DOBSZAY-MESKÓ ILONA YOUTUBE FELVÉTELEIBŐL

VÁLOGATÁS DOBSZAY-MESKÓ ILONA MŰVEIBŐL II.

www.ilonamesko.com

Kórusművek

Vivat, crescat, floreat!

Alleluja

ALLEGRO BARBARO KAMARAKÓRUS 3. Alleluia; Ave Maria; O salutaris hostia; Pie Jesu (13:37)

1./ Dobszay - Meskó Ilona: Alleluia;

2./ Anthony Chudeau: Ave Maria; 3./ Horváth Márton Levente: O Salutaris Hostia; 8) Webber: Requiem / Pie Jesu;

Szóló: Csillag-Szabó Dóra, Barker Luca.
Zongorán kísér: Pap Sarolta
Karnagy: Pál Alexandra

Dobszay-Meskó Ilona: Ave Maria, Pater Noster (12.53)

Jinger Ring (Parlando 2017/3. szám)

Vokális művek

Nárcisz és Psyché dalai

Meskó Ilona: Nárcisz és Psyché dalai PART 1/4 (9:19)

Dobszay-Meskó Ilona: Nárcisz és Psyché dalai PART 2/4 (8:31)

Meskó Ilona: Nárcisz és Psyché dalai PART 3/4 (9:45)

Meskó Ilona: Nárcisz és Psyché dalai PART 4/4 (7:19)

Nárcisz és Psyché dalai / Songs of Narcissus and Psyche (2006)

szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re (S., vlc., pf.)
Weöres Sándor szövegére (részletek)

Blaskó Borbála és Bora Gábor - tánc
Sáfár Orsolya – ének, Várdai István – cselló, Dobszay-Meskó Ilona - zongora
Koreografus: Tóth Marianna

(Millenáris Fogadó 2006)

Paysages Intimes

Dobszay-Meskó Ilona: Paysages Intimes (10:29)

Dobszay-Meskó Ilona-Babits Mihály: Paysages Intimes

Sáfár Orsolya (ének)
Vámosi-Nagy Zsuzsa (fuvola)
Csalló Roland (klarinét)
Ember Dániel (kürt)
2002

Babits Mihály: Paysages Intimes

1. Olvadás.

Tegnap ércujju fagy csipkedte a fülecskét,
ma langyos olvadás csordítja az ereszt,
tegnap harapni még éreztem a telecskét
s ősz szakállára ma piszkos könyűt ereszt.

Tegnap a sík jegen, melyet ma sár fereszt,
víg kedv kergette még a lányt meg a menyecskét,
ma öntudatlanul új méla vágy epeszt,
mint tavasszal, mikor várjuk bohón a fecskét.

Csepp csepp csepp csepp csepp csepp, ez nem a fecskenóta
csepp csepp csepp csepp csepp csepp, az olvadás zenél itt
nagy vízi óramű egyhangu mélabúja.

Ezer tisztátalan tükörrel annyi tócsa
mocskolja a határt, hogy benne visszafénylik
az alkonyra hasadt felleg aranykapúja.

2. Tavasz előtt.

A fák az égre nyujtják mezítlen karjukat,
>>Ruházzatok fel minket!<< kérik a mennyeket.
>>Adjatok bő ruhának lobogó lombokat,
húzzatok ujjainkra zöld selyem kesztyüket.<<

A domb görbítve hátát sütkérez a napon
és szól: >>Tavaszi tarka ruhámat megkapom,
zöld bársony lesz a vállam, tollas a kalapom
virágos fák tollával tollas a kalapom.<<

A fázós öreg föld is új ruhájára vár
s fázón röpül az űrben, mint egy vedlett madár,
szeretne napanyjához közelebb szállni már
s meleg ölébe bújni, mint egy vedlett madár.

3. Alkony.

Az erdő hallgatag,
nyugosznak a vadak,
lankadt állal hevernek
ágyán a hűs avarnak,
mit a szelek levernek
majd újra felkavarnak.

