Fehér Anikó*
“…amit a tanár úr csinál, az a legszebb!”
Járdányi Pál halálának 50. évfordulójára
Aki valaha is
hegedülni tanult zeneiskolában, nem lehet, hogy ne találkozott volna Járdányi
nevével. Másokkal együtt írt hegedűiskolája máig is elkerülhetetlen, mert
a legjobb.
Járdányinak e
földön nagyon kevés, mindössze 46 év adatott. Mégis bátran mondhatjuk, hogy
teljes életet élt. Zeneszerzőként bizonyosan sokat elvitt magával. De amit
a népzenekutatás terén alkotott, az teljes egész. Egy bizonyos, ha folytathatta
volna munkáját, ma máshol tartana a tudomány, másként, talán egységesebben
tekintenénk népdalainkra.
Nagyapja
Paulovics József kántor-tanító, iskolaigazgató, apja Járdányi Paulovics István
régészprofesszor. Maga Járdányi is Paulovics Pál néven született, csak 18 éves
korában magyarosította nevét Járdányira (egy középkori ős után, apja is
ekkor választotta kettős vezetéknevét). Zenei tehetségére hamar fény
derült, hegedűtanulmányait 1928-ban Rómában kezdte el (apja egy évig ott
volt régészeti tanulmányúton). Hazatérve, Budapesten Votisky
Ilonánál folytatta a hegedűt, majd elkezdett zongorázni, 1933-tól pedig
zeneszerzést is tanult Bárdos Lajosnál. Gyermekkorától rajongott Bartók Béla és
Kodály Zoltán műveiért. 1930-ban a ciszterciek Szent Imre Gimnáziumába
iratkozott be, ahol tanára volt többek között Rajeczky
Benjámin a híres szerzetes, zenekutató is. 1936-ban felvételt nyert a
Zeneművészeti Főiskolára, ahol Kodály Zoltán (zeneszerzés), Zathureczky Ede (hegedű) és Kósa György (zongora)
tanítványa volt. 1938-ban leérettségizett, és – zeneakadémiai tanulmányai
folytatása mellett – beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem néprajz
szakára. Néprajzból 1942-ben diplomázott, egy évvel később pedig doktorált
A kidei magyarság
világi zenéje című disszertációjával. A gyűjtés része volt a
teleki Pál miniszterelnöksége alatt elindult erdélyi ún. Borsa-völgyi
kutatásoknak, amelynek keretében néprajzkutatók, falukutatók járták a falvakat
a hagyományokat keresve. Kidén, a Kolozs megyei mintegy 750 lakosú faluban
Járdányi mellett kutatott Volly István, Veress Sándor
is, ők egyházzenei anyagot kerestek, valamint Vincze Lajos, ő
pásztordalokat. A címül felhasznált idézet egy kidei parasztembertől
való, ő mondta ezt így magának Járdányinak. Az alig huszonéves
fiatalembert tisztelték, becsülték, közelükbe engedték az egyébként csökönyös
falubéliek.
Járdányi munkája
afféle népzenei monográfia, azaz mindenre kiterjedő gyűjtés, Járdányi
„szociológiai” szemléletűnek mondja. Ezt csak egyetlen hasonló méretű
mű előzi meg, Vargyas Lajos
Áj falui gyűjteménye. Az ez előtti két monografikus mű közül
jelentős a szintén Telekihez köthető kemsei,
Baranya megyei gyűjtés, ahol a zenei anyagot Kerényi György jegyezte fel
és adta közre.
Járdányi
1942-ben diplomázott a Zeneakadémián is hegedűművészként és
zeneszerzőként. Először zenekritikusként dolgozott a Forrás, a Szabad
Szó, a Válasz, a Valóság és más lapok számára. Méltatója, Berlász
Melinda zenetörténész szerint a zenekritika „nagy vezető egyénisége” volt.
1946-ban a Zeneművészeti Főiskola tanára lett, ahol 1959-ig tanított.
Ekkor az 1956-os forradalomban betöltött szerepe és „káros politikai nézetei
miatt” (a Forradalmi Értelmiségi Bizottság tagja volt) távoznia kellett.
