Simon géza gábor

szösszenetek a jazz- és hanglemeztÖrténetből

1.

BEVEZETŐ

70. születésnapom közeledtével megpróbáltam erős fél évszázados zene- és hanglemeztörténeti tevékenységem grafomán termékeit átválogatni, s a hatalmas mennyiségű anyagból kiragadott szösszeneteket e kötetben összegyűjtve a nyilvánosság elé tárom.

A kompjuterizált világban voltak/vannak nagy szívások, hiszen számtalan jó két évtizedes dokumentum kéziratos formájának a számítógépekből való előbányászása is felér egy Verne Gyulai-i világkörüli úttal, s ennek bizony nem mindig van jó vége. Az első, de még a tizedik és a tizenkilencedik gépem sem képes kommunikálni egymással és sokszor mentem ezekkel a felhasználói „extra igényekkel” számítógépes gurujaim (Fekete Éva, Bárdi Károly [Charlie], Vajda Vince, Dauner Nagy István, Szász István, Borsos Tibor) agyára, akik a lakásomra kijárva próbálták a valaha volt 19 számítógépem és a közöttem levő ellentéteket elsimítani.

Igen sok egykoron megrendelt cikk nem jelent meg itthon, és csak angol vagy német nyelvű változata került publikálásra a külföldi szaklapokban. Más cikkeknek még ilyen szerencséjük sem volt. A fennmaradt gépelt kéziratmásolatok azt mutatják, hogy az egyes szerkesztőségek - ilyen, vagy olyan ürügyekkel, például: anyagtorlódás… - több alkalommal is visszaadták az anyagokat. Hogy tulajdonképpen miért is történt mindez, az mára kideríthetetlen. Visszagondolva mindezekre, az az érzésem, hogy el akartak tántorítani az adott laptól, a nekik való cikkírástól, például a Muzsikától, vagy az Ifjúsági Magazintól, az Új Tükörtől, vagy éppen a Nők Lapjától. Arról pedig egészen konkrét tudomásom van, hogy a Magyar Ifjúságnál a lapzárta előtti órákban a szerkesztő Takács István asztaláról ellopták jó néhány koncert recenziómat, amelyek már be voltak tervezve a lapba, és utána ezért „megbízhatatlannak” kezdtek tartani a lapnál. Lakástelefonom nem volt, a munkahelyemen sokszor reggel hattól délután kettőig dolgoztam, a szerkesztőség meg délután üzemelt, mobiltelefon és SMS, internet és e-mail még a legmerészebb agyvelőkben sem létezett, tehát rövid úton nem érhettek utol, maradt a negligálás.

Jelen kötet válogatásban a kezdetektől napjainkig foglalja össze munkásságom. A sokezernyi cikkből, tanulmányból, a velem készült interjúkból készült válogatás több mint félszáz német és magyar nyelvű sajtótermékből került ki. Ezek mellett számos tanulmány, konferenciaszöveg, CD booklet, eddig csak az interneten megjelentetett írás is szerepel.

A Szösszenetek cikkei – sok tépelődés után – a szigorú megjelenési időrendet követik, illetőleg a bármely okból mostanáig publikálatlan anyagok esetében a megírás dátuma a besorolás alapja.

A kötetet a velem készült néhány interjú, valamint az általam megalkotott több mint 200 hanghordozó címsoros diszkográfiája és egy válogatott bibliográfia egészíti ki.

A jazz szót már a kezdetektől fogva, 1910 tájékától kezdve igen sokfajta formában írták Magyarországon. A legrettenetesebb egy akadémia nyelvújítás volt, amikortól kezdve az írott sajtóban majdnem mindenütt a „dzsessz” szót kellett használni. Jelen kötetben a „dzsessz” változatot kizárólag az ortográfiai hitelesség kedvéért használjuk. Lábjegyzetben utalunk arra, ha előadók, közreműködők nevében történt elírás. Ezekben az esetekben a helyes változatot használjuk a cikkben.

