Névnapi szerzői est Óbudán SZŐNYI ERZSÉBET KÖSZÖNTÉSÉRE

Erzsébet napkor megtelt az Óbudai Társaskör. Úgy terveztük, hogy a Szőnyi Erzsébettől ajándékba kapott művek előadásával köszöntjük őt föl, de ez csak a távolból sikerült. Reméljük, a koncert felvétele hozzá fog járulni gyors felépüléséhez, további egészségéhez!

A hangversenyt a műsort összeállító Márkusné Nater-Nád Klára vezette, az ő szavai indították a koncertet, amit számos régi kolléga és tanítvány hallgatott.

Először a Magyar Rádió Gyermekkórusának „Palánták” Kórusa (Körber Katalin) vonult a színpadra, és a jelenlévő Szepesi Attila verseire komponált „Mesemuzsika” sorozatból adtak elő három tételt. Végül tanárnőjük a szereplő hangszer-szólistákat is bemutatta. Üde kórushangzást hallottunk.

Ezután mondott köszöntőt dr. Ittzés Mihály, a Magyar Kodály Társaság elnöke. Beszédéből néhány gondolatot emelnék ki. Természetesen sajnálta ő is, hogy csak távolból üdvözölheti az ünnepeltet. Egy nemrég Kecskeméten ülésező pedagógus konferencia az „abszolút pedagógus” meghatározására törekedett. Szőnyi Erzsébet hivatása és életformája ezt tökéletesen kifejezi. Köszöntőjét végül Kodály Bartókról mondott szavaival fejezte be.

Nagy Márta (zongora) hű előadója Szőnyi Erzsébet műveinek. „Színek” c. zongoraszvitjének – amit először a szerző mutatott be a Francia Rádióban, majd nyilvánosan a jelenlévő Gilbert de Greeve belga zongoraművész, a Nemzetközi Kodály Társaság egykori elnöke – három tételét (Pepita, Szürke, Fekete) hallottuk most Nagy Mártától. Megszoktuk, hogy a Szepesi Attila verseire Gerzson Pál rajzaival készült „Sárkányfogak” c. művet a vetítés mellett Szőnyi Erzsébet és Nagy Márta előadásában halljuk. A most elhangzott 13 tételben a vetítéshez Márkusné Natter-Nád Klára és Nagy Márta csatlakozott. Végül Márkusné Natter-Nád Klára röviden megemlékezett Gerzson Pálról, aki már nem lehetett jelen.

A 20 éves Törökbálinti Cantabile Kórus (Vékey Mariann) vonult a színpadra, hogy az 1975-ben a Rózsák terei templom számára készült „Szent Erzsébet misét” megszólaltassa. A művet itt Nagy Márta zongorakíséretével énekelték, vegyeskari előadásban, majd a nemrég – olaszországi versenyre – nekik komponált Dante szonettet hallottuk.

Vonós-duó következett: az 1955-ben Járdányi Pál és Dávid Gyula számára készült „Duó hegedűre és brácsára” c. művet Szecsődi Ferenc (hegedű) és Nagy Enikő (brácsa) előadásában hallottuk. A két művész ideális előadója a darabnak.

Az „Öt magyar népdal” először a Párizsi Magyar Intézetben hangzott el 1948-ban. Most Szecsődi Ferenc (hegedű) és Nagy Márta (zongora) adta elő. Kár, hogy elég ritkán halljuk.

Befejezésül a Budapesti Monteverdi Kórus (Kollár Éva) vonult a színpadra. Vezényletével az egykori tanítvány és zeneakadémiai utód tisztelgésével csupa olyan művet hallottunk, amit Szőnyi Erzsébet az ő számukra komponált. Így került sor a Goethe „Frühzeitiger Frühling” c., a Nagy Gáspár „Hótalan a hegyek inge” c., a Pilinszky János „Harmadnapon” c. és az „Ima alkonyi harangszóra” c. csíkszentdomokosi ima versekre írott kórusművek előadására.

Idekívánkozik, hogy minden szereplő önzetlen fellépését dr. Ittzés Mihály mindegyiküknek – kórusvezetőknek és hangszeres szólistáknak – virágcsokorral köszönte

meg.

A névnapi hangverseny minden szempontból valódi ajándék volt: tartalmas ajándék a zeneszerzőtől előadóknak és közönségnek, valamint színvonalas ajándék az előadóktól a zeneszerzőnek. Ajándékot kapott a közönség is: zeneszerzőtől is és előadóktól is. Hozzáteszem: még gyógyszer is a tökéletes gyógyuláshoz, amit az előadókhoz csatlakozva én is őszintén kívánok Szőnyi Erzsébetnek!

Kovács Mária