Varga Imre: Kodály Zoltán (Szent István tér, Pécs)

KÁLDI JÁNOS

Kodály Zoltán

Megy előttünk

a hold hófúvásaiban,

Sohasejárt világban;

utat tipor a mélységek fölött

és a szomorúság fölött,

az iszonyat süvítő bozótjain közt.

A legnagyobb hegyek testvére ő;

Édesapja a hangoknak,

pásztora a reménynek.

Megy előttünk

a csönd jégcsapos éjszakájában,

felfedezetlen faluszéleket és tanyákat

visz a szíve alján;

s hangjától

megszelidülnek a farkasok

és ime,

időtlen virágokat fakaszt nyomában a tél.

Káldi János (Kám, 1922 – 1991) magyar író, költő. A szombathelyi Faludi Ferenc Gimnáziumban érettségizett, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészeti karának magyar-könyvtár szakán szerzett diplomát. A Móricz Zsigmond szerkesztette Kelet Népe avatta költővé 1941-ben, korábban különféle közművelődési munkakörökben dolgozott, 1960-ban a Szombathelyi Tanárképző Főiskola tanára és docense lett.

Megjelent kötetei:

· Halott vízimalom (Szombathely, 1947)

· Rába-parti elégia (Pécs, 1966)

· A világító kapanyél (Pécs–Budapest, 1970)

· Tavaszt-kiáltó (Szombathely, 1975)

· A hosszú esők ideje (Szombathely, 1983)

· Kései rapszódia (1995)