A szerző

2.

Gruber Emmától Louis Gruenbergig,

avagy egy 1929-es Kadosa Pál koncert rejtelmei.

Hogyan lesz Gruber Emmából Louis Gruenberg

Amikor 2015. január 20-án egy kutakodás közben a kereső a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet honlapjára vitt, akkor aligha gondolhattam arra, hogy egy enyhén szólva is furcsa adatra akadhatok az egyik ottani koncert adatbázisban. Pedig ez történt.

Az 1929. december 18-án este fél kilenckor a budapesti Musica teremben (VII., Erzsébet körút 51.) lezajlott koncert műsorának 7. számaként ez szerepelt a koncert adatbázisban:

Gruber Emma: Jazz epigrams Op. 30

Meglepetésem többszörös volt. Kadosa Pál jazzvonzódásairól már jóval korábban is tudtam s magam is szerepeltettem két felvételét a Magyar ragtime kották bibliográfiája, hangfelvételek diszkográfiája 1896 – 2009 című, 2009-ben megjelent kötetemben. Az egyik felvétel éppen az ezen a koncerten is játszott Piano Rag-Music volt Igor Stravinskytől (Kadosa Pál zongorázik. Hungaroton LPX 12009/10).

Gruber Emma esetleges jazz iránti érdeklődéséről nem volt tudomásom. Ugyanily’ furcsa volt, hogy opuszszám szerepelt az adatbázisban, holott Gruber Emma nem használt opusz számokat. Biztonság okáért megkerestem a Magyar Zeneszerzők Szövetsége elnökét, Hollós Mátét és több telefonbeszélgetést is folytattam Kodályné Péczely Saroltával. Egyértelműen kiderült, hogy az adatsor mindenképpen hibás: Gruber Emma nem írt ilyen című darabot és nyilvánvalóan téves az opusz számozás is.

Rövid idővel kutakodásom kezdete előtt jelent meg Lucz Ilona 2009-es doktori DLA értekezése a Parlando internetes kiadásában (www.parlando.hu/2014/2014-4/Lucz-Kadosa-disszertacio.pdf). Ebben a Kadosa-hagyatékból vett néhány dokumentum között szerepel az inkriminált koncert műsorlapja: a műsor 4. számaként itt Louis Gruenberg Jazz Epigrams Op. 30 b. No 1., 2., 3., 6 című sorozata szerepelt. A szintén mellékelt néhány miniatűr cikkecskéből csak a Magyarság pársorosa említette Gruenberg nevét egy felsorolásban. A többiek még erre sem méltatták a szerzőt és darabját. Ugyanakkor az Esti Kurír névtelenje a Stravinsky darabot „feltétlenül rosszhiszemű szerzemény”-nek titulálta.

A dokumentumok közül hiányoltam a komolyabb, terjedelmesebb recenziókat, kritikákat, például Jemnitz Sándorét a Népszavából. Olvasmányaimból rémlett, hogy ő is foglalkozott ezzel a koncerttel. S jól emlékeztem, a december 20-iki számban közel egy hasábon Manifesztációs koncert címmel írt a Kadosa koncertről, amelyből ezúttal csak röviden idézek:

„a helyiség zsúfolásig megtelt s e tüntetően tapsoló közönségben annyi hivatásos zenész és komolyan érdeklődő zenebarát akadt, amennyit a társadalmi jelentőségű, fényes elite-estéken is csak ritkán láthatunk együtt.”

