Kedves Partnerünk,

Tájékoztatjuk, hogy 2017. január 13-án megjelent a Hungaroton két legújabb kiadványa Ittzés Gergely fuvolaművész előadásában: A fuvolaszonáták nagykönyvének első és második kötete.

Reménytelen vállalkozás, hogy egy fuvolás összefoglalja hangszere irodalmát. Szerencsére! Ez ugyanis azt jelenti, hogy még a hegedű-, zongora- vagy dalirodalomhoz képest oly szűkös fuvolairodalom is túl gazdag ahhoz, hogy minden figyelemre méltó darabját összegyűjtsük és lemezre rögzítsük. A sorozat 7 lemezén kb. 9 óra alatt 34 szonáta szólal meg.

Első kötet: A 18. század

Hétrészes sorozata első lemezén Ittzés Gergely hét szonátán keresztül mutatja be a 18. század fuvolazenéjét. A műveket modern fuvolán szólaltatja meg, de a korhű előadási gyakorlat figyelembevételével. Az eredeti obligát billentyűs szólamok zongorán, a continuo kidolgozások csembalón hallhatóak. A művészek analitikus, mégis spontán előadásra törekedtek.

Johann Sebastian Bach: h-moll szonáta, BWV 1030 (17:50)

Johann Sebastian Bach: e-moll szonáta, BWV 1034 (13:57)

Johann Sebastian Bach: E-dúr szonáta, BWV 1035 (12:09)

George Frideric Handel: e-moll szonáta, HWV 359b (6:15)

Carl Philipp Emanuel Bach: G-dúr „hamburgi” szonáta, Wq. 133 (7:57)

Carl Philipp Emanuel Bach: e-moll szonáta, Wq. 124 (7:19)

Wolfgang Amadeus Mozart: 4. F-dúr szonáta, KV 13 (13:05)


Előadók:

Ittzés Gergely – fuvola

Szilasi Alex – zongora

Anthony Newman – csembaló

Katalógusszám: HCD 32773

Megjelenés: 2017. január 13.

Összidő: 78:58

Második kötet: Romantikus szonáták

A hétrészes sorozat második lemeze a teljes romantikus korszakot felöleli. Egy egész évszázadot mutat be a virágozó polgári zenei élet elegáns és improvizatív darabjaitól kezdve Reinecke tipikus 19. századi programzenéjén át az excentrikus német zeneszerző, Karg-Elert kevésbé ismert, de annál erőteljesebb és színesebb szecessziós szonátájáig.

Gaetano Donizetti: C-dúr szonáta (9:53)

Friedrich Kuhlau: a-moll Grand Sonata Concertante, Op. 85 (32:12)

Carl Reinecke: e-moll „Undine” szonáta, Op. 167 (20:20)

Sigfrid Karg-Elert: B-dúr szonáta, Op. 121 (14:28)

Előadók:

Ittzés Gergely – fuvola

Nagy Péter – zongora

Katalógusszám: HCD 32774

Megjelenés: 2017. január 13.

Összidő: 77:07

* * *

A közeli hetekben kerül piacra kerülő két új cd „A fuvolaszonáták nagykönyve” c. hétlemezes sorozat 1. és 2. részeként, amelynek kiadását hosszas előkészületek után most kezdte meg a Hungaroton, noha a 34 szonáta felvételei már évekkel ezelőtt befejeződtek:

THE GREAT BOOK OF FLUTE SONATAS

Vol. 1. The 18th Century

Händel, J. S. Bach, C. P. E. Bach & Mozart

Vol. 2. Romantic Sonatas

Donizetti, Kuhlau, Reinecke & Karg-Elert

Vol. 3. French Music

Devienne, Gaubert, Mouquet, Pierné & Poulenc

Vol. 4. Impressionism

Jongen, Pilati, Pijper & Ravel Op. post.

Vol. 5. Soviet & Hungarian Works

Lajtha, Taktakishvili, Denisov & Prokofiew

Vol. 6. Czech & American Works

Muczynski, Liebermann, Feld, Schulhoff & Martinu

Vol. 7. The 20th Century Western Europe

Bowen, Dubois, Jolivet, Andriessen & Hindemith

Az első lemezen XVIII. századi művek hallhatók Szilasi Alex (zongora) és Anthony Newman (csembaló) közreműködésével, a másodikon romantikus zene, partnerem Nagy Péter. A többi lemez néhány havonta fogja egymást követni.

