Decsényi 90 – protokoll nélkül

Az EAR együttes vezetője, Sugár Miklós, aki a Nádor teremben rendezett hangversenyek műsorközlője/műsorvezetője is, a Corridor Quartett 2017. március 20-i hangversenyén a jelenlévő Decsényi János közelgő születésnapjára hívta fel a figyelmet (március 24), a jókívánságokhoz mellékelve az információt: április 24-én, tehát a jeles naphoz képest egy hónappal később lesz ugyanitt az ünnepelt szerzői estje.

Szerzői est, azonban apró módosítással: a Decsényi-művek között zeneszerző-kollégák rövid köszöntő darabjai is elhangoznak majd bemutatóként.

Mivel a hangverseny (főképp a kortárs-koncert) nem tartozik a „jó borok” kategóriájába, széles körű propaganda-cégérre igencsak szüksége lenne. De napjaink információözönnel elárasztott embere olyan egészséges védekező mechanizmust fejlesztett ki magában, hogy idealizmus lenne abban reménykedni: némi figyelemfelkeltő „reklám” hatására tódulnának az emberek. Ha belépődíjas a koncert, akkor azért, ha pedig ingyenes, akkor jöhet hárító gesztusként a hivatkozás az olcsó húsra.

Régi gyakorlat szerint tehát költségtakarékosan működik az EAR együttes közönségszervezése – dicséretesen jó előre kinyomtatott szórólapok tájékoztatnak a tervezett rendezvényekről, s ettől kezdve a többi a potenciális közönségen múlik.

A Nádor terem „kiskamara” közönsége éppen az önkéntesség alapján szerveződik már-már baráti társasággá, ahol az első alkalommal megjelenő sem érzi magát outsider-nek, kiváltképp, ha a rendezvényt szünet tagolja, módja van közelebb kerülni akár hallgató-társaihoz, akár szerzőkhöz vagy előadókhoz. S legyen számszerűségében bármilyen szolid is az érdeklődés, szerzők és előadók számára nem érdektelen ez a lehetőség. És mivel ők komolyan veszik ezeket az alkalmakat, a legtöbb produkció olyan szinten kerül tálalásra, amely megállná a helyét nagy nyilvánosság előtt is.

Decsényi János 2017. április 24-i szerzői estje kiemelt esemény az EAR együttes hangversenyei sorában. Hiszen Decsényi János közel két évtizedig vezette a Magyar Rádió elektroakusztikus stúdióját, amely stúdió a sajnálatos megszűnéséig otthont adott az EAR együttesnek, s azok közé az idősebb kollégák közé tartozott, akik – kisebb-nagyobb távolságból – figyelemmel kísérték a következő generáció zeneszerzői törekvéseit (tette ezt már csak „hivatalból” is, olyan zeneszerzőként, akinek munkakönyvileg jegyzett egyetlen munkahelye a Magyar Rádió volt).

Decsényi János (Ismertség Magazin)

És miként az gyakran lenni szokott, az EAR koncertek műsorán békés egymásmellettiségben megfértek az elektronikus, live-elektronikus és hangszeres/kamaraművek. És az egykori hangszalagok digitális verziójáról gyakran visszahallhatják saját korábbi játékukat azok az előadók, akik mindmáig részt vesznek e hangversenyek műsorának megszólaltatásában.

