Thomas Quasthoff tanít – távoktatás DVD-n

A 2017. évi CAFé Budapest Kortárs Zenei Művészeti Fesztivál egyik nagy ígérete Thomas Quasthoff vendégszereplése volt (Thomas Quasthoff and His New Jazz Project, 2017. október 13-án). Erre lehetett várakozással készülni, ám egy váratlan mozzanat a felfedezés erejével hatott. Immár hagyományosan, ha olyan művész(ek) fellépéséről van szó, aki(k)nek a felvételei iránt várhatóan nagy lesz az érdeklődés, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem földszinti szintjén is megjelenik a kis asztal, aktuális felvétel kínálatával. Ez történt most is, ám a CD-k mellett felfigyelhettünk két DVD-re, amelyek láthatóan egy sorozat részei. Jobb későn, mint soha - mert korántsem „újdonságokról” van szó! Az áttekinthetetlenül gazdag kínálathoz hozzászokott érdeklődő ezúttal is szembesülhetett azzal, hogy akarva-akaratlanul „elmegy értékek mellett”, olyasmiket sem vesz észre, amiknek a kedvéért nem kímélné pénztárcáját…

Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, aki most csodálkozott rá először a „singing masterclass” sorozat példányaira, amelyek címlapján egy figyelemfelkeltő violinkulcs mellett olvasható az „ötletgazda” kivitelező neve: The Masterclass Media Foundation”. Ez nem a reklám helye, nem is reklám, hanem épp ellenkezőleg: megkésett észrevételezése egy rendkívül hasznos „továbbtanulási lehetőségnek”. Papírt nem ad, az igaz, de olyan tapasztalatokhoz és tanulságokhoz juttat élményszerűen, amelyek életre szólóan gazdagítanak bárkit. Pontosabban, mindenkit, aki veszi a fáradságot a virtuális „hospitáláshoz”.

A két DVD, amelynek már a látványa is fellelkesített, Thomas Quasthoffnak a Verbier Festival Academy keretében tartott mesterkurzusaiból ad ízelítőt. Az egyik vegyes műsort kínált, a másikon Schubert-dalok szerepelnek. Ez utóbbit választottam, annál is inkább, mivel az alkalmi növendékek sorában szerepel ezen Julia Lezsnyeva is, akit a budapesti hangverseny látogató közönség személyesen is hallhatott, s akit mindenki első látásra a szívébe zár.

Julia Lezsnyeva (A kép forrása: Australian Chamber Orchestra )

Azon szerencsések közé tartozom, akik elmondhatják, többször hallották Quasthoffot tanítani. A Salzburgi Ünnepi Játékok keretében rendezett Young Singers Project keretében válogatott fiatal tehetségekkel foglalkozott, a Mozartwoche alkalmából pedig saját növendékeivel lépett fel. Mert fellépés ez, hiszen ama bizonyos „a tanár mintaszerű bemutatása” mozzanatok művészi élmény-koncentrátumok.

Quasthoff az „ép testben ép lélek” szabályt erősítő kivételek egyik legeklatánsabb élő példája (hasonló intenzitású meggyőző példaként Pernye Andrásra tudnék hivatkozni); a Contergan-bébi nemcsak megtanult együtt élni a neki jutott fogyatékokkal, hanem rendkívüli intelligenciával és meggyőződés erejű hittel azt bizonyítja, hogy mi minden képes „fejben eldőlni”. Quasthoff esetében a látványt „felülírja” a mindenkori megvalósított szándék – és úgy tűnik, végtelen az a készlet, amelyből válogathat a kifejezés érdekében az előadó!

Az amerikai John McMunn két dalt énekel A szép molnárlány ciklusból (Mein! és Pause), Julia Lezsnyevával az „Erste Verlust” kerül terítékre, Georg Gädkerrel pedig az Erlkönigen dolgozik. A mesterkurzus fáradhatatlan zongorakísérője Simon Lepper szinte észrevétlenül áll készenlétben mindig.

John McMunn ( uk.linkedin.com

)

Simon Lepper ( The Collaborative Piano Blog - blogger )

Az oktatás nyelve – bevett szokásnak tekinthető világszerte – angol. A dalokat természetesen németül éneklik a jelöltek, ám amikor perdöntő a szövegértés, egy-egy kulcsszónál megjelenik a segítség, a poliglott információ.

Napjainkban, amikor a média szinte végtelen kínálata hozzászoktatta az embereket ahhoz, hogy bepillantsanak olyan műsorokba is, amelyek számukra ismeretlen nyelven folynak, ráadásul olyan korban, amikor a nyelvvizsga-papírok elengedhetetlen kellékek megannyi állás pályázati kiírása szerint, nem jelenthet áthidalhatatlan problémát még a kizárólag magyarul értők számára sem az idegennyelvű rendhagyó „énekóra”. Ilyenkor (is) kiderülhet a közhellyé silányított mondás (A zene nem ismer határokat) érdemi igazsága – igaz, ebben nagy szerepe van az értő Mesternek. Aki egyszersmind érzékenyebb-értőbb hallásra is tanítja mindenkori környezetét.