„Reménytelen vállalkozás, hogy egy fuvolás összefoglalja hangszere irodalmát. Szerencsére! Ez ugyanis azt jelenti, hogy még a hegedű-, zongora- vagy dalirodalomhoz képest oly szűkös fuvolairodalom is túl gazdag ahhoz, hogy minden figyelemre méltó darabját összegyűjtsük és lemezre rögzítsük. A teljesség igényét az is ellehetetleníti, hogy egy ilyen válogatás sosem lesz mindenki szíve szerint való és objektív. Mégis e törekvés áll A fuvolaszonáták nagykönyve mögött: összegyűjteni és mintegy hangzó lexikonként átnyújtani a jelen- és utókornak azt, ami három évszázad fuvolazenéjét legjobban reprezentálja.

A bőség zavarában vállalt szükséges önkorlátozás alapvetően műfaji: kizárólag szonátákat hallunk, olyan szonátákat, melyek fuvolára és billentyűs hangszerre íródtak. Hogy miért épp a szonáta? Egyrészt, mert ez a műfaj átível a korszakokon, kisebb-nagyobb változásokkal folyamatosan jelen van. Másrészt ez a páros kamarazenélés legabsztraktabb formája, amelyben az alkotói késztetés általában tisztán zenei, és bár halad a korral, mindig szorosan kötődik a hagyományokhoz. Nem alkalmi ötletekből születik, elsősorban nem a választott hangszer külsődleges jegyei ihletik, nem a virtuóz technikai lehetőségeket helyezi előtérbe, hanem magasabb rendű kompozíciós szempontok és a kamarazenélés meghittsége vezérlik. Intimitása ellenére egy szonáta sokszor olyan, mint egy minimalizált szimfónia. Többfejezetes, epikus jellegű alkotás, melyben két hangszer kell, hogy megjelenítse mindazt, ami a szimfóniákban a zenekar sokszínűsége révén sokkal naturalisztikusabban tud megszólalni. Ez a párhuzam bátorítja az előadót, hogy bővítse és – az adott stílus határain belül – használja ki előadóművészi eszköztárát és hangszere technikai lehetőségeit. A teljességre való törekvés tehát az előadásban is megjelenik, persze szintén beteljesíthetetlenül, hiszen egy műnek sincs végső megszólalása, tökéletes olvasata, a művész legelszántabb igyekezete ellenére is szubjektív és megkérdőjelezhető marad minden interpretáció.

Ugyanez igaz a válogatásra is. Esetünkben a fő szempont az volt, hogy a fuvola szonátairodalmának klasszikussá vált és legerőteljesebb darabjait sorakoztassuk fel. E két tulajdonság nem mindig esik egybe, így kerülnek a sorozatba kevésbé ismert, de – véleményünk szerint – méltatlanul mellőzött művek, de olyanok is, amelyek népszerűségüket nem feltétlenül magas művészi értékeiknek köszönhetik. És bizonyára sok mű kimarad, amelyet mások beválogattak volna ebbe a „best of” gyűjteménybe. Egy-két kivétellel az átiratoktól is eltekintettünk, hiszen a fuvolára adaptált vagy adaptálható (elsősorban) hegedűdarabok újabb bejárhatatlanul tágas birodalmat nyitnának meg. Ehelyett – vállalva, hogy számos jóformán csak a fuvolások által játszott szerző jelenik meg, és a zenetörténet nagyjai, akiket a fuvola nem ihletett komponálásra, kimaradnak – azt vizsgáljuk, mi született a szonáta műfajában erre a későn érő hangszerre. Valljuk be, kevés köztük az igazi remekmű, de szerencsére azért épp elég remek mű akad ahhoz, hogy a 7 lemezen kb. 9 óra alatt megszólaló 34 szonáta is csak töredékesen reprezentálja ezt a kincsestárat.”

Ittzés Gergely