-tól az Országos
Széchényi Könyvtár zeneműtárának munkatársa, az utóbbinak ő
katalogizálta teljes muzeális jellegű anyagát. Később az MTA
Bartók-archívumának munkatársa;
Zoltán
Vilmos /Zupancsics Vilmos/ Sopron, 1886. 11. 27. - Pécs,
1938. 08. 31.) gordonkaművész,
zenetanár, karmester- 1912-től a pécsi Városi Zeneiskola tanára, a Pécsi
Dalárda és a Zenekedvelők Egyesülete karmestere és a Pécsi Kamarazene
Társaság egyik alapítója;
125
éve született (1891)
Zenetanár,
nyelvész. Konzervatóriumi és városi zeneiskolai zenetanár Pécsett;
Baranyi
János (1891-1971) zongoraművész,
karmester, főiskolai tanár, zeneiskola-alapító, a szegedi Városi Színház
igazgatója;
Ferenczy
Gyula (Kolozsvár,
1891.
április
12. – Budapest,
1962.
február
13.) zeneszerző, színművész, tanár. Középiskoláit
szülővárosában végezte, egyetemi tanulmányait ugyanitt, Bécsben
és Párizsban
folytatta. A zeneirodalomban könnyűzenére
szerzett dalaival ért el sikert, Intermezzo c. balettjével a zürichi
Duncan Theaterben mutatkozott be. Erdélybe
hazatérve 1926-ban megalakította az állandó lakhelyhez nem kötött székelyföldi
színtársulatot, játékrendjén Goldoni,
Moličre
és Gorkij
is szerepelt;
Fleischer
Antal (Makó, 1891. május 30. – Budapest, 1945. október 30.)
(www.geni.com)
karmester,
tanár. Herzfeld Viktor és Kodály Zoltán tanítványa. A budapesti Népopera
korrepetitora, majd karnagya. 1915-től az Operaháznál működött Tango
Egisto mellett, mint korrepetitor, 1917–39 között karmester. 1919-től
1935-ig a Nemzeti Zenede tanára. Főként a modern zene kiváló
előadója. Nevéhez fűződik Verdi Falstaff c. operájának budapesti
bemutatója (1927);
Kardos
István (Debrecen, 1891.
július
6. – Budapest, 1975.
február
28.) zeneszerző, tanár;
Keresztes
Károly (Lécfalva,
1891.
június
20. – Gyergyószentmiklós,
1944.
szeptember
9.) zeneszerző, lapszerkesztő. Felsőfokú jogi
tanulmányait Debrecenben
és budapesti
Zeneakadémia
magántanulója volt, zeneszerzésben Toldy
László irányította. Szolgabíró, majd ügyvéd Sepsiszentgyörgyön,
az OMP
megyei főtitkára, egy ideig a Székely
Nép c. lap felelős szerkesztője (1920–22). Írásai itt s a Keleti
Újságban jelentek meg. A hangszeres irodalom s a zenés színpad
foglalkoztatta. Már 1916-ban hegedűfantáziája jelent meg Lipcsében
(Frühling im Kriege).
Kapcsolatba került Bartókkal
és Kodállyal,
hatásuk alatt a székely
népzene
motívumanyagát hasznosította hagyományos keretek között. Kodály számára háromszéki
népdalokat gyűjtött, megrendezte Sepsiszentgyörgyön Bartók Béla 1927.
március
2-i hangversenyét a Székely
Nemzeti Múzeumban. Előadóművészként Giovanni
Battista Viotti, Bach,
Händel,
Mozart,
Beethoven,
Mendelssohn,
Hubay
Jenő műveit népszerűsítette Sepsiszentgyörgyön,
Gyergyószentmiklóson;
Kornstein
Egon Ferenc (Nagyszalonta, 1891. május 22. – Párizs, 1987. december 3.)
hegedű- és
brácsaművész, zenetudós,
tanár. A budapesti Zeneakadémián
Hubay Jenő növendéke volt, 1911-ben diplomázott. Évekig a Waldbauer-Kerpely
vonósnégyes brácsása. 1923-ban az USA-ban telepedett le, 1947-ben a New York
Universityn kapott tudományos fokozatot. Zenetörténetet tanított 1961-ig.
1961-től 1971-ig a Mannes College of Music zenei könyvtárosa volt.
Zenetörténészként főleg a XVI. sz. végi velencei zenét tanulmányozta, és
zenetudományi cikkeket írt amerikai szaklapokba (Egon F. Kenton néven);
Kardos
István (Debrecen,
1891. június 6. – Budapest, 1975. december 22.) zeneszerző, karmester, pedagógus. 1913-ban Herzfeld
Viktor növendékeként szerzett zeneszerzői diplomát a Zeneakadémián, közben
jogot is végzett. Mint színházi karmester Budapesten, Debrecenben és Bernben;
mint rádió-, film- és hanglemez felvétel karmester Berlinben dolgozott.
1913-tól hangversenyek zongorakísérője hazánkban és külföldön. A Fodor
Zeneiskolában tanított. 1945 után a Textil Szakszervezet Kulturális
Bizottságában dolgozott. A Magyar Zeneművészek Szakszervezetének tagozati
alelnöke volt. 1949–1957 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti
Főiskolán tanított. 1952–1963 között a Színművészeti Főiskolán
is oktatott;
Keresztes
Károly (Lécfalva,
1891.
június
20. – Gyergyószentmiklós,
1944.
szeptember
9.) zeneszerző, tanér, lapszerkesztő. A budapesti
Zeneakadémia
magántanulója volt, zeneszerzésben Toldy
László irányította. Szolgabíró, majd ügyvéd Sepsiszentgyörgyön,
az OMP
megyei főtitkára, egy ideig a Székely
Nép c. lap felelős szerkesztője (1920–22). Írásai itt s a Keleti
Újságban jelentek meg. A hangszeres irodalom s a zenés színpad
foglalkoztatta. Már 1916-ban hegedűfantáziája jelent meg Lipcsében
(Frühling
im Kriege).
Kapcsolatba került Bartókkal
és Kodállyal,
hatásuk alatt a székely
népzene
motívumanyagát hasznosította hagyományos keretek között. Kodály számára háromszéki
népdalokat gyűjtött, megrendezte Sepsiszentgyörgyön Bartók Béla 1927.
március
2-i hangversenyét a Székely
Nemzeti Múzeumban. Előadóművészként Giovanni
Battista Viotti, Bach,
Händel,
Mozart,
Beethoven,
Mendelssohn,
Hubay
Jenő műveit népszerűsítette Sepsiszentgyörgyön,
Gyergyószentmiklóson;
Lengyel
László Béla (Pécs,
1891.
február
6. – Marosvásárhely,
1957.
december
12.) zeneszerző, tanár. Pályáját tanítóként kezdte, feljáró
hallgatóként Kacsóh
Pongrác tanítványa volt a budapesti Zeneművészeti
Főiskolán. Mint hadifogoly
került Brassóba
(1919), ahol a brassói Magyar
Dalárda (1925), majd a Törekvés munkásdalárda (1926) karnagya lett.
Utoljára a marosvásárhelyi Magyar Népi Együttes kórusát vezette;
Melles
Béla (Baja, 1891. június 26. – Budapest, 1939. február 4.)
hegedűművész, tanár. Mérnöknek készült, majd zenei pályára
lépett. Grünfeld Vilmos, majd hadifogsága idején Szentpétervárott Auer Lipót és
Glazunov tanítványa. 1922-ben vonósnégyes-társaságot alakított, mellyel sikeres
külföldi hangversenykörutakat tett. Az Operaház tagja (hangversenymester) volt.
1936-tól a Zeneművészeti Főiskola tanára. Az állástalan zenészek
szimfonikus zenekarának szervezője és karnagya;
Palló
Imre (Mátisfalva,
1891.
október
23. – Budapest,
1978.
január
25.)
Németh
Amadé könyvének borítója
operaénekes
(bariton).
1910-ben Kolozsvárott
érettségizett. Egy éves megszakítás után tanulmányait Budapesten, a Zeneakadémián
folytatta 1911-1916 között. Rövid ideig katona volt, majd az Operaház
szerződtette és (1917-től) egészen haláláig tagja volt. Munkája
mellett a jogi diplomát is megszerezte. Kodály
Zoltán a magyar népdalok mesterdalnokának nevezte. Az Operaház
igazgatója volt 1957-től 1959-ig;
Petz Hubert (Leánycsók, 1891 -) főkántor, karnagy, tanár. A
pécsi papi tanítóképzőben tanítói és kántor oklevelet szerzett, majd a
szekszárdi gimnázium énektanára lett. A szekszárdi r.k. belvárosi
plébániatemplom 120 tagú vegyeskarának vezetője;
Pilinszky
Géza (? , 1891
– Ny–Berlin, 1970,
szept.): brácsaművész,
operaénekes, zeneszerző,
tanár. A budapesti
Zeneakadémián tanult, Szerémi Gusztáv, majd Anthes György tanítványa. A Magyar
Állami Operaház (1920–27), a Városi Színház tagja volt (1928). 1928-tól
Németországban, előbb Berlinben, majd az elbingi Stadttheaterben
hőstenorszerepeket énekelt, 1930-ban részt vett A. Toscanini vezénylete
mellett a Bayreuthi Ünnepi Játékokon. Ezt követően főként
brácsaművészként lépett fel, 1937-től a berlini Metropol Theather
szólóbrácsása. Az 1950-es évek elejétől ének- és zenepedagógus volt.
Néhány zenekari művet is komponált;
Retkes
Attila
(Zeneakadémia
honlapja)
Sándor
Jenő (Székelykeresztúr, 1891. június 30. – Budapest, 1978. december 30.) zeneszerző, tanár. Gyermekkorában tanult meg hegedülni; 15 éves
korában diákzenekart alakított. Kolozsvárott jogi doktorrá avatták 1913-ban. A
20-as évek elején keletkeztek első nótái, a Halványsárga rózsát bokrétába
szedtem országos sikert aratott. 1920-tól hegedült, népi zenekarokat alakított,
zeneszerzői működésében a nóta játszotta a főszerepet;
Sebestyén
Sándor (Szeged, 1891. november 10. – Budapest, 1962. február 10.)
gordonkaművész,
zenepedagógus. Budapesten
Schiffer Adolf, Berlinben Földesy Arnold tanítványa volt. Emellett tanári
diplomát és 1914-ben bölcsészdoktorátust szerzett A primitív népek zenéje c.
disszertációjával. Az I. világháború alatt a Nemzeti Zenede tanára. 1921-ben
Svédországba távozott, ahol mint koncertező gordonkaművész és mint
tanár működött, 1921 – 25-ben a göteborgi színház szólógordonkása volt.
1926 után Budapesten a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolában tanított,
ugyanakkor a Székesfővárosi Zenekarnak volt tagja. 1945 után a
MÁV-szimfonikusok szólógordonkása lett, mint pedagógus haláláig a Bartók Béla
Zeneművészeti Szakiskolában működött. 1948-ban megszervezte és
haláláig vezette a Vasutas Szakszervezet zeneiskoláját. – F. m. A primitív
népek zenéje (Bp., 1914); A gordonkajáték technikája és tanítsanak módszere,
(Bp., 1917); Vonós hangszerek tanításának akusztikus megalapozása, (Bp., 1923);
A gordonkajáték technikájának elemzése (Bp., 1936); Hamis megfigyelések és
tévedések a vonós hangszerjáték technikájában és tanításában (Bp., 1937);
Gordonkametodikai jegyzetek (Bp., 1956);
Szenkár
Jenő (Budapest, 1891. április 9. – Düsseldorf, 1977. március 25.)
(lfze.hu)
karmester,
tanár. A budapesti Zeneművészeti Főiskolán zeneszerzést tanult
Koessler Jánosnál, majd Herzfeld Viktornál. 1911-ben egy évadra az Operaházhoz
szerződött korrepetitorként, de már a következő évadtól kezdve élete
végéig külföldön vállalt szerződést. Ez alól csak az 1913-1915 közötti két
év volt kivétel, amikor – egy évadnyi prágai működés után – a budapesti
Népopera (ma: Erkel Színház) karnagya volt. Ezután Salzburgban, később
Altenburgban volt karmester. 1920-ban három évadra a Frankfurti Operához került,
majd egy évadon át Berlinben a Volksoper igazgatója volt. 1924-től Kölnben
vezető karnagy. Ott mutatta be 1926. november 27-én Bartók Csodálatos
Mandarin c. táncjátékát és Kodály Háry János c. daljátékát. 1934-1939 között
Moszkvában a Filharmonikusok vezető karnagyaként működött, és a
Moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban vezénylést tanított. 1939-1949 között
Rio de Janeiró-ban vállalt szerződést, de közben New York-ban a
Metropolitanben is vezényelt. 1950-ben visszatért Európába. Két évadon át
Mannheimben és Kölnben működött, majd 1952-től nyerte el utolsó
állandó szerződését a Düsseldorfi Színháznál. 1958-ban az ő
hangversenye vált a Bp.-i Zenei Hetek egyik legnevezetesebb eseményévé.
1963-ban és 1964-ben vezényelt utoljára Budapesten, mindkét alkalommal a Magyar
Állami Operaházban. Zeneszerzőként is tevékenykedett: szimfonikus és
kamaraművek mellett dalokat és zongoraműveket írt;
Temesváry
János (Szamosújvár, 1891. december 12. – Budapest, 1964.
Bartók
Béla, Kodály Zoltán és a Waldbauer-Kerpely vonósnégyes (balról jobbra: Kerpely
Jenő, Waldbauer Imre, Molnár Antal és Temesváry János) (A kép forrása:
maimanohaz.blog.hu)
november
8.) hegedűművész, tanár.