Eltávolításának oka valószínűleg akkor vitatott politikai tartalmú beszéde
volt tanáráról, Zathureczkyről. Maga Kodály állt
ki mellette, levelezvén Kádárral, aki Kodály iránti nagyrabecsülését itt is
megemlíti.
Tanítványai nagy
szeretettel emlékeznek rá. Kodály jobb kezének tartották a fiatal tanárt. Neves
tanítványai voltak: Kurtág György, Szabó Helga, Devich
Sándor, Olsvai Imre. Szabó Helga így emlékezett rá a
Magyar Zene című folyóiratban, 1992-ben: „Tanszakunk számára Járdányi
tanár úr adott rangot, méltóságot. Lenyűgöző tudása a jellem
szilárdságával, az akarat meggyőző erejével társult.” Kurtág egy
filmben így beszélt: „Évekre megbénultam. Mindig a komponálás volt az, ami nem
ment. Ezért azok, akik ilyenkor segíteni tudtak, azok tényleg az életem
legfontosabb személyiségeivé váltak. Az első és talán legdöntőbb
Járdányi Pali volt. Valami egészen fantasztikus
segítséget tudott nyújtani. Nagyon sok időt szánt rám és ránk. Valahogy
belülről segített, arra vezetett rá, hogy mi csináljuk meg a dolgunkat.”
Közben, 1948-tól
az Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjának munkatársa, majd
vezetője is volt. Ő rendszerezte, részben szerkesztette a Magyar
Népzene Tára I., IV. és V. kötetét (Gyermekjátékdalok 1951, Párosítók 1959,
Siratók 1966). A VI. kötettel induló nem tematikus dalokat tartalmazó kötetek
kiadása a mai napig az ő rendszerezési elvei alapján folyik. Rendszere,
mely nyomtatásban 1966-ban jelent meg (Járdányi: Népdaltípusok I. és II.),
amely a dalok dallamvonalát veszi alapul, így alkotva típusokat. A típus elvet
aztán átveszi Dobszay László, aki munkatársaival
megalkotja a Típusrendet – az előző rendszerek tanulságainak és
eredményeinek felhasználásával.
Zeneszerzői
munkásságára Bartók és Kodály művészete hatott, ez főleg első
alkotói periódusában figyelhető meg. Az 1950-es évek elejétől a
magyar népdalok világa vált művei elsőrendű inspirációjává,
amikor népdalfeldolgozásokat írt kórusra és szimfonikus zenekarra. Harmadik
szerzői időszakát 1956-tól, második házasságkötésétől lehet
számítani (első felesége 1949-től hét évig Lázár Ilona volt), ezekben
az években írta Hárfaversenyét is (1959), második feleségének, Devescovi Erzsébet hárfaművésznek. Két gyermekük
született: Gergely, a ma Liszt Ferenc-díjas nagybőgőművész és habilitált
bőgőtanár és Zsófia, Bartók–Pásztory-díjas hegedűművész, a
Zeneakadémia tanára. Nagyon szerette gyermekeit és feleségét, akik emlékét a
mai napig is példásan őrzik. Unokái is zenészek. Kétszer tüntették ki
Erkel Ferenc-díjjal (1952, 1953), 1954-ben pedig Kossuth-díjjal.
Népzenetudományi írásai
nemcsak tartalmukat tekintve kimagaslóak, de az írások stílusa,
kiemelkedően pontos magyarsága és lebilincselő nyelvezete is szót
érdemel. Kórusművei méltatlanul hevernek a kottatárak mélyén, ritkán
szólalnak meg a koncerttermekben. Vajon miért?
A szomorú
évforduló kapcsán csak biztatni tudom a kórusvezetőket: bátran vegyék
elő Járdányi műveit. Zenekari műveit, melyeknek
levegőjéből a magyarságáért mindent megtevő, a magyar lélek
rezdüléseit jól ismerő kitűnő alkotó hangja szól, szintén ritkán
hallani.
Halála után
Kodály Zoltán német nyelvű cikket írt a Studia Musicologica című folyóiratban: „Erejének teljében
hagyott itt bennünket. Talán gondban amiatt, hogy annyi mindent nem fejezhetett
be. De nyugodtan abban a tudatban, hogy ameddig dolgozhatott, egész odaadással
és teljes sikerrel tette. Nem vesztette el életét, mert sohasem törődött
azzal, hogy megtartsa.”