De most eláll a szél.
De most a csönd beszél.
De most jőnek a villik.
Ó most a lomb se hullik:
alkonyvirág kinyílik,
alkonyszalag kinyúlik.

Az alkony nyúlik ott
s von vékonyabb csikot:
azon egy égi ajtó.
Ki tudja, mit nem rejtő?
S ó völgy, te mély szakajtó!
S titkok teknője, erdő!

4. Őszi csengő.

A drótcsengő a parkban
megszólal lágyan, halkan,
mert rázza az őszi szél;
zöld fönn a kapubálvány,
de sárgul, hulldogálván
fáról a gyenge levél.
A drótcsengő a szélbe
oly szomorún zenél be
s a szívnek bánata kél.
Fenn zöld a kapu rácsa,
de zörg az év harácsa
a földön: őszi levél.
S a csengő csengve mindég
mert rázza durva vendég,
hivatlan északi szél,
bejő a zárt kapún át,
s hordozva hosszu gúnyát
söpörget, sárga levél.

5. Luna.

Szerte feketén
lapul a gyom
a fűz a kút fölött
búsul nagyon.
Gyászol a felhő
fehér ruhában:
a hold, a szemtelen,
hízik javában.

Gyom alól szól a
tücsökzene.
Este szép igazán
a jegenye,
nyujtózik égnek
de csak hiában --
a hold, a szemtelen,
nevet magában.

6. Mennyei színjáték.

Láttad?
Piros kis fellegek fedték imént a fél eget
mint egy eltépett mennyei nagy rózsa hulló szirmai.

De jött a hamvas szürkület, s mindegyik bús lett, szürke lett,
mint óriási lőtt madár tolla, ha hullva szerte száll.

És most lejött a csendes éj, s fehér lett újra mind, fehér.
Szerettem rajtuk ezt a színt.
De jött egy szél s elvitte mind.
Láttad?

7. Találka előtt.

Megtépte köntösét a felhő,
gyászolva a halott királyt.

Ó, eljön! én hiszem, hogy eljő,
hiszem -- ma este legkivált!
(Az est sötét, az ég zilált.)

Megtépte köntösét a felhő,
gyászolva a halott királyt.

Idyllium

Meskó Ilona-Weöres Sándor: Idyllium 1/3 (3:46)

Meskó Ilona-Weöres Sándor: Idyllium 2/3 (4:07)

Meskó Ilona-Weöres Sándor: Idyllium 3/3 (4:29)

Györi Noémi (fuvola)
Szabó Ágnes (Hárfa)
Bereczky Anna (hegedű)
Szabó Réka (mélyhegedű)
Kurucz Krisztián (gordonka)

Szénnévált szeretők ("Charred lovers")

Dobszay-Meskó Ilona: Szénnévált szeretők / Charred lovers - YouTube (10:15)

Interview + live concert PART3 - YouTube (16:14)

Dobszay-Meskó Ilona: Szénnévált szeretők

Versek: Sulyok Gizella

Sáfár Orsolya (ének)
Keresztes Eszter (gordonka)
Dobszay-Meskó Ilona (zongora)
2003

Sulyok Gizella versei:
I.
Gyűlölet sistergő lávája hömpölyög köröttünk
Keserű szívünkkel mindketten pokolra merülünk
Mire az utolsó sóhajunk ellobban fölöttünk:
Üszkös csont elégett szerelmünk.

II.
Légszomjam vagy nyári éjben
Pirkadatban szürke alkony
Éhségem vagy csupasz télben
Májuságon jégvert falomb.

III.
Tenyeredben ágyat vetnék
ujjaiddal takaróznék.
Érverésben ringatóznék
rügy-életről álmodoznék.

IV.
Ujjamon ellobant vágyak
Ajkamon suttogó árnyak
Szívemen tervből font hálók
Lelkemen gyávaság-béklyók.
Álmaim kénköves füst marja szét.
Üszkös csont elégett szerelmünk.

Szólódarabok