Hegedűtanulmányait a Zeneakadémián Hubay Jenőnél végezte. Tagja lett
az 1909-ben megalakult Waldbauer – Kerpely-vonósnégyesnek, 1940-ig játszott az
együttesben. Mint hegedűtanár 1911- től a Fodor-zeneiskolában,
1914-től a Nemzeti Zenedében működött. 1922 – 35 között a Postás
Zeneiskola. igazgatója, ezután a Zeneművészeti Főiskolára került,
amelynek 1959-ig volt tanára. 1927-től nyugalomba vonulásáig (1960) az
Operaház zenekarának szólóbrácsása volt. 1927 – 44 között a Magyar
Zeneszövetség alelnöke. 1945-ben Vasvári Istvánnal együtt megszervezte a
Hivatásos Zenészek Szakszervezetét, amelynek 1952-ig elnöke volt;
120
éve született (1896)
Ádám
Jenő (Szigetszentmiklós, 1896. december 13. – Budapest, 1982. május
15.)
zeneszerző, karnagy, egyetemi tanár. Az I. világháború
hadifoglyaként ének- és zenekart szervezett és azzal műsoros
előadásokat tartott egész Szibériában. Hazatérve 1921-től 1925-g a
budapesti Zeneakadémián Kodály Zoltán növendéke (zeneszerzés), 1933-ban Felix
Weingartnernél karmesterképzőt is végzett. Fővárosi iskolákban
tanított. 1929-től 1959-ig (nyugdíjazásáig) a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskola tanára, ahol szolfézst, népzenét,
kamaraéneket, módszertant, dalirodalmat tanított; az operatanszak, majd az
ének-főtanszak vezetője volt. A Zeneművészeti Főiskola
énekkarával nagysikerű előadásokat tartott. Nem csak élőszóval,
de írásaival is nevelt. Kodály biztatására kidolgozta a későbbi „Kodály
módszer” néven ismert ének-zeneoktatás alapjait feltáró Módszeres énektanítás a
relatív szolmizáció alapján c. pedagógiai művét, valamint Szó–Mi címmel az
általános iskolák énektanításának tankönyvét. Zeneszerzői munkásságának
jelentős része a m. népzenéhez kapcsolódott;
Ágoston
Imre (Nemesdéd, 1896 - ?) tanító, karnagy. Tanítói és
kántori oklevelet nyert. 1923 után a sümegi plébániatemplom kántora és
karnagya. Alapította és vezette az egyházi vegyeskart, amely 1927-ben,
Keszthelyen első díjat nyert. Karnagya volt a város Ének és
Zeneegyletének, valamint a Levente Zenekarnak is;
Bárdos
Alice (Budapest, 1896 - Auschwitz, 1944)
hegedűművész-tanár.
A
budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Hubay Jenő
tanítványa, Szombathelyen élt. Kamarapartnerei között említhetjük többek között
a Waldbauer-Kerpely vonósnégyest, Bartók Bélát, Fischer Annie-t, Weiner
Lászlót. Fellépési lehetőségei élete végén már csak a javarészt zsidó
zenészekből álló szombathelyi Collegium Musicum és a budapesti OMIKE
hangversenyekre korlátozódott. Életéről, művészetéről valamint a
Collegium Musicum történetéről Gál József írt könyvet;
Beder
Sándor (1896-1946) zeneszerző, tanár;
Bihari
Teréz (Budapest, 1896 - ?) budapesti zenetanár. 1944. november 15-én
elhurcolták, eltűnt;
Ember
Nándor (Budapest, 1896 –?, 1946) zongoraművész, tanár. Laub István tanítványa. Hosszabb időn
át Madridban élt, ahol a spanyol zenei élet számottevő reprezentánsa volt.
1935-től 1944-ig a budapesti Zeneművészeti Főiskola tanára;
Hir
Sári (1896-1978) zongoraművész,
zenepedagógus;
Komjáti
Károly (Budapest, 1896. március 8. – Budapest, 1953. július 3.)
zeneszerző,
karmester. 10 éves korában nyert
felvételt a Zeneakadémia zongoraszakára, ahol Nagy Géza, Szendy Árpád, ill.
Hegyi Emánuel, később a zeneszerzési főtanszakon Weiner Leó és Kodály
Zoltán tanítványa. Tanulmányait a háború után Berlinben fejezte be. 1922–23-ban
a berlini Staatsoper korrepetitora, 1925-től a Vidám Színpad, 1926-tól a
nagyváradi Szigligeti Színház, 1927-től a kolozsvári Magyar Színház
karmestere. 1930-ban Budapesten, 1932–34 között Ausztriában és Németországban
dirigált. 1934-től a budapesti Király Színház
karmestere. 1936-tól 1942-ig a Pódium Kabaré zenei vezetője, majd
karmestere. 1943 –44-ben a Kamara Varieté karmestere. 1944-ben deportálták.
1945-től a Pódium Kabaré karmestere és zenei vezetője, majd 1949 után
zeneiskolai tanár;
Mádai
Istvánné Präger Gizella (Budapest, 1896.
április 23. – 1944) budapesti zongoratanárnő. Budapestről deportálták
1944 novemberében. Eltűnt;
Mihalik
Kálmán (Oravicabánya,
1896.
február
21. – Szeged,
1922.
szeptember
6.) orvos,
zeneszerző,
tanár. 1918-ban
a kolozsvári egyetemmel együtt előbb Budapestre,
majd 1920-ban
Szegedre
került. Kutatóorvos lett az egyetemen, és tanársegédként dolgozott Reinbold
professzor mellett. Mindössze 26 éves volt, amikor tífuszban
meghalt. Szegeden írta 1921-ben
– Csanády
György szövegére – a Székely
himnusz (Erdélyi himnusz) zenéjét. Több forrás állítja, hogy a dalt 1922-ben
énekelték először egy SzEFHE-közgyűlésen.
A dal Erdély
székely-magyar lakosságának második himnuszává vált. A szegedi Erdélyi Kör 1991-ben
Mihalik Kálmán Alapítványt hozott létre tehetséges erdélyi fiatalok
támogatására;
Nagy
Izabella (Győr, 1896. július 17. – Budapest,
1960. január 31.) énekesnő, tanár. Noseda Károly és Rékai Nándor tanítványa. 1921-ben
a Budai Színkörben lépett először színpadra Finum Rózsi (Tóth Ede: A falu rossza)
szerepében. A Vígszínházhoz szerződött, 1922-ben az Operaház tagja lett,
ahol a Carmen (Bizet) címszerepében mutatkozott be, 1925-től a Nemzeti
Színháznak is tagja volt. 1930.-tól mint vendég szerepelt a két utóbbi
színházban. Sikerrel alakította népszínművek női főszerepeit is;
deésfalvi
Pataky Kálmán (Alsólendva,
1896.
november
14. – Los
Angeles,
1964.
február
29.) operaénekes-tanár. Gábor
József Andrássy
úti énekiskolájában tanult énekelni. melyet 1921-ben
a budapesti Operaház
szerződtette. Egyedülálló képességeire külföldön is felfigyeltek, így 1926-ban
a bécsi
operaház szerződtette. Világhírének csúcsán, 1936-ban
a Salzburgi Ünnepi Játékokon
Florestant (Beethoven:
Fidelio)
énekelte Toscanini
vezényletével. 1946-ban
a tengerentúlra ment, egy ideig Buenos
Airesben élt, később visszavonult az énekesi pályától és Chilében,
végül Kaliforniában
telepedett le;
Pártos
Jenő (Budapest,
1896.
május
26. – Budapest, 1963.
szeptember
1.) író,
dalszövegíró,
zeneszerző., tanár. Számos műfajban dolgozott a 20. században. Írt
operettet, táncdalt, magyar nótát, leginkább szövegíróként, de néha zenét is
komponált. Népszerű budapesti szerző volt. Szerzőként az orfeumi
kupléktól a tangókon; angol és orosz fordításokon át az ötvenes évek sematikus
művészetéig mindenhol megtalálta a helyét.
Sándor
Árpád (Budapest, 1896. június 5. – Budapest, 1972. február 10)
zongoraművész,
kamaramuzsikus. Tanulmányait a
budapesti Zeneakadémián Bartók Bélánál és Kodály Zoltánnál végezte (1914). Nem
sokkal később az USA-ban járt hangversenykörúton. 1917-ben szerkesztette a
Szimfónia c. zenei folyóiratot. 1922-ben Berlinben telepedett le, a fasizmus
uralomra jutásáig a Berliner Tageblatt zenekritikusa volt. 1933-ban ismét az
USA-ba ment, ahol mint kamaramuzsikus és zongorakísérő működött.
Partnere volt Jascha Heifetznek, Lily Ponsnak és más híres művészeknek.
Élete utolsó éveit teljes visszavonultságban Budapesten töltötte;
Sáray
Elemér, ifj. (Nyíregyháza, 1896. június 17. – Budapest, 1982. október 9.)
prímás,
zenekarvezető. Zenei
tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte Gobbi
Alajos (hegedű) tanítványaként. Saját zenekarával bejárta egész
Magyarországot;
Szekeres
Ferenc (Budapest, 1896. április 9. – Toulouse, Franciaország, 1960. március 26.) orgonaművész-tanár. Az édesanyja által 1905-ben alapított zeneiskola
vezetését kb. 1918-ban vette át és tovább fejlesztette. Benne Európában elsőként
létesített jazz-tanszakot. A kis jazz-együttest propagálta (zongora,
nagybőgő, hegedű, gitár). Az iskolája 1941 táján szűnt meg.
1939-től Franciaországban élt;
ifj.
Toronyi Gyula (1896-1966) operaénekes, tanár. A Nemzeti Zenedében
és a
Fényképes
levelezőlap ifj. Toronyi Gyula saját kezű ajánlásával és aláírásával (axioart.com)
Zeneművészeti
Főiskolán Miolnár Imrénél tanult. 1929-ben debütált az Operaházban, a
Mesterdalnokok Moserjeként. Kitűnő comprimario-tenor volt;
Vannay János (Arad, 1896. szeptember 6. – Zalaegerszeg, 1967.
november 28.)
(holmi.nagykar.hu)
zenetanári
oklevelet szerzett. 1919–: magán oktatással foglalkozott 1926–: a nagykanizsai
zeneiskola igazgatója, a Nagykanizsai Szimfonikus Zenekar karnagya. Az 1930-a
években az Országos Zenepedagógiai Egyesület igazgatója, az Országos Magyar
Dalosszövetség 14. „kerületi karnagya” és művészeti bizottság elnöke, a
Zala-megyei Népművelési Bizottság 3 éves karnagyképző tanfolyamának
vezetője. A Nagykanizsai Szimfonikus Zenekar és a Városi Nőikar
karnagya. Szólistaként és kísérőként hangversenyezett. Az 1950-es években
Zalaegerszegen telepedett le, a Zalaegerszegi Állami Zeneiskola helyettes
igazgatójaként nyugdíjazták;
115
éve született (1901)
Ambrus
Géza (Halmágy,
1901.
május
16. – Nagyvárad,
1970.
augusztus
15.) tanító, népművelő, tanár. zeneszerző. 1921-ben
szerzett tanítói oklevelet Nagyenyeden.
Tanított Mezőbándon,
Pókán,
Csernátfaluban,
Marosludason.
1929-től kezdve Nagyváradon;
Andrády
Árpád (Pesterzsébet, 1901. november 12. -)
hegedűművész-tanár. 1919-től különböző szalon- és
színházi zenekarokban, 1951-1956. Békéscsabai Jókai Színház, 1956-tól
Békéscsaba Állami Zeneiskola,
hegedűtanár, 1956-1973. a Békési Városi Szimfonikus Zenekar koncert-
mestere;
Báthy
Anna/ Stampf Anette/ (Beregszász, 1901. június
13. – Budapest, 1962.
május
14.) operaénekes, tanár. A Zeneművészeti Főiskolán Maleczki Bianka
tanítványa volt. Az évzáró növendék-előadáson Verdi Aida című
operájából a címszereplő Nílus-parti jelenetét énekelte. 1927-től a
budapesti Városi Színházban énekelt, majd 1929-ben az operaház
szerződtette. 1929. december 30-án mutatkozott be Verdi Álarcosbáljának
Amélia szerepében. A korabeli sajtó elragadtatással írt debütálásáról. Báthy
Anna több mint harminc éven át volt a Magyar Operaház legrangosabb
énekesnője, 1955-ben a társulat örökös tagjává választották;
Berend
Endre (Keszthely, 1901. ? – ?) hegedűművész, tanár, karnagy.
Elvégezte a Zeneművészeti Főiskolát, ahol Hubay Jenő tanítványa
volt. 1920–26 között a Városi Színház első hangversenymestereként, 1926–30
között Norvégiában, a bergeni rádió zenei vezetőjeként és karmestereként
dolgozott;
Böhm Endre (1901-1952)
operaénekes, tanár. Rostockban debütált 1932-ben, mint Don Juan. Kibontakozó
világkarrierjét akadályozta meg tragikus halála: Zürichben Bolygó hollandiként
a süllyesztőbe zuhant;
Domokos
Pál Péter /Írói
álnevei Gernyeszeghy Ádám illetve Páldeák
Áron/ (Csíkvárdotfalva,
1901.
június
28. – Budapest,
1992.
február
19.) tanár, történész, néprajzkutató.
A csíksomlyói tanítóképzőbe járt, amit az 1916-os
román betörés miatt egy időre meg kellett szakítania, Debrecenben
végzett egy évet, majd később otthon fejezte be tanulmányait. A csíkkarcfalvi
tanítóskodás után Krajovában
a román hadsereg katonája. Ez időtáj határozta el, hogy az elszakadt
magyarságért tennie kell, így beiratkozott a budapesti Tanárképző
Főiskolára, ahol matematika,
fizika,
kémia,
és ének-zene
szakon végzett. Tanulmányai után 1926-ban
hazatért, és előbb Vulkánban
tanított, majd Csíkszeredában
kapott állást a tanítóképzőben. Ő szervezte meg először
Csíksomlyón Ezer
Székely Leány Napja néven a ma is élő rendezvényt. Három év
után felmondtak neki, mert Magyarországon szerzett diplomáját a román állam nem
fogadta el. Ebben az időben olvasott Bartók
és Kodály
népdalgyűjtő útjairól, akik szinte az összes magyarlakta vidéket
felkeresték, kivéve a moldvai csángókat. Domokos Pál Péter ekkor, 1929-ben,
huszonnyolc éves korában indult első ízben a csángók
közé. Moldvából visszatérve újra tanítani kezdett Kézdivásárhelyen,
míg végleg el nem tiltották a pályától. Gyergyóalfaluba
került kántornak.