Aki végigtekinti Decsényi János kompozícióinak jegyzékét, megállapíthatja: szorgos munkával töltötte az utóbbi bő hat évtizedet. Fiatal szerzőként szívesen írt rövid lélegzetű darabokat, amelyek szinte azonnali megszólaltatásra számíthattak, szép számmal készített ifjúsági vonószenekari átiratokat (ezek a muzsikus-barát Till Ottó vezette Óbudai Kamarazenekar repertoárját gazdagították elsősorban), a gyermekkarok mellett feltűnnek a gordonkadarabok, amelyeket minden bizonnyal lányának, Katinak kívánt kedveskedni. De csakhamar feltűnnek a zenén kívül inspirációs források, az értékes irodalmi alkotások, vagy festmények – hanglemezfelvétele által széles népszerűségre szert tett Öt Csontváry-kép című ciklusa (1967). Decsényi szívesen vállalkozott kísérőzenék írására is, akár rádiójátékokhoz, akár bábszínházi megkeresésre. Aki látta, soha nem felejti el Az orr elektroakusztikus bábjáték-zenéjét (1979). Látvány nélkül is mindmáig leköti a figyelmet a Hangtájak ciklus három darabja (amelyek közül a Kövek az EAR együttes márciusi hangversenyén is szerepelt) – e ciklus második darabja, a Prospero szigete (1989) volt az áprilisi est nyitószáma. Aztán következett a Kör (2009), Gulyás Nagy György remek előadásában, majd a Christian Morgenstern versét megzenésítő live-elektronikus Korf órája (1998), Skoff Zsuzsa közreműködésével. Ennek a darabnak a szellemessége megunhatatlannak bizonyul!

A szünet után Meláth Andrea énekelte Eckhardt Gábor kíséretével a Czigány György verseit megzenésítő dalcikust (Csend elé, 1999), befejezésül pedig, ismét live-elektronikusként, Eckhardt Gábor zongoraszólójával (méltányos így tüntetni fel szólamát, hiszen versenymű-nehézségű anyagról van szó) az ars poetika személyességű A tücsökszóra emlékszel-e még? csendült fel.

A live-elektronikus művekről – amennyiben funkciója van annak, hogy egy szólam megkülönböztetett rangot kap a rögzítettekhez képest – kizárólag élő előadásban kaphatunk adekvát képet; a többi műsorszám sem tartozik a „könnyen hozzáférhető” kategóriába – tehát mindenképp értékesnek kell minősítenünk ezt a programot.

És hasonlóképp ritka esemény, hogy nyolc rövid alkalmi darab bemutatójára kerül sor egyetlen estén. Betűrendben a szerzők: Bánkövi Gyula, Faragó Béla, Hollós Máté, Láng István, Sári József, Serei Zsolt, Sugár Miklós és Tihanyi László. Sugár elektroakusztikus mimi-kollázzsal köszöntött, a többiek – alkalmazkodva a mozgósítható előadói csapat lehetőségéhez – szóló- vagy kamaradarabbal jelentkezett. Faragó Béla és Sári József köszöntőjét Mérei Anna játszotta hegedűn, Láng István Micropezzója a brácsaművész Gulyás Nagy Györgynek adott játszanivalót, Tihanyi László miniatűrjét Eckhardt Gábor szólaltatta meg. Az ő zongorakíséretével adta elő Bánkövi Gyula köszöntőjét gordonkán Kántor Balázs, akihez Hollós Máté megemlékezésében Mérei Anna társult. Serei Zsolt erre az alkalomra komponált darabját a négy hangszeres kvartettje adta elő.

A magyar zeneszerző-társadalom egyik doyenje az est végén köszönő szavaival rámutatott: az est értékét számára az adta, hogy a szakmai köszöntéshez a szeretet nem nélkülözhető (és semmivel nem pótolható) gesztusa társult. S ezt támasztotta alá a meglepetés-ajándék is; torta a szerző (fogyasztható, sőt: jóízű) fényképével.

Személyre szabott bónusz-ajándék a zenei élmény után.

Az élményből csak a jelenlévők részesülhettek – de megosztása, beszámoló formájában közvetett módon sem felesleges, annak dokumentálásaként, hogy a gondokkal-problémákkal teli, gyakran kapcsolattartásra sem alkalmas, rohanó hétköznapok során vannak kivételes események, amelyek mintául, például szolgálhatn(án)ak másoknak, mindenkinek – a saját közegében.

Fittler Katalin