Megunhatatlan csoda, ahogyan mestertanár apró darabokra szed egy-egy olyan produkciót, amely első hallásra akár elhitető erejű is lehet. És közben mindig vannak olyan mozzanatok, amelyeknél – utólag – úgy érezzük: igen, itt valami valóban nem az igazi… Ráadásul, a legnagyobb élmény, hogy végül összeáll egy új produkció, jobb-több a kiindulónál, afféle „ilyen volt – ilyen lesz” ígéret beteljesüléseként.

Ez a mesterkurzus-felvétel legalább annyi élményt ad, mint tanulságot. Az utóbbiakból a szakmabelieknek elsősorban módszertani szempontokat; a tanároknak a problémákhoz való közelítés tapintatos módját, a továbbtanulni vágyóknak pedig azt a meggyőződést, hogy mindig van jobb megoldás, s hogy megéri tovább csiszolni a már késznek látszó műsorszámokat is. Szándékosan nem műveket írtam – mert az a tudatosság is a felvétel tapasztalatai közé tartozik, hogy a kiragadott részletek alkotóelemeit teljes intenzitással kell csiszolni, hogy az összeálló egészben ne érződjenek a részletek mozaikjainak határvonalai.

Thomas Quasthoff Masterclasses - YouTube

Sziporkázó Quasthoff intellektuális fölénye (miközben soha nem fölényes az átgondolatlan-sikerületlen részleteket éneklőkkel szemben); egyaránt tájékozódik a problémák gyökerei között és a megoldáshoz vezető útvonalak terepén. Nem ismer labirintust, útvesztőt, s anélkül, hogy beskatulyázó receptjei lennének, úgy tudja felmutatni (előénekléssel) a célt, s megjelölni a legjárhatóbb utat, hogy alkalmi növendékeinek megadja a testreszabott kísérletezés lehetőségét. E tudatosság komoly szellemi teljesítmény – Quasthoff a humor sziporkáival kínál pillanatnyi pihenőket, amelyek viszont olyan felfrissítő hatásúak, hogy a folytatásra megújult energia jut.

A daléneklés sajátos „nehézségét” a terjedelmi korlátok adják – rövid idő áll az előadó rendelkezésére az atmoszféra megteremtésére, és a dalba-fogalmazott történések megjelenítésére. Mindehhez további korlátot jelent a kifejezőeszköz-készlet – itt nem lehet (nem célszerű!) ágálni, stb. De Quasthoff a korlátokat átértelmez(tet)i, a lehetőségek kereteiként, és azokon belül építtet saját-világot az énekesekkel. Miközben rámutat a mimika informatív erejére, eltereli az énekes figyelmét a technikai megvalósítás megannyi járulékos(gyakran zavaró) mozzanatáról. Úgy értékeli a jelöltek technikai felkészültségét, mint alapfeltétel-tárat, amelynek afféle láthatatlan mozgatórugóként kell működnie a tartalmi kifejezés érdekében. A DVD óriási lehetősége, hogy tanúi lehetünk a legapróbb rezdüléseknek is, sőt, szabadon gazdálkodhatunk az idő-faktorral, megállítva a felvételt, újranézve/hallgatva egyes mozzanatokat.

Az átlényegülés csodája azonban mindig kifürkészhetetlen marad, mert lényegileg „belül” történik meg, akkor, amikor teljes mélységében értője lesz a jelölt a szavakba foglalt és példával illusztrált instrukcióknak.

Tanulságos, ahogyan technikai „görcsöt” lazít Quasthoff, felfedezve, hogy John Munnt a szép hangra törekvés kivitelezése gátolja az érzelmi-indulati tartalom átélésétől és továbbadásától, ahogyan a hangfenomén Julia Lezsnyeváról lefejti a színpadon hasznos, ám a daléneklésnél szükségtelen eszközöket, és sikerül elérnie, hogy a kitűnő fiatal énekesnő immár színpadi környezetről megfeledkezve, sajátként megélt érzelmeit dalolja világgá. Könnyeztetően szép pillanatok. Gädker pedig megtapasztalhatta, hogy jól felépített, koncepciózus Erlkönigjénél sokkal többet mondó, ha szabadon mer differenciálni hangban, a karakterek-szituációk alapos átgondolását követően.

Pódiumművészek, operaszínpadon sikeres előadók kaptak inspirációt a mikrostrukturális elemzőmunkához, amelyhez technikai felkészültségük és zenei intelligenciájuk jelenti a szükséges alapfeltételt. És megérezhették: ama meglévő alapok birtokában művészi kötelességük tovább dolgozni a mindenkor adott műsorszámokon. Ennek az előadóművészi elkötelezettségnek a követelménye voltaképp mindig-mindenkire kellene, hogy vonatkozzék. Az ötnegyed órás mesteriskolának értő-figyelmes végigélése magatartásbeli változást (is) eredményezhet, énekesek és hangszeresek, szólisták, kamaramuzsikusok és zenekari játékosok körében egyaránt.

Anélkül, hogy a felvétel anyagi vonzataival foglalkoznék, szeretném hangsúlyozni, noha ára is van, de elsősorban értéke ennek a végtelenített élmény- és tanulsággyűjteménynek!

Fittler Katalin