Három esztendeig, 1936-ig
működött ott. Összegyűjtött anyagát Bartóknak és Kodálynak is bemutatta,
akik további kutatásokra ösztönözték. A bécsi
döntés fordulatot hozott az életébe. Hóman
Bálint kinevezte a Kolozsvári Állami Tanárképző igazgatójává. Hogy
megfeleljen az elvárásoknak, 1943-ban
summa
cum laude doktorált néprajzból,
Kelet-Európa történelméből és magyar
irodalomból a kolozsvári egyetem bölcsésztudományi karán. A bukovinai
székelyek
Magyarországra telepítése kapcsán Teleki
Pál is véleményét kérte. Domokos ellenezte a Bácskába
való telepítést. 1944
őszén családjával Budapestre menekült, 1945-től
a közoktatási, később a Népjóléti Minisztériumban dolgozott. Innen 1948-ban
elbocsátották, mert a segélyezéshez amerikai civil adományokat vett igénybe. Szárászpusztán
birtokot kapott, gazdálkodásba kezdett, családja ezen idő alatt Budapesten
élt. Egyházaskozár,
Szárászpuszta
és Mekényes
községekben tovább folytatta az anyaggyűjtést. Ezután nyugdíjba vonulásáig
(1961)
Budapesten a József
Attila Gimnáziumban, és a Kaffka
Margit Gimnáziumban tanított. 1991-ben a könyvtára csángó vonatkozású
anyagait átadta a Győrben alapítandó Arrabona Universitas
Társadalomtudományi Karán működő Hungarológiai Tanszéknek. A
gyűjtemény mellett százezer forintos alapítványt is tett olyan csángó
fiatal képzésére, aki diplomaszerzés után visszatér szülőföldjére;
Fehér
Ilona (Budapest, 1901. december 1. –
Holon, Izrael, 1988, január)
Yehudi
Menuhin társaságában (www.hagaishaham.com)
hegedűművész-tanár.
Hubay
Jenőnél tanult a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. A
két világháború fellépett Európa-szerte, különösen a Willem
Mengelberg, és a Royal
Concertgebouw Orchestra in Amsterdam,
a holland.
Fehér Budapesten élt 1942-ig, amikor internálták lányával egy koncentrációs
táborban. Úgy sikerült megszöknie 1944 és
csatlakozott a magyar és a csehszlovák
partizánokhoz. 1949-ben kivándorolt Izraelbe,
ahol hegedűt tanított. Tanítványai közé tartozott Pinkas
Zukerman, Shlomo
Mintz, Hagai
Shaham, Ittai
Shapira, Moshe Hammer és Yehonatan
Berick, kamarazenei
játékosok Shmuel
Ashkenasi és David
Ehrlich, valamint zenekari
zenész, Ron
Ephrat (Principal brácsaművész Rotterdam Philharmonic), Jakov
Rubinstein (koncertmestere a Bamberg
Symphony Orchestra) és karmester Yoel
Levi. Amellett, hogy tanít a Rubin
Akadémián, világszerte mesterkurzusokat is tartott;
Gere
Lola / pályája
elején [Págerné] Gaizler Lola/
(Budapest,
1901.
május
1. – New
York, 1967.
november
17.) operaénekes, tanár. (mezzoszoprán).
1923-ban fejezte be zeneakadémiai
tanulmányait. Pályáját Miskolcon
kezdte, majd Pécsett,
Nagyváradon,
1926 őszétől Szegeden
szerepelt. Az 1930–31-es évadban lett a budapesti Operaház
ösztöndíjasa, ahol Czipra (J.
Strauss d. S.: A cigánybáró)
szerepében debütált. 1945 márciusában második férjével, a nyilas kollaboráns
Laurisin Lajossal előbb Ausztriába, majd Németországba menekült. Külföldön
mindkettejük énekesi karrierje megszakadt, alkalmi munkákból éltek, Gere
Lolának néhány magántanítványa volt;
Gerő
Frigyes (Győr, 1901. április 11. - ?)
győri hegedűművész, tanár.
Tanulmányait
a Győri Ének-és Zeneegylet iskolájában és Bécsben végezte. A Győri
Vonósnégyes tagja, a Győri Ének-és Zeneegylet zenekarának koncertmestere
volt. Mint szólista is működött. A győri Hírlap zenei munkatársa
volt. Deportálták, 1944. június után Auschwitzban halt meg;
Helényi
Gyula (Felvinc, 1901-Budapest, 1961)
gordonkaművész, katonai karmester, zenepedagógus, határőr alezredes.
A budapesti Zeneművészeti Főiskolán 1926-ban Schiffer Adolf
növendékeként végzett. Még ugyanabban az évben a győri zeneművészeti
szakközépiskola tanára és helyettes igazgatója, valamint a „Győri trió”
tagja lett. 1940-től Székesfehérvárott honvédkarmester volt, később a
Határőrség zenekarának az alapítója és vezetője;
Hont
Erzsébet (Szeged, 1901. május 23. – Budapest, 1954. április 25.)
opera-, operett-
és dalénekes, tanár. Mint
munkásszínjátszó tűnt fel Szegeden. A bp.-i Nemzeti Zenedében Rosty Anni
tanítványa volt. 1925-ben Párizsba ment és ott több hangversenyt adott.
1927-ben visszatért Magyarországra, és előbb a szegedi Nemzeti Színház,
majd Bp.-en a Király Színház tagja. A 30-as évek közepén több vidéki színházban
játszott operett szerepeket. 1945 után haláláig a Fővárosi Operettszínház
tagja;
Istók
Margit (Földeák, 1901. március 26. – 1995)
zongoratanár.1936-
(forrás: http://makoiiskola.hu)
1952.
Államilag Engedélyezett Zeneiskola, Makó, 1953-1965 Zeneoktatói Munkaközösség,
Makó, 1965- Állami Zeneiskola, Makó - zongoratanár, tanszakvezető,
Lendvai Andor /Lendvai-Leopold/ (Vác, 1901. május 20. – Budapest,
1964.
május 13.) operaénekes, tanár. (bariton), érdemes művész (1961).
Zenei tanulmányait a budapesti Zeneakadémián (1923-ig), majd Bécsben és
Münchenben folytatta, az utóbbi helyen Fritz Feinhals asszisztense. 1930 –
31-ben a müncheni operaház tagja. 1933 után visszatért Budapestre,
1934-től 1961-ig a budapesti Operaház tagja. 1949-től a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskola tanára;
Lukács
István (Mindszent, 1901. december 8. – Budapest, 1967. április 3.)
cimbalomművész, tanár. Ötéves korától Szabó József hódmezővásárhelyi
zongora- és cimbalomtanártól tanult. A 20-as évek végén került fel Budapestre
és vált a legkiválóbb prímások (Bura Károly, Sovánka Nándor, Farkas Jenő,
id. Veres Károly, Magyari Imre, Oláh Kálmán, Kozák Gábor József) zenekarának
cimbalmosává. Londonban Geiger lengyel karmester zenekarában szólócimbalmosként
szerepelt (1934–39) a Claridge Hotelben és hetenként kétszer játszott a londoni
BBC rádióban. Részt vett a szórakoztató zeneképzés újjászervezésében (1947). A
Magy. Rádió Népi Zenekarának cimbalmosa volt (1950–55). Az ő cimbalmán
csendül fel több mint két évtizede a Jó éjszakát, gyerekek meseműsor
Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok kezdetű szignálja;
Major
Ervin (Budapest, 1901. január 26. – Budapest, 1967. október 10.)
zenetörténész,
zeneszerző, tanár. A budapesti
Zeneakadémián Weiner Leónál tanult. Ezzel párhuzamosan a budapesti
tudományegyetemen bölcsészdoktorátust szerzett (1924). A Zenei Szemle c.
folyóiratot szerk. (1926–28), a Muzsika c. lap társszerkesztője (1929–30).
A Nemzeti Zenedében 1928-tól tanított zeneszerzést, majd zenetörténetet, közben
az isk. könyvtárát is vezette. Itt találta meg 1933-ban azokat a Galánta-vidéki
hangszeres dallamokat, amelyekből Kodály Zoltán a Budapesti Filharmóniai
Társaság 80 éves jubileumára a Galántai táncok c. zenekari művét írta. 1935-ben
kinevezték a Zeneművészeti Főiskolára a magyar zenetörténet
tanárának. 1941-ben Hóman Bálint követelésére el kellett bocsátani. Bár
1945-ben a Zeneművészeti Főiskola zenetörténeti tanszékén óradíjas
tanár lett, nem ott folytatta pályáját, hanem 1948-tól a budapesti Zenei
Gimnáziumban, 1954-től a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában,
ahol zeneszerzést tanított. Jelentős munkásságot fejtett ki a magyar
zenetörténeti kutatás, főként a 18–19. sz.-i magyar zenetörténet, s
Beethoven, Haydn, Mozart, Brahms, Liszt, stb. magyar vonatkozásainak
kutatásában;
Oláh Gusztáv (1901-1956) rendező, tervező, tanár. A
magyar zenés színpadi
kultúra
operai vonatkozásának legnagyobb alakjai közé tartozott. Művelt muzsikus,
kiváló zongorista is volt. Főiskolai tanárként ő nevelte a fiatal operarendezők
gárdáját. Az OH örökös tagja;
Országh
Tivadar (Soroksár,
1901.
december
5. – Budapest,
1963.
október
11.)
(www.flickr.com)
hegedűművész,
zeneszerző,
tanár. Tanulmányait a budapesti Zeneakadémián
végezte, ahol Hubay
Jenő, Szerémi
Gusztáv, Zsolt
Nándor (hegedű), Kodály
Zoltán (zeneszerzés) és Weiner
Leó tanítványa volt. 1924-től tanított a Székesfővárosi
Zeneiskolában, majd 1927-ben a Zeneművészeti Főiskola oktatója lett.
1961-ben a hegedűszak vezetőjévé nevezték ki. 1927 és 1940 között
tagja volt a Waldbauer–Kerpely-vonósnégyesnek,
1930 és '37 között a Kentler-triónak,
a Magyar
vonóstriónak. 1947 és 1958 között saját vonósnégyese volt. Több
fővárosi zenekar hangversenymestere volt. Alkalmanként vezényelt is.
Számos pedagógiai művet írt. Hegedűiskolája két kiadást ért meg
Budapesten (1930,
1934),
módszertani munkája ugyanott A hegedűjáték és tanítása címmel (1935);
Radnai
Erzsi (1901–83) operaénekes, tanár. 1925-27 között az Operaház, majd a Városi Színház volt. Híres Mignon,
Carmen és Sába királynője,
Rékai András (1901-1968) rendező, tanár. 1919-ben lett az
Operaház tagja, ahol 30 éven át működött rendezőként, majd
főrendezőként. Nyugdíjba vonulása után a Zeneműkiadó irodalmi
vezetője volt;
Prioler Gyula (Szarvas, 1901 -)
egyházi karnagy, tanár. A Liszt F. Zeneművészeti Főiskolán Siklós
Albert és Thomán István tanítványaként végzett. A budapesti Szervita téri
templom kántor-karnagya, hangversenyeken előadó és kísérő;
Rajeczky
Benjámin (Eger, 1901.
november 11. – Pásztó, 1989. július 2.)
Bucsi
László egyházi karnagy-plébánossal Pásztón (1981)
zenetörténész,
népzenekutató, tanár. 1917-től a ciszterci rend tagja volt. A húszas
években teológiát tanult az innsbrucki egyetemen, ahol 1926-ban a teológia
doktora lett. 1920-1926 között az innsbrucki egyetemen a zenei tanszakon
folytatott zenetörténeti tanulmányokat Rudolf von Fickernél. Hazatérése után
1926-1945 között a budapesti Szent Imre ciszterci Gimnázium tanára volt.
1932-1935-ben Kodály Zoltánnál zeneszerzést tanult a Zeneművészeti
Főiskolán. 1933-tól a Magyar Énekoktatók Országos Egyesületének
főtitkára volt. 1945-1950-ben a ciszterci rend priorja Pásztón. Ugyanebben
az időben a népzene lektora a Pázmány Péter Tudományegyetemen.
1950-től 1960-ig muzeológus a Néprajzi Múzeum népzenei osztályán. 1960-1967-ig
az MTA Népzenekutató Csoportjának igazgató helyettese, majd megbízott
igazgatója, 1967-től az MTA Zenetudományi Intézetének ny. tudományos
főmunkatársa volt. A Zeneművészeti Főiskola zenetudományi
tanszakának megbízott tanára, az International Folk Music Council tagja.
1940-től a középkori magyar zenetörténet, a gregorián és a magyar népzene
területén végzett kiemelkedő tudományos kutatómunkát. Szerkesztette a
Magyarország zenetörténete c. kiadványt. Számos cikke, tanulmánya jelent meg a zenetudományi,
az etnográfiai szakfolyóiratokban;
Rékai András (1901-1968) rendező, tanár. 1919-ben lett az
Operaház tagja, ahol 30 éven át működött rendezőként, majd
főrendezőként. Nyugdíjba vonulása után a Zeneműkiadó irodalmi
vezetője volt;
Serly
Tibor (Losonc, 1901. november 25. – London, 1978. október 8.)
zeneszerző,
zenetanár, karmester. Gyermekkorában Amerikába került, 1922-ben hazatérve a
budapesti Zeneművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait Kodály
Zoltánnál (zeneszerzés) és Hubay Jenőnél (hegedű). Diplomájának
megszerzése után zenekari játékosként és karmesterként működött az
USA-ban, 1937-ben New Yorkban telepedett le, mint zenetanár. Bartók Béla
barátja volt, vázlatai nyomán feldolgozta és hangszerelte Bartók posztumusz
Brácsaversenyét és a III. Zongoraverseny utolsó 17 ütemét (1945). Jól sikerült
zenekari átiratokat készített Bartók Mikrokozmosz-sorozatának darabjaiból;
Székely
Mihály (Jászberény, 1901. május 8. – Budapest, 1963. március 22.)
énekművész-tanár.
Énekelni magánúton tanult László Gézánál. 22 éves korában lett az Operaház
tagja, és az is maradt haláláig. Már a harmincas években nemzetközi elismerést
szerzett magának, énekelt Bécsben és Olaszországban. A világháború után az
USA-ban aratott sikert, 1946 – 50 között minden évadban fellépett a New York-i
Metropolitanben. 1948 – 58 között három alkalommal járt az SZU-ban, bejárta
szinte egész Európát. 1956-ban a holland fesztiválon egyik legnagyobb
alakítását, Bartók Kékszakállú hercegét énekelte;
P.
