Cím – és ami mögötte van

„Szőllősy András körül – A BHKZ Akadémia kottabemutató hangversenye”

Elsősorban a BMC (Budapest Music Center) többé-kevésbé rendszeres vendégei figyelhettek fel, a márciusi programfüzetből, erre az eseményre (és mindazok, akik feliratkoztak, hogy e-mailben kapják meg rendszeresen a programokat – de nem ez a reklám helye!).

A cím főként szakmabeliekre számít – kottabemutató hangversenyre többnyire „kottisták” járnak, márpedig a folyamatosan kottát (akár csak egy szólamot, vagy zongora-letétet) olvasók számra napjainkra szomorúan megfogyatkozott. Hogy kiderüljön, milyen kottáról van szó, tovább kell olvasni a beharangozó szöveget (Fekete Győr Istvánnak a Fúvósötöse jelent meg nyomtatásban).

A Mozaikszó-elnevezésű akadémiáról bennfentesek köre tudja, hogy „Gémesi Géza csapata”, amely váltakozó létszámú, kis kamaracsoporttól kamarazenekarig terjedő, többségükben fiatal muzsikusokból áll. Ők tehát az előadók – de többünknek a figyelmét korábban elkerülhette, hogy a BHKZ Akadémia kottakiadással is foglalkozik. Tehát, kiadóként is érdekelt ebben a kottabemutatóban (a kiadvány száma: BHKZ Edition BA 05). Visszafelé haladva a címben, elérkezünk Szőllősy András nevéhez, aki néhány nappal korábban, február 27-én lett volna 96 éves – de egy másik kerek-számú évforduló is aktualitást adott a megemlékező műsorra-tűzésnek: idén van halálának 10. évfordulója.

„Szőllősy András körül” (BMC-2017. március 6.)

Szőllősy Andrásra halálának 10. évfordulójához közeledve az életművét szegélyező két vokális alkotásával emlékezünk. A Kolozsvári éjjel-t kísérő fúvósötös műfajához kapcsolódva bemutatunk egy másik megjelenő kottát is: nemzedékek zeneszerzéstanárának, Fekete-Győr Istvánnak alapművét. Igazi ritkaság, s talán legújabb kori bemutató Liszt weimari utódjának/barátjának, Eduard Lassennek három Vándorévek-átirata is.

Műsor:

1. LISZT Ferenc: 3 részlet a Vándorévek svájci ciklusából (Eduard Lassen korabeli átirata)
2. SZŐLLŐSY András: Töredékek
3. FEKETE-GYŐR István: Fúvósötös
4. SZŐLLŐSY András: Kolozsvári éjjel
Közreműködik:
Csordás Klára - ének
Bán Máté - fuvola
Kiss Katalin - oboa
Szűcs Péter - klarinét
Mohai Bálint - fagott
Farkas Tamás – kürt

Támogató:

Zeneakadémia
Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont
Info:bmc.hu

„Szőllősy András körül” – így kezdődik a 2017. március 6-i rendezvény címe, ami valahol, sajnálatos módon, nagyon is találó. Körülötte élve tisztában lehettünk emberi és zenei kvalitásaival, mégis mindig-mindenki asszisztált ahhoz, hogy ő (azaz műve) ne kerüljön az érdeklődés erős reflektorfényébe. Az egykori Eötvös-kollégista, aki magyar-francia szakon elvégezte az egyetemet és doktorált, több mester irányításával végezte zeneszerzés-tanulmányait a Zeneakadémián (Kodály, Siklós, Viski), majd Rómában Petrassi mesteriskolájában képezte magát tovább. Nevét legtöbben publikációiból ismerhették (elég utalni Honegger monográfiájára, a BÖI-ként elhíresült Bartók összes írása korszakos jelentőségű, filológiailag megbízható munkára és a sokáig egyedül használatos Bartók-műjegyzékre). Zeneakadémiai tanítása mellett a komponálás a ’60-as évektől kapott fontosabb helyet munkásságában, az első nemzetközi sikert 1970-ben a párizsi Tribune-ön aratta III. Concertójával. Több művét felkérésre komponálta, gyakran jubileumi alkalmakra, máskor rangos előadóktól érkezett a megkeresés (nagy feltűnést keltett, amikor fénykorában a King Singers Budapesten Szőllősyt énekelt, a felkérésükre, előadóművészetük ismeretében komponált igényes műveket). Szőllősy nemigen tett lépéseket, hogy műveit előadják, egy-egy kevésbé sikerült interpretáció megerősítette ebben. Realista volt, sikerekre nyitottan ám szkeptikusan, szarkasztikus humorral. E sorok írója vendéghallgatóként még hallhatta zenetörténeti előadásait (az utolsó tanévét e tárgyból), felejthetetlenek voltak. Később, a partitúraolvasás tanáraként immár magánórák keretében részesült tudása, világlátása megannyi kincséből. S a diák marginális jelenségként könyvelte el: tanára egyszersmind zeneszerző is. Sajnos, éppen Szőllősy sokoldalúságával menthetően, ezzel mások is így voltak.

Éppen ezért minden alkalom fontos, amikor megszólalhat egy vagy több kompozíció az életműből. Ezúttal a Jékely Zoltán versére, énekhangra és fúvósötösre komponált Kolozsvári éjjel csendült fel, s a Töredékek című dalciklus, melynek szövegét a szerző állította össze Lakatos István verseiből – két pillanatkép az oeuvre harminc év különbséggel készült művek által. A BHKZ hangszereseihez Csordás Klára csatlakozott.