JÁRDÁNYI PÁL
KÓRUSMŰVEI
1934-36
Három
népdal kétszólamra - kétszólamú gyermekkar (szk)
· Elindultam szép hazámból
· Ha felmegyek
· Kolozsváros
1935 Midőn
a Szűz magzatját - háromszólamú női/gyermekkar (szk)
1936 Kősziklán
fölfutó… - kétszólamú gyermekkar (szk)
1936 Összegyűltek,
összegyűltek... - háromszólamú gyermekkar
(szk)
1937 Hat
virágének - kétszólamú gyermek/nőikar (szk)
1937 Hervadni
kezdettem - háromszólamú egyneműkar (szk)
1937
Szép
fehér karácsony (Márkus István verse) kétszólamú egyneműkar (szk)
1937-38
körül (dátum nélkül) Sóhajtás a hajnalban (Ady Endre
verse) kétszólamú nőikar (szk)
193 Búcsú kétszólamú egyneműkar (szk)
1937-56
Három
kórusmű Ady versekre
· A halál rokona- négyszólamú vegyeskar (szk)
· Adja az Isten- háromszólamú nőikar (szk)
· Kis, karácsonyi ének - négyszólamú nőikar (szk)
1939 Zsoltár
(25/4: „Vias tuas, Domine”)
- négyszólamú vegyeskar (szk)
1940
Szegény
Zsuzsi, a táborozáskor (Csokonay Vitéz Mihály
verse) - háromszólamú nőikar (szk)
1940-47 Missa brevis -
kétszólamú vegyeskar (szk),
MK
1950 Leányvásár - négyszólamú vegyeskar (ZK)
1951
Négy kidei
népdal - négyszólamú vegyeskar (ZK)
· Szánom bánom, hogy mit cselekedtem…
· De sok eső, de sok sár…
· Nézz ki rózsám ablakodból…
· Mély a Tiszának a széle…
1951 Katonaszerelem - négyszólamú vegyeskar (szk)
1951 Hajnali tánc - négyszólamú vegyeskar (szk) (ZK)
· Hajnali kesergés
· Csütörtökön virradóra
· Hajnallik, hajnallik
· Dudanóta
1951 Karikás tánc - négyszólamú vegyeskar (szk), (ZK)
· Hidló végén…
· Fürjecském, fürjecském…
1952 Éva szívem, Éva… - négyszólamú vegyeskar (ZK)
1952 Árva madár - négyszólamú vegyeskar (ZK)
1952 A bújdosó madár-
kétszólamú vegyeskar (ZK)
1952 Barna kislány szoknyája- kétszólamú vegyeskar (ZK)
1953 Kossuth Lajos regimentje háromszólamú férfikar (szk),
(Tp)
1953 Hej
Vargáné - négyszólamú vegyeskar(ZK)
1953 Gyapotszedő lányok (Szőnyi
Zoltán verse) - egyszólamú nőikar +zg. k
1953 Utca, utca… -
négyszólamú vegyeskar (ZK)
1957 Föltámadott a tenger - négyszólamú vegyeskar (szk), (NI)
1957 Már vége- háromszólamú nőikar (szk), (ZK)
1957 Széles a Duna (Kodály
születésnapjára) - kétszólamú kar (szk)
1957-58 Gergő nótái - háromszólamú
gyermekkar (szk) (ZK)
· Hallod-e Gergő?
· Őszi ének
· Kocsi és vonat
· Kecskés játék
· Terefere Tercsi
· Dal a kismadárról
· Hallottad-e Gergő?
1961 Kit mi illet - négyszólamú vegyeskar (szk), (NI)
1962 Jeden, dva, tri (Kodály-pasticcio) - négyszólamú férfikar (szk)
1963 Savaria - négyszólamú vegyeskar (szk), (st)
szk – szerzői
kézirat
MK
– Magyar Kórus
ZK
– Zeneműkiadó
Tp – Typopress
k
– kézzel írt kotta
NI
– Népművelési Intézet
st – stencil
