ELSŐ FÜLSZÖVEG

„…azért a legfontosabb a zenei nevelés, mivel a ritmus és összhang merül alá leginkább a lélek mélyébe, és a legerősebben ragadja meg azt, szépalakúságot támasztva benne; ez teszi a lelket szépalakúvá, feltéve ha valaki helyesen nevelődik, ám ha nem, az ellenkezőjévé.” Szókratész

„A zenével nem csak zenét tanulunk. Az ének felszabadít, bátorít, gátlásokból, félénkségből kigyógyít. Koncentrál, testi-lelki diszpozíción javít, munkára kedvet csinál, alkalmasabbá tesz, figyelemre-fegyelemre szoktat.” Kodály Zoltán

„A zene igen nagy hatással van az emberre, ez ősidők óta ismert, és a régi kultúrák is megpróbálták  a zene, vagyis melódia, ritmus, dallam, tánc, hangokra figyelő lelki beállítódás („hang-ulat”) stb. eszközével kiváltani a megnyugvást, megbékélést, megtisztulást, és visszaadni az életkedvet és a regenerációt. A zene az egész embert befolyásolja…” Buda Béla

„A modern gazdaság növekedése nagyon fontossá teszi az absztrakt gondolkodásra való képesség fejlesztését. Ehhez pedig elengedhetetlen – többek között – a zenére és a művészetekre történő nevelés fokozottabb részvétele az iskolai munkában … A huszonegyedik századi oktatásnak vigyáznia kell ezért arra, hogy az egyébként szükséges technikai és természettudományos képzés mellett a művészetekre, a zene szeretetére való nevelés ne szoruljon háttérbe.” Alan Greenspan

HÁTSÓ FÜLSZÖVEG

Azt gondolnánk, mindenki tudja, hogy mi a zene, de talán senki sem tudja, vagy mindenki másként, csakis önmaga számára tudja. Ugyanazt halljuk, mindenkinek mégis mást jelentenek a hangok. Belehallgattunk, elcsodálkoztunk, megszédített, felkavart, emlékeket ébresztett, megsimogatott a dallamnak, a hangoknak ez a végtelen gazdagsága.

A tizenhét tanulmányból álló gyűjteményes kötet a zene üzenetéről szól, a zene tanításáról, gyógyerejéről, közösségformáló, tudományos, pedagógiai, művészi, lelki, pszichés, sejtek szintjén működő, zsigeri, kimondhatatlan szempontjairól.

Agykutatók, muzsikusok, zenepedagógusok, pszichológusok, lelkészek és művelődéstörténészek egymásnak adják át az olvasó vezetését. A szerzők tudományos eredmények figyelembevételével írtak – szakterületüknek megfelelő közelítésben és szempontok alapján – a zene és az egészség kapcsolatáról, hatásáról, alkalmazásáról szubjektív, őszinte és radikális szavakat, mondatokat. El kell gondolkodnunk róluk, mert lelkünk, belső harmóniánk, egészségünk, egész létünk patikamérleg-egyensúlya valamiképpen kapcsolatban áll a zenével, hangokkal, dallammal.

Táncra perdít, gyönyörködtet, harmóniáiba ringat, visszaröpít, emlékeztet, képzeltet a zene. Gyerekek és felnőttek személyiségfejlődésében, képességek kialakulásában, figyelemkoncentrációban, asszociációban, tehetségfejlesztésben, lelki harmónia megőrzésében lett és lesz a zene központi módszer, eszköz. Terápia. Stresszoldásban, rehabilitációban, hangulatmódosításban, közösségépítésben társ és partner.

A tanulmánykötet célkitűzése olyan szférákat érinteni, amelyek egy-egy önálló szakterületet, külön tudományágakat képviselnek. Így a többféle látásmód együtt egy széles mátrixot, s egyben keresztmetszetet mutat, melynek közös nevezője a zene, az egészség és a nevelés.

A tanulmányok szerzői

Barkóczi Ilona

pszichológus, professor emerita

Csépe Valéria

pszichológus, kutatóprofesszor, egyetemi tanár, akadémikus

Deszpot Gabriella

művészetpedagógus, tudományos főmunkatárs

Falus András

biológus, egyetemi tanár, akadémikus

Fekete Zsófia

zeneterapeuta, karvezető

Forrai Judit

orvostörténész, egyetemi tanár

Halmai Katalin

operaénekes, egyetemi docens

Hámori József

neurobiológus, egyetemi tanár, akadémikus

Harmat László

pszichológus kutató

Hegedűsné Tóth Zsuzsanna

szolfézs-zeneelmélet tanár, karvezető, óvodapedagógus, egyetemi tanársegéd

Kismartony Katalin

karvezető, énektanár, egyetemi docens

Kollár János

klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus, egyetemi adjunktus

Kolosai Nedda

pszichológus, egyetemi adjunktus

Mihalovics Csilla

tanító, ének-zene tanár, vezetőpedagógus

Nemes László Norbert

énektanár, karvezető, egyetemi tanár, igazgató

("Énekelni, énekelni, énekelni" c. tanulmányába alább olvasható)

Péter Orsolya

jogász, bioetikus, egyetemi adjunktus

Pléh Csaba

pszichológus és nyelvész, egyetemi tanár

Smuta Attila

zenepedagógus, karnagy, főiskolai tanár

Székely Csilla Imola

református lelkipásztor, vallástanár, pasztorálpszichológus

Túry Ferenc

pszichiáter, pszichológus, egyetemi tanár

(Búbánat és erőforrások a folklórban: a népzene példája c. tanulmánya alább olvasható)