Ritkaságként-érdekességként hallhattunk három Liszt-darabot a Vándorévek svájci ciklusából, Eduard Larssen korabeli átiratában.

A fúvósötös (Bán Máté – fuvola, Kiss Katalin – oboa, Szűcs Péter – klarinét, Mohai Bálint – fagott. Farkas Tamás – kürt) számára a kihívást kétségkívül Fekete Győr István Fúvósötöse jelentette. Részben módosult előadóegyüttesként már korábban is megszólaltatták e kompozíciót, „Bemutató előtt -… és megjelenés előtt” 2015 májusában. A kotta megkésett tisztelgés Fekete Győr István 80. születésnapja előtt (megelőzve az idén március 28-án aktuális 81. születésnapot).

Fekete Győr István, aki legrangosabb elismerését pedagógiai munkájáért kapta (Magyar Érdemrend Lovagkeresztje, 2014), talán alkatából adódóan is még „rejtőzködőbb” zeneszerző Szőllősynél is. Mondhatnánk kis túlzással, hogy „passzív zeneszerző”, aki kompozitórius tudását évszázadok zenei termésének értő olvasásában kamatoztatta a maga számára – közkinccsé pedig azáltal tette, hogy ezt a tudást adta át több évtizeden át a fiataloknak, bármilyen tantárgy keretében is oktatta őket (utolsó zeneművészeti szakközépiskolás évemben egyértelműen neki köszönhettem, tőle tanultam a legtöbbet). Fekete Győr István, akinek életművében a leggazdagabb fejezetet pályára került zeneszerzés-növendékei jelentik, egy kézen megszámlálható kompozíciót vetett papírra. Hogy mennyire nem a közönséghez való eljuttatásuk vezérelte, arra vall például az a szélsőséges adat, hogy a Nagy László verseire 1968-ban készült Négy dal bemutatójára csupán 2000-ben került sor. Amikor viszont felcsendülnek, az megörökítendő minőségű – nem véletlen, hogy ebből, a szintén Nagy László verseire készült, Kék hegyek hidege című dalciklusból, a fuvolára és zongorára írott Három duóból, a hegedűre és zongorára szánt Szonátából és a Fúvósötösből is van felvétel a Magyar Rádióban.

Az 1994-ben komponált Fúvósötös hangversenytermi bemutatójára 1998-ban került sor a Vigadóban, a Magyar Rádió Fúvósötöse előadásában. Remélhetőleg a kotta megjelenése további együtteseket fog a mű megtanulására inspirálni.

Igen, a megtanulásra. Mert Fekete Győr István műve túl a szólamtudás biztonságán, az együttjátszás szempontjából is magas igényeket támaszt. A faktúra attól „nehéz”, hogy az áttört jelleg többféleképp érvényesül; néha a hallgató csupán a színek-árnyalatok egymásba áttűnő folyamatát érzékeli, ám olyankor rafinált módon van elosztva az együttjátszanivaló a szólamok között. Tehát, állandó „készültséget” igényel a mű, valamennyi játékosnak időről-időre tisztában kell lenni „helyével”, mind a zenei faktúrát illetően (mikor ki játssza a vezető dallamot, s hogyan csatlakoznak hozzá a kíséret vagy akár az ellenpontozó kommentárok szólamai), mind pedig a partnereket illetően. Mert hiába a minuciózusan berendezett dinamikai térkép, mást jelent az egyes hangszereknél ugyanaz az utasítás – és akkor még nem is szóltunk arról, hogy az adott szólam milyen funkciót tölt be.

Tehát, igényes a játszanivaló kamarazeneileg is – de nem kisebb igénybevételt jelent az, hogy mindhárom tételnek más a hangulatvilága (és az átálláshoz, ciklusról lévén szó, kevés idő áll rendelkezésre). És gyakorló előadók tudják: néha a visszafogottság, a hirtelen halk hangzás nagyobb energiát követel, mint a(z akár kontrollálatlan) hangos. Fekete Győr István dinamikai utasításait érdemes komolyan figyelembe venni – a viszonylag szűk sávba szorított halk-hangos szférában nem tudnak eléggé érvényesülni a szélsőséges karakterek.

A kiadvány gondos előkészületek eredménye, a KAMARA PRINT Kft. munkája minden dicséretet megérdemel. Az elrendezés arányos, és ami a legfontosabb: valamennyi szólamkotta jól lapozható. (Technikai tanács: a felkészülés során érdemes irányító személlyel, legyen az tanár vagy karmester, együtt dolgozni, hogy az össz-hangzást kontrollja biztosított legyen.) A nyomtatott partitúra ajánlása Gémesi Gézának szól. Az ő szervezőmunkája és kamaraműveket közönséghez eljuttató értékmentése nélkül szegényebbek lennénk ezzel a kiadvánnyal.

A BMC Könyvtára ismét értékes és tanulságos programmal szolgált valamennyi résztvevőnek. De amennyire örvendetes a rendszeresen jelenlévő „központi mag” és a gyakori visszatérők holdudvara, legalább olyan kívánatos lenne, hogy új arcok is feltűnjenek az ilyesfajta rendezvényeken.

Mert megéri!

Fittler Katalin