Gordonkások repertoárbővítése – Sári József öt kompozíciója*

 

http://akkordmusic.com/image/cache/catalog/booklets/A-1235-b-228x228.png

 

A hazai kortárs hangszeres szóló- és kamaradarabok iránt érdeklődők csakhamar megtanulták, hogy érdemes időről-időre figyelemmel követni az Akkord Zenei Kiadó tevékenységét. Évente több újdonság jelenik meg, és mivel a darabok többsége önálló karcsú kiadványként lát napvilágot, voltaképp nemcsak azok számára lehetnek tanulságosak, akik megtanulni szándékoznak a darabokat. Kevés hasonló, könnyen hozzáférhető, belső hallást fejlesztő lehetőség áll az érdeklődő muzsikusok rendelkezésére. A közelmúltban viszont különleges kottával gazdagodott a kínálat: Sári József öt művét tartalmazza a Works for Cello(s). Végigtekintve a kiadó korábbi kottáinak sorát, azt vehetjük észre, hogy csellisták semmiféle kamarazenei formációban nem találkozhattak Sári József zenéjével (legfeljebb a vállalkozó kedvűek megismerkedhettek a szerző korábbi 14 kiadványából olyan művekkel, amelyek meghatározatlan előadói apparátusra készültek, mint például az egynemű hangszerek számára komponált Kánonok, A-1201). Ezt a korábbi „fehér folt”-ot hivatott eltüntetni a gyűjteményes kiadvány (A-1235).

 

Öt különálló kompozíciót kínál, melyek sorát a két gordonkára szánt Prolog nyitja. A mintegy ötperces tétel ajánlása Onczay Csabának és Zoltánnak szól. Családi muzsika, ha úgy tetszik, házimuzsika, ugyanakkor egyszersmind igényes koncertszám is. Az ajánlás egyben „fémjelzés” is, inspiráló lehet mindkét generáció szakmai-baráti köre számára.

 

A következő darab is a szerző és az előadó személyes ismeretségére utal. A „Jugend musiziert” német ifjúsági versenyen gyakran sikeresen szereplő Laura Sophia Spangenberger különleges ajándéka: portréjának zenei megörökítése (BildnisPortrait). Remélhetőleg az ajándék-okozta öröm arra inspirálja a fiatal csellistát, hogy gyakran szólaltassa meg azt a tételt, amelyben vélhetőleg örömmel „ismer magára”. Ha pedig „belülről” nem ilyennek gondolja önmagát, akkor még mindig marad az álarcos önarckép-játék. Leányi arckép ez, amely egyszersmind generációjának szívesen felvállalható vonásait viseli, a határozott elképzelést, a pillanatnyi belső elbizonytalanodásokat, s nem utolsó sorban, az igyekezetet, az energiát valamely elképzelés megvalósítása érdekében. A karakteres motívumokból szőtt zenei szövet anyagából visszatéréses háromtagú forma körvonalazódik, amelynek harmadik szakasza a középrész tapasztalataival gazdagodva utal vissza a kezdő anyagra.

 

A kiadvány centrumában az Elégia kapott helyet, a legkorábban komponált tétel, amelyet a Magyar Rádió felkérése hívott életre, Bartók születésének 125. évfordulója alkalmából. Kottaképét tekintve a legegyszerűbb, mondhatni, letisztult zene, amely azonban a szerző jellegzetes gesztusvilágából építkezik. Belső monológnak is tarthatnánk, erre utal az is, hogy semmiféle dinamikai utasítást nem tartalmaz; a szerző ezáltal is arra akarja inspirálni az előadót, hogy magamagának építse fel a tételt. 78 ütem, amely rendkívül hasznos lehet a fiatal előadók számára is, hiszen személyesen érdekeltté teszi őket az átgondolt interpretációban. Afféle Sári-urtext, ami ismeretlenül-személytelenül is „párbeszédet” inspirál. És aki megszólítottnak érzi magát, még nagyobb kedvvel veti bele magát azokba a művekbe, ahol azt érezheti: az előadói utasításokkal mintegy távoktatásban részesül a szerzőtől.

 

A 2014-ben komponált Confabulation ajánlása Perényi Miklósnak szól. Ez ismét figyelemfelkeltő lehet a gordonkások több generációja számára, túl a művész rangján, korszakos jelentőségén azért is, mert tény, hogy viszonylag ritkán vállalkozik kortárs kompozíciók megszólaltatására. A címet a szerző ismerői méltán tarthatják „jellemzőnek”; a kitalált és megtörtént azonos szintű átélése, az „így is történhetett volna” gesztusa olyan enigmatikus világba kalauzol, ahol immár kontrollálhatatlan a virtuális és a reális határa, érvényességi köre, s ily módon az alkotói egyéniség rejtőzködése és kitárulkozása olyképp válik egyenértékűvé, mint amikor konkrét kérdések elől kitérve, példázatokkal válaszol szakmai vagy magáncélú beszélgetésekben a szerző. A tíz percet meghaladó kompozíció értő megszólaltatásához előfeltétel annyi Sári-mű ismerete, hogy az előadó úgy érezze: képes (szívesen) ráhangolódni a szerző gondolkodásának „hullámhosszára”, s ne elégedjen meg a hangok-hangcsoportok precíz megszólaltatásával.

 

A gordonka-oeuvre jelképes fináléjának is tekinthető a gyűjtemény ötödik darabja. A Labyrinth érezteti legintenzívebben a Sári-stílus atmoszféráját. A tétel szakaszai egyénítetten követik egymást, a Labirintus a szerző zenei világa, amelyben az ő értő kalauzolásának köszönhetően nem tévedünk el. Az előadót vezeti a zene Ariadne-fonalával a szerző, s hogy a hallgató mennyire érzi élménynek vagy kalandnak ezt az utazást, abban jelentős szerepe van/lesz a mindenkori előadó(k)nak is.

 

Fittler Katalin

 

 

 



* Négy szólómű (Képmás, Elégia, Konfabuláció, Labirintus) és egy duó (Prológ) gordonká(k)ra. A szólók terjedelme 21, a duóé 5 kottaoldal.