Tóth Erzsi (Győr, 1901. december 17.)
operaénekes, nótaszerző, tanár
(Magyar
Királyi Operaház, Budapest – magánénekes; Magyar Rádió énekese);
Urbán
Gábor (Csanádapáca,
1901.
július
12. – Budapest,
1984.
december
14.) zenetanár, zeneszerző. A Makói Dalárdában és a Makói
Petőfi Dalkörben tevékenykedett. Zeneszerzőként főleg szimfóniákat
és a színpadi műveket alkotott. Zóra
és Erzsébet
királyné címmel operákat is írt. Zenetudományi munkát is készített, ami
a Hangzatok világa címet
viselte;
Vándor
Sándor /Venetianer/ (Miskolc, 1901. július 28. – Sopronbánfalva, 1945.
január
14.) karmester és zeneszerző. 1921 – 1924
közt P. Graenernél Lipcsében tanult. Hosszabb ideig Olaszországban
működött, mint operai korrepetitor: 1932-ben tért haza. 1936-ban átvette a
Szalmás-kórus tagjainak egy részéből alakult énekkar vezetését, amely
később Vándor-kórus néven lett ismert. Több más munkáskórust is vezetett.
Következetesen terjesztette és népszerűsítette Bartók és Kodály
műveit. Nevéhez fűződik számos József Attila-költemény
megzenésítése;
Veszprémi
Lili (Tata, 1901. július 21. – Budapest, 1982. június 3.)
zongoratanár,
Almár
György és Veszprémi Lili unokájukkal, Edittel 1966-ban
zeneíró.
Tanulmányait 1916-1922 között a budapesti Fodor Zeneiskolában (zongora) Tóth
Árpád, Vas Sándor; majd 1922-24-ben a budapesti Zeneművészeti
Főiskolán (tanárképző) Senn Irén tanároknál végezte. 1949-51-ben a
Postás Zeneiskola igazgatója; 1951-1956 között a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskola tanulmányi osztályvezetője; 1956-61-ben a
Fővárosi Zeneiskola Szervezet szakfelügyelője. Számos írása jelent
meg zenei folyóiratokban;
R.
Walter
Rózsi (Budapest,
1901.
szeptember
21. – Budapest,
1974.
augusztus
14.) opera-énekesnő,
tanár. Hétévesen került az Operaház
keretében működő
(mek.oszk.hu)
balettiskolába.
1919-ig a tánckar tagja maradt. Ezt követően a Belvárosi
Színházban volt színésznő egy évadon át. A Zeneakadémián
Georg
Antheshez iratkozott be, majd Milánóban
tanult énekelni. Állítólag Puccinival
is találkozott. Énekesi debütálása 1921. szeptember 5-én volt a Városi
Színházban Tosca
címszerepében. Hamarosan átszerződtette az Operaház, melynek 1948-as
nyugdíjba vonulásáig egyik vezető énekese volt;
110
éve született (1906)
Agócsy
László (Szeged, 1906. február 27. - Pécs, 1993. február 7.) 1926-
48:
a pécsi Szt. Ferenc plébtp. karnagy-kántora, 1929: megalapította és 30 évig
vezette a Pécsi Szeráfi Kórust. 1926-42: a pécsi polgári fiúiskola tanára,
1942-66: a Pécsi Városi Zenekonzervatórium, 1966-71: Liszt F.
Zeneművészeti Főiskola Zenetanári Intézet Pécsi Tagozatának tanára,
Buday
Mária (1906–?) hangversenyénekes, tanár;
Csizmadia
Imre (Noszlop, 1906. október 8. - Budapest,
1982. május 9.) zenetanár, nótaszerző. Tanítói képesítését 1927-ben Pápán,
az ének-zenetanári oklevelet 1943-ban a Zeneakadémián szerezte. Népzenét Bárdos
Lajosnál, karvezetést Vásárhelyi Zoltánnál tanult. Pedagógiai működését
1940-ben Sárbogárdon kezdte. 1953-ban Rákospalotára került, ahol éneket
tanított. Az 1930-as évek elejétől foglalkozott nótaszerzéssel;
Deutsch
Imre /Emery Deutsch/ (Budapest,
1906.
– Miami,
1997.)
hegedűművész, tanár. Családja 1913-ban az első
világháború viszontagságai elől az Amerikai
Egyesült Államokba emigrált. Clevelandben
telepedtek le. Ide köti az első hegedűvel kapcsolatos élménye is:
meglátott egy hegedűt egy kirakatban nyolc dollárért, és könyörgött az
édesanyjának, hogy vásárolja meg neki. A szegény családnak nagy anyagi
megterhelést okozott ez az akkoriban nagy összeg, de mégis összegyűjtötték
valahogy a rávalót. Autodidakta módon kezdett hegedülni, később azonban a New
York-i Juilliard
School of Music vette szárnyai alá. Így tehát az Amerikai Egyesült
Államok egyik legjobb zeneiskolájában tanulhatott. Később feleségül vette
az intézmény igazgatójának a lányát. Korának egyik legnagyobb
hegedűművésze volt, egy valódi Stradivari hangszeren játszott,
valamint volt neki egy 1728-ban készített Gagliano darabja is. Fellépett a Carnegie
Hallban, többek között játszott az angol királynőnek és a spanyol
királynak is. Élete során körülbelül huszonötezer fellépése volt, számtalan
felvételt készített a CBS
azaz a Columbia
Broadcasting System rádióadó részére. Főszereplője volt a
clevelandi Night
of Budapest in Cleveland magyar báloknak, számtalan hotelben és
zenekarban játszott;
Doráti
Antal (Budapest,
1906.
április
9. – Zürich,
1988.
november
13.)
karmester,
zeneszerző, tanár. 1911-től zongorázott, első tanára Braun Paula
volt. 1928-ban Stravinsky
Petruskájának zongoraszólóját játszotta. Weiner
Leónál összhangzattant tanult magánúton, majd a budapesti
Zeneművészeti
Főiskola diákja volt, ahol kamarazenét tanult. Kodály
Zoltánnál 1920-ban felvételizett, s 1921-ben elsajátította a
zeneszerzés-tudományt. Bartók
Béla zongoraművészi és emberi magatartása egész életére meghatározó
hatású volt. A csodálatos mandarin
négykezes előjátszására maga Bartók jelölte ki társául a fiatal
korrepetitort 1926-ban. 1925-1927 között a Budapesti
Operaház korrepetitora. 1928-1929 között Fritz
Busch asszisztense volt a drezdai
operánál. 1929-1933 között a Münsteri
Városi Színház karmester-zeneigazgatója volt. 1933-tól a Ballets Russes de
Monte-Carlo karmestere volt. 1938-ban Ausztráliában zenekart szervezett.
1939-ben az USA-ba
utazott. New
York-ban az American Broadcasting Company (ABC) szerződtette egy
sor rádió-hangverseny vezénylésére. Yehudi
Menuhinnal Bartók Hegedűversenyét 40-szer játszották együtt, 3-szor
lemezre vették. 1941-1944 között a New
York-i „Ballet Theatre” zeneigazgatója volt, s a New Opera Company zenei
vezetője is. 1945-1949 között létrehozta a Dallasi Szimfonikus Zenekart.
1948-ban a budapesti
Bartók Fesztiválon a Concertót vezényelte. 1960-ban elhagyta Minneapolist,
Európába jött. 1960-1970 között Rómában élt, de London
volt munkája központja. Izraelben
1960-ban járt először, a Londoni Szimfonikus Zenekarral, s ettől
kezdve 1970-ig minden évadban visszatért, s az Izraeli Filharmonikusokat is
vezényelte. A Londoni Szimfonikusokkal turnézott Angliában, Európában, Izraelben,
Japánban.
1963-1965 között a BBC Symphony Orchestra vezető karmestere volt.
1965-1974 között a Stockholmi Filharmonikusok vezető karnagya. Közben
vezényelte a chicagói,
a bostoni,
a Los
Angeles-i és a washingtoni
szimfonikus zenekarokat. Az emigráns magyar muzsikusokból szerveződött
Philharmónia Hungarica tiszteletbeli elnök-karnagya Doráti Antal lett 1966-tól.
Ez a vállalása azért is volt nagy jelentőségű, mert mielőtt
nemzetközi tekintélyű karmester lett, korábbi szintén emigráns lett
kényszerűségből. Miközben 1966-tól már rendszeresen hazajárt,
1968-ban átvette a washingtoni
National Symphony Orchestra karnagyi posztját. 1974-től a londoni
Royal Philharmonic Orchestra vezetője, „örökös karnagy”-a, de
1977-től ellátta a Detroiti
Szimfonikus Zenekar vezetését is. 1934-től haláláig több mint 500 lemezt
készített. Egész életében Bartók Béla propagátora volt; de Kodály
Zoltán, Stravinsky,
Csajkovszkij,
Liszt
Ferenc, valamint klasszikus szerzők műveit is dirigálta
lemezre;
Eördögh
János (Erzsébetfalva, 1906. december 3.)
fuvolaművész-tanár, karnagy
(Budapesti
Hangversenyzenekar - I. fuvola; Országos Postászenekar – karnagy;
Zeneművészeti Szakiskola, Győr;
Fodor
János (Budapest, 1906. március 2. – Budapest, 1973. augusztus 1.)
(operavilag.net)
operaénekes,
tanár. Pályáját vasesztergályosként kezdte. A Dunakeszi Vagongyár egyik
műkedvelő előadásán tűnt fel. Ezután tanult énekelni a
Zeneművészeti Főiskolán. A budapesti Operaház szerződtette
(1938), ahonnan 1968-ban vonult nyugdíjba. Különleges zengésű basszbariton
hangja alkalmassá tette, hogy repertoárjába felvegye az operairodalom szinte
valamennyi basszbariton szerepét;
Friedrich
Józsefné Ujvárosy Izabella (Hajdúböszörmény,
1906, január 16. -) zenetanár. 1924-30 a Fodor Zeneiskola zongora szakos
hallgatója volt, 1947-48 a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti
Főiskolán középiskolai ének-zenetanári oklevelet szerzett. 1930-50
zongorát és éneket tanított, 1950-től pedig a debreceni, majd a miskolci
konzervatóriumban. 1966-72 a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola
Zeneiskolai Tanárképző Intézet miskolci tagozatának igazgatóhelyettes
tanára. 1972-75 között a németországi Niederkassel zeneiskoláját vezette.
Munkásságában elsősorban a szolfézs és a gyakorlati tanítás tekintetében
volt jelentős;
Prof. dr.
Gárdonyi
Zoltán (Budapest, 1906. április 25. – Herford, 1986. június 30.)
zeneszerző, zenetörténész, zenetudós, tanár.
Zeneszerzés-tanulmányait 1923-tól 1927-ig Budapesten a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskolán Kodály Zoltán, majd 1927-től 1930-ig
Berlinben Paul Hindemith tanítványaként végezte. A berlini egyetemen ezzel
egyidejűleg folytatott tanulmányait az ott 1931-ben megszerzett
zenetudományi doktorátusával zárta le, majd tíz évig a soproni Evangélikus
Tanítóképző Intézet, illetve a Teológiai Fakultás tanára és a Soproni
Zeneegyesület karnagya volt. Ezt követően Gárdonyi Zoltán 1941-től
1967-ig a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola
professzoraként fejtett ki szerteágazó tevékenységet; ő volt a
Zeneakadémia 1948-ban feloszlatott protestáns egyházzenei tanszakának utolsó
vezetője is. Nemzetközileg is nagyrabecsült
zenetudományi és zeneelméleti munkásságának mindenekelőtt a Bach- és a
Liszt-kutatás köszönhet alapvetően fontos új eredményeket.
Gárdonyi Zoltán zeneszerzői életműve
felöleli a szimfonikus- és kamarazene, zongora- és orgonakompozíciók, az
egyházi és világi szövegű vokális művek továbbá pedagógiai célzatú
darabok legkülönfélébb műfajait. Orgonaművei és bibliai szövegű
kórusművei a huszadik századi európai egyházzenében egyedülálló értéket
képviselnek. Gárdonyi Zoltán 1972 óta családjával együtt Németországban élt és
1986. június 27-én, néhány héttel nyolcvanadik születésnapja után hunyt el Herfordban. Szellemi hagyatékának jelenkori kisugárzását a
halála után Németországban és Magyarországon kiadott mintegy száz
műve és számos CD-felvétel is dokumentálja.
Gellért
István (Mezőtúr, 1906 -) ének-zenetanár,
karnagy, orgonista. Zenei tanulmányait a
Debreceni Református Tanítóképzőben végezte, ahol kántori oklevelet nyert.
1929-tól református tanító volt Mezőtúron. Iskolájában 2-3 szólamú
gyermekkórust szervezett. A belvárosi református templom kisegítő orgonistája;
Graef
Matild /Mestrits Jenőné/ (Pécs, 1906. március 10. – Budapest, 1983. december 7.) hegedűtanár,
koncertmester. Zenei tanulmányait
1924-1926 közt a budapesti Zeneakadémia hegedű szakán Mambriny Gyula
irányításával tanult. Később Párizsban tökéletesítette tudását (több ízben
hangversenyen is szerepelt). A húszas évek végén, s ezt követően
szólistaként fellépett külföldön is. 1931-69 között a Pécsi Szimfonikus Zenekar
és a Pécsi Nemzeti Színház koncertmestere; 1969-ig a pécsi Zeneművészeti
Szakközépiskola és a Zeneművészeti Főiskola Zeneiskola ZTI pécsi
tagozatának tanára. A Pécsi Nemzetközi Zenei Tábor kamarazene-tanára tíz
alkalommal. Évtizedeken át a pécsi vonósnégyes első hegedűse volt;
Herrer
Pál / Paul Ma De Herrer Y Marchez/ (Nagybánya,
1906. június 9. - ) zeneszerző, zenekarvezető, zongora-, harmonika-,
szaxofon és klarinétművész-tanár, Sokoldalú muzsikus,
évtizedeken keresztül a magyar jazz
meghatározó
alakja. Játszott klarinéton, szaxofonon, bandoneonon és harmonikán, pályafutása
során olyan neves zenészekkel is fellépett, mint Django Reinhardt, Stephane
Grappelli vagy Coleman Hawkins. Herrer Pál az Újpesti Konzervatóriumban kezdte
el zenei tanulmányit, zongoratanára Kósa Sándor volt. Miután elvégezte a Bánki
Donát Műszaki Főiskolát, Párizsba ment továbbtanulni. A Sorbonne
Gépészmérnöki Karán végzett. Már az egyetemi évek alatt is zenélt, aztán egy
Nizza-i szerződés végképp eldöntötte a sorsát. Klarinétozni, szaxofonozni,
harmonikázni és bandoneonon játszani Párizsban tanult meg. Tánczenét játszott,
de nagyon vonzotta a jazz és a dél-amerikai zene. Kairóban Ray Noble
zenekarában szaxofonozott, majd hosszabb ideig játszott egy nemzetközi
együttesben is. Közben fellépett dél-amerikai zenekarokkal (Ramon Cortez,
Canarora, Lecuona Cuban Boysra), játszott tengerjáró hajókon (Paris, Ile De
France, Normandie), New Yorkban zongorázni tanult Teddy Wilsontól és elindult
harmonika-versenyeken is - Ruenben első, Párizsban második díjat nyert.
