A fuvolamuzsika gyöngyszemei

Bakos Anita, Eva Sýkorová és Csehi Ágota CD kiadványáról

Az Eszterházy Károly Főiskola Ének - zene Tanszéke a 2009/2010 - es tanévben ünnepelte fennállásának 60. évfordulóját. A „születésnapi” ünnepségeket egy egész tanéven át tartó hangversenysorozattal kívántuk emlékezetessé tenni, melynek keretében több, nagyszabású koncertet szerveztünk hallgatóink, tanáraink és vendég előadók közreműködésével.

Köszönhetően tanszékünk és a nyitrai Konstantin Egyetem baráti kapcsolatának az a megtiszteltetés ért minket, hogy rendezvénysorozatunkon az előadóművészek sorában üdvözölhettük Bakos Anita és Eva Sýkorová fuvolaművészeket, doktorandusz hallgatókat és Csehi Ágota zongoraművészt a nyitrai Konstantin Egyetem docensét.

A rendezvények méltó helyszínéül szolgált a főiskola nemrégiben teljes egészében felújított kápolnája, az Oratorium Artium Pyrkerianum, mely orgonahangversenyek mellett - köszönhetően a teremben szintén helyet kapó kiváló minőségű Steinway hangversenyzongorának – kamarakoncertek, zongoraestek és egyéb zenei események megrendezésére is alkalmas.

Ebben a festői környezetben került sor 2010. február 24 - én a „magyar - szlovák zene kamaraestjére”, a fent említett előadók tolmácsolásában. A műsor gerincét azon műsorszámok adták, melyek később a „Skvosty flautovej hudby” című CD kiadványra is felkerültek. Ebben a tekintetben tehát a koncert az előadók számára, a zenefelvétel hatalmas koncentrációt igénylő munkálatai előtt jó főpróbának tekinthető. A jelenlévő közönség pedig abban a szerencsés helyzetben volt, hogy még kiadásuk előtt megcsodálhatta a magas színvonalon előadott műveket. A pozitív, vagy adott esetben negatív visszajelzés - mely ez esetben nem jellemző -, az építő kritika elengedhetetlenül fontos a zeneműveket tolmácsolók számára. Megkönnyíti, megerősíti ugyanis a művekről alkotott előadói elképzelések kialakítását, elősegíti a művek „érési” folyamatát.

A CD- t hallgatva is ez, a világos műértelmezés, a szuggesztív, összeszokott, érett együttmuzsikálás lehet az első benyomásunk. Az első szám a kiadvány egyetlen fuvola duettje, Albert Franz Doppler: Duettino magyar motívumokra két fuvolára és zongorára (Op. 36.) című műve. Az előadásban igazi példáját hallhatjuk a precíz, igényes kamarazenélésnek, mely nem merül ki pusztán a hangjegyek virtuóz „lejátszásában”, hanem jól mutatja a művészek muzikalitását.

A további nyolc mű egy- egy zongorakíséretes fuvolaszóló. Ezek közül elsőként Cécile Chaminade népszerű műve, a Concertino fuvolára és zongorára (Op. 107.), majd az örmény zeneszerző Otar Taktakishvili C- dúr harántfuvolára és zongorára írt szonátájának második, „Ária” tétele hangzik fel Bakos Anita tolmácsolásában. Az interpretációra a biztos technikai háttér mellett mindenekelőtt a dallamívek jól érthető formálása és a kiemelkedő előadói kvalitás jellemző. Fontos említeni a művészi hangszerkezelést, mely itt elsősorban a lágy, puha fuvolahangzásban nyilvánul meg.