A Pesti Naplóban ugyanezen a napon Tóth Aladár Kadosa Pál zongoraestje címmel írt egy terjedelmesebb cikket. Ebben keményen ostorozza a kortárs zenét. Stravinsky Piano Rag-Music-ja véleménye szerint „a szellemes orosz muzsikusnak egyik ’rosszul elsült’ szellemi ’rakétája’”. A tájékozottság bizonyos hiányát mutatja a következő mondata: „A műsor hetedik külföldi komponistája Grueneberg Louis, ’Jazz Epigrams’ sorozatával, úgy látszik, egyenesen pályázik a ’zenegörl’ címre, melyet világért sem tagadunk meg tőle.” /p.96/

Szögezzük le: Louis Gruenberg a legkevésbé sem volt „zenegörl” és a Jazz Epigrams Op. 30 b. című, 1928-ban, 44 esztendősen komponált darabját Bécsben az Universal Edition publikálta. Számos korábbi szerzeményét (The Daniel Jazz Op.21 [1925], Negro Spirituals [Négy kötetben összesen 20 darab, 1926], Jazzberries Op.25, stb.), majd több későbbi kompozícióját szintén az Universal adta ki, amely 1924 és 1929 között szerepeltette támogatott szerzői között.

A Budapesti Hírlap december 19-iki számában (Op.) így írt:

„Kadosa Pálban nemcsak zenei érzék és tudás, de zenei intelligencia és képzelőtehetség is él. Plasztikusan, finoman árnyalt billentéssel játszotta el az érdekes műsort.”

Louis Gruenberg 1884. augusztus 3-án az Orosz Birodalomhoz tartozó Fehéroroszországban, Breszt-Litovszkban született. Két esztendős korában szüleivel emigráltak az Amerikai Egyesült Államokba, ahol édesapja New York-ban hegedűsként kapott állást. Az ifjú Gruenberg 8 esztendős korától New Yorkban tanult zongorázni, majd húszas évei elején Bécsben Ferruccio Busoni tanítványa volt.

1919-től kezdve mind többet komponált. Darabjai erős ragtime és korai jazz hatást mutattak. Gruenberg az 1920-as években a zene igen széles területein tevékenykedett. Hol, zongorista, hol karmester, hol zeneszerző és hangszerelő, hol pedig koncert- és/vagy egyesület-szervező volt. 1920-ban például kenyérkereső célzattal Enrico Caruso turnéjának kísérő zongoristája volt. Alfred Baresel az 1929-ben publikált Das neue Jazzbuch-ban a hagyományos értelemben vett klasszikus zene és a jazz ötvözésének példájaként hozta a Jazzberries című Gruenberg kompozíciót, amelyet 1925. októberében az amerikai League of Composers mutatott be.

Gruenberg 1925-ben komponálta és 1929-ben adta ki a Jazz Suite-t, amelyet 1929. március 22-én a Cincinnati Szimfonikusok Reiner Frigyes vezényletével mutattak be. New York-ban 1930. március 6-án a Bostoni Szimfonikusok Serge Koussevitzky vezényletével mutatták be. A mű tételei: Fox-Trot Tempo, Boston Waltz Tempo, Blues Tempo, One-Step Tempo.

1937-ben Kaliforniába költözött, ahol kilenc film zenéjét komponálta. Ezekből 1940/41/42-ben hármat jelöltek Oscar-díjra, ám azokat nem kapta meg. 1964-ben bekövetkezett haláláig számos operát és szimfonikus zenekari művet írt.

Csobánka, 2015. április (publikálatlan)

Hátoldal:

Jelen kötet a kezdetektől napjainkig foglalja össze a nemzetközileg is elismert zene- és hanglemez történész, Simon Géza Gábor (1947) munkásságát. A sokezernyi cikkből, tanulmányból, a vele készült interjúkból készült válogatás több mint félszáz német és magyar nyelvű sajtótermékből került ki. Ezek mellett számos tanulmány, konferenciaszöveg, CD booklet, eddig csak az interneten megjelentetett írás is szerepel. A novumok között kiemelkedő szerepük van az eltelt fél évszázadban megrendelt, de végül meg nem jelent cikkek első közlésének.

A kötetet a Simon Géza Gáborral készült számos interjú, az általa megalkotott több mint 200 hanghordozó címsoros diszkográfiája, valamint válogatott bibliográfia egészíti ki.

A kötetből nem hiányzik a hasonló összefoglaló jellegű művek kötelező kelléke, a névindex sem.