Később Amszterdamba szerződött, ahol Eddie South zenekarában
dolgozott, majd beiratkozott a párizsi Schola Cantorumba, ahol Darius
Milhaudtól tanult zeneszerzést. Meghívást kapott Teheránba is, ahol a perzsa
sah esküvőjén és a koronázási ceremónián lépett fel. 1939-ben hazatért és
a Fox Filmirodában kezdett dolgozni, de rövid idő elteltével visszatért a
zenéléshez. Játszott a Chappy zenekarban, fellépett Víg Györggyel, Seprődi
Sándorral, Radics Gáborral, Vécsey Ernővel, Weisz Apival, Schlotthauer
Józseffel, Zágon Ivánnal, stb. 1957-től tíz évig egy kilenc-tagú zenekart
vezetett a Béke Szálló kupolatermében. Amikor a szállót tatarozás miatt
bezárták, abbahagyta az aktív zenélést és azután csak tanítással foglalkozott.
Herrer Pál nevéhez fűződik Magyarország első és a mai napig
népszerű szaxofoniskolája
Horváth
László (1906–1975) operaénekes, tanár.
1941-ben debütált a kolozsvári Nemzeti Színházban, a Bánk bán II. Endréjeként.
1944-ig e színház, majd egy évadig az Operaház, 1956-67 ismét az Operaház
tagja. A közbeeső időben, mint egyik leggyakrabban foglalkoztatott
oratóriuménekesünk működött. Főleg Wagner-szerepekben aratott
sikereket;
Kapi-Králik
Jenő (1906-1978) zeneszerző,
orgonaművész, kántor, zenepedagógus;
Kara
Imre /Krausz/ (Budapest, 1906 – 1945. január)
operaénekes, tanár.
Borban volt munkaszolgálatos, utolsó tábori lapját 1944. augusztus 15-én írta.
1945 januárjában szemtanúk Oranienburgban látták;
Koréh
Endre (Sepsiszentgyörgy,
1906.
április
13. – Bécs,
1960.
szeptember
21.)
(hiresmagyar.network.hu)
operaénekes,
tanár. Már 15 éves korában basszust énekelt a kolozsvári
református kollégium énekkarában. A budapesti Zeneakadémiát Noseda
Károly tanítványaként végezte el. 1929-ben debütált Sarastróként
a budapesti
Operaházban, ahol Székely
Mihály mellett a társulat második basszistája volt. 1943-ban még vendég,
emigrálása után, 1946-tól tag volt a bécsi
Állami Operában. 1948-tól rendszeresen fellépett a Salzburgi
Ünnepi Játékokon. Itt 1953-ban részt vett Gottfried
von Einem A
per c. operájának ősbemutatójában. Szerepelt a Glyndebourne-i
fesztiválon és a New
York-i Metropolitanben
is. 2006-ban posztumusz örökös tag címet adományozott neki a budapesti
Operaház. Több lemezfelvétel őrzi hangját, így például a Szöktetés
a szerájból (vez. Josef
Krips), A
kékszakállú herceg vára (vez. Walter
Süsskind), Figaro
lakodalma (vez. Wilhelm
Furtwängler), Giordano
André
Chénier (vez. Lovro von Matačić), Gottfried
von Einem A
per (vez.: Karl
Böhm);
Kurucz
Imréné Révay Ilona (Salgótarján, 1906. október
14.) zongoratanár (Állami Zeneiskola, Salgótarján);
Lehner
Jenő (Pozsony, 1906. július 5 - 1997.
szeptember 13.) brácsaművész és
tanár. Bartók Béla ösztönzésére került a budapesti Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskolára, ahol Mambriny Gyula, Hubay Jenő
(hangszeres) és Weiner Leó (kamarazene) növendéke volt. Itteni tanulmányait
1925-ben félbehagyva, Jemnitz Sándor közvetítésével Bécsbe ment, ahol a
zenetörténeti jelentőségű Kolisch Vonósnégyes brácsása lett - a
kvartettben annak feloszlásáig, 1938-ig játszott. A '40-es években (Serge
Koussevitzky hívására) szólóbrácsásként a Bostoni Szimfonikus Zenekarhoz
szerződött - az együttesnek a '80-as évekig tagja maradt. Életének második
felében az Egyesült Államok egyik meghatározó vonósnégyes- és
kamarazene-pedagógusaként tevékenykedett: többek közt ő tanította be a
Juilliard Vonósnégyesnek Bartók hat és Schoenberg négy kvartettjét. Tanított a
Bostoni Konzervatóriumban és Tanglewoodban, valamint különféle kurzusokat
vezetett európai országokban is. Pedagógusi munkásságát utolsó hónapjaiig
folytatta;
Hernádi
Lajos (Budapest,
1906.
március
13. – Budapest, 1986.
június
29.)
zongoraművész,
zenepedagógus. Heimlich Lajos néven született 1906-ban. Gyermekkorától tanult
zongorázni, majd felsőfokú tanulmányait 1924-ben kezdte a budapesti Zeneakadémián,
ahol Bartók
Béla osztályában tanult zongorát. 1927-ben Berlinbe
utazott, ahol egy tanév erejéig Artur
Schnabel tanítványa volt. 1928-tól ismét Budapesten folytatta
zongoratanulmányait, immár Dohnányi
Ernőnél. Zongoraművészi diplomáját 1929-ben szerezte meg. 1933-as budapesti nemzetközi Liszt Ferenc
Zongoraversenyen a Magyar
Rádió díját nyerte el. Az 1930-as évek végétől az egyre fokozódó antiszemitizmus
miatt csökkentek szereplési lehetőségei, végül már csak a lakásában
adhatott koncerteket. Később munkaszolgálatra is behívták, egy Munkács
mellett erdőben szabadult. 945-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti
Főiskola tanára lett, és 1975-ös nyugdíjba vonulásáig a zongora
főtárgy professzora volt. A folyamatos koncertezés mellett is nagy
hangsúlyt fektetett az oktatásra, a későbbiekben híressé vált tanítványok
sora került ki keze alól, például Frankl
Péter, Vásáry
Tamás, de Cziffra
György pályafutását is segítette. Fontos volt zenetudományi munkássága
is. Egyrészt közreműködött a hazai kottakiadásban, illetve ezzel együtt a
zeneoktatás megújításában. (Bach,
Beethoven, Haydn,
Mozart,
Czerny
és még sok más komponista művét rendezte sajtó alá), másrészt
jelentős volt szakirodalmi tevékenysége is. Kiemelkedő fontosságú
tanulmánya Az anticipáció – Adalékok a
gyakorlás lélektanához, amely zeneakadémiai székfoglaló előadása
volt, és a Zenei
Szemlében jelent meg 1947-ben. Szelényi Istvánnal közösen
szerkesztette az 1948-ban megjelent A
mesterek technikája – A technika mesterei című gyűjteményes
zongoraalbumot. Jelentősek részletes előadói instrukciókkal ellátott
közreadásai is (Bach 18 kis prelúdiuma, két- és háromszólamú invenciói, Haydn zongoraszonátái).
Személyes ujjrendjeit, frazírozásait, megjegyzéseit tartalmazó kottáit a
Zeneakadémia könyvtára őrzi;
Hirschl
Ilma (Budapest, 1906. január 13. -?) zenetanár.
1944. november 10-én deportálták Budapestről, Bergen-Belsenben halt meg;
Horváth
László (Pinkafő, 1906. szeptember 9. – Jászkisér, 1975. február 23.) operaénekes,
tanár. Molnár Imrénél és László
Gézánál tanult. 1940-ben a Kolozsvári Nemzeti Színház operatársulatához
szerződött. 1956-tól a budapesti Operaház tagja. 1945 után
hangversenyénekesként működött; rendszeresen szerepelt oratóriumokban is.
A bp.-i Mátyás-templomban a nagymiséken állandóan ő énekelte a
basszusszólókat;
Kapi-Králik
Jenő (Sopron, 1906. szeptember 23. – Budapest, 1978. április 9.)
zeneszerző,
zenepedagógus, orgonaművész.
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Siklós Albert növendéke,
1929-ben zeneszerzési végbizonyítványt, majd 1930-ban tanítóképzői
zenetanári oklevelet szerzett, 1933-ban Zalánfy Aladár növendékeként végezte el
az orgonatanszakot. Még főiskolás korában rendszeresen orgonált a
budapesti Dohány utcai zsinagógában. 1933–1942 között a Deák-téri evangélikus
templomban orgonált, az Evangélikus Leánygimnáziumban tanított. 1942-től
1954-ig a kelenföldi evangélikus egyházközség kántora volt. 1954–58-ban a Budapest VII. kerületi tanítóképzőben oktatott zenét.
1958–1962 között Soroksáron az ének-zene tagozatú általános iskola tanára volt
nyugdíjazásáig;
Koréh
Endre (Sepsiszentgyörgy,
1906.
április
13. – Bécs,
1960.
szeptember
21.)
(hiresmagyar.network.hu)
operaénekes.
Már 15 éves korában basszust énekelt a kolozsvári
református kollégium énekkarában. Zeneakadémiai énektanulmányait Noseda
Károly tanítványaként végezte el. 1929-ben debütált Sarastróként
a budapesti
Operaházban, ahol Székely
Mihály mellett a társulat második basszistája volt. 1943-ban még vendég,
emigrálása után, 1946-tól tag volt a bécsi
Állami Operában. 1948-tól rendszeresen fellépett a Salzburgi
Ünnepi Játékokon. 2006-ban posztumusz örökös tag címet adományozott neki
a budapesti Operaház.
Dr.
Kókai Rezső (Budapest,
1906.
január
15. – Budapest, 1962.
március
6.)
(www.lfze.hu)
magyar
zeneszerző, zenetörténész és -esztéta. A Zeneakadémián
Koessler
János zeneszerzés- és Hegyi
Emmánuel zongoratanítványa volt. Zenetörténetet Freiburgban tanult,
doktori disszertációja: Franz Liszt in
seinen frühen Klavierwerken (Lipcse, 1933). 1926
és 1934
között a Nemzeti
Zenede tanára volt, 1929-től
oktatott a Zeneakadémián is, zeneesztétikát, komponálást, pedagógiát, 1952-től
stílustörténetet. 1945-től
a Magyar
Rádió zenei osztályának vezetője, 1946
októberétől a megfelezett részleg komolyzenei szekciójának első
embere 1948-ig,
de haláláig kapcsolatban maradt az intézménnyel, mint az új zenei felvételek
„szuperlektora”;
Málczay
Márky Andor (Sátoraljaújhely, 1906 -
) karnagy, tanár, zeneszerző. A Nemzeti Zenedében énekelni és zongorázni
tanult, 1925-26: a Regnum Marianum orgonistája, majd énekes és zeneszerző;
Montag
Lajos (Budapest, 1906. május 26. – Budapest, 1997)
nagybőgőművész-
tanár.
Tanulmányait 1921 és 1927 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti
Főiskola gordon szakán Tintner Bertalan és Schwalm Ferenc növendékeként
végezte. 1929-től 1977-ben történt nyugalomba vonulásáig a budapesti Operaház
gordon szólamvezetője. 1931-től 1945-ig a Nemzeti Zenedében, 1945-től
1985-ig a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola és a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskola Zenetanárképző Intézete Budapesti
Tagozatának tanára. Nevéhez nagybőgő-kompozíciók, átdolgozások,
metodikai művek, nagybőgő-történet és nagybőgő-lexikon
fűződik és a világhírű
nagybőgőiskola-sorozata;
Nemcsicsné
Szabó Mária (1906. február 14. - ) tanítóképzői zenetanár (1934-1938. R. k. Tanítóképző,
Zsámbék - zenetanár, 1938-1948.
R.k. Tanítóképző, Pápa -
zenetanár,1948-1959. Állami Tanítóképző, Pápa - zenetanár, 1959-1961. Ének-zenei
Általános Iskola, Pápa-ének-zenetanár, karvezető);
Ney
Tibor (Budapest, 1906. április 20. – Budapest,
1981. február 6.)
hegedűművész,
pedagógus. 1914-26 között a budapesti
Zeneművészeti Főiskolán előbb Bloch József, majd Hubay Jenő
tanította. Művészi pályáját az Operaház zenekarában kezdte, majd 1938-72
közt a Magyar Rádió zenekarában játszott koncertmesterként (utolsó aktív
éveiben néha brácsásként is). 1948-60 között a Magyar Vonóstrióban hegedült;
ezzel az együttessel több magyar és francia kamaraművet mutatott be.
1960-tól 1974-ig a budapesti Zeneművészeti
Főiskolán részben hegedülni, részben zenekari játékot tanított. A
Zeneműkiadó Vállalatnál Paganini-albumot adott közre, valamint Tartini
szonátáiból és hegedűversenyeiből, Nardini
hegedűversenyeiből szintén. Kókai Rezső Hegedűversenyét Budapesten 1953-ban mutatta be a Rádiózenekar
közreműködésével;
Országh
Margit (Rimaszombat, 1906. július 5. -)
zeneművészeti szakiskolai tanár. 1930-1944.
Református Polgári Leányiskola, 1944-1966. Pécsi Zenekonzervatórium tanár,
1966- nyugdíjban, 1950- a pécsi Liszt Ferenc Kórus tagja;
Pátzay
János (Gyöngyös, 1906. november 23. – Gyöngyös,
1955. szeptember
6.)
orgonaművész, karnagy, tanár. Iskoláit Gyöngyösön végezte, majd Budapesten
a Zeneművészeti Főiskolán folytatta az orgona tanszakon. Visszatér
Gyöngyösre és a Szt. Bertalan templom kántoraként dolgozott évtizedeken át. Az
1930-as évek közepétől templomi hangversenyek, zongoraversenyek, rádiós
szereplések, valamint az énekkari munka tette nevét ismertebbé az országban. A
Katolikus Énekkar karnagyaként országos sikereket ér el a dalosokkal.
