OLÁH ANDRÁS*
ami már nincs
Kocsis
Zoltán halálára
a zenéről
kellene írnom inkább
az ujjak szapora
mozgásáról
a billentyűk
mögül kiröppenő
hangok öröméről
s a borzongásról a
szívben
helyette a csöndről
írok
a szűkre
zsúfolt időről
a soványodó
emlékről
amikor még együtt
zsűriztünk
tekinteted kutakodó
figyelméről
az alázatról a
tiszteletről
a szavak
szabadságáról
a munkába hajszolt
reményről
a vibráló némaságról
a hozzánk sápadó
ősz terhéről
a gyűrött
mosoly fájdalmáról
az elevenedő
esőről
a másnapossá váló
percekről
a mozdulatlanná
dermedt szobáról
s a holnapról ami már
nincs
pedig mintha még itt
volna
Kocsis Zoltán karmesterként meghajol a
Bartók Plusz Operafesztivál záróhangversenyén
(Forrás: 24.hu)