A következőkben Eva Sýkorová virtuóz technikáját csodálhattuk meg a párizsi Conservatoire egykori fuvolatanára, Jean Louis Tulou szerzeményében a 13. „Grand Solo”- ban (Op. 96.), illetve egy újabb Albert Franz Doppler műben a Fantasie Pastorale Hongroise (Op. 26.) címűben. E két, nagyobb „lélegzetű” darab alkalmat ad az előadónak a virtuozitás mellett a zenei karakterek széles skáláját bemutatni. Eva Sýkorová brilliánsan oldja meg ezt a feladatot. Különösen igaz ez a „Grand Solo” variációs tételeire és bevezető, illetve záró kadenciáira.

Hogy milyen jól megfér egymás mellett a klasszikus muzsika és a modern filmzene, azt a következő szám bizonyítja. Itt Eva Sýkorová John Williams már klasszikussá vált kompozícióját, a Schindler listájának aláfestő zenéjét játssza. A mű eredetileg hegedűre íródott, illetve a filmzene előadójának személye, Itzhak Perlman komoly felelősséget ró az újraalkotóra, de a művésznő ez alkalommal sem okoz csalódást. Részéről, már a hangszer sajátosságai és a CD- n hallható egyéb kompozíciók karaktere miatt is, az eredetinél „klasszikusabb” hangvételű előadást hallhatunk, de ezáltal a mű semmit nem veszít értékéből.

Szintén a művésznő „lírai énje” mutatkozik meg Claude Debussy: „A holdfényért” című művének előadásakor. Az eredetileg a 18. században keletkezett francia népdal alapján íródott mű, látszólag nem jelent különösebb technikai akadályt az előadók számára. Ez a tény azonban nem vonatkozhat a mű megformálására. Az eddig hallottakhoz képest egy egészen más hangot hallhatunk Eva Sýkorová hangszeréből, mely kiválóan festi meg a természet ihlette impresszionista képeket.

A kiadvány két utolsó darabját ismét Bakos Anita adja elő. Hajdú Mihály: Magyar parasztdalok – Panaszos dala, illetve Vittorio Monti: Csárdása két ellentétes karaktert mutatnak. Míg az elsőben ismét megcsodálhatjuk a művésznő kivételesen szép fuvola hangját és dallamvezetését, addig a másodikban a játékos, itt- ott szemtelen virtuozitás nyer teret. Ez utóbbi szintén egy hegedű átirat, így az előadásban nincs lehetőség a cigányprímásoktól megszokott hajlításokra és díszítésekre, ennek ellenére, köszönhetően a kiváló játéktechnikának, a darab megőrzi eredeti lendületét.

Nem ejtettem szót a lemezen végig közreműködő Csehi Ágota művészi munkájáról. Ő nem csak mint zongorakísérő van jelen, nem csak segíti, alátámasztja, olykor kiválóan ellenpontozza a szólistákat, hanem az ő közreműködésével teljesedik egésszé a zene. Amellett, hogy példaszerűen működik együtt a fuvolistákkal, megadja a művek hangulatát, „ízét”. Különösen igaz ez a magyaros motívumokat tartalmazó kompozíciókra, így a Doppler, a Hajdú, illetve a Monti művekre. Ezeket a sajátos dallami és ritmikai képleteket ugyanis nem lehet precízen lekottázni. Önmagukban, külön- külön ezek a motívumok nem is magyarosak. Az előadó teszi őket azzá.

A 2010-ben felvett anyag esetében fontos megemlíteni a zenei rendező, Pavol Brezina és a borítót készítő Jana Vimpeľová szintén magas színvonalú munkáját.

Összességében mind a kivitelt, mind a tartalmat, a zenei élményt, illetve az összeállítást tekintve nagyszerű kiadvánnyal ismerkedtem meg, melynek a fent leírtak mellett legfőbb erénye a szuggesztivitás, az előadók szakmai alázata, a zene szeretete. A nyitrai Konstantin Egyetem dékáni díja, melyet az alkotók jelen kiadványért vehettek át, teljesen megérdemelt. Bizonyára nem ez lesz az egyetlen a kitüntetések sorában. Csak remélni tudom, hogy ez a „zenei gyöngyszem” minél több emberhez eljut.

Nagy Zoltán