Jelentős érdeme volt abban, hogy Gyöngyöst "dalos városként"
emlegették a 30-as, 40-es években. A háborús események elől Szombathelyre
menekül, majd a front elmúltával visszatér Gyöngyösre, és folytatja munkáját a
Szt. Bertalan templom kórusával, emellett éneket és zenetörténetet tanít a
mezőgazdasági iskolában. Aktívan részt vesz a gyöngyösi zenei élet
szervezésében is. A gyöngyösi Zeneiskola fennállásának 35. évfordulóján,
1993-ban vette fel Pátzay János nevét, méltó emléket állítva az egykori
zenésznek;
Pertis
Pali (Miskolc,
1906
– Budapest,
1947.
augusztus
27.) kora egyik vezető cigányprímása. Gyermekkorában került
Budapestre, gimnáziumi tanulmányait megszakítva különböző zenekarokban
segéd-prímáskodott, majd húszévesen megalakította saját együttesét;
Péterffy
Ida (Hódmezővásárhely, 1906. május 15. – Budapest, 1984. december
26.)
ének-zene tanár, zenei író, tanár. Tanulmányait a
budapesti Zeneművészeti Főiskolán végezte: középiskolai énektanári,
énektanárképző diplomát szerzett. 1935-től Budapesten énektanár,
1946-49 között és 1960-tól énekoktatási szakfelügyelő. Kodály Zoltán
módszerének kiváló ismerője és tolmácsolója volt. Eredményeket ért el
zenei szakkörök vezetésével. Az 1941-ben indult Éneklő Ifjúság c. szaklap
főmunkatársa volt. A Magyar Rádióban a magyar zene történetét sorozatokban
ismertette. Nyugdíjba vonulása után Pálóczi Horváth Ádám életét kutatta,
feltárta az író és muzsikus Kazinczy Ferenccel, Csokonaival való levelezését,
csillagászati megfigyeléseit, térképeit. Első írása 1967-ben jelent meg a
Magyar Zenében Pálóczi Horváth Ádám nyomában Balatonfüreden címmel. Cikkei az
Irodalomtörténeti Közleményekben, a Látóhatárban, a Somogy megye múltjából c.
kaposvári levéltári évkönyvben jelentek meg. Kezdeményezésére újította fel a
Siotours Pálóczi Horváth Ádám egykori majorját Szántódpusztán;
Radics
Gábor (Budapest,
1906.
– Sao
Paulo (Brazília),
1968.)
dzsesszhegedűs, szaxofonos,
az egyik első jelentős jazzhegedűs, tanár. Először klasszikus zenét tanult a Zeneakadémián,
ahol Hubay
Jenő növendéke volt. Később cigányzenekarokkal és
tánczenekarokkal egyaránt muzsikált. Bár szaxofonon is játszott,
elsősorban jazzhegedűsként vált ismertté. A világ számos helyén vendégszerepelt.
Hosszú ideig élt Párizsban, ahol Josephine
Baker zenekarában játszott;
Rajter
Lajos, szlovákul
Ľudovít Rajter (Bazin,
1906.
július
30. – Pozsony,
2000.
www.pozsonyicasino.eu
július
6.) szlovákiai
magyar
karmester,
zeneszerző, pedagógus. A pozsonyi evangélikus líceumban érettségizett
(1924). Zenetanárai édesapja, id. Rajter Lajos, majd a pozsonyi Városi
Zeneiskolán Albrecht Sándor, a pozsonyi Hudobná a dramatická (Zenei és
drámaművészeti) akadémián Frico Kafenda (elmélet, zongora) és Rudolf Rupník
(gordonka) voltak. Zeneszerzésben a bécsi Akademie für Musik Und darstellende
Kunst-on (1924–1929) a pozsonyi születésű Franz Schmidt és Joseph Marx
(zeneszerzés), Clemens Kraus és Alexander Wunderer (dirigálás), majd a
budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Mesteriskoláján a
szintén pozsonyi születésű Dohnányi
Ernő tanítványa volt. A salzburgi karmesteri mestertanfolyamon
Clemens Kraus tanársegédje (1929-1933). 1934-től a Magyar Rádió karnagya,
majd első karnagya (1935–1945), ugyanakkor a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskola tanára és a Budai Zeneakadémia Zenei
Igazgatója. A pozsonyi Szlovák Rádió Szimfonikus Zenekarának két ízben
vezető karnagya (1945–1949, 1968–1977). A Szlovák Filharmónia alapító
első karnagya (1949–1976), pozsonyi Zene- és Drámaművészeti
Főiskola karvezető tanszakának pedagógusa (1949–1976). 1976-ban
nyugdíjazták, de karmesteri és zeneszerzési tevékenységét intenzíven tovább
folytatta;
Rékai
Miklós (Budapest, 1906. november 9. – Budapest, 1959. január 21.)
hárfaművész, tanár. Mosshammer Ottó tanítványa. 1926-tól a
budapesti Operaház tagja, 1937-től a Zeneművészeti Főiskola
tanára (haláláig betöltötte mindkét állást). 1934-től a Filharmónia
Társaság titkára, 1938-tól főtitkára, 1940 – 41-ben ügyvezető
alelnöke volt;
Rónai
Antal (Szeged,
1906.
július
22. – Kolozsvár,
1996.
február
9.) operakarmester, igazgató, tanár. A Kolozsváron
található konzervatóriumban
tanulmányait 1926-ban
fejezte be. 1924
és 1940
között a kolozsvári Román
Opera karmestere volt. 1940-ben
a városban maradt, de nem vezényelhetett, 1944-ben Nagybányán
volt munkaszolgálatos. 1944 őszétől ismét a Román Operában vezényelt,
1948
és 1970
között a kolozsvári Állami
Magyar Opera karmestereként dolgozott, ő vezényelte 1948.
december
11-én az opera avatásán Kodály Zoltán daljátékát, a Háry
Jánost.
1951-től
1957-ig
az opera igazgatója is volt. 1940
és 1973
között karvezetést, partitúraolvasást, hangszerismerettant tanított a
konzervatóriumban. Pályafutása folyamán vezényelt ötvennél több operát és zenés
színpadi művet, több mint ezer előadás alatt, többek között a következőket:
Carmen,
Fidelio,
Igor
herceg, Hoffmann
meséi, Pillangókisasszony,
Turandot,
Aranykakas,
Az
eladott menyasszony, Falstaff,
Otello,
Rigoletto,
A
nürnbergi mesterdalnokok;
Solt
Ilona (Budapest, 1906. október 24. – Budapest, 1987. november 29.) zongoraművész,
zenetanár. Zenei tanulmányait
1925-ben a Budapest Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolában kezdte, majd
a budapesti Zeneművészeti Főiskola zongora tanszakán folytatta
1931-1933 között. A zongora tanárképző szakon Hernádi Lajos és Ungár Imre
tanároknál; a kamarazene főtanszakon Weiner Leónál és Banda Edénél tanult
és diplomázott. 1927-től elsősorban, mint pedagógus működött, de
a negyvenes évektől már Európa szerte hangversenyezett zongora-szólistaként
és kamara-muzsikusként;
Svéd
Sándor (Budapest,
1906.
május
28. – Budapest, 1979.
június
9.)
operaénekes,
tanár. Tanulmányait Olaszországban
végezte, Mario Sammarco és Riccardo Stracciari növendékeként. A budapesti Operaházban
1928-ban
debütált Silvio szerepében Leoncavallo
Bajazzók
című operájában. 1928-1936 között az Operaház magánénekese volt, közben
1931-ben sikerrel vendégszerepelt Bécsben,
ahol a Staatsoper
állandó tagja lett 1936-tól. 1940-1950 között New
Yorkban énekelt a Metropolitan operaházban, de több alkalommal fellépett
a milánói
Scalában is. 1950–57 között visszatért Budapestre. Korának egyik
legjelentősebb baritonjaként
tartják számon, elsősorban Verdi-operákban
aratott kimagasló sikereket;
Szabó
Lajosné (Kisszállás, 1906. február 15.)
zongoratanár (Orsolya –rendi apácák, Eger – zongoratanár; Állami Zeneiskola, Tatabánya
– igazgató helyettes és igazgató is);
Szalay Lajos (Budapest, 1906. május 24. - Budapest, 1968. február.
11) orgonaművész, karnagy, tanár. Zenei tanulmányait a budapesti Lovass
Izsó Zenekonzervatórium zongora szakán kezdte, a gimnáziumot a szalézi rend
keretében végezte el. Otthagyva a rendet 1925-ben és beiratkozott a
Zeneművészeti Főiskola orgona-, egyházzenei és karmesteri
tanszakaira, tanára orgona szakon Zalánfy Aladár, zeneszerzésen Siklós Albert,
karmesterképzőn Unger Ernő. Közben 1926-tól az erzsébetvárosi
főplébánia orgonistája, 1927-35 között pedig a Várplébánia karmestere.
1927-től pár évig a budapesti UFA Filmszínház orgonistája is. 1932-ben
fejezte be a főiskola orgona és karmesteri tanszakát. 1941-ben a
Zeneakadémián egyházkarnagyi, 1947-ben pedig
középiskolai ének- és zenetanári oklevelet szerzett. 1933-tól az egri
főszékesegyház karmestere, a Papnevelő Intézet énektanára és a
főegyházmegye orgonaszakértője, 1941-től az Egri
Tanítóképző énektanára. 1946-tól az országban elsőként egyházi
zeneigazgató. Több mint 50 orgonát építettek v. alakítottak át tervei alapján.
1947ben lemondott a Papnevelő Intézeti énektanárságáról, 1952-ben
orgonista és zeneigazgatói tevékenységéről, mert az Egri Állami Pedagógiai
Főiskola ének-zene tanszékére nevezték ki. 1955-től a tanszék
megszűnése miatt az Egri Zeneiskola zongoratanára lett. 1956-tól
Budapesten a terézvárosi plébániatemplom kántor-karnagya;
Szánthó
Enid (1906–?) operaénekes, tanár;
Székely
Júlia (Budapest, 1906. május 8. – Budapest, 1986. március 19.)
író,
zongoraművész,
tanár. Zongoratanulmányait Szatmári Tibornál kezdte a budapesti Nemzeti
Zenedében, majd Kodály Zoltánnál tanult, és Bartók Béla növendékeként 1934-ben
szerzett zongoratanári diplomát. Közben a Színművészeti Akadémián
rendezői tanfolyamot végzett. 1929-ben Bécsben mutatkozott be, mint
zongoraművész. 1952-68-ban a pécsi Tanárképző Főiskolán
énektanárképzéssel foglalkozott, adjunktus, majd docens. Jelentős irodalmi
tevékenységet folytatott;
Szekrényiné
Murányi Matild (Budapest, 1906. június 24. -)
zongoratanár. 1935-1945. Murányi M. Zeneiskolája - igazgató, 1945-1947.
Zeneiskolai munkacsoport igazgató, 1957- Zeneoktatói Munkaközösség igazgató;
Szerdahelyi
János (Abony, 1906. június 7. – Budapest, 1988. augusztus 24.)
magyar
nóta- és táncdalszerző. Zenei tanulmányait 9 éves korában (hegedű)
kezdte Busztin Dezsőnél; 1938-40.-ben a Budai Zeneakadémián zeneszerzést
tanult Kereszthy Jenő tanítványaként. Ezt megelőzően, 1930-ban a
debreceni tudományegyetem matematika-fizika szakán szerzett tanári oklevelet.
Egyetemi évei alatt egy debreceni moziban muzsikált saját zenekarával.
1932-37-ben a mátyásföldi gimnázium tanára; 1946-48-ban a balassagyarmati
gimnázium 1948-52-ben a váci gimnázium igazgatója; 1952-53-ban Pest megyei
Tanács szakfelügyelője; 1953-1967 között az Ybl Miklós Építőipari
Technikum, közben 1954-57-ben az Épületgépészeti Technikum tanára;
Szokolay
Bálint (Orosháza, 1906. január 28. – Sopron,
1997. március 18.)
karnagy.
Tisztviselő volt, de műkedvelő muzsikusként minden szabadidejét
a zenélésnek szentelte. Már fiatalon hegedült, s zenei tanulmányait
felnőtt fejjel, családapaként is folytatta. Amikor beíratta Sándor fiát
(Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerzőt) a Békéstarhosi Zeneiskolába,
döbbent rá hogy nem az egy szál hegedű, hanem a közös dalolás, a
kóruséneklés az, ami őt leginkább vonzza. Első kórusa az Orosházi
Madrigálkórus volt. 1977-től Solymáron élt és az ottani Női Kórust
vezette. Bár Sopronban halt meg, de végakarata szerint Solymáron lett
eltemetve;
Thomán
Mária (1906 -) hegedűművész-tanár;
Váradi
Józsefné Farkas Klára (Csíkbalánbánya, 1906.
február 26. -) zongoratanár (Fővárosi Zeneiskola Szervezet; Fővárosi
IX. kerületi Állami Zeneiskola);
Várnagy
Viktor (Stolac, Bosznia-Hercegovina, 1906. február 21.–Pécs, 2003. május 15.)
zenetanár. Pécsett a ciszterci gimnáziumban érettségizett, a ferencesek
templomában vesperás-szólókat énekelt, rövidesen megalapította a Szeráfi
Kórust. 1936–55: sport és cipő kiskereskedő. 1956–82: nyugdíjazásáig
az Országos Filharmónia pécsi irodájának kirendeltség vezetője. A Pécsi
Liszt Ferenc Kórus alapító tagja, a Pécsi Szimfonikus Zenekar adminisztratív
vezetője;
Verbőczy
Ila (Budapest, 1906 – Budapest,
1968. július 12.) énekművész, operett
énekesnő, tanár. Rákosi
Szidi színésziskoláját végezte, 1929-ben a Király Színház, 1930-ban a Teréz
körúti Színpad, 1931–33-ban a Bethlen téri Színpad tagja. 1934-ben visszatért a
Király Színházba, 1935-ben a Városi Színházban operettek címszerepeit
játszotta. Számos hangversenyen működött közre a Zeneakadémián és állandó
szereplője volt a Magyar Rádiónak. Műsorán operettek, sanzonok és
dzsessz-számok szerepeltek;
Vincze
Ottó (Visegrád, 1906. július 9.
– Budapest, 1984.
augusztus 14.)
zeneszerző,
karnagy. 1922-1929 közt a budapesti Zeneművészeti Főiskolán Siklós
Albertnél tanult komponálni. 1942-ig az állástalan zenészeket tömörítő
Melles Béla-zenekart vezényelte. 1942-től a háború végéig a Magyar
Rádiónál dolgozott karmesterként és zeneszerzőként. 1946-1949 között a
Miskolci Nemzeti Színháznál, majd egy évadon át az Állami Bányász Színháznál,
ezután az Úttörő és Ifjúsági Színháznál dolgozott művészeti
vezetőként. Közben az 1953-ban megrendezett II. Zenei Plénum keretében a
Fővárosi Operettszínházban bemutatták daljátékát (Boci-boci tarka),
amellyel kimagasló sikert ért el. 1957-60-ban a Fővárosi Operettszínház,
majd 1966-ig a Petőfi Színház zenei vezetője és karnagya volt;
Viski
János (Kolozsvár,
1906.
június
10. – Budapest,
1961.
január
16.)
Krasznai
János szobrászművész Viski János portréja
zeneszerző,
zenepedagógus. Előbb hegedűművésznek
tanult, Antal Gyula, Sipos Gábor és Kolár Gusztáv voltak a tanárai, majd 19
éves korában, három önálló hegedűest után egyre inkább a zeneszerzés
kezdte érdekelni. 1927-ben – a gazdálkodói életvitele mellett – nyert felvételt
a budapesti Zeneművészeti
Főiskolára, ahol Kodály
Zoltán tanítványa volt. Zenei tanulmányai mellett a Magyar
Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen filozófiai
és művészettörténeti
tanulmányokat is folytatott. A főiskolán 1932-ben diplomázott, majd ezt
követően hazaköltözött Szilágyzoványba. A birtokon gazdálkodott és
komponált. Egyik első itt született műve a Szimfonikus szvit,
amit 1937-ben Vaszy
Viktor mutatott be a Magyar
Rádióban. Egy 1939-es budapesti koncerten a világhírű holland
karmester, Willem
Mengelberg is dirigálta a darabot, a Filharmóniai
Társaság Zenekara élén, majd ezt követően szerte Európában
is előadta – komoly nemzetközi ismertséget szerezve a komponistának. 1939-ben
írta a Balassi
Bálint verse által ihletett Enigma című szimfonikus
költeményét, amely egyik legismertebb zeneműve lett, és amelyet a Kisfaludy
Társaság Greguss Pál-emlékéremmel tüntetett ki. Ez a szerzeménye is
gyakran játszott darab volt külföldön, „Norvégiától
Törökországig
majdnem minden nagyobb európai városban elhangzott”. Zeneszerzői
munkásságára jelentős mértékben hatott mestere, Kodály
Zoltán. Maga így írt erről: „Én vagyok a Kodály-iskola
zászlóvivője.” 1940-ben a Nemzeti
Zenede főtitkára és hangszerelés tanára lett, és hetenként utazott
Zoványból Budapestre és vissza. Egy év múlva a kolozsvári Zene-
és Színművészeti Konzervatórium igazgatója lett (erről a
megbízásról már 1932-ben is szó volt, de akkor elmaradt a kinevezés). 1942
őszén a budapesti Zeneakadémia zeneszerzés főtanszak tanárává
nevezték ki (ekkor végleg Magyarországra költözött), és haláláig tevékenykedett
az intézményben. Működése idején számos, később híressé vált hallgató
mestere volt, például Dobszay
László, Eötvös
Péter, Földes
Imre, Hidas
Frigyes, Láng
István, Károlyi
Pál, Lendvay
Kamilló, Petrovics
Emil, Simon
Albert, Soproni
József, Szőllősy
András, Szőnyi
Erzsébet és sokan mások;
Zipernovszky
Fülöpke / Mály Elemérné/ (1906-1974)
hegedűművész-tanár;
Osdolai
Zsögön Lenke /Laczó Istvánné/ (1906-1995)
operaénekesnő, tanár;
105
éve született (1911)
Adorján
Ilona (Kolozsvár, 1911. augusztus 9. – Budapest, 2004) énekművész,
tanár.
Tanulmányait a kolozsvári konzervatóriumban és Zeneakadémián végezte zongora és
ének szakon, Mihályffy Irén és Mátyásné Lévay Ilona növendékeként.
Szülővárosában a leánygimnáziumban, a tanítóképzőben, majd az ottani
Zeneakadémián húsz éven át tanított magánéneket; ezzel egy időben a
kolozsvári magyar opera énekmestereként is működött. 1983-ban áttelepült
Magyarországra. Budapesten az ELTE Tanárképző Főiskolai Kar Zenei
Tanszékén magánéneket oktatott, egyúttal a győri Kisfaludy Színház opera
együttesének énekmestereként tevékenykedett, később a Kodály Zoltán
Kórusiskolában kórus-hangképzést vezetett. Kurzusokat tartott többek közt
Szegeden, Debrecenben, Szombathelyen, Esztergomban, Kecskeméten, Majkon.
Haláláig a budapesti Operaház számos énekesének és énekesnőjének tanára
volt, sok nagyhírű művészt ő indított el a pályán. Több mint hatvan
évig művelte az énekoktatás valamennyi ágát;
Alpár
Géza János (Kristyor, 1911. szeptember 28. - )
nótaszerző, szövegíró, tanár;
Bacsák
Erzsébet dr. Zelliger Ernőné (Pozsony, 1911. szeptember 27. -) zongoraművész, zenetanár,
Bartók Béla tanítványa (1945-től
Fővárosi IX. kerületi Állami Zeneiskola – tanszakvezető zongoratanár);
Bágya
András (Arad,
1911.
december
8. – Budapest,
1992.
november 4.)
zeneszerző,
tanár, az 1960-as
évek magyar könnyűzenéjének
egyik meghatározó alakja. 1927 és '32 között Kolozsvárt
végezte a zeneakadémiát Martian Negrea és Alexandru Schelletti tanítványaként.
1932-től, tizenkét éven át a sepsiszentgyörgyi
református
Székely
Mikó Kollégium zenetanára volt. Már ekkor komponált kórusműveket a
diákoknak. A második
világháborúban frontszolgálatot teljesített és amerikai hadifogságba
esett. Innen szabadulva Budapesten telepedett le. Előbb zongorázott a
Holéczy-együttesben, majd 1947-tól a Magyar Rádió könnyűzenei osztályának
külső munkatársa, később vezetője lett;
Dr.
Bakos Géza (Szeged, 1911. február 26. - )
zeneszerző, jogász (Szegedi Városi Tanács – kultúrtanácsos);
Balogh
Géza (Vrdnik, 1911. december 31. - )
gitárművész-tanár, hangszerkészítő;
Bánszegi
Albertné Cseperkálovits Erzsébet (Budapest,
1916. szeptember 22. -) zeneiskolai
hegedűtanár (1939-1941. Állami
Zeneiskola Esztergom; 1942-1943. Állami Zeneiskola, Budapest; 1953-1959. Állami
Zeneiskola, Kecskemét; 1959-1972. Fővárosi XX-XXI. kerületi Állami
Zeneiskola-tanszakvezető
zongoratanár);
Békefi
Aladár Gábor (Románd, 1911. április 4.
- Szombathely, 1986.
(wiki.strandkonyvtar.hu)
szeptember
30.) ének-zene szakos tanítóképző-intézeti tanár. Tanulmányait a pápai
tanítóképzőben, és a budapesti Zeneakadémián végezte. 1933-ban Pápán
tanítói, 1948-ban Budapesten középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1933-39-ig
Marcaltőn, 1939-44-ig Felsőörsön, 1946-51-ig a pápai Zalka Máté
Általános Iskolában, 1951-58-ig az Állami Tanítóképző Intézetben,
1958-59-ben a Türr István Gimnáziumban, 1959-86-ig a Szombathelyi
Tanárképző Főiskolán tanított. Pápán és Szombathelyen is tevékenyen
részt vett a város zenei életében. Pápán 1945-48 között egy ideig ő vezette
a pápai Perutz Gyár énekkarát, 1957-59-ig a Petőfi Gimnázium zenekarát;
Bencze
Miklós (Budapest,
1911.
június
19. – Dothan,
1992.
január
24.[1])
operaénekes-tanár. Lendvay Miklós tanítványa volt. 1947-ben ösztöndíjjal
Olaszországban Manfredo
Polverosinál képezte tovább magát. 1946-ban szerződtette az Operaház,
ahol Ferrando (Verdi: A trubadúr) szerepében debütált.
1957-ig maradt a társulat tagja, akkor emigrált az USA-ba,
ahol előbb a rövid életű Petőfi Színpadon játszott New
Yorkban, majd különböző társulatoknál énekelt, később
főként tanított;
N.
Bontó Ilona (Budapest, 1911. december 16. - )
zenetanár, zongoraművész (1936- magán zeneiskolai tanár; 1961-1972.
Állami Balettintézet – zenetanár;
Brózik
Jánosné Máté Katalin (Nagyvárad, 1911. december
27. -) zongoratanár (Zenei munkaközösség, Békéscsaba; Bartók Béla Állami
Zeneiskola, Békéscsaba);
Dr.
Dallóné Turóczi Magda (Korompa, 1911. augusztus
10. - ) hegedűművész-tanár (Zeneművészeti Szakközépiskola,
Győr – igazgató; Győri Filharmonikus Zenekar – koncertmester; Budai Járási Körzeti Zeneiskola –
tanszakvezető, vezetőtanár);
Darvas
Gábor /Steinberger Gábor / (Szatmárnémeti,
1911.
január
18. –
Budapest,
1985.
február
18.) zeneszerző,
zenetörténész, tanár. Családjával 1918-ban Budapestre költözött, ott végezte
gimnáziumi és főiskolai tanulmányait. Kilencéves korától zongorázni
tanult, 1926-tól 1932-ig a budapesti Zeneakadémia
növendéke volt, előbb hangszeres majd zeneszerzői tanszakon (Kodály
Zoltán tanítványaként). A harmincas években zenekari szerzeményeit
hangversenyen és a Magyar
Rádióban mutatták be. 1939-ben külföldre távozott; a második világháború
idején Dél-Amerikában élt, egy ideig Erich
Kleiber közvetlen munkatársa volt, később cikkeket írt zenei
folyóiratok részére. 1948-ban tért vissza Magyarországra, ahol különböző
kulturális intézményeknél működött zenei szakértőként, 1972-ig.
Szerzői tevékenységét 1951-ben újította fel; a komponáláson kívül az
európai múlt zenei értékeinek feltárásával és közreadásával, feldolgozásával és
hangszerelésével valamint szakkönyvek írásával;
Déri
Ottó (Bécs, 1911. október 5. – New York City, 1969. április 18.) gordonkaművész
és jogász. 1929–1933 között a budapesti
Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Kerpely Jenőnél végezte el
a gordonkatanulmányait. 1935-ben a budapesti tudományegyetemen jogi doktorátust
szerzett. 1938-ig a Budapesti Hangversenyzenekarban játszott. Ausztria német
megszállását követően Párizsba emigrált, ahol az École Normale-on Maurice
Eisenbergnél tanult tovább. 1939-től az USA-ban élt. Több szimfonikus
zenekarban játszott, majd 1945–1948 között a Léner-vonósnégyesben, 1951–1961
között a New York Trióban, 1962-től haláláig a City College vonósnégyesében;
Dóry
József (Szabadszállás, 1911. augusztus 12.
–Szabadszállás, 2002. május
22.)
főkönyvelő, dalénekes, szövegíró. 1984-ben Szabadszálláson is
megünnepeltük az 50 éves pályafutását. 1986-ban Szabadszállás díszpolgára.
Emlékét a Szabadszállás város Helytörténeti Gyűjteményében állandó
kiállítással őrzi;
Dr.
Farkas Edéné Földes Lívia (Budapest, 1911.
március 30. -) zongoratanár
(Bartók
Béla Állami Zeneiskola, Békéscsaba – alapító tanár, tanszakvezető;
Fővárosi XV. kerületi Állami Zeneiskola;
Füzes
Zsigmond (Budapest, 1921. november 26.)
hegedűtanár (Állami Zeneiskola, Salgótarján – hegedű- és kürttanár,
uo. tanszakvezető is; Salgótarjáni Szimfonikus Zenekar - koncertmester és
zenekari titkár; a salgótarjáni Úttőrőház vonószenekartának
megalapítja és vezető karnagya);
Goszleth
Ervinné (Budapest, 1911. november 7. - )
zongoratanár (Fővárosi Hernád utcai Ének-zenei Általános Iskola-zongora;
Fővárosi VI. kerületi Állami Zeneiskola;
Gődel
Hilda / Vági Istvánné/ (Budapest, 1911.
december 25. – 2015. március) énekművész-tanár, színművész.
1932-39
Volksoper, Bécs- operaénekes; 1952-71 között a pécsi Tanárképző
Főiskola - a PTE Művészeti Kar elődjének - elhivatott
magánének-hangképző tanára volt, de a vezető pécsi énekkarok
hangképzését is ellátta. A híres pécsi kórushangzás Tillai Aurél és tanítványai
(dr. Kamp Salamon, Kertész Attila, dr. Kutnyánszky Csaba, dr. Szabó Szabolcs,
Nagy Ernő, dr. Lakner Tamás, ifj. Dobos László, Schóber Tamás, stb.).
Horváth Mária énekművész Gődel Hilda hangképző műhelyének
szintén sokat köszönhetett, mert 2005-ben saját énektanodát alapított
Gődel-Pauk Hangnevelő Iskola néven. Magyar nyelvű publikációi
mellett számos német nyelvű írása jelent meg a Schweizerische Musikzeitung
hasábjain. 1932-39 között a Volksoper Wien magánénekese volt. Több száz
műfordítás (dalok, kórusművek) szerzője. "Daloljatok! A hangnevelés művészete" című
könyve tanítványi magánkiadásban jelent meg 2004-ben és a kötelező és
ajánlott irodalmi jegyzékben szerepel a Liszt Ferenc Zeneművészeti
Egyetemen BA zenekar- és kórusvezető tanszak hallgatói részére készült
tantárgyleírások között.
