Farkas Wellmann Endre

A római disznó

Farkas Wellmann Endre (1975, Marosvásárhely) válogatott és új verseit tarthatja kezében az olvasó. Egyetlen metafora felé mutat a kötet valamennyi versdarabja, tudva, a költőnek nem csupán az a feladata, hogy érzékelje a kortünetet, hanem saját létélményein keresztül átszűrve összetéveszthetet-len hangon mutassa fel azokat a finom, emberi természetünkből következő folyamatokat, ame-lyek napjainkban sokak ki nem mondott élménye: „megéljük a Rómába ébredés iszo-nyatát/ mert Róma a magány és Róma mi vagyunk.” Farkas Wellmann Endre emlékei meleg trá-gyadombján éppúgy kutat, mint a történelemben, s manapság szokatlan módon, lírája úgy építkezik a mocsokból, a hazugságból, a hatalom természetrajzából, a kicsinyességből és hűtlenségből, hogy olvasóként nem tehetünk mást, mint gyönyörködünk a költészet átalakító erejében, abban a nyelvi-, poétikai fenségben, amely révén elhisszük, hogy egyetlen lehetőségünk maradt: lefeküdni a tiszta sárba, hogy egyáltalán esélyünk adasson megálmodni a holnapot.

Erős Kinga

Negyvenedik

én gyűlölöm, hogy én vagyok,

most életem egy hídra néz,

akit a múltja elhagyott,

jövőjét látni nem nehéz.

a hídon innen én vagyok,

a hídon túl a változás:

látszik, hogy lelkemben a víz

s a kísértés most árkot ás...

mert gyűlölöm, hogy én vagyok,

s hogy víz folyik a híd alatt:

az állandó s a változó

most eltaszít vagy elragad.

Évek, folyók és évszakok.

Netán a folyó, az vagyok?

S a hídon állva Mirabeau

azt kérdi tőlem, mi a lét

s mi a halál és mire jó

Fekete rongyokban

Fekete rongyokban a lélek:

pulzáló, fényes, híg anyag.

Most már a földhöz tartozik,

mióta föntről elszakadt.

A test sorsa a fájdalom,

a léleké a nemlét –

s ha én már nem is fájlalom,

anyagtalan az emlék:

érett gyümölcs, izgága villogás.

Hallgat az agy, a test beszél –,

benne az idő kanyarog,

kívül pedig csak fúj a szél.96

Árnyékok vannak, éjszakák,

arcod átjáró tengerek,

partjukon folyton ott vagyok,

hol lennem most már nem lehet.

Magány vagy, lassú kínhalál:

lehet, hogy most már egyre megy.

És elhallgat a félelem

lélekből testbe átmenet…

Caorle – Velence, 2015. május 23.