A
Gődel tanítványok egyike: Tihanyi József
(Parlando
2015/4. szám-részlet)
Gyöngyösi
János (Budapest, 1911. augusztus 28. - ) nyugalmazott zenekari gordonkás
(1929-1932. 2. honvéd gyalogezred
zenekar zenekari tag, 1933-1944. Honvédzenekar, Kecskemét, 1948-1958. Honvéd
Központi Zene3kar, 1958-1966. Magyar Néphadsereg Művészegyüttese
Szimfonikus Zenekara - zenekari művész);
Faludi Béla (Rábcakapi, 1911. -
Budapest, 1966. február 18.) karnagy, zenetanár. 1929: a kalocsai tanítóképzőben
kántori, a budapesti Zeneművészeti Főiskolán Harmat Artúr
tanítványaként 1933-ban egyházkarnagyi, 1935-ben pedig középiskolai énektanári
oklevelet szerzett. 1927: a kalocsai érseki székesegyház orgonistája, 1931: a
budapesti Jézus Szt. Szíve-templom kántora, a Szt. Család-plébániatemplom, a
Mesterek és Ifjak Mária Kongregációja férfikarának alapító karnagya, 1935: az
Állami Kölcsey Reálgimnázium, az angolkisasszonyok Váci u. iskolájának és
tanárképző főiskolájának ének- és zenetanára;
Hamvas
László (Budapest, 1911. október 4. –Budapest,
1996. augusztus 14. ) zenekari hegedűművész (Honvéd
Művészegyüttes, Magyar Állami Hangversenyzenekar);
Jámbor
László (Mende,
1911.
május
18. – Budapest,
1995.
május
1.) magyar
(operavilag.net)
operaénekes-tanár.
Már gyermekként kórusban énekelt. A szépen szavaló gimnazista akkor fordult
végleg az éneklés felé, mikor tanára, Bárdos
Lajos felfigyelt kivételes hangi adottságaira. Az érettségi után
pékmesterséget tanult, s a katonai szolgálatot követően, 1933-tól a
sütőiparban dolgozott, de magánúton tovább képezte hangját Makkay Pálnál.
Előéneklés útján lett az Operaház
ösztöndíjasa 1937-ben. Palotay
Árpád vette át képzését. 1938. június 7-én debütált az öreg pap
szerepében Mozart
Varázsfuvolájában. Az 1940-es
évek végén Rómában
Manfredo Polverosinál tanult tovább. Közel négy évtizeden át, 1974-ig
volt a társulat egyik vezető énekese, később nyugdíjasként is
fellépett. Elsősorban Wagner
műveinek bariton
szerepei álltak hozzá legközelebb;
Kapitánffyné
Katona Magdolna (Munkács 1911. március -
hangversenyénekes, énektanár (1947-1976. Bartók Béla Zeneművészeti
Szakközépiskola, Budapest, 1976 – uo. nyugdíjas szerződéses énektanár);
Keresztes
Mihály (Pereg, 1911. november 13. -)
zeneszerző;
Keuler
Jenőné Bajkó Éva (Kovászna, 1911.
április 13.) zenetanár (1949-1966.
Fővárosi Zeneiskola Szervezet - zongora- és szolfézstanár);
ifj.
Kilényi Edward (Philadelphia, 1911 - )
zongoraművész, tanár. 1927-30
között
Dohnányi Ernő tanítványa volt Budapesten. Amerikai bemutatkozó koncertje
1941-ben volt;
Kókai
Rezsőné (Budapest, 1911.
március 26.) zongoraművész-tanár (1963-1965.
Fővárosi Zeneiskola Szervezet-zongoratanár; 1965- Magyar
Zeneművészek Szövetsége Zenei
könyvtár és hangtár, Zenei Információs Központ-
vezető);
Kovács
János (Tamási, 1911. február 2.) általános iskolai ének-zenetanár,
kórusvezető (Nagybajom- tanító és karnagy; Tamási – tanító, ének-zene- és
zongoratanár, karnagy);
Kósa Ferenc (Budapest, 1911. június 12. - Székesfehérvár, 1999.
december 23.) karnagy, zenetanár. A Zeneakadémián középiskolai ének- és
zenetanári oklevelet szerzett. 1935. VI. 15: Székesfehérvárott szentelték
pappá. Káplán Ráckevén, 1937-41: a Zeneakadémia egyházkarnagyi tanszakán
egyházzenei tanulmányokat folytat. Székesfehérvárott 1941-96: nyugdíjazásáig a
székesegyház karnagya, 1941-45: a Leánynevelő Intézet lelkésze, 1944-94:
az egyházmegyei kántorképző igazgatója;
Lackó
Mária (Tiszaföldvár, 1911-1984) énekesnő, tanár.
Budanovics Máriánál és Palotásy Árpánál magánúton tanult énekelni. 1945-ben
Sergio Failoni hívására a fővárosi Operaház társulatához szegődött,
Turandotként. Két évtizeden keresztül a színház egyik jelentős drámai
hősnője volt (Aida, Santuzza, Senta, Tosca stb.) 1965-ben vonult
vissza a színpadtól;
Lakatos
Vince (Budapest, 1911. július 13. – Budapest, 1970. február 2.)
cigányprímás,
tanár. Tanulmányait a Zeneművészeti Főiskolán végezte (1932), Zsolt
Nándor tanítványa volt. Számos fővárosi vendéglátó ipari helyiségben
játszott szórakoztató zenét, magyar nótát és klasszikus darabokat is;
Marschall
József (Soroksár 1911. július 18.) zenekari harsonaművész
(1940-1944.
Budapesti Hangversenyzenekar-zenekari
tag; 1944-1973.
Magyar
Állami Operaház-Filharmóniai Társaság Zenekara – zenekari művész);
Máté
Áron (Budapest, 1911. szeptember 4. - )
zenekari klarinétművész, tanár
Máté
Áron (balra) és Dittrich Tibor (Dittva Zsuzsánna gyűjteményéből)
(Magyar
Rádió Szalonzenekara; MRT Szimfonikus Zenekar – alapító tag;
Matherni
Géza (Diósgyőr, 1911. december 21. -)
középiskolai ének- és zenetanár (MÁVAG és MÁV Szimfonikus Zenekar – hegedűs;
Fráter György Gimnázium, Miskolc-tanár, ének és zenetanulmányi felügyelő;
Miskolci Szénbányák Szimfonikus Zenekara – betanító karmester, korrepetitor –
uo. vezető karmester is; Zrínyi Ilona Gimnázium – ének-zenetanár);
Molnár
Dezső (Alsóág, 1911. május 26.) orgonista,
kántor, zeneiskolai igazgató (Csönge – orgonista, kántor; Általános Iskola,
Celldömölk – magyar-, történelem- és ének-zenetanár; Munkaközösségi Zeneiskola,
Celldömölk – szolfézs- és gordonkatanár, igazgató; Állami Zeneiskola,
Celldömölk – szolfézs- és gordonkatanár, igazgató);
Nagy
Béla /C. Nagy/ (Székesfehérvár, 1911. február 16. – Budapest, 1974.
május
2.) népzenetudós, pedagógus. A Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskolán Siklós Albertnél zeneszerzés szakon végzett
(1937). Helsinkiben a Sibelius Akadémián Martenssonnál orgonálni tanult (1938).
Előadóművészi pályája véget ért, minthogy a II. világháború alatt egy
bombatámadás során balkarját elveszítette. Finnországi tartózkodása alatt
fordult érdeklődése az ének-pedagógia felé. Hazatérése után 1941–1943
között a kolozsvári konzervatóriumban tanított zeneelméletet, majd a Vallás- és
Közoktatásügyi Minisztérium Művészeti Osztályán dolgozott (1943–46).
1946-ban az akkor megalakult Állami Zenei Gimnázium zenei tagozatának,
1954-től jogutódjának, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolának
szolfézs, összhangzattan, népzene, s egy ideig zeneszerzés tanára. Emellett
1966-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ének- és
zenetanárképző tagozatának megbízott tanára is volt. Elvégezte a budapesti
tudományegyetemen a néprajz szakot (1948). Tanulmányozta a magyar, finnugor,
afró-amerikai népzenét. Cikkeit a Magyar Zene, az Énekszó, a Parlando közölte;
Negrelli
Henrik (1911–1993)
zeneszerző;
Dr.
Németh Józsefné (Szatmárnémeti, 1911. április
23. - ) zongoratanár
(Zeneoktatói
Munkaközösség, Celldömölk; Állami Zeneiskola, Celldömölk; Zeneiskolai
Munkacsoport, Debreceni Helyőrségi Tiszti Klub);
Perényi
Sándor (Budapest, 1911. január 18. – Budapest, 1987. február 22.) gordonkaművész, tanár,
zenekarvezető. Zenei tanulmányait
a jogi tanulmányok mellett végezte a budapesti Zeneművészeti
Főiskolán 1931-ben a gordonka szakon Schiffer Adolf tanítványaként.
Sokoldalúságát megmutatta a harmincas évek szalonzenekaraiban, az
Ilniczky-zenekarban, de maga is vezetett ilyen – korában divatos – zenekarokat.
Gordonkásként játszott a Városi (később Erkel) Színház zenekarában, több
hangszeren is játszott a filmgyárban és hanglemezfelvételeken. Tagja volt a
Budapesti Hangversenyzenekarnak: 1946-48-ban a Zeneművészek Szakszervezetének
vezetője volt. 1948-tól különböző színházakban játszott, később
a budapesti MÁV Szimfonikusok gordonkása, innen ment nyugdíjba 1976-ban.
Tizenhat éven keresztül dolgozott nyári szezonban 12 tagú szalonzenekarával az
NSZK különböző városaiban. Lindauban tíz évig dolgozott, a város
díszpolgárává avatták;
Péter
József (Budapest, 1911. szeptember 29. – Bern, 1976. január 21.)
(www.fovarosienekkar.hu)
kóruskarnagy
és zenepedagógus. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán középiskolai
énektanári, tanítóképző intézeti ének- és zenekari, valamint r. k. egyházkarnagyi
oklevelet szerzett. 1931-től fővárosi iskolákban tanított, majd
szakfelügyelőnek nevezték ki. 1940-től vezette a Pénzjegynyomda
amatőr énekkarát, 1949–1973 között az újjáalakult Fővárosi Énekkart.
1950-től a Közoktatásügyi Minisztériumban volt nevelésügyi
főelőadó 1956-tól a Pedagógiai Tudományos Intézet, 1962-től az
Országos Pedagógiai Intézet ének- és zenetanári részlegének
főosztályvezetőjeként dolgozott. Az 1956-ban életbe lépett
ének-zenetanítási tanterv kiadványainak nagy részét, mint Ádám Jenő
munkáinak társszerzője szerkesztette, majd 1963-ban az újabb tantervhez
szükségessé vált hanglemezsorozat szerkesztője volt (1964–72).
Nyugdíjazása után Svájcba távozott. Kórusműveket, népdalfeldolgozásokat
írt;
Pető
István (Budapest, 1911. június 17. – Budapest, 1978. december 21.) zeneszerző,
tánczenekar-vezető, tanár. A
budapesti Zeneművészeti Főiskolán kapott
hegedűművészi, zongoratanári diplomát; az OSZK-nál A-kategóriás
zongorista, hegedűs, zenekarvezető volt. Játszott Rósz Emil
zenekarában, továbbá kabarékban muzsikált. 1947-től a Magyar Rádió-Stúdió
Kisegyüttesének vezetője, itt hegedűn és brácsán is játszott.
1958-ban hosszabb turnén volt a Szovjetunióban, később Brüsszelben
muzsikált; 1968-69-ben az OSZK Stúdióban hegedű- és énektanár; 1971-75
között a Vasutas Szakszervezet zeneiskolájában énektanár, korrepetitor volt;
Rissay
Pál (?, 1911–?, 1980. aug. 25.) operaénekes,
tanár. 1938–1948 között az
Rigó
Magda, Rissay Pál és Joviczky József Wagner Walkür c. zenedrámájában (caruso.blog.hu)
Operaház
férfikarának tagja, 1938-ban Richard Strauss Daphnéjának egy kisebb szerepében
is bemutatkozott. 1948–1960 között az Operaház magánénekese, 1960–66-ban a
Szegedi Nemzeti Színház énekese volt. Különösen drámai basszus-szerepekben
voltak emlékezetes alakításai. Oratóriumszólistaként is sikereket aratott. A
Gördülő Opera egyik kezdeményezője volt;
Sík
Olga (1911. augusztus 11.—2007) énekművész-tanár.
A hazai
<
![Gere Lola / pályája elején [Págerné] Gaizler Lola/ (Budapest, 1901. május 1. – New York, 1967. november 17.) operaénekes, tanár. (mezzoszoprán). 1923-ban fejezte be zeneakadémiai tanulmányait. Pályáját Miskolcon kezdte, majd Pécsett, Nagyváradon, 1926 őszétől Szegeden szerepelt. Az 1930–31-es évadban lett a budapesti Operaház ösztöndíjasa, ahol Czipra (J. Strauss d. S.: A cigánybáró) szerepében debütált. 1945 márciusában második férjével, a nyilas kollaboráns Laurisin Lajossal előbb Ausztriába, majd Németországba menekült. Külföldön mindkettejük énekesi karrierje megszakadt, alkalmi munkákból éltek, Gere Lolának néhány magántanítványa volt;](http://www.hagaishaham.com/images/bios/feher4.jpg){kind=link}
![Bencze Miklós (Budapest, 1911. június 19. – Dothan, 1992. január 24.[1]) operaénekes-tanár. Lendvay Miklós tanítványa volt. 1947-ben ösztöndíjjal Olaszországban Manfredo Polverosinál képezte tovább magát. 1946-ban szerződtette az Operaház, ahol Ferrando (Verdi: A trubadúr) szerepében debütált. 1957-ig maradt a társulat tagja, akkor emigrált az USA-ba, ahol előbb a rövid életű Petőfi Színpadon játszott New Yorkban, majd különböző társulatoknál énekelt, később főként tanított;](http://wiki.strandkonyvtar.hu/images/b/bf/B%C3%A9kefi_Alad%C3%A1r_G%C3%A1bor.